Készült: 2024.03.28.21:15:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

227. ülésnap (2001.09.27.),  199-245. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:50:50


Felszólalások:   121-199   199-245   245-255      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miután több felszólaló nem jelentkezett, az általános vitát elnapolom; folytatására és lezárására holnapi ülésnapunkon kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája.

 

 

(19.10)

 

Az előterjesztést T/4987. szám alatt, a bizottságok ajánlását pedig T/4987/1. és 2. számokon kapták kézhez.

Megadnám a szót Turi-Kovács Béla miniszter úrnak, ha itt lenne. (Jelzésre:) Itt van. (Közbeszólások. - Dr. Turi-Kovács Béla: A meglepetés erejével hatott!) Miniszter úr, ez a Ház tele van meglepetésekkel. Tehát megadom a szót Turi-Kovács Béla környezetvédelmi miniszter úrnak, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter, a napirendi pont előadója: (Nem működik a mikrofonja.) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én azt gondolom, hogy ha a környezetvédelem jön szóba, akkor nemcsak Magyarországon, Európában, hanem a világban is többnyire most már pozitív kicsengése van ennek az ügynek. (Közbeszólás: Nem nyomtad meg a gombot! - Kézi mikrofonba:) Nem kell ehhez gombot nyomni. Kivételesen ebben nem én voltam a hibás. (Bauer Tamás: Még meg kell vizsgálni!) A mikrofont, vagy... (Bauer Tamás: Hogy ki a hibás!) Ja, hogy ki a hibás.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez most már hallatszik. Tehát én azt gondolom, hogy Magyarországon, de Európában és a világban is, amikor a környezetvédelem jön szóba, akkor többnyire pozitív megítéléseket és támogató nyilatkozatokat hallunk. Amikor arról van szó, hogy mi legyen, kell-e, és miként kell majd foglalkozni azzal, hogy milyen legyen a következő évszázad, évezred környezetvédelme, itt mindenkinek nagyszerű gondolatai és ötletei vannak. A fenntartható fejlődés ma már olyan közkinccsé vált, hogy alig-alig van olyan felszólalás, lett légyen bármiről szó, gazdaságról vagy egyébről, hogy erről szót ne ejtenének.

A gond és a baj akkor kezdődik, tisztelt Ház, amikor arról van szó, hogy honnan jöjjenek a források. Egészen eddig a támogatások többnyire egyhangúnak tűnnek, amikor azonban a környezetvédelem és a gazdaság ütközése következik be, fájdalom, de ki kell mondani, hogy többnyire a környezetvédelem az, amely alulmarad. A magyar környezetvédelem helyzete tulajdonképpen úgy ítélhető meg, hogy a meglévő költségvetési forrásokon túlmenőleg a támogatási rendszer teljes egészében egy dologra, az úgynevezett KAC támogatási rendszerre tud hagyatkozni. Ez annyit jelent, hogy Magyarországon a csatornaépítéstől, a hulladékgazdálkodástól a levegőszennyezésig, a zajvédelemig ez a támogatási rendszer az, amelynek helyt kell állnia. Tudni kell viszont, hogy mégiscsak a forrásrészének a döntő része nem más, mint a már meglévő termékdíjrendszer.

A módosításra alapjában véve két okból került sor. Egyfelől azért, mert a gazdasági szabályozók, de ezen belül különösen a vámtörvény is jelentősen módosult, igazítani kellett tehát a termékdíjtörvényben lévő szabályokat a megváltozott körülményekhez és szabályozókhoz. A második része pedig az volt, hogy egyértelműen továbblépjünk azon a területen, hogy termékdíjjal próbáljuk elérni, hogy bizonyos szennyező anyagok esetében, legyen az hulladék vagy más, és ez a fő kérdés, erre majd még visszatérnék, olyan helyzetet tudjunk teremteni, ahol végre nem növekvő, hanem csökkenő tendencia mutatkozik. Alapjában véve a félreértést ugyanis az okozta, és ez a bizottsági viták során jól kitapintható volt, hogy némelyek a termékdíj ügyét a hulladékgazdálkodás ügyével hozták szoros összefüggésbe, sőt olyan szoros összefüggésbe, mintha ez valamiféle ilyen közvetlen célokat szolgálna; ez nem így van.

A termékdíj kettős feladatnak kíván eleget tenni: egyrészt azon a területen, ahol működik, el akarja érni, hogy a lehető legkevesebb hulladék keletkezzen, illetve, ha keletkezik, akkor annak az ártalmatlanítása, még inkább az újrahasznosítása megtörténjen. Felvetődött gazdasági érdekek mentén, hogy de akkor vajon miért terjesztettük ki az igényünket termékdíj tekintetében a festékek, lakkok, hígítók ügyére, miért erre a területre. Ebben hogyan érjük el, hogy kevesebb legyen? Nem erről van szó.

Itt arról van szó, hogy ezen általam felsorolt és szinte mindennap a gyakorlatban használt anyagoknak van egy olyan része, és ez ma a döntő része, amely illóanyagokat tartalmaz, éspedig olyan illóanyagokat, amelyek károsak, éspedig nem is akármire károsak, hanem az olyannyira, oly sokszor elmondottak szerint végül is a légköri viszonyainkat egészében rontják. Itt mindenképpen csökkenést kell elérni, és van is megoldás. A vizes alapanyagú festékek ugyanis nem károsítják az ózonréteget, és így nem növelik az ózonlyukat. Olyan jó azt olvasni, annyiszor olvassuk színes újságban és különböző helyeken, hogy milyen borzasztó az, hogy Ausztráliában már nem lehet strandra menni, egyre hosszabb ideig nem lehet, hovatovább már azt tanácsolják, hogy egyáltalán ne menjenek strandra az emberek, mert az ózonlyuk, és ennélfogva a védelem hiánya, azon a területen egyre jelentősebb.

Tisztelt Ház! Pontosan erről van szó. Ennek a csökkentésére mi kötelezettséget is vállaltunk, és úgy gondolom, hogy erre ez az egyik legjobb módszer. De kimondva vagy kimondatlanul, most inkább kimondom: egyértelmű, hogy a termékdíjnak megvan a másodlagos funkciója is, azaz hogy a támogatási rendszert kell fenntartania és életben tartania. Márpedig, tisztelt Ház, örömmel számolhatok arról be, hogy a befolyó termékdíjak összege évről évre csökken, és ez a csökkenés 2000-ben, majd várhatóan 2001-ben már olyan mértékűvé vált, hogy magát a támogatási rendszer hibátlan fenntartását is veszélyeztetheti.

Miről van szó? Arról, hogy ez a rendszer tényleg akkor működik igazán jól, és azért mondtam, hogy örömmel számolhatok erről be, ha van olyan jellegű lehetőség, ahol ki lehet váltani a termékdíjfizetést. Ez a rendszerbe be van építve. Ha ezzel jelentős mértékben élnek, értelemszerűen kisebb a befolyó termékdíj, hiszen ez a kedvezmény lényege, és értelemszerűen akár nulla is lehet. Akkor hogyan néz ez ki a most bevezetendő további termékdíj esetében? Itt pontosan erről van szó. Ott, ahol nincs szó arról, hogy káros kibocsátás lenne a festék esetében, nulla ez a kulcs. Ezzel szemben ott, ahol a káros kibocsátás megtörténik, úgy gondolom, mindenképpen szükséges a termékdíj bevezetése.

Lehet persze úgy is gondolkodni, hogy egyfelől folyamatosan fellépünk különböző igényekkel a környezetvédelem területén, lehet így is gondolkodni, de nem biztosítunk ehhez forrásokat. Lehet úgy is gondolkodni, hogy bármilyen forrásigény merül fel, annak az elutasítás a sorsa, mondván, hogy ez a gazdaság mozgását, a gazdaság növekedését akadályozná. Ez messze nem így van az adott esetben. Én azt hiszem, hogy ez az adott esetben fényesen bizonyítható.

De továbbmegyek: még egy helyen történt változtatás, a gumiabroncsok területén. És azt, hogy következetesek vagyunk, azt hiszem, ez éppenséggel igazolja és bizonyítja. Azoknál a tételeknél, ahol a legkedvezőbb helyzetet lehet előállítani, azaz a használt gumiabroncs tekintetében belföldön, hazai módon, itt lehet az itteni vállalkozásokkal megoldani, és oly módon, hogy ez a lehető leginkább felhasználja a már elhasznált gumiabroncsot, ott mindössze kétszáz forint kilogrammonkénti értéket jelöltünk meg. Ezzel szemben ott, ahol behozzák a már újrafutózott gumiabroncsot, bizony, kilencszáz forintot. Lehet ezen persze vitatkozni, hogy jó-e ez vagy nem jó, de én azt gondolom, és mély meggyőződéssel vallom, hogy ebbe az irányba kell nekünk elmozdulni.

Tisztelt Ház! Én azt remélem, hogy azok, akik őszinte környezetvédőnek vallják és mondják többnyire magukat, és nagyon gyakran a legkülönbözőbb helyeken meg is nyilvánulnak, a természetféltés sajátjuk, az egészen olyan mértékben sajátjuk, hogy amíg nekik nem kerül pénzbe, a hozzátartozóiknak nem kerül pénzbe, egészen addig, amíg semmilyen áldozatot nem kell hozni, lelkesek és odaadóak.

 

 

(19.20)

 

Azt gondolom, adott esetben a társadalomnak meg kell hoznia bizonyos fajta áldozatokat annak érdekében, hogy a környezetvédelemben lehetséges legyen újra és újra a továbblépés. Akik úgy gondolják, hogy haszontalan volt az a fajta termékdíjrendszer, amely eddig működött, azok több okból tévednek. Egyszer már világosan meg kell nézni a számokat! Nézzük meg, hogy mennyit támogatunk ezekből valóban - így van, igaz -, mondjuk, a csatornaépítésnél, a hulladékgazdálkodás területén. Erre persze lehetne azt mondani, hogy miért ebből a pénzből. Azért, tisztelt Ház, mert a környezetterheléssel kapcsolatos elképzelések még nagyobb ellenállásba ütköztek, balról-jobbról egyaránt. Azért, mert ha azt a megoldást próbálnánk választani, amelyik egy másik, és ennél nagyobb forrást biztosítana ennek a területnek, félek, hogy még kisebb siker reményével startolnánk itt, a tisztelt Házban az eredményességért.

A magam részéről úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, a környezetvédelem megéri, hogy biztosítsunk a számára olyan továbblépési lehetőséget, amiről beszéltem. És most beszéljünk egy kicsit a számokról is! Itt arról van szó, hogy mekkora terhet jelent ez a különböző szférák részére - számításokat végeztünk. A kis- és középvállalkozások esetében ez a teher gyakorlatilag nem jelentős. A valóban jelentősebb teher a mi számításaink szerint a nagy cégek és a nagyvállalkozások esetében jelenik meg, és én azt gondolom, hogy ez így van helyén, hiszen ez a nagyobb teherviselés szándékát mutatja ezen a oldalon.

Biztosítottuk azt is, hogy a kiváltás lehetősége megtörténjen. Az a körülmény, hogy jól választok a felhasználandó anyag tekintetében, az nyilvánvalóan olyan anyaghoz juttat minket, amely olcsóbb, könnyebben elérhető és ráadásul természetbarát. Mennyi lehet a haszna? - mert ugye ez minden alkalommal konkrét kérdés. Az előzetes becsléseink szerint ez összességében mintegy 2,5-3 milliárd forint többletbevételt jelenthet; szeretném hozzátenni, hogy csak 2003. január 1-jétől. Miért 2003. január 1-jétől? - mielőtt még a sanda gyanakvás felmerülne, hogy a választás miatt. Nem, tisztelt Ház, hanem azért, mert erre a részre nagyon jól fel tud készülni a kereskedelem; nagyon jól fel lehet arra készülni, hogy valóban azok kerüljenek be, amiket mi környezetbarátnak tekintünk. Ha ez az előkészület eredményes és sikeres, akkor, azt gondolom, ez nem jelent olyan terhet, mint amire itt egyesek gondoltak vagy gondolnának.

Én még egyszer arra kérem a tisztelt Házat, hogy amikor állást foglalnak ebben a kérdésben, egy picit nézzenek túl azon, ami most itt éppen szóba jön. Próbáljanak egy kicsit továbbtekinteni ennél, és tekintsék a környezetvédelem távlatos ügyeit is! Annak reményében mondtam ezt el, hogy hitem és meggyőződésem szerint előbb vagy utóbb itt, a tisztelt Ház előtt meg kell majd küzdeni a környezetterhelési díjjal is. Előbb vagy utóbb meg kell tudni emészteni azt is, hogy a környezetvédelem területén vállalt kötelezettségeinket források hiányában nem teljesíthetjük. Azt gondolom, hogy ha ezt nem látjuk be, ha ezt nem fogadjuk el, akkor nemcsak önmagunk ellen, hanem az utódaink ellen teszünk. Ezért én mindenkit arra kérek, hogy nagy felelősséggel, mélyen átgondolva és bölcsességgel, de támogassa ezt a javaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Ékes Józsefnek, a környezetvédelmi bizottság előadójának.

 

ÉKES JÓZSEF, a környezetvédelmi bizottság előadója: Nagyon köszönöm, elnök úr, a szót. Ha a padsorokon végignézek, alig vagyunk vagy tizenöten a parlamentben.

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy a miniszter úr is befejezte az expozéját, előbb-utóbb szembe kell néznünk a környezetterhelési díj kérdésével. Ez a környezetvédelmi bizottság ülésén is nagyon hangsúlyosan, évek óta állandó napirendi pontként szerepel. Egyrészt a termékdíj kérdése kapcsán, ahogy a miniszter úr is elmondta a bizottsági ülésen is, talán a környezetvédelmi bizottság az egyetlen olyan bizottság, amelyik egységesen támogatja ennek a csomagnak az elfogadását, és ajánlja a parlament számára is elfogadásra.

Ezt azért is mondom, mert a környezetvédelem bevételi forrásai nem olyan magasak. Maga a rendszer 2003. január 1-jével lép életbe, és csak 3 milliárdos többletbevételt fog tudni eredményezni. De magában a környezetvédelemben, ahogy a bizottsági ülésen is elhangzott, minden mindennel, egymással összefügg. Ezt mondom azért, hisz a termék előállításától a hulladék stádiumba jutásáig tulajdonképpen magának a gyártónak is egyfajta felelőssége van, és ebben a felelősségben Magyarországon is előbb-utóbb mindenképpen a "szennyező fizet" elvet, formát kell bevezetni és végrehajtani.

A termékdíjjal kapcsolatosan felmerült a környezetvédelmi bizottsági ülésen is, hogy a rendszerünk ma még nem egész, nem egészséges, és ha a környezetvédelmi szempontokat nézzük, akkor környezet-egészségügyi szempontból is óriási károk jelentkeznek ma Magyarországon.

Ahogy a miniszter úr is elmondta, úgy a környezetvédelmi bizottsági ülésen is elhangzott ez a kérdéskör, maga a hulladékkezelés, tehát annak a terméknek a végtermékkénti, adott esetben hulladékkénti megjelenése, igenis a gyártó fél számára is egyfajta terhet kell hogy jelentsen. És a termékdíj kérdését is olyan rendszerben kell kialakítani, hogy az arra ösztökélje a gyártókat, a termékforgalmazókat, hogy ha az a termék adott esetben a környezetszennyezés szempontjából mint veszélyes hulladék is megjelenik, abban az esetben maga a rendszer úgy induljon el, és olyan termék előállítására ösztökélje őket, ami alapján a veszélyes hulladék mennyisége Magyarországon csökken.

A festékek és oldószerek kérdése: volt szerencsém részt venni a gazdasági bizottság ülésén is, ahol ez nagyon élesen megjelent. Szeretném kihangsúlyozni azt is, hogy mint a környezetvédelmi bizottság tagja, több levelet kaptam én is nemcsak a mostani, hanem az előző termékdíjak esetleges bevezetésével kapcsolatban is, amelyekben bizonyos lobbiérdekek próbálnak megjelenni a parlamenti képviselők irányába. Ma foglalkoztunk a mezőgazdaság és a költségvetés kérdésével is; nagyon érdekes volt a számomra, hogy amikor ilyen témakör merül fel, abban a pillanatban az ellenzék részéről egyfajta puhítási folyamat fogalmazódik meg.

A környezetvédelmi bizottság egyhangúlag... (Dr. Házas József jelzésére:) Nem a környezetvédelmi bizottsági ülésen, képviselőtársam bólogat, hiszen az előbb is elmondtam, hogy a környezetvédelmi bizottság ebben a kérdésben egyhangúlag foglalt állást, maximálisan és messzemenően támogatja; elsősorban arra próbálja ösztökélni a magyar gazdaságot, hogy olyan termékek előállítására törekedjenek, amelyek kevésbé terhelik magát a környezetet környezeti ártalmakkal. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az Unión belül is egyre jobban kiszorulnak azok a termékek, amelyeknek a lebontóképessége, fogalmazzunk így, hosszú évtizedeket vesz igénybe, vagy amelyek súlyosan károsítják a környezetet. Ebből a szempontból sajnos, ez a környezetvédelmi bizottságban is elhangzott, nagyon sok olyan hulladék és termék érkezik be Magyarországra, amely az uniós országokból mint nem környezetbarát termék, már ki van tiltva.

Most is kihangsúlyozom, és a bizottság nevében szeretném a parlament előtt is kihangsúlyozni, hogy a környezetterhelési díjat a következő ciklusban igenis fokozottan be kell vezetni, és az abból származó bevételeket egyrészt az új technológiák fejlesztésére, másrészt az önkormányzatok helyzetbe hozására fordítani. Tehát ahol a környezetvédelem is tulajdonképpen mint önkormányzati kötelező feladat megjelenik, ez az önkormányzatok számára is egyfajta bevételi forrást fog tudni biztosítani. Ezáltal tulajdonképpen az a rendszer megvalósul, amit mindannyian szorgalmazunk a rendszerváltás óta, hogy a környezetvédelmet ne csak a szólamok szintjén próbáljuk meg komolyan venni, hanem a megvalósítását valóban úgy elindítani, ahogy a hulladékgazdálkodási törvény végrehajtási utasításai is készülnek, azok szellemében, hogy Magyarország is minél gyorsabban végre tudja hajtani azokat a hulladékgazdálkodási feladatokat, amelyek sajnos számszerűsítve is óriási mértékben állnak előttünk.

Sajnálatos, hogy ez a bevétel a központi költségvetésbe kerül. A bizottsági ülésen ez megfogalmazódott, miszerint ennek a sorsát megkérdőjelezik, hogy ez abban a pillanatban visszaforgatásra kerül-e a környezetvédelemre. Itt tulajdonképpen a kormánynak kell azokat a garanciákat megfogalmazni, ami alapján az ebből származó bevételek mindenképpen vissza fognak kerülni a környezetvédelmi terhek csökkentésére.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: A gazdasági bizottság előadója Horváth János úr. Megadom neki a szót; kisebbségi vélemény is lesz.

 

(19.30)

 

DR. HORVÁTH JÁNOS, a gazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés gazdasági bizottsága megtárgyalta a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá az egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság alaposan szemügyre vette, analizálta és vitatta ezt a témát, sőt ismételt bizottsági ülésre is sor került, ami elég ritka ebben a műfajban. Ez is egy indikátora, jelzője, hogy mennyire komolyan vette, veszi az Országgyűlés gazdasági bizottsága ezt a témát.

A benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban a miniszter úr és a kormány részéről a minisztérium képviselői válaszoltak a kérdésekre, igen sok kérdésre. Azonban a bizottság ezeket a válaszokat feltételes módban és részletesen fogadta el. Nem mindig azért, mert így vagy úgy egyik helyes volt, a másik nem, hanem ez is mutatja, hogy a bizottságon belül a bizottsági tagok többféle nézetet fogalmaztak meg, vagy többféle nézetet vallanak ebben a kérdésben.

A fő vitatéma az volt, hogy milyen lesz az árra való hatása, az inflációra való hatása, az életszínvonalra való hatása a környezetdíjnak. Régóta ismerős, most már lassan évtizedes történelme van a környezetvédelmi szabályozásoknak; megint elhangzott mintegy refrénszerűen, hogy bizony az árak emelkednek, ebből infláció lesz, és ez baj, ez nem jó, és az infláció különösen sújtja az alacsonyabb jövedelmű embereket; szóval, ezek a természetes nézetek fölvetődtek képviselőtársaink részéről. Talán majd a kisebbségi véleményben erről még többet is hallunk.

A másik téma egészen speciálisan a víz alapú festékek ára, hogy hogyan is alakul az, ha a termékdíj bevezetődik; hasonlóképpen a gumiabroncs. Ez volt az a két termék, amit analizált, vitatott a bizottság. A gumiabroncs témájában az, hogy exportáljuk vagy importáljuk, mire lehet fölhasználni? Miért nem lehet Magyarországon felhasználni azt a megőrölt gumiabroncsot, amit Németországban föl tudnak használni? Azért, mert el vagyunk maradva technológiailag? Hát miért vagyunk elmaradva technológiailag? Sok tekintetben a magyar technológia, gépipar olyan jó, hogy Németországba exportálunk. Miért éppen itt vagyunk elmaradva? Tehát a bizottság alaposan belemélyedt az egyes termékekbe és az alternatívákba is.

Elhangzott, a kormány képviselője felkészülten és a közgazdasági alapokat is hasznosítva adott hangot annak és magyarázta, hogy a termékdíj egyfajta ösztönző a fogyasztónak is és a termelőnek is. Ha a termékdíj emeli az árat - mint ahogy emeli az árat, mert az egyfajta adónak tekinthető absztrakt értelemben -, akkor az a magasabb ár üzenetet küld a fogyasztónak, hogy kevesebbet fogyasszon. Nem azt jelenti, hogy éhezzen vagy szükséget szenvedjen, hanem keressen egy alternatív terméket vagy szolgáltatást. Ugyanakkor üzenet a termelőnek is, hogy keressen alternatív technológiát vagy alternatív nyersanyagot, vagy valami megoldást. Tehát a termékdíjnak az a nagyszerű tulajdonsága - tudatosan használom ezt a szót: nagyszerű tulajdonsága -, hogy üzenetet küld. Üzenetet küld mindenkinek, s ha valaki nem hallgatja meg az üzenetet, akkor az azt jelenti, hogy ők magasabb árat fognak fizetni, mert szennyezik a környezetet, a társadalmat, kárt okoznak sok millió, tízmillió magyarnak, azért, mert néhány ezer vagy egy-két millió ember elejét veszi annak, hogy olyasmit használjanak, amit nem kellene, ami kárt okoz, ami szennyez.

Ezekkel a gondolatokkal a bizottság megtárgyalta a javaslatot, és többségi véleménnyel a tisztelt Háznak megvitatásra és elfogadásra ajánljuk.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Kovács Tibor úrnak.

 

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársam jelentősen megkönnyítette a dolgomat, mert a bizottságban megfogalmazódott kritikai észrevételek egy részét már ő is elmondta, tehát azokat nekem nem kell most már megismételni.

Azt azonban szeretném hangsúlyozni, tisztelt miniszter úr, hogy szerencsésebb lett volna, ha a törvényjavaslattal egy időben kapja meg valamennyi képviselő azt a háttértanulmányt, ami arról szól, hogy milyen gazdasági következményei vannak ennek a törvényjavaslatnak, és nem a bizottsági ülésen kellett volna ezt jelezni, és emiatt dupla bizottsági ülést tartani, és újra elkezdeni a vizsgálódásokat.

A mi bizottsági ülésünkön sem vitatta senki a termékdíj bevezetésének szükségességét. Nem vitattuk azt, hogy az elmúlt években ez a jogszabály jelentősen módosult, kiszélesedett, és ennek megvolt az indoka. De pontosan ezek miatt az okok miatt hangsúlyoztuk azt, hogy szerencsésebb lett volna, ha a törvényjavaslathoz a kétoldalas indoklás helyett egy kicsit bővebb indoklást fűztek volna, mégpedig abból a célból, hogy a képviselők megismerhették volna a törvény működésének eddigi tapasztalatait, és talán jobban elfogadottá vált volna az egész törvényjavaslat valamennyi képviselő számára, ha az eddigi működés tapasztalatait megismerhettük volna.

Nem vitatta azt se senki, hogy nyilvánvalóan a törvényjavaslat azt a célt szolgálja, hogy forrásokat teremtsen olyan programokhoz, amelyekkel meg lehet akadályozni azt, hogy a környezetkárosodás bekövetkezzen, illetve olyan programokat lehessen indítani, amivel a már okozott környezetkárosodásokat csökkenteni lehetne.

Kifogásaink abban folytatódtak a következő körben, hogy ebből a törvényjavaslatból nem derül az ki, hogy a befolyt bevételekből milyen új programokat kíván a minisztérium elindítani, amelyekkel az oldószerek által okozott károk mérsékelhetőek. Tehát nem igazán látták a képviselők, hogy ezeket a befolyó forrásokat mire fogják fordítani. Rendkívül fontosnak tartották hangsúlyozni azt is, hogy a befizetők számára átlátható legyen az, hogy az egész rendszer hogyan működik, tehát az ő befizetéseiket mire költi a kormányzat, mire fordítják, mert nyilvánvalóan ha ők is egyetértenek ezekkel a célokkal, akkor számukra az sokkal inkább elfogadható.

Többször hangsúlyoztuk már azt is, hogy amikor egy törvényjavaslat indoklásában, ha egy mondat erejéig is, de megjelenik az, hogy EU-jogharmonizációs igény miatt is szükség van a törvényjavaslat módosítására, akkor szerencsésebb lenne, hogyha konkrétan megjelölnénk azt az EU-direktívát, amivel harmonizálni szeretnénk, hogy mindenki számára elfogadható legyen. Mert sajnos - mi, ellenzéki képviselők erre már korábban utaltunk - többször előfordult, hogy az volt az indok, hogy EU-jogharmonizációs igényről van szó, és aztán végül is kiderült, hogy nem is erről van szó.

Sajnálatosnak tartjuk azt is, hogy megszűnnek a támogatási irányelvek, amelyek korábban - véleményünk szerint - iránymutatást szolgáltak a tekintetben, hogy milyen célokat fogalmaz meg a minisztérium, és mire pályázhatnak a gazdaság szereplői az elkövetkező években. Ez számukra egy valamiféle iránymutatást jelentett, mi nem tartjuk szerencsés megoldásnak, hogy ez aztán kikerül most a törvényjavaslatból. Nem látjuk azokat a megoldásokat, amelyek abba az irányba mutatnának - még egyszer hangsúlyozva -, hogy az oldószerek által okozott környezeti károk hogyan mérsékelhetők. Ezeket majd én a hozzászólásomban még jó néhány részlettel szeretném kiegészíteni, de az ötperces keretbe ez már nem fért bele. Úgyhogy mindezek voltak azok az okok, amelyek miatt a gazdasági bizottság a kisebbség nem tartotta ezt a javaslatot általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

(19.40)

 

ELNÖK: Megkérdezem a költségvetési bizottságot, kíván-e előadót állítani. (Nincs ilyen jelzés.) Nem.

Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, 10-10 perces időkeretben. Elsőként Tóth Gábor úr, a Fidesz képviselője következik.

 

TÓTH GÁBOR (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnálatos tényként kell megállapítanom, hogy a környezetvédelem ügye alulfinanszírozott a Magyar Köztársaságban. Aki egy kicsit is érintett, az tudja. Tehát jogos az igény, hogy megfelelő forrásokat teremtsen a környezetvédelem részére. Az EU-csatlakozással kapcsolatos vállalásunk szerint 2005 júliusáig el kell érnünk, hogy a keletkező hulladék legalább 50 százaléka hasznosításra kerüljön. Jelenleg a programgazdákon keresztül a rendelkezésemre álló adatok alapján ez összességében mintegy 35 százalék. Tehát van még tennivalónk bőven.

Néhány szót szeretnék szólni a mostani konkrét témánkról, a termékdíjról. Terveink szerint mintegy 2,5-3 milliárd forint többletbevétel várható a KAC számára, ami látszólag nem tűnik nagy összegnek, de ha azt vesszük figyelembe, hogy az összeg a KAC 10 százaléka, akkor az már nem is olyan elhanyagolható összeg.

A környezetvédelmi bizottság, pártállástól függetlenül, már három éve szorgalmazza a termékdíjak markáns megjelenítését, de eddig nem túlzottan nagy sikerrel. A gazdaság szereplőinek bizonyos része még parlamenti szinteket is elérően fejt ki ellenlobbi-tevékenységet a környezetvédelmi termékdíjak és hasonló, adónak sejtett vagy annak aposztrofált dolgok bevezetéséről, törvénymódosításokról. A termékdíjak így is a lehető legalacsonyabb szinten lettek megállapítva. A festékek, lakkok, a többi érintett termék esetében sem generál olyan mértékű áremelést, amely, mint ahogy a miniszter úr is mondta, akár a kis- vagy a közepes vállalkozók esetében egyfajta ellehetetlenülést okozna.

A termékdíjak megfelelő mértékű bevezetése a következő ciklusra is forrásokat teremthet a környezetvédelmi beruházásokra, illetve a környezetvédelmi támogatásokra, bár ezen felül is nagyon komoly pénzeszközöket kell egyéb forrásokból a környezetvédelemre fordítani; csatornaprogramra, hulladéklerakókra, egyebekre gondolok.

A környezetvédelem ügye mindnyájunk ügye, pártállás nélkül; lelkiismereti kérdés kell legyen, hogy mit hagyunk magunk után, és nem a következő kormányra vagy kormányokra gondolok, hanem a gyermekeinkre.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Házas József úr, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

 

DR. HÁZAS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az 1995. évi LVI. törvény módosítására benyújtott 4987. számú törvényjavaslat tárgyalása e cikluson belül második alkalom, hogy a környezetvédelmi termékdíjakról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról rendelkezzen az Országgyűlés. Az Európai Közösséghez való csatlakozás szándékának megjelenése óta felértékelődött a környezettel való tudatos foglalkozás igénye, valamint a környezet megóvásának szükségessége. Irigykedve emlegeti a magyar turista az ausztriai viszonyokat, a természet, a környezet állapotát, és joggal várja el a döntéshozóktól, hogy hasonló színvonalra emelkedjen a hazai környezetvédelem is.

A jogos elvárás mellett ugyanakkor nem tudatosul mindenkiben, hogy az ottani állapotok hosszú évek céltudatos, megfelelő anyagi eszközökkel támogatott programok megvalósulása után alakultak ki. Nem utolsósorban a környezettudatos gondolkozás vezette mind a politikusokat, mind az állampolgárokat.

A jelenleg előttünk lévő törvényjavaslat is olyan eszköz, amely a környezeti állapotok javításához szükséges források megteremtését célozza. A termékdíj mint egyfajta ökoadó, a környezetre ártalmas vagy azt terhelő bizonyos termékeket gyártó, illetve forgalmazó, úgynevezett kötelezettek által befizetett adónem, amely kettős célt szolgál: forrást teremt, valamint a nevezett termékek visszaszorítását ösztönzi. A probléma ott van, hogy az érintettek nagy része különböző módon motivált ebben a folyamatban.

A bizottsági vita során is elhangzott, hogy nem mindegy, melyik oldal élvez prioritást, mi fontosabb, a szennyezések felszámolása vagy a megelőzés. A környezetvédelmi törvény megléte óta egyértelmű, hogy a megelőzésnek nagyobb szerepet kell kapnia. Ugyanakkor a termékdíjakból beszedett összeg mértéke sem közömbös, és különösen nem közömbös a felhasználás módja. A jelen törvényjavaslat szükségességét a szocialista frakció nem vitatja, az általános vitára való alkalmasságát a kijelölt bizottság ülésén is támogattuk.

Az előbb elmondottakból következik viszont, hogy az érintettek bevonását az előkészítésbe nagyobb súllyal képzeltük, hogy a lehető kompromisszumok megteremtésével elfogadhassák azt a gazdasági élet szereplői is.

A törvény előző módosításakor a parlamenti és a bizottsági vitában is többen hiányolták az egységes környezetterhelési díj megalkotását, különösen annak ismeretében, hogy a tárca már évek óta dolgozik a törvény előkészítésén, és jelenleg is tudunk egy változatról, amely benyújtható lenne.

A termékdíjtörvény módosítási javaslata helyesen teremt összhangot néhány törvénnyel, és szükséges az is, hogy a festékoldószerek díjfizetési kötelezettségét megteremti. A gyártók viszont a mód és a mérték tekintetében kifogásokat fogalmaznak meg. Lehet, hogy ezek egy része félreértésből fakad, mert a festékoldó szerek és a többi oldószer elkülönítése nem hangsúlyos a normaszövegben. Mindenesetre ezt az egyeztetések során tisztázni lehetett volna.

Kifogások merültek fel a tekintetben is, hogy a módosítás mértéke akkora, hogy az önálló törvény megalkotását is indokolná a tervezett helyett. Az is feltűnő, hogy a meglehetősen nagy módosításoknak ilyen rövid az indoklása. Megérdemelt volna a törvényjavaslat egy bővebb magyarázó részt, amelyben szó eshetett volna a törvény várható hatásairól, illetve azokról a vizsgálatokról, amelyek e témában történtek. A gazdasági bizottság kisebbségi véleményében hallottunk erről.

Tisztelt Országgyűlés! Frakciónk legkomolyabb kifogása a törvénytervezettel kapcsolatban az, hogy ismételten legalizálja a költségvetési törvény tárgyalása során már említett gyakorlatot, hogy a valaha elkülönített állami pénzalapok közé tartozó termékdíjbevételeket az államkincstár bevételei közé helyezi, ezáltal lényegében ellenőrizhetetlenné teszi azok felhasználási módját.

Egyáltalán nem világos, van-e a környezetvédelmi tárcának áttekintése arról, hogy mennyi az adóhatóság vagy a vámhatóság bevétele a termékdíjakból. Biztos, hogy a pénzügyi kormányzatnak ezúttal nagyobb a mozgástere, de a környezetvédelem kiszolgáltatottabb a területét érintő források felhasználását illetően.

A termékdíjak mértékének meghatározásánál ismételten felmerült az inflációval arányos emelés kérdése. Véleményünk szerint az arányosság a helyes megoldás, bár a becsült és a valós infláció ismeretében a mérték meghatározása nem biztos, hogy a megfelelő eredményt hozza. A termékdíjkedvezmények esetében a környezetbarát termékek preferálása helyes cél, de a környezetbarátság megítélése csak két konkrét termék összehasonlításában objektív, így a várt hatás nem minden esetben realizálódik. Amennyiben a mérhetőség javul, a nagyobb kedvezmény adása célszerű.

Az oldószerek díjainál nagyobb vita várható a szerves oldószertartalmú, illetve a vízoldékony festékek esetén. Itt mutatkozik meg egy szélesebb körű hatásvizsgálat szükségessége.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Szocialista Párt frakciója a megelőzés elvét támogatja. Az újrahasználat kedvezményezettségét jónak látja, és minden olyan kezdeményezéssel egyetért, amely a környezetet károsító vagy terhelő anyagok visszaszorítását elősegíti.

A törvénymódosításban általunk észlelt pontatlanságok vagy hibák korrigálása céljából módosítókat fogalmazunk meg, melyeket a részletes vitában kívánunk indokolni. Szándékaink szerint viszont egy olyan környezetterhelésidíj-törvény megalkotásában vennénk részt szívesen, amely nyomán keletkező bevételek teljes mértékben és ellenőrizhetően a környezet megóvására és állapotának javítására fordítódnának.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Szentgyörgyvölgyi Péter úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A világ millió problémája közül az elemzők főleg kettőt szoktak kiemelni mostanság általában, a túlnépesedést és a környezetszennyezést. A kettő között azért mégis van egy nagy különbség. A túlnépesedés, még ha mi magyarok sokszor panaszkodunk is, hogy ez nálunk nem észlelhető, de a világ más tájain igen, ez mégiscsak egy természetes folyamat. A környezetszennyezés viszont nem természetes folyamat. Mind a kettő lehet, hogy káros, de nem természetes.

 

 

(19.50)

 

Az egyik ellen is lehet valamit tenni, a másik ellen viszont tenni kell, mindenféleképpen tenni kell.

A régi háztartásokban, főleg a paraszti gazdaságban egyszerűen nem dobtak ki semmit, mert minden felhasználható volt. Volt is erre egy mondás, hogy majd kijön a sora, és ki is jött mindennek a sora, valóban mindent lehetett valamire használni, de azért lehetett mindent valamire használni, mert minden természetes anyagból volt; ami persze nem jelenti azt, hogy esetleg a természetes anyag nem szennyezi a környezetet, mert ha, mondjuk, a hígtrágyát a szántóföldre juttatom, akkor biztos, hogy két-három évig ott nem kell műtrágyát használni, ám ha ugyanezt a Balatonba juttatom, akkor már mégiscsak nagy baj van, és igenis a környezetet szennyezem.

A környezetszennyezésre vonatkozó termékdíj-elképzelés 1992-ben jelent meg először, először csak az üzemagyagokra, de akkor is már a most is említett és minden előterjesztésben szereplő két okból, nevezetesen: egyrészt, hogy valamilyen formában visszatartson a túlzott fogyasztástól, másrészt pedig, hogy az árba beépített bizonyos termékdíj aztán a környezet védelmét szolgálhassa. Ezt aztán '95-ben a most módosuló törvény váltotta fel, ahol már négy kört fogalmaztak meg az üzemanyagon kívül, amely e környezetvédelmi termékdíj alá tartozott, de ott is megmaradt ez a kettősség, sőt ott már jobban nevesítésre került, első okként megemlítve, hogy ez a beépített ár, amely nyilván drágábbá teszi a terméket, visszatartó erővel hasson a fogyasztásra, vagyis lehetőleg kevesebbet használjanak, és ha kevesebbet használnak, nem fogy annyira, a gyártó kevesebbet is forgalmaz; és ezzel mintegy ösztönözzön vagy az újrafelhasználásra, vagy hogy egyáltalán ilyen terméket ne is vásároljanak, hanem természetes terméket vásároljanak helyette.

A másik pedig, hogy létrejött ez a bizonyos Környezetvédelmi Alap, amely alapból aztán a környezetet megfelelő meghatározott módon védeni lehetett. Ezt most három okból kellett módosítani, egyrészt olyan jogszabályok jelentek meg időközben, amelyek ezt szükségessé tették, másrészt pedig a gyakorlat hatására is - ez minden jogszabálynál így van - bizonyos módosításokat kell eszközölni, mert a gyakorlat aztán kialakítja ezen jogszabályok működését. Itt történt e módosításnál is ez, és egyben kiterjesztette még két körre a termékdíj-fizetési kötelezettséget, a hígítókra és az oldószerekre. Egyébként, ha kezünkbe vesszük ezeket a hígítókat és oldószereket, rá is van írva, hogy mit nem szabad vele csinálni. Tehát nyilvánvalóan környezetszennyezők, nyilvánvalóan ezek egy részét mással is lehet helyettesíteni, tehát mindenféleképpen indokolt, hogy ezeket ilyen termékdíj plusszal... - azt is lehetne mondani, hogy büntetéspénzt fizettetnek azzal, aki ilyet gyárt és ilyet használ.

Ha az ember végigolvassa ezt a jogszabály-módosítást, kétségtelen, hogy bennem is felmerült, ahogy elolvastam, hogy az indokolás egy kicsit rövidnek tűnik, de csak akkor tűnik rövidnek, ha a lapszámokat nézem. Ha magát a rendelkező részt olvasom, a rendelkező részben olyan konkrét megfogalmazások vannak, ami teljességgel érthető. Tehát egy törvénynek vagy akárminek az általános indokolását és a részletes indokolását azért szokták levezetni, hogy egy kívülálló is tökéletesen értse azt, hogy miről is szól igazán az a jogszabály.

Ha itt például az 5. §-t veszem, azt mondja ez az 5. §, hogy a kötelezettnek a termékdíj 75 százalékát kell megfizetnie az olyan termékdíjköteles termék esetén, amely a külön jogszabályban meghatározottak szerint környezetbarát, környezetkímélő, megkülönböztető jelzés használatára jogosult. Tehát én el sem tudom képzelni, ha például erre nekem kellene egy indokolást írnom, mit írnék. Legfeljebb ugyanezt tudnám megismételni, mert olyan fogalmak szerepelnek benne, hogy környezetbarát.

Világos, hogy ha egyszer már olyan termékeket használunk, amelyek nem természetesek, de mégsem szennyezik oly mértékben a környezetet, mint mondjuk más, akkor ezt szokták környezetbarátnak nevezni. Furcsa kifejezés, én egy időben dühös is voltam rá, mert ha egyszer káros a környezetre, akkor mi az, hogy környezetbarát. Azt jelenti a környezetbarát, hogy nem annyira káros, mint más. De hát annyira világosan érthető, hogy ezt külön, akár az általános, akár a paragrafus szerinti részletes indokolásba bevenni, elképzelhetetlen számomra.

Kétségtelenül megváltozott a két fő ok sorrendje. Azt írja az indokolás, hogy a prioritást meg kellett változtatni. Valóban nem fejti ki, hogy miért történik ez, de erre az élet ad választ - sajnos igen. Nagyon jó lenne, ha ez a termékdíj visszatartaná a társadalmat, hogy ilyen anyagokat használjon, ilyen anyagokat gyártson, de nincs ilyen visszatartó ereje. Ha pedig nincs ilyen visszatartó ereje, akkor igenis inkább a pénzre kell rámenni, arra kell rámenni, hogy minél több környezetvédelmi termékdíj folyjon be, hogy aztán ezzel a környezetet valahogy vissza lehessen pótolni, már azt az ártalmat, amit ez vagy más keletkeztetett benne.

Összességében, az általános vitára alkalmasnak tartjuk a törvénymódosítást, és a részletes vita után én igennel fogok szavazni mindenféleképpen, és a frakció is. Nem is látom, hogy mivel módosítanánk, de a részletes vita során ez úgyis ki fog derülni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik először Házas József úr, az MSZP képviselője.

 

DR. HÁZAS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést, nagyon rövid leszek. Csak a frakcióvezető úr itt az előbb védelmébe vette az indoklást. Azért szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy itt nem csak jogászok ülnek, mint ön, és vannak olyan képviselők, akik egy törvény indoklásában talán nem olyan gyakorlottak, pontosabban: az indokolás megértésében nem olyan gyakorlottak, mint egy jogász, és nem baj, ha egy kicsit bővebb az az indoklás, mint amit általában megszoktunk az eddigi törvényjavaslatok benyújtásánál. Ismerve azt az apparátust, akik ezt az anyagot előállították, képesek rá, alkalmasak rá, én nem tudom, hogy miért ilyen rövid ez az indoklás. Azt hiszem, hogy megért volna még egy-két mondatot.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szentgyörgyvölgyi Péter úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársamnak ezt az aggályát megértem, hiszen én is azzal kezdtem, hogy valóban, amikor kézbe vettem ezt a törvénymódosítást, nekem is kevésnek tűnt ez az indokolás így ránézésre. Ám amikor elolvastam, és azért idéztem direkt belőle, ehhez nem kell jogásznak lenni, olyan fogalmakat használ, hogy valóban, ha rákényszerítenének, akkor se nagyon tudnék kicsikarni magamból egy indokolást ezeknek a paragrafusoknak a megmagyarázására, mert annyira egyértelmű. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vincze László úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Én is, mint aki nem jogász, pontosan a törvénytervezet és javaslat világos voltát és közérthető voltát tudom inkább dicsérni. Nem gondolom, hogy akkor érthető valami, hogyha fellengzősen, óraszám magyaráznak valamit. Ebben a Házban vannak, illetve voltak olyan képviselők, akik nagyon hosszan beszéltek, és közben nem igazán mondtak semmit - ennyit erről.

 

 

(20.00)

 

A másik része - ha már nálam van a szó -, ami tulajdonképpen nekem tetszik ebben a dologban, hogy visszaforog ez a termékdíj a KAC-ba. Viszont itt kérném, hogy a továbbiakban ne legyen megállás, és ez a pénzösszeg, ez a forrás kerüljön felhasználásra majd, legalábbis egy része vagy jó része, azoknak a termékeknek a feldolgozására, amelyeknek a környezetbarátabbá tételében nem igazán tudunk mit tenni.

Hiszen gondolok itt arra, hogy nem hiszem, hogy környezetbarátabb gumiabroncsot túlságosan föl lehetne találni, bár a tudomány igen nagy, és még az is előfordulhat; ugyanez a helyzet a kertészeti fóliákkal. Ezeknek a feldolgozása alapvető cél, és ezeknek a feldolgozására kellene ezeknek a termékdíjaknak egy jó részét fordítani. Többek közt a gumiabroncsok begyűjtése nagyon nagy feladat lenne, hiszen úton-útfélen, árokparton, vizek partján bizony találkozhatunk eldobott gumikkal. A meghibásodott járműveknél, a gumicserénél sok sofőr csak egyszerűen hátrahagyja az út szélén, és még arra sem veszi a fáradtságot, hogy elvigye haza és ott tárolja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kiss Andor úr, a MIÉP képviselője.

 

KISS ANDOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy gondolatot szeretnék én is hozzátenni az indoklásnak ehhez a rövid vagy nem rövid voltához.

Ha olyan oldalról tekintem, ahogy gimnáziumi matektanárunk első órán mottóként felírta számunkra, hogy "annyit és csakis annyit, amennyit...", és ezt tartottuk négy éven keresztül mottónak, akkor valóban teljesen felesleges egy olyan indokolás, amelyet gyakran törvényjavaslatokhoz kapunk, ami nem áll másból, mint hogy a Word szövegszerkesztő "copy" parancsával elölről a törvényjavaslatból hátra bemásolja, maximum eléje teszi, hogy "ez alatt", utána be van másolva, majd "értjük". Ennél mindenképpen hasznosabb egy rövid, tömör indokolás.

Bár hogy pro és kontra szóljak, például a 7. § 6. pontjánál, ahol a vámtörvényre hivatkozik, bizony a magam részéről szívesen vettem volna valamilyen bővebb indokolást is. Nem hiszem, hogy képviselőtársaim abszolút jártasak a vámjogban, így talán érdemes lett volna néhány mondatban megemlíteni, hogy mik is ezek a bizonyos kivételes eljárások, amikor nem kell fizetni vagy másképp kell fizetni, és nem kellett volna esetleg mindannyiunknak utánanézni a vámtörvényben.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Kovács Tibor úr, az MSZP képviselője.

 

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődéssel hallgattam az önök hozzászólásait, de ha megengedik, arra emlékeztetném önöket, hogy az ilyen jellegű jogszabályokkal az elmúlt tíz évben már elég sokszor megégettük a kezünket, és ha az a szabályozás nem volt minden tekintetben pontos és precíz, akkor bizony olyan dolgok történtek, mint amilyenek a kilencvenes évek elején történtek az olajszőkítések környékén, és ezeket a példákat lehetne sorolni vég nélkül.

Itt is arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, és meg fogom világítani konkrét példákkal, hogy megértsék, miről beszélek, amikor adófizetési kötelezettséget írunk elő - márpedig itt adófizetési kötelezettséget írunk elő -, akkor ott igen pontosan és precízen kell a feladatokat meghatározni, hogy mindenki számára egyértelmű és világos legyen, hogy milyen kötelezettségei vannak, és senki számára ne teremtsünk adóelkerülési vagy kibúvási lehetőséget, mert teljesen biztos lehet benne mindenki, hogy azt azonnal meg fogják találni és azonnal ki fogják használni.

Természetesen nem célom felhívni erre a figyelmét bárkinek is ebben az országban, hiszen még előtte állunk a dolognak, a miniszter úr még ehhez a törvényjavaslathoz kapcsolódóan különböző rendeleteket fog kiadni, és ezekben a rendeletekben ezeket a problémákat orvosolni lehet. Csak azért szeretném erre már most felhívni a figyelmet, mert ha ezek viszont nem történnek meg, akkor komoly problémák keletkezhetnek. Emiatt hiányoltam én, tisztelt miniszter úr, azt az értékelést, ami a törvényjavaslat működésével kapcsolatban eddig megfogalmazható lett volna, mert tudjuk mindannyian közösen, hogy például a fáradt olajokkal kapcsolatban az elmúlt években bizony voltak problémák, mert voltak olyanok, akik vissza akarták igényelni a termékdíjat, és valami miatt nem kaphatták meg; azért nem, mert ők egyféleképpen, a minisztérium másféleképpen és a bíróság pedig harmadikféleképpen értelmezte a jogszabályt. Tehát egyáltalán nem mindegy, hogy ezek a megfogalmazások hogyan történnek.

Ugyancsak felhívtam a figyelmet, hogy rendkívül fontos az - és e tekintetben megint eltérünk a korábbi gyakorlattól -, hogy a befizetők pontosan tudják, hogy amit ők befizetnek, azt a minisztérium mire használja fel. Itt már a képviselőtársam utalt rá, és szeretném is megkérdezni a miniszter úrtól, teljesen biztosak-e abban, hogy a minisztérium tudja, valójában mennyi forrással rendelkezik, és mennyi forrást fordíthat ilyen célokra, tehát ezek a nyilvántartások teljesen pontosak-e és átkerülnek-e a minisztériumhoz, és nem pedig arról van szó, hogy a Kincstár ezeknek a forrásoknak egy részét, úgymond, lenyeli. Véleményem szerint ezt is vizsgálni kell, hiszen itt arról van szó, hogy a gazdaság bizonyos szereplőinek terheket kell vállalni, és nekik meg kell arról győződni, hogy ez az ő befizetésük igazságosan és jogszerűen történik-e. E tekintetben egyáltalán nem vagyok megint csak meggyőződve, hogy a következőkben ez fog történni.

Mondok példát: Magyarországon ma két-három nagy társaság gyárt és forgalmaz festékeket, ők a forgalom 90 százaléka körül bonyolítanak a festékekből, ugyanakkor a hígítókat és az oldószereket ezek a társaságok összesen mintegy 30 százalékban forgalmazzák, az összes többit, a 70 százalékot más gazdasági társaságok forgalmazzák. Ezekre a hígítókra most is van előírás. Például van olyan előírás - ha jól emlékszem -, hogy a benzoltartalma nem lehet magasabb, mint 0,1 százalék. Most azt szeretném megkérdezni, miniszter úr, hogy ki ellenőrizi, hogy az a 0,1 százalék az 0,1 százalék-e vagy pedig attól több, mert ez megint csak olyan dolog, hogy ezzel hatalmas gazdasági haszonra lehet szert tenni. Ha valaki behoz egy olyan oldószert, nyilvánvalóan sokkal olcsóbban, mint aminek a benzoltartalma 0,1 százalék, a papírra meg azt írja, hogy ez ennyi, így gyakorlatilag versenyelőnyre tesz szert, csupán abból adódóan, hogy ezt ma Magyarországon nem ellenőrzi senki. Ez nem olcsó dolog, egy ilyen vizsgálat elvégzése több tízezer vagy százezer forintba kerül, mert megfelelő műszerek kellenek hozzá, és ezt valakinek finanszíroznia kell. Nem tudom, hogy most hogyan működik, de íme itt a példa arra, hogyan lehet ilyen dolgokból gazdasági előnyre szert tenni.

A másik ugyanilyen kérdés az, hogy azok a társaságok, amelyek a festékeket forgalmazzák - általában komoly nemzetközi társaságok -, minőségbiztosítási rendszerrel működnek, és ők nem engedhetik meg maguknak azt, hogy ne az legyen a dobozban, mint ami rá van írva. Mások esetében viszont ez egyáltalán nincs így, és megint csak nem tudható, hogy abban a festékes dobozban az van-e, ami rá van írva. Ez most azért érdekes kérdéskör, mert például a termékdíjat az alapján kell majd fizetni a különböző oldószerek esetén, hogy annak mennyi az aromás vagy az alifás tartalma. Nem tudom, hogy ülnek-e a teremben vegyészek, de akkor tessék szíves lenni megmondani nekem valaki, hogy egy szénhidrogén, ami elég bonyolult kémiai szerkezet, meddig nevezhető aromás szénhidrogénnek, és mitől nevezhető már alifás szénhidrogénnek. Ez ugyan szakmai kérdésnek tűnik, de abban a pillanatban, amint ezt lefordítjuk a gazdaság nyelvére, már kemény százmillió forintokba kerül.

Szeretném ugyanis felhívni a figyelmet például arra, hogy ma már Nyugat-Európában az a tendencia, hogy olyan oldószereket alkalmaznak, amelyekben aromás szénhidrogénhez hosszú szénláncú alifás szénhidrogén kapcsolódik, aminek az oldóképessége hasonlatos a benzol, toluol, xilol típusú oldószerekhez. Drágább ugyan, de sokkal inkább környezetbarát, a MAK-értéke például sokkal magasabb, mint akár a benzolnak, a toluolnak vagy a xilolnak. Akkor az az aromástartalom-előírás, amit itt előírnak a festékekre, most mire vonatkozik? Megint csak kérdés, hogy ki fogja vizsgálni ezeket az aromás tartalmakat.

Még további bonyolultabb kérdés: a festékben már benne lévő oldószer összetételét, amit vizsgálni megint csak rendkívül bonyolult és összetett kérdés, ki fogja megvizsgálni? Most itt fogadásokat mernék tenni nagyon nagy pénzre, hogy abban a pillanatban, amint ez a jogszabály életbe lép, Magyarországon csak alacsony aromás tartalmú oldószereket fognak forgalmazni, mert nyilván annak a termékdíja a legalacsonyabb, és nem lesz, aki ellenőrizze, hogy ez valóban így van-e.

 

(20.10)

 

Ez ezért gazdasági kérdés. Hatalmas pénzről van szó, uraim! Hatmilliárd forintról beszélt itt a miniszter úr olyan értelemben, hogy hatmilliárd forint az állam bevétele. Van kiadása is természetesen ezzel kapcsolatban, ez az a hárommilliárd forint, amiről a miniszter úr beszélt. Tehát itt egyáltalán nem kis pénzekről van szó. Ezekre ebben a rendeletben nincsen megoldás.

Még további érveket szeretnék felsorakoztatni. Vannak nagy gazdasági társaságok, mint például az autógyárak, ahol rendkívül nagy mennyiségben használnak festéket és oldószert, több száz millió forintos beruházásokat valósítottak meg például azért, hogy a környezetkárosítást megakadályozzák. Ott nincs is környezetbe kijutó oldószer, mert azokat mind visszanyerik és visszaforgatják. Most mi ezeket a gazdasági társaságokat akarjuk szintén több száz millió forintos környezetterhelési vagy termékdíjjal sújtani.

Egyáltalán nem természetes dolog az, miniszter úr, hogy ezeknek a nagy gazdasági társaságoknak kell a legtöbbet fizetniük ezért. Mert ők azok, akik a legtöbb pénzt fordították arra, hogy a környezetszennyezés az ő területükön megszűnjön. Itt megint csak át kell gondolni, hogy kinek kell adni mentességet, vagy kinek kell adni kedvezményt, mert akik például erre hihetetlenül sok pénzt költöttek az elmúlt években (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), azok rendkívül méltánytalannak fogják tartani ezt a jogszabályt. Ezért mondtam azt, hogy bizony ez egy bonyolult kérdés, nagyon sok pénzbe kerülő kérdés, és nemcsak jogilag kell a dolgot megfontolni, hanem közgazdaságilag is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szentgyörgyvölgyi Péter, a Független Kisgazdapárt képviselője.

 

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Kétségtelenül rendkívül érdekes problémát vetett fel. Én természetesen nem tudom ilyen vegyész szemmel nézni, de hatósági oldalról meg tudom közelíteni a kérdést. Amikor valamit termékké nyilvánítanak, akkor nyilván annak megvan teljesen levezetve minden létező kémiai képlete, mindaz, amit tartalmazni kell annak a bizonyos terméknek; de egyébként nem lenne termék. Ha nem így lenne, akkor nem kapja meg a hatósági jóváhagyást, hogy azt mint terméket egyáltalán forgalomba hozza. Ha ez így van, akkor ki fogja ezt először is ellenőrizni? A versenytárs fogja ellenőrizni. Ha megjelenik a piacon egy ilyen termék, akkor a versenytársnak - piacgazdaságban élünk - lesz a legnagyobb érdeke, hogy akármilyen drágán is beméresse, és ha nem felel meg a termék az előírásnak, akkor a versenyhivatalnál feljelentést tegyen, hogy kivonassa a forgalomból, és ne adj' isten, egyedül maradjon a piacon az ő jó termékével. Tehát ezt az élet, a piac megoldja. Lehet, hogy más módszer is van erre, de ez biztos, hogy így működhet - működik is.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kovács Tibor úr, az MSZP képviselője.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Szeretném egy picikét folytatni, mert egy dologról viszont nem beszéltem. A miniszter úr is utalt arra, hogy ennek a termékdíjnak abba az irányba kellene mutatnia, hogy például a vizes festékek elterjedjenek az országban. Egyrészt nincs minden festéket kiváltó vizes emulziós festék, ilyen jelenleg még nem áll rendelkezésre. Másrészt jelenleg ezeknek a festékeknek az ára másfél-kétszerese az oldószeres festékeknek - most. Ezen túl, még ha azt is hozzátesszük, hogy ezen festékek élettartama körülbelül feleakkora, mint az oldószeres festékeké, akkor ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy jelenleg négyszer annyiba kerül a vizes emulziós festék, mint az oldószeres festék. Tehát hiába fogják most ennek a festéknek a termékdíját fölemelni 200 forinttal, ez nem jelenti azt, hogy a piac azonnal átáll a vizes emulziós festékekre, mert azoknak az ára még mindig jelentősen nagyobb.

Van még egy érdekes dolog, és ezt a miniszter úr valószínűleg tudja. Nyugat-Európa fejlett országaiban egyre több területen állnak át, állnak vissza, pontosan ilyen gazdasági megfontolások miatt a vizes emulziós festékekről az oldószeres festékekre, és olyan technológiákat valósítanak meg, ahol az oldószer nem kerülhet ki a környezetbe, és annak a visszanyerése minden további nélkül megoldható és megtörténik, mert egyes ipari tevékenységek során egyszerűen nem is lehet mást hatékonyan és jól hasznosítani, felhasználni. Tehát ez sem biztos, hogy működni fog.

A képviselő úrnak pedig azt szeretném elmondani, hogy ezeknek a gazdasági társaságoknak van éppen elég bajuk, mint hogy azzal foglalkozzanak, hogy a piacon szereplő egyébként ötven másik kis szereplőnek, aki megjelenik, a termékeit vizsgálgassák, és különböző feljelentéseket, egyebeket tegyenek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert ennek a rendszere sincs kidolgozva, hogy ez hogyan működik egy ilyen feljelentés esetén.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Ékes József úr, az MDF képviselője.

 

ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engem örömmel töltött el, amikor Házas József képviselőtársam, a környezetvédelmi bizottság tagja a maga részéről elmondta a mondandóját, és ha valóban a Házon belül minden úgy működne, ahogy a környezetvédelmi bizottságban működik, akkor nagyon sok, hatpárti egyezségen alapuló törvényt tudnánk a parlamenten keresztüljuttatni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan a termékdíjjal kapcsolatban, amit Kovács Tibor is elmondott, ha azt a rendszert nézzük, hogy különböző gazdasági társaságok visszaállnak a festékek oldószeres kijuttatására, akkor viszont egy olyan technológiaváltást kell végrehajtani, amivel magának a saját termékének az értékét növeli meg. Tehát valahol az állampolgár, amikor a terméket megvásárolja, azon keresztül szinte egy megemelt értékű termékhez jut hozzá.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum részéről szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy ha ezekre a környezetvédelmi kérdésekre nem figyelünk kellőképpen oda, akkor a magyar gazdasági élet szereplői az uniós csatlakozással óriási gondok elé fognak nézni, és a magyar termékek is önmagában óriási gondok elé fognak nézni. Miért mondom ezt? Az Európai Unión belül a környezetvédelmi minősítések különböző termékekre, termék-előállításokra, a forgalmazásra rettentő határozott, követendő és a végrehajtás területén is fokozottan ellenőrzött témakörként van nyilvántartva.

Nagyon szomorú, hogy Magyarországon ma még nagyon kevés gazdasági társaság ismerte fel annak a szükségességét, hogy környezetvédelmi minősítést hajtasson végre vagy végezzen el a saját termékével kapcsolatosan. Mert ha a környezetvédelmi minősítés rendszerén keresztülmegy egy termék, akkor ma már az Unión belül is a gazdasági társaságnak, amelyik a terméket előállítja, nevesíteni kell azt, hogy mint hulladék hova kerül. Számot kell adnia arról, hogy önmagában az őáltala előállított terméknek, ha keresztülmegy a fogyasztói láncon, hány százaléka marad meg hulladékként, és annak az újrahasznosítása, esetleges feldolgozása milyenképpen fog megvalósulni. Ebből a szempontból sajnos a mai magyar gazdasági társaságok versenyhátrányba fognak kerülni az Európai Unión belül, és ennek a következménye az lesz, hogy a magyar termékek az uniós piacról is ki fognak szorulni.

Nagyon sokan felvetették a vámkérdéseket. A kilencvenes években rengeteg hulladék érkezett be ebbe az országba a nyugati országok részéről, onnan, ahol különböző tiltásokat vezettek be, és a tiltások mögé a megfelelő vizsgálati rendszereket is kiépítették, akár a laborminőséget ahhoz, hogy valóban meg tudják azt állapítani, amit Kovács képviselőtársam is mondott. A nyugat-európai országokban valóban létezik az, amit Szentgyörgyvölgyi képviselőtársam is mondott a maga részéről, hogy a gazdasági társaságok a piacon - hiszen a piacon farkastörvények uralkodnak - abban a pillanatban, amikor egy termék-előállító nem a minőségnek megfelelő terméket állítja elő, a feljelentést megteszik, és kiszorítják a piacról, kivonják a piacról.

Úgy érzem, hogy ma még Magyarországon ebbe az állapotba nem jutottunk el. Nem jutottunk el abba az állapotba, amit maga a miniszter úr is mondott, tehát nemcsak termékről kell beszélnünk, beszélnünk kell tájvédelemről, természetvédelemről, vízgazdálkodásról, levegőminőségről, és ha azt nézzük, hogy Magyarország egyre több nemzetközi szerződést írt alá az utóbbi időben, ezeknek a végrehajtására a megfelelő forrásokat meg kell teremteni.

 

(20.20)

 

Ha a megfelelő források oldalát nézzük, Kovács képviselőtársam mondta: nem visszaigazolható, hogy ha a termékdíj bekerül a nagykalapba, a központi költségvetésbe, akkor milyen módon fog visszakerülni adott esetben új technológia fejlesztésére vagy a termékdíjat visszaigénylőhöz. A rendszert így kell felépíteni a környezetvédelem szempontjából, és ez ma is él tulajdonképpen, a Széchenyi-terven keresztül környezetvédelmi technológiai fejlesztésre biztosítanak forrásokat.

Erre én azt mondom, hogy a környezetvédelem szempontjából ez nem elég. Azért lenne nagyon fontos kérdés, hogy a környezetterhelési díjjal tudjunk élni és be tudjuk vezetni, mert akkor nagyon pontosan meg lehet határozni, hogy amelyik gazdasági társaság környezetvédelmi technológiafejlesztésre fordít összeget, a díj ellenében adott esetben annak 60-70 százalékát visszakaphatja, visszaforgathatja. Tehát ellenőrzötten egy olyan technológiaváltást lehet Magyarországon végrehajtani, ami egyrészt munkahelyet teremt, másrészt magyar fejlesztéseket és magyar technológiát jelent.

Ez lenne nagyon fontos kérdés, hogy a termékdíj és a környezetterhelési díj együttesét és mindig az infláció mértékével történő növekedését - amit Házas József képviselőtársam is mondott - valami úton-módon egyfajta rendszerré kellene alakítani. Nem pedig úgy, hogy az elmúlt tíz-tizenegy év folyamán milliószor nyúltunk hozzá a termékdíjhoz, de azokat a hatásokat önmagában nem érte el, amit környezetvédelmi szempontból ennek az országnak meg kellett volna fogalmaznia vagy meg is fogalmazott. Hiszen a nemzeti környezetvédelmi programnak is tulajdonképpen erre a rendszerre kell ráépülni. Amikor kiadásokról beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy csatornázás vagy hulladékgazdálkodás, akkor a termékből származó hulladék kerül oda, ennek a rendszerét is ki kell alakítani.

Nem véletlenül kérdeztem rá kedden a miniszter úrra azonnali kérdés formájában, hogy a hulladékgazdálkodási törvényből adódóan ma hol tartunk. Sajnos a magyar állampolgároknak ma még arról sincs fogalmuk - hisz a termékből, az általuk felhasznált termékből lesz hulladék -, hogy 2800 hulladékdepónia működik Magyarországon; hetven körül van azoknak a száma, amelyek műszaki védelemmel is el van látva, tehát valahol, hellyel-közzel megfelel. Ha egy komoly rendszert akarunk kialakítani, és a termékdíjrendszeren belül is gondolkodunk - ugye, felmerült a gumiabroncs kérdése. Ma már Nyugaton a fejlett technológiával, azt lehet mondani, gumigranulátumot készítenek, és vagy utakhoz, vagy különböző sportpályákhoz használják ezeket. Logikus, hogy ennek a technológiai költségkerete jóval magasabb, tehát önmagában mint termék drágábban kerülhet felhasználásra, de ha ezt a folyamatot végig tudjuk vinni, ez ugyanaz, mint a biogazdálkodás.

Ma már a vegyszeres termékeket, élelmiszer-ipari termékeket a piacról egyre jobban kezdik kiszorítani. Önmagában a biogazdálkodás sokkal magasabb követelményt támaszt, és ettől fogva maga az áru is magasabb értéken kerül értékesítésre. Ugyanez érvényes az összes olyan ipari termékkel kapcsolatban is, amiről a fogyasztó úgy érzi, hogy megemelik az árát, mert a termékdíj növekedése megtörtént, a másik oldalon pedig az állampolgárnak saját magára a saját környezetvédelmi, egészségi állapota miatt sokkal többet kell fordítani. Tehát lehet, hogy olcsóbban vásárolja meg, de környezetvédelmi és környezet-egészségügyi szempontból az állampolgár sokkal rosszabbul jár hosszú távon, mert olyan hatások érik, amelynek költségeit akár gyógyszerekben, akár orvosi kezelésben kell saját magára visszaforgatnia.

A Magyar Demokrata Fórum véleménye az, hogy igenis magát a környezetvédelmet egy rendszerben kell kezelni, ennek az összes gazdasági hatásával együtt, és olyan technológiafejlesztéseket elindítani és megvalósítani, ami lehetőleg azt az elmaradást, amit Magyarország elszenvedett akár Dániával, akár más fejlett nyugat-európai ország környezetvédelmi rendszerével kapcsolatosan, minél gyorsabban be tudjuk hozni. Az uniós csatlakozással ugyanis - ahogy az elején is elmondtam - a mai magyar gazdasági társaságok, főleg, ha nem rendelkeznek környezetvédelmi minősítéssel, nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, hiszen abban nincs derogáció, hogy ha belépünk, akkor a terméket előállító majd öt-hat éves derogációt kap adott esetben az Uniótól a saját termékére, bármikor beviheti - ilyen nincs. Abban a pillanatban, amikor belépünk, a termékre ugyanazok a feltételek fognak vonatkozni, amelyek jelenleg az Unión belül működnek.

Ennek érdekében - most is azt mondom - környezettudatos fejlesztés, oktatás kell, és igenis kormányzati szinten, költségvetési keretből fel kellene gyorsítani az uniós csatlakozásig a gazdasági társaságok minősítési rendszerének támogatását. Ez nagyon fontos kérdés, mert onnantól fogva a gazdasági társaság is rá lesz kényszerítve és kényszerülve arra, hogy valóban olyan terméket állítson elő, amely valamilyen mértékben környezetbarátabb, mint amit idáig előállított. Köszönöm a figyelmüket.

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kezdem azzal, hogy a Kovács Tibor képviselő úr beszédének végén feltett kérdésre a válasz megadódott Ékes József képviselő úr előadásában. De ha nem, akkor legyen szabad a következőképpen tisztáznom.

Az a helyzet, amit képviselő úr elmondott nekünk, hogy van egy automobilgyártó, aki nagyon szépen és szakszerűen befesti az autóját, az a festék tartós, az után nincs szennyezés, és azt tetszett mondani, hogy ez hátrányba kerül azért, mert ilyen befektetést és ilyen technológiát alakított ki. A válaszom az, a közgazdász válasza, hogy egyáltalán nincs hátrányban, és nincs miért kompenzálni, mert annak, amit ő termelt, az értéke olyan magas, a piacon olyan áron fogja eladni, hogy azzal kompenzálódik. Az értéket, amit megtermelt, a piac kompenzálja, a piac fizet olyan árat érte. Ez a magyarázat érvényes sok minden másra is.

Arra, hogy a termékdíjak milyen magasak legyenek, engedtessék meg, hogy egy elméleti példát, majdnem a szélsőség kedvéért mondjak. Azt kockáztatom meg mondani, hogy az ideális termékdíj a zéró. Nevezetesen azért lesz zéró valamikor a termékdíj, mert mindenki olyan tisztán és tökéletesen termel és fogyaszt, hogy nem lesz szennyezés. Ha pedig nincsen szennyezés, akkor nem kell termékdíjat kivetni rá, mert nincs ok arra, hogy valamit, valaminek a termelését visszafogjuk.

Tudom, hogy nem tartunk ott, sőt nem is vagyok próféta, hogy ilyesmit előrevetítsek. Éppen az lesz a dinamikus fejlődés, a technológiai fejlődés, a menedzsment fejlődése révén, hogy valamilyen új termékek, új metódusok állandóan fölmerülnek, amelyek szennyező hatással lesznek, s azoknak a szennyező hatásoknak a mérséklése, visszatartása révén megint csak alkalmazásra kerül az a termékdíj, ami annak lesz a velejárója.

Olyasmi jut ezzel kapcsolatban eszembe, hogy néhány éve jártunk Ghánában, Közép-Afrika országában, elvittek egy faluba, és ott nézelődtünk, barátomnak rokonai voltak ott, elég jól megismertem. Megmutatták a börtönt - de a börtön nyitva volt, nem volt börtönőr sem, mert már tizenöt éve nem követett el senki bűncselekményt; nem volt értelme a börtönt nyitva tartani és börtönőrt tartani. Szóval nem volt szükség arra a szennyezési díjra - ha most ezt a szót szabad használnom -, arra a termékdíjra, ami a börtönépítést és fönntartást jelenti.

Tehát a támogatásokat, amelyeket időközben nyújtunk azért, mert termékdíjakat beszedünk, jó, ha úgy tekintjük, mint egy átmeneti állapotot, egyfajta dinamikus fejlődésnek a velejáróját. Mindig üzenet lesz a termékdíj, ahogy mára bizottsági beszámolómban is említettem; üzenet lesz a fogyasztónak, hogy íme - hogyan fogja a fogyasztó megtudni? Nem kell ahhoz rendőr és politikus és üzenetközvetítés: megtudja, ha bemegy a boltba és valamit vásárol. Az ára úgy lesz megszabva, legyen az automobil vagy élelmiszer vagy bármi, az árában már benne van a termékdíj és az üzenet jellege. Tehát az alacsonyabb termékdíj megint kívánatosabb lesz.

 

 

(20.30)

 

 

Hogyan jut el a fogyasztó, tehát a keresleti oldal a számára kedvezőbb megoldáshoz? Úgy, hogy a termelő maga is megkapja az üzenetet a piaci ár révén. A termelő, a kínálati oldal számára az üzenet úgy jelenik meg, ha magasabb költséggel termelsz, tehát a termékdíjat beleszámítva magasabb árat leszel kénytelen a piacon felszámítani, elveszíted a fogyasztóidat. Tehát te, termelő majd megmondod a mérnöködnek meg a marketingnek meg mindenkinek, hogy találjatok ki olyan módszert, hogy más portékával, alacsonyabb költséggel, tehát alacsonyabb áron lehessen számítani. Persze, itt a környezetszennyezés szempontjából a motívum az lesz, hogy alkalmazz olyan elemeket a termelés során, ami nem számít szennyezésnek. Legyen az bármilyen megoldás, ami megfelel ennek a követelménynek.

Ebben az összefüggésben mondom azt, hogy nincsen alulfinanszírozott termékdíj-támogatás. Persze akkor van, ha ez az egyensúly nem marad fenn, ha a termékdíjak, amelyek befolynak valamilyen kasszába - külön kasszába, közös kasszába -, erre a célra fordítódnak, akkor megint csak eljutunk oda, és ez legyen a szándéka a törvényhozónak és a törvényt végrehajtónak, hogy olyan törvényeket hozzunk, amelyek arra ösztönöznek mindenkit, hogy minél kevésbé legyen rá szükség, olyan törvényeket hozzunk, hogy minél kevesebb rendőrre legyen szükség - megint ezt a példát használom -, mert akkor a társadalom kevesebb ráfordítással jobb szolgáltatást kap.

A kis- és középvállalatok számára, tisztelt Ház, hogy ez mennyiben előny és hátrány: szeretném azt jelenteni, többször láttam ilyet - bizonyára nem vagyok egyedül -, hogy a kis- és középvállalatok e tekintetben rugalmasabbak, flexibilisebbek, nincsenek hátrányban a nagyvállalattal szemben. A nagyvállalatnak lehet csodálatos nagy kutatóintézete, és lehet sok, doktorátussal és PhD-vel rendelkező tudósa, akik irányítanak laboratóriumban kísérleteket és feltalálnak új dolgokat, azonban azt is jól tudjuk a fejlődéstörténetből, hogy igazán nagy dolgok igen gyakran kis műhelyekben satupadokon vagy garázsokban lettek feltalálva, amiből aztán nagy-nagy vállalkozások keletkeztek a világban.

Ebben a gondolatmenetben szeretném bátorítani a kis- és középvállalkozókat, ők igenis gyakran kitalálták és megint ki fogják találni azt az alternatívát, hogy ne fizessenek termékdíjat, vagy kevesebb termékdíjat fizessenek, és ezzel jelt adnak az egész iparágnak.

Végezetül még azt tenném hozzá, tisztelt Ház, hogy ez egy igen kialakult, szofisztikált tudományág, Magyarországon - ahogy hallom képviselőtársaimtól - 1992-ben megjelent a törvényhozás Házában. Beszámolhatok arról, hogy a tudományos életben 1968-ban alakult egy társulat, amely ezzel foglalkozik. Különösképpen az volt az indítéka és az ösztönzője, mert az a nézet kerekedett felül a világon, hogy annyi szennyezés lesz, hogy a világnak vége lesz, annyi minden lesz, hogy nem lesz képes elejét venni; akkor a közgazdaság-tudomány azt az üzenetet küldte az iparnak is, a természettudományoknak, a jogtudománynak is, hogy igen, de a közgazdasági jelzők, ami az ár, magától, természetes módon, minden rendőr, ügyész és börtönőr nélkül üzenetet küld, és arra az emberek válaszolnak.

Érdekes módon ez úgy bevált, hogy ma már, 30-40 év elteltével az irodalomban szerte a világon megvannak a metódusok, a formulák arra, hogy sokkal kevesebb fejfájással, sokkal kevesebb ráfordítással és sokkal kevesebb aggodalommal a jövőt illetőleg... - hogy vége lesz a világnak. Ha vége lesz a világnak, nem amiatt lesz vége, mert a tudomány és a jó szándékú kormányzás nem tudta elejét venni azoknak a szennyezéseknek, amelyek a termelés során keletkeznek.

Köszönöm a meghallgatást.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kovács Tibor úr, az MSZP képviselője.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem, az utolsó hozzászólásom ehhez a témához. Képviselőtársam, úgy gondolom, egy kicsit idealisztikus állapotot vázolt fel, én meg maradnék a földön, és újra emlékeztetném a képviselőtársaimat arra, hogy vannak ma is olyan termékdíjköteles termékek, amelyeket ha visszagyűjtenek és hasznosítanak, akkor vissza lehet igényelni a termékdíjat. Erre szerettem volna itt és most felhívni a figyelmet, hogy ezen oldószereknél is törekedni kellene arra, hogy akik ezt megteszik, azoknak teremtsük meg a lehetőséget arra, hogy ez ebben az esetben is megtörténhessen, mert ha nem ezt fogjuk csinálni, akkor valószínűleg nagyon sok olyan konfliktust vállalunk fel, amely elkerülhető, ha már előre körültekintő és mindenre tekintettel lévő szabályozást fogadunk el itt.

Nem gondolom, hogy ilyenre képesek vagyunk, nem gondolom, hogy ne legyen lyuk abban a szabályozásban valahol, de törekedni kell arra, hogy minél kevesebb legyen, és amint ez kiderül, az azonnal befoltozásra kerüljön. Gondolom, hogy akkor mindenki számára ez egy elfogadható és követhető szabályozás lesz.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Házas József úr, az MSZP képviselője.

 

DR. HÁZAS JÓZSEF (MSZP): Nagy érdeklődéssel hallgattam Horváth doktor elméleti fejtegetését a termékdíj megszűnéséről. Mi, akik néhányan itt vagyunk a környezetvédelmi bizottságból, Ékes képviselő úr, Kiss képviselő úr vagy a miniszter úr, sokkal pragmatikusabban szemléljük ezt a problémát. A termékdíj akkor fog megszűnni, amint lesz környezetterhelési díj, ugyanis a környezettől mindig veszünk el, ugyanis a környezetvédelem iránt kissé érzékenyebb emberek azt szeretnénk, ha minél hamarabb eljönne az a pillanat, hogy mindenért fizetnénk, amit elveszünk a természettől.

A környezetszennyezés, a környezetkárosítás és a környezetterhelés három fogalom, és a három fogalomból ebben a pillanatban még csak a környezetszennyezésért és -károsításért fizetünk. Az elv az, hogy a szennyező fizet. Ezt az elvet ki kell terjeszteni mindenkire, nemcsak arra, aki szennyez, hanem arra is, aki igénybe vesz. Bízom benne, és azt hiszem, hogy rövidesen bevezetésre kerül a környezetterhelési díj, és akkor nem lesz szükség köztünk, mármint a gazdaság szereplői és a környezetvédők között ilyen vitára.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Ékes József úr, az MDF képviselője.

 

ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök úr. Talán Házas képviselőtársam elvette olyan értelemben a szót tőlem, és talán itt egyezik meg a környezetvédelmi bizottságnak sok esetben az ellenzéki-kormánypárti oldala, hogy valóban, amikor a környezetterhelési díj bevezetésre kerül, hiszen akkor a "szennyező fizet" elv fog megvalósulni, akkor valóban nem lesz szükség a termékdíjra, mert valóban az elv alapján a szennyező fog nagyobb részt fizetni, és ha adott esetben alkalmas arra, hogy technológiát váltson, ahhoz a megfelelő támogatást meg is tudja kapni.

Nagyon jól tudjuk, hogy tengelyen az elmúlt időszakban, években például rengeteg papír érkezett be a magyar papírfeldolgozó-ipar számára. Rengeteg papírhulladéka van ennek az országnak, és - ami számomra kissé örömteli - az utóbbi hetekben sajtótermékkel foglalkozó gazdasági társaságok kezdik felvállalni azt, hogy különböző településeknél megoldják a szelektív gyűjtést.

 

 

(20.40)

 

 

Tehát amikor a terméket előállító vagy forgalmazó eljut abba az állapotba, hogy ő is részt kíván venni a visszagyűjtésben, a visszaforgatásban és az újrahasznosításban, akkor kezdünk valóban abba a stádiumba érni, hogy közös a gondolkodás, valóban akkor kezdünk abba a stádiumba érni. A nyugati világból a műanyagot kezdik kitiltani, nálunk ma még ezt nagy rendszerrel használjuk. De ha Magyarországon ma, jelenleg a műanyagot szelektíven kellene gyűjteni, nincs meg mögötte a megfelelő feldolgozóipar. Tehát igenis abba az irányba kell elmozdítani a magyar gazdaságot, hogy ismerjék fel annak a szükségszerűségét és annak a hasznát, hogy ha a feldolgozóipar kellőképpen meg tud teremtődni Magyarországon, akkor valahol az egész hulladékszelektivitás, -újraforgatás, -újrafeldolgozás óriási haszonnal bír a magyar gazdasági társaságok számára is. Nyugaton ez egy óriási haszonnal bíró tevékenység. (Szórványos taps az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! Igazán nem bánom azt, hogy elméletinek tetszettek minősíteni az én hozzászólásomat, majdnem hogy egy értekezésnek, hiszen a képviselőtársaim különböző oldalról, gyakorlati, a kémikus, a menedzser és jogász oldaláról olyan ékesen megvilágították.

Valóban, azt szerettem volna kommunikálni a tisztelt Ház részére, a jelenlévők részére, a miniszter úr részére, és azok részére, akik majd olvassák vagy végrehajtják a törvényünket, hogy igenis van egy igen érdekes és inspiráló elméleti horizont a távlatban, és az reményt nyújt arra, hogy ha jól törvénykezünk és jól hajtjuk végre, akkor a világnak nem kell hogy emiatt vége legyen.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ékes József képviselőtársam pontosan, szakszerűen és ékesen rögzítette a Magyar Demokrata Fórum álláspontját, ehhez hozzátennem sok gondolatot nem kell, mégis felálltam, mert van egy olyan gondolatmenetem, amelyet itt érintettek főleg az ellenzéki képviselőtársaim, és talán töprengésre alkalmas lesz az új törvény megszületésekor. Tehát nincs különutas véleményem, magam is támogatom a törvényjavaslatot.

Támogatom, mert környezetünk általános állapota a korábbi évtizedekben elszennyeződött, és most a tisztításra, talajcserére váró területek kiterjedtsége már önmagában indokolja ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását. A környezet helyreállítására fordított állami kiadások ezután is még évekig meghaladják a termékdíj-befizetésekből befolyt összegeket, de a kiadások és a bevételek közötti különbség egyre inkább csökken, azaz egyre sürgetőbbé válik a termékdíjak sorsának a rendezése. Ezzel a rendezéssel ez a törvényjavaslat még nem foglalkozik, de az indítványok tartalma nem ellentétes egy ilyen rendezéssel.

Mi a gond a jelenlegi termékdíjfizetéssel? Véleményem szerint az a gond, hogy a termékdíjak fizetése kezd adó jellegű befizetést ölteni, azaz fennáll az a veszély, hogy eltávolodunk az eredeti céltól, attól, hogy a termékdíj egy valós társadalmi költség, egy létező környezetterhelés semlegesítését szolgálja, és ne egyéb állami feladatok teljesítésének a forrása legyen. A termékdíj eredeti funkciója ugyanis annak a költségnek a fedezése, amely a fogyasztás után fennmaradó hulladék elszállítását és feldolgozását szolgálja. Ezt a költséget, például a használt gumiabroncsok, üres konzervdobozok, visszaválthatatlan üvegek hulladékkezelő költségeit a gyártó és a fogyasztó korábban nem fizette meg, azaz ennek a költségnek a viselését olyanoknak is vállalni kellett, akik a felsorolt környezetszennyező hulladékok keletkezésében teljesen vétlenek voltak, mert a szóban forgó termékeket nem is fogyasztották. Mindenképpen méltányos és igazságos teher a termékdíj, de csak akkor, ha valóban a megnevezett termék után fennmaradó hulladék eltávolítására szolgál.

 

 

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés
elnöke foglalja el.)

 

 

A 2000. évi zárszámadás adatai szerint környezetvédelmi termékdíjakból 14 milliárd 837 millió forint folyt be az államkasszába, és ez az összeg, kiegészülve a környezetvédelmi és természetvédelmi bírságokkal és a visszafizetett támogatásokkal, 18 milliárd 731 millió forint volt. Első ránézésre ezzel közel azonos nagyságrendet ért el a környezetvédelemre fordított kiadások összege is, 17 milliárd 838 millió forintot, de a több mint egymilliárddal nagyobb bevétel már jelzi azt a helyzetet, hogy a termékdíjak, bírságok egy része adóbevétellé változott, és nem tölti be a termékdíjak eredeti funkcióját.

Ha részleteiben is megvizsgáljuk a környezetvédelmi kiadások összetételét, akkor kitűnik, hogy a kiadások túlnyomó többsége, kétharmada vízminőség-védelmet és levegőtisztaság-védelmet szolgál, és csupán 3,4 milliárd forintot fordítottak a szilárd hulladékok káros hatásainak a csökkentésére. Ezzel egyidejűleg ennek a kiadásnak mintegy háromszorosát tették ki azok a termékdíjak, amelyeket szilárd hulladékok keletkezése miatt fizettek be. Összességében nem érte sérelem a környezetvédelmet, mert a szilárd hulladékok keletkezése miatt befizetett termékdíjakat végső soron környezetvédelemre, azaz víztisztaság- és levegőtisztaság-védelemre fordították. De sérelem érte a termékdíjfizetés filozófiáját, mert például az üvegek után szedett termékdíjat nem az üveghulladék hasznosítására, vagy a gumiabroncsok után szedett termékdíjat nem a gumiabroncsok újrafeldolgozására fordították. Ez a törvényjavaslat nem tér ki erre az előbb-utóbb megvalósítandó feladatra.

A csomagolóanyagok termékdíjának az eddigieknél pontosabb megállapítására az uniós jogharmonizációs kötelezettség miatt is szükség van, ezzel egyet kell értenünk. A hígítók és oldószerek termékdíjának a bevezetésével is egyet lehet érteni, hiszen ezek a szerek, ahogyan ez a törvényjavaslat részletes indoklásában is pontosan olvasható, vitathatatlanul terhelik a levegőtisztaságot. De azt tudnunk kell, hogy önmagában ez a díj már nem tudja szolgálni a levegőtisztaságot, azaz inkább adó és bírság jellege van, mint termékdíj jellege. Nyilvánvalóan például az üvegek forgalomba hozatala után szedett termékdíjakból fedezni lehet az üveghulladékok begyűjtését, de a hígító- és oldószerek termékdíjaiból nem lehet megoldani az általuk levegőbe került gázok kivonását.

Összegezve a véleményemet, a törvényjavaslat inkább pragmatikus jellegű, mint elvi jelentőségű. Mindezekre tekintettel azonban természetesen támogatom, és elfogadását a tisztelt Háznak ajánlom.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Kiss Andor képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja .

 

KISS ANDOR (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! A tárgyalt törvényjavaslat címe két fogalmat tartalmaz: környezetvédelem és termékdíj. Környezetvédelemmel 1973-ban találkoztam, amikor életem nagy élményeként a budapesti nemzetközi vásárról egy nagy plakátot hoztunk, amelyen németül szerepelt az Umweltschutz felirat, tehát a környezetvédelem ezek szerint valamikor 1973-ban indult a világon vagy Európában.

Termékdíjról a törvény 1995-ben született meg, de én jómagam valamikor 1996-1997 táján találkoztam eme összetétellel, a vámhatározatok indokolás részében olvasva, a Bokros-csomagos 8 százalék pótdíj után volt egy kis sor, ahol még pár forintos tétel volt, amire az volt írva, hogy környezetvédelmi termékdíj. Majd aztán gyakorlatilag általános vitás szűzbeszédemet itt a parlamentben 1998-ban a környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatban mondhattam el.

Délután készülve erre a felszólalásra, elolvastam az 1998-ban elmondott hozzászólásomat, tisztelt miniszter úr, azt hiszem, most is elmondhatnám szinte változatlan szöveggel, de ezt nem teszem meg. Ehelyett inkább egy másik oldalára világítanék rá a termékdíjnak, a lakossági oldalára. A közelmúltban, amikor már tudtam, hogy a Ház elé kerül ez a törvényjavaslat, egy kisebb baráti körben, ami osztálytalálkozó volt végül is, közvélemény-kutatást végeztem, hogy ki mit tud a környezetvédelmi termékdíjról.

 

(20.50)

 

Senki semmit. Egyvalakinek derengett valami, hogy amikor a vámhivatalban a vámokmányokat tölti ki, ott van két rubrika, az egyikbe egy kódszámot kell írni, a másikba pedig egy súlyt, ami alapján aztán a vámhatározatban megjelenik egy bizonyos összeg. Ezen kívül a reprezentatív mintán kívül, mondjuk így, a környezetvédelmi termékdíjról gyakorlatilag senkinek semmi fogalma nem volt.

Jómagam parlamenti képviselőként, bár már hozzászóltam ehhez 1998-ban, aztán bizottsági vitákban is részt vettem - sőt a bizottsági vitákban többször -, nyilván én sem tudnék minden részletről pontosan beszámolni a környezetvédelmi termékdíjjal kapcsolatban. Akkor, ha ez így áll, mondjuk rám, mit várunk el az állampolgároktól? Sajnos nem sokat tudnak erről a témáról. A lakosságban felvilágosító munkával tudatosítani kellene, hogy létezik ilyen, hogy környezetvédelmi termékdíj. El kellene magyarázni, hogy környezetvédelmi termékdíj címszó alatt mit fizet, miért fizet, hogy ez tulajdonképpen adó vagy nem adó jellegű, hogyan tudja ezt a kifizetett környezetvédelmi termékdíjat csökkenteni, minimalizálni, minél kevesebbre szorítani. El kellene magyarázni a lakosságnak, hogy milyen termékek megvásárlása után fizet környezetvédelmi termékdíjat, ezek a termékek milyen veszélyt jelentenek a környezetre, tehát hogy miért kell ezt a termékdíjat fizetni. El kellene magyarázni a lakosság számára a gumik kapcsán, hogy az rendben van, hogy évekig koptatja azt a bizonyos gumit, de az utána veszélyes hulladékként nem kerül újrafelhasználásra. Ragyogóan meg lehetne magyarázni azt, amit most örömmel tapasztaltam egyébként a törvényjavaslatban, hogy a gumik egy bizonyos kategóriája után jelentősen magasabb termékdíjat kell majd fizetni. Meg kellene magyarázni a lakosságnak, hogy amikor elmegy akár a Metro áruházba, akár egy másik áruházba hűtőszekrényt vásárolni, abból a hűtőszekrényből hány forintot fizet termékdíjra, és miért fizeti azt a termékdíjat; lehet ugyan, hogy egy kis matrica ott van rajta, hogy "ohne FCKW", mert általában németül van ez rajta, bár Magyarországon élünk; reméljük, a tegnap részletes vitában tárgyalt törvényjavaslat ezen változtatni fog, hogy ott legyen magyarul is ez a megnevezés.

Talán nem ártana az autósoknak is elmagyarázni, miért van a benzin vagy az üzemanyagok jövedéki adójába termékdíjhányad is beleszámítva, ez hány százalékát képviseli a jövedéki adónak. Propagandával talán azt is meg lehetne magyarázni, hogy a most bevezetésre kerülő festékek, higítók esetén mikor, melyik termékre mennyi termékdíjat fog majd fizetni, és melyik terméket vegye meg azért, hogy minél kevesebb termékdíjat fizessen, s így közvetlenül kevesebb környezetszennyezést okozzon. Nyilván ezen propaganda szerves részének kellene lennie annak, hogy mit tehet a lakosság, az egyed, az állampolgár a környezetszennyezés csökkentésének az érdekében.

Ezeket tartanám nagyon fontos feladatnak, mert az szép dolog, hogy mi itt a parlamentben egymás közt beszélünk néhányan, akik a témához hozzászóltunk - ha jól számolom, nyolcan -, a környezetvédelmi termékdíjról, de azt hiszem, rajtunk kívül él még 10 millió állampolgár kis hazánkban, akiket érdemes lenne felvilágosítani erről a dologról, akár a televízióban, akár a rádióban, akár az újságokban, bizonyára megérne ez egy kis pénzt.

Sajnálattal tapasztaltam - hogy egy kis kritikát is mondjak a termékdíjról, örökös témám a PVC -, hogy bár annak idején, 1998-ban hatalmas harcot próbált a környezetvédelmi bizottság az irányba vívni, hogy legalább ennek az abszolút környezetszennyező terméknek, aminek az alapanyaga harci gáz volt az első világháborúban, a termékdíja a csomagolóanyagok között több legyen, mint a többi, mondjuk így, környezetbarátabb csomagolóanyag termékdíja, ez nem sikerült. Egyébként itt a vita közben gondolkoztam el rajta, hogy tulajdonképpen mit is lehet kezdeni ezzel a csomagolóanyaggal. Én környezettudatosan próbálok meg élni, de a vállalkozásunkban az importált csomagolóanyagokkal az égadta világon semmit nem tudunk kezdeni. Környezettudatos politikusként kerestem már műanyag-feldolgozókat, szemétszállítókat és egyebeket, hogy mit kezdjünk vele - az égadta világon semmit nem lehet vele kezdeni. Egyetlenegy mód van: 12 ezer forintért konténert rendelni, amibe aztán bele lehet ezt rakni, és utána ez a szeméttelepre kerül; most már talán, a jobbik esetben, talán műszaki védelemmel ellátott hulladékkezelő telepre, ahol aztán egyszer talán majd újra fel lesz használva. Nincs ma Magyarországon olyan vállalkozás, amelyik tiszta, a tiszta alatt azt értem, hogy nem vegyes, hanem egyfajta műanyagból készült csomagolóanyagot visszavásároljon vagy újra felhasználjon.

Szó esett itt a termékdíjtörvény módosítása kapcsán az infláció hatásáról. Én három évvel ezelőtt - talán ennyit szabad legyen idéznem a három évvel ezelőtti felszólalásomból - azt ecsetelgettem, hogy a környezetvédelemre minden pénz kevés, ami biztosítható. Azt hiszem, talán nem kellene - idézőjelbe mondom - "sajnálni" ezt a 3 milliárd forintnyi többletbevételt a környezetvédelemtől. Én azt hiszem, ennél a 3 milliárd forintnál lényegesen több pénzt kellene erre a területre invesztálni, nemcsak a károk megelőzésére, hanem a károk felszámolására is.

Az elhangzottak alapján - nem részletezve az 1. §-tól az utolsóig a törvényjavaslatot - a Magyar Igazság és Élet Pártja általános vitára alkalmasnak találja a javaslatot, és a végén "igen" szavazatunkkal fogjuk támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs ilyen jelzés.) Nem jelentkezett senki sem.

Megkérdezem Turi-Kovács Béla miniszter urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA környezetvédelmi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igen rövid leszek.

Igen nagy figyelemmel igyekeztem kísérni a vitában elhangzottakat, mert úgy gondolom, ezek hasznosíthatóak. Úgy látom, Kovács Tibor képviselőtársunk már elment, az én legnagyobb szerencsémre, mert úgy gondolom, a vegyészeti hozzászóláshoz én keveset tudnék hozzáfűzni. Van ugyan nálam szakirodalom, de azt inkább nem olvasom fel, hanem azt mondanám, hogy mindazokat, amiket ő itt elmondott, igyekszünk figyelembe venni, és ha jobbító szándékú módosító indítványok érkeznek, azokra a legteljesebb mértékben nyitottak vagyunk.

Egy dologra szeretnék mindenképpen válaszolni, ezért is éltem a válasz jogával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Világossá vált, azt gondolom, az összes felszólalásból, hogy minden egyes alkalommal, amikor olyan módosítást vagy olyan kezdeményezést próbálunk keresztülvinni a tisztelt Házon, amely többletforrásokat eredményez, teljesen biztos, hogy ez valamilyen ellenállásba ütközik. Az is biztos, hogy ez érthető valamelyest, hiszen itt nyilván pénzről van szól. De ha valaki összeméri, és ebben teljesen egyetértek Kiss Andor képviselőtársammal, az igényekhez képest a megjelenő többletforrásokat, akkor rá kell jönni, hogy ezek több mint szerények.

Én egyetértek azzal, az expozéban magam is elmondtam, hogy nem ez a termékdíj a legjobb megoldás, de ma Magyarországon ez az egyetlen ilyen forrás. Ezért Lezsák Sándor képviselőtársammal abban teljesen egyetértek, az nem helyes, hogyha valami nem pontosan az, mint aminek mondjuk - ez soha nem helyes, nem helyes a környezetvédelem területén sem.

Én azt remélem, hogy előbb vagy utóbb, közös akarattal valóban olyan helyzetet tudunk teremteni, aminél ki lehet mondani, hogy a környezettel kapcsolatos költségeket valóban úgy kell viselni, mint ahogyan, úgy tűnik, páran, akik itt a teremben vagyunk, általánosan elfogadunk, de számomra úgy tűnik, a nagy többség részére ez még nehezen elfogadható.

Még egyszer mondom, hogy a jobbító szándékú és beérkező módosító indítványokat természetszerűleg nagy nyitottsággal fogadjuk.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében pénteki ülésnapunk végén kerül sor.

(21.00)

 

Most soron következik a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/5115. számon kapták kézhez. Matolcsy György gazdasági miniszter úr bejelentése alapján tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy az előterjesztőt a mai vita során Turi-Kovács Béla miniszter úr képviseli.

Megadom a szót Turi-Kovács Béla miniszter úrnak, a napirendi ajánlás szerinti 15 perces időkeretben.

 




Felszólalások:   121-199   199-245   245-255      Ülésnap adatai