Készült: 2024.03.28.21:23:29 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

247. ülésnap (2009.11.24.),  13-16. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 11:40


Felszólalások:   9-12   13-16   17-29      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Végül Lukács Tamás frakcióvezető-helyettes úré a szó, KDNP. Felszólalásának címe "Ki nevez a végén?". Képviselő úré a szó.

DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mostanában a médiában a költségvetési törvényen és az akörül zajló vitákon túlmenően, a rádiófrekvenciákon túlmenően a közbeszéd tárgya a kormány kinevezési gyakorlata és az azok kapcsán felmerült problémák taglalása. Amennyiben ez a közbeszéd tárgya, és a sajtó érdeklődését is felkelti, nyilvánvaló, hogy a parlament ellenőrzési szerepéhez hozzátartozik, hogy e Ház falai között is beszéljünk azokról a kérdésekről, amelyek a kormány kinevezési gyakorlata kapcsán felmerülnek.

Mi a probléma vele? Hiszen egy kormánynak az a dolga, hogy kinevezzen intézményvezetőket, ami a hatáskörében hozzá tartozik, és az a dolga, hogy mentsen fel intézményvezetőket. Úgy gondolom, az első probléma az, hogy nem ment fel ott, ahol fel kellene menteni, és kinevez ott, ahol nem kellene kinevezni. Három probléma köré próbálom foglalni a mostanában történt kinevezéseket: az időpont, a módszer és az ezek kapcsán lévő politikai megfontolások.

Kezdjük az időponttal! Az Oktatási Minisztérium kinevezési gyakorlatában, amikor nyolc intézmény élére igazgatót nevezett ki, akkor megállapítható, idézem: a megbízások egy része a közlemény megjelenésekor már régebben lejárt, vagy még nem volt esedékes a procedúra. Nagyon érdekes kinevezési gyakorlat, amikor nagyon érdekes pályázatot vagy versenytárgyalást ír ki a minisztérium, felmerül egyébként a bírálóbizottság tagjainak a megváltoztatása is, amit később cáfolnak, és akkor lefolytatnak egy olyan pályázatot, ahol a szakma bizonyos értelemben tiltakozik az ellen, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, Csorba László, akinek egyébként ilyen típusú végzettsége nincs, lehet, hogy kiváló filozófus, lehet, hogy az olasz-magyar kapcsolatok érdekében rengeteget tett, csak a Magyar Nemzeti Múzeum karakterénél, alapító okiratánál fogva más típusú ember kellene. Vagy a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, Csák Ferenc, aki lehet, hogy fiatal kora ellenére a közigazgatásban valamit letett az asztalra, de nem biztos, hogy bármifajta szakmai gyakorlattal rendelkezne, vagy képes volna egy ilyen nagy múltú intézmény kellő elvezetésére, de erre majd visszatérhetünk. A tegnapi interpelláció során is a miniszter úr mást nem tudott válaszolni, mint hogy fel tudta sorolni azt, amit egyébként úgyis tudunk, ami egyébként a Magyar Közlönyben úgyis megjelent, hogy kiket neveztek ki.

Nézzük a módszert! A kinevezés módszerével az is a gond, hogy új intézményeket hozunk létre, hogy kinevezhessünk embereket, vagy pedig fogjuk magunkat, és valamilyen embert az érdekkörünkből nevezünk ki. Vegyünk erre is egy példát: itt van például Bejó Pál a Statisztikai Hivatal élén. Ezzel kapcsolatban ő nem tagadja azt, hogy ahol ő volt, ez az Ecostat, százmilliós nagyságrendben fizetett ki pénzeket a kormány holdudvarának - Pénzügykutató Zrt., ATV, Gazdasági Rádió -, nem tagadja.

Mi a magyarázata? Elég szegényes: számunkra fontos az is, hogy a média gazdasági tájékoztatása javuljon. Ha a médiát azonosítani lehet a felsorolt intézményekkel, és ebbe nem tartozik bele a közszolgálat, és nem tartozik bele sem a Népszabadság, sem a Magyar Nemzet, amelyek sokkal nagyobb példányszámban jelennek meg, akkor Bejó Pálnak nyilván igaza van, de inkább azt vélem, hogy ezen mondat nem más, mint az őszödi beszéd mondatának a végrehajtása: magunk mellé állítani a meghatározó, befolyásoló médiákat.

Végül vegyük Andor László kinevezését, ahol véleményem szerint alapvetően nem a kormány, hanem a kormányt fogva tartó MSZP követte el azt a hibát, ami Magyarország érdekeivel teljes mértékben ellentétes. Ha a kormány kinevezési joga az európai biztos meghatározása, akkor a magyar érdekekkel szembemegy, hogy az MSZP elnöksége rangsort állít fel, és azt nyilvánosságra is hozza. Nem szokásos ez a megoldás, hiszen ez a mi biztosunk ebben a rangsorban csak a harmadik volt, tehát azt gondolom, a magyar érdekeket az szolgálta volna, ha tárgyalásokat minden párttal, különösképpen azon párttal is folytatnak, amelyik a legnagyobb európai frakcióval rendelkezik, - de mindezek a tárgyalások nem nyilvánosak -, akkor lenne erős a biztosunk.

Ez a dolog azt jelenti, hogy a kormány az MSZP foglyaként cselekedett (Zaj az MSZP soraiban.), és ezek a politikai következtetések, mert azt gondolom, hogy a jövőben is arra számíthatunk, különösképpen, amikor a parlament nem ülésezik, hogy a következő kormány részére megpróbálják azokat az aknákat elhelyezni, és megpróbálnak pozícióba emelni olyan embereket, akik elsősorban a párthűségük és nem a szakmai gyakorlatuk alapján érdemelték ki azt. (Moraj az MSZP soraiban.)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Úgy látom, a kormány nevében Ujhelyi államtitkár úr kíván szólni.

DR. UJHELYI ISTVÁN, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nagy empátiával figyeltem szavait, és tényleg, én önre fölnézek, ismerem a munkásságát, és korban sem illik megjegyzéseket tennem az ön által az előbb elmondott észrevételekre, de közben tudom, hogy a Fidesz kommunikációs gépezete adta ki a feladatot, még hogyha egy KDNP-s képviselőről is beszélünk, hogy most éppen azt kell napirendre tűzni, ahogyan ön mondta, a közbeszéd tárgyává tenni, ami egyébként a kormány feladata és dolga, hogy biztosítsa a különböző állami szervek, kormányhivatalok, minisztériumok, intézmények napi működését, ha lejárnak vezetői mandátumok, akkor dönt az új vezetői megbízatásokról. Ha az országnak lehetősége van részt venni az Európai Unió napi ügyeinek intézésében, és biztost kell delegálni, akkor a kormányfő dönt, mérlegel, körbenéz, és megfelelő szakembert jelöl a pozícióra.

Minden egyes pillanatban azt tapasztaljuk, ahelyett, hogy az ellenzék részt venne az ország történelmének egyik legsúlyosabb gazdasági válsága kezelési időszakában szakmai érvekkel, javaslatokkal napirend előtt vagy éppen a napirendi tárgyalások során, abban segítené vagy éppen kritizálná a kormányt, hogy a napi döntésekben mit kellene másképp tenni ahhoz, hogy egyébként az ország hosszú távú sorsa biztosított és pozitív irányban haladó legyen, ehelyett mondvacsinált és politikai támadásokat indítanak ellenünk. Pedig semmi különös nincs abban, ami történik, hiszen az elmúlt fél évben, háromnegyed évben ugyanúgy kellett a kormánynak kinevezéseket gyakorolnia vagy éppen felmentésekkel élnie, mint azt bármelyik kormányzatnak, bármelyik polgármesternek, bármikor, bárkinek, aki vezetői kötelezettséggel, felelősséggel van ellátva.

De nézzük a példákat, már csak azért is, mert minden egyes esetben, amiről ön beszélt - és vannak olyanok, amiket olvas az ember a Magyar Nemzetben, hall a Hír TV-ben, amelyek egyébként valóban az ellenzéknek a kommunikációs gépezet részeként közbeszéd tárgyává ügyeket fejleszteni képes hírközlő szervei, szóval, azt látjuk, hogy miközben minden kinevezés a jogszabályoknak megfelelő keretek között történt, nagyon szigorúan a kinevezési jogköröket törvényi, illetve kormányrendelet által megszabott keretek közé szorítja - a miniszterelnöknek vagy éppen egy-egy miniszternek a kinevezéseit -, szóval, minden kinevezés a jogszabályoknak megfelelően történt. Ehhez képest a példákat gyorsan én is hadd vegyem sorra!

Itt van például a KSH, amely egy kormányhivatal, a miniszterelnök nevezi ki a vezetőjét, és megbízatása határozott időre szól. A KSH elnöke hatéves megbízatással bír, és a hatéves megbízatása lejárt a KSH elnökének.

(9.50)

Az új elnök kiválasztását a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben szabályozott pályáztatási eljárás előzte meg. A pályázók kompetenciavizsgálaton is átestek, és a pályázati eljárás eredményeinek figyelembevételével történt az új elnök kiválasztása és kinevezése.

Ön szakmai kritikát nem fogalmazott meg az új elnök kapcsán, sőt a szakma sem tette ezt meg, mert egy jó szakmai kinevezésnek tartja mindenki. Ha van rajtunk sapka, az a baj, ha nincs, az. Ha nem neveztünk volna ki a hatéves mandátum lejártát követően elnököt, akkor nem lenne a KSH-nak elnöke, valószínűleg emiatt kellene most napirend előtt válaszoljak valamelyik ellenzéki képviselő kérdésére.

Hiller miniszter úr tegnap pontosan itt, az Országgyűlés épületében jelezte, hogy 13 nemzeti kulturális intézmény, illetve külföldi magyar kulturális intézet vezetői posztjára írt pályázatot ki. Minden intézetnél és intézménynél ugyanazon elvek és gyakorlat szerint történt az elbírálás. Négy helyen megerősítette a régi vezetőt, hét esetben új vezetőt nevezett ki, két esetben pedig új pályázatot írt ki, jogszerű, szabályos és szakmailag is elfogadható logikával és módon.

De, képviselő úr, játékos volt a "Ki nevez a végén?" című napirend előtti hozzászólás címadása, én meg azt mondom, hogy "Nicsak, ki beszél". Hiszen ön azt kritizálja, hogy nincs tárgyalás és egyeztetés. De ez az az ellenzék, amelyik négy éve nem hajlandó részt venni az Országgyűlés komolyabb szakmai vitáiban, nem hajlandó kinevezési vagy bármilyen fontos szakmai kérdésekben előzetes egyeztetésbe bonyolódni az Országgyűlés kormánypárti oldalával, és ez az az ellenzék, amely nem hajlandó tudomásul venni, hogy például Andor Lászlót az Európai Unióban számos szakmai fórumon és maga a Bizottság elnöke is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) nagy örömmel és a szakmai kompetenciáját nézve nagy reményekkel várja.

Európában üdvözlik a miniszterelnök döntését, a magyar ellenzék pedig kommunista bankárnak nevezi az egyik legnevesebb és legjobb magyar közgazdász szaktudóst. Azt gondolom, a kormány teszi a dolgát (Az elnök ismét csenget.), szakembereket nevez ki azokra a pozíciókra, ahova ez tőle elvárható. Kérem, ebben inkább támogassanak minket, és ne ellenkezzenek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:   9-12   13-16   17-29      Ülésnap adatai