Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársak! Érdekes hallgatni a 2016-os költségvetés tervezeténél még mindig az elmúltnyolcévezést. Számomra az egyik legmegdöbbentőbb az volt, amikor Kovács képviselő úr azt mondta, hogy a Bajnai-kormány befagyasztotta a családi pótlékot. Képviselő úr nagyon jól tudja, hogy hányszor nyújtottuk be a családi pótlék emelésére kezdeményezett módosítóinkat, és a Népjóléti bizottságban ön is mindig leszavazza. Szóval, ez azért egy kicsit álságos, hogy azzal takaróznak, hogy 2009-ben mit tett a Bajnai-kormány, miközben 2008-ban mi emeltük utoljára ezt a tételt. (Font Sándor: Ettől még a Bajnai befagyasztotta!)

A másik pedig, amit el kell mondanom: maguk annyira fontosnak tartják, hogy a családokat hogyan fogja érinteni a 2016-os költségvetés, hogy a majd’ 80 milliárddal támogatott közmédia nem közvetíti ezt a költségvetési vitát. Azt is át kellene gondolni, hogy mennyire foglalkoznak önök a magyar családokkal.

Akkor ténylegesen beszéljünk a számokról! Összehasonlításképpen 2010-ben a GDP-nek még több mint 30 százaléka jutott jóléti funkciós ellátásra, jövőre már kevesebb, mint 26 százalék. Ezen belül a szociális juttatásokra, a társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatásokra 2010-ben még több mint a GDP 17 százaléka jutott, 2016-ban már csak 14 százaléka. De az oktatásnál és az egészségügynél is csökkenés látható a 2010-es adatokhoz képest.

Érdemes megnézni azt is, hogy más területeken hogyan változott az összkép. Amíg a szociális területen csökkenés volt 1,6 százalékponttal, addig az állam működésének a költsége 6 százalékról 8,4 százalékra nőtt GDP-arányosan. Ha minden évben csak 6 százalékos arányban költött volna az állam a saját működési funkcióira, akkor 2010-től 2016-ig összességében 2300 milliárd forinttal kevesebbet költött volna az állam önmagára, és költhetett volna többet a magyar családokra. De hát látjuk, van már annyi államtitkár és helyettes államtitkár ebben a kormányban, hogy soha nem láttunk még ennyit.

(18.00)

Érdekesség, hogy arányait tekintve a sport- és szabadidős tevékenységek és szolgáltatások területén volt a legnagyobb arányú növekedés, azaz 2008-ban a nemzeti összterméknek még csak 0,07 százalékát fordítottuk erre, nem fognak meglepődni, 2016-ban már hétszer ennyi lesz, a GDP 0,5 százaléka.

És ha fellapozzuk a költségvetés néhány sorát, nemcsak stadionokat építünk már tömegével ebben az országban, hanem vannak ilyen sorok, hogy országos sportági szakszövetségek akadémiai rendszerének kialakítása. Már még akadémiákat is hozunk létre 7 milliárd forintért! (Dr. Répássy Róbert: Az akadémia nem futballpálya.) Döbbenetes! Szóval jó lenne, ha lassan felkészülne a kormány arra, hogy ha betegesen ragaszkodnak ehhez a stadionépítéshez, kezdjenek már egy hosszú távú fejlesztési stratégiát kidolgozni arra, hogy mit fognak ezekkel a stadionokkal néhány év múlva kezdeni. Mert szerintem jó lesz, ha erre is gondolnak, mert ebben az országban nincs szükség ennyi stadionra, ráadásul a foci támogatására meg különösképpen. Elvenni kellene, nemhogy még többet tenni rá a költségvetésben. (Font Sándor közbeszólása.)

Szeretnék jó néhány módosító indítványunkról beszélni a költségvetés kapcsán. Nagyon sokat beszélnek önök a lakástámogatásról, a CSOK-programról, és közben az idei évre közel 25 milliárd forinttal több szerepel lakástámogatásra, mint a jövő évi költségvetésben, miközben a kormány úton-útonfélen azt mondja, hogy ők mennyire foglalkoznak a családok otthonteremtési kedvezmé­nyével, meg mennyire foglalkoznak azzal, hogy az otthon­teremtésüket tudják támogatni. De arról is beszélni kell, hogy az idei költségvetésben tervezett összeg majdnem 30 milliárddal marad elő az előző évihez képest, és ugyebár a mostani évet még jövőre 25 milliárd forinttal meghúzzák. Erre adtunk be módosítót, hogy jó lenne, ha tényleg az otthonteremtési programra forrásokat szánnának.

A következő módosítónk arról szól, hogy Zombor Gábor államtitkár úr még januárban egy rádióműsorban azt mondta, hogy nagyon erős kor­mányzati akarat van arra, hogy a meddőségi kezelésekre elkülönített 2 milliárd forintot a lombik­bébi programra nagyon erős kormányzati akarattal az idei költségvetésben 4 milliárd forintra emeljék. Ez a nagyon erős kormányzati akarat, most május vége van, látszik, hogy eléggé lelassult, mert a mai napig nem látjuk az idei költségvetésben sem az emelést, de a jövő éviben sem. Erre adunk be módosító indítványt, hogy ténylegesen legyen meg ez a 4 milliárd forint, mert mindig el szoktam mondani, a meddőségi kezelés által született gyermekek a vágyott gyermekek megszületését eredményezik. Nagyon fontos lenne, hogy a kormány részére is fontos legyen ez a téma, a meddőség kezelése.

A következő módosítónk: több éve nem emelkedett számos családi támogatás, mint a családi pótlék, a szociális ellátás, sőt volt, amelyiket 20 százalékkal csökkentették, ami elfogadhatatlan egy ilyen rossz állapotban lévő társadalommal szemben. Lehet hozni adatokat, én már a héten legalább háromszor elmondtam, hogy az Eurostatnak van egy másik felmérése is, ahol a régiókat vizsgálják, 273 európai régióból a 20 legszegényebb régióba 4 magyarországi régió tartozik bele a 7 közül. Módosítókat adtunk be a családi pótlék emelésére, az anyasági támogatás emelésére, a gyermek­gondozási segély, gyermeknevelési támoga­tás, rendszeres gyermekvédelmi kezdemény, ápolási díj és a közgyógyellátás emelésére, mert ezek a tételek évek óta nem emelkedtek vagy csökkenésnek voltak kitéve.

A gyermekéhezés felszámolásáról a héten is beszéltünk a parlamentben, üdvözöltük, hogy szeptembertől bevezetik az óvodai és bölcsődei ingye­nes étkeztetést. Igaz, hogy az előre beharango­zottakhoz, a 3,5 milliárdhoz képest 3 milliárd forint van az idei költségvetésbe betervezve a szeptembertől decemberig tartó időszakra, és 3 milliárd forint van a nyári szociális étkeztetésre, és a jövő évi gyermekétkeztetési támogatásra körülbelül 10,7 milliárd forint van úgy betervezve, hogy ott már nincs a nyári szociális étkeztetésre 3 milliárd forint, és bele van még a 10,7 milliárd forintba tervezve az egész éves ingyenes óvodai és bölcsődei étkeztetés ‑ akkor felteszem a kérdést, hogy van-e egy forinttal több is a gyermekétkeztetésre szánva. Feltételezem, hogy ez még elég sem lesz, mert szeptembertől elvileg ‑ ha nem módosítják még a törvényt, mint ahogy tették több mint egy éven keresztül ‑ be kell vezetni a közétkeztetésben az egészséges közétkeztetést, ami megint újabb forrásköltségeket fog eredményezni. Vagy a költségvetés fog forrást rendelni hozzá, de ezt nem látjuk az idei költségvetésben, sem a jövő éviben, vagy a szülőkkel fogják megfizettetni. Az a gyanúnk, hogy az utóbbi fog előfordulni, hogy a szülők fogják ennek az intézkedésnek megfizetni az árát. Amivel egyet lehet érteni, hogy a gyerekek étkezzenek egészségesebben, csak a feltételeket kell hozzá megteremteni.

A következő módosítónk a szociális soroknál látható. Úgy véljük, hogy az olimpiai központ közel 36 milliárdjából talán ki lehetne pótolni azt a 110 millió forintos csökkenést, amely a különböző szociális soroknál hiányzik az idei évhez képest. Sorolok néhány tételt, ahol csökkenés történik a 2016-os költségvetésben. Ne csökkenjen a hajléktalansághoz kapcsolódó feladatok támogatása, ne kapjanak kevesebbet a jelnyelvi szolgáltatások és a látásrehabilitációt végző intézmények, ne jusson kevesebb az autistaotthonok, értelmi sérülteket és halmozottan fogyatékosokat ellátó lakóotthonok támogatására, és ne kapjanak kevesebbet a különböző fogyatékosságot képviselő szervezetek sem, mert addig, míg a költségvetésben azt láttuk, hogy az összes, sporthoz kapcsolódó civil szerve­zetnél nagyarányú támogatásnövekedés van a 2016-os költségvetésben, addig ezeknél a fogyatékos, sérült embereket támogató civil szervezeteknél csökkenés látható.

Itt még kiemelném a családon belüli erőszak és a gyermekeket ért erőszak témáját. Itt is módosítót nyújtottunk be, hogy igenis a jelzőrendszer fejlesztésére több forrást kell a kormánynak szánnia, és ha ez megvalósulna a 2016-os költségvetésben, akkor talán az isztambuli egyezményt is tudná a kormány ratifikálni.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Amit még szeretnék elmondani: a szociális ágazatban dolgozók béremelése, amit már több éve várnak. Én döbbenten láttam, hogy hittantankönyv-támogatásra 3,8 milliárd forint van a költségvetésben, kis létszámú hit- és erkölcstan oktatására 400 millió forint, egyházi hitoktatás támogatására 3,1 milliárd forint. Ez 7,3 milliárd forint. (Dr. Aradszki András: Kevés.) A szociális ágazatban dolgozók bérrendezésére nem tudnak elkülöníteni ennyi forrást. Szóval, mérlegelni kell, hogy mi a fontos. Az erkölcstan oktatása a pedagógusoknál alapból megtörténik a gyerekeknek. Mérlegeljék, képviselőtársak, hogy mi a fontos, hogy a szociális ágazatban rendezik ezt, vagy ekkora összeget költenek hit- és erkölcstanoktatásra.

Azt gondolom, hogy ha végigvesszük ezeket a sorokat, hogy a szociális ellátórendszerből az elmúlt években 600 milliárd forintot vontak ki, a mostani konvergenciaprogramot átolvasva újabb 300 milliárd forint kivonása történik meg, akkor gondolkodjanak el, hogy beszélhetünk-e arról Magyarországon, hogy milyen mértékben támogatják a magyar családokat. Úgy gondolom, hogy be kell ezt fejezni, hogy hazudozunk tovább.(Boldog István: Akkor fejezd be!) Lehet ennek a háznak a falain belül mondani, hogy csak a magyar családokat és csak a jóléti kiadások és csak őket nézzük, azt gondolom, lehet, hogy itt, ennek a háznak a falain belül önök ezt elhiszik, de ha kimennek az utcára, az emberek elmondják a véleményüket. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)