Felszólalás adatai

DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Bevezetőként rögtön jelezném, hogy a droghelyzet, hasonlóan sok más társadalmi problémához, nem légüres térben mozog, hiszen a nemzetközi bűnözés egyik "kitüntetett" terepévé vált a drogokkal elkövetett bűncselekmények köre. Másrészt a nemzetközi büntetőjogi együttműködés is kitüntetett terepeként tekinti a drog elleni küzdelmet.

A 2003. március 1-jén hatályba lépett szövegek elsődleges indoka az volt, hogy a zéró tolerancia elv alkalmazása óta eltelt évek gyakorlati tapasztalatai nem igazolták a szigorú fellépés kriminálpolitikai indokait. Sőt a jelenség elterjedésére, egészségügyi következményeire vonatkozó statisztikák azt mutatják, hogy sem a hazai kábítószerhelyzet, sem annak lényeges összetevője, a kábítószer-bűnözés kedvező irányú változása nem következett be. Ez pedig ellentmond a 2000-ben elfogadott nemzeti stratégiai program megközelítésmódjának, miszerint a stratégia egyik alappillére a kínálatcsökkentés.

A módosítás célul tűzte ki, hogy a korábbinál egyértelműbbé váljon a kábítószerrel való visszaélést megvalósító elkövetők közötti differenciálás. A törvény a fogyasztói típusú elkövetési magatartásoktól elkülönítve, önálló tényállásban, súlyosabb büntetési tétellel fenyegeti a terjesztői típusú magatartásokat, és külön szabályokat alkotott a kábítószerfüggő személyekre is.

A 2003. év legjelentősebb változása a diverziós lehetőség kiszélesítése volt. A korábbi szabályozás szerint az elterelés csak a kábítószerfüggő személyek esetén volt alkalmazható, amennyiben a terhelt vállalta a részére megállapított kezelésen való részvételt. Ezt a jogi megoldást az Alkotmánybíróság alkotmányellenessé nyilvánította. A képviselő úr is utalt rá, az alkotmánybírósági döntés is megállapította, hogy a Btk. elterelést szabályozó 283. §-ában az "együttes fogyasztás" és a "használat alkalma" bizonytalan jogfogalmak, ezért ez is tarthatatlanná vált. Fontosnak tartom ugyanakkor hangsúlyozni, hogy az a jogalkotói elképzelés, miszerint a csekély mennyiségű kábítószer saját használatra történő termesztése, előállítása, megszerzése és tartása büntethetőséget megszüntető ok legyen, kiállta az alkotmányosság próbáját.

Csak egy számadatot említenék. 2005-ben az ismertté vált kábítószeres bűncselekmények öt bűnözésen belüli aránya 1,7 százalék volt, amire ugyan büszkék nem lehetünk, de mégis csekélynek mondható.

(15.30)

Fentiekre tekintettel képviselő úr kijelentése, miszerint a kábítószerhelyzet a 2002-es kormányváltás óta aggasztóvá vált, eltúlzottnak tekinthető. Az új büntető törvénykönyv kodifikációja jelenleg is folyik, a kábítószerrel való visszaéléshez kapcsolódó törvényi tényállások újragondolásakor az elsődleges cél az, hogy a szabályozás megfeleljen valamennyi, e tárgykörben született nemzetközi egyezménynek, az európai uniós normáknak és az Alkotmánybíróság ítéletének.

Azt gondolom, hogy droghelyzetére egyetlen civilizált ország sem lehet büszke. Mindenesetre azt is látnunk kell, hogy a kormány drogpolitikája egy sokoldalú gyógymódot igénylő társadalmi probléma alkotmányossági és nemzetközi jogi szempontból korrekt megoldására irányul.

Köszönöm figyelmüket, és kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)