Felszólalás adatai

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. A foglalkoztatási törvény módosítása, ahogy az eddigi vitából is kiderült, egy igen lényeges és a magyar társadalom véleménye szerint alapvető kérdésnek a kezeléséről szól, egészen addig, ameddig a részleteket el nem olvassuk benne.

(20.40)

Nevezetesen, arról van szó, hogy a foglalkoztatási krízis nem úgy áll, ahogy az államtitkár úr itt ismertette, nem úgy áll, ahogy a kormánypárti képviselők elmondták, hogy minden rendben van, hiszen javul, és a munkanélküliek száma Magyarországon kisebb, mint sok más vezető ipari országban.

A helyzet más. Magyarországon valamivel több mint 5 millió ember volt foglalkoztatva tíz évvel ezelőtt. Ez a szám lecsökkent (Dr. Takács Imre: 3,8-ra.) 3,5-re, most emelkedőben van, és így megközelíti a 3,8-at. (Glattfelder Béla: Mennyi?)

Ha azt az 1 millió 200 ezer embert és azok családját megkérdezzük, akik tíz évvel ezelőtt foglalkoztatva voltak és biztos jövedelemmel rendelkeztek, hogyan ítélik meg ezt a pozitív változást, ami vitathatatlanul pozitív a '92-es vagy '93-as helyzethez képest, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy Magyarország gazdasági és társadalmi helyzetének egyik legsúlyosabb krízise éppen a foglalkoztatás, az a bizonytalanság, ami ezt az 1,3 millió embert és családjaikat érinti.

Hozzátehetem ehhez a gondolathoz, hogy a tíz évvel ezelőtti helyzet nem egy ideális helyzet volt, sokan a kollégáim közül, a közgazdászok közül túlfoglalkoztatásról beszéltek, tehát alacsony termelékenységről és hatékonyságról, de tudomásul kell venni, hogy ennek az alacsony termelékenységnek és hatékonyságnak volt szociális szempontból egy pozitív hatása, nevezetesen az, hogy 5 millió ember érezte magát viszonylagos biztonságban, és nem 3,8 millió ember.

Azok az emberek és azok a családok, akik ennek a változásnak a károsultjai, igenis elégedetlennek, és egyáltalában ha örülnek is annak, hogy ma nem 1,5 millió a foglalkoztatásban nem érintettek száma, akik azelőtt foglalkoztatottak volt, csak 1,3 millió, de nem elégedettek, mert a saját nehézségeikkel nem tudnak megbirkózni, és az a társadalmi támogatás, ami nekik különböző csatornákon jut, messze nem jelent olyan biztonságot, mint amilyen biztonságra vágynak.

Ilyen módon meg kell gondolni, hogy ha napirendre tűzi a parlament a kormány javaslatára a foglalkoztatási törvény módosítását, akkor mit vár ettől a törvényjavaslattól. Világosan várja azt, hogy ez a törvényjavaslat nem egyszerűen technikai változásokat hajt végre a szervezet vonatkozásában, hanem programot ad annak a vonatkozásában, ami társadalmi nehézséget, társadalmi feszültséget okoz.

No, itt egy ellentmondásra szeretném felhívni a figyelmet. A bevezető előadásában az államtitkár úr olyan kérdésekről beszélt, ami a törvényjavaslat olvasásakor senkinek nem tűnhetett fel, mert ott hiányzik ez a program, ott nincs megfogalmazva. Örömmel hallgattam az államtitkár úrnak ezen javaslatait, és azok lényegével egyet is értek. Tulajdonképpen a szervezeti változásokkal, amelyekkel a törvény foglalkozik, az a problémám, az a bajom, hogy nem látom a szerves összefüggést az elmondott programszerű gondolatok és a szervezeti változások lényege között.

Teljes mértékben egyetértek azokkal a kormánypárti képviselőkkel, akik a ma esti vitában már említették azt a kérdést, hogy nem a munkanélküliek száma a mérvadó, hanem a foglalkoztatottak számának csökkenése vagy a színvonala. Mind a két vonatkozásban van előrehaladás, de az, hogy a munkaerőpiacról több százezer ember kivonult, akiknek nincs munkahelyük, de ugyanakkor nincsenek nyilvántartva a munkanélküliek statisztikájában, ez nem jelent számomra örömet, sőt mondhatom nyugodt lelkiismerettel, hogy ez a magyar társadalomban lévő feszültségek szempontjából sem jelent kedvező helyzetet. Az egész körrel kell foglalkoznunk, és erre várunk lényeges javaslatokat. Ezek a javaslatok az előterjesztésből hiányoznak, és az előterjesztés szervezeti változásaiból nem lehet egyértelműen következtetni ezek pozitív hatására.

Fel szeretném hívni a figyelmet arra, amiről az államtitkár úr is említést tett, és mások is ejtettek szót, hogy jó-e ez a szervezeti átalakulás, illetve jó-e az az átalakulássorozat, ami a Munkaügyi Minisztérium megszüntetése óta kialakult. Az a benyomásom, és azt hiszem, hogy megalapozott benyomás ez, hogy ezek a változások zavarták a munkaügyi szervezet evolutív tevékenységét azokban a nehéz időkben, amiket az elmúlt években megéltünk. Az, hogy ma nem állunk jobban ezen a területen, az természetesen nem alapjában véve a szervezeti formák problémája, de a szervezeti formák kialakulatlansága és állandó változtatása is részese ennek a gyöngeségnek.

Egyetértünk tehát azzal, hogy a kialakult szervezeti formán változtatni kell. A kérdés az, hogy ezek a szervezeti intézkedések valóban jók-e - és itt megint problémákra szeretném felhívni a figyelmet. Egyetértek azzal, hogy a szervezetnek szolgáltatáscentrikusan kell gondolkodnia; egyetértek azzal a gondolattal, amit ugyan a törvényben nem találok meg, de az itt elhangzott kormánypárti véleményekben szerepelt, hogy a különböző intézmények közötti kooperatív együttműködésen kell alapulnia, és a kormány és a szakszervezetek, a kormány és a munka kérdésével foglalkozó intézmények együttes munkájára kell épüljön.

A kooperáció, a politikai indulatoktól független kooperáció, csak a szakmai kérdésekkel foglalkozó kooperáció igénye nem világosan fogalmazódik meg a törvényben, sőt azt lehet mondani, annak következtében, hogy a kialakult intézmény kormányfüggővé válik, ez az együttműködés megnehezül, ez az együttműködés veszélyes zónákba kerül, amitől indokoltan lehet félteni az országot.

Felmerült az a gondolat is, amellyel ugyancsak egyet lehet érteni, hogy a kialakult szervezetnek a nemzetközi normákhoz kell igazodnia. Megint az a problémám, hogy az elhangzott mondatok és a leírt szöveg közötti harmóniát jóindulatú olvasás mellett sem tudtam megérteni. Nem állítom, hogy ez egyenesen zavaró, de állítom, hogy ennek az indokoltsága és a kapcsolatrendszere nem kidolgozott, nem teszi a törvénymódosítás szövege világossá az olvasó előtt, hogy milyen vonatkozásban fog ez lényeges javulást létrehozni.

Egyetértek továbbá azokkal a gondolatokkal, hogy a sorkatonák helyzetét, az aktív nyugdíjasok helyzetét, a negyven év feletti munkavállalók helyzetét kell elsősorban változtatni, és azon kell javítani, mert ők vannak leginkább rossz helyzetben a kialakult változások következtében.

Egyetértek azzal is, hogy ez a változás egy olyan sajátos helyzetet hozott létre, amelyben a foglalkoztatottak száma nemzetközi összehasonlításban is alacsony (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) - rögtön befejezem -, de ugyanakkor van munkaerőhiány is Magyarországon, és ezt a diszkrepanciát, hogy rengeteg embernek nincs állása, aki állást keres vagy állást szeretne találni, és ugyanakkor van munkaerőhiány is, ezt az oktatással kell megváltoztatni és a szervezetet erre kell módosítani.

(20.50)

Mindezek alapján úgy gondolom, hogy a jelenleg kialakított törvénymódosítás nem alkalmas az általános vitára, nincs megfelelően megalapozva, de ha a többség el fogja fogadni, akkor nem marad más lehetősége a szabad demokratáknak, mint az, hogy módosító javaslatokkal a hiányok pótlására igyekezzen koncentrálni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)