Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Asszony! Éntőlem nem fogja a skandalum szót hallani semmire sem, de azért szeretném felhívni a figyelmét, ön most ezt úgy mondta, mintha ön lenne egy propagandista, és valamiféle olyanfajta propagandát próbál közvetíteni, ami az emberek kedvét veszi el, mert mindannak, amit ön mondott, majdnem hogy az ellenkezője igaz. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Elkerülte valószínűleg a képviselő asszony figyelmét az, hogy a magyar gazdaság teljesítménye fokozatosan javul, a foglalkoztatottak száma nő, a reálbér növekszik, a minimálbér növekszik. Így azt lehet mondani, hogy a foglalkoztatás tartós növekedéséről beszélhetünk. És szeretném kiemelni, hogy nem a közfoglalkoztatásról beszélünk és nem is azokról, akik más munkahelyen, külföldi munkahelyen dolgoznak, hanem azokról, akik a versenyszférában helyezkedtek el, ugyanis a 2010-es kormányváltás óta több mint 330 ezerrel, pontosan 332 ezerrel dolgoznak többen magyarországi munkahelyen a versenyszférában.

Ez természetesen együtt jár azzal is, hogy szűkül a rendelkezésre álló munkaerő-tartalék, és a vállalkozások nehezebben találnak rendelkezésre álló megfelelő munkaerőt, olyat, amilyet ők akarnak.

(16.10)

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a gyengébb szakmai tudással rendelkező, kevesebb munkatapasztalattal rendelkező álláskeresők azok, akik nehezebben találnak munkát a versenyszférában, mert azt kell mondani, sajnos nem kapkodnak értük a munkaadók. Őszintén kell beszélni arról is, hogy a munkaerőhiány mértékére vonatkozó állítások rendkívül eltúlzottak, amit ön mondott, valószínű, a hazai sajtó egy részéből szedte ezeket az adatokat.

Az állami foglalkoztatási szolgálatra a társas vállalkozásoknak átlagosan csak mintegy másfél százaléka jelent be havonta munkaerőigényt, a KSH adatai szerint pedig a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál kevesebb mint 30 ezer betöltetlen pozíció volt 2015 második negyedévében. Valljuk be, hogy a közel 4,3 millió foglalkoztatotthoz képest ez nem egy hatalmas szám. Azt gondolom, hogy képviselő asszonynak komolyan át kellene gondolnia a véleményét, amikor egyedül a kormányt teszi felelőssé a hazai bérek színvonala miatt. Világosan kell látni ugyanis, hogy a munkavállalók többsége bérének a foglalkoztatók a meghatározói, ebben a kormánynak közvetlen szerepe nincs. Ebben a szektorban a béreket a munkaerőpiac kereslet-kínálati viszonyai, a vállalkozások költségviselő képessége, továbbá a munkavállalók és a munkaadók alkuja határozza meg.

A versenyszféra bérei természetesen kiemelten fontosak a kormány számára is, ezért teremtünk fórumot arra, hogy a munkaadói és a munkavállalói oldal meg tudjon egyezni például a minimálbér mértékében is. E tárgyalások szereplői nyilván fontos feladatuknak tartják, hogy a sok tekintetben változó munkaerőpiaci körülményekre, az egyes területeken megjelenő munkaerőhiány orvoslására is keressék a választ, és ezt így is teszik.

A kormány érdekelt abban is, hogy a minimálbér tovább növekedjen. Félrevezetőnek tartom azonban, hogy képviselő asszony a magyar nettó minimálbér elmaradásáról beszélt. Egyrészt reális összehasonlítást csak vásárlóerő-paritáson lehet végezni, amelyik azt mutatja egyébként, hogy a középmezőnyben vagyunk Európában, legfőképpen a közép-európai államok között. Másrészt nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az egykulcsos adórendszer a családi adókedvezményen keresztül figyelembe veszi az eltartottak számát is, ennek eredményeképpen a gyermekeket nevelő családok munkavállalóként alig fizetnek adót, vagyis kézhez vett bére gyakran egy munkavállalónak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) majdnem megegyezik a bruttó bérével. 2010-2014 között átlagosan 10 százalékkal nőttek a reálbérek (Az elnök jelzi az időkeret leteltét.), úgyhogy azok a gondolatok, amiket képviselő asszony itt megosztott velünk, nem állják meg a valóság próbáját. (Taps a kormánypárti padsorokban.)