Felszólalás adatai

Ugyanakkor egészen elképesztőnek tartom azt, hogy itt nagyon sokan közös nemzeti emlékezetre hivatkoznak, miszerint majd az megoldja, majd rendezi a dolgokat. Nincsen közös nemzeti emlékezet, kérem szépen, az utóbbi évtizedek tettek róla, hogy ne legyen. Addig, amíg finnugor világkongresszust lehet támogatni, addig, amíg az MTA sem áll mindig a helyzet magaslatán, addig ne beszéljen nekünk senki közös nemzeti emlékezetről. Addig pedig, amíg most, forradalmunk és szabadságharcunk évfordulójához közeledve elmondható, hogy az általános és főleg a középiskolákban még mindig nem oktatják tisztességesen azt, hogy mi történt abban az időben és miért történt, addig végképp ne hivatkozzunk erre.

Az pedig egészen álságos és szánalmas, amikor az önkormányzatiság alapelvei, amúgy nagyon helyes alapelvei mögé bújnak, miközben tudják, tisztában vannak vele - és nem csak a jobbikos felszólalások örvén -, hogy pontosan ez a kormányzat az, amely az önkormányzatok kötelező feladatait helybenhagyja, viszont olyan forráselvonásokat foganatosít, hogy az önkormányzatok nagyon sok esetben jogosan hivatkoznak forráshiányra. A legelső eset ez lesz, amikor azt fogják mondani, hogy az okmányok cseréjére és egyéb felmerülő költségekre nincsen keretük, mert a közétkeztetést és a világítást alig tudják megoldani. Ezért van szükség arra, hogy az állam óvó, segítő kezével beavatkozzon. Az önkormányzatiság alapvetően, mondom, helyes irányelveire hivatkozni ilyen esetben azért álságos és azért képmutató, mert pontosan az alapproblémát zárná le.

De van még egy alapprobléma: nagyon kellemetlennek tartom azt, hogy a Fidesz képviselőjének szájából elhangozhatott az, hogy le kell zárni a múltat. A múltat nem kell lezárni.

A múltat végre fel kellene dolgozni, meg kellene emészteni, a múltat nem végképp eltörölni kell, hanem a gyilkosokat a helyükre tenni, és a hőseink emléke előtt is tisztességgel adózni. (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Úgy van! - Taps ugyanottl.)