Készült: 2024.03.29.11:50:56 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

88. ülésnap (1999.09.28.),  37-96. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 2:12:52


Felszólalások:   25-37   37-96   96-98      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend előtti felszólalások végére értünk.

Soron következik a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló 1997. évi CXLII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/1502. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1502/1-4. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Bogár Lászlónak, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárának, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerinti 25 perces időkeretben. Államtitkár úr, öné szó.

DR. BOGÁR LÁSZLÓ, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Sokkal rövidebb ideig szeretném a tisztelt Ház türelmét igénybe venni, nagyon röviden a következőket szeretném elmondani. 1990 szeptemberében fogadta el az Országgyűlés a LXX. számú törvényt, amely megszüntette a társadalmi szervezetek kezelői jogát az állami tulajdonú ingatlanokra. Ezzel egyidejűleg a társadalmi szervezetek ingyenes használati jogot szereztek. A törvény 1991. június 30-ai határidővel írta elő a kormány számára, hogy tegyen javaslatot a törvény hatálya alá tartozó ingatlanok hasznosítására.

Az elmúlt kilenc év során azonban sajnos nem sikerült átfogó rendezést kimunkálni, csupán részterületeken születettek törvények a témával kapcsolatban. Ilyen volt az 1991. évi XXVIII. számú, többek között a szakszervezeteket a volt SZOT jogán megillető állami tulajdonú ingatlanok ingyenes használati jogának rendezésére irányuló törvény, majd az 1996. évi LXV. törvény, amely az úgynevezett sportingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésére volt hivatott, és 1997-ben - miután a parlamenti pártok képviselői nem tudtak konszenzust elérni - önálló képviselői indítvány alapján fogadta el a tisztelt Ház ezt a bizonyos CXLII. számú, a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló törvényt, amely érintette az állami tulajdonú, korábban a szakszervezetek kezelésében volt ingatlanokat is.

A kormány most ez utóbbi törvény módosítására tesz javaslatot. Ennek az az oka, hogy a törvény végrehajtása során számos, a társadalmi szervezetek működését nehezítő, esetenként kifejezetten hátrányosan érintő körülmény merült fel. A hatályos törvény különbséget tett a társadalmi szervezetek között az ingatlanszerzési jogosultság tekintetében, vagyis ezzel esélyegyenlőtlenséget teremtett. A szakszervezetek, részben a nem kellően pontos megfogalmazás következtében is, a többi társadalmi szervezettől eltérően korlátozó feltételek nélkül szerezhették meg a korábban kezelésükben volt ingatlanokat, és ez sérti az alkotmányos elveket.

(9.50)

Ezért a törvényjavaslat a társadalmi szervezetek közötti esélyegyenlőség megteremtésére irányul. A szakszervezetek a törvényjavaslat elfogadása esetén a többi társadalmi szervezettel azonos feltételek mellett juthatnak állami tulajdonú ingatlanok tulajdonjogához. A kormány a törvénymódosítás útján arra törekszik, hogy a társadalmi szervezetek tekintetében - ideértve hangsúlyosan az 1990. évet követően megalakult új szervezeteket is - javítsa a működés feltételeit.

A törvénymódosítás révén megvalósuló pontosabb szabályozás elősegíti, hogy a törvény hatálya alá tartozó ingatlanok jobban szolgálják a társadalmi szervezetek megfelelő működését. Ebből eredően a kormány azt javasolja, hogy a társadalmi szervezetek ne csak az elhelyezésükhöz szükséges irodát és az ezekhez szorosan kapcsolódó szociális valamint egyéb ingatlanok, ingatlanrészek tulajdonjogát szerezhessék meg, hanem az alapszabályukban, alapító okiratukban rögzített működési céljaikat szolgáló ingatlanokat is.

Az eddigieknél egyértelműbben jut kifejezésre az a törvényalkotói szándék, hogy az állami tulajdonú ingatlanokat a társadalmi szervezetek a tevékenységük szerint indokolt mértékben szerezhessék meg ingyenesen. Ebből az is következik, hogy azon ingatlanokra nem tarthatnak igényt, amelyeket az elmúlt évek során folyamatosan 50 százaléknál nagyobb mértékben nem a saját működési céljaikra hasznosítottak.

Jogos érdeksérelem orvoslására irányul azon javaslatunk, amelynek elfogadása esetén lehetővé válik, hogy elsősorban ne az a szervezet kapja meg az állami tulajdonú ingatlan tulajdonjogát térítésmentesen, amely az 1990. évi törvény hatálybalépésekor kezelőként volt bejegyezve, hanem az a szervezet, amely az ingatlant azóta jogszerűen, folyamatosan, saját tevékenységi céljaira használja. Ez a törekvés jut kifejezésre abban, hogy nemcsak a társadalmi szervezetek országos központjai, hanem tagszervezeteik is megszerezhetik a tulajdonjogot, továbbá olyan szervezetek is, mint a volt szakszervezeti művelődési intézmények, amelyek hosszú évek óta önállóan, jogszerűen, a szakszervezetek támogatása nélkül használják az ingatlanokat. A tisztelt Ház számára benyújtott törvényjavaslat több ponton egyértelművé teszi a hatályos törvényi rendelkezéseket annak érdekében, hogy a végrehajtás jogszerű feltételei rendelkezésre álljanak.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány által az 1997. évi CXLII. törvény módosítására kimunkált javaslat összességében arra irányul, hogy a társadalmi szervezetek - ezen belül is az 1990. évet követően megalakult szervezetek - működési feltételei javuljanak. Meggyőződésem szerint a polgári társadalom fejlődését érdemben befolyásoló társadalmi szervezetek jobb körülményei közvetve a demokratikus állampolgári jogok gyakorlását is elősegítik. Ezért kérem, hogy a tisztelt Ház a törvényjavaslatot fogadja el.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most a bizottsági vélemények és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 5-5 perces időkeretben. Tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a társadalmi szervezetek bizottságában kisebbségi vélemény fogalmazódott meg. Először megadom a szót Halász Jánosnak, a bizottság alelnökének. Az alelnök urat illeti a szó.

HALÁSZ JÁNOS, a társadalmi szervezetek bizottságának alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A társadalmi szervezetek bizottsága szeptember 22-i ülésén megvitatta a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló 1997. évi CXLII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, és azt bizottságunk általános vitára alkalmasnak tartotta.

A bizottság munkájában nem előzmények nélküli ez a dolog, hiszen a bizottság hatáskörébe tartozó törvények végrehajtását, társadalmi-gazdasági hatását figyelemmel kísérő albizottság, az úgynevezett ellenőrző albizottság ülésein három alkalommal is tárgyaltunk erről a dologról. Először még '98 novemberében, majd decemberében és 1999 áprilisában is.

Bizottságunk - talán emiatt is mondható - szinte folyamatosan észlelte a törvény végrehajtásával kapcsolatos problémákat. Megállapítható volt, hogy a területen bizonyos értelemben jogbizonytalanság lépett fel. A civil szervezetektől is több érdemi megkeresést kaptunk, és ezeket is megtárgyaltuk. A bizottsági üléseken felvetődött az, amiről az államtitkár úr is beszélt, hogy a korábbi törvényben a tulajdonba adás csak a szervezetek elhelyezéséhez szükséges helyiségekre vonatkozott. A törvény nagyon irodacentrikus volt: a szervezetek tulajdonképpen csak irodákat kaphattak, pedig tudjuk, hogy egy szervezetnek a cél szerinti közérdekű tevékenységéhez más térre is szüksége lehet, sőt, szüksége is van.

A tulajdonba adható ingatlanok köre is szűk volt. Ennek bővítése is indokolható, ezt indokoltnak tartottuk. Fontos érdekként merült föl az is, hogy azok kapják tulajdonba az ingatlanokat, akik azokat ténylegesen használják. Erről is volt már itt szó. Elsősorban több közművelődési intézmény esetén vetődött föl ez a jogos probléma.

Ezen fő pontokat vizsgálta a bizottságunk, több megoldáskérést kutató jelzést tettünk a kormány illetékeseinek, és öröm számunkra, hogy a kormány ezeket figyelembe véve terjesztette be az előttünk lévő törvénymódosítást. Azt gondoljuk, hogy a törvényjavaslat fontos módosításokat fogalmaz meg, és megszüntetheti azt a jogbizonytalanságot, amely fellépett ezen a területen.

Mindezeket mérlegelve és figyelembe véve bizottságunk kétharmados többséggel, 8 igen és 4 nem arányban a törvénymódosítást általános vitára ajánlja a tisztelt Háznak. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. A társadalmi szervezetek bizottságában megfogalmazódott kisebbségi véleményt Hegyi Gyula, bizottsági alelnök úr ismerteti. Alelnök úr, öné a szó.

HEGYI GYULA, a társadalmi szervezetek bizottságának alelnöke, a bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Valóban, ahogy alelnöktársam mondta, több ellenszavazat is akadt a társadalmi szervezetek bizottságában az ellenzéki oldalon.

Hozzá kell tennem - ahogy ezt a jegyzőkönyvben annak idején több képviselőtársam is rögzítette -, hogy a törvénynek természetesen vannak pozitív részei, ezeket nem is vitatjuk, és magunk is a több mint egyéves bizottsági előkészítő munkában hangsúlyoztuk azt, hogy a társadalmi szervezetek ingatlanjuttatását, amit még az előző ciklus alatt az akkori kormányzat valósított meg, az élet szellemének, a realitásoknak megfelelően korrigálni kell; olyan esetekben, amikor az új társadalmi szervezet nem kapott megfelelő helyiséget, akkor ezt pótolni kell, vagy amennyiben a szabályozás visszásságokat mutatott, akkor ezen változtatni kell. A törvénynek azokat a részeit, amelyek ezt szorgalmazzák, természetesen támogatjuk.

Ugyanakkor van egy gondolat, amelyet az államtitkár úr hangsúlyozott, amit mi, ellenzéki képviselők elsősorban a szocialista oldalon nem tudunk elfogadni - és ezt a vitában többször elmondtuk a bizottságban és másutt is. Nem hisszük azt, hogy alkotmányos elv lenne az, hogy a szakszervezeteknek minden tekintetben azonosnak kell lenniük minden más civil szervezettel, például a bélyeggyűjtők körével. Ugyanúgy, ahogy nem hisszük azt sem, hogy az egyházaknak és a társadalmi szervezeteknek - mondjuk, a bélyeggyűjtők körének - azonos státuszt kellene kapniuk egy modern demokrácia törvénykezésében.

Úgy gondoljuk, hogy a szakszervezeteknek az érdekegyeztetésben, a társadalmi béke megteremtésében, a szociális Európához való haladásunkban kiemelt szerepük van. Vannak olyan nyugat-európai országok, melyekben alkotmányos elvként rögzítik az érdekegyeztetés fontosságát: az Európai Unió mellett, amelybe szeretnénk belépni, igen nagy hangsúllyal szerepel a Gazdasági-Szociális Tanács, amelyben a szakszervezetek ott vannak a képviselőikkel együtt. Ilyen tekintetben tehát azt gondoljuk, hogy ez a kormányzati megközelítés eleve hibás, helytelen.

Ebből következik mindaz, amit a törvénynek a szakszervezetekkel kapcsolatos utalásairól mondunk. Azt gondoljuk tehát, hogy a szakszervezeteknek olyan kiemelt társadalmi szerepük van, amit a törvényben el kell ismerni. Ugyanakkor a jelenlegi törvények más téren negatívan különböztetik meg a szakszervezeteket más civil szervezetektől. Az 1 százalékból például nem részesülhetnek, ezért azt a nagyon-nagyon kevés pozitív diszkriminációt, ami eddig irányukban megvalósult, szerintünk mindenképpen fenn kellene tartani.

Ami a szakszervezetek tulajdonában lévő művelődési házakat illeti, szerintünk mindenképpen jogszerű, sőt, alkotmányos alapelv lenne különbséget tenni azon művelődési házak között, amelyek az elmúlt tíz évben ugyan névleg szakszervezeti tulajdonban voltak, de a szakszervezetek semmilyen módon nem járultak hozzá a működtetésükhöz, és azok között a művelődési házak között, amelyeket az elmúlt tíz évben is a szakszervezetek tartottak fenn igen nehéz körülmények között.

(10.00)

Gondoljanak arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha ezeket elveszik a szakszervezetektől, akkor semmi biztosíték sincs arra, hogy a művelődési munka, a közművelődés tovább folyik ezekben az épületekben. Azt hisszük, erre mindenképpen módosító indítványt kell kidolgozni, hogy valóban disztancia keletkezzen a használt ingatlan és a névlegesen birtokolt ingatlan között.

Végül pedig, elnök asszony, talán nem haragszik meg, ha egyetlenegy mondatot idézek, ami a bizottsági ülés után került az ellenzéki képviselők elé, de erről tárgyaltunk, és mindenképp szeretnénk idézni. Ez egy kis ország - kezünkbe került a Miniszterelnöki Hivatal előkészítő anyaga erről a törvényről, amelyben különböző pontok vannak. A 7. pont így szól, az egyeztetés után fennmaradt vitás kérdések cím alatt szerepel: nem maradt fenn vitás kérdés az egyeztetések után.

Őszintén hisszük, ez a vita bebizonyítja, hogy a kormányegyeztetés után még lehet szabad vitát folytatni erről a kérdésről. Sőt hisszük, hogy figyelembe is veszik az érveinket! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, bizottsági alelnök úr. A kulturális bizottság véleményét Oszlár Albert képviselő úr ismerteti mint a bizottság előadója. A képviselő urat illeti a szó.

OSZLÁR ALBERT, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kulturális és sajtóbizottság megvitatta a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi rendezéséről szóló törvényjavaslatot, s azt általános vitára alkalmasnak tartja.

Szóba került, a törvénymódosítás egyik alapvető célja az, hogy a társadalmi szervezetek hozzájuthassanak a működési céljaik megvalósításához szükséges alapvető feltételekhez. Az előkészítés során lényeges célkitűzés volt, hogy az ingatlanok korábbi rendeltetésének megfelelő hasznosítása a tulajdoni, vagyoni kérdések rendezése után is fennmaradjon. Ebből a szempontból van egy tucatnyi ingatlan, nevezetesen a közművelődési intézmények által használt objektumok, amelyek úgymond szakszervezeti körbe tartoznak. Ezeknek a közművelődési intézményeknek a jelenlegi törvényi szabályozás nem tenné lehetővé, hogy megkapják az általuk üzemeltetett ingatlanokat.

Véleményünk alapján a törvényjavaslat helyesen irányul arra, hogy ezeknek az ingatlanoknak az esetében ne az eredeti kezelő, a szakszervezeti szerv birtokolja az intézményeket, hanem azok a közművelődési egységek, illetve az őket tömörítő társadalmi szervezetek, amelyek fenntartják, működtetik, karbantartják, felújítják ezeket.

Hadd idézzek a Szakszervezeti és Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesületének leveléből egy rövid részletet: "Mi közük van a mi intézményeinknek a szakszervezetekhez? Az e körbe tartozó, önálló társadalmi szervezeteknek, vagy az azok által alapított művelődési intézményeknek - néhány munkahelyi, illetve formálisan szakszervezeti működtetésű intézmény kivételével - a szakszervezetekkel a tényleges feladataikat vagy önálló gazdálkodásukat tekintve nincsen kapcsolatuk."

Tisztelt Országgyűlés! Bizottságunk főleg a törvényjavaslat közművelődési vonatkozásaival foglalkozott, s a felszólalók hangsúlyozták, hogy nem elég ennek az intézménycsoportnak csupán a háborítatlan közösségi színteret biztosítani, de a támogatás kérdését is megnyugtatóan és hosszú távon kell rendezni, melynek megoldása már túlmutat e törvényjavaslat keretein. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a frakciók vezérszónokainak felszólalásai következnek, a napirendi ajánlás alapján 15-15 perces időkeretben. Ezek között természetesen kétperces felszólalásokra nem kerülhet sor.

Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy a Fidesz képviselőcsoportja a 15 perces időkeretet megosztva kívánja felhasználni, így elsőként megadom a szót Halász János képviselő úrnak, a Fidesz-frakció nevében felszólalni kívánó képviselőnek; őt követi majd Rubovszky György képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr.

HALÁSZ JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A civil szervezetek támogatása fontos dolog, és ebben az állam szerepvállalása is elengedhetetlen.

Ez a támogatás, ahogy szoktunk róla beszélni, elsősorban pénzbeni, és tudjuk, hogy a jelenlegi adatok szerint Magyarországon ma a civil szervezetek, az egyesületek, az alapítványok világa körülbelül 300 milliárd forinttal gazdálkodik évente. Ez nagyon jelentős összeg, és ennek az összegnek körülbelül 20 százaléka állami támogatásként kerül ezekhez a szervezetekhez. Ez önmagában is mutatja, hogy milyen nagy felelősséggel kell az olyan kérdésekhez nyúlni, amelyek a civil szervezeteket érintik.

Természetesen nemcsak a pénzbeni támogatás fontos a civil szervezetek segítése ügyében, hiszen áttételes támogatás lehet ezeknek a szervezeteknek a döntés-előkészítésbe való bevonása, és ez is nem egy hagyományok nélküli, de működő dolog. Gondoljunk csak az Idősügyi Tanácsra vagy a Fogyatékosügyi Tanácsra, amelyekben a szervezetek képviselői ott ülnek, és jól folyik a munka.

A szervezetek működéséhez azonban ezeken túl szükség lehet és szükség van ingatlanokra is, működési térre van szüksége ezeknek a szervezeteknek, és ahogy már szó volt róla, nem elsősorban irodákra, hanem olyan közösségi terekre, ahol a cél szerinti tevékenységüket végezhetik. Ha nem is pontosan ezt az elemet, de azt felismerte 1997-ben az előző parlament, hogy ingatlanokra szüksége van a civil szervezeteknek. Nem volt túl korai ez a felismerés, de lényeges, hogy megtörtént. Persze, azt gyorsan el kell mondani, hogy ennek a törvénynek voltak alapvető problémái. Igazából egy alapvető problémája van, és ez abból ered, hogy 1997-ben fogadták el, amikor már körülbelül 50 ezer civil szervezet, egyesület, alapítvány létezett Magyarországon. Akkor fogadták el úgy, hogy egy 1990-es állapotot rögzített, s olyan szervezetek voltak elsősorban a kedvezményezettjei ennek a törvénynek az ingatlantulajdon-szerzés tekintetében, amelyek 1990-ben használati joggal bírtak bizonyos állami tulajdonú ingatlanok esetében.

1990-ben körülbelül 10 ezer civil szervezet működött Magyarországon, '97-ben már ötször annyi. Akkor már beszélhettünk valódi civil társadalomról, de a törvény mégis egy 1990-es állapotot rögzített. Azt hiszem, ez helytelen volt, de a törvényre szükség volt, mert mégis kezelt egyfajta problémát. Ez a problémakezelés úgy sikerült, ahogy sikerült. Mára látjuk, hogy fellépett bizonyos jogbizonytalanság, szükséges a törvény módosítása.

Időközben egyébként az is kiderült, hogy azok a szervezetek, amelyek tulajdonba kapták az ingatlanokat, bizonyították, hogy tudják használni ezeket az ingatlanokat. Sokkal jobb gazdái voltak az ingatlanoknak, mint bizonyos más típusú szervezetek, nem adták el, persze nem is adhatták el, mert 15 éves elidegenítési tilalommal kapták meg, de tudták működtetni, tudtak működni ezekben az ingatlanokban. Ez azt mutatja a számunkra, hogy a még meglévő ingatlankör, amely még rendelkezésre áll - merthogy a kisebbik része maradt meg az ingatlanoknak -, bátran átadható a civil szervezeteknek, mert tudják működtetni.

Az is bebizonyosodott az idő múltával, a sok-sok jelzés alapján, amiről szó volt, hogy megérett módosításra a törvény. Úgy szoktuk mondani, hogy igen-igen megérett már a módosításra, és üdvözöljük, hogy a kormány hozta ezt a javaslatot, talán még időben.

Szó esett a művelődési intézményekről és azok működtetési támogatásáról. Felesleges az az aggodalom, amely azt mondja, hogy ha ezek a szervezetek kapják meg ezeket az ingatlanokat és nem a szakszervezetek, akkor hogyan fognak működni ezek a szervezetek.

 

(10.10)

Nyilvánvaló, hogy akik eddig is támogatták ezt a fajta tevékenységet, ezután is támogatják, függetlenül attól, hogy ők kapják meg, vagy nem ők kapják meg az ingatlan tulajdonát, legalábbis bízom benne. Az aggodalom azért is felesleges, mert eddig is volt állami támogatás a költségvetésben ilyen célú tevékenységekre.

Egyébként a törvény mostani módosításán túl fontos kérdésnek tartjuk a még tulajdonba adható ingatlanok ügyét. Kérdés számunkra az, hogy milyen formában, milyen eljárási mód szerint történjen ez a tulajdonba adás. A pályázati úton történő odaítélés természetes, helyénvaló. Van is egy félbemaradt pályázat az ügy kapcsán, február 28-áig lehetett pályázni bizonyos ingatlankörökre. A pályázat lezárult, döntés még nem született, pontosan azért, mert a törvény egy olyan bizottságot nevezett meg, amelynek mandátuma egy év után lejárt, és most, hogy ez a törvénymódosítás előttünk van, azt hiszem, ez ügyben jogosan vetődik fel a kérdés, hogy milyen bizottság dönthessen a pályázatokról. Ezt érdemes meggondolnunk.

Ebben az együttgondolkodásban nyitottak vagyunk, kínáljuk mindenkinek gondolatainkat. Biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk a megfelelő terepet itt az általános vitában, de sokkal inkább a bizottságban, illetve majd a Házban a részletes vita során, amikor kiderül, hogy ezt a formát kell-e tartanunk vagy sem. Egyébként természetes a vita számunkra a dologban, és nincs lezárva a kérdés, felesleges aggodalom hallatszódott. Nem is értem a dolgot, hiszen az eddigi tapasztalatok mind azt mutatják, hogy e kérdésben mindig igyekeztünk megoldani a problémákat, és együttgondolkodva próbáljuk ezt tenni.

Szeretném emlékeztetni önöket, hogy az alaptörvényt, az 1997. évi CXLII. törvényt egyébként 240 igen, 14 nem és 14 tartózkodás mellett fogadta el a Ház. Ez nagyon jó alap arra, hogy most is egy hasonló végeredmény születhessen. Szeretnénk, ha ez így lenne. Azt hiszem, a civil szférával szemben kell is, hogy a politikának legyen olyan felelőssége, hogy egy ilyen széles egyetértéssel és egyeztetéssel születhessen meg a civil szférára vonatkozó minden törvény. Ez egészen egyértelműen csak ezen szervezeteket kedvezményezi, érinti, tehát ez mindenképpen olyan törvény. Természetesen egy vita során zajlik majd ez a dolog, és ezt mi folytatni is fogjuk.

Ha nem mondtam volna, de nyilván teljes világos, a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója, ha apróbb módosításokkal is, de egyértelműen támogatja ezt a törvénymódosítást. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak, aki ugyancsak a Fidesz képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni; őt követi majd Toller László képviselő úr, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Tájékoztatom a képviselő urat, hogy 6 perc 40 másodperc áll az ön rendelkezésére hozzászólásra.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy az expozéban elhangzott, az 1990. évi LXX. törvénnyel állami tulajdonba került ingatlanok sorsára hét évig kellett várni, amikor is Fedor Vilmos és Hankó Faragó Miklós képviselőtársaink terjesztettek elő önálló törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat - ahogy az előbb Halász János képviselő úr elmondta - igen nagy többséget kapott a Házban.

Itt is bebizonyosodott, hogy igazság szerint a puding próbája az evés. Az eljárás során derültek ki olyan problémák, amelyek miatt ennek a '97. évi törvénynek a végrehajtása akadozott.

Amikor ez a vita folyt a Házban, akkor Bernáth Varga Balázs kisgazda képviselő úr volt az egyetlen, aki felvetette azt, hogy nem szabad a társadalmi szervezetek tulajdonába adni az ingatlanokat. Ezt a felvetést én a 1999. évi sajtóban láttam beigazolódva, akkor, amikor a szakszervezetek - és ezt Hegyi Gyula képviselő úrnak címezném - arról nyilatkoztak, hogy alapvetően a szakszervezetek azért tartanak igényt azokra az ingatlanokra, amelyeknek kezelői jogát elveszítették, mert ezek - és így szól az újságnyilatkozat - mobilizálható vagyonból a sztrájkalapot kívánják kiegészíteni.

Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem szerint a Házban minden képviselő meg van győződve arról, hogy a civil társadalom támogatása, a működés biztosítása az elsődleges cél. Nem vagyonosztásról van szó és nem arról van szó, hogy a szakszervezetek most a sztrájkalap bővítésére kaphassanak mobilizálható ingatlanokat, hanem arról van szó, hogy az a hihetetlen sok társadalmi szervezet, amelynek a működése akadozik, jusson megfelelő infrastruktúrához.

Az '97. évi rendezés 15 éves elidegenítési és terhelési tilalmat vezetett be az ingatlanok tulajdonba adását követően. Ezt teljesen indokoltnak tartjuk, annál is inkább, mert kihangsúlyozzuk, hogy nem a társadalmi szervezetek állami támogatása, hanem a működés biztosítása érdekében kerülne sor ezeknek az ingatlanoknak az átadására.

Négy kört szabályozott az 1997. évi törvény, és itt a négy körrel, megoldással kapcsolatban számtalan probléma merült fel.

Ékes József képviselőtársamtól 1998-ban - mint az ingatlannal foglalkozó bizottság egyik tagjától - kaptam egy levelet, aki a kincstári vagyonkezelő igazgatóság tevékenységét kritizálja és kér segítséget. Meggyőződtem róla, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság akkor a hatályos jognak megfelelően járt el, csupán olyan jogszabályi bizonytalanságok voltak, amelyeket minden körülmények között tisztázni kellett. A tulajdonba adással, a bérleti joggal, a használati joggal kapcsolatos eljárása a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak meggyőződésem szerint azért akadozott, mert olyan pontosításokra van szükség, amelyeket a mostani, 1502. számú törvényjavaslat orvosolni fog.

Röviden szeretnék szólni arról a bizottságról, amely szintén a sajtóból vett definíció szerint az úgynevezett maradványingatlanok hasznosítása érdekében jött létre. Nem lett pontosan végiggondolva a törvényalkotás során az a határidősor, amely az ingatlanok körének hasznosításával kapcsolatban a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot állította feladatok elé. Első körben a tulajdonba adásról volt szó, majd a tulajdont nem szerezhető társadalmi szervezetek bérleti jogáról, illetve használatijog-megújításról, és csak ezt követően kerülhetett megállapításra azon ingatlanok köre, amely ingatlanokat a Kincstári Vagyoni Igazgatóság az utóbb alakult, ingatlannal, használati joggal nem rendelkező társadalmi szervezetek részére pályáztatott meg.

Azért nem lehetett ezt lebonyolítani, mert az első három adminisztratív úton történt eljárás igénybe vette a Kincstári Vagyoni Igazgatóság idejét, és ez csak decemberben kerülhetett megpályáztatásra, és az anyag feldolgozása 1999 márciusában fejeződött be. 300 ingatlanra összesen 700 pályázat érkezett, de akkor ez a bizottság már nem volt abban az a helyzetben, hogy az anyagot igazságosan elbírálhassa. Ez azért jelentett problémát, mert a 1997. évi törvény a miniszterelnök úrnak egyéves határidőt biztosított, és a 12/1998. számú miniszterelnöki határozat szerint április 8-ától 1999. április 7-éig rendelkezett mandátummal a bizottság. E határidőben tevékenységét nem tudta elvégezni, ezért gyakorlatilag érdemi döntés nélkül fejezte be a munkát, annak érdekében, hogy most a saját munkájával és a kincstári vagyonkezelő igazgatóság által a munka során felvetett hiányosságok kiküszöbölésével ezt a problémát igazságosan minden további nélkül megoldhassuk.

 

(10.20)

Amit Halász képviselő úr is felvetett, hogy ennek a bizottságnak mi legyen az összetétele, ezen el kell gondolkodni alkotmányos elvek szerint. Közvetett demokráciánkban a parlament erre a területre... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

ELNÖK: Nagyon sajnálom, képviselő úr.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Elnézést kérek, a részletes vitában fogom folytatni. Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr megértését. Hozzászólásra következik dr. Toller László, a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka; őt követi majd Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

DR. TOLLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha kezünkbe vesszük a benyújtott törvényjavaslatot, látszólag egy nagyon pozitív kép alakulhat ki bennünk - hisz miről szól a törvényjavaslat? Szélesítjük a civil szervezetek ingatlanhoz való jutásának lehetőségeit, mégpedig úgy, hogy a korábbi, tehát a '97-es szabályozáshoz képest még a hasznosítás céljai és a szervezetek tekintetében is egy jelentős nyitás következik be, amely arról szól, hogy immár ifjúsági, kulturális és egyéb szervezetek is hozzájuthatnak ingatlanhoz.

Ha kicsit tovább olvassuk a törvényt, akkor nagyon tetszik az a garanciális szabályozás, ami megjelenik ebben a törvényben: egy gyorsított eljárásban - a korábbiakhoz képest egy gyorsított eljárásban - lehet ingatlanhoz jutni. S ha ezt a gyorsított eljárást eredményesen fejezik be, akkor lám, a civil szféra hatalmas mennyiségű ingatlanhoz jut. Itt jön az első bökkenő, hogy ez az ingatlanmennyiség vajon mit elégít ki, mire szolgál, és a korábbi szabályozásokhoz képest végül is milyen más képet mutat ez a jelentéktelennek tűnő törvénymódosítás. Nem árt egy kicsit a történethez visszanyúlni.

Az 1990. évi LXX. törvény a rendszerváltó törvények körébe tartozott - gondolom, ezt a parlament valamennyi oldala elismeri -, jelentős volt abban, hogy az úgynevezett pártállamhoz kötődő társadalmi szervek kezelői jogát a kezelésükben lévő ingatlanok tekintetében felfüggesztette azzal, és erre az akkori kormányzat kötelezettséget is vállalt, hogy mihamarabb rendezni fogja ezeknek az ingatlanoknak a tulajdoni viszonyait. Ezt néhány esetben feltétel nélkül állami tulajdonbavétel jelentette, néhány esetben pedig... - gondolok itt a munkásőringatlanokra, amelyeket akkor a tanácsok, illetve az önkormányzatok átmeneti időszakban történő szabályozására és juttatására bíztak, de gondolok itt arra is, hogy ez a törvényi szabályozás végül is önkormányzati centrumot teremtett a tulajdonviszonyok rendezése tekintetében, hisz párhuzamosan a más állami tulajdon tekintetében létrehozta a vagyonátadó bizottságokat, amelyek határesetekkel, például a szakszervezetek vállalkozásaival kapcsolatos tulajdoni kérdésekben érdemben jártak el. Nem kívánom ezt az akkori történelmi környezetet és kaotikát felvázolni, viszont azt feltétlenül, hogy az akkori kormányzat rövid határidőt vállalt arra, hogy ezeknek az ingatlanoknak a tulajdonviszonyát, nem pedig a használati jogait és a kezelői jogait kívánja rendezni. Hozzáteszem, már akkor is törvénysértő volt az az akkori törvény, tudniillik a kezelői jog intézményét 1987-ben a földtörvény megszüntette.

1994-ig több halvány kísérlet történt, elsősorban - meglepő módon - a sportszervezetek nyomására arra, hogy a társadalmi szervezetek felfüggesztett kezelői jogát rendezzék. 1992 környékén hatpárti tárgyalásokat kezdeményeztek, és Szigethy képviselő úr vezetésével az alkotmányügyi bizottság keretén belül egy meglehetősen jó törvényjavaslat született az ingatlanok tulajdonviszonyainak rendezésére. Akkor valamiért a pénzügyminiszter fiókjában maradt ez a törvényjavaslat, a valami pedig nagyon jól megnevezhető, hisz azzal a törvényjavaslattal el kellett volna ismerni az MSZP vagyonelszámolását, és rendezni kellett volna a szakszervezetek tulajdonviszonyait is. Ez nem történt meg, fiókban maradt a törvényjavaslat. Időközben azért az Országgyűlésnek és a kormányzatnak mégis csak kellett valamit tenni az egyre erősödő szakszervezetekkel. Így 1993-ban jóváhagyta ez az Országgyűlés a szakszervezetek vagyonelszámolását, és akkor egy stratégiai célt tűzött maga elé, mégpedig azt, hogy a szakszervezetekre bízza a vagyonfelosztás elveit és tartalmát. Ez gyakorlatilag jól működött, viszont a tulajdonviszonyokat véglegesen nem volt hajlandó senki rendezni.

1996-ban egy frontális áttörés történt a kezelői jog szabályozása területén, végre vette az Országgyűlés a bátorságot, és a parlamenti pártok döntő többségének és a sportlobbinak köszönhetően legalább egy szeletet rendezett a társadalmi szervezetek tulajdonjogával kapcsolatosan, ez pedig a sportcélú ingatlanok hasznosítása. Azt hiszem, annak a törvénynek voltak pozitív tapasztalatai is, hiszen azon kívül, hogy kiderült, hogy alkalmas az állam, a civil társadalom és a sporttársadalom egy normális egyezségre; azon kívül, hogy kiderült, hogy az önkormányzatok és a sportszervezetek is képesek - jól felismerve saját érdekeiket - egyezségre a tulajdon odaadása tekintetében, a használat garanciái, a működés és a felújítások biztosítása tekintetében; tanulságos volt olyan szempontból is, hogy csak ott van probléma, ahol az állam ott maradt tulajdonosként. Hozzáteszem, nagyon egyetértettem 1996-ban a fideszes Balsay képviselő úr azon javaslatával, hogy bizony ezeket a sportlétesítményeket is oda kell adni a társadalmi szervezeteknek tulajdonba, garanciával a sportcélú hasznosításra, és lám, kiderült az is, hogy ahol ez megtörtént, ott igen működőképesen felújultak a stadionok, szemben az állami tulajdonban maradt stadionok állapotával, egy-két kivételtől eltekintve.

1996-ban már történt egy szabályozási kísérlet. Akkor számunkra úgy tűnt, hogy a hat parlamenti pártból négy és fél támogatja ezt a törvényjavaslatot, amelyet négy képviselőtársunk nyújtott be. Ez pedig a társadalmi szervek tulajdonviszonyainak generális rendezését jelentette volna. Ebből a négyes megállapodásból lassan kivonult minden párt, ott maradt Fedor Vilmos barátunk és képviselőtársunk egy szál magával, aki szintén vissza akarta vonni a javaslatot, de nem igazán volt célszerű, hátha megkezdődik a parlamenti vitája, illetve meg is kezdődött, de részletes vitára bocsátás előtt visszavonásra került a törvényjavaslat. Ennek egy oka volt, fel lett melegítve egy bizonyos pártszékházi csomag, a Fidesz és az MDF pártszékházjuttatásának kérdése, amiből sejlett az is, hogy ha a pártvagyont és a pártingatlanokat együtt szeretnénk kezelni a társadalmi szervek ingatlanaival, egyrészt a kétharmados jelleg miatt, másrészt pedig a pártok között meglévő viták miatt a lehetetlenre vállalkozunk.

Ezért maradt az a lehetőség, hogy 1997-ben a CXLII. számú törvénnyel az Országgyűlés elfogadta a társadalmi szervek tulajdonviszonyaival kapcsolatos törvényt. Hozzáteszem, látszólag kétpárti előterjesztés volt, de a törvény alig különbözött, vagy csak néhány elemében különbözött az 1996-ban benyújtott törvényjavaslattól, jelesül azokat a tartalmi és formai elemeket, amelyek négy és fél párt... - azért mondom mindig a fél pártot, mert a Kereszténydemokrata Néppárt akkori álláspontját nem igazán ismerhettük meg bizonyos megosztottság miatt, ami addigra kialakult - támogatását bírta, és ettől van az, amit Halász János képviselő úr nagyon korrektül közölt, hogy nagy többséggel fogadta el az Országgyűlés. A nagy többséghez nem tartozott hozzá a Kisgazdapárt egésze, hozzáteszem, néhány képviselőjük szintén támogatta a törvényjavaslatot, és emlékszem azokra a hozzászólásokra, amelyekben Bernáth Varga Balázs képviselő úr és Pallag László képviselő úr hosszan ecsetelte a Kisgazdapárt elutasító álláspontját, mert ők még mindig össze szerették volna kötni a pártingatlan és a társadalmi szervek által korábban használt ingatlanok sorsát.

Miért lényeges az, hogy talán az indokoltnál kicsit hosszabban, de ezt a történetet felemlegettem? Azért, mert minden tulajdonviszony rendezésével kapcsolatosan elsősorban a parlamenti pártok konszenzusára törekedett mindenki - az Antall-kormány idején is a parlament, a Horn-kormány idején is a parlament -, itt a módosításnál ezt nem igazán értük tetten.

(10.30)

A másik oldalról, általában képviselői indítványokként gondoltuk megoldani a törvények megalkotását, és jelzem, hogy szerettük volna ennek a módosítását is, elsősorban azért, mert a civil szférával végül is nemcsak a kormányzatnak, hanem a parlamentnek is széles körű konszenzusra kellene jutni e tekintetben, hiszen működik az a parlamenti lobbilista, amit nem igazán szoktak használni, a lobbitörvénnyel össze szoktuk keverni, de '94 óta az új Házszabályban ez szerepel. Tehát jó lett volna, ha a bizottsági munkában halljuk a civil szervezetek véleményét, és nemcsak egy bizottság munkájában, amelyeket érinthet ez a szabályozás.

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A másik oldalról pedig, tisztelt képviselőtársaim, kilóg a lóláb. Más vagyon nem nagyon van a tulajdonviszonynak ebben a rendezésében, mint a szakszervezeti vagyonnak azok az elemei, amelyeket a jelenlegi vagy a korábbi törvényi szabályozások nem zártak ki a feloszthatóság köréből. Ennek az ingatlanállománynak a közcélú hasznosításáról van szó, és igen, a jogalkotó igen ügyesen egy teljesen idegen törvényi szabályozás első paragrafusaként kívánja módosításban meghatározni a szakszervezetekre utaló részeket. Ebben egyetlen nagy gond van, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy gyakorlatilag egy nem létező eredeti állapotot céloz meg maga a törvényjavaslat. Ez pedig az 1990. március 2-ai állapot. Azóta nemcsak a Dunán és a parlamentben folyt le sok minden, hanem a szakszervezeti és mindenféle vagyon tekintetében, önkormányzati, állami és szakszervezeti vagyon tekintetében is sok minden változott. Nemcsak az állag, amit az államtitkár úr nagyon ügyesen fogalmazott meg, hanem a bérletek, használati jogcímek, és időközben tulajdon is keletkezett ezen a vagyonon. Sőt, elkülönült vagyoni elemei vannak, például az Üdülési Alapítvány.

Ugyanakkor nem igazán találkoztunk az előterjesztésben semmiféle érdekegyeztetésre való utalással, hacsak az nincs, amit Hegyi Gyula képviselőtársam megemlített, hogy az érdekegyeztetés után több probléma nem merült fel. Persze, mert nem volt érdekegyeztetés, nem tudom, milyen probléma merült volna fel utána?! Helyette viszont nagyon sok probléma fel fog merülni, hiszen ennek a vagyonnak a teljes leltári állapotát, állagát, értékét és mértékét nem igazán ismeri az Országgyűlés, de a kormány sem a legjobb szándéka ellenére, tehát nem tudjuk, hogy mit oszt fel.

Néhány apró tartalmi jelzést szeretnék tenni, ha az általános vitában megengedik a képviselőtársaim. Jogilag tévesnek minősítem az utólagos alkotmányos egyensúlyteremtés igényét. Azért utólagos, mert nem az eredeti állapotból indul ki ez a törvényi szabályozás, bár oda szeretne visszatérni. A szakszervezeti vagyon kezelése, de bármely más társadalmi szerv 1990-es tulajdonviszonyaira visszamenőleg olyan szabályozás, amely látszólag egy előremutató szabályozás, többféle filozófiai, jogfilozófiai kérdést vet fel, a részletes vitában erre utalni fogunk.

A másik: a hamis egyenlőség elve. Tudniillik egy ma keletkezett társadalmi szervezet vagy az elmúlt egy évtizedben létrejött 50 ezer társadalmi szervezet között sem filozófiai, sem jogi, de különösen vagyonfelosztási egyenlőséget tenni nem lehet, mert ebből a vagyonból körülbelül 400-500 társadalmi szervezet juthat vagyoni elemhez, az összes többi az igazságtalanság állapotában fog leledzeni hosszú ideig, tehát durván 40 ezer társadalmi szervezetnek esélye nincs arra, hogy ezekhez a vagyonokhoz hozzájusson, más feltételek között kell a működését kifejtenie.

Kimaradt ebből a gondolkodásból az önkormányzatiság elve; mint minden privatizációban, vagy egy belterületi földérték. Ezek viszont az önkormányzat által kommunális infrastruktúrával ellátott belterületek voltak, és amikor értékesítünk egy vagyont, az önkormányzatokra nem is gondolunk, vagy legalább arra, hogy az érdekegyeztetésbe bevonjuk őket. Nem beszélve arról, hogy egy csomó szakszervezeti vagyon tekintetében az önkormányzat bizony komoly pénzeket tett be. Most hogy ezt tanácsnak hívtuk vagy önkormányzatnak, az egész más történet. Ki kárpótolja e tekintetben az önkormányzatokat? Azt hiszem, hogy amikor egyik oldalról fosztogatunk, másik oldalról osztogatunk, akkor az arányokat sem árt meghatározni. Én nem látom az arányosságra törekvésnek semmiféle jelét.

Összességében, amiért én magam és a frakcióm kifogásolja az igen nemes szándékú, tehát az alapcél tekintetében nemes szándékú törvényjavaslatot, annak az az oka, hogy hiányzott az érdekegyeztetés, amely természetes velejárója volt egy kilencéves ilyen irányú szabályozási folyamatnak, függetlenül attól, hogy milyen kormány volt. Hiányzik a célok pontos meghatározása, alkotmányos aggályunk pedig nem sok ugyan, de akad. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Én kívánom azt, hogy a társadalmi, civil szervezetek a jövőben úgy fejthessék ki tevékenységüket, hogy legkevesebbet próbáljunk úgy beleavatkozni az életükbe, hogy újabb feszültséget teremtünk közöttük. Ez a törvényjavaslat ezt fogja tenni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péternek, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! A régi monarchia vezérkari főnökségén volt egy beosztás, úgy hívták, hogy az átlag százados beosztása. Ebbe a beosztásba mindig csapattiszteket vezényeltek, mindig egy századost, egy abszolút átlagembert, akinek az volt a dolga, hogy a vezérkari főnökségről kimenő parancsokat elolvasta, és két megjegyzést tehetett: értem, nem értem. Amit nem értett, azt át kellett fogalmazni, mert akkor valószínűleg a csapatnál sem értették, és nem tudták végrehajtani. Ezt a beosztást havonta váltogatták, hogy meg ne szokja a nyelvezetet az adott csapattiszt, és valóban mérvadó legyen az ő nemértése.

Amennyiben az 1997. évi CXLII. törvény előterjesztését elolvasta volna ez az átlag százados, biztos azt írta volna rá, vagy legalábbis több rendelkezésére, hogy nem értem. Mert valóban ez a törvény egyes helyein ellentmondó, pontatlan, és voltaképpen azért tárgyalunk most róla az 1502. számú előterjesztésben, mert igazán több helyütt a rendelkezései végrehajthatatlanok, és nem rendezik azt a társadalmi viszonyt, amelyet egyébként rendezni szeretnének.

Ezt a társadalmi viszonyt egyébként már egy korábbi jogszabály is szabályozása alá vonja, mégpedig a már elhangzott 1990. évi LXX. törvény, amely a társadalmi szervezetek kezelői jogának a megszüntetéséről szólt, és ez a törvény tipikusan és valóban az úgynevezett rendszerváltoztató jogszabályok körébe tartozik, mert a régi szocialista gazdálkodással, szocialista tulajdonnal kapcsolatos fogalomrendszert és egyáltalán a rendszert kívánta lebontani, így meg kívánta szüntetni a kezelői jog fogalmát, amely nyugati jogászok számára teljesen érthetetlen fogalom. Voltaképpen azt jelenti, hogy az állam tulajdonában lévő ingatlanok fölött egy ilyen kvázi tulajdonosi jogot szereznek állami szervezetek, bizonyos rendelkezési jogosultságuk is van e fölött az ingatlan fölött, olyannyira, hogy elidegeníthetik, adhatják-vehetik, bizonyos államigazgatási eljárás közbeiktatását követően, de a telekkönyvbe, a földhivatali nyilvántartásokba az állam tulajdonjoga van bejegyezve az ő kezelői joguk mellett.

Tehát ez az 1990. évi LXX. törvény megszüntette ezt a társadalmi szervezetekre nézve, mint ahogy más szervezetekre nézve más jogszabályok szüntették meg ezt a kezelőit jogot, így például az önkormányzati törvény megszüntette a volt tanácsi kezelésben lévő különböző ingatlanok feletti kezelői jogot akképpen, hogy tulajdonjogba adta, tehát a tanácsok kezelésében lévő ingatlanok az önkormányzatok tulajdonába kerültek, kivéve a műemlékeket és bizonyos vitás ingatlanokat. Ezek fölött a vagyonátadó bizottság döntött, és az adta aztán tulajdonba. Egyébként a kezelői jog megszüntetésével automatikusan kerültek ezek az ingatlanok az önkormányzatok tulajdonába. Tehát maga a kezelői jogról rendelkezett ez a jogszabály, ami, mondom, a nyugati jogászok és gazdasági szakemberek számára is teljesen érthetetlen fogalom volt, és valóban fából vaskarika.

 

(10.40)

Ezt az alaptörvényt fejlesztette tovább az 1997. évi CXLII. törvény, amelynek az 1. §-a kimondja, hogy azokat a társadalmi tulajdonokat, amelyek az ingatlanokra nézve elhelyezésül szolgálnak, a tulajdonukba kell adni. A törvény kizárólag elhelyezésről beszél, vagyis irodacentrikus. A társadalmi szervezetek elhelyezéséül szolgáló ingatlanokról és közvetlenül az irodákhoz kapcsolódó helyiségekről van szó, és a jogszabály egyáltalán nem szól azokról a helyiségekről, ingatlanrészekről, ahol a társadalmi szervezetek alapító okiratuk szerint a tényleges tevékenységüket végzik. Gondoljunk a tantermekre, műtermekre, tornatermekre, művelődési házakra és egyebekre, ahol az adott társadalmi szerv ténylegesen kifejti tevékenységét.

Ezen változtat az előttünk lévő 1502. számú előterjesztés, és azt mondja, hogy a szükséges és indokolt mértékben az alapító okirat szerinti működéshez szükséges helyiségeket is a társadalmi szervezetek tulajdonába kell adni. Az előterjesztés egy másik nagy hibáját is korrigálja az eredeti 1997. évi CXLII. törvénynek, nevezetesen akkor, amikor megfogalmazza, hogy mi az a szükséges mérték. A korábbi jogszabály, amely még hatályban van, azt mondja, hogy a szükséges mérték az indokolt mérték. Ez körülbelül olyan, mintha azt mondanánk, hogy a fekete azért fekete, mert fekete. Igazából tehát nem definiálja, hogy mi a szükséges mérték. Ezt pótolja az előttünk lévő előterjesztés, amikor kimondja, hogy szükséges mértéknek az tekintendő, ha egy társadalmi szervezet az alapító okirat szerinti működéséhez szükséges helyiségeket folyamatosan és kizárólagosan használja.

Nem tekinti azonban kizárólagos használatnak azt, ha a társadalmi szervezet az adott helyiségcsoportot vagy helyiséget 50 százalékot meghaladó módon bérbe adja vagy egyébként hasznosítja. Ebből ugyanakkor az is következik, hogy ami az 50 százalékon belül van, vagyis az általa használt ingatlan bizonyos részét bérbe adja vagy hasznosítja, de az nem éri el az 50 százalékot, akkor az igenis kizárólagos használatában lévőnek tekintendő, vagyis bérbe adhatja, és egyéb módon hasznosíthatja, ami helyes is, mert hisz ezeket fenn kell tartani. A most hatályban lévő törvény azt is mondja, hogy ami nem kerülhet a társadalmi szervezet tulajdonába, azt bérbe veheti. Igen ám, de ezért bért kellett fizetni, és ez gyakran teljesen ellehetetlenítette a társadalmi szervezet tényleges működését. Hogy ne következzen be a társadalmi szervezet ellehetetlenülése a fenntartási költségek miatt, ezért szükség van arra, hogy az ingatlan bizonyos részét - ha szükség van rá - bérbe adja vagy egyéb módon hasznosítsa. Ez az egyik csoport, amikor arról volt szó, hogy csak az elhelyezéshez szükséges ingatlanrészeket kapta meg tulajdonba a társadalmi szervezet; ez most kiterjesztődik a működésére is, vagyis azokra, amiket eddig csak bérelhetett vagy más módon használt.

A másik csoport pedig az, amikor a társadalmi szervezet tulajdonjogot formál olyan helyiségekre is - az 1997. évi CXLII. törvény alapján -, amely helyiségekben folytatott tevékenységre az alapító okirata nem ad semmiféle iránymutatást, olyan tevékenységet a valóságban nem is végez, hanem más szervezet működik azokban a helyiségekben. A törvénymódosítás arra ad lehetőséget, hogy ezek a szervezetek szerezhessenek tulajdonjogot azokon a helyiségeken, amelyeket egyébként a valóságban ténylegesen használnak olyan formában, ahol a jogszabály megfogalmazza, hogy mi tekintendő szükséges és indokolt használatnak. Ez is mindenképpen helyes rendelkezése ennek a módosításnak, amelyről egyébként felmerült az is, hogy külön jogszabályban kellene rendezni ezt a kérdéskört. Mivel azonban 1990-től kezdve bizonyos folyamata érzékelhető ezeknek az összefüggő jogszabályoknak, ezért talán mégis érdekesebb vagy látványosabb ezt egy módosítással megoldani, és nem egy új jogszabályba foglalni.

Összefoglalva: bár igaz, hogy 1997-ben magát az egész tulajdonjogot is kétségbe vonta a frakció, ezen most már túl vagyunk, és arra kell törekednünk, hogy ez a meglehetősen zavaros tulajdonviszony rendezésre kerüljön. Véleményünk szerint ezt igen jól szolgálja ez az előterjesztés, amely lényegében két célt tűz maga elé. Az egyik cél az, hogy a civil szervezetek megfelelően, a társadalom érdekében tudjanak működni, amelyekből már mintegy 50 ezer van az országban, és ezek a család mellett a társadalom alappillérei. A másik cél pedig a kusza és zavaros tulajdonviszonyok megfelelő rendezése. Ezt a célt is biztosítja ez a módosító javaslat, ezért a Független Kisgazdapárt ezt az előterjesztést általános vitára alkalmasnak tekinti.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Megadom a szót Hankó Faragó Miklósnak, az SZDSZ képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetségének országgyűlési képviselőcsoportja nevében a vita elején szeretném kijelenteni, hogy a törvényjavaslatot támogatjuk, és ha még pozitív változásokon is keresztülmegy a vita során a törvényjavaslat, akkor ezt még inkább meg tudjuk tenni. Támogatjuk annak ellenére, hogy - meggyőződésem szerint - mind a most hatályban lévő törvény, mind pedig a módosítással később hatályba lépő törvény rossz. Rossz, de egyelőre nem lehet jobbat csinálni, és ezzel az előttem felszólalók szinte mindegyike egyetértett.

A hiba - meggyőződésem szerint - évekkel ezelőtt keletkezett, és ezt ma már, az évek múltával, szinte lehetetlen kiküszöbölni. Akkor keletkezett a hiba, amikor - egyébként nagyon helyesen - az 1990 szeptemberében megszületett LXX. törvény a társadalmi szervezetek kezelői jogát elvonta, megszüntette, és kötelezte a kormányt arra, hogy közel egyéves időtartam alatt, 1991 június végéig terjesszen elő egy olyan törvényjavaslatot, amely megoldást talál a kezelői jog, illetve a társadalmi szervezetek tulajdonjogának bonyolult kérdéskörére. Ez a törvény akkor sajnálatos módon nem került elénk.

Véleményem szerint az is komoly hiba volt, hogy a későbbiekben, az évek múltával - s itt nem szeretnék egyetlenegy kormányzati ciklust és egyetlen kormányt sem hibáztatni, mert mindannyian hibáztunk ebben, amiben a körülmények is közrejátszottak - nem komplex megoldásra törekedett az Országgyűlés, hanem különböző időpontokban különféle törvényjavaslatokkal próbálta a különböző társadalmi szervezetek használatában lévő ingatlanok sorsát rendezni. Erről már többen is szóltak előttem, ilyen volt a sporttörvénnyel kapcsolatos ingatlanjogi helyzet részbeni rendezése, de ezt megelőzően 1991-ben a pártok központi székházának ügyét is egy másik törvényjavaslat rendezte, amiből később igen komoly bonyodalmak származtak, de ez nem ide tartozó téma.

Az 1997-ben megszületett CXLII. törvény legnagyobb erénye az volt, hogy ez a törvény egyáltalán megszületett. Megszületett, és ahogy azt korábban hallhattuk, olyan helyzetben született meg, ami messze meghaladta az 1990-es körülményeket. 1990-ben néhány ezer társadalmi szervezet létezett, és az örvendetes módon sokszorosára emelkedett szám már nem volt alkalmas arra, hogy a meglévő ingatlanmennyiséget és a meglévő társadalmi szervezetek számát megfelelően összhangba lehessen hozni. Meggyőződésem, hogy most is az egyik legnagyobb problémája ennek a törvényjavaslatnak, hogy ezt a kérdést figyelmen kívül hagyja, függőben hagyja, illetve semmilyen módon nem tudja megoldani.

 

(10.50)

Talán azért sem tudja megoldani, mert nem tudjuk, hogy milyen az az ingatlankör, milyen az az ingatlanmennyiség, amely ebben a tekintetben számításba jöhet, és akár most, akár belátható időn belül a későbbiekben e társadalmi szervezetek, egyesületek, szakszervezetek és egyéb szervezetek között szét lehetne majd osztani.

Gondolom, meg kellene próbálni megtenni azt, hogy akár még a törvényjavaslat vitája alatt, de ha nem sikerül ez alatt a viszonylag rövid idő alatt, akkor azt követően belátható időn belül valamilyen módon - vagy a törvénynek, vagy valamilyen más módon - kötelezni kell a kormányt, a KVI-t, a Pénzügyminisztériumot arra, hogy mérje fel a lehetséges ilyen ingatlanvagyont. Erre már többször volt törekvés. Jól emlékszem arra, hogy amikor ennek a most hatályban lévő törvénynek a vitája zajlott évekkel ezelőtt - 1996-ban és '97-ben -, akkor ugyan nagyon egyértelműen a KVI és a Pénzügyminisztérium munkatársai mellénk álltak és minden segítséget megadtak, de az akkori körülmények abban a vitában egyszerűen nem tették lehetővé, hogy ez a felmérés pontosan elkészüljön.

Rubovszky György képviselő úr is említést tett már arról, hogy 1998 áprilisában megalakult egy bizottság, amelyben ő is és én is tagként igyekeztünk részt venni. Ennek a bizottságnak a munkája is azzal telt el, hogy meg kellett próbálni felmérni az akkor rendelkezésre álló ingatlant, és természetesen sok minden mást, kinek milyen az igényjogosultsága, mennyire felel meg a törvényi feltételeknek és egyebek. Ez egy sikertelen próbálkozás volt. Maga a bizottság egy év alatt nem tudta elvégezni a munkáját, pedig igazán tettre készek voltak a társadalmi szervezetek képviselői is ebben a bizottságban.

Úgy gondolom, hogy ennek valamilyen módon most meg kellene próbálni elejét venni, és valamilyen módon még a törvényjavaslat vitája során meg kellene próbálni elérni azt, hogy tisztább kép kerüljön elénk. Ez mindannyiunk érdekét szolgálná. Ha meg lehetne tenni a törvényjavaslat vitája alatt, akkor talán a végleges változatot ennek megfelelően lehetne egy kicsit finomítani és pontosítani.

Ha ezt nem lehet, akkor is rövid időn belül mindenképpen érdemes efelől egyértelmű és világos döntést hozni, mert bizony a társadalmi szervezetek rendkívüli módon várják azt, hogy ez a törvény egyértelműbb, világosabb legyen, és várták '97-ben is. Éveken keresztül sajnos hiába várták, de erről végre '98. január 1-jétől egyáltalán szó lehetett, és alkalmazni lehetett a törvényt. Akkor, ha jól emlékszem, olyan hétszázegy-kettő ingatlan volt, amely rendelkezésre állt, és már hallhattuk a számot; ez talán nagyobb is, mint amit Halász János képviselő úr említett, több, mint 50 ezer, szerintem talán most már 60-70 ezer közötti e szervezetek száma. Képtelenség, hogy ezek mindegyike egyenlő feltételek közé kerülhessen, és mindegyike ingatlanjuttatásban részesüljön. Meggyőződésem, hogy nem is kívánja mindegyik. Tehát biztosan van több ezer, talán több tízezer - nem hiszem, hogy erről valaki rendelkezik pontos adatokkal -, biztosan sok olyan szervezet van, amely a méreténél, a jellegénél fogva soha nem fog igényelni ilyen jellegű ingatlant, mert nincs szüksége a tevékenységéhez, nem akar felvállalni egy olyan gondot, amely nemcsak pozitívumokkal, hanem bizony esetleg negatívumokkal is jár. Erről talán később Béki Gabriella képviselő asszony fog beszélni az SZDSZ nevében, hogy ezeknek az ingatlanoknak gyakran terhei is lehetnek. Ez egy másik kérdés.

Úgy gondolom, mindenképpen szükség van arra, hogy ez a változtatás a törvényen végigmenjen. Jogosnak érzem a kritikai észrevételeket, annak ellenére, hogy előterjesztője voltam az előző törvényjavaslatnak; én már akkor is bizonyos szempontból úgy gondoltam, hogy a törvénynek sok rejtett hibája van, ami bizony az alkalmazása során az elmúlt egy-két évben egyértelműen elő is jött.

A kormány képviselői a bizottsági üléseken alapvetően négy indokot jelöltek meg a törvényjavaslat módosítása indokául. Az egyik indok az volt, hogy ne csak közvetlenül a szűken vett irodahelyiségek kerüljenek tulajdonba adásra, hanem mindazon más helyiségek is, amelyek egyébként a normális funkcionális használathoz szükségesek lehetnek. Ezek nyilván részben nagyobb méretű helyiségek; oktatási termek, könyvtárak és egyebek jöhetnek szóba. Úgy gondolom, ez a célkitűzés helyes, ez a cél támogatható, nyilván egy megfelelő körülhatárolás mellett; úgy érzem, a törvényjavaslat ezt elfogadható szinten rendezi.

A másik cél volt bevallottan az, hogy a szakszervezetek és a többi társadalmi szervezet azonos helyzetbe kerüljön. A Szocialista Párt ellenkezése elég egyértelmű ebben a kérdésben. Olyannyira, hogy úgy tűnik, egyelőre magát a törvényjavaslatot sem tudják támogatni, pedig meggyőződésem szerint ettől a törvényjavaslat még támogatható lenne. Úgy gondolom, helyes cél az, hogy ebben a tekintetben a társadalmi szervezetek mindegyike azonos elbírálás alá essen. Én nem látom azt a problémát e mögött a módosítás mögött, amit akár Hegyi Gyula képviselő úr, akár Toller László képviselő úr beszédéből ki lehetett érezni.

Úgy hiszem, hogy van jó egynéhány más, különböző szintű jogszabály, törvények is, amelyek bizony a szakszervezeteket számos tekintetben - egyébként teljesen jogosan - előnyös helyzetbe hozzák. Ez egy speciális, a szakszervezeti tevékenységre vonatkozóan egy viszonylag szűkebb körű, annak csak egy szűk részét érintő szabályozás. Azt hiszem, hogy ha az adott szervezetek rendeltetésszerű működéséhez ingyenesen állami vagyont juttatunk, akkor nincs indoka annak, hogy mondjuk, egy bármilyen jellegű, hobbicélokat szolgáló egyesületet, vagy egyébként egy szakszervezetet vagy sportegyesületet - bár ezek itt talán nem kerülnek szóba -, de bármelyik kategóriáját vesszük a különböző társadalmi szervezeteknek, nem látom indokát annak, hogy itt megkülönböztetést tegyünk. Semmiképpen sem szabad átesni a ló másik oldalára, nagyon nagy hiba lenne, ha most a szakszervezetek ettől hátrányosabb helyzetbe kerülnének - azt sem tudnám támogatni. Remélem, hogy a törvényjavaslat jelenlegi szövege nem enged olyan értelmezést, hogy ez diszkriminatív lehessen bárkire nézve is, így a szakszervezetekre nézve is.

Helyesnek tartom azt a harmadik célkitűzést, hogy a különböző társadalmi szervezeteknek ne csak a központjai, hanem azok tagszervezetei is kaphassanak ilyen jellegű ingatlanokat. Magyarország sajnálatos módon egy Budapest-centrikus ország, pedig Budapesten csak egy kis része él a magyar állampolgároknak. A magyar állampolgárok döntő része vidéken él, és bizony vidéken is igen-igen nagy számban, örvendetes módon nagy számban vannak egyesületek, amely egyesületek szeretnének rendeltetésszerűen működni, illetve ezen egyesületek tagszervezetei is, amelyek kisebb egységeket képeznek, de a működéshez ugyanolyan feltételekre van szükségük. Ezt helyes célnak és úgyszintén támogathatónak tartom.

A törvényjavaslat azt mondja, illetve az indoklás kapcsán a kormány képviselői elmondták, hogy maga a javaslat kibővíti a pályázható ingatlanok körét. Ezt igazából nem találtam meg a törvényjavaslatban. Megmondom őszintén, ez egy sötétbe ugrás volt 1997-ben is, és attól tartok, hogy ez most is az. Erről már korábban szóltam néhány szót. Úgy gondolom, itt nem igazán egyértelmű és tiszta a kép. Hangsúlyozni szeretném, semmilyen rossz szándékot, hátsó szándékot vagy felkészületlenséget nem tételezek fel a kormányzat képviselőitől, nem az ő hibájukként szeretném ezt felróni, de meggyőződésem szerint a helyzet ettől még nem lett jó, és nem helyes.

Felmerült a vita kapcsán a mai délelőtt során, de talán már a bizottsági üléseken is, hogy milyen bizottság döntsön ezekben az ügyekben. Ez valóban egy nyitott kérdés. Én is úgy gondolom, hogy a korábban működő bizottság - talán az objektív körülmények miatt inkább - nem volt képes teljesíteni a feladatát. Nem tudom, hogy kisebb létszámban, más összetételben, nagyobb létszámban kell-e létrehozni ezt a bizottságot. Mindenesetre fontosnak tartom, hogy a törvény ne hozza olyan helyzetbe ezt a később majd megalakulandó bizottságot, hogy rájuk sózzuk azokat a problémákat, amelyeket igazából nekünk, a törvény megalkotóinak kell megoldanunk. Én tehát nagyon komoly hibának tartanám - Rubovszky György képviselő úrral tapasztalhattuk a bizottság működése során -, mert nem jó, ha magára hagyjuk ezt a bizottságot, és olyan értelmezési problémákat teremtünk vagy hagyunk nyitva, amit nem biztos, hogy a bizottság később képes lesz feloldani. Éppen ezért úgy gondolom, hogy csak abban az esetben szabad a bizottság összetételéről, felállításáról érdemben dönteni, ha számukra világos helyzetet tudunk teremteni, és ezzel is elősegíthetjük a folyamat felgyorsulását.

Az önkormányzatok bevonásáról ejtett néhány szót Toller László képviselő úr, meggyőződésem szerint teljes joggal. Nem tudom, hogy e törvényjavaslat előkészítése kapcsán milyen körben sikerült kikérni az önkormányzatok véleményét, de miután itt alapvetően az önkormányzatok területén megtalálható, ugyan állami tulajdonban lévő ingatlanokról lesz szó, óhatatlan, hogy ne érintse az önkormányzatiság elvét és az önkormányzatok működését.

 

(11.00)

Úgy gondolom, hogy még ezt is meg lehet tenni a törvényjavaslat vitája során, talán a részletes vitában, erre a társadalmi szervezetek bizottsága bizonyosan fog tudni módot teremteni, hiszen meggyőződésem szerint az egész kérdéskör alapvetően hozzájuk tartozik.

Azzal a törekvéssel is egyet tudok érteni - bár ez nem a kormányzat képviselőitől, hanem országgyűlési képviselői hozzászólásban hangzott el a bizottsági vita során -, hogy a 15 éves elidegenítési és terhelési tilalom feloldása helyes. Én is úgy gondolom, hogy helyes. A szándék ugyanaz volt évekkel ezelőtt is, mint most; talán ez a határidő nélküli korlátozás szerencsésebb és jobb megoldás. Remélem, hogy ettől a törvény könnyebben és igazságosabban lesz alkalmazható.

Ennek kapcsán szeretném azt hangsúlyozni, hogy itt tehát egy igen-igen korlátozott tulajdonjogról van szó, de ez helyes, mert itt állami tulajdonról van szó, nagy értékű állami tulajdonról van szó, amelyet nem osztogatni kell - ez is elhangzott már -, hanem ezen társadalmi szervezetek rendeltetésszerű működéséhez kell rendelkezésre bocsátani.

Nagyon remélem, hogy még sok pozitív változáson fog keresztülmenni ez a törvényjavaslat. Őszintén remélem azt is, hogy majd a végére sikerül minden parlamenti párt tetszésével találkoznia ennek a módosítássorozatnak, és a végén ugyanúgy, ahogyan két évvel ezelőtt, nagy többséggel fogja tudni elfogadni az Országgyűlés. Mi ehhez szívesen ajánljuk a segítségünket, és egyelőre a mostani változatában is tudjuk támogatni a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Szászfalvi Lászlónak, az MDF képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr!

A kormányprogram elhatározott célja és nagyon fontos alapelve egyrészt, hogy a társadalmi szervezeteket, a civil szervezeteket segítse és támogassa a kormány, illetve a kormánykoalíció, másodsorban pedig az esélyegyenlőség megteremtése minden területen és minden szinten.

Ehhez a két alapelvhez a Magyar Demokrata Fórum is nagyon jó szívvel csatlakozott és csatlakozik, és alapértékeink közé tartozik természetesen a civil szervezetek, a társadalmi szervezetek támogatása, illetve az esélyegyenlőség értéke. Olyan támogatásra, olyan segítségre van szükségük a civil szervezeteknek, amely háttérfeltételeket és háttér-infrastruktúrát teremt számukra, mozgásteret, közösségi tereket, ahol betölthetik vállalt feladatukat, missziójukat a társadalom és a társadalom kis közösségei számára.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat, a T/1502. számú törvényjavaslat arra tesz határozott kísérletet, hogy e két alapelv alapján módosítsa a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló 1997. évi CXLII. törvényt.

Melyek azok a főbb pontok, ahol szükséges a korrekció, a kiigazítás? Az előttem megszólaló képviselőtársaim, azt gondolom, bőven kifejtették már ezeket a pontokat, engedtessék meg, hogy a magam részéről mégis megfogalmazzam ezeket.

Nyilvánvaló, hogy az alaptörvény, az eredeti törvény egy irodacentrikus törvény volt; másodsorban nagyon szűk volt az a kör, amelyik tulajdonhoz juthatott, és itt merültek, merülnek fel azok az alkotmányossági aggályok, amelyekről már az imént hallhattunk, illetve az esélyegyenlőség vagy esélyegyenlőtlenség kérdése. Harmadsorban az alaptörvény nem rendezte azt a nagyon fontos kérdést, hogy nyilvánvalóan azoknak kell, kellene lehetőséget kapniuk, akik tényleges tevékenységet - s tegyem hozzá azt, hogy közhasznú tevékenységet - végeznek.

Negyedsorban az 1990-től létrejövő új társadalmi szervezeteknek is nyilvánvalóan jogos igénye - és az esélyegyenlőség alapelve is ezt diktálja -, hogy megfelelő feltételek között és megfelelő infrastruktúra mellett végezzék vállalt tevékenységüket.

A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja mindezek alapján támogatja a jelen törvényjavaslatot, pontosan annak érdekében, hogy ezeket a meglevő anomáliákat kiküszöböljük és feloldjuk. A Magyar Demokrata Fórum frakciója a civil szférát nem úgy kívánja segíteni, hogy pusztán tudomásul veszi egy-egy társadalmi szervezet létezését, mint ahogy ezt a '97-es törvény sugallja - azt a kifejezést hadd idézzem ebből a még hatályban levő törvényből, ami a társadalmi szervezetek elhelyezésére vonatkozik -, hanem abban vagyunk érdekeltek és azt gondolom, az egész társadalom abban érdekelt, hogy ezek a társadalmi szervezetek nyugodt munkát végezhessenek, kiszámítható feltételek között végezhessék vállalt feladataikat, tehát magyarul: tevékenykedhessenek. Azaz nem pusztán a civil szféra létének passzív tudomásulvétele fontos, hanem a tartalmi segítés, a tevékenységorientált támogatás fontos a számukra.

Ezért támogatjuk az előterjesztést, amely egy nagyon fontos lépést kíván tenni a hatályos törvény pontosítására, illetve a valóságban megtapasztalt anomáliák kiküszöbölésére. Így először is az új szabályozás egyenlő feltételeket biztosít a törvény hatálya alá tartozó társadalmi szervezetek részére. Erről itt van szó, az esélyegyenlőség megteremtéséről itt kell beszélnünk, illetve arról, hogy a tulajdonszerzés lehetősége terjedjen ki, terjedhessen ki a később létrejött társadalmi szervezetek számára is, az új vagy újabb társadalmi szervezetek, illetve alapítványok számára is.

Másodszor a törvényjavaslat megszünteti az imént említett irodacentrikusság elvét, és kiterjeszti azt a működési-funkcionális helyiségekre, illetve ingatlanokra is. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy azok kapják meg a lehetőséget, a tulajdonlást, akik tényleges feladatot látnak el, ahogyan a javaslat fogalmaz: a jogosult az ingatlant folyamatosan, ténylegesen, közvetlenül és indokolt mértékben tevékenysége gyakorlásához használja.

Harmadsorban a törvényjavaslat kiterjesztő hatályú és hatású tartalmi szempontból is, hiszen nyilvánvalóan a funkciók tekintetében, a vállalt feladatok tekintetében is szükséges az esélyegyenlőség megteremtése, illetve a tartalmi kiterjesztés; így az oktatási, kulturális és szociális célú társadalmi szervezetek mellett a tudományos, egészségügyi és ifjúsági társadalmi szervezetek is kapják meg, kaphassák meg a meghatározott ingatlankört.

A javaslat azt a kört szeretné határozottan erősíteni tehát, amely az ingatlanok jelenlegi funkcióit hosszú távon biztosítani kívánja. Nagyon fontos tehát a kiszámíthatóság, a hosszú távon való perspektivikus gondolkodás szempontjából ennek az előterjesztésnek az elfogadása, illetve megvalósulása.

Mit várunk a törvény végrehajtásától, a törvény elfogadásától? Nagyon fontos, hogy megvalósuljon a törvény, hiszen mint említettem, a kiszámíthatóság múlik rajta. Azt várjuk, hogy kiszámíthatóság, perspektíva és biztonság legyen mindazon társadalmi szervezetek számára, amelyek közcélú, közhasznú feladatokat vállalnak magukra, és szeretnék valóban olyan feltételek között végezni ezt a tevékenységet, amely minden tekintetben elfogadható. Elsősorban tehát nem kizárólag a társadalmi szervezetek létezésének puszta és passzív tudomásulvételéről van szó, és én azt gondolom, így kell, így lehet tekintenünk a civil szervezetekre, a társadalmi szervezetekre, egy aktív, érzékelhető, kézzelfogható, valóságos támogatással.

(11.10)

Másodszor azt várjuk, hogy e törvény megvalósulásával, e törvény végrehajtásával erősebbé válhat a bizalmi kapcsolat a kormányzat és a civil szféra, az állam és a civil szféra között, hiszen azt gondolom, hogy ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a magyar társadalom ne csak vegetáljon, hanem erős és egészséges társadalomként képes legyen megfelelni a jövő kihívásainak.

Végül azt is várjuk még, hogy ez a törvény példát ad az esélyegyenlőség elvének megvalósulására. Hangsúlyozom, hogy nem egyenlőségről beszélek, mint ahogyan többen ezt a fogalmat használták, hanem a valós tevékenységet, nehéz feladatokat és olykor terheket is vállalni képes és vállalni kívánó társadalmi szervezetek közötti esélyegyenlőség lehetőségének a megteremtéséről. Amennyiben ezt sikerül konszenzussal megtennünk a parlament mindkét oldala részéről, azt gondolom, példa lehet arra, hogy más területeken is lehetséges közös erővel és közös akarattal a konszenzusteremtés, illetve az együttműködés.

A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja tehát támogatja a T/1502. számú törvényjavaslatot a fent felsorolt érvek és indokok miatt. Kérem képviselőtársaimat, ha módosításokkal és kiegészítésekkel is, de szintén támogassák és fogadjuk el ezt a törvényt és ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm megértő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Bognár Lászlónak, a MIÉP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

DR. BOGNÁR LÁSZLÓ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Igazság és Élet Pártja nevében nem dicsérni jöttem ezt az előterjesztést, hanem javítani rajta, sőt visszautasítani, hogy csináljon újat a minisztérium; és hogy miért mondjuk ezt, erről fogok beszélni. Végül is ezt valószínűleg elfogadja a tisztelt Ház, a Magyar Igazság és Élet Pártja azért módosítást fog beadni, sőt, egyes módosításokat támogatni is fog - ennyit elöljáróban.

A most tárgyalt tervezet egy olyan törvény módosítását célozza meg, amely egy hibás alapkoncepció terheit hordozza, és maga a módosítás sem szakít ezzel a hibás koncepcióval.

Mind a módosítással érintett 1997. évi CXLII. törvény, mind a javaslat abból indul ki, hogy ha egy társadalmi szervezet állami gondoskodás következtében ingyenesen használati jogot szerzett egy tevékenységét és működését szolgáló állami tulajdonú ingatlan vagy ingatlanrész birtoklására, akkor azt ingyenesen a tulajdonába kell adni. És itt van a baj, ez a koncepció hibájának a lényege. A tervezet 2. § (1) bekezdése a "kell" szót használja, és nem a "lehet" szót.

A javaslat ezen módosítása még a társadalmi szervezet tagszervezetének a tulajdonszerzését is lehetővé tenné. Ha más, harmadik személy használja ezt az ingatlant, akit a javaslat a 2. § (2) bekezdése üzemeltetőnek nevez, akkor az üzemeltető tulajdonszerzési igénye kizárja a jogosult vagy tagszervezete tulajdonszerzési igényét. Itt van a Fáklya Klub példája: nem fogja megkapni ez a kulturális szervezet, mert a szakszervezet elhappolja előle, pedig nekik használati joguk sem volt. Csak ezekre szeretném felhívni a figyelmet.

A piaci viszonyokra tekintettel megállapítandó bérleti díjra a módosítandó törvény 15. § (3) bekezdése szerint akár 70 százalék díjkedvezmény is adható, amit mi is elfogadhatónak tartunk. Az ingyenes használati jog szűk körben, de biztosítva van. Ezt a módosítandó törvény 16. §-a tartalmazza, ami szerint erre csak akkor kerül sor, ha más jogszabály vagy hatósági döntés a tulajdon megszerzését nem teszi lehetővé.

Összességében tehát általános az állam tulajdonvesztése, és kivételt képez a tulajdonnak a megmaradása. Az előbbiekre tekintettel a Magyar Igazság és Élet Pártja sem a jelenleg hatályos törvényben, sem az annak módosítását célzó javaslatban nem tud felfedezni semmi olyan elképzelést, ami az államnak még rendelkezésére álló székház- és irodaingatlan-vagyon további indokolatlan fogyását, koptatását megakadályozná.

Ezért egy hibás elméleti nyomvonalon álló jogszabály hibás elméleti nyomvonalon álló módosítással történő foltozgatását a frakciónk nem tartja helyes és járható útnak. Ezért tulajdonképpen egy új koncepció nyomvonalán egy új szabály kidolgozására lenne szükség.

Pár alapelvet szeretnék a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani. Helyes gondolat az, hogy az állam az arra érdemes társadalmi szervezetek működését a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja. Ennek egyik módja a szervezetek székházhoz vagy irodahelyiséghez juttatása. Ez lehet ingyenes használati jog, de lehet az ingatlan bérleti jogának a biztosítása is. Mivel egy államnak olykor nagyvonalúnak is kell lennie, ezért a bérleti díjak törvényi kedvezményeinek a lehetőségeit is célszerű beiktatni egy ilyen tartalmú jogszabályba. Ez lehet akár nagyobb mértékű is, mint a jelenlegi 70 százalék.

Mi a legfontosabb számunkra? Fontos, hogy az állam ne veszítse el azt a képességét, hogy a társadalmi szervezetek által hasznosnak ítélt tevékenységét támogatni tudja, akár irodaház, akár helyiség biztosításával. Ezért nem tekinthető hosszú távon előretekintő koncepció törvénybe iktatásának olyasmi, ami ezen ingatlanok tulajdonjogának az elvesztésével párosul.

A társadalmi szervezetek, alapítványok ugyanis, akárcsak az államférfiak, jönnek és mennek, de a székház- és irodaingatlanok tulajdonjoga is velük együtt jön vagy megy, az már csökkenti az állam társadalomkiszolgáló képességét. Ha fellapozunk egy régi telefonkönyvet, akkor bőséges példa tárul elénk azon társadalmi szervezetekről, amelyek úgy tűntek el nyomtalanul, hogy a használatukban lévő székház vagy iroda is teljes mértékben elveszett az állam számára. Ezért tartjuk fontosnak, hogy az állam őrizze meg a székházak és irodák még megmaradt tulajdonjogának a maradékát ezen a területen, mert ezzel a társadalomalakító képességének egy részét is megőrizhetné.

Javasoljuk továbbá, hogy ha az állam megtartja megmaradt székházainak és irodáinak a tulajdonjogát ezen a területen, akkor arról is rendelkeznie kell majd a tisztelt Háznak, hogy mi módon kerüljenek hasznosításra. A mi javaslatunk: ingyenes használati jog, kedvezményes bérleti jog, bérleti jog formájában. Ezek mindegyike olyan jogi konstrukció, amely a társadalmi szervezet működésének a sikertelensége esetén biztosítja az ingatlan megmaradását és az állami továbbfelhasználás lehetőségét.

Tehát a Magyar Igazság és Élet Pártjának képviselőcsoportja szükségesnek tartja egy olyan székház- és irodahelyiség-alap létrehozását a Kincstári Vagyoni Igazgatóság kezelésében, amelyre alapozva kielégíthetőek lennének a társadalmi szervezetek önszerveződési igényei. Ha a társadalmi szervezet által lefedett önszerveződés területe akár érdektelenség, akár pazarló gazdálkodás vagy egyéb okok miatt kudarcba fullad, akkor ebben a jogi konstrukcióban - ingyenes használati jog, kedvezményes bérleti jog, bérleti jog - az államot tulajdonképpen nem éri kár, hiszen a szétszéledt társadalmi szervezet után az ingatlanvagyon megmarad, és azzal új igények kiszolgálására tud majd ajánlatot tenni.

Egy ingatlanvagyon használata természetesen kopással jár, ezért a társasházak üzemeltetésének rendszeréhez hasonlóan itt is kötelezni kellene a használókat felújítási alap képzésére egy elkülönített bankszámlán. A felújítási alap mértéke és aránya a használó által használt ingatlan értékéhez viszonyuljon, nem elegendő ugyanis arról gondoskodni, hogy megmaradjon a társadalmi szervezetek támogatására szolgáló ingatlanvagyon, elképzeléseket is szükséges kigondolni az állagfenntartásra, és végül is a majd előbb-utóbb nélkülözhetetlen felújításra.

(11.20)

Alapelvként ajánljuk, hogy a befolyó kedvezményes és kevésbé kedvezményes bérleti díjak ne a költségvetés bevételi oldalának növekedését szolgálják, ezekből lehetne egy elkülönített bankszámlán a használat alatt álló ingatlan javára felújítási alapot képezni.

Egy meghatározó fennmaradó részből pedig egy szintén elkülönített bankszámlára egy központi felújítási alapot létrehozni, amelyet a felújítási munkák elvégzésére szánnánk. Ez az általunk ajánlott koncepció elveti tehát a haszonelvűség gondolatát ezen a területen, de megköveteli az ingatlan rezsiköltségeinek viselését a használó részéről.

A felújítási alap képzése és kezelése területén ajánljuk a következőket. Fontos, hogy ha egy társadalmi szervezet esetleg megszűnik, ne csak a székháza maradjon meg újrafelhasználás céljából az állam számára, hanem a székház felújítására képzett felújítási alap is. Ezért törvényi szinten lenne szükséges mentesíteni ezeket az elkülönített bankszámlákat mindenféle végrehajtás alól, ami esetleg a szétporladó társadalmi szervezeteknél előfordulóan csakis sikkasztás, hűtlen és hanyag kezelés hozadékaként jelentkezne.

Képviselőcsoportunk utolsó javaslata a tisztelt Ház figyelmébe ajánlja a korrupció és a megkapott vagyon felélése lehetőségeinek kizárását. Egy olyan társadalmi szervezet vezetősége, mely állami adományként jutott jelentős értékű vagyon birtokába, de képtelen fenntartani, ne tudja eltüntetni a székházát és az irodáját, az ilyen társadalmi szervezetnek a vezetősége saját egzisztenciális túlélésének meghosszabbítása érdekében a székház- vagy irodaingatlanával ugyanis seftelésbe kezdhet, ha egyáltalán nincs vagy nincs megfelelően szabályozva ez a kérdéskör. Sajnos, sem a jelenlegi, 1997. évi CXLII. törvény, sem a most napirenden lévő javaslat nem zárja ki ennek a gyakorlatnak a lehetőségét. A hivatkozott törvény 7. §-ának (4) bekezdése szerint "Ha az elidegenített és megszerzett ingatlan szerződésben megállapított vételárának különbözete az elidegenített ingatlan javára az 50 százalékot meghaladja, a különbözetet a központi költségvetés számára be kell fizetni." - így szól az idézet.

Ha egy társadalmi szervezet fokozatosan illan el a közéletből, és székházát fokozatosan cseréli kisebbre, melynek értékkülönbözete csupán 49 százalék, akkor lélegzetvételhez jut, a társadalmi szervezet vezetősége megélhetéshez jut, és egy darabig kisebb székházban vegetálhat.

Idővel ez a kisebb székház is több lépcsőfokot bejárva, folyamatosan koptatva, észrevétlenül eltűnik. Éppen ezért javasolja a Magyar Igazság és Élet Pártja, hogy az itt a piros, hol a piros, itt a székház, hol a székház színjátékot szüntessük meg. Hankó Faragó Miklós is azt mondta, hogy nem lehet, 15 évig sem lehet, sőt nincs is már idő rá - de azért kölcsönt felveszünk, a bank aztán behajtja, és a székház eltűnik.

Összegezve annyit szeretnék még elmondani, hogy a MIÉP javaslata - amely pártnak természetesen nincs székháza, nem élvezi a székházáldást, így hiteles a javaslatunk -, hogy mégis valamilyen formában oldódjon meg ez a helyzet. Eszerint úgy kell végrehajtani a székházreformot, hogy a székházak tulajdonjoga állami tulajdonban maradva elégítse ki a társadalmi igényeket, és rendeződjön az ingatlan állagmegóvásának és felújításának a kérdése is, és a rendezés hosszú távú, a jelenlegi parlamenti ciklus tartamán túlmutató hatályú legyen.

Még van egy kis idő a képviselőcsoport részére, hogy a szakszervezeti ingatlanokról szóljak. Külön probléma a szakszervezetek birtokában lévő állami tulajdonban lévő ingatlanok kérdése. A szakszervezetek olyan társadalmi szervezetek, amelyek működéséről külön törvény, az 1991. évi XVIII. törvény rendelkezik részletesebben, és szabályozása eltér az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján létrejött társadalmi szervezetek szabályozásától. Vagyonuk számos olyan nemzetközi egyezmény védelme alatt áll, amelynek hazánk is részese, ennek ellenére a szakszervezetek is az egyesülési jog elméleti alapján jönnek létre, mind vagyonuk, mind a működésükhöz szükséges már meglévő, birtokolt jogaik fokozottabb védelem alatt állnak. Ezért látunk lehetőséget arra, hogy az általuk birtokolt állami tulajdonú ingatlanok szabályozása egy jogszabály keretében kerüljön szabályozásra a többi társadalmi szervezet hasonló célú és státuszú ingatlanával. Azonban ha e tárgyban új törvény kerülne kidolgozásra, akkor a szakszervezetekre vonatkozóan külön fejezetben kellene erről rendelkezni.

Itt is lehetőséget lehetne biztosítani arra, hogy a tagszervezetek vagy az ingatlanban működő intézmények önállóan szerezhessenek használati jogot, és valamilyen társadalmi szervezeti formában önállósodhassanak attól a központtól, mely esetleg elhanyagolja, nem támogatja működésüket, és nem fordít figyelmet az általuk használt ingatlan állagának megóvására.

Köszönöm, hogy meghallgattak. A Magyar Igazság és Élet Pártja nem fogadja el tehát általános vitára a törvényjavaslatot, azonban módosításaival és egyes módosítások támogatásával mégis részt kíván venni ennek a törvénynek a meghozatalában.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalásokra kerül sor, de mielőtt megadnám a szót a jelentkezőknek, Toller László kért ügyrendi felszólalási lehetőséget. Őt illeti a szó.

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vitából és a vezérszónoklatokból látszott, hogy a kormánypárti oldalon van egy konszenzuskészség az irányban, hogy esetleg együtt módosító indítványokat kezeljünk a törvényjavaslat tekintetében. Ezért elsősorban szeretném indítványozni azt, hogy ezen a héten ne zárjuk le az általános vitát, hogy ezeket a módosító indítványokat a konszenzuskeresés és a bizottsági munka figyelembevételével elkészíthessük. Amennyiben ez elfogadható, kérem tehát, hogy a héten ne zárjuk le az általános vitát.

ELNÖK: Képviselő úr, az általános vitát nem fogom lezárni.

Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Hegyi Gyula, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A későbbiekben szeretnék majd egy úgynevezett rendes hozzászólást is megejteni, ha idő mutatkozik rá, mindenesetre a vezérszónoki körben elhangzott véleményekkel kapcsolatban egy dolgot mindenképpen szeretnék kiemelni. Rubovszky György képviselő úr a Fidesz vezérszónokaként felhozta azt, hogy nagyon is helytelen lenne, ha a szakszervezetek mobilizálható vagyonnak tekintenék a székházvagyont, és többek között a sztrájkalapnál vennék tekintetbe. Ezzel kapcsolatban néhány megjegyzésem lenne.

Az egyik: azt azért láthattuk, hogy egyes politikai pártok bizony mobilizálhatónak tekintették a nekik juttatott székházakat, választási kampányt fedeztek belőle, többek között például a Fidesz - akkor még nem Magyar Polgári Párt címen. Ilyen értelemben azt hiszem, hogy amikor a pártok más társadalmi szervezeteket bírálnak, talán óvatosabban járhatnánk el, vagy előbb tükörbe kellene néznünk mindannyiunknak.

A másik fontos kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy amikor a szakszervezetek a sztrájkalapnál figyelembe veszik a székházakat, nem azért veszik figyelembe, hogy eladják és annak a pénzéből támogassák a sztrájkokat, hanem azért, mert a sztrájkalap fedezéséhez nyilvánvalóan különböző pénzforrásokra van szükség, és itt végső aranytartalékot jelentenek az ingatlanok.

Ha már éppen Rubovszky képviselő úr hozta fel ezt a kérdést, aki közismerten kereszténydemokrata politikus, hadd emlékeztessem arra őt és mindenki mást, aki a tisztelt kormánypárti oldalon összemosná a szakszervezeteket más társadalmi szervezetekkel, hogy például a második vatikáni zsinat kifejezetten kiemeli a szakszervezetek szerepét, kifejezetten támogatóan szól a sztrájkról mint a munkásság végső érdek-képviseleti lehetőségéről. Ugyanakkor más társadalmi szervezeteket érthetően nem érint, hiszen a társadalmi béke fenntartásában alapvetően más szerepe van a szakszervezeteknek. Nagyon fontos szerepe van más civil szervezeteknek is, de a szakszervezet és a civil szervezet között igen alapos különbség van egy modern demokráciában.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Halász Jánosnak, a Fidesz képviselőjének.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már a vezérszónoklatokhoz érkezett reagálás, engedjék meg, hogy én is egy-két gondolatot ez ügyben elmondjak. Toller László képviselő úr jelezte, hogy csodálkozott azon, hogy egy kormányindítványról van szó, hiszen korábban volt egy olyan törekvés, hogy önálló képviselői indítványként jöjjön, mutatva azt, hogy a parlament a civil társadalommal egyfajta kapcsolatban van. Teljesen jogos ez a megközelítés számomra is, de ez nem zárja ki azt, hogy egy szükséges törvénymódosítás minél gyorsabb végrehajtása miatt is ilyen javaslat jöjjön, főleg olyan, amely egyébként a már állandó bizottságként működő társadalmi szervezetek bizottságában megfogalmazódottakat teljes mértékben figyelembe vette. Egyébként ezeken a bizottsági üléseken civil szervezeti képviselők is jelen voltak.

(11.30)

Ezzel nincs problémám. Az a felvetése, ami pedig arra vonatkozik, hogy az általános vitát ne zárjuk le és törekedjünk egyfajta közös gondolkodásra, azt mutatja számomra, hogy ez a kérdéskör közösen rendezhető.

A hamis egyenlőség volt az, amit fölvetett, és ez is nagyon fontos kérdés, Hankó Faragó Miklós is beszélt erről. Nem lehet jó döntést hozni ez ügyben, mint ahogy nem hoztak jó döntést azok... - széles konszenzussal, nagyon sokan fogadták el a '97. évi CXLII. törvényt, de akkor is megszabták valahol, meghúzták a határt. Talán érdemes gondolkodnunk azon, hogy van egy olyan törvény, amely a közhasznú szervezetekről szól, a közhasznúságot definiálja. Az ilyen típusú szervezetek figyelembevétele, kedvezményezettsége esetleg szóba jöhet. Erről kellene beszélnünk.

Az önkormányzati belterületi ingatlanok kapcsán engedjék meg, hogy elmondjam: az önkormányzatok területén működnek közfeladatot ellátó civil szervezetek, melyek ezt megkapják. Tehát az önkormányzatoknak jó ez, ha ott a szervezetek tevékenykedhetnek, az önkormányzatok területén tevékenykedhetnek. Tehát ez tartalmilag nekik is előnyös.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Rubovszky György úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem feltételezésekről beszéltem, hanem a kezemben van az újság, ahol Vadász János úgy véli - szól az újság -, hogy "az indítvány mögött az a politikai törekvés húzódik meg, hogy a szakszervezetek cselekvőképességét korlátozzák. A mobilizálható vagyon visszatartásával igyekeznek megakadályozni, hogy a munkavállalók többhetes sztrájkjait a szakszervezetek finanszírozhassák."

Ez nyilvánvalóan arra irányul - és ezt abban az összefüggésben mondtam el -, hogy mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy az a vagyon, amely most a társadalmi szervezetek tulajdonába kerül, a társadalmi szervezetek működtetésének legyen a biztosítéka. Itt különböző technikák hangzottak el. A MIÉP véleménye szerint például ne adjuk tulajdonba, hanem maradjon ingyenes használatban, mert a tulajdonba adásnak...

Bognár képviselő úr is azt vetette fel, amit Hegyi Gyula, hogy a pártok elidegenítik az ingatlanaikat, és aztán szépen felélik azt a vagyont, és ott vannak ingatlanvagyon nélkül. Egyébként szeretném bejelenteni, hogy legjobb tudomásom szerint a Fidesz visszavásárolta azt az ingatlant, amelyet korábban eladott, úgyhogy ezzel - a pártingatlan juttatásával kapcsolatos problémában - az eredeti állapotot helyreállította.

De nem is ez a téma jelen pillanatban, tisztelt Országgyűlés, hanem az a lényeg, hogy minden körülmények között azt a kérdést kell megoldanunk, hogy a társadalmi szervezetek finanszírozhatósága érdekében ez az ingatlanvagyon rendületlenül megmaradjon, és ezt minden további nélkül lehessen biztosítani. Éppen ezért vetettem föl Bernáth Varga Balázs képviselő úr '97-es felszólalását, amikor igenis ő is ettől félt, hogy egy ilyen szétosztás következtében el fog tűnni ez a vagyon.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Halász János úrnak, a Fidesz képviselőjének.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy hiba lenne, ha ez a mai vita, amely a civil szervezetek ingatlanjuttatásáról szól, a pártszékházvita irányába menne el. Óvnám ettől magunkat, és tisztelettel kérem - ha kérhetem -, hogy a témáról beszéljünk. Ez a kérésem elsősorban Hegyi Gyula képviselőtársamnak szólt, és szeretném a figyelmébe ajánlani - a szakszervezetekről bizonyos értelemben beszélünk - azt a néhány tényt, amit ő nyilván nem tudhatott, ezért volt oly nagy védelmezője e törvény kapcsán a szakszervezeteknek.

E törvény kapcsán nem hiszem, hogy nagyon nagy védelemre szorulnának. Másról most ne beszéljünk, de nagyon jól tudjuk - és bízom benne, hogy ezután Hegyi Gyula is fogja tudni -, hogy azon művelődési intézmények, amelyek úgynevezett volt szakszervezeti művelődési intézmények, most vagy a szakszervezetnek, vagy a szakszervezet vagyonkezelő szervezetének bérleti díjat fizetnek azért, hogy ott működhessenek, ahol működnek. Sok millió forintot! Meg lehet kérdezni tőlük, ajánlom is Hegyi Gyula úrnak, ez ténykérdés!

Ugyanekkor az állam, a költségvetés az előző négy évben is adott több száz millió forintot ilyen típusú művelődési intézmények működésére. Az természetesen fontos dolog, hogy 1998-ban 290 millió forint volt, '99-ben a költségvetésben 360 millió forint volt ilyen célra - jelentős emelkedés történt. De mindeközben - vagy ebből a pénzből, vagy egyéb bevételeiből - a művelődési házak a szakszervezeteknek fizetnek bérleti díjat. Azt hiszem, ez helytelen. Szeretném ezt Hegyi Gyula figyelmébe ajánlani.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bauer Tamásnak, az SZDSZ képviselőjének.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Megértően fogadom Halász képviselő úrnak azt a kérését, hogy a tárgyról beszéljünk és ne a pártszékházakról. Ha Rubovszky képviselő úr elengedte volna a füle mellett Hegyi Gyula utalását, ezt meg is lehetne tenni.

De miután Rubovszky képviselő úr nem engedte el a füle mellett ezt az utalást, hanem azt állította néhány perccel ezelőtt, hogy a Fidesz visszavásárolta a székházát, kénytelen vagyok emlékeztetni önt arra, hogy az egyik eladott székházban jelenleg a Magyar Külkereskedelmi Bank székel a volt tiszti házban, a másik, a Széchenyi rakparti, a Fidesz által eladott székház jelenleg átépítés alatt áll, és szintén valami bankszékház fog benne épülni.

Kétségtelen, hogy a Lendvai utcait, a legkisebbet, amit eladtak, visszavásárolták, a többit, amit eladtak, és amiből 800 millió forint tiszta bevétele volt a Fidesznek - legalább 800 millió az egyik akcióból -, és amely 800 millióról szól jelenleg a vita, hogy jutott-e abból bizonyos bányavállalkozásokra vagy nem jutott, ezeket a Fidesz nem vásárolta vissza. Hegyi Gyulának tehát igaza van abban, hogy nem teljesen méltányos, ha attól akarják óvni a pártok - köztük a Fidesz - a társadalmi szervezeteket, amiben az elmúlt évek során maguk jeleskedtek.

Csak azért, mert Rubovszky képviselő úr a kérdést fölvetette, kénytelen voltam ennyit elmondani, és többet nem szólok erről a pártszékháztémáról (Halász János: Az jó lesz!), hogy visszatérhessenek a tárgyra.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Hegyi Gyula úrnak, az MSZP képviselőjének.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Valóban az a helyzet, hogy ebben a kérdésben konszenzust szeretnénk találni, és azt hiszem, azok az észrevételek, amelyeket tettünk, ebbe az irányba mutatnak.

A művelődési házakkal kapcsolatban csak ismételni tudom, amit az előbbiekben már mondtam. Különbséget kell tenni aközött, hogy egyes szakszervezetek különböző okokból nem tudták támogatni a székházukban vagy ingatlanukban működő művelődési otthonukat, viszont voltak olyan szakszervezetek, amelyek az elmúlt tíz évben igen nehéz körülmények között - hiszen igazán nem dúskálhattak anyagiakban - lehetőséget találtak arra; és módosító indítványt szeretnék abba az irányba benyújtani, hogy ez a különbségtétel szülessék meg.

Azzal kapcsolatban pedig, hogy a szakszervezetek túl lennének támogatva a költségvetés által vagy más törvények által, hadd emlékeztessem magunkat három alapvető tényre:

A szakszervezetek nem részesülhetnek a személyi jövedelemadó civil szervezeteket támogató 1 százalékából. A szakszervezetek nem részesülhetnek azokból a különböző minisztériumi pályázatokból több milliárd forintos összegben, amelyeket különböző civil szervezetek támogatására fordítanak. Végül a szakszervezetek - amúgy érthetően, ezzel egyetértek - nem szerepelnek nevesített civil szervezetként a különböző állami költségvetési előirányzatokban. Ha mindebben nem szerepelnek, és a helyzetük - hiszen az elmúlt tíz évben a munkavállalók voltak a legnagyobb vesztesei a rendszerváltozásnak - amúgy is megrendült, akkor, azt gondolom, egyáltalán nem tekinthető helytelennek az, ha legalább az ingatlanjuttatásnál azt a nagyon-nagyon szerény, eddig is meglévő előnyt, amely eddig volt, szeretnénk fenntartani.

Végül egy zárógondolat: meg kell gondolni, hogy meddig tart a rendszerváltozás - öt évig, tíz évig, tizenöt évig, húsz évig - az ingatlanok területén is. Ezért támogatjuk a változás gondolatát - ha nem is ebben a formában -, mert egyszer (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) valóban véget kellene vetni ennek az ingatlanjuttatósdinak.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Rubovszky György úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A következőre szeretném a figyelmet tisztelettel felhívni, és ezt Toller László képviselő úrnak is mondom: 1990-ben úgy rendelkezett az akkori törvény, hogy másfél éven belül rendezni kell ennek az ingatlancsomagnak a sorsát.

(11.40)

1997-ben született meg az a törvény, amivel elindult ez az egész folyamat. És akkor hadd mondjam itt Hegyi Gyula úrnak, hogy a '97-es, ma hatályos jogszabály alapján, ha ingyenes használati joga van a szakszervezetnek erre az ingatlanra, de nem tényleges használó, akkor nem kaphatja meg a tulajdonjogot, és a '97-es törvény alapján a tényleges használó sem kaphatja meg a tulajdonjogot, mert ő meg nem rendelkezik ingyenes használati joggal. Ez az a visszásság, amit a beterjesztett törvényjavaslat akar feloldani.

S akkor hadd mondjam, hogy nem a szakszervezetek, hanem a társadalmi szervezetek által kifejtett tevékenységet kívánja ez a törvény támogatni, és annak a tulajdonszerzését, használati jogát vagy bérleti jogát szeretné biztosítani, aki azt a társadalom számára értékes tevékenységet, az alapszabályának megfelelően, abban a helyiségben ténylegesen folytatja. Tehát gyakorlatilag nem arról van szó, hogy 200 milliárd forinttól meg akar szabadulni a magyar állam, hanem a ténylegesen hasznos tevékenységet folytató társadalmi szervezetek működését kívánja támogatni azzal, hogy ingatlanvagyont biztosít a részükre.

Ez tehát gyakorlatilag egy '97-es probléma, amit, hangoztatom, akkor senki nem vett észre, de az eltelt két esztendő produkálta ezeket a problémákat. Én akkor is támogattam azt a törvényt, és most ezt a csomagot is azért támogatom, mert ahogy a vezérszónoklatban is elmondtam: a puding próbája az evés - evés közben derült ki, milyen problémák vannak, és ezt kell itt megoldani.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Lévai Tibor úrnak, a Fidesz képviselőjének.

LÉVAI TIBOR (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon rossznak tartanám, ha ennek a vitának a kapcsán pártingatlanokról és egyáltalán pártszervezetek különböző bérleményeiről és területeiről szólna a vita akkor, amikor hál'istennek mérföldkőhöz érkezett ezen a területen a parlament munkája és az ingatlanok sorsának a rendezése.

Ugyanis azok a társadalmi szervezetek, amelyek most ebben a listában és ebben a körben ilyen formában támogatásban részesülhetnének, eddig is nyilván azért születtek meg és azért jöttek létre, mivel a helyi közösségek, települések, vagy azon kis civil szervezetek megelégedésére végzik a tevékenységüket, amelyek megválasztották és létrehozták őket, viszont a működésük soha nem volt biztosított.

Nagyon fontos és komoly információkat tudnának adni azok a szervezetek, amelyek korábban még úgy működtek, mint Zárolt Állami Vagyonkezelő, azt követően Závki, KVI, majd KVSZ. Ezek a szervezetek adták bérbe nagyon sok esetben a társadalmi szervezeteknek, a humán szolgáltatással, kulturális tevékenységgel foglalkozó szervezeteknek a különböző ingatlanokat, amelyekért nagyon nehezen tudtak bérleti díjat fizetni ezek a szervezetek; nagyon sok kintlévősége volt a Závki, KVI, KVSZ szervezeteknek.

Ezzel a rendszerrel viszont tudnánk rendezni az ilyen jellegű problémáinkat is, hiszen ezek a társadalmi szervezetek a tevékenységük működtetése érdekében nagyon sok esetben be tudnak vonni külső forrásokat pályázatok kapcsán, viszont ezek a pályázatok csak tevékenységet, különböző programokat finanszíroznak, a működést azonban, tisztelt Ház, nem tudják finanszírozni pályázati bevételből.

Tehát még egyszer mondanám: valóban mérföldkő lenne ebben a szférában és a civil szervezetek támogatásában ez a javaslat, és nem tartom jónak, ha a pártingatlanok vitája felé (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) visszük el az érveket.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Toller László úrnak, az MSZP képviselőjének.

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy nagy ügy, nagyon fontos ügy, de ne kössük be egymás szemét, és különösen ne kössük be a civil társadalom szemét azzal, hogy mi most egy akkora hatalmas döntést hozunk, hogy ettől minden civil szervezetnek jó lesz, ettől a civil szervezetek működésének a létalapja megteremtődik, hiszen ez nem így van!

Elmondtam a vezérszónoki hozzászólásomban is: a legtöbb civil szervezet e törvény alapján nem fog kapni semmit. Viszont várható, hogy lesz egy olyan koncentrálódás - és ettől azért félek -, hogy bizonyos privilegizált civil szervezetek megkapják a tulajdont, utána különböző alapoktól, bár formálisan nem kaphatnak, de azért a szervezet működésének az egészéhez kapnak pénzt, s akkor valószínűleg a tulajdont is fogják működtetni.

A tulajdonnak van egy másik sajátossága: ha nem arra a célra használja vagy más célra nem idegenítheti el, akkor bevehet oda akárkit; nagyon jó kis vállalkozásokat lehet ebből csinálni, mint ahogy az elmúlt nyolc-kilenc év története ezt bizonyítja, hiszen azoknak a társadalmi szervezeteknek, amelyek valamilyen úton-módon, akár önkormányzati elhelyezést is kaptak, bizony-bizony valamiből meg kell élni, ilyen ügyeket vállalnak, és ebből finanszírozzák saját létüket.

Ez azonban a civil szféra mozgásterét szűkíti az egyik oldalról, tehát nagyon koncentrált lesz a támogathatósági kör; másik oldalról a 42 ezer vagy 50 ezer civil szervezet problémáját nem oldja meg; a harmadik pedig - ez a súlyosabb -, hogy nem szeretnék itt "a vidék pártja" szerepben tetszelegni, de gyakorlatilag az ország nyolcvan településén ha megoldja a civil szervezetek problémáját, hiszen ott volt valamiféle szakszervezeti vagyon, és az összes többin semmit nem segít, a civil szervezetek semmit nem kapnak ezáltal.

Amikor tehát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) általában civil ügyekről beszélünk, akkor ezt soha ne felejtsük el! (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Oszlár Albert úrnak, a Fidesz képviselőjének.

OSZLÁR ALBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon hamisnak érzem azt az általánosítást, amit Hegyi Gyulától hallhattunk a közművelődési intézményekkel kapcsolatban: védi a szakszervezetek érdekeit és azok érdemeit sorolja fel ezekkel az intézményekkel kapcsolatban.

Hadd mondjak konkrét példát arra, hogy 1990-ben 250 ilyen intézmény működött, 1991-ben 202, '92-ben 177, és nem sorolom; most, 1999-ben 103 ilyen intézmény működik. Véleményem szerint, amennyiben nem kapják meg most ők, a jogos használók, akkor tovább apadna ezeknek az intézményeknek a száma. Ebben mindenképpen ők a jogos használók, és úgy gondolom, a tulajdonjogot is ez ügyben csak nekik vindikálhatjuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Szabó Lukács úrnak, független képviselőnek. (A dr. Gógl Árpád egészségügyi miniszterrel beszélgető, az elnöknek háttal lévő képviselő felé:) Szabó Lukács úr következne felszólalásra, de úgy látom, a miniszter úrral való tárgyalása miatt erre nem ér rá. (Közbeszólások: Nincs itt!) Itt van elöl! (Dr. Fenyvessy Zoltán: Ez nem ő! - Szabó Lukács nincs az ülésteremben.)

Következik Halász János, a Fidesz képviselője, kétperces felszólalásra.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Toller képviselő úr azt mondta, hogy ez a most tárgyalt törvénymódosítás nem oldja meg a civil szervezetek ingatlanproblémáit. Nem oldja meg, ezt tudjuk - nem is mondtuk, hogy meg fogja oldani, nem is oldhatja meg! Hiszen a szóba jöhető ingatlanok köre valóban igen szűk, mint ahogy szűk volt már '97-ben is, ráadásul különösen úgy volt szűk, hogy akkor volt igazán koncentrálódás, mert a '90-ben birtokban lévő szervezeteknek az akkor szóba jöhető ingatlanok nagy többségét átadta, tulajdonba adta ez a törvény, illetve a törvényt követő folyamat. Ez nyilván egy meglévő probléma, hogy nem oldhatja meg teljesen a civil társadalom elhelyezési gondjait, de nagyon jól tudjuk, ön mint polgármester különösen, Pécsett is nagyon jó példák vannak korábbról és jelenleg is, hogy az önkormányzatoknak is nagyon fontos szerepe van ebben.

Amire utaltam az imént is: az önkormányzatok területén adott esetben feladatátvállalást is végző civil szervezetek nyilván az önkormányzatoktól kaphatnak olyan ingatlanokat, amelyeket vagy üzletileg nem tud hasznosítani, vagy egyébként fontosnak tart. Nagyon jó példák vannak erre a nagyvárosokban, Pécs mellett, vagy engedjék meg, hadd mondjam Debrecent ilyen példának, a választókörzetemet, ahol igazán jól működik ez a dolog.

Most van egy adott ingatlanmennyiség, és ennek az elosztási módjáról van szó tulajdonképpen. Ez az ingatlanmennyiség nem fogja megoldani a problémát, de segíthet, és segítenünk is kell egy jó törvénnyel. Biztos vagyok abban, hogy ez olyan törvény lesz, amelyik nagy többséget kap, és megtaláljuk a megfelelő módosításokat ahhoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy elfogadható legyen.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

(11.50)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Rubovszky György úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Azért kértem ismét szót, és ígérem, befejezem, mert ezt a kérdést nem lehet elbagatellizálni, nincsenek akkora számok, mint amilyenekről Toller képviselő úr beszélt. A törvény három adminisztratív végrehajtási variációjával kimaradt ingatlanok száma összesen 300. Ennyi ingatlant tudott a Kincstári Vagyoni Igazgatóság megpályáztatni. Nem 40-50 ezer civil szervezet jelentkezett, hanem összesen 700 darab pályázat érkezett, és a 700 pályázat között sok olyan van, hogy egy társadalmi szervezet az ország különböző pontjain különböző ingatlanokra jelentkezett. Egyes becslések szerint összesen 350-400 társadalmi szervezet jelentkezett csak ingatlanért. Tehát ez igen fontos kérdés, amit rendezni kell.

Az adminisztratív oldalon pedig az a probléma, hogy számtalan ingatlan- bérbeadás, használati jog fenntartása, tulajdonba adás nem történhetett meg a törvényi akadályok miatt, amit most rendezni fognak. Az ingatlanok köre nem fog bővülni, de azt hiszem, nagyon lényeges kérdés, ha 350 vagy 400 civil szervezetből 300 ingatlant tudunk adni. Úgyhogy ezt a kérdést nem szabad elbagatellizálni. Pont a képviselő úr hosszasan mesélte el nekünk azt a történetet, amit a parlament ezen a téren 1990-től mostanáig csinált. Megítélésem szerint ez a pont is ugyanolyan komoly lesz.

Azt hadd tegyem hozzá az első ügyrendinek tűnő felszólalásához, hogy mi teljesen nyitottak vagyunk abban a kérdésben, hogy minél nagyobb konszenzussal elfogadható törvényt produkáljunk, tehát minden helyesnek tűnő javaslatot örömmel fogadunk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Hegyi Gyula úrnak, az MSZP képviselőjének.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Őszintén remélem, hogy a vége felé mégiscsak visszajutunk valamilyen konszenzus kereséséhez.

Oszlár Albert képviselő úr felhozta, hogy milyen nagy mértékben csökkent a szakszervezeti művelődési otthonok száma az elmúlt tíz évben; persze lehet mondani, hogy ez a szakszervezetek hibája volt vagy nem. Sajnos a mozik száma is csökkent és a vásárolt könyvek száma is.

Sajnos a kultúra számára az elmúlt tíz év nem volt éppenséggel egy diadalmenet. Bízom benne, hogy egyetértünk abban, mindannyiunknak éppen azért kellene tevékenykedni, hogy akármilyen tulajdonlási formában, de a kultúra, a művelődés Magyarországon ismét visszanyerje azt a tekintélyét, amelyet korábban élvezett. Azt hiszem, ezért érdemes szót emelni, nem a mindenáron való vitatkozásért bizonyos szakszervezeti művelődési otthonok tekintetében.

A Magdolna utcai Vasas-székházat például még a múlt század végén építették a vasmunkások valóban a filléreikből, egy olyan korszakban, amelyben nem az állam támogatta a szakszervezeteket és nem az akkori állampárt; mind a mai napig kulturális tevékenység folyik benne. Az elmúlt tíz évben is a Vasas Szakszervezet jelentős pénzzel támogatta azt a művelődési munkát, ami ott folyik.

De - tudomásom szerint - most került fel a védett épületek jegyzékébe a Nyomdász Szakszervezet Gutenberg téri szép székháza, amely az I. világháború előtti modern építészet egyik kiváló alkotása. Magam is jártam ott az elmúlt tíz évben különböző kulturális rendezvényeken, amelyekhez a szakszervezet igenis hozzájárult.

Mi ezek mellett emelünk szót, és nem arról beszélünk, hogy a '70-es években valamilyen bürokratikus módon egy szakszervezet kezelésébe került egy művelődési otthon, és húsz éve nem foglalkozott vele. Ha ezeket egy jobb gazda kapja meg, akkor ezt természetesen elfogadjuk és támogatjuk.

Köszönöm mindazoknak, akik ebben az irányban hozzászóltak a vitához.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Toller László úrnak, az MSZP képviselőjének.

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy gondolom, hogy József főherceget nem lehetett szakszervezeti lobbistának nevezni a '20-as években, de ő volt az, aki például a pécsi vasutas szakszervezet és dalosegylet részére telket és házat adományozott a mai Váradi Antal utcában. Úgy gondolom, hogy ez is egy hozzáállás lehetett egy közösségi élethez, egy közösségi viszonyhoz.

Nem azon kellene gondolkodni, hogy kit mitől tudunk megfosztani, hanem kinek mit tudunk adni ebben a történetben, és a tradícióhoz ez is hozzátartozik.

Hozzátartozik az is, hogy ez a vasutas szakszervezeti székház, nevezhetjük annak, ma Pécs közéletének és kulturális életének továbbra is a legjelentősebb központjai közé tartozik. Nagyon örülök, hogy például ott tartottuk az országos első civil konferenciát, melynek házigazdája lehetek, és örömmel tájékoztatom a képviselő urat arról is, hogy a civil közösségek házát Pécs egyik legpompásabb épületében kívánjuk létrehozni.

Tehát mi adni igyekszünk. Aki elvesz, az gondolja át, hogy kinek a javára és mit ad tovább.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Ékes Józsefnek, az MDF képviselőjének.

ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy Rubovszky képviselőtársam a hozzászólásában említette, kérvényeztem, hogy vizsgálják felül az üzemek által, privatizáció folytán a Kincstárhoz, valamint a bányavagyon-hasznosító társaságokhoz visszakerült vagyonok kérdését. Itt pontosan beleilleszkednek a civil szervezetek részére átadandó területek akár a kultúra, akár a sport területén való megjelenítésére.

Egyrészt egészen biztos, hogy a törvény nem fogja kiküszöbölni és nem fogja helyre tenni az 50 ezer civil szervezet kérdését, de valóban egy egész széles körű vizsgálatot kellene annak érdekében indítani, hogy a privatizáció folytán milyen kulturális és sportcentrumok kerültek ki adott esetben ebből a hatáskörből, és ezeket ezzel a törvénnyel hogyan lehetne úgy rendezni, hogy valóban az önkormányzatok és az önkormányzatokon keresztül a civil szervezetek valamilyen úton-módon megkaphassák. Hiszen a cél mindenképpen az itt a regionális kérdéseknél, a területfejlesztési törvénynél is, hogy a civil szervezeteknek egyre nagyobb hatáskört kellene adni, biztosítani, és az önkormányzatok részéről is egyre nagyobb feladatkört kellene a civil szervezeteknek átvállalni. Ahhoz, hogy ennek valóban eleget tudjanak tenni, mindenképpen az szükségeltetik, hogy egyfajta működési eszközrendszerrel tudjanak rendelkezni.

Tehát most valóban komolyan meg kellene vizsgálni annak a lehetőségét, hogy hol lelhető még fel vagyon, és azt milyen formában lehet a civil társadalom, civil szervezetek számára átadni és biztosítani. Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Halász Jánosnak, a Fidesz képviselőjének.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Mindig öröm azt hallani ebben a Házban, hogy Magyarországon sok helyen megbecsülik a civil szervezeteket, velük együttgondolkodva dolgoznak. Hogy ez így van-e, ezt mindig helyben tudják. Ha ez Pécsett van, ha Debrecenben van, ha Pápán van, bárhol, ez nagyon fontos dolog, és ezt nyilván örömmel halljuk.

Toller László úr ugyanakkor az előző hozzászólásában nagyon egyértelműen arról beszélt, hogy itt valaki valakiktől valamit el akar venni. De tudjuk, nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy a most ingatlanokat használóknak akarjuk, szeretnénk tulajdonba adni az ingatlanokat. A volt szakszervezeti művelődési intézményekről folyik ez a polémia közöttünk. Nem arról van szó, hogy valakitől valamit el akar venni ez a törvénymódosítás, hanem valakinek oda akarja adni, mégpedig annak, aki azt a köz érdekében a legjobban tudja használni.

Ha vannak olyan esetek, amikor valóban egy szervezet a művelődési intézményét vagy volt művelődési intézményét folyamatosan, hosszú távon támogatja, akkor ezeket az eseteket nyilván meg kell vizsgálnunk. Ahogy tudom, sajnos kisebbségben vannak ezek a példák. De nézzük meg, hogy hol van ilyen, mert akkor lesz igazán jó a törvénymódosítás, ha ezt is megnéztük, és az ilyen eseteket is, ha meg lehet oldani és méltányos, beépítjük a módosításba.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Szünet következik. Munkánkat 13 órakor az azonnali kérdésekkel folytatjuk.

 

(Szünet: 11.58 - 13.03

Elnök: dr. Wekler Ferenc

Jegyzők: Herényi Károly és Mádai Péter)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki a délutáni napirendekre kíváncsi, és figyelemmel kíséri az Országgyűlés munkáját. Most az azonnali kérdések és válaszok órájára kerül sor.

Elsőként Hegyi Gyula, az MSZP képviselője, kérdést kíván feltenni a miniszterelnöknek: "Mit remélhetnek a nyugdíjasok?" címmel. A miniszterelnök halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra dr. Járai Zsigmond pénzügyminisztert jelölte ki. Megkérdezem Hegyi Gyula képviselő urat, elfogadja-e a válaszadó személyét.




Felszólalások:   25-37   37-96   96-98      Ülésnap adatai