Készült: 2024.03.29.15:23:40 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

206. ülésnap (2001.05.09.), 444. felszólalás
Felszólaló Dr. Martonyi János
Beosztás külügyminiszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 10:54


Felszólalások:  Előző  444  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon sok mindennel egyetértek, ami ma este, éjszaka elhangzott, és sok mindennel nem értek egyet. Sok mindennel egyetértek Tabajdi Csaba felszólalásában is; amivel nagyon határozottan nem értek egyet, az az - és ezt szeretném ismételten leszögezni -, hogy a kormány egyáltalán nem a magyar-magyar kapcsolatokat tekinti a magyar kisebbségek helyzetének javítása egyetlen kizárólagos eszközének. Azt hiszem, hogy az expozém sem erről szólt, de azért elismétlem most is, hogy mi az Európa-politika, a szomszédpolitika és a magyar politika egységében, ennek az egységén keresztül képzeljük el az összmagyarság helyzetének, ezen belül természetesen a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek helyzetének javítását.

Ezt azért mondtam el a polémia folytatásának szándéka nélkül, mert nem mindegy az, hogy most mit teszünk és mit fogunk tenni a jövőben. Nagyon értem azokat az aggodalmakat, amelyek elhangzottak mind a szomszédpolitika, mind pedig az Európa-politika összefüggésében, ezért szeretnék szólni még egy szót vagy kettőt erről a bizonyos egyeztetés, felvilágosítás, konzultáció témáról.

Én az előbb Bauer képviselő úrnak kizárólag arra a megjegyzésére akartam reflektálni, hogy mintegy a szomszédos országok kormányainak a háta mögött készítettük elő ezt a törvényjavaslatot. De azért ha mi itt valóban nemzeti konszenzust akarunk, akármi is az álláspontunk a törvény egyes megoldásaival kapcsolatban, és valóban ennek megfelelően akarunk mind a szomszédokkal, mind pedig az Európai Unió felé politizálni, akkor mégiscsak jelentőségük van, lesz a tényeknek. Ezért vagyok kénytelen foglalkozni ezzel a témával, ismétlem: nem a polémia folytatásának szándékával, de azért nem mindegy az, hogy mi történt.

Ez egy olyan törvényjavaslat, ami az én tapasztalataim szerint a lehető legnagyobb nyilvánosságot kapta. Én még soha nem vettem részt olyan törvénytervezetnek vagy törvényjavaslatnak az előkészítésében, ami ilyen mértékű nyilvánosságot kapott volna, hiszen ezért volt a sok vita, amit egyébként nagyon sokan kifogásoltak is, hogy túl sok volt a vita.

 

(0.30)

 

Azért volt sok a vita, mert koncepció születésétől kezdve állandóan közbeszéd, vita tárgya volt ez a kérdés, és nagyon jó, hogy ez így történt. De valamennyi Magyar Állandó Értekezlet előtt összehívtuk a szomszédos országok nagyköveteit, az Európai Unió országainak a nagyköveteit, a NATO-tagállamok nagyköveteit, és részletesen beszámoltunk nekik arról, hogy mi lesz a következő MÁÉRT témája. Ezen belül a születésétől, fogantatásától kezdve különleges figyelmet kapott természetesen az akkor még talán nem így nevezett, ma már így nevezett, szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény. Amikor pedig elkészült a törvényjavaslat, akkor megint csak összehívtam a szomszédos országok nagyköveteit, a NATO-tagállamok nagyköveteit, az Európai Unió tagállamainak a nagyköveteit, részletesen ismertettem velük a tervezetet, éppen azért, mert akkor már elég sok téves információ keringett, hamis hírek keringtek; elmagyaráztam nekik a jogi megoldásokat, és válaszoltam a felmerült kérdésekre.

Egyébként kérdések feltételére és ezek megválaszolására korábban is, tehát az elmúlt két és fél esztendőben is sor került: a kérdezők között szerepelt Románia nagykövete, Szlovákia nagykövete, adott esetben az Európai Unió nagykövete és számtalan tagállam nagykövete. Ha úgy tetszik, akkor ez konzultáció volt, ha úgy tetszik, akkor ez felvilágosítás, egyeztetés volt, mindenesetre folyamatos párbeszédben álltunk mind a szomszédokkal, mind az Európai Unió tagállamaival, mind pedig a NATO-val, tehát a szövetségeseinkkel, és természetesen az előkészítés együttesen folyt, ez volt a jó a dologban.

Soha senki nem vetette azt fel, hogy külön, úgymond hivatalos kétoldalú konzultációkat kellene javasolni. Sajátos módon a "konzultáció" szó is csak akkor került előtérbe, amikor itt járt a román külügyminiszter, és jelezte azt, hogy szeretnének konzultálni. Erre az igényre én azonnal igenlő választ adtam, azt mondtam: természetesen készek vagyunk konzultálni. Ez egy kétoldalú konzultáció szakértői szinten, megjegyzem, akkor a külügyminiszter kollégám nem jelzett kritikát azzal kapcsolatban, hogy korábban nem történt ilyen konzultáció, igaz, későbbi nyilatkozatokban ez az elem is megjelent; talán nem teljesen alaptalan annak a feltételezése, hogy bizonyos belpolitikai megfontolások is erre indítottak egyeseket. De a lényeg az, hogy mi a kezdet kezdetétől elmondtuk, hogy mit akarunk, elmagyaráztuk, hogy mit akarunk, és válaszoltunk a nekünk feltett kérdésekre.

Ami pedig az Európai Uniót illeti, véletlen egybeesés, de a legelső Magyar Állandó Értekezlettel egy időben érkezett ide az Európai Bizottságnak az a tagja, aki éppen véletlenül a migrációért, az ezzel kapcsolatos bel- és igazságügyi témákért felelős, Vitorino, a portugál biztos. Idő hiányában csak úgy tudtuk megoldani a találkozást, hogy ő feljött oda, a Magyar Állandó Értekezlet színhelyére, és ott folytattunk vele egyórás megbeszélést, amelynek jelentős részét az éppen akkor megszületett gondolat ismertetése töltötte ki, nevezetesen, részletesen tájékoztattam őt arról, hogy mit is gondolunk, hogyan is próbáljuk szabályozni a szomszédos országokban élő magyaroknak juttatandó kedvezményeket. Már akkor felmerült természetesen a beutazás és a tartózkodás témája, hiszen az Európai Unió szempontjából ez a döntő kérdés. Én akkor azokra kérdésekre, amelyeket ő feltett, megnyugtató választ adtam, ezek pontos szövege most itt szerepel a törvényjavaslat 3. §-ában, amely azt mondja: "a beutazás és az ott-tartózkodás tekintetében az e törvény hatálya alá tartozó személyek számára a nemzetközi jogi kötelezettségek figyelembevételével az adott helyzetben legkedvezőbb elbánást biztosítja", tehát alkalmazkodik az adott nemzetközi jogi és európai jogi, közösségjogi keretekhez. Az Európai Uniót elsősorban ez érdekelte. Természetesen ezután is számtalan megbeszélésre került sor - én nem tudom felsorolni, hogy hány külügyminiszterrel, mikor, milyen tartalommal beszéltem erről, de hogy mindenkit tájékoztattam, és hogy ez folyamatosan párbeszéd tárgya volt, az vitathatatlan.

Ezek után az a kérdés, hogy most, a következő napokban, hetekben, hónapokban milyen álláspontot akarunk kifelé képviselni: azt akarjuk-e mondani, amit utólag, úgy tűnik, azért a szomszédos országok egyes politikai körei felvetnek, hogy tudniillik konzultálni kellett volna, és milyen kár, hogy nem konzultáltunk, mert hiszen ha konzultáltunk volna, akkor nyilván egész más lenne a helyzet; vagy pedig azt akarjuk mondani, hogy ennek a törvényjavaslatnak az előkészítése a legteljesebb nyilvánosság mellett történt, folyamatosan tájékoztattuk a szomszédainkat, a szövetségeseinket, az Európai Unió tagállamait, és erre természetesen a jövőben is készek vagyunk.

Ha kétoldalú konzultációra kapunk javaslatot, ennek azonnal eleget teszünk - meg kell mondjam, ilyen javaslat eddig egy érkezett. Természetesen mindenki mással is beszélünk, ha úgy tetszik, konzultálunk, tegnapelőtt, ha úgy tetszik, konzultáltam a jugoszláv szövetségi kisebbségi miniszterrel - a sajtóban olvasható volt, az államtitkár úr már utalt rá, az ezzel kapcsolatos megítélés -, és, ismétlem, minden további konzultációra készek vagyunk. De azt mondani, hogy itt a magyar külpolitika hibát követett el, és ezzel elfogadni egy olyanfajta utólagos érvelést, amelynek nyilvánvaló belpolitikai motivációi vannak - és most nem Magyarországról beszélek -, én úgy érzem, hiba lenne, ezt el kellene kerülni.

Ettől függetlenül mi a legnagyobb készséggel várjuk a módosító javaslatokat. Minden ésszerű módosító javaslatot figyelembe fogunk venni. Mi nagyon szeretnénk azt - és ezt már többször elmondtuk -, ha ez valóban egy nemzeti konszenzust tükröző törvény lenne, ha megkapná a legalább kétharmados többséget. Ennek érdekében mindent meg fogunk tenni, azt is meg fogjuk tenni, hogy a végrehajtási jogszabályokat a lehető legrövidebb időn belül kidolgozzuk. Valóban, elfogadom, hogy a kép teljessége megkívánná, hogy ezeket is át tudjuk tekinteni, de azért ne feledjük el, hogy egy új dologról van szó, nem könnyű jogalkotási feladat, egyetértek azokkal, akik ezekre a nehézségekre is utaltak, de ezeket meg kell oldani, meg is fogjuk oldani. A kérdés az, hogy mi a szándékunk: az-e a szándékunk, hogy csináljunk egy jó, sikeres, olyan jogszabályt, amely ténylegesen segít rajtunk, magyarokon itthon és a határon kívül, összhangban áll a szomszédpolitikánkkal, összhangban áll az Európa-politikánkkal; vagy pedig abban vagyunk érdekeltek, hogy a feszültség növekedjen, hogy a problémák nagyobbnak tűnjenek, mint amilyenek valójában, és ezzel valójában nehezítsük nemcsak a magyarpolitikánkat, hanem az Európa- és a szomszédpolitikánkat is. Mi az első változat mellett vagyunk, amellett leszünk.

Az együttműködési készségünket szeretném még egyszer nagyon nyomatékosan leszögezni, és nagyon remélem, hogy a részletes vita alkalmat fog adni arra, hogy azoknak az aggodalmaknak, azoknak a kétségeknek a nagy többsége megoldódjék, eloszoljék, amelyek a mai vitában felmerültek.

Köszönöm szépen. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  444  Következő    Ülésnap adatai