Készült: 2024.03.28.16:24:17 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

206. ülésnap (2001.05.09.), 42. felszólalás
Felszólaló Várhegyi Attila (Fidesz)
Beosztás a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 11:33


Felszólalások:  Előző  42  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! A polgári kormány az egyház szabadságát történelmi távlatokra kívánja biztosítani, amely nemcsak a vallásszabadság írott törvényi garanciáinak biztosítását jelenti határon innen és túl, hanem annak a mindennapokban gyökerező megvalósulását is szolgálni hivatott. Ezért a kormányprogramban nemcsak jogfilozófiailag, de filozófiailag is tisztáztuk az állam és egyház viszonyát.

Az egyház álláspontunk szerint sui generis valóság, így az egyház nem az állam kegyelméből létezik, amint az állam sem az egyház kegyelméből. Az egyház nem az állami intézményrendszernek egyik alrendszere, mindebből következően az állam és egyház viszonyában csak a legszigorúbb mellérendeltség lehetséges, alá-, fölérendeltség nem fogadható el.

Magyarországon az állam és egyház szétválasztásának folyamata befejeződött. Kijelenthetjük, hogy a mindennapokban természetes és megszokott, hogy az egyház nem gyakorolhat közhatalmi funkciót, az állam pedig az egyházak felügyeletére nem hozhat létre szervet, és nem avatkozhat az egyházak belső életébe. A kormány feladatának középpontjában tehát már nem az állam és egyházak alkotmányos szétválasztása, hanem az állam és egyház kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködésének biztosítása szerepelt és szerepel a társadalom javára.

Az előző kormány az Apostoli Szentszékkel a katolikus egyház közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról szóló járadékszerződést kötött. Ugyanakkor ilyen megállapodást más, arra egyébként jogalappal rendelkező egyházakkal nem írt alá. Mi ezt az elmaradást pótoltuk. A kormány '98 második felében öt egyházzal kötött a nem természetben igényelt ingatlanok utáni járadékra vonatkozó megállapodást, sorrendben a Mazsihisszel, a Magyarországi Református Egyházzal, a Magyarországi Evangélikus Egyházzal, a Budai Szerb Ortodox Egyházmegyével és a Magyarországi Baptista Egyházzal. Az utóbbi négy egyház esetében a kormány a járadék kiegészítését is vállalta, amelynek jogi alapját az Országgyűlés a költségvetési törvény elfogadásával egyidejűleg biztosította az egyház-finanszírozási törvény módosításával. Ennek alapján '99-ben a Magyar Katolikus Egyház 2,29 milliárd, a Magyarországi Református Egyház 1,29 milliárd, a Magyarországi Evangélikus Egyház 700 millió, a Mazsihisz 657 millió, a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye közel 50 millió és a Magyarországi Baptista Egyház 20 millió forint járadékban részesült. A járadékok összege évente valorizálásra került. A két nagy történelmi protestáns egyházzal megkötött megállapodás tágabb értelemben is rendezte állam és egyház viszonyát, és a megállapodó felek szándéka szerint kitekintéssel van a határon túli magyar testvéregyházakra is. A Mazsihisszel 2000 decemberében már nemcsak szorosan járadékmegállapodást, de a teljes finanszírozási kérdéseket átfogó szerződést kötött a kormány.

Nem hagyható figyelmen kívül a kormány egyéb, egyházakat érintő tevékenysége sem. A hittanoktatás támogatása, melyet az előző kabinet megszüntetett, ismét költségvetési támogatásban részesül, így 527 ezer gyermek részesülhet hittanoktatásban. Az egyházi közgyűjtemények működéséhez szintén támogatást nyújt tárcánk.

Az előző kormány megkötötte az Apostoli Szentszékkel a szerződést, de az ebben foglalt törvénymódosításokat, gondolok itt elsősorban a közoktatás, felsőoktatás, egyház-finanszírozás kérdésére, már nem végezte el. A polgári kormány működése alatt az egyházak finanszírozása jelentős mértékben kibővült. Amennyiben egyházi intézmény közfeladatot lát el, az állami, önkormányzati intézményekével azonos költségvetési támogatási finanszírozás valósul meg. A törvényalkotás terén végzett munkáról elmondható, hogy minden, az egyházakat érintő törvény módosításra került. Így a közoktatásról, a személyi jövedelemadóról, a társasági adóról szóló törvényeket említhetném.

Néhány szót hadd ejtsek az egyházi ingatlanrendezés folyamatáról, illetve annak költségvetési hátteréről! Az előző kormány időszakához viszonyítva e téren is érdemi előrelépés történt. A '94-98 közötti változatlan, évi 4 milliárd forintos keret '99-re 5 milliárdra nőtt, 2000-ben 6 milliárd forintot fordít a költségvetés e célra, és amennyiben a növekedés tartható, úgy minden remény megvan arra, hogy 2011-ig, a törvényes határidőn belül az összes, még rendezendő ingatlanügy megoldódik.

A folyamatos ingatlanrendezést az akadályozza, hogy az előző kormány már '99-re és 2000-re 4-4 milliárd, 2001-re pedig 2 milliárd forint értékben kötelezettséget vállalt meghatározott ingatlanügyek rendezésére. Ennek során nem vette figyelembe az egyházak közötti reális ingatlanarányokat, amelyek a végleges jegyzékek elfogadásával váltak egyértelművé. További kormányzati feladat, hogy az egyházak között említett arányokat az előzetes kötelezettségvállalások kifuttatásával összhangban fokozatosan helyre kell állítani az éves jegyzékek elfogadása során.

A Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között '97-ben megállapodás jött létre a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről. A megállapodás megkötését követően megkezdődtek az annak végrehajtását célzó törvényhozási munkálatok, így a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló '91. évi XXXII. törvény módosítása is megtörtént. Ez a módosítás azonban nem felelt meg teljes mértékben a megállapodásban foglaltaknak, sőt a megállapodás szellemével ellentétesen, például még nehezíteni is kívánta az iskolák átadását az egyházak részére.

A kormány vegyes bizottságot állított fel a szentszéki megállapodásban foglaltak végrehajtási kérdéseinek tisztázására, különös tekintettel a szükséges törvénymódosítások előkészítésére. A vegyes bizottság megfogalmazta a maga ajánlásait, amelyek a törvényhozás területét is érintik, s ezzel munkáját befejezte. Ezen ajánlásokon alapul többek között az egyházi törvény módosításáról szóló újabb, az Országgyűlés elé most beterjesztett törvényjavaslat. A módosítás vonatkozásában szövegszerű egyetértés jött létre a Magyar Katolikus Egyházzal a vegyesbizottsági tárgyalások során, majd ez a vonatkozó kormány-előterjesztés közigazgatási egyeztetése során egyeztetésre került a többi érintett egyházzal is.

Kérem, engedjék meg, hogy a továbbiakban ismertessem a módosítás egyes javaslatait. Az egyházi ingatlanrendezési törvény eredetileg a törvényi funkcionális célokra szolgáló volt egyházi tulajdonú ingatlanok természetbeni átadását célozta, és csak kivételes lehetőségként szabályozta az egyház pénzbeli kártalanítását, szintén a megfelelő funkciójú épület létesítésére, illetve vásárlására. A törvény hatálybalépését követő évek tapasztalatai alapján megállapítást nyert, hogy több esetben aránytalanul nagy költségvetési ráfordítással lett volna megoldható egy-egy komolyabb állami vagy önkormányzati intézmény kihelyezése, és költségvetési, illetve funkcionális szempontból is az egyház kártalanítása volt indokoltabb. Másrészt az egyházak az utóbbi évtizedekben gyakran erősen leromlott állagú épületeket voltak kénytelenek átvenni az önkormányzatoktól, illetve állami szervektől, mely esetekben szerencsésebb lett volna az egyház pénzbeli kártalanítása.

Mindezen körülmények figyelembevételével szükségessé vált az ingatlanrendezés 2011-ig hátralévő időszakára a pénzbeli kártalanítás kivételes jellegének feloldása, természetesen a kártalanítás felhasználásának továbbra is a törvényi funkciókat szolgáló épület megszerzése feltételhez kötésének fenntartásával, amely összességében az állami költségvetés számára is kezelhetőbbé teszi az ingatlanrendezés folyamatát.

A 2. § vonatkozásában, mint az előbb már hivatkoztunk rá, az egyházak több esetben jelentősen leromlott állagú épületet voltat kénytelenek átvenni az önkormányzatoktól, illetve az állami szervektől. A pénzbeli kártalanítás kivételes jellegének a javaslat által tervezett feloldása e problémát ugyan részlegesen orvosolja, továbbra is marad azonban több olyan, az egyházak számára fontos, adott esetben szakrális jellegű ingatlan, amelyeknek a természetbeni átvételéhez ragaszkodnak. Figyelembe véve az ingatlanrendezésből még hátralévő több mint tíz évet, aggályos, hogy ezen ingatlanok jelenlegi tulajdonosai vagy kezelői, használói külön törvényi felhívás nélkül esetleg nem tennének eleget az egyébként több vonatkozó törvény által is szabályozott kötelezettségeinek azon ingatlanok esetében, amelyekről tudják, hogy azokat majd át kell adniuk az egyházaknak.

Ezért az érintett egyházak kérték a javaslatban szereplő törvényhely beiktatását, amit a kormány is indokoltnak lát. Ezzel kapcsolatban fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy e módosítás nem rak, nem ró további terheket az önkormányzatok, illetve az állami szervek vállára, hiszen egyébként is fennálló kötelezettségről van szó, amelynek az érintett szervek az e célra rendelkezésre álló anyagi eszközeik megfelelő felhasználásával eleget tudnak tenni.

Az egyházügyi törvénymódosító törvény iktatta be azt a paragrafust, mely szerint az iskola céljára használt ingatlan akkor adható át az egyháznak, ha a helyi önkormányzat a közoktatási törvényben meghatározottak szerint továbbra is eleget tud tenni az iskolai nevelés és oktatás biztosítására vonatkozó kötelezettségének. E törvényhely beiktatása eleve nem volt indokolt. Hogy minek köszönhető, azt az előző kormány pontosabban tudja, mivel az egyházi törvény egyébként is előírta, hogy az átadandó ingatlanok, így az iskolák az egyház tényleges tevékenysége szerint szükséges mértékben és időben kerülhetnek a volt tulajdonos egyház tulajdonába és használatába, figyelembe véve az állami, a helyi önkormányzati feladatok ellátásához nélkülözhetetlen tárgyi feltételeket.

Az egyházi ingatlanrendezés mindezen szabályok betartásával történik, vagyis az egyház részére a lelkiismereti és vallásszabadság alkotmányos alapelvének maximális tiszteletben tartásával kerülnek iskolák átadásra a jelenlegi törvényi keretek között is.

 

 

(11.50)

 

Arra is fel kell hívnom a figyelmet, hogy a kormány '99-ben elfogadta a 2011-ig rendezendő volt egyházi ingatlanok jegyzékét. A jegyzéken szereplő ingatlanok mögött minden esetben az egyházi, az állami és az önkormányzati oldal álláspontját is figyelembe vevő egyeztetőbizottsági javaslat állt. Így álláspontunk szerint komolyabb feszültség, probléma az ingatlanrendezés hátralévő részében az iskolaátadások kapcsán már nem várható.

Mindezekre figyelemmel nem indokolt e paragrafus további fenntartása, különös tekintettel arra, hogy az érintett egyházak sérelmesnek tekintették e rendelkezést, és határozottan ragaszkodnak e törvényhely hatályon kívül helyezéséhez, amelyet a kormány is méltányol.

Amikor a kormány egyház-támogatási eredményeiről és elképzeléseiről beszélünk, fontos látni és láttatni, hogy itt nem paktumokról van szó, hanem közösen vallott és vállalt értékek alapján való együttgondolkodásról. A néha fel-felröppenő egyházellenes szólamok ellenére a költségvetési összegeket lényegében nem az egyházak kapják, hanem az egyházak szolgálatán keresztül az egész magyar társadalom.

Szent István óta evidencia, hogy ami jó az egyháznak, jó az országnak, és ami jó az országnak, az jó az egyháznak is. A fentieknek megfelelően kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a benyújtott törvénymódosító javaslatot fogadja el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  42  Következő    Ülésnap adatai