Felszólalás adatai

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Itt a vita vége felé vissza akarok térni arra a kérdésre, hogy miért van szükség Magyarországon erre a törvényre. Ha ezt a kérdést feltesszük, akkor erre alapvetően két választ tudok adni. Úgy gondolom, a kérdésre adott válasz morális szempontokkal is indokolható, és úgy gondolom, Magyarország gazdasági érdekével is indokolható.

Aki járt már a határon túli magyarlakta régiókban, járt már Erdélyben, Kárpátalján, a Vajdaságban, úgy gondolom és ez az általános tapasztalatom, hogy másképp látja ezt a kérdést, megváltozik a szemlélete. Elég ehhez átélni kisebb történeteket is, elég szembesülni azzal, hogy néhányan több tíz kilométerrel többet hajlandóak csak azért autózni, hogy magyar MOL-kútnál tankoljanak, vagy elég elmenni, mondjuk, Kallós Zoltán népzenegyűjtő válaszúti kúriájába, ahol látjuk azt, hogy beépítették a tetőteret, elég puritán körülmények között ágyakat helyeztek el hihetetlen sűrűséggel egymás mellett, azzal a szándékkal, hogy hamarosan oda gyermekek fognak költözni. Igazán akkor szívszorító ez a történet, amikor megtudjuk, hogy ide 6 és 10 év közötti gyerekeknek kell költözniük, azért és csak azért, hogy magyar nyelven, az anyanyelvükön tanulhassanak. Nagyon sok hasonló történet van; Kőhalomban például szintén egészen hasonló a helyzet, de nagyon sok helyen Erdélyben és másutt is szembesülhetünk azzal, hogy például a magyar hagyományok, a magyar népzene, a magyar néptánc mit jelent a határainkon túl élő magyarok számára.

Déván van egy ferences árvaház, tulajdonképpen az egyetlen magyar nyelvű árvaháza Erdélynek. Itt is hihetetlen dolgokat tapasztalunk, de az egyik legszomorúbb történet, amikor elmondja a szerzetes atya azt, hogy aki nem ide kerül magyar nyelvű árvaként, az gyakorlatilag minden kapcsolatát elveszíti az anyanyelvével, és rengeteg magyar anyanyelvű árva gyerek van a különböző román nyelvű árvaházakban, és bizony az a szomorú helyzet, hogy sok gyerek érkezett ezekből az árvaházakból hozzájuk, akik már elfelejtettek magyarul, és románul sem tanultak meg. Nos, aki ilyen történetekkel találkozik, az azt hiszem, mindenképpen érzi azt, hogy valamit itt Magyarországon tenni kell, és morálisan mindenképpen indokolható ennek a törvénytervezetnek a benyújtása. Sőt Böjte Csaba ferences szerzetes atya arra is felhívta a figyelmemet, hogy minden magyar székely falu közepén ott áll az első és második világháborúban elesett hősi halottak emlékműve, és igazán nem ők tehetnek arról, hogy a határ túloldalára keveredtek. Tehát aki ezekkel a történetekkel találkozik, átéli ezeket, az indokoltnak találja ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztését.

A mai világban azonban ez nem elég. Ha hallgatjuk a rádióadásokat, olvasunk egy-két újságban megjelent olvasói levelet, akkor látjuk azt, hogy nagyon gyakori az a kérdés, hogy miért erre fordítjuk a pénzt. Nincs Magyarországon szegénység? Nincsenek Magyarországon problémák? Miért a határon túli, más országok állampolgáraira fordítjuk a magyar költségvetés pénzét?

Én úgy gondolom, hogy ennek a törvénytervezetnek a benyújtása gazdaságilag is indokolható. Alaposan végig kell azonban gondolni; a kiadások nagyon könnyen számíthatók. A Külügyminisztériumban készült egy becslés, hogy ez milyen összegbe kerül, és kijött az, hogy két év alatt körülbelül 8-9 milliárd forintba. De abból, hogy a szomszédos országokban élnek magyarok, rengeteg gazdasági haszna is van Magyarországnak. Ha példát akarnék mondani, akkor kicsit hasonlít ez a Forma-1-re. Ott is nagyon könnyű kiszámítani, hogy a Forma-1-es versenyfutam megrendezése Magyarországnak mekkora összegbe kerül, mennyit áldoz erre a költségvetés, és sokkal bonyolultabb kiszámítani, milyen hozadéka van a többlet turistabevételnek, hogyha elfoglalják a szálláshelyeket ezek a vendégek, több százezren itt töltenek el néhány napot Magyarországon. Ha alaposan utánaszámolunk, akkor kijön az, hogy ez a versenyfutam nem ráfizetéses, és érdemes megrendezni. Azt gondolom, érdemes utánaszámolni annak, milyen hozadéka van Magyarország számára, hogy a szomszédos országokban élnek magyarok.

Azt gondolom, nagyon sok számítás lát napvilágot Magyarországon például az agyelszívásról, hogy a képzett munkaerő külföldre, Nyugat-Európa, az Egyesült Államok irányába távozik Magyarországról, ez milyen gazdasági hátrányokat jelent Magyarországnak. Próbáljuk ennek a költségeit megbecsülni, és általában nem kis szám jön ki. Ha végiggondoljuk, akkor itt a Kárpát-medencében bizony ennek a folyamatnak a nyertesei vagyunk. Nagyon sok magasan képzett munkaerő áramlik be a Kárpát-medence országaiból Magyarországra. Ha megbecsülnénk azt, hogy ez mit jelent Magyarországnak, láthatnánk, hogy ez nem elhanyagolható. De nemcsak a magasan kvalifikált munkaerő esetében kell számolnunk, hanem egyéb képzett munkaerő is érkezik ezekből az országokból Magyarországra. Én azonban azt gondolom, mégsem az agyelszívás Magyarországnak a gazdasági érdeke, hanem Magyarország első számú gazdasági érdeke az, hogy ott maradjanak a magyarok azokban az országokban, ahol születtek, meg tudjanak maradni a szülőföldjükön.

(22.50)

Ha belegondolunk az elmúlt évek adataiba, a magyar vállalkozások egyre izmosodnak, egyre erősödnek, és ha megnézzük az adatokat, akkor évről évre növekszik a tőkekivitel aránya is, ha nem is minden évben egyenletesen, de ez a növekedés azért folyamatosan bővül.

Ezekben az országokban azért tudjuk mindannyian, hogy nem mindig az európai normáknak megfelelő az ügyintézés, és bizony, itt hatalmas gazdasági versenyelőnyt jelent az, hogy a magyar vállalkozások, amelyek elindulnak a határon túli országokba, anyanyelvünkön jól beszélő, képzett, ottani viszonyokat jól ismerő munkaerőt találnak. Ez olyan versenyelőnyt jelent, ami, azt hiszem, talán valamilyen mértékben ellensúlyozza azt, hogy a magyar vállalkozások, amelyek elindulnak Románia, Ukrajna, a Vajdaság, Jugoszlávia irányába, azok talán kevéssé tőkeerősek, mint nyugat-európai társaik, hiszen van egy nagy versenyelőnyük. Ez a versenyelőny az, hogy anyanyelvükön beszélő, ottani viszonyokat jól ismerő embereket találnak.

Azt gondolom, hogy ez hosszú távon mindenképpen pozitív hatással van, nem elhanyagolható pozitív hatással van Magyarország gazdasági életére. Ebből Magyarország profitál, a magyar vállalkozók profitálnak, és mindezeken túl hozzájárul a térség gazdasági fellendüléséhez.

Ha ezt elfogadjuk, hogy ez Magyarországnak gazdasági érdeke, akkor azt gondolom, mindenki számára egyértelmű, hogy kulcskérdés az oktatás. Itt egy paradigmaváltást kellett végrehajtani, vagy paradigmaváltásra van szükség.

A szülőföldön való tanulásra kell fordítani a források nagy részét, arra kell fordítani az energiát. Több mint tízezren tanulnak itt Magyarországon határon túli magyarok. Az a tapasztalat az elmúlt tíz év alapján, hogy akik itt tanulnak, itt végzik egyetemi, főiskolai tanulmányaikat, azok számára nincs visszaút, azoknak a nagy része itt marad Magyarországon. Tulajdonképpen ebből az adatból is következik az, hogy ha megnézzük a statisztikákat, akkor azt tapasztaljuk, hogy szinte kivétel nélkül, az összes környező országban a fiatalabb generációkban a diplomával rendelkező magyarok aránya körülbelül fele vagy a felét alig haladja meg a többségi nemzetben lévő diplomások arányának.

Még egyszer mondom: ennek két oka van. Egyrészt nehezebb magyarul tanulni, a magyar anyanyelvűek hátrányban vannak az oktatási rendszer folyamán, másrészt viszont aki a tanulmányait Magyarországon fejezi be, azoknak a döntő része itt marad. Tehát itt mindenképpen azt a kormány által követett helyes utat kell folytatni, hogy igenis, a környező országokban kell megteremteni az oktatás alapfeltételeit. Ha ezt nem tesszük meg, akkor probléma van.

Fel kell építeni az egyetemet, fel kell építeni a magyar nyelvű felsőoktatás lehetőségét az összes környező országban egytől egyig, mert nem megoldás, hogy Magyarországon tanulnak. Sokat javult a helyzet, de probléma még most is rengeteg van, sokkal kevesebben tanulnak magyarul, mint azt a népességarány indokolná.

Mondok egy-két példát. Gyergyószentmiklóson Kolozsvárról egy kihelyezett tagozat kezdte meg a működését, az ottani törvényeknek megfelelően évfolyamonként három csoportban, a három csoportból kettő magyar, egy pedig román nyelven tanul. Az a probléma, hogy Gyergyószentmiklós majdnem színmagyar település, és a románul tanuló csoportokba is magyar diákok járnak. De elmehetünk más irányba is, például az utolsó népszámlálás adatai alapján Párkány lakosságának 73 százaléka magyar, de ha megnézzük, az általános iskolában milyen arányban tanulnak magyarok... (Az elnök jelzi az idő leteltét.), akkor látjuk, hogy az arány ennél sokkal rosszabb.

Azt gondolom, hogy a státustörvény lelke az oktatás, és itt nagyon jelentős előrelépések vannak, és bízhatunk abban, hogy lényegesen többen fognak magyar iskolába iratkozni, mint ahányan eddig jártak.

Köszönöm szépen. (Taps.)