Készült: 2024.03.28.21:37:44 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

206. ülésnap (2001.05.09.), 396. felszólalás
Felszólaló Dr. Hargitai János (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:38


Felszólalások:  Előző  396  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha időm engedi, a következő kérdések felvetését és átgondolását vázolnám fel. Egy első problémakör kapcsán vizsgálandónak gondolom ennek a törvénynek a hazai jogrendszerben való elhelyezkedését. Az alkotmánnyal való összevetéséről már sok képviselő szólt, ezt röviden fogom tenni, inkább egy másik törvény szellemiségével akarom összevetni, és ez az 1993. évi, hazai kisebbségekre vonatkozó törvény, mert annak fontos megállapításai vannak, amelyen keresztül egyfajta szellemi rokonságot látok a két törvény között, ami hivatkozási alapot adhat számunkra egy ilyen típusú törvény megalkotásához.

Érdemes ezt a törvényt vizsgálni nemzetközi jogi mezőben, megnézni azt, hogy amikor Magyarország, a Magyar Köztársaság ezt a törvényt megalkotja, akkor hogyan lép fel, és mi jogosítja fel erre. Ha még időm engedné, érdemes lenne egyfajta diszkriminációs metszetben vizsgálni ezt a kérdéskört, mert a sajtóban szabad demokrata képviselők gyakran felvetik - Bauer képviselő úr is utalt rá -, hogy valamifajta diszkriminatív szabályokat is sért ez a törvény, amikor nemzeti alapon tesz különbséget. Ezeket szeretném cáfolni, ha időm engedi.

Igaz az, amit Németh Zsolt államtitkár úr mondott, hogy a mainál nehezebb időkben is voltak politikusok - többek között az itt szóba hozott baloldali politikus -, akik a nemzetben való gondolkodás lehetőségét és szükségességét felvetették. Nyilvánvalóan említenem kell - már boldogabb időben - Antall miniszterelnök úr megnyilvánulását, amikor a széles közvélemény számára is érthetően kifejezte annak szükségességét, hogy célszerű és lehet itt Kelet-Közép-Európában nemzetben gondolkodni. Érdekes lenne - de ezt nem teszem, mert az időm nem engedi - az előző kormány politikáját elemezni ebből a nézőpontból, amikor a szomszéd államokkal megállapodások megkötésére törekedett, mert talán ez volt a gerince az ő politikai gondolkodásuknak.

Fontosnak tartom a MÁÉRT létrehozását, ami intézményes kapcsolatot teremt a Magyar Köztársaság és a határon túl élő nemzettestek között. Nagyon fontosnak gondolom ennek a törvénynek az elfogadását, ami minőségileg más kapcsolatot fog jelenteni a Magyar Köztársaság és a külföldön lévő magyar közösségek és egyedek között, mert létrehoz egy eddig hiányzó közjogi kapcsolatot - nem győzőm eleget hangsúlyozni ennek az érték voltát. Az a felelősségi klauzula, ami az alkotmányban megfogalmazódik, a 6. § (3) bekezdésben - aminek normatív tartalma eddig is vitatott volt, hiszen ez csak egy politikai deklaráció volt -, a törvény elfogadásától kezdődően megfogható normatív tartalmat, közjogi tartalmat kap. Ez ennek a törvénynek mindenképp egy értéke.

Ha a hazai kisebbségi törvénnyel összevetem ezt a törvényt, akkor ennek a kisebbségi törvénynek egy rendelkezését hadd idézzem a figyelmükbe. Amikor az alapvető rendelkezések között, a 4. § (3) bekezdés - csak az utolsó fordulatát mondom, bár a többi is szép és veretes, csak az időm nem engedi - utolsó fordulatában a szülőföldhöz való jogot szabályozza a kisebbségi törvény, akkor így szól: "az óhazához és annak kultúrájához, hagyományaihoz való kötődés szabadságát jelenti", és ami nagyon fontos, oltalmát is jelenti. Ennek az utolsó fordulatnak van jelentősége, mert ha nemzetközi kitekintést teszek, és megnézem, hogyan lép fel a Magyar Köztársaság mint a nemzetközi jog egyik alanya, amikor ezt a törvényt meghozza, akkor ha Dél-Tirollal előjött néhány képviselő, ez egész más környezet, egész más példa, Ausztriának sokkal nagyobb jogosítványai vannak, a nemzetközi jogban egyedülállóan egyfajta védőhatalomként, Schutzmachtként léphet fel. Nyilvánvalóan itt nincsen szó arról, amit lehetőségként a kétoldalú, Olaszország és Ausztria közötti egyezmény Ausztria számára megadott, de egyfajta oltalmazó hatalomként Magyarország is felléphet. Ezt teszi minden egyes kultúrország Európában, amikor az ilyen típusú törvényeit megalkotja.

Ez az igazi nézőpont. Nem az a kérdés, amit Bauer képviselő úr felvetett, hogy nézzük meg más típusú országok törvényeit, és a mi törvényünk melyik törvényekhez hasonlít. Ha kelet-közép-európai törvényekhez hasonlít, akkor ez nem igazi nézőpont - ezeket az országokat sorolta -, hanem nyugat-európai példákat szeretne látni. Németország példáját is hozhatom. Én Baranya megyei képviselő vagyok, nagyon jól tudom, hogy nincs Baranya megyében olyan település, ahol német közösség él, és Németországnak ezt a fajta oltalmazó áldását ne élvezné ez az adott baranyai közösség, mert Németország számtalan csatornán ezeknek a közösségeknek forrásokat juttat el, és ez így helyes. Ezt a magyar kisebbségi törvény helyesli, amikor egyfajta oltalmazó hatalomként, oltalmazó anyanemzetként elismeri Németországot, de mondhatnám Romániát, Horvátországot és az összes többi országot, hogy nyilvánuljon így meg a hozzátartozó kisebbségek irányában, a kisebbségek felé, amely kisebbségek tagjai nyilvánvalóan magyar állampolgárok.

Ez az igazi nézőpont. Ha ezt mi elismerjük, és elismertük 1993-ban a hazai kisebbségi törvény megalkotása során, akkor teljes joggal alkotunk egy ilyen típusú törvényt, amikor a Magyar Köztársaság és a Magyar Köztársaság határain kívül rekedt nemzettestek és az ahhoz tartozó magyar polgárok kapcsán szabályozzuk ezt a kérdést. Felfogásom szerint ez az igazi nézőpont.

 

 

(22.10)

 

 

Egy másik kérdéskör a diszkrimináció problémája. Jól tudjuk azt, hogy a nemzetközi jog általános szabályai - itt szokásjogi szabályokra kell utalnom -, a megkötött nemzetközi szerződéseink, az Európai Közösség joga és az Európai Unió joga szerint is nagyon fontos, alapvető érték mindenfajta diszkrimináció tiltása. Érhet-e minket olyan vád, hogy mi nemzeti alapon különbséget teszünk ember és ember között? - mint ahogy ez megfogalmazódott, legalábbis én ezt kiéreztem Bauer képviselő úr megszólalásából. Ha valahol ezt fel lehet vetni, akkor talán abban a mezőben, amikor alanyi jogon juttatunk valamit külföldön élő, magyar nemzethez tartozó nem magyar állampolgároknak. De azért szeretném jelezni a képviselőtársaimnak, hogy a forrásoknak, amit ennek a törvénynek szánunk, ez csak egy töredéke. Öt és fél-hatszorosa azoknak a forrásoknak a nagysága, amelyek nem ilyen címen juttatnak kedvezményeket, támogatásokat a határon túli magyaroknak, hanem pályázati rendszerben, közhasznú szervezet közbeiktatásával, azaz nem alanyi jogon juttatják ezeket a forrásokat. Ez a megoldás konform, és megfelel az Európai Unió jogának, mint ahogy a törvény általános indoklása erre hivatkozik is.

A diszkriminációs vádakkal szemben még milyen érveket hozhatunk fel? Felhozhatunk politikai érveket is. Ezek egyszerűen úgy hangzanak, hogy Románia, Szlovákia, Horvátország is hasonló típusú törvényeket alkotott meg. Ez persze csak egy politikai érv. A nemzetközi jogi vizsgálódás kapcsán ez nem egy hatásos érv, mert ezek a nemzetközi jogi dokumentumok, amelyeket Magyarország is aláírt, objektív jellegűek. Nekünk végre kell hajtanunk ezeket az egyezményeket, a benne foglalt elveket, és nem hivatkozhatunk egy másik ország megoldására.

De már talán hathatósabb érv a törvény 1. § (2) bekezdésére hivatkozni, amikor azt mondjuk, hogy nyilvánvalóan ezek a kedvezmények és juttatások járnak annak a házastársnak, aki nem magyar, vagy annak a gyereknek, aki nem magyar, de együtt él, családi közösségben él a magyar állampolgárral. Ez ott van benne a törvényben, tehát ez már egy, a diszkriminációs vádakat lerontó érvelés lehet.

Az igazi érv, amit a hazai kisebbségi törvénnyel való párhuzam kapcsán már megemlítettem: mi nemhogy a kölcsönösség lehetőségét vetjük fel ezeknek az országoknak, hanem azt tudjuk demonstrálni, hogy mi eddig is így tekintettünk a környező országokra, eddig is természetesnek tekintettük, hogy egyfajta oltalmazó anyaországként, egyfajta oltalmazó hatalomként - talán merész ezt a "hatalom" kifejezést használni az "oltalmazó" jelző után, de a dolog lényege végül is ez - lépjenek fel olyan magyar állampolgárok segítése és támogatása érdekében, akik a horvát nemzethez, a román nemzethez, a szlovák nemzethez tartozónak érzik magukat. Ez az igazi hivatkozási alap felfogásom szerint, amiért mi meghozhatunk egy ilyen típusú törvényt. Ennek szükségességét én fontosnak vélem, és meggyőződésem, hogy ez teljes mértékben illeszkedik az európai jogi gondolkodásba, és illeszkedik az európai kultúrállamok gondolkodásába.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  396  Következő    Ülésnap adatai