Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Újra üdvözölnék bárkit a kormányból, ha itt lenne akkor, amikor a magyar munkások jogairól tárgyalunk, de nyilvánvalóan nem kíváncsi erre a kormány, hiszen láthatjuk, hogy nem képviselteti magát az ülésteremben. Mi részországgyűléseket tartottunk, többet is, és ezek közül az egyik pontosan a munkavállalóknak a jogaival és a munka világával foglalkozott.

Ugye, láttuk, hogy az elmúlt időszakban egy eléggé komoly változáson ment keresztül a munka világa, és azt is láttuk, hogy ez általában a munkavállalók kárára történt, hiszen azt gondolta a kormány, hogy attól lesz Magyarország versenyképesebb, ha a munkavállalóknak sokkal kevesebb joga lesz. Itt nem feltétlenül mindig csak a törvényi szabályozásokra kell gondolni.

Vannak alacsonyabb rendű szabályok is, ilyen volt például a hathavi munkakeret kérdése, amely teljes egészében átláthatatlanná tette azt a munkaszervezési és munkarend kiadását (sic!), amelyet később három évre emeltek. Tehát ha valaki túlmunkát végez ma Magyarországon, akkor három éven belül azt is el is számolja vele majd a munkáltatója. Ez nagyjából-egészéből azt jelenti, hogy ha még megvan az a cég, meg, ha még megvan az a munkáltató, akkor majd kérheti a munkavállaló a jussát.

Ezeket a korlátozásokat, úgymint a sztrájkjog korlátozását vagy éppen az új munka törvénykönyvét, amelyet elfogadott ez a parlament, tudjuk, milyen körülmények között, a késő éjszakába nyúló vitában, a munkavállalóknak a jogait komolyan, keményen úgy megcsorbította, hogy úgy gondolta, ez lesz majd a versenyképességnek az egyik kovásza. Hát, nem ez lett. Azt látjuk, hogy Magyarországon, ha olyan munkáltatói jogokat kínálnak, mint mondjuk, az éppen az önök példaképeként általában tetszelgő Kínában, a népi Kínában, hogyha olyan munkafeltételeket, olyan munkavállalói jogokat kínálnak, akkor azt hitték, hogy ugyanolyan versenyképesek lesznek, mint Kína. Nem! Megmérték: minden egyes nemzetközi kimutatás azt mutatja, hogy ebben mi csúszunk lejjebb, tavaly 67., idén 69. vagyunk a versenyképességi rangsorban. Viszont nem lehet azt biztosítani, hogy ha valaki dolgozik, akkor abból meg tudjon élni. Nem lehet azt mondani ma Magyarországon, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér járjon. Lehet itt a nemek közti különbséget is mondani, hiszen férfinak, nőnek mások a lehetőségei a mai magyar munkaerőpiacon, de azt is lehet mondani, hogy tájegységenként más, hiszen megvannak azok a magyarországi városok, nagyjából három, amely még élhető, köztük van a főváros is, és sokkal magasabbak a bérek, mint például nálunk, Délnyugat-Magyarországon, ahol nagyjában-egészében a fele a bértömege ugyanazoknak a cégeknek ugyanazért a munkáért.

Mi folyamatosan azt követeltük, hogy legalább nettó százezer forint legyen a minimálbér, ehhez megfelelően a munkavállalói, munkáltatói és a járulékszabályokat is változtatni kell, és nem utolsósorban azt is kértük, követeltük, nyújtottunk is be hozzá módosító javaslatot, hogy a közszférában az önkormányzati dolgozóknak is emelkedjen meg a bére, utoljára 2009-ben emelkedett meg.

A munkavállalói kiszolgáltatottságot meg kell szüntetni, biztonságot szolgáló szabályokat kell bevezetni a jelenlegi szabályozás helyett, és vissza kell hozni a háromoldalú érdekegyeztetésnek a rendszerét, valamint a sztrájkjogot. Az édesanyák szülés utáni biztonsággal térhessenek vissza a munkába. A munkavédelem rendszerét meg kell erősíteni, a felnőttképzést, a nyelvoktatási programokat pedig a versenyképesség zászlajára kell tűzni, mert ezek azok, amitől versenyképes lesz Magyarország, mert versenyképes lesz maga a munkaerő is, mert sokkal nagyobb lesz a hozzáadott érték, ha folyamatosan képezzük azokat az embereket, akik dolgoznak, esetleg nyelveket beszélnek. Csak hát önöknek nem ez az érdekük, mert akkor hátha meg tudnak nézni egy idegen nyelvű híradót, és ott nem azt mondják, amit önök is mondanak. Természetesen arra pedig garanciát kell adnunk, hogy akik munkaképtelen korban vannak, vagy nem az aktív korban vannak már, ők pedig tisztességesen tudják a saját életüket finanszírozni.

Ezek nagyjából-egészéből azok az ügycsoportok, amelyekben önök nem előre-, hanem hátraléptek, nem egyet, többet, sokat az elmúlt időszakban, azért, mert önök nem a munkavállalók, nem a munkások pártján vannak, hanem a tőkések, a cégek pártján, és a cégeket próbálták meg ezzel helyzetbe hozni, hogy azok versenyképesebbek legyenek. Nem sikerült, a cégek nem lettek versenyképesebbek, Magyarország lecsúszott a versenyképességi ranglétrán. Hát, akkor adjuk vissza a munkások jogait! Köszönöm a türelmet, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)