Készült: 2024.03.29.15:54:46 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

250. ülésnap (2002.02.04.), 75. felszólalás
Felszólaló Domokos László (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:52


Felszólalások:  Előző  75  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DOMOKOS LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Jegybankelnök Úr, Pénzügyminiszter Úr, tisztelt Képviselőtársaim! A parlamenti ülésszak szünetében többször találkoztam azzal a kijelentéssel, hogy érdemi kérdésekkel, problémákkal a választások közelsége miatt már nem fog vagy nem akar foglalkozni a tisztelt Ház. Nos, a Magyar Nemzeti Bank három teljes évi tevékenységéről szóló beszámolókat kell a parlamentnek megvitatnia; nem hinném, hogy bármelyik képviselőtársam ezek után helyesnek találná a fenti állítást.

Bár elnöke voltam annak az albizottságnak, amelyik a Nemzeti Bank rossz emlékű és már többször idézett leányvállalatával kapcsolatos kérdéseket vizsgálta, nem egyszerű szakmai, ha tetszik, közgazdászi elfogultság miatt tartom fontosnak, a polgárok figyelmére érdemesnek a beszámolót.

Tisztelt Országgyűlés! Az ország központi bankja ugyanis meghatározó szerepet tölt be a gazdaságpolitika alakításában. A költségvetési politika és a független jegybank által meghatározott monetáris politika összehangolása nélkül nem képzelhető el sikeres gazdasági irányítás, tartós és egyensúlyi növekedés. Kétségtelen tény, hogy a magyar gazdaság 1998 óta a legsikeresebb éveket tudhatja maga mögött, mégis vannak olyan adatok, amelyek e beszámolóval kapcsolatban nem sorolhatók egyértelműen a sikerek közé. Ezekre természetesen részletesen is kitérek.

 

 

(17.40)

 

S bár nem tartozik a vizsgált időszakhoz, örömmel látom, hogy az új jegybanki vezetés példátlanul rövid idő alatt eredményesen vezetett be egy merőben új rendszert, melynek hitelességét a gazdasági szereplők visszaigazolták.

Ennek fényében mondanivalóm első részében a gazdasági folyamatok és a monetáris politika összefüggéseire kívánok kitérni, elsősorban a kérdéses időszakot felölelve, míg a második részében konkrétan a jegybank gazdálkodásához kapcsolódó, sokszor nem igazán tiszta számokra és tényekre szeretnék reagálni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek Járai elnök úrral abban, hogy az elmúlt év gazdasági mutatói - elsősorban a hozzáadott érték, az államháztartási hiány, valamint az állam nettó külföldi adóssága tekintetében - igen kedvező folyamatra mutatnak rá, nevezetesen: arra az 1998 előtt igazán nem osztott és elfogadott összefüggésre, mely szerint a magyar gazdaság képes a robusztus növekedés mellett is fenntartani az egyensúlyt, s hogy hasznos a növekedésorientált gazdaságpolitika folytatása az ország számára.

A gazdasági mutatók a polgári kormány új gazdaságpolitikai szemléletének sikerét bizonyítják, hiszen 1998-2000 között a bruttó hazai termék rendre 4,9 százalékkal, 4,4 százalékkal, 5,2 százalékkal növekedett. A magyar gazdaságnak az Európai Unió átlagát kétszeresen meghaladó növekedése jó alapot teremt a felzárkózáshoz. Különösen jó hallani az elnök úrtól azt, hogy az állam devizában fennálló nettó tartozása lényegében az elmúlt évre megszűnt, az 1990-es évekbeli adósságcsapda felállítása, remélem, ezzel végleg a múltat jelenti. Talán ha ezt többen és nagyobb figyelemmel kísérik, ezt vastaps köszöntötte volna egy normál reagálás esetében, de úgy tűnik, erre a parlament talán nem volt kellően fogékony. Ha visszaemlékezünk a múltra, az elmúlt évtizedek egyik legkritikusabb kérdéseként emlegettük mindig ezt a problémát.

Egy lényeges mutatót azonban ki kell emelnem, nevezetesen az inflációt, a Nemzeti Bank legfontosabb feladata ugyanis, meggyőződésem szerint, az árstabilitás megőrzése. 1998-ban, tisztelt képviselőtársaim, a Horn-kormány leköszönésekor 18 százalék volt az infláció. 1994-ben az éves infláció hasonlóan 18 százalék volt, sőt 1994-et követően, 1995 májusában az előző év hasonló időszakához viszonyítva, hó/hó viszonyában a mérték elérte a 31 százalékot. Szerencsére 1998-ban igen komoly inflációcsökkenés következett be, az elmúlt évek adatai is kedvezőek, különösen, ha a 2001 decemberi 6,8 százalékos hó/hó viszonyértéket veszem az infláció csökkenésének 2000. évi megtorpanása ellenére. Sőt, meg kell jegyeznem, hogy ebből a szempontból a kormány szigorú fegyelmet követelt meg, hiszen az általa befolyásolható termékek és szolgáltatások áránál nem engedett a várható infláció feletti felemelésre való törekvésnek. De az előző adatsorral kapcsolatban ki kell jelentenem, nem történhet meg még egyszer az, hogy a Magyar Nemzeti Bank tevőlegesen asszisztál az infláció felpörgetéséhez, hiszen normális működés mellett nincs más feladata, mint az árstabilitás felett őrködni.

Tisztelt Országgyűlés! A vizsgált időszakot tekintve a monetáris politika legfontosabb eleme az árfolyam-politika volt. A kedvező gazdasági mutatókra tekintettel, úgy vélem, a rendszer jól működött, a kormány és a Nemzeti Bank közötti együttműködés megfelelő volt, de egyre nyilvánvalóbbá váltak a rendszer hiányosságai, ami természetesen nem von le semmit sikerességéből. A 2001-ben bevezetett új monetáris politika nagyobb mozgástere minden bizonnyal eredményesebben járul majd hozzá az infláció további csökkentéséhez, amit, azt gondolom, pártoktól függetlenül mindannyian szeretnénk, ha meg is valósulna.

Szeretnék most áttérni a Nemzeti Bank mint önálló és független intézmény gazdálkodásának kérdésére, amely, azt gondolom, messze nem érinti azt az állandóan felvetett kérdést, amit 2000 előtt tapasztalhattunk: mennyiben befolyásoljuk a független intézmény működését, mennyiben befolyásoljuk a véleményünkkel azt, ami azokat a gazdálkodási anomáliákat vélte, amelyekre, azt hiszem, a jelentés is kitér, illetve az elmúlt időszak bizonyította.

A jegybanki tevékenység valóban sajátos banküzem, hiszen eredményességét nem elsősorban a keletkező nyereség határozza meg, hanem hogy mennyire tudott megfelelni a kitűzött célnak, jelesül az infláció leszorításának, az árstabilitásra törekvésnek. Ezért nem kívánok külön megjegyzéseket fűzni a bank által folytatott kamatpolitikához, ehhez a jegybank szakemberei, azt gondolom, kiválóan értenek, ugyanakkor nem térhetek ki a gazdálkodást és az eredményességet igen komoly mértékben befolyásoló ügy, a Magyar Nemzeti Bank bécsi leányvállalata, a CW AG problémája elől.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mint a bevezetőmben említettem, az ügyet vizsgáló bizottság elnökeként volt alkalmam megismerkedni azokkal az enyhe kifejezéssel is furcsa tranzakciókkal és a hozzájuk kapcsolódó hihetetlen számokkal, amelyek a leánybank működését, gazdálkodását jellemezték (Babák Mihály: Bauer, most figyelj!), illetve hogy egészen pontosak legyünk, a leánybank és vállalatcsoportjának gazdálkodását érintették, hiszen mint tudjuk, több tíz vállalatra terjed ki. És valóban, hogyan lehetséges az, hogy egy magyar tulajdonú bank hitelt nyújt a Milosevics-családhoz közel álló cégeknek, felvásárolja a későbbi botrányról elhíresült Nádor 95. Rt. bűncselekményből származó értékpapírjait; átláthatatlan leányvállalatok tevékenységének sora, amiről, mint kiderült, igazából a jegybank vezetése - legalábbis azt mondta - nem tudott (Varga Mihály: Ki volt a belgrádi nagykövet? - Babák Mihály: Sokba került ez nekünk!), és nem látta át ő maga sem - és a többit ne is soroljam ehhez kapcsolódóan.

Azt gondolom - Bauer Tamásnak is mondom -, megnyugtató az, hogy a nyáron ebben a kérdésben döntött a parlament, és az ügyészség gondjaira bízta ezen kérdések rendezését, hiszen mint kiderült, egy rakás adatszolgáltatás elől... - nemhogy a bizottság, de a magyar nemzetbiztonság sem kapta meg a megfelelő információkat banktitokra hivatkozva, amire egyébként a szabályozás szerint nem volt módja. Ezek a kérdések most kerülnek és kerülhetnek előtérbe, tehát nemhogy a parlament, de maga a kormányzat megfelelő szervei se tudtak eljárni, amire sokan egyébként már vártak volna a parlamenten kívül is. (Keller László: Postabank!)

A számoknál maradva, a vizsgált időszakban a ráfordításoknak és a céltartalék képzésének ebben a három évben 61,1 milliárd forintos összege, azt gondolom, mindannyiunk számára megdöbbentő veszteség. Ilyen felelőtlen és szakszerűtlen gazdálkodásra talán egyedül a rossz emlékű Postabank-ügyek kapcsán emlékezhetünk. (Keller László: Hol a felelősségre vonás? - Bauer Tamás: És a Bábolna?) És ha még hozzáteszem, hogy a vizsgált időszak előtt és után is keletkező veszteségek összege meghaladja a 100 milliárd forintot, az ügy nemcsak a Nemzeti Bank szégyenfoltja, de talán a '90-es évek hazai gazdaságtörténetéé is.

Végezetül és összefoglalásként szeretnék arra rámutatni, hogy a Nemzeti Bank legfontosabb célját képező árstabilitás elérése egy hasonló helyzetű ország esetében meglehetősen nehéz. Ahhoz, hogy a 2-3 százalék körüli inflációt elérjük, egyszerre kell ambiciózusnak és óvatosnak is lennünk. A gazdasági szereplők csak akkor támogatják a jegybankot inflációs céljának elérésében, ha ezt hitelesen teszi, független intézményként átláthatóságot is biztosítva működéséről.

Bár az elmúlt időszak sikereit beárnyékolják a fent említett ügyek, úgy vélem, a Nemzeti Bank ma már a helyes irányban halad, a parlamentnek pedig - akár ellenzékről, akár kormányoldalról van szó - minden időben szem előtt kell tartania azt a felelősséget, hogy a még oly független intézmények esetében is éljen a megfelelő helyen a megalapozott kritikával, számonkéréssel, különösen - megint csak visszaidézném a korábbi vizsgálóbizottsági tapasztalatainkat -, ha a Nemzeti Bank belső adminisztrációjával, annak szervezésével és annak költséghatékonyságával kapcsolatban merült fel kérdés, és erre a jelentésben különböző számadatokat vizsgálva is egyértelmű jelzések vannak és jelzéseket olvashattunk.

 

 

(17.50)

 

 

Azt gondolom, hogy ezzel az örökséggel is szembe kell néznie a 2001-et követő, a 2000. év végét követő nemzeti banki működésnek, és remélhetően a jelentésben majd kedvező adatokról olvashatunk.

E fenti kritikai megjegyzések mellett le kell szögeznem: a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja a Magyar Nemzeti Bank beszámolóit - mind a három évit - elfogadásra javasolja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  75  Következő    Ülésnap adatai