Felszólalás adatai

BERNÁTH ILDIKÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan az előbb már a bizottsági vélemény elmondása során ismertettem, az alapvető probléma és vita a részmunkaidős foglalkoztatás bevezetéséről zajlott. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot elmondani, és érveket felhozni a mellett, hogy miért rossz ez az elképzelt szabályozás, ez az elképzelt módosítás.

Nos, ha csak szigorúan munkajogi szempontból, munkaügyi és foglalkoztatási szempontokból nézzük a javasolt módosítást, az nagyon röviden arról szól, hogy ha valaki ma a közszférában dolgozik, legyen az pedagógus, dajka a bölcsődében, legyen bíró, ügyész vagy legyen köztisztviselő, ha úgy dönt, hogy vissza kíván térni gyermekgondozási segélyről a munkájához, illetve a munkahelyére, abban az esetben egyoldalú nyilatkozata alapján a munkáltató köteles őt alkalmazni, legkevesebb heti húsz órában.

Nos, mi ezzel a probléma? Sok probléma van, de a bölcsődei elhelyezés ügye és egyáltalán a foglalkoztatás mint olyan ebben a tekintetben a legsúlyosabb probléma, amelyre a későbbiekben vissza fogok térni.

Most nézzük meg azt, hogy abban az esetben, ha valaki elment gyermekgondozási segélyre, illetve gyermekgondozási díjat vett igénybe, és otthon maradt a gyermekével, mert úgy találta, hogy számára és az egész család számára az a legfontosabb, hogy a gyermeket otthon nevelje, örülhessen a növekedésének, örülhessen annak, hogy együtt töltheti az időt az édesanya és az édesapa, akkor mit tesz a munkáltató? Meg kell oldania, hogy a távol lévő dolgozót hogyan helyettesítse. Nyilvánvalóan, ha valaki otthon marad iksz évig, akkor az ő pótlásáról a munkáltatónak gondoskodnia kell. Azok a köztisztviselők, akik szoros, szigorú határidőhöz kötött feladatokat látnak el, ott a hivatal vezetője nem engedheti meg azt a luxust, hogy ezek a határidőhöz kötött feladatok ne készüljenek el, tehát helyettesítésről fog gondoskodni.

Hogyan történik a helyettesítés megoldása? Jellemzően úgy, hogy határozott idejű alkalmazásra kerül sor. Ez így van a közalkalmazottaknál, a pedagógusok helyettesítésénél, így van a teljes közszférában, mert a közfeladatokat el kell látni. Tehát valakit felvesznek, azért, hogy helyettesítse, pótolja a távol lévő dolgozót. Ez természetesen nem ingyen történik, ezért illetményt kell fizetni. Amennyiben ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül, nincsen válasz arra, mi történik abban az esetben, amikor van egy teljes munkaidőben dolgozó közalkalmazott, köztisztviselő, bíró vagy ügyész, és vissza kíván jönni a törvény adta lehetőséggel vagy kötelezettséggel élve dolgozni az, aki eddig gyermekgondozási segélyen otthon volt. A munkáltatónak lesz egy teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozója, és lesz egy részmunkaidőben dolgozó alkalmazottja.

Hol lesz meg erre a pénzügyi forrás? Ugyanis a határozott idejű munkaszerződéseknek az a tulajdonságuk, a munka törvénykönyve is így szabályozza, hogy ha felmondásra kerül, akkor a határozott idejű szerződés szerinti munkavállalási határidőig köteles kifizetni a munkáltató az erre az időre eső illetményt.

Kérdezem az államtitkár urat: amikor a törvényjavaslatnak ezt a részét megfogalmazták, vajon gondoltak-e arra, hogy ez nem kevés pénzügyi forrást igényelne? Készültek-e ezzel kapcsolatban bármilyen felmérések? Készült-e ezzel kapcsolatban akár a létszámot, akár a pénzügyi forrásokat illető felmérés?

Emellett természetesen még az is problémát okoz - itt látok ellentmondást a benyújtott törvényjavaslatban -, ami a munka törvénykönyve hatálya alá eső, közszférában dolgozó, de fizikai munkát végző munkavállalókra szól. A javaslat indokolása szerint a fizikai dolgozókra ez a lehetőség azért nem terjed ki, mert ezzel a dolgozók indokolatlan előnyt élveznének a versenyszférában foglalkoztatottakkal szemben. Ez az indokolás megítélésem szerint nem valós, hiszen azok a nem fizikai dolgozók, akikről már az előzőekben beszéltem, szintén előnyt élveznének a versenyszférában foglalkoztatott minden dolgozóval szemben, hiszen a versenyszférában foglalkoztatottakra ez a kötelező részmunkaidős foglalkoztatás nem terjed ki. Ez az indokolás nem állja meg a helyét, ugyanúgy, mint ahogyan az sem, hogy vezető állású munkavállalókra sem terjed ki a részmunkaidős foglalkoztatás igénybevétele; a vezetőket azért zárják ki ebből az elvileg lehetséges kedvezményből, mert a vezetői feladat megosztása a gyakorlatban nem valósítható meg. Úgy gondolom, a vezetői feladatokon kívül is van számos olyan munkakör, ahol ugyanezt az indokolást el lehetne mondani, de arra mégsem vonatkozik ez a tilalom.

Most nézzük meg, mennyire reális ez az elképzelés, mennyire élhetnek vagy akarnak élni ezzel azok az édesanyák, akik a részmunkaidős foglalkoztatást felkínálva vajon mit tudnak ezzel a lehetőséggel kezdeni. Véleményünk szerint ez az elképzelés, ez a lehetőség rendkívül kevesek számára fogja a részmunkaidős foglalkoztatást lehetővé tenni.

Nem olyan régen vitattuk meg egy másik törvényjavaslat kapcsán a bölcsődei elhelyezés problémáját, hiszen nagyon jól tudja mindenki, azok, akik itt ülnek, de leginkább azok a szülők, akiknek bölcsődés korú gyermekük van, hogy milyen nehéz ma a gyermekeket bölcsődében elhelyezni. Tegyük fel, hogy az édesanyának megvan még a munkahelye, tegyük fel, hogy visszavárják őt. Mit tehet ilyenkor? Hiszen nagyon jól tudja mindenki, hogy ma a bölcsődékbe bejutni gyakran nehezebb, mint egyetemi felvételt nyerni, mert a bölcsődék túlzsúfoltak. Ma körülbelül 300 ezer bölcsődés korú gyermek van a családoknál, erre a körülbelül 300 ezer bölcsődés korú gyermekre 26 ezer férőhely jut, és a 26 ezer férőhelyre 33 ezer gyermek jut, akik ténylegesen bölcsődébe járnak.

(11.40)

Nagy az igény a bölcsődei elhelyezésre, hosszú a várakozás, és nem látjuk, nem tudjuk, hogy hol lesz új bölcsődei férőhelyek létesítésére pénzügyi forrás, illetve amennyiben a bölcsődei normatívákat tovább csökkentik a jövő évi költségvetési javaslatban leírtak szerint, akkor a bölcsődék fenntartását mennyiben tudják az önkormányzatok biztosítani. Hol lesz arra valós lehetőség, hogy a felkínált részmunkaidős foglalkoztatással élni tudjanak az édesanyák?

Nagyon jól tudjuk azt is, hogy ma Magyarországon rendkívül alacsony a részmunkaidős foglalkoztatás. Ennek nemcsak a bölcsődei férőhelyek hiánya az oka, hanem az alacsony fizetések is, hiszen, ha az átlagfizetést nézzük a közszférában, akkor senki sem mondhatja el azt, hogy olyan magas fizetések vannak, amelyek kapcsán, ha részmunkaidőben való arányos foglalkoztatásra kerül sor, akkor ez vajon eleget nyújt-e a család számára a gyermekneveléshez és a megélhetéshez.

Úgy gondolom, és az az álláspontunk, hogy ez a törvényjavaslat elsősorban a gyermekgondozási segély megkurtításával függ össze - mint ahogy ez az államtitkár úr expozéjában el is hangzott -, ezen túlmenően pedig igyekszik azt a munkanélküliségi növekedést valamilyen módon kozmetikázni, amire feltehetően sor kerül abban az esetben, ha lejár a két év, munkahely nincs - mint ahogy ezt ma már napirend előtti felszólalásomban is elmondtam, hogy a munkanélküliség riasztóan emelkedik, 566 ezer ma a munkanélküliek száma -, akkor vajon mi lesz azokkal az anyákkal, akiknek lejár a kétéves gyese. Igaz, hogy felmondási tilalom alatt állnak a törvényjavaslat szerint, de ez mennyiben fogja megoldani, hogy valóban dolgozni tudjanak? Erre a kérdésre a törvényjavaslat nem ad választ.

A munkaügyi ellenőrzéssel kapcsolatban kívánom még azt megjegyezni, hogy nem értünk egyet a jelenlegi szabályozással, azzal, amit elfogadni terveznek, mert nem tesz különbséget a munkaügyi ellenőrzés során megállapított hibák között. Tehát azonos súlyúnak értékeli azt is, ha csak egy adminisztrációs hiba történik, és azonos súlyúnak azt is, ha súlyosan megszegik a munkaügyi, munkavédelmi szabályokat. Nem jó ez a gondolat, mert emlékeztetném önöket arra, hogy nemegyszer olyan példákat hoztunk ide a parlament elé, a döntéshozók elé, amikor munkahelyek azért szűntek meg, azért szűnt meg egy egész vállalat, mert apró hibát követett el, és emiatt nem indulhatott el semmilyen pályázaton, ami például a munkahelyeket megőrizhette volna.

A legutóbb éppen Ékes József képviselő úr említette a miniszterelnöknek az Ajka Kristály ügyét, ahol egy egészen elképesztő dolog miatt szabtak munkaügyi bírságot a cégre. Az történt, hogy valaki a műszakváltásra nem érkezett meg betegség miatt, és aki ott dolgozott éjszaka, az folytatta a délelőttös műszakot is, mert ellenkező esetben leállt volna a termelés. Ezért bírságot szabtak ki rájuk, ezért elesnek mindenféle munkahelymegőrző pályázati lehetőségtől, és meg fog szűnni több mint háromszáz ember munkahelye. Ezt a mérlegelés nélküli szigorítást elfogadhatatlannak tartjuk.

Végül, de nem utolsósorban még szeretném azt is elmondani önöknek, ami a felszámolásokkal kapcsolatos. Ha valaki már látta, vagy megkeresték valamelyik képviselőtársamat azzal kapcsolatban, hogy mi történik egy vállalkozásnál, ha a felszámolás, illetve a végelszámolás elindul, akkor az nagyon jól tudja, hogy a legnagyobb probléma eleve a felszámolóbiztos kijelölésénél van; nem a biztos személyével, hanem azzal az idővel, ameddig erre végre sor kerül. Mert ezek hónapokig eltartó huzavonák, miközben az ott dolgozók teljes bizonytalanságban élnek, hiszen elkezdődik a felszámolási, végelszámolási eljárás, és ennek kapcsán fel kell mérni a cégnek még megmaradt vagyonát, kötelezettségeit, illetve követeléseit, és amikor ez megvan, ezután kerülhet sor arra, hogy az ott dolgozók megkapják jogos járandóságukat, ha erre még van lehetőség, ha nincs, akkor pedig a Bérgarancia Alaphoz fordulhatnak, és az is hetekig eltart, amire végre ezzel történik valami.

Az, hogy be kell jelenteni a végelszámolás, felszámolás várható időpontját, véleményem szerint illuzórikus elképzelés, mert előre nem lehet megmondani pontosan, hogy ez a határidő mikorra várható, hiszen nagyon jól tudja államtitkár úr is és az itt ülő képviselők, hogy sokszor évekig eltartó folyamatról van szó. Helyesebb lenne, ha egy ütemezést kellene a felszámolás, végelszámolás alatt álló cégnek küldeni a munkaügyi központba, akár a regionális központba, akár valamelyik kirendeltséghez, azért, hogy lássa a munkanélküliek ellátásával, elhelyezésével foglalkozó szolgálat, hogy mit kell tennie, és milyen feladatok várnak rá is. Ezért ez a javaslat ebből a szempontból erősen kifogásolható.

Természetesen vannak még a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban egyéb kifogásaink is, amelyeket majd a legközelebbi vitanapon kívánok folytatni, lévén, hogy a felszólaláshoz biztosított időkeret hamarosan lejár. Azt kérem az államtitkár úrtól, aki most a tárcát képviseli, hogy az elhangzottak alapján, és amikor a vita zárására kerül sor, akkor szíveskedjék a konkrét kérdésekre és kifogásokra válaszolni, mert így ez a törvényjavaslat ezekkel a súlyos problémákkal nem támogatható, elfogadását nem is támogatjuk, sem mi, sem pedig a KDNP frakciója.

Köszönöm a figyelmüket. (Kontur Pál tapsol.)