Felszólalás adatai

DR. SZŰRÖS MÁTYÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszteri expozéban, de a képviselőcsoportok tartalmas vezérszónoki beszédeiben is elhangzott a tárgyalt törvény alapját képező felfogás és koncepció; ezt nem kívánom megismételni. Magam is osztom azt az álláspontot, hogy a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény megalkotása fontos és időszerű feladatunk, országgyűlési képviselőknek. Egy nemzeti ügyről van szó, ezért fontosnak tartom, hogy személyesen is állást foglaljak az ügyben.

A célunk az lehet, hogy a szomszédos államokban élő magyaroknak nyújtott kedvezményekkel és támogatásokkal hozzájáruljunk megmaradásukhoz, sőt gazdasági, kulturális, valamint politikai és jogi környezetük jobbításához, általános rendezéséhez, s mindezáltal nemzeti azonosságuk megőrzéséhez, kiteljesítéséhez.

Ez természetesen a mi feladatunk, hogy ehhez hozzájáruljunk. A törvény elfogadásával valóban történelmi adósságot is törleszthetünk, hiszen több mint nyolcvan év óta először teremthetünk rendezett viszonyt az anyaország és a határon túl élő magyarok között, és konkrét tartalommal tölthetjük meg azt a közösen vallott elvet, hogy a határon túli magyarság a nemzet szerves részét képezi, s felelősséggel tartozunk sorsáért. Így még inkább közfeladattá válhat e fontos nemzeti kérdés kezelése.

Tisztelt Képviselőtársaim! A határon túli magyarok kérdése az igazságtalan és szégyenletes trianoni békeszerződés óta létezik. Megoldására és kezelésére különböző felfogások, koncepciók és tervek születtek, illetve kerültek alkalmazásra, míg eljutottunk a máig. A két világháború között a területi revízióra való törekvés jellemezte a hivatalos politikát, amely közismerten kudarcot vallott, károsnak bizonyult. Voltak akkor is értelmiségiek, akik másképp gondolkodtak, mint például Szabó Dezső: kelet-európai konföderációban.

A második világháború után, a létező szocializmus idején, az idegen megszállás körülményei között egy elvont internacionalizmus uralta el a hivatalos politikát, amely lényegében a Szovjetunió érdekviszonyait fejezte ki, magára hagyva a nemzetet, főleg a határon túli részét. Voltunk akkor is, akik ezzel szembeállítottuk nemzeti érdekeink felkarolását az adott körülmények és lehetőségek között. Az internacionalizmus ellenszereként vetettük fel a nemzeti kérdések kezelésének szükségességét.

Barátságos gesztusnak tekintem, hogy Németh Zsolt államtitkár úr is utalt erre a nyilatkozatra, és természetesnek tartom, hogy Tabajdi Csaba képviselőtársam is megemlítette az 1988-as nyilatkozatomat, amelynek kidolgozásában, kivitelezésében neki is volt személyesen része.

Mi akkor a nemzeti érzéseket és törekvéseket kiváltó fontos eseményre számítottunk, azt terveztük meg ebben a folyamatban, amiről beszélek. A Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon pedig, 1989-ben az alkotmány tervezetébe került ez a tézis, az akkor megfogalmazott kötelezettség, a következőképpen: "A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását."

Azt is fontosnak tartom, hogy mind államtitkár úr, mind mások megemlítették Antall József e témával kapcsolatos fontos vállalását. A rendszerváltás óta, tehát 1989 óta sok minden történt az alkotmányban rögzített kötelezettség gyakorlati megvalósításában, míg eljutottunk - röviden szólva - a magyarság, a nemzet határmódosítás nélküli egyesítésének vagy összefogásának felfogásáig, koncepciójáig és ennek a gyakorlatáig, hiszen a napirenden lévő törvényjavaslat tárgyalása már ezt fejezi ki.

(21.30)

Időközben történt más is: lényegében kialakult egyfajta struktúra a határon túli magyarság és az anyaország kapcsolataira vonatkozólag. Szeretném remélni, hogy rátalálunk - de lehet, hogy már rá is találtunk a helyes útra, ha a történelmi előzményekre gondolok -, amely elvezet a határon túli magyarság helyzetének általános rendezéséhez, vagy legalábbis a magunk részéről erre törekedve ehhez hozzájárulunk, és így elő tudjuk segíteni a térség általános stabilizálódását és Magyarország csatlakozását az Európai Unióhoz, miközben nemzeti önbecsülésünket is megőrizzük.

Ezek után röviden néhány szót a kérdés nemzetközi vonatkozásairól. Eddigi tapasztalataim alapján úgy látom, hogy a nemzetközi jogi követelményekkel összhangban lévőnek lehet tekinteni ezt a törvényt, amely nem sérti más országok szuverén jogait.

A másik dolog: nem lenne szükség rá, ha a szomszédos országokban élő magyarok szellemiekben és anyagiakban nem szorulnának rá az anyaország támogatására. Az utódállamokban ugyanis nem történt egyetlen nagy horderejű, mondjuk úgy, stratégiai intézkedés, amely gyökeresen javította vagy körültekintően rendezte volna a magyarság helyzetét az elmúlt nyolc évtized alatt. Ezért indokolatlannak tartom a szlovák és a román kormányfő fenntartásainak hangoztatását, különösen addig, amíg Szlovákiában érvényben vannak a Beneš -féle dekrétumok, vagy amíg Romániában nincs magyar egyetem, amíg a magyar egyházi javakat nem szolgáltatják vissza, és így tovább. Gondolom, most az zavarja őket, hogy még nincs is meg a törvény, a Magyar Országgyűlés még el sem fogadta, csak a híre terjedt el, máris felértékelődött a szomszédos országokban a magyarsághoz való tartozás - ez már egyfajta kis eredmény.

Ez a törvény, illetve a munkálkodásunk ilyen irányban véget vethet az asszimilációnak, vagy legalábbis lefékezheti azt, megakadályozhatja a magyarság apadását és elvándorlását. Úgy gondolom, az Európai Uniónak sem okozhat gondot ez a törvényjavaslat, illetve ennek a törvénynek az elfogadása. És fontos számomra, gondolom, valamennyiünk számára, hogy az érintettek, a határon túli magyarok szervezetei támogatják a törvényjavaslatot, és élni kívánnak az általa adott lehetőségekkel. Azért is tennünk kell, hogy az anyaország lakossága, az itthoniak tudják: erősíteni kell nemzetünket az összefogás révén, illetve ezáltal javulnak lehetőségeink a nemzetközi színtéren, Európában, szélesebb értelemben a nemzetközi színtéren, de különösen Kelet-Közép-Európában.

Végül annyit: ne higgye senki, hogy a nemzet mint kategória gyorsan el fog tűnni a színtérről a globalizálódó világban! A nemzet, a nemzeti keretek és a regionális integráció nyújthat védelmet a globalizáció káros hatásaival szemben, és jobban tudunk az előnyeivel élni, hogyha így gondolkodunk és erősítjük a nemzeti összefogásunkat.

Én tehát támogatom a törvényjavaslatot, meg fogom szavazni. Nyilvánvalóan lesznek módosító javaslatok, úgy gondolom, hogy azokat is körültekintően kell kezelnünk.

Köszönöm szépen. (Taps.)