Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Igazából kíváncsian várom, hogy ha Novák Elődnek egy újabb belső levelezési listára szánt levele szivárog ki, amelyben majd értékeli a Jobbik körüli offshore ügyekbe keveredett háttérembereket, akkor ott mi lesz a valódi vélemény, amit megtudhatunk, valójában hogyan áll ehhez a kérdéskörhöz, és mi az, amit a párt körül egyre inkább sertepertélő offshore lovagokról valójában gondol. Reméljük, hogy előbb-utóbb majd ezt is elolvashatjuk (Dr. Schiffer András: Vajna jobbikos lesz?) egy másik fórumról kiszivárogva. (Novák Előd: Vajnáról beszélj addig is! ‑ Zaj. ‑ Az elnök csenget.)

Engedjék meg, hogy a KDNP nevében először is arról szóljak, hogy minden ilyesfajta ügynek, sorozatnak vagy mechanizmusnak, amely adóelkerülésre, adóeltitkolásra, a tulajdonosi kör eltitkolására épül, nyilván van egy nagyon erős etikai hiány alapja. Az, amikor akár a politikában, akár máskor arról beszélünk, vagy amikor azt írjuk az Alaptörvényben, hogy Magyarországnak egyfajta lelki vagy etikai megújulásra van szüksége, azt hiszem, hogy igazán az ilyen ügyeknél látjuk, hogy mekkora szükség van erre. Mekkora szükség van akár a képzésben is, a közgazdászképzésben vagy máshol etikai oktatásra, és mennyire szükség van alapvető értékek lefektetésére. Hiszen ha ezek erősebbé tudnak válni, és nem a pénz az egyetlen értékmérő az életben, hanem, ahogy ezt a KDNP is vallja, hogy ehhez képest sokkal fontosabb morális, erkölcsi értékeket is tudunk a társadalomban egyértelművé tenni, akkor sokkal inkább elkerülhetőek ezek a trükkök.

Mert bizonyára sok országban, sokféle szabályt hoztak, és nagyon sok nemzetközi szerződés van, az Európai Unión belül is számtalan kezdeményezés volt, főleg a nagy iparosodott termelő országok részéről, hogy az offshore-ozást akár Unión belül, akár Unión kívül visszaszorítsák, de alapvetően mindig újabb és újabb módokat keresnek ezek a spekulánsok, hogy a jövedelmüket és a kilétüket eltitkolják. Így tehát nem lehet más, mint az etikai alapelvek erősítése az, ami a leginkább megóv minket az ilyesfajta pénzkimenekítéstől, nyereségkimenekítéstől.

Fontos alapelvünk, ami lehet, hogy távolinak tűnik a mai vitanapon, hogy maga a tőke, a pénz nem válhat el az értékteremtő munkától. Minél inkább egy‑egy pénztömeg vagy tőketömeg emberibb léptékben felfoghatatlanná válik, embertelenné válik, a tulajdonos már nem tudja befolyásolni pontosan annak a nagy befektetési alapnak vagy annak a pénztömegnek a sorsát, eltávolodik az embertől, embertelenné válik, ami egy családi vállalkozás vagy egy nagyobb cég számára felfoghatatlan, az előbb-utóbb emberellenes is lesz.

Márpedig ezek azért emberellenesek, hiszen azt a közterhet viszik ki az országból, azt a közterhet spórolják meg a tulajdonosnak, ami igazából abban az országban járna a közösségnek, járna az embereknek a közteherviselés jegyében.

Mi, kereszténydemokraták azt valljuk, hogy a tulajdonnal, a pénzzel, a nagyobb vagyonnal két kötelezettség is jár. Az egyik a másoknak való munkahelyteremtés kötelezettsége, a másik a jótékonykodásnak, a társadalmi szolidaritásnak a kötelezettsége. Akik így adóoptimalizálással eltüntetik a vagyonukat, ezt a két, szerintünk alapvető, a tulajdonnal, a pénzzel járó kötelezettségüket nem teszik meg, hanem csak a földi vagyonukat gyarapítják minél nagyobb és nagyobb mértékben. Márpedig a profitmaximalizálás mellett a társadalmi felelősségvállalás is fontos, figyelembe veendő szempont kell hogy legyen mindenkinek.

(19.20)

Az államnak pedig nyilván feladata ezzel a közteherviseléssel a társadalmi különbségek csökkentése. Minden ilyen offshore-ozás igazából a társadalmi különbségek növelését segíti elő ahelyett, hogy a helyben termelt értéknek, a helyben a nemzeti összterméket gyarapító többletnek mindenki valamelyes részben a haszonélvezője lenne. Ez az etikai alapja annak, amiért mind az offshore-t, mind az offshore-hoz vezető utat a KDNP a magyar Alaptörvénynek is a bázisán elutasítja.

Na de hát kicsit nehéz helyzetünk van itt, Európában az Európai Unió tagjaként, hiszen tudjuk, hogy az Európai Unió vezetője, Jean-Claude Juncker egy olyan Luxemburgnak volt éveken, évtizedeken keresztül a vezetője miniszterelnökként, pénzügyminiszterként, amely nagyhercegséget a nemzetközi tudományos életben például Stephen Shay professzor, a Harvard Egyetem nemzetközi adójogi szakértője Jean-Claude Juncker ideje alatt csak adóügyi eldorádónak nevezte, ahol minden nagyobb cég szinte megfordult, aki megpróbálta multinacionális cégként az adóbevételét vagy eltitkolni, vagy minimalizálni.

Igen, azt hiszem, elég sok nemzetközi újságírói vagy más szervezet állapította meg, hogy az Unió mai elnökének vezetése alatt Jean-Claude Junc­ker ‑ hi­szen ’89-től 2009-ig pénzügyminiszterként, ’95-től 2013-ig pedig miniszterelnökként ‑ határozta meg Luxemburg adóparadicsommá válásának történetét. Nos, hát ezzel nagyon sok adóbevételt húzott ki más országok, elsősorban más uniós országok zsebéből. Ezt nemcsak mi állítjuk, hanem az ENSZ fejlesztési szervezete szintén megállapította, hogy Luxemburg egy olyasfajta tőkebefektető országgá vált, amely igazából csak adóoptimalizálást szolgált, hiszen az a pár százezer ember, aki ott él, nem indokolt ekkora pénzügyi mozgásokat.

A Financial Times azt írta Jean-Claude Junckerről, hogy 18 éves miniszterelnöksége alatt Luxemburg az EU legnagyobb adóparadicsomává vált, és az OECD is azt állapította meg, hogy a nagyhercegség, Luxemburg nem felelt meg a pénzügyi átláthatósági és nyilvánossági előírásoknak. A Bizottság, amikor még nem Juncker vezette, hosszú időn keresztül kívánt fellépni ezzel a más országokat megkárosító gyakorlattal, aránytalan gyakorlattal szemben, nemcsak Luxemburggal szemben, de Hollandiával és Írországgal is, hiszen azt mondta a Bizottság, a még nem Juncker által vezetett Bizottság, hogy a Juncker által vezetett luxemburgi és a másik két ország tisztességtelen adóelőnyhöz juttatott multinacionális cégeket. A másik két ország együttműködött a Bizottsággal, Juncker Luxemburgja nem működött akkor együtt a Bizottsággal. Ez is beszédes, hogy minket hányszor szólít fel a Bizottsággal való olyan területeken is az együttműködésre, amely nem harmonizált terület, mert nemzetállami hatáskör, ő maga pedig egy harmonizált területen sem volt hajlandó, ha ilyesfajta optimalizálásról, adóelkerülésről vagy speciális adójogszabályokról, adómeg­álla­podásokról volt szó, ő maga nem volt hajlandó az akkori Bizottsággal együttműködni.

A mostani panamai dokumentumok kapcsán kiderült botrány kapcsán elmondhatjuk azt is, hogy a Panamához kapcsolódó országok közül a második helyezett Jean-Claude Juncker hazája, Luxemburg 10 877 offshore céggel, és ezután erősen lemaradva következik Ciprus 6374 ilyen céggel. Teljes mértékben megkérdőjelezhető a kiszivárgott iratok alapján is a nagyhercegség teljes adórezsimje, ami nem más, mint a Juncker-kormányoknak, a mostani bizottsági elnöknek a terméke.

A luxemburgi kormányt, ahogy mondtam, 18 éven át irányította, és ezalatt 2002 és 2010 között külön testre szabott hivatalos adómeg­állapodást kötött 343 multinacionális céggel. Ilyen volt az IKEA, az Apple vagy a Deutsche Bank. Azt mondhatjuk, hogy a szóban forgó cégek igen előnyös feltételek mellett több száz milliárd dollárt folyattak át Luxemburgon, luxemburgi cégeken keresztül. A Financial Times számításai szerint a Luxemburgba átmentett nyereség után effektíve kevesebb, mint 1 százalék, azaz egyetlenegy százaléknál is kevesebb adót fizettek.

Az ötszáz legnagyobb amerikai vállalatcsoportból 170 volt jelen leányvállalatával Luxemburgban, 95 milliárd dollárnyi bevételt folyattak keresztül, és 2012-ben ebből a 95 milliárd dollárnyi bevételből Luxemburgnak 1 milliárd 40 millió dollár adót fizettek be. Ez is az 1 százalék körüli adótételnek a bizonyítéka. Erre mondta ‑ ahogy mondtam ‑ a Harvard Egyetem nemzetközi adójogi szakértője, hogy ez egyfajta eldorádóvá vált.

Jean-Claude Juncker végig védelembe vette hazájának az adórendszerét, csak amikor már az Unió büntetésekkel fenyegette, akkor volt hajlandó bármifajta engedményekre Luxemburg, és akkor változtatott ezeken a szabályokon, átláthatósági szabályokon, de lényegében a banktitok ott a gyakorlatban 2017-ig is fennmarad, elég sokáig megőrizve ezeknek a cégeknek a megfoghatatlanságát, vagy biztosítva nekik ezt az adóügyi optimalizálási, más néven adóelvonási lehetőséget nemzetközi téren. Arról már nem is szólnék most hosszabban, hogy milyen transzferárazási központ is volt az a luxemburgi cégháló, ami kiépült. Tehát nehéz az Európai Unióban úgy az offshore ellen fellépni, hogy ha rabló-pandúr oldalt nézünk, akkor nem biztos, hogy a Bizottság elnöke éppen a jó oldalon szerzett mély ismereteket az offshore-ozás természetéről.

Azért is nehéz erről teljes mértékben a nagy nyilvánosság előtt objektíven beszélni, hiszen a sajtóban is nagyon sok téren merül fel offshore tulajdon. Ha megnézzük az elmúlt időszakban a legolvasottabb portálok tulajdonosi szerkezetét, az Indexnél láthatjuk a Panama-botrányban felmerült nevek egyikét, aki a kiszivárgott iratok szerint két cégnél is meghatalmazottként szerepelt, a Whitestone International Seychelle-szigeteki társaságnál és a Novum Asset Managementnél. A Whitestone éveken át tulajdonosa volt az Indexet is kiadó Central European Media Publishingnek, a CEMP-nek. Az Index Zrt. közvetlen tulajdonosa a Fleminghouse Investment Ltd. nevű ciprusi offshore cég volt, ami a sajtóban megjelent értesülések szerint Bajnai Gordonhoz oly mértékben vagy inkább olyan tekintetben volt bekötve, hogy ő volt a kézbesítési megbízottja a cégnek. De tulajdonolta az Index-portált egy másik ciprusi offshore cég, a Vitonas Investments Ltd. is, amely fedőcég közbeiktatásával tudta irányítani ezt a médiabirodalmat is.

A közben megszűnt Cinkről a mai napon is lehetett olvasni, hogy az amerikai kiadója, aki erre pénzt adott, milyen nagy bajba került, és lehet, hogy be kell zárnia egy személyiségi jogi per miatt az üzletet, ami nagyon sokat termelt neki korábban, de a személyiségi jogi védelem Amerikában, úgy látszik, végül ezen a téren megállította ezt a fajta médiaalkotási vagy lájkvadászati hullámot. Ennek az egykori honlapnak is a tulajdonosa a Blogwire Hungary Szellemi Alkotást Hasznosító Kft. volt, amely cégnek egyedüli üzletrész-tulajdonosa a Kajmán-szigeteken bejegyzett Gawker Media Group Inc. volt. Ennek az alapja volt egy amerikai honlap is, amelyből kifejlődött egy honlapcsalád.

Ha szintén további médiaorgánumokat nézünk, a 444 vagy a Magyar Narancs esetében a Panama-iratokban felmerült még egy magyar ügyvédi iroda neve is, amit az újságírók által feltárt Panama-papírok 96 offshore cég esetén neveznek meg közvetítőként, ami azt is jelenti, hogy az ügyvédi iroda a legaktívabb magyar szereplőként vett részt a panamai offshore buliban. A cégjogi ügyekkel foglalkozó iroda volt egyébként a Media Development In­vest­ment Fund Inc. kézbesítési megbízottja. Ez a cég ‑ mondjuk MDIF-nek röviden ‑ 2014-ben a 444.hu-t kiadó Magyar Jeti Zrt.-ben vásárolt tulajdonrészt, korábban pedig a Magyar Narancs kiadójában is. Lehetne még sorolni példákat, de ebből látszódik, hogy azért is nehéz a teljes felderítés, hiszen a sajtó egy részében is, illetve az Európai Unió vezetésében is megtalálhatjuk azt az offshore szálat, ami akadálya lehet a teljes igazság kiderítésének.

S ha már az igazság minden részletének kifejtésénél tartunk, ne feledkezzünk meg Gyurcsány Ferenc volt kormányfőnek az Altus Luxembourg nevű ‑ a már említett Luxemburg kapcsán ‑ ér­de­kelt­ségén keresztül ellenőrzött vállalkozásairól. Gondoljunk arra, hogy Bajnai Gordon egykori miniszterelnök a 2000‑es évek első felében ciprusi offshore társaság kézbesítési megbízottjaként járt el, vagy gondoljunk Puch László szocialista exkincstárnokra, akihez kötődő vállalkozásokat adótervezésre alkalmas svájci cégek birtokolhatják, Veres Jánosra, Simor Andrásra, Boldvai Lászlóra. Ezek azok a szocialista politikusok, akik bizonyára sokkal bővebben tudnának az offshore-ról beszélni, hiszen mi magunk az iratokból vagy újságcikkekből táplálkozunk, ők maguk pedig egy‑egy részén oly mértékben érintettek voltak, hogy az MSZP expénztárnoka vagy egykori pénzügyi főembere, Boldvai László még vissza is lépett a párttisztségektől, de Tóbiás József, aki jelenleg az MSZP elnöke, biztosította őt, hogy a továbbiakban is számít rá. Ebből látszik, hogy itt nagy változásra a baloldalon nem lehet számítani, hiszen bárki bármilyen ügybe keveredik, az MSZP bizalma továbbra is fennáll vele kapcsolatban.

(19.30)

Azt tudom mondani konklúzióként is, mint amit az elején mondtam, hogy az ilyesfajta ügyektől, az ilyesfajta ügyeskedésektől ugyan a jogszabályok nagy garanciákkal tudnak minket távol tartani, de nagyon fontos, hogy Magyarország Alaptörvénye úttörőként ‑ és azt hiszem, akár az európai jogalkotás számára is példaértékűen ‑ tartalmazza az offshore tilalmat, amely minden olyan intézkedésnek megadja az alapját, a lehetőségét, amit ma itt ebben a vitában bárki kér és követel.

Azoknak a jogos igényeknek az alapját, amelyek akár a parlamentben, kormánypárti és ellenzéki oldalon megfogalmazódnak, akár a közvéleményben megfogalmazódnak, és azt kívánják, hogy az állami életből, az állami élet környékéről minél inkább száműzzük az offshore cégeket, amelyek átláthatatlan tulajdonosi szerkezetűek vagy az adót kiviszik, a megfizetendő adó értékét kiviszik Magyarországról, ezeknek a követeléseknek a jogi alapját az öt évvel ezelőtt elfogadott és hatályba lépett új magyar nemzeti Alaptörvény fektette le. E nélkül az Alaptörvény nélkül sokkal gyengébb lenne Magyarország, sokkal kevésbé tudnánk fellépni ezen vállalkozásokkal szemben, már csak azért is, hiszen egy kétharmadba öntött jogszabályban, az Alaptörvényben szerepelnek ezek a kitételek, amelyek mindenki számára egyértelművé teszik, hogy hosszú távon, még ha kormányok változnak is, jönnek-mennek Magyarországon, és újra olyan kiváló, idézőjelben mondom a kiválót, személyek kerülnek kormányra, akiknek a kinevezettjei olyan mondatokkal örvendeztetik meg Magyarországot, mint Simor András, hogy: „Nincsenek offshore befektetéseim, de hazahozom őket.”, tehát még ha ilyenek is kerülnének újra Magyarországon hatalomra, akkor őtőlük is a magyar Alaptörvény meg fogja védeni az adózókat, meg fogja védeni a nemzet közösségét, mert az offshore tilalmat hosszú távon kiszámíthatóan szerepeltette az Alaptörvényben.

Úgyhogy aki offshore-ozni akar, az jobb, ha a magyar államot és a magyar közpénzeket elkerüli, ehhez az Alaptörvény megteremtette a jogi fellépés lehetőségeit. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)