Készült: 2024.04.26.01:29:21 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

142. ülésnap (2011.11.28.), 6. felszólalás
Felszólaló Harrach Péter (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 4:22


Felszólalások:  Előző  6  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten valóban egy súlyos esemény történt: a hitelképességünk leminősítése. Én most nem szeretnék arról beszélni, amit sokan felvetnek, maguknak a hitelminősítőknek a hitelessége, illetve a tárgyilagosságuk, inkább azt a mondatot idézném, amit részben az ellenzék, részben a bankok és a sajtó egy része és az ellenzékhez közel álló szakértők mondanak: a leminősítés a kormány gazdaságpolitikájának következménye. Így szól ez a mondat.

Bármilyen furcsa, ez részben igaz is - valahogy úgy igaz, mint ahogy a gyógyszernek van hatása és mellékhatása. Ebben az esetben a kormány gazdaságpolitikájának a hatása az volt, hogy az államadósság csökkent, a költségvetés hiánya szintén csökkent, és a devizahitelesek védelmezése történt meg. Az eszköz persze, amit a kormány alkalmazott, alkalmas volt arra, hogy az érintettek, különösen a pénzintézetek ellenállását, ellenérzését is kiváltsa. Ezek az eszközök pedig: a bankadó, a különadó, az árfolyamrögzítés, a végtörlesztés lehetősége, tehát a megosztott közteherviselés. A kérdést fel kell azonban tennünk, hogy indokolt volt-e ez a leminősítés. Részben azzal indokolják, hogy magas az államadósság és magas a lakosság eladósodása. Mindez igaz - más kérdés persze, hogy honnan eredt ez. Viszont a probléma kezelése példaértékű volt: csökkent az államadósság, és védelmet kaptak a devizahitelesek.

A következő nagy kérdés számunkra az, hogy mi lesz a következménye ennek a leminősítésnek. Nyilvánvaló, hogy sokkal nehezebb helyzetbe kerül az ország, sokkal nehezebb lesz a kilábalás ebből az állapotból. Ha megengedik, itt egy hasonlattal hadd éljek: ha valakit lesodor a vihar a hajóról, és kétségbeesetten próbál kiúszni a partra - persze nem a görög partra -, az meglepetten veszi észre, ha megáll mellette egy csónak, és egy vigyorgó fickó kinyúl belőle, és a víz alá nyomja. Ez magyarázható, ha az ellenfélről van szó, de indokolni, azt hiszem, nem lehet. És akkor jön a végső kérdés, ami most már minket érint, egy pillanatra a hasonlatnál maradva: miért van az, hogy az úszó rokonai ott állnak a parton, és nem neki drukkolnak, hanem a víz alá nyomónak? Lehet, hogy azért, mert az örökség nagyobb vonzerőt jelent, mint maga a személy? És ha a hasonlatot megpróbáljuk megmagyarázni, akkor nyilván Magyarország a partra úszó, a víz alá nyomó pedig a hitelminősítők és mindazok, akik mögöttük állnak.

A kérdés persze továbbra is kérdés marad, hogy az ellenzéki pártok miért nem gyakorolják azt a közös nemzeti felelősséget, amit ilyen helyzetben jogosan elvárhatnánk tőlük. Amikor az ország nehéz helyzetbe kerül, és a kormányzattól független, szándékával nem egyező helyzetet kell megoldani, akkor miért nem tud a politikai osztály egységesen, a nemzeti felelősséget gyakorolva megjelenni? (Közbeszólás az MSZP soraiból: 2008!)

(13.20)

Erre a kérdésre válaszolni kell. Persze, költői a kérdés. Lehet, hogy a szavazatmaximálás szempontja fontosabb (Dr. Józsa István: 2008! - Nyakó István: A választási törvényben elrendezitek.), mint a nemzeti érdek, de még egyszer felteszem a kérdést: nem lenne fontosabb a közös nemzeti érdeket gyakorolni?

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból. - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Két évvel ezelőtt...)




Felszólalások:  Előző  6  Következő    Ülésnap adatai