Készült: 2024.03.29.12:14:48 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

119. ülésnap (2015.11.19.), 36. felszólalás
Felszólaló Demeter Márta (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:10


Felszólalások:  Előző  36  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DEMETER MÁRTA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném röviden összefoglalni ezt a törvénymódosítást, ami előttünk fekszik: a pofátlanságnak a netovábbja. És ha igazán megbecsülnék a katonák munkáját és a honvédségi dolgozók munkáját, akkor be sem jöhetett volna a Ház elé egy ilyen javaslat, amiről az államtitkár úr is és Vas Imre képviselőtársam is beszélt.

Ez, röviden összefoglalva, arról szól, hogy az elmúlt öt évben nem végezték el azt a munkát, amit kellett volna, sőt nemhogy nem végezték el, hanem kifejezetten leépítették a Magyar Honvédséget, óriási forrásokat vontak el a Magyar Honvédségtől, és most, hogy ténylegesen megnövekedhet a feladatellátás és többletfeladatokról beszélünk, és a biztonságpolitikai környezetünk változik, most jönnek rá, hogy valamit tenni kell.

(10.20)

És nagyon szépen egyébként államtitkár úr és képviselő úr is elmondta, hogy a honvédelem nemzeti ügy. Gondolom, a honvédelmi törvény 1. § (1) be­kezdését olvasták. Én szeretném, hogyha ez nemcsak a törvény betűje lenne, hanem ténylegesen őszintén így gondolnák. És ha ezt a feladatot öt évig nem végezték el, pedig folyamatosan felhívtuk arra a figyelmet, hogy ténylegesen komoly teendői vannak a kormánynak, akkor ‑ nagyon remélem ‑ legalább most elkezdik. De nem így, ahogy ebben a törvényjavaslatban látjuk. Merthogy miről szól ez a törvényjavaslat? A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben úgymond rugalmasabbá tegye a feladatellátás személyügyi kereteit. Na, hát ez arról szól, hogy az így is bőven erőn felül teljesítő és a teljesítőképességük határán lévő katonákat, honvédségi dolgozókat a megnövekedett feladatok ellátásával rendkívüli módon leterhelik. Az tény, hogy olyan emberekről beszélünk, akiknek az átlag állampolgártól eltérő és magasabb állóképessége és teljesítőképessége van, de ettől függetlenül igenis túlterheltek, és innentől kezdve ez a javaslat szinte korlátlanul terhelhetővé tenné őket. Miről szól ez?

Hogyha a közalkalmazottakra gondolunk, akik a Magyar Honvédségnél dolgoznak, ez alapján a javaslat alapján a felek írásbeli megállapodással eltérhetnek a munka törvénykönyve rendelkezéseitől, amelyek az alábbiak: a munkavállaló beosztás szerinti heti munkaideje legfeljebb 48 óra lehet; a teljes napi munkaidő esetén naptári évenként 250 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el; kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb évi 300 óra rendkívüli munkaidő rendelhető el; az ilyen megállapodás alapján teljesített munkaidő nem vehető figyelembe a rendkívüli munkaidő éves felső korlátja szempontjából; az időtartamát a más munkaköri feladatokhoz kapcsolódó rendkívüli munkavégzéstől elkülönítve tartja nyilván a munkáltató; időtartama a rendes munkaidőn és más munkaköri feladatokhoz kapcsolódó rendkívüli munkaidőn felüli naptári évenként legfeljebb 832 óra lehet. Tehát a közalkalmazottak esetén a munka törvénykönyve ezen rendelkezéseitől tekintenek el. A katonák esetén pedig az alábbi rendelkezései felfüggeszthetők a honvédek jogállásáról szóló törvénynek: a vezénylésre vonatkozó szabályok; a szolgálatteljesítés időtartamára vonatkozó szabályok; szolgálatteljesítési időre vonatkozó rendelkezések, ezek között munkaközi szünet, pihenőidő, pihenőnap, munkaszüneti napok, túlszolgálat, őr-, ügyeleti és készenléti szolgálat. Tehát ezek mind-mind felfüggeszthetők.

Tehát azt gondolom, az, hogy békeidőszakban ilyen mértékben el akarnak térni a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó szabályoktól, ez egészen elképesztő. És mindez különösen megdöbbentő annak fényében, hogy a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet rendkívül hosszú ideig fenntartható. Tehát a közalkalmazottak esetén a maximálisan elrendelhető 832 órányi ‑ ami 104 munkanap ‑ rendkívüli munkavégzés lényegében azt jelenti, hogy figyelemmel arra, hogy 52 hét van egy évben, akár a közalkalmazott január 1-jétől december 31-éig folyamatosan dolgoztatható is.

Az rendkívül cinikus, hogy ehhez még azt is elvárják, hogy a közalkalmazott ebbe beleegyezzen, hiszen a javaslat e szabályok érvényesítését a felek megállapodásától teszi függővé. És nem gondolom, hogy azt bárki is elhinné, hogy ténylegesen a közalkalmazott szándékán múlna ez a dolog.

Rendkívül árulkodó az is, hogy a Hszt. módosításáról szóló törvényjavaslat, ami már itt volt a Ház előtt, ennek a vitájában Kontrát Károly államtitkár szerint a rendvédelmi szervek esetében a túlszolgálat maximumának 416 órára emelése nem jelent szigorítást, hiszen a hatályos törvény is 350 óra kötelező és 60 óra önkéntesen vállalt túlszolgálatot tesz lehetővé. Tehát ez abszolút jó példája annak és mutatja azt, hogy a Belügyminisztérium szerint is mennyire önkéntes a túlszolgálat vállalása.

Elfogadhatatlan az, hogy tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben a honvédek jogállásáról szóló törvény szolgálatteljesítési időre és pihenőidőre vonatkozó rendelkezései teljesen felülírhatók és a szolgálatszervezésért felelős parancsnok parancsával pótolhatók. Békeidőben a törvények ilyen mértékű felfüggesztése a jogállamiság teljes megcsúfolása. Külö­nösen elfogadhatatlan, hogy nem csupán a túlszolgálat idejére, hanem az annak ellentételezésére vonatkozó szabályoktól is el lehet térni.

Szeretnék áttérni egy másik rendelkezésére a törvényjavaslatnak. A KNBSZ és a Honvédelmi Minisztérium gazdasági társaságainak a létesítményeit is fegyveres biztonsági őrség őrizheti, ahogy azt mondta államtitkár úr. Az ilyen fegyveres biztonsági őrség tagjaira vonatkozó rendelkezések több kérdést is fölvetettek, ebből egy dolgot szeretnék kiemelni, és a törvényjavaslat kapcsán tisztázni, az pedig az, hogy van egy olyan fordulat megemlítve ebben a szakaszban, hogy „létesíthető azzal is”. Emiatt nem egyértelmű, hogy valójában többletkövetelményeket fogalmaznak meg, vagy pedig éppen ellenkezőleg, az alkalmazásra vonatkozó fő szabályt enyhítik.

Tehát összefoglalva, a legfontosabb elemek azok, hogy elfogadhatatlan, hogy mind a közalkalmazottakat, mind pedig a katonákat ilyen szinten megfosszák úgymond a meglévő jogaiktól. Természetes, hogy módosító javaslatot fogunk benyújtani, mert ez abszolút elfogadhatatlan ebben a formában, ahogy van. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy a honvédelmi törvény, ami egyébként kétharmados törvény, azt is meghatározza, hogy különleges jogrendben miként lehet eltérni a katonák szolgálati jogviszonyára vonatkozó rendelkezésektől. Eszerint rendeletben a békeidőszaktól eltérően állapíthatók meg többek között a beosztásba történő kinevezés és felmentés, áthelyezés, a vezénylés, a kirendelés, ellátás, szabadság, a fegyelmi felelősség, méltatlanság, továbbá a szolgálat egyéb szabályai. Tehát még különleges jogrendben is jogszabály, a Honvédelmi Tanács, a köztársasági elnök, illetve a kormány rendelete és nem pedig a szolgálat megszervezéséért felelős elöljáró határozza meg a szolgálati jogviszonyra vonatkozó szabályokat. És ha ilyen mértékű korlátozást az Alaptörvény és a vonatkozó kétharmados sarkalatos törvény különleges jogrendben sem tesz lehetővé, akkor az teljesen egyértelmű, hogy ez békeidőben sem lehetséges.

Államtitkár úr beszélt az ország védelméről, Európa védelméről. Abszolút botrányosnak tartom, hogy a Fidesz-frakció, illetve a kormány beszél védelemről, merthogy a védelem és a biztonság ott kezdődik, hogy felelős honvédelmi politikát folytatnak; ott kezdődik, hogy nem drasztikusan leépítik a Magyar Honvédség képességeit, nem ilyen hatalmas létszámhiánnyal küzd a Magyar Honvédség, mint ahogy most, hanem igenis, előrelátó politikával és felelősséggel, tervezéssel és a források megfelelő biztosításával készülnek föl akár a megnövekedett feladatokra, akár arra, hogy szinte teljesen egyértelmű, hogy a védelem egyik sarokköve az, hogy a Magyar Honvédség megfelelően tudjon működni, és folyamatos fejlesztések legyenek.

Nézzük, mi történt az elmúlt öt évben, hiszen a tegnapi nap a Fidesz-frakció egy közleményben azt írta, hogy: „A polgári kormány az elmúlt öt évben folyamatosan növelte a védelemre fordítható forrásokat.” Akkor nézzük, hogy mik a számok: 2010-ben a GDP 1,06 százaléka volt a költségvetés; 2011-ben 0,97 százalék; 2012-ben 0,81; 2013-ban 0,77; 2015-ben már csak 0,75 százalék. Képviselőtársaim, ez mi, ha nem csökkenés?! És természetesen nemcsak százalékos arányban csökkent, hanem ez összegszinten is azt teszi, hogy több mint 200 milliárd forint az, amit kivontak a Magyar Honvédség működéséből az elmúlt öt évben. Tehát erre mondja azt a kormány, hogy növelte a költségvetést. És minden fideszes képviselőt szeretnék emlékeztetni, mivel a Fidesz-frakció adta ki ezt a közleményt, hogy a fideszes képviselők darabra megszavazták azokat a költségvetési törvényeket, azokat a költségvetéseket, amelyek folyamatosan csökkentették a Magyar Honvédség költségvetését.

(10.30)

Nézzük a létszámot! Egyértelműen látszik, hogy azért akar minden szolgálatteljesítésre vonatkozó korlátozást és jogot felfüggeszteni a kormány mind a közalkalmazottak, mind még szigorúbban a katonák esetében, mert egyszerűen óriási létszámhiánnyal küzd a Magyar Honvédség, és ténykérdés, hogy igen, változik a biztonságpolitikai környezet, egyre több feladatot szükséges ellátniuk a katonáknak. Túl­szolgálatra jelenleg is van lehetőség, és ha figyelembe vesszük, hogy a kormánynak ez a módosítási szándéka valószínűleg abból adódhat, hogy már a túlszolgálat sem elegendő, szeretném jelezni önöknek, hogy a túlszolgálatot maximálisan figyelembe véve, már 120 százalékon vannak dolgoztatva ezek az emberek. Ha ez a törvényjavaslat így ebben a formában átmegy a Ház előtt, ez lehet 180 százalék is meg 200 százalék is. Tehát azt gondolom, hogy igen, olyan emberekről beszélünk, akiket a munkájukért köszönet illet. A Magyar Honvédség már csak azért tudja ellátni a feladatait és még azért működőképes, mert ezek az emberek rendkívül elhivatottak és állományban maradtak közülük még ennyien, de ettől függetlenül ők nem gépek. Szeretném felhívni a figyelmet, emberekről beszélünk, nem pedig gépekről!

Hogy néznek ki a létszámadatok? Az engedélyezett létszám 29 700 fő, ebből még a Honvéd Vezérkar főnökének bevallása szerint is 5500 fős hiányról beszélhetünk. De akkor nézzük meg a statisztikai létszámot! Ha minden állománykategóriát összeadunk, 2300 fős hiányról beszélünk minimum és ebből azoknál, akik egyébként a Magyar Honvédség gerincét alkotják, a legénységi, a szerződéses állomány, az altisztek körében összesen 1200 fős a hiány. Tehát csak a legénységi állományban 1000 fős hiányról beszélhetünk.

De nem csak a létszámhiány okoz óriási problémát. Magában a 2014-es zárszámadásban is láttuk, hogy a technikai eszközök amortizációját jelző érték százalékos arányban közel 30 százalék. Tehát rendkívül elöregedettek a Magyar Honvédség eszközei. Ténykérdés, hogy az elmúlt öt évben megszűnt a harcihelikopter-képesség, a szállítóhelikopter-képes­ég a megszűnés határára sodródott, a merevszárnyas szállítóképesség szintén. Most megtörtént egy AN26-os felújítása, de ettől függetlenül bőven akadna teendő. A katonák egyéni felszereléséről pedig már nem is beszélek, mert nagyon nehéz arra szavakat találni, hogy ez milyen tragikus állapotban van. Tehát ezek azok a sikerek, amelyeket ezek szerint úgy érez a Fidesz-frakció, hogy elért.

Tehát ha védelemről beszélünk, úgy használják a védelem szót és úgy használják a biztonság szót, hogy az, amit a honvédelem területén az elmúlt öt évben a kormány tett, az önmagában maga a biztonsági kockázat, mert olyan eszközökről beszélünk… Nyilván az állomány kiképzése, a toborzás mind-mind olyan dolog, ami akár rövidebb időn, pár hónapon belül is megtörténhet. Ezért gondolom, hogy ebben mindenképpen sürgős feladata van a kormánynak, ezzel kapcsolatban van is határozati javaslatunk, erről egy következő felszólalásomban természetesen fogok bővebben beszélni. Azonban nem akkor kell kitalálni, hogy szükség van védelmi képességekre, amikor ott van a feladat és valamit meg kell oldani. Mert, azt gondolom, egyetértünk abban, hogy sem helikoptereket, sem más technikai eszközöket, sem egyéni felszerelést nem lehet csak úgy a semmiből előrántani egyetlen pillanat alatt.

Ehhez igenis felelősségvállalás kell. Ez lenne egy megfelelő biztonságpolitikának, védelempolitikának az alapja, nem pedig az, amit csinálnak. Az önmagában a biztonsági kockázat. Nagyon sürgősen változtassanak ezen! (Heringes Anita tapsol.)




Felszólalások:  Előző  36  Következő    Ülésnap adatai