Felszólalás adatai

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mondandómban először az ajánlás 545., 546. és 547. pontjához szeretnék kapcsolódni, de előtte engedjenek meg egy másik javaslathoz történő kapcsolódást, véleménynyilvánítást.

Bőhm András képviselő úr beszélt arról, hogy módosító javaslat van a Ház előtt az adóerő-képesség számításában, vagyis abban, hogyan ösztönözzük azokat az önkormányzatokat, amelyek képesek fejlesztési forrásokat teremteni, természetesen nem állami forrásból. Fónagy képviselő úr is említést tett erről, és támogatta ezt a javaslatot.

A javaslat tartalma az, hogy azok az önkormányzatok, amelyek fejlesztéseik kapcsán tudnak saját forrásaikból olyan fejlesztéseket generálni, működtetni, esetleg más forrásokkal együtt elvégezni, azok legyenek kedvezményezettek. Azért legyenek kedvezményezettek, mert ezek a fejlesztések vagy a fejlesztés végrehajtásának a stádiumában, vagy a későbbiek során is munkahelyeket jelentenek, állami bevételeket jelentenek, olyan később megjelenő bevételi forrásokat jelentenek a költségvetésnek, amelyeket megéri most, ebben a 2007-es költségvetésben elviselt némi bevételkieséssel is akár, de honorálni.

A javaslat jellegzetesen nagyvárosi javaslat, valljuk be ezt őszintén. Jellegzetesen nagyvárosi javaslat, tisztelt képviselőtársaim. Ezt azért szeretném elmondani, mert egyetlen javaslattevőnek és egyetlen támogatónak sem lehet abban a naiv hitben ringatózni, hogy természetesen minden településnek lehetősége - a joga mellett - igénybe venni ezt a támogatási formát; jellegzetesen nagyvárosi javaslat, hiszen a nagyvárosok tudnak saját költségvetésükből, saját forrásaikból fejlesztésekre fordítani, és úgy gondolom, ezt világossá kell tenni mindenki előtt, mindenki számára. A kérdés tehát az, hogy vajon a nagy állami későbbi költségvetési bevételekért, munkahelyekért, a fejlesztések kapcsán megjelenő egyéb bevételekért képesek vagyunk-e itt, a parlamenti patkóban ezt a javaslatot közösen támogatni, még akkor is, ha ez érdeksérelemmel jár mindazon önkormányzatok számára, amelyek ezt nem képesek megtenni.

Mondandóm további részében, mint ahogy említettem, az ajánlás 545., 546., 547. pontjával szeretnék foglalkozni, és ebben a tárgykörben és több más ajánlási pontban, amely ehhez kapcsolódik, volt már vita ma. A költségvetés úgy fogalmaz, hogy a közoktatás átalakításának hangsúlyos eleme az esélykülönbségek mérséklése, a diszkrimináció felszámolása, a jelenleginél hatékonyabb rendszer működtetése. Ennek egyik eszköze az önkormányzatok társulásainak ösztönözése. Tisztelt Ház! Annak a véleményemnek szeretnék hangot adni, hogy ha nincs költségvetési kiigazítási kényszer, ha nincs a konvergenciaprogramnak való megfelelés kényszere, akkor is lépnünk kellett volna ebben a költségvetésben közoktatási és más ügyekben. Nem annak az eredménye a mostani, a költségvetésben foglalt lépéssorozat tehát, hogy nekünk költségvetést kell kiigazítani, vagy meg kell felelni a konvergenciaprogram aktuális tételeinek, hanem égető szükségszerűség, hogy lépéseket tegyünk akár a közoktatás területén is, hiszen mindannyian tudjuk a következő nagy problémákat: fogyó gyermeklétszám, különösen az alapfokú intézményeinkben; megjelenő, nem önkormányzati fenntartású alapfokú intézmények, amelyek ezt a problémát csak színezik; nem hatékony működés; szegregáció, amiről keveset beszéltünk a mai vitanapon, és nem csak etnikai alapon, hanem szociális alapon, akár földrajzi alapon is. Van tehát probléma, amelynek a középpontjában a gyermek áll, hiszen elhangzott ma már az intézmény, a fenntartó önkormányzat és természetesen az igen becsült pedagógustársadalom érdeke is, de a gyermeké, az még egyelőre nem, márpedig az ő érdeke az, hogy színvonalas intézménybe járjon.

Lépni kell tehát, és ebben a tekintetben szeretném kifejteni azt a véleményemet, hogy a nyolc hónapos finanszírozás és a szeptember 1-jétől belépő teljesítménymutatós finanszírozás ellenében megfogalmazott ajánlási pontok részünkről nem támogathatók. Nem támogathatók azért, mert egy olyan lépést tartalmaznak, amely elvezet - kényszer útján, ez igaz, financiális kényszer útján, ez igaz - ahhoz, hogy egy gazdaságosabb és gyermekelvűbb működés alakulhasson ki. (Sic!) Kétségtelen, hogy ez a változás azt fogja eredményezni, hogy a fenntartóknak és az intézményeknek lesz lépéskényszere a következő évben. Én nem feltétlenül azt vizionálom ezeknek a lépéseknek a kapcsán, hogy intézmények fognak tönkremenni tömegesen. Azt gondolom, hogy egy racionális és higgadt helyi vitával rendezheti mindenki, hogy egy sokkal gazdaságosabb működés alakuljon ki úgy, hogy közben megfelel a közoktatási törvényben és természetesen a költségvetési törvényjavaslatban foglaltaknak, annak tehát, hogy a csoportlétszámok, az intézményi működés racionálisan alakuljon.

Szeretnék kapcsolódni mondandómban továbbá a tankönyvtámogatással kapcsolatos módosításokhoz, az 552. ajánlási ponthoz. A szocialista frakció olyan javaslatot kíván támogatni, amelyben a tankönyvtámogatások körében ott lesznek a három- vagy többgyermekesek is, ott lesznek azok a nagycsaládok, amelyek rá vannak szorulva erre a szolgáltatásra. De egyben szeretnénk támogatni azt az elképzelést, amely a lehető legszélesebb, majd' teljes körben a kölcsönzött tankönyvekhez köti ezt a segítséget a szociálisan rászorultak számára.

Tisztelt Ház! Mondandóm utolsó részében pedig az 504., 507., 508. ajánlási pontokat kívánnám említeni, amelyek a mai vitában alapfokú művészeti oktatás címen jelentek meg, és nem lebecsülve természetesen az alapfokú művészetoktatás jelentőségét, talán a költségvetés egyéb tételeihez képest hangsúlyosabban is jelentek meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Sok érv elhangzott amellett, hogy ezeket az intézményeket segíteni kell akár normatívaemelés árán is. Egyvalamiről azonban nem beszéltünk a mai napon: a valóságról; arról a valóságról, amely ezt az egyébként törvényben foglalt lehetőséget és szolgáltatást a gyermekek számára a magán művészeti intézmények körében változó színvonalon, változó szolgáltatási esélyekkel, sok esetben gyanú által körüllengve valósítja meg, és most igyekeztem nagyon óvatosan fogalmazni. Minden személyes tiszteletem azoké az intézményeké, ahol színvonalas oktatás, akár magán-művészetoktatás folyik, minden tiszteletem azoké az ott dolgozó pedagógusoké és azoké a szülőké, akik gyermekeiknek meg akarják adni ezt a lehetőséget, de nem lehet elmenni a valóság mellett, amellett, hogy az intézmények egy része nem feltétlenül felel meg a minőségi követelményeknek. Éppen ezért tehát a módosítások kapcsán a minőséget kell a középpontba állítani, nem pedig csak és kizárólag a normatíva kérdését. Azt a minőséget, amit ezek az intézmények adni tudnak és adni kötelesek a gyermekek számára. Adni kötelesek, és nem halogatható tovább az a fajta minősítési akkreditációs rendszer, amelynek el kell választania az értékest az értéktelentől, az értékteremtőt a nem értékteremtőtől, a hasznosat a kevésbé hasznostól. Tisztelettel szeretnénk majd javasolni a módosítások során és támogatni azt, hogy a magán-művészetoktatás keretében és általában a művészetoktatás keretében - bár nem az önkormányzatok által fenntartott intézményekkel van igazán a gond - a minőség, a minőség bizonyítása, az akkreditáció kerüljön a középpontba, és ezután működjön ez a szolgáltatás mindenki, főleg a gyermekek hasznára és ne csak a szülőkére.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm, hogy meghallgatták a mondandómat. (Taps az MSZP soraiból.)