Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KISSNÉ KÖLES ERIKA nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót. Spoštovani Gospod Predsednik! Cenjeni Državni Zbor! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyarország Kormánya által T/2085. számon benyújtott, a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat nemzetiségi napirenddé nyilvánítását az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottsága kérte, aminek oka, hogy bizottságunk tagjai és az országos nemzetiségi önkormányzatok elnökei közül néhányan észrevételezték, hogy elmaradt a törvényjavaslat országos nemzetiségi önkormányzatok és az országos nemzetiségi bizottság által történő véleményeztetése.

Elmaradt ez annak ellenére, hogy a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 118. § (1) bekezdés a) pontjában kimondja, hogy az országos nemzetiségi önkormányzat véleményt nyilvánít az általa képviselt nemzetiségeket érintő jogszabályok tervezetéről. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 19. §-a pedig a következőképpen fogalmaz: „Ha törvény valamely állami, helyi önkormányzati vagy más szervezet számára kifejezetten jogot biztosít arra, hogy a jogállását vagy feladatkörét érintő jogszabályok tervezeteit véleményeztesse, a jogszabály előkészítője köteles gondoskodni arról, hogy az érintett szerv e jogával élhessen.”

Az elmúlt héten beterjesztett, a nemzeti köznevelésről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat ugyan a nemzetiségi köznevelés tartalmi, strukturális elemeit nem kifejezetten érinti, vannak azonban olyan részei, melyekre a nemzetiségek esetében is figyelmet kell fordítani.

A nemzetiségi köznevelés terén az elmúlt évek sok pozitív változást hoztak. Ezeket szeretnénk mi óvni és lehetőségeinkkel élve fejleszteni és kiterjeszteni.

Már az 1993. évi kisebbségi törvény lehetővé tette, hogy a nemzetiségek költségvetési intézményeket, óvodákat, iskolákat hozzanak létre és tartsanak fenn. Ezzel a kezdetekkor kevés nemzetiségi közösség élt, amit talán a fenntartáshoz nyújtandó támogatások megítélésének bizonytalansága okozhatott. Ugyanakkor egyre erőteljesebben jelentkezett és jelentkezik máig az igény, hogy a nemzetiségi nevelő-oktató munka átalakuljon, komoly mértékű és mélyreható fejlesztéseket hajtsunk végre.

A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 23. § (1) bekezdése kimondja, hogy a köznevelés és a felsőoktatás törvényi szabályozása, az oktató-nevelő tevékenység szerkezetének és tartalmának meghatározása, valamint e tevékenység ellenőrzése során e törvénnyel összhangban érvényesíteni kell a nemzetiségek kulturális autonómiájának megfelelő nevelési és oktatási érdekeket.

A nemzetiségi nevelés és oktatás számunkra kulcsfontosságú. Céljai és feladatai között a következők szerepelnek: a nemzetiségi tanulók nemzetiségi öntudatának, nyelvi, kulturális identitásának fejlesztése, a kétnyelvűség gyakorlati alkalmazására határozott késztetés, a nemzetiségi nyelven való önművelés igényének és készségének tudatos kimunkálása.

Magyarország helyesen ismerte fel, hogy az ország területén élő nemzetiségek ? ahogy ez a határainkon túl élő magyarság esetében is így igaz - asszi­milációjának lassítása, esetlegesen a helyzet megfordítása érdekében a nemzetiségi nyelvek oktatásának hatékonyságát kell nagyon határozott úton növelni.

A magyar jogalkotásban 2010 után mind a nemzeti köznevelésről szóló, mind pedig a nemzetiségek jogairól szóló törvény megújult, amit a nemzetiségi nevelést és az oktatásirányítást meghatározó alapdokumentumok átdolgozása, megújulása is követett, illetve követ.

A nemzetiségi neveléssel és oktatással kapcsolatos feladatokat az egy évtizede, 2004-ben elfogadott középtávú fejlesztési terv figyelembevételével napjainkban több szereplő hatékony együttmunkálkodásával lehet ellátni. Ezek között találjuk a köznevelésért, közoktatásért felelős szaktárcát, annak nemzetiségi nevelésért-oktatásért felelős referensét, az egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkárság kollektíváját vagy a köznevelési államtitkárság munkatársait, illetve az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet nemzetiségi referenseit, de mondhatnám a nemzetiségi bizottságot, akik intézményeink és önkormányzataink segítségére vannak. Az előbb felsoroltakat persze kiegészíti a költségvetési támogatások célcsoportokhoz történő eljutását végrehajtó szaktárca felelős közreműködői köre.

A hatályban lévő köznevelési törvényünk értelmében a köznevelés szolgálat, melynek törvényi és jogszabályi hátterét, az egyes műveltségi területekhez tartozó oktatási alapelveket, a Nemzeti alaptantervet és az egyes tantárgyakhoz használandó kerettantervet, továbbá a nevelés-oktatás megvalósításához szükséges pénzügyi garanciákat a magyar állam biztosítja. Ebből következően a nemzetiségek bizottsága szükségesnek tartotta áttekinteni az előttünk fekvő törvénytervezetet.

A nemzetiségi oktatás azokon a településeken folyik, ahol erőteljes a nemzetiségi jelenlét, és ezek ma már sok nemzetiségi közösség esetében inkább a kistelepülések. E települések önkormányzatainak az anyagi erőforrásai korlátozottabbak voltak, intézmények fenntartására, működtetésére kevesebb összeget tudtak fordítani, talán az iskolákban folyó tartalmi munkára sem tudtak kellő mélységig figyelni.

A nemzetiségi önkormányzatokról ugyanakkor tudható, hogy a nemzetiségi nevelés és oktatás e szervezeteknél van a legbiztosabb kezekben. Értelemszerűen így a jelen tervezet rájuk is hatással van.

Magyarországon ma 41 köznevelési intézmény működik országos vagy települési nemzetiségi önkormányzatok fenntartásában. Ezek óvodák, általános iskolák, illetve többcélú intézmények. Így a horvát nemzetiségnek négy, a németnek hét, a szlováknak hét, a románnak hat, a szerb önkormányzatnak három, a szlovénnek kettő, a romának három, a görögnek egy, illetve a ruszinnak szintén egy; a bolgár, lengyel és görög nemzetiségnek egy-egy kiegészítő nemzetiségi iskolája van. Ezeken felül több száz, óvodák esetében önkormányzat vagy iskolák esetében KLIK által fenntartott intézményben folyik nemzetiségi nevelés.

A benyújtott törvényjavaslat 1. § (4) bekezdése a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 4. § 11. pontját módosítva szűkíti az intézményátszervezés fogalmát, azzal, hogy a jövőben nem minősül átszervezésnek az, ha jogszabályváltozás miatt kell alapító okiratot módosítani.

Megítélésünk szerint a nemzetiségi nevelési feladatot ellátó intézmények esetén intézményátszervezéssel összefüggésben a nemzetiségi önkormányzatokat egyetértési jog illeti meg, ezért ennek a fogalomnak a szűkülése okán ez korlátozódni fog vagy egyáltalán elmarad.

A nemzetiségi oktatás alapelve, hogy minden gyermek anyanyelve szerinti nemzetiségi önazonosságának megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön. A nemzetiségek bizottsága célszerűnek látná éppen ezért pedagógiai szakmai szolgáltatások nemzetiségi vonatkozású ellátását is a nemzetiségek részére nevesített intézmények révén.

A törvényjavaslat 5. § (2) bekezdésében a pedagógiai szakmai szolgáltatások igénybevételének lehetőségét nem terjeszti ki a nemzetiségi önkormányzatok által fenntartott intézményekre, hiszen a következőképpen fogalmaz: „Az állami fenntartású nevelési-oktatási intézmény a pedagógiai szakmai szolgáltatásokat a hivataltól veszi igénybe.”

Nyilvánvaló, hogy a nemzetiségi nevelési-okta­tási intézményeknek is szüksége van pedagógiai szakmai szolgáltatókra. A nemzetiségi nevelés sajátosságaira tekintettel nemzetiségi pedagógiai szakmai szolgáltató intézményi és szaktanácsadói, szakértői köre lenne a legcélszerűbb. Ennek oka, hogy a nemzetiségi nevelés jellemző sajátosságait a nemzetiségi szakemberek minden bizonnyal alaposabban látják át, problémaérzékenységük e területen talán kifinomultabb és lényeglátóbb, a nemzetiségi pedagógiai szakmai szolgáltatókra tehát szükség van.

A pedagógiai szakmai szolgáltatások térítésmentes igénybevételét ugyanakkor ? amiről e paragrafus (3) bekezdése beszél ? méltányosnak látnánk kiterjeszteni az egyházi, magán köznevelési intézményeken túl azon nemzetiségi köznevelési intézményekre is, melyek fenntartója köznevelési megállapodást kötött az oktatásért felelős miniszterrel.

A törvény tervezett módosításában kérdéseket vetett fel az országos nemzetiségi önkormányzatok és a bizottságunk számára a további nevesítés köre, amely például a 24. §-ban állami és önkormányzati fenntartású nemzetiségi intézményekre írja elő az etikai kódex alkalmazását, nevesíti az egyházi fenntartót, de nem tesz említést a nemzetiségi önkormányzatok fenntartásában működő intézményekről.

(18.00)

Bizottságunk úgy látja, hogy az etikai kódex alkalmazását ki kell terjeszteni a mi intézményeinkre is.

A lemorzsolódással veszélyeztetett tanulók kifejezetten nagy számban vannak jelen a roma nemzetiség köreiben. A törvényjavaslat e pontját bizottságunk ugyancsak kiemelten kezeli. A tankötelezettség végéig nem csupán a piacképes szakmai bizonyítvány megszerzése, de még az általános iskola nyolc osztályának az elvégzése is veszélyeztetett az esetükben. Jelenleg az Alaptörvényben biztosított, hátrányos megkülönböztetés tilalmának részletszabályait törvény, mégpedig az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. CXXV. törvény tartalmazza, nem rendelet és nem országgyűlési határozat.

A tárgyalt T/2085. számú törvényjavaslat 27. §-ában tervezett deregulációs szabállyal kapcsolatban civil jogvédők komoly aggályokat fogalmaztak meg. Egyes roma közösségek képviselői a hátrányos megkülönböztetés tilalmát féltik e módosítás kapcsán. Én hiszem, hogy erre nem kerülhet sor.

Észrevételeinket még folytatnám, de a részletes vitáig bizottságunk ezeket tartotta érdekesnek ismertetni a tisztelt Házzal. Köszönöm a figyelmüket. Hvala za prozornost. (Taps.)