Felszólalás adatai

(14.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! 1990-ben, amikor a rendszerváltozás időszaka eljött, jómagam, de szerintem velem együtt az egész ország, az egész társadalom azért ment el szavazni, mert tudta, hogy az a rendszer, ami az életünket több mint 40 éven keresztül irányította, tovább nem tartható. (Dr. Józsa István: És most?) Nem tartható egyrészt azért, mert elképesztő ideológiai és szellemi rombolást hajtottak végre, és nem tartható azért, mert az országunk teljes egészében eladósodott, gyakorlatilag tönkrement, és a továbbiakban már nem lehetett a társadalmunkat finanszírozni.

Senki nem gondolta, jómagam sem gondolhattam azt, hogy 20 év elteltével a magyar parlament tagjaként a tisztelt Házban arról kell vitanapot tartani, hogy Magyarország ismét milyen szörnyű és megalázó körülményeket kénytelen megélni. Kovács László képviselő úr, illetve Gyurcsány Ferenc képviselő úr, volt miniszterelnök úr azt mondta, hogy a tények magukért beszélnek. Jó lenne, ha adatot gyűjtenénk és az adatokból táplálkoznánk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én ezt megtettem, és ma az internet világában adatot gyűjteni nem is olyan nagy nehézség, egy kis idő kérdése és az adatok szinte mindenki előtt ott állnak és megmutatják Magyarország valós állapotát, megmutatják, hogy hogyan, mikor és miként jutottunk el ebbe a mai állapotba. De még mielőtt ehhez hozzákezdenék, engedjék meg, hogy egy gondolatsort áldozzak annak az általam fontosnak tartott tényezőnek, hogy egy ország irányítása, egy gazdaság irányítása - bár a számokból adódóan jóval nagyobb és jóval átfogóbb - semmiben sem különbözik egy család irányításától (Dr. Józsa István: Hát mitől, tényleg?): a bevételek és a kiadások egyenlegének, azok summájának egyensúlyban kell lennie, és ha a bevételei és a kiadásai egyensúlyban vannak, akkor a család nem fog eladósodni.

A család ha nem adósodik el, akkor a társadalom jól működik, ha a társadalom jól működik, akkor a benne élő családok boldogok. Mi ma Magyarországon eljutottunk abba az állapotba, hogy sem a családok nem boldogok, mert eladósodtak, gyakorlatilag a fejük tetejéig, sem az önkormányzatok, amelyek szintén eladósodtak az elmúlt 20 évben, és sem a magyar állam - amely nem más, mint a családok összessége - nem boldog, mert 22 000 milliárd adósságállománnyal szembesült 2010-ben a kormányváltás pillanatában.

És itt szeretnék visszatérni Kovács László gondolatsorához, aki azt mondta, hogy a tényeket, tisztelt képviselő úr. Hát beszéljenek a tények, tisztelt képviselőtársaim! A szocialista kormányok a 2002-es kormányváltáskor átvett adósságállományt tőlünk 8200-8300 milliárddal vették át, és most, amikor 2010-ben a kormányváltás megtörtént, ebből több mint 20, majd' 22 000 milliárd adósságállomány jött össze. Ha a kettő summáját vesszük, akkor mindenki jól látja, hogy ez 14 ezer milliárd forint, amely pénz horribilis, döbbenetesen nagy és egész egyszerűen olyan elképesztő számsor, amelyből a mai magyar társadalom egésze nem képes - csak ha összefogással és közös akarattal indul - kijutni.

A szocialista kormányok megtették azt a szívességet, tisztelt képviselőtársaim, hogy úgy vették föl a hiteleiket, hogy azoknak a hiteleknek a visszafizetése ütemezését egész egyszerűen rátették a következő kormány nyakára. Ilyenkor szeretném azt rögzíteni, hogy a kormányok mögött, a képviselőtársaim mögött választópolgárok vannak, és a választópolgárok összességét képviseljük e tisztelt Házban, ezért amikor arról beszélünk, hogy kormány kormányra helyez adósságot, akkor gyakorlatilag nem történik más, mint az előző kormány a társadalom egészére, a rájuk szavazókra is ráteszi mindazt az adósságállományt, amelyből ma közösen ki kellene hogy evickéljünk.

2011-ben, tisztelt szocialista képviselőtársaim, több mint 2000 milliárd forint törlesztést kellett az országnak kiizzadnia, 2012-ben majd' 2,5 ezret, és egy döbbenetes számot hadd említsek önöknek: 2013-ban 3500 milliárd adósságállományt kell visszaszolgáltatni a szocialista kormányok jóvoltából. (Dr. Józsa István: Ennek fogalma sincs az egészről!)

Végezetül engedjék meg, hogy ahogy kezdtem, úgy fejezzem be, a családi gazdálkodás, illetve az állami gazdálkodás közötti párhuzammal. Tisztelt Képviselőtársaim! Én összességében nem vagyok hitelellenes, azt gondolom, hogy a hitel, ha mértékletesen és keretek között van tartva, igenis segítheti egy közösség munkáját. Ellenben, mint ahogy az előbb szocialista képviselőtársam mondta, hogy önök nem is tudják, hogyan kell a fejlesztéseket csinálni - ezt fel is írtam magamnak -, tisztelt képviselőtársaim, ha a beruházásokhoz, olyan beruházásokhoz veszünk föl hiteleket, amelyek a későbbiekben nem termelik vissza a hitelnek még a kamatát sem, akkor az a beruházás felesleges és nem finanszírozható beruházás volt.

A magam részéről nem kérek mást tisztelt képviselőtársaimtól, elsősorban a szocialista és liberális érzelmű képviselőtársaimtól, hogy gazdálkodjanak úgy, mint ahogy gazdálkodnak otthon saját családjaik körében, és mivel a saját családjaik körét nem teszik tönkre, ezért ne vegyék a bátorságot, hogy tönkretegyék a társadalom teljes vertikumát. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)