A felszólalás szövege:

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum támogatja úgy a Fidesz, mint a népi kezdeményezés által elénk terjesztett javaslatot, hiszen ezt elsőként mi tettük meg tavaly szeptemberben, amikor egy ugyanilyen tartalmú, jellegű javaslattal éltünk.

Mi volt az akkori javaslatnak az indokolása, és mi vezetett minket arra, hogy ezt a lépést elsőként megtegyük? Tavasz óta kisebbségi kormánya van az országnak, és ez a kisebbségi kormány úgy tűnik, hogy működésképtelen.

(18.00)

Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy nálunk, Magyarországon sajnos az elmúlt 18 vagy 19 év alatt még a többségi kormányzás normális kultúrája sem alakult ki, nemhogy a kisebbségi kormányzásé.

Amellett, hogy a kormány kisebbségben kellett hogy végezze a munkáját, nemcsak ő volt tehetetlen, és nemcsak ő volt kormányzásra képtelen és alkalmatlan, hanem az ellenzék is képtelen és alkalmatlan volt arra, hogy számbeli fölényét kihasználva olyan javaslatokat terjesszen elő, illetve fogadjon el, ami az ország helyzetét javította volna.

Tehát most itt nem csak a kormányról van szó, amikor a parlamentet fel akarjuk oszlatni, hiszen a kormányváltásnak lett volna egy másik alkotmányos módja, ez a konstruktív bizalmatlanság elve, illetve ennek az érvényesítése. Ehhez elvileg az ellenzéki többség megvan, de az ellenzék - egyetértés híján, illetve kezdeményezés híján - ezzel a lehetőséggel nem tudott élni.

A népi kezdeményezés sem a kormányváltást szorgalmazza, hanem a parlament önfeloszlatását kezdeményezi. Nem mintha ebben nem lenne benne a jogos kormányzati kritika, de mégiscsak rólunk van szó. Mert a parlament az elmúlt esztendőkben képtelen volt arra - különösen a négy hónap óta tartó válság idején -, hogy a minimális elvárható együttműködést az oldalak között biztosítsa vagy produkálja.

Ha megnézzük más nyugat-európai vagy közép-európai országok példáját, hogy hogy reagáltak a válságra, hogy reagáltak a nehéz helyzetre, akkor mindenütt tapasztalható volt, hogy a politika szereplői, oldalhoz való tartozástól függetlenül keresték a közös megoldási lehetőségeket, félretették a pártpolitikai érdekeket, mert tudták, hogy a nemzet pillanatnyi érdeke sokkal fontosabb, mint a pártérdekek hangoztatása és hangsúlyozása.

Egyébként, ha az előrehozott választások eredményeképpen átalakul a parlament, és a mostani ellenzék kerül kormányra, de a gondolkodás nem változik, ha a mentalitás nem változik, a kompromisszumképtelenség akkor is jellemző lesz az Országgyűlésre, akkor vödörből csöbörbe kerülünk, mert tulajdonképpen az a parlament, bármilyen többsége van, a kétharmada valószínűleg nem lesz meg, nem lesz képes a kétharmados törvények sokaságát módosítani.

Tehát még egyszer mondom, hogy a kormányzati képesség hiánya, a hitelvesztés, amit a kormány elszenvedett, az a bizalmatlanság, a társadalmi tőke szintjének a minimum felé való közelítése, az nagyon nagy probléma, de azért van ennél egy sokkal nagyobb probléma, ami a parlament, illetve a politikai élet minden szereplőjét terheli, és amiben mindnyájan felelősek vagyunk, és ezért kell az Országgyűlésnek feloszlatnia magát: mert csődöt mondtunk. Nem tudjuk a helyzetet kezelni, a kisebbségi kormány nem képes kormányozni, a többségben lévő ellenzék nem tud kompromisszumra jutni, hogy számbeli fölényét, akaratát érvényesítse, tehát az egész társaság úgy, ahogy van működésképtelennek bizonyul.

Egyébként ez a mostani helyzet - miután azt el kell ismernünk, hogy politikai osztatunk a kétpártiság felé megy - a kétpártiság kudarca. Hiába ülnek a parlamentben olyan pártok - kisebb pártok természetesen -, akik jó javaslatokkal, szakmailag megalapozott javaslatokkal állnak elő, se a kormányoldal, se az ellenzéki oldal támogatását nem képesek elnyerni, mert egyiknek sem érdeke, hogy olyan javaslatokat támogasson, ami az ország érdekeit szolgálná, és esetleg háttérbe szorítaná a pártérdekeket.

Ezen érvek alapján a Magyar Demokrata Fórum természetesen támogatni fogja ezt az indítványt, mind a kettőt, a Fideszét is és a népi kezdeményezést is, és bízik abban, hogy a következő parlamentben a gondolkodás, a mentalitás, a politikai kultúra magasabb szintű lesz, és az együttműködésre, a kompromisszumra hajlandóak lesznek az új szereplők.

A kormányképességhez a mi viszonyaink között többségre van szükség, és bízunk abban, hogy a következő kormány olyan többséget tudhat maga mögött, ami egy biztos, kiszámítható, stabil kormányzást fog eredményezni.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban. - Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Nem mehetek el szó nélkül az országgyűlési biztos úr napirend előtti felszólalása mellett és a rá adott reakciók mellett sem, hiszen tegnap még nem tudtuk, hogy ma erre sor fog kerülni. Döbbenetes, ami most itt a parlamentben ez alatt a háromnegyed óra alatt történt. Döbbenetes, hogy amit országgyűlési biztos úr mondott, azt alig-alig értették meg. Alig értették meg, hogy itt arról van szó, hogy a verbális agresszió, ami az egész magyar társadalmat belepi, így válik manifesztummá, az a gyilkosságokban testesül meg, ami ellen közösen kell fellépni.

A reakció, amit a miniszter úr produkált, tulajdonképpen a rendőrség bőrét mentegette. Menthetetlen a helyzet, a rendőrség óriási mulasztásban van a felderítéseket illetően.

Amit a fideszes képviselő, Farkas Flórián mondott, az nem volt más, mint a felelősség áthárítása a kormányra. A kormány megérdemli, de ez nem csak rajta múlik. A válasz pedig arról szólt, hogy azért a kormány derék dolgokat tesz, csak éppen a helyzet nem akar javulni.

(9.50)

Hát nem tetszenek észrevenni, hogy ez nem pártkérdés? Nem veszik észre, hogy egy-egy díszcigánnyal a két nagy pártban semmire se fognak menni? Meg hárommal sem? Nem veszik észre, hogy vannak olyan nemzeti kérdések, amelyek esetében megkerülhetetlen a nemzeti összefogás, a politikai elit összefogása? Ha a Fidesz kormányra kerül, ő majd jobban tudja kezelni a cigányság problémáit? Az MSZP sem tudja! Ezt csak együtt, közösen tudnánk megtenni, ha lenne őszinte szándék és őszinte akarat, és túl tudnánk lépni azon az árnyékon, ami azt jelenti, hogy a pártérdekek mindig elsődlegesek, és mindig a valós problémák előtt vannak.

Akár tetszik, akár nem, a legsúlyosabb nemzeti kérdéseink és problémáink egyike a cigányság ügye. Közel egymillió olyan honfitársunkról, nemzettársunkról van szó, akik más bőrszínnel, más szociológiai háttérrel, más gondolkodással, más értékrenddel és más kulturális hagyományokkal élik az életüket, de a mi nemzetünk részei több száz esztendeje. Ennek a felelősségnek a tudatában talán más döntést kellene hoznia a parlamentnek. Államtitkár úrnak a válaszában azt kellett volna mondania, hogy azonnal ötpárti egyeztetést, ötpárti tárgyalást kezdünk e kérdéskör megoldására. A belügyminiszter úrnak vagy az igazságügy-miniszter úrnak ugyanezt kellett volna tennie, és ezt kellett volna követelnie annak, aki a cigányság nevében felszólalt.

S ugyanez igaz a második ügyre, amiről valójában szólni akartam, az eurózónához való csatlakozás szükségességére. A mostani gazdasági probléma talán elfed egy másik problémát, ami a pénzügyi rendszerünk instabilitása, támadhatósága, sérülékenysége. Nemcsak a gazdasági válság okozta problémákat kell megoldanunk, hanem közben nagyon sok pénzért életben kell tartanunk a forintrendszert, aminek nem is tudjuk még, hogy mekkora költségei lesznek, és abban sem vagyunk biztosak, hogy ez sikerülni fog-e.

A nemzeti gazdasági csúcson javasoltuk először, hogy a kormány azonnal kezdjen ötpárti egyeztetéseket annak érdekében, hogy az eurózónához való csatlakozás feltételeit legalábbis itthon megteremtsük. Ennek olyan feltételei vannak, hogy az Európai Unió számára hihetővé kell tenni, hogy a szándékunk megalapozott, komoly, az elhatározásunk komoly gondolatokon alapul. Ez csak ötpárti egyetértésen alapulhat. Az Európai Uniónak és Almunia úrnak is be kell látnia, hogy az Európai Uniónak is sokkal többe kerül az eurózónán kívüli tagországok pénzrendszerének a fenntartása - hiszen erre se intézményrendszere, se forrásai nincsenek -, mint ha segíti az eurózónához való csatlakozás feltételeinek az enyhítését. Különösen akkor, amikor azt tapasztaljuk, hogy már az eurózónába tartozó tagállamok, a nagy nyugat-európai országok sem képesek megteremteni azokat a feltételeket, amelyeket tőlünk várnak el egy sokkal gyengébb valuta birtokában.

Mi azt gondoljuk, hogy a kormány ötpárti egyeztetéseit követően ki kellene tűzni az ERM-2-höz való csatlakozás dátumát, ami 2009 ősze kell hogy legyen, és második lépésben meg kell jelölni az eurózónához való csatlakozás időpontját. Szerintünk, ha Magyarország összeszedi magát - illetve nem az ország, hanem a politikai elitje -, akkor ez 2012-re teljesíthető. És akkor vannak kitűzött célok, vannak határidők, amelyek betartását a teljes politikai eliten számon lehet kérni, s nem csak a kormányon, mert - még egyszer mondom - ez csak ötpárti egyetértés birtokában lehet sikeres, és ez megkerülhetetlen. Ez nem a politikai elit, hanem az egész ország, az egész nemzetgazdaság és a magyar pénzügyi rendszer érdeke.

Köszönöm szépen.

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt képviselőtársaim, az Akadémia elnöke, és mindenki, aki jelen van, tisztelettel köszöntöm önöket.

Először hadd idézzem Antall Józsefet, illetve gondolkodását a Tudományos Akadémiáról. Antall József nagy tisztelője volt a Tudományos Akadémiának, legalábbis az Akadémia alapfunkciójának, eredeti szellemiségének, miközben ő is nehezményezte a megkövesedett, belterjes struktúrákat és az intrikáktól egyáltalán nem mentes akadémiai belső életet, továbbá az akadémikussá válás igen érdekes útját s egyebeket. Azt hiszem, ez a törvény, amely most a parlament asztalán fekszik, tetszene Antall Józsefnek, hiszen pontosan azokra a kérdésekre próbál meg adekvát választ adni, amelyeket gondolataiban ő is felvetett, és ami számos jogos kritika tárgyává tette a Tudományos Akadémiát és annak működését.

Az előttem szólók szinte mindegyike kitért arra, hogy nemcsak erre a törvényre, hanem egy másik törvényre is szükség lenne. Én sem tehetem meg, hogy szó nélkül elmenjek e mellett a kérdés mellett. Persze, ez a törvény a Magyar Tudományos Akadémiáról szól, benne van a címében is, de ez nem jelenti azt, hogy nem kellene egy sokkal átfogóbb, komplexebb törvényt a Magyar Országgyűlésnek elfogadnia, amely a kutatás-fejlesztésről szólna. S ellentétben Szabó Zoltánnal, én azt hiszem, bizony törvényben kellene a kormányt kötelezni, hogy a mindenkori GDP hány százalékát köteles erre fordítani, mert igények formálódnak, igények jönnek-mennek, népszerűség nő és csökken, és bizony a döntéshozókat alapvetően ez befolyásolja, nem a hosszú távú gondolkodás. Egy ilyen törvény, amely számos nyugat-európai és tengerentúli országban fellelhető, garanciája annak, hogy ilyen kísértésnek a mindenkori kormányok ellen tudjanak állni, és a kutatás-fejlesztés, a tudomány megfelelő finanszírozásban részesüljön.

De most erről a törvényről van szó, a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvény módosításáról. A mondandómat két részre bontanám ez ügyben: az egyik a kodifikációs eljárást kritizáló rész, a másik pedig maga a tartalmi rész, amit előrebocsátok, hogy az előterjesztők által elénk tárt forma számunkra teljesen elfogadhatóvá teszi, tehát támogatni fogjuk ezt a törvényt. A kodifikációs eljárás viszont, azt hiszem, hagy némi kívánnivalót maga után. Javaslatunk is van, hogy mit kellene tenni, de ha ezt az előterjesztők nem fogadják el, akkor ezt nem nyújtjuk be; ebben a formában is elfogadható ez a törvény.

Az új törvény 24 paragrafusból áll, míg a régi törvény 33 szakaszt tartalmazott. Az 1-23. §-ok szinte teljességgel kicserélődtek, tehát ez egy új törvény; a régi hatályos törvény 24-32. §-ait hatályon kívül helyezi; a 33. maradt egyedül érintetlen, amely a hatálybalépést szabályozza.

(11.10)

Mi azt gondoljuk, hogy ez eredendően egy új törvény. Meg is fogalmaztuk, itt csak kisebb kodifikációs módosításokat kellett végrehajtani nyelvtani szempontból, hogy ez egy új törvénynek legyen felfogható, és hogyha az előterjesztők nem zárkóznak el ettől, hogy ez egy vadonatúj törvény legyen, akkor mi ezt a módosító javaslatot megtesszük, mert azt gondoljuk, hogy ez egy teljesen új törvény. Itt annyira megváltozott minden, annyira kicserélődtek a paragrafusok, hogy megérdemli, hogy új számot és új törvényi címet kapjon. Egyébként erre maga az előterjesztő az indokolásban hivatkozik is, illetve hasonlókat mond.

Néhány jól körülhatárolt, fontos változás, néhány kérdésnek az új körülmények között szükségessé vált mélyebb vagy tömörebb tárgyalása és új összefüggések felmerülése új szerkezetet tett kívánatossá. Az új szerkezet miatt pedig a módosított törvényszöveg paragrafusai eltolódtak a régi törvény paragrafusaihoz képest. Ha pedig emiatt már minden paragrafust ki kellett cserélni, akkor célszerű volt a kissé elavult terminológiát a mai helyzethez megfelelő, következetes terminológiára cserélni, ami a módosított szöveget tovább távolította a régi szövegtől. Azt hiszem, az előterjesztő maga is belátja, hogy itt egy egészen új törvényről van szó.

Valószínű, hogy a jogalkotót, az előterjesztőt kétféle dolog motiválhatta. Az egyik, hogy talán félt arról, hogy egy új törvény hatálybalépésével megszűnik az Akadémia jogfolytonossága, ami természetesen nincs így, hiszen a régi törvény hatályát akkor veszíti, amikor az új törvény életbe lép, tehát ilyen veszélyről nincs szó. A másik pedig talán valami "szépészeti" cél vagy igény, de ennek meg nincs semmiféle értelmes magyarázata. Tehát ha ezt elfogadják tőlünk, akkor mi ezt a javaslatot előterjesztjük. A tartalmi részről a véleményünk az, hogy ezek mind olyan javaslatok, amelyek elfogadásra alkalmasak, és amelyek a Magyar Tudományos Akadémia működését a mostani idők kihívásához igazítják, korszerűbbé, átláthatóbbá és valószínűleg eredményesebbé fogják tenni.

A javaslat célja, hogy megerősítse a magyar tudomány nagy múltú nemzeti intézményének biztosított tevékenységi szabadságát, önkormányzati jogait, belső demokráciáját, nem csorbítva a tudományt művelő és mást képviselő más intézmények autonómiáját. Javítani kívánja a kutatóhálózat eredményességét, meg kívánja újítani és hatékonyabbá kívánja tenni a Magyar Tudományos Akadémia együttműködését a magyarországi kutatási és felsőoktatási intézményekkel, valamint az Európai Unió tagországainak és más országoknak hasonló intézményeivel.

A módosítás következtében a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvény összhangba kerül egyéb hatályos jogszabályokkal, elősegíti a köztestület demokratikus és az önkormányzatiság elvén alapuló működését, továbbá azt, hogy az Akadémia kutatóhálózata modern, európai kutatóhálózatként működjön.

A javaslatban alapvetően nem változik meg, és nem változtatja meg az Akadémia jelenleg hatályos törvényi rendelkezéseinek tartalmát, például a jelenlegi státusát, köztestületként és különleges nemzeti intézményként való meghatározását sem. Továbbra is megmaradna az önkormányzatiság elve és az autonóm működést biztosító jogi környezet. Az Akadémia önálló intézményhálózatot tart fenn és működtet, beleértve a tulajdonában vagy résztulajdonában lévő gazdasági társaságokat. Az Akadémia valódi tulajdonosként működtetné hálózatát és vagyonát.

Az MTA a központi költségvetésben önálló fejezetet alkot, és éves költségvetésének meghatározásáról és ennek év közben való megváltoztatásáról is csak az Országgyűlés dönthet. Az Országgyűlés által meghatározott vagyonnal bír a Tudományos Akadémia, e vagyon fölött teljes mértékben gyakorolhatja a tulajdonosi jogokat. Az Akadémia felügyelete alá tartozó köztestületi költségvetési szervek gazdálkodására az államháztartási törvény általános előírásai vonatkoznak az e törvényben foglaltak kivételével.

A módosítás által elfogadni javasolt fontosabb új tartalmi rendelkezések:

Az Akadémia lényeges feladatait a törvény közfeladatként definiálja. Új elem a feladatok között a határon túli magyar tudomány támogatására vonatkozó utalás és a tudomány eredményeinek hasznosítására vonatkozó kitétel, valamint az, hogy a hazai tudomány távlati fejlesztése ügyében is konzultáljon a kormánnyal.

Fontos újdonság a javaslatban a hazai akadémikusok számának törvényi korlátozása, amit eddig csak egy belső szabály tett meg, illetve rendezett. A nem akadémikus köztestületi tagságot a hatályos törvény nem részletezi, ezt a javaslat megteszi, mint a külső köztestületi tagság bevezetését is.

A javaslat világosan megfogalmazza, hogy a Magyar Tudományos Akadémia doktora címmel rendelkezők a tudományos teljesítményük és köztestületi munkájuk alapján kapnak tiszteletdíjat. A módosítás lényeges eleme, hogy az MTA összes doktora tiszteletdíjának teljes éves összegét az akadémikusok teljes létszámra számított teljes éves összegének 1,8-szeresében maximálja. Mivel az akadémikusok létszáma legfeljebb 365 fő lehet, ez a módosítás teljesíti azt a régóta megkívánt költségvetési követelményt, hogy a doktorok tiszteletdíjának teljes összege tervezhető és korlátozott legyen.

A javaslat a közgyűlés által létesített testületek teljesebb listáját adja, továbbá az akadémiai doktor képviselők jogait nemcsak a közgyűlésben, hanem az osztályok munkájában is az akadémikusokéval lényegében azonosnak mondja ki. A hatályos törvény az elnökséget csupán az elnök tanácsadó testületének nyilvánítja, a javaslat szerint viszont az elnökség maga is döntéshozó szerv.

Az előttünk fekvő anyag az elnök és a főtitkár viszonyában egyértelműen tisztázza a döntési és felelősségi viszonyokat.

A javaslat a hatályos törvényben szereplő kutatóintézeteket, a többi intézetet magukba foglaló kutatóközpontokat és a támogatott kutatócsoportokat kutatóhálózatként közös ernyő alá vonja. Az igazgatói, főigazgatói pályázatoknak az EU ajánlásai szerinti kiírása a megfelelő szakmai kiválasztást és az európai kompatibilitást erősíti. A kutatói besorolásoknak a felsőoktatási kategóriákhoz való törvény általi rögzítése a kutatói pálya vonzerejét, létbiztonságát hivatott növelni. A külső tanácsadó testület felállításának törvénybeli előírása egyfelől a kutatóhálózat nyitottságát, a nemzetközi tudományos életbe való beágyazottságát demonstrálja, másfelől az intézetek értékelésének szakszerűbbé, autentikusabbá tételét szolgálja.

A törvényjavaslat egyik lényeges eleme az Akadémia gazdálkodásával kapcsolatos feladatok és szabályozás újrafogalmazása. A szabályozás lényegi eleme, hogy a törvényjavaslat az Akadémia gazdasági függetlenségét is rögzíti a 20. §-ban, illetve meghatározza az Akadémia költségvetésével, annak belső szerkezetével kapcsolatos szabályokat. Fontos annak egyértelművé tétele - ez a 20. § (6)-(8) bekezdése -, hogy az Akadémia mint fejezet saját hatáskörben jogosult a gazdálkodási feladatok megszervezésére, beleértve a szervezetek számát, a támogatás módját.

Az új szabályozási javaslat rendelkezik a beszámolás, ellenőrzés rendjéről, és rögzíti, hogy a törvényben garantált autonómiának megfelelően az Akadémia gazdálkodásának ellenőrzésére az Állami Számvevőszék jogosult.

A javaslat bevezeti az úgynevezett alapellátási támogatás fogalmát, ami új alapokra helyezi az intézményi és fejezeti költségvetési tervezést. Az Akadémia immár nem gazdálkodik többé állami vagyonnal, mert a korábbi rábízott vagyon is a tulajdonába kerül. A gazdálkodás így egyszerűbb, de nagyobb felelősséggel jár, és a vagyongazdálkodást a jelen törvényjavaslat új szabályokkal bástyázza körül.

Ugyancsak a törvényi háttér megváltoztatása teszi lehetővé, hogy az Akadémia és jogi személy intézményei gazdasági társaságot alapíthatnak, vagy ilyenből részesedést vásárolhatnak. Az Akadémia a teljes vagyonával önállóan, tulajdonosként gazdálkodik, megszűnik a vagyonelemek korábbi megkülönböztetése. Az új szabályozás meghatározza a vagyongazdálkodás alapelveit és szabályait. A vagyongazdálkodási feladatok ellátására önálló, a titkárságon belül működő szervezetet nevesít.

Ez azt jelenti, hogy ezekkel a tartalmi előterjesztésekkel a Magyar Demokrata Fórum teljességgel egyetért, és azt is jelenti, hogy annak ellenére, hogy a kodifikációs eljárással szembeni kifogásainkat, illetve észrevételeinket az előterjesztő figyelembe veszi-e vagy nem, a Magyar Demokrata Fórum támogatja ennek a törvénynek az elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps.)

(11.20)

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ez a mai vita elég pontosan megmutatja, hogy kétperces hozzászólásokkal hogy lehet meglehetősen szanaszét verni egy témának a komoly tárgyalását.

Én üdvözöltem és üdvözlöm is a bizottság létrejöttét és munkáját, de mintha szerepzavarban lennénk. A Magyar Országgyűlésnek több funkciója van, az egyik az ellenőrző funkció. Tulajdonképpen a bizottság alapvető feladata az lenne, hogy a Fogyasztóvédelmi Hatóság működését ellenőrizze, vizsgálja meg, és különös tekintettel arra legyen figyelemmel, hogy vajon a törvényi háttér megfelelő hatáskört és jogkört biztosít-e ennek a hatóságnak.

A rendszerváltás előtt volt az elhíresült KNEB, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, megfelelő jogkörrel felruházva, és kitűnően ellátta ezt a feladatot, ami azon társadalmi viszonyok között megfelelt, ma nem. Az Antall-kormány a '90-es évek elején létrehozta a Fogyasztóvédelmi Hatóságot, és úgy tűnik, hogy az idő eljárt a felett a törvényi háttér felett, ami akkor ennek a hatóságnak a működését szabályozta.

Amiket itt elmondtak képviselőtársaim hiba, észrevétel, megjegyzés gyanánt, ezek nagyon fontos dolgok, de nekünk azt kell vizsgálni, hogy ezeket a Fogyasztóvédelmi Hatóság jogkörének a bővítésével, tágításával, hatáskörének bővítésével hogyan tudjuk elérni, és akkor nem beszélnénk olyanokról, ami nem a mi dolgunk - észrevételezhetjük -, hanem olyan törvénymódosító javaslatokat lennénk képesek előterjeszteni, ami ezt a rendszert helyretenné, mert itt most nemcsak működési zavarról van szó, hanem a rendszer maga nem tökéletes, és nem tudja ellátni azt a feladatot, amire a törvény által hivatott.

Én azt szeretném a bizottság elnökétől nagy tisztelettel kérni, hogy kellő hangsúlyt fordítsanak erre a feladatra vagy célra is, mert ez az igazi cél és ez az igazi feladat. Egyébként a Magyar Demokrata Fórum a bizottság jelentését természetesen elfogadja és támogatni fogja.

Köszönöm szépen.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Félreértett, képviselőtársam. Én nem a bizottság munkáját kritizáltam, hanem a parlamentnek azt az eljárási módját, hogy nem vezérszónoki körben, illetve formában tárgyaljuk az ügyet, mert mondjuk, az MDF elég régen megnyomta a gombot, de nem került sorra, mert a kétpercesek most már több mint egy órát vettek el, de ez nem a bizottság munkáját minősíti.

A bizottság munkájával kapcsolatosan csak annyit, hogy az eddig elhangzottakból nagyon keveset hallottam arról a célról, amit mi fontosnak tartunk. Egyébként oda volt delegáltunk, de hát sajnos a kis létszámunk miatt nem tudunk minden bizottság munkájában egyforma intenzitással részt venni, ami nem azt jelenti, hogy nem követjük figyelemmel a bizottság tevékenységét és munkáját, és elismeréssel szóltam róla, úgyhogy talán félreértette képviselőtársam, amit mondtam. Egy kicsit jobban kellene figyelni.

Köszönöm szépen.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Nincs új a nap alatt; parlamenti jegyzőkönyvekből, újsághírekből, kommentárokból fogok idézni. Az idézetek egy világválsággal küzdő ország kormányának és ellenzékének aktivitásáról szólnak.

Első: "A válság kiéleződése olyan állapotra vezetett - mondta a miniszterelnök -, amelyre nincs példa a modern gazdaságtörténelemben." "Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása után a kormány minden igyekezetét a valuta árfolyamának fenntartására és a magángazdaság szanálására fordítja." - írta a Népszava. "Az ország a leggyorsabban alkalmazkodott a helyzethez, mint más államok, gyorsabban. A kormány volt az első Európában, amely pénzügyi helyreigazításokkal népszerűtlenné tette magát, de megoldotta a nagyobb problémákat."

A legnagyobb ellenzéki pártot a helyzet súlyossága arra ösztönözte, hogy mindent vessen be a kormány ellen. A központi bank volt elnöke kétségbe vonta a nemzeti valutáról szóló heti jelentések hitelességét. A nehéz helyzetre tekintettel a kormánypárt megszavazta a szociális juttatásokat és a nyugdíjakat lefaragó indítványt. A legnagyobb ellenzéki párt ezt úgy értelmezte, hogy a kormány csupán gyötörni akarja az embereket. A kormány lehetőséget kínált az ellenzéki módosító javaslatok befogadására. Az ellenzéki párt válasza másik indítvány volt: a ház azonnali feloszlatása és előrehozott, új választások kiírása. - ez is a Népszavából való idézet.

A kormány azzal vádolta a legnagyobb ellenzéki pártot, hogy nincs semmiféle programja, ez a tábor csak a hatalmat akarja. A vád nem volt igaz, az ellenzék vezére válaszolt a szerinte fő kérdésre: ki a felelős a kialakult helyzetért? Az iparosok szövetsége előtt leszögezte: "A nyomort nem a világválság okozza, hanem az, hogy a vezetők nem törődnek a nép létérdekeivel."

Ne tévesszék meg önöket ezek az idézetek, ezek nem a mai magyar valóságot idézik, ezek nem a magyar parlamentben hangoztak el. A helyszín egész más, Németország, az időpont is egészen más, 1931-1932, a világválság ideje. Az idézett lapok: a Népszava 1931-ben, a Magyar Hírlap '32-ben megjelent száma. A helyszín a német birodalmi gyűlés. Döbbenetes a hasonlóság, de folytatom.

Amikor a Ház feloszlatására tett javaslatot a legnagyobb ellenzéki párt, a Reichstag képviselői 320 nem szavazattal ezt elutasították, erre a felháborodott képviselők kivonultak az ülésteremtől. A nemzeti szocialisták dühösen támadták Groener belügyminisztert, aki megelégelte a lakosságot megfélemlítő gárda, az SA masírozását a német városokban. Göring szerint: a kormány az SA leszerelésével a német nép szabadságát akarja leszerelni. A Pesti Napló 1932. május 11-én megírta, mivel indokolja az SA az akcióit: "A keleti határok mentén lengyel támadást várnak, ennek elhárítása érdekében folytattak harcszerű készülődéseket." Mintha a Magyar Gárdát hallanánk a szlovákiai támadások kivédéséről.

A doktriner demokraták pedig konzekvensen ragaszkodtak a rögeszméjükhöz: "a demokrácia ellenségeit nem szabad megfosztani attól a joguktól, hogy szétverjék a demokráciát". "Ha jogszerűen hatalomra kerülünk - mondták -, mi fogjuk megmondani, hogy mi a jogszerű." Amikor a nemzeti szocialisták számára a csoportos kivonulás és az ordítozás már nem volt elég, a frakció négy tagja megvert egy újságírót a Reichstag folyosóján. A házelnök válaszul 30 ülésről eltiltotta őket. Nem vonultak ki, kordon vette körül a Reichstag épületét, és ezeknek a képviselőknek eszébe sem jutott a kordon elbontása, hiszen megúszhatták volna büntetlenül.

Néhány szót a címről: Ingmar Bergman kitűnő filmje, a "Kígyótojás" a '20-as évek Németországát idézi, amikor ugyanúgy nem tudták a jó szándékú német fiatalok a kezdeti politikai szándékokat megkülönböztetni egymástól, ahogy nem lehet megkülönböztetni a kezdeti stádiumban a tyúktojást a kígyótojástól.

Én azt kívánom minden magyarnak, minden magyar, tisztességgel, felelősséggel gondolkodó állampolgárnak, hogy legyen elég bölcsessége, tudása, hogy meg tudja különböztetni a kígyótojást a tyúktojástól, mert ez a nemzet legfontosabb érdeke.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)

HERÉNYI KÁROLY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én szigorúan a bizottsági ülésen elhangzottakra fogok szorítkozni, hiszen mindenkinek lesz alkalma majd a saját véleményét a rendes hozzászólásban elmondani.

A költségvetési bizottság múlt heti, március 11-ei ülésén tárgyalta ezt az előterjesztést. A szavazási eredmény úgy alakult, hogy 17 igen szavazat támogatta, 12 képviselő pedig tartózkodott a szavazásnál, tehát teljes elutasítás nem volt.

A pártok véleménye a következő volt. A három támogató párt közül kettő, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Demokrata Fórum azt mondta, hogy a kormány súlyos mulasztásban van, hiszen a mostani adott válsághelyzetre nemhogy érvényes, hanem semmiféle válasza nincs. Akkor még nem volt beterjesztve a parlament elé az a csomag, amit azóta már megismerhettünk.

Örömteli az, hogy van egy olyan civil kezdeményezés, civil vállalkozás, amely a magyar tudományos, gazdasági és pénzügyi világ jeleseit tömöríti magába, és akik vették a fáradságot, hogy amit a politika, illetve a kormány nem végzett el, arra ők kísérletet tegyenek. Volt már ilyen a múlt századi magyar parlamentáris történelemben, és az eredményre, sikerre vezetett.

Érdekes, hogy felszólalásaikban ketten is hivatkoztak arra, hogy ez az előterjesztés azért rossz, mert 275 forintos euróárfolyammal számol. Ez igaz, csakhogy a válság terjedésének a sebességét jelzi, hogy amikor az anyag elkészült, akkor tényleg ennyi volt az euró forintárfolyama, aztán amikor a parlament elé került, akkor már a 300 forintot is meghaladta, ami nem jelent mást, mint a parlament és a kormány lassúságát. Egy ilyen helyzetre nem előrehozott választásokkal - ami legalább egy év - és egyebekkel kell válaszokat adni, közben pedig az ország csúszik lefelé a lejtőn, hanem konkrét, gyors és pontos válaszokat.

Ez az előterjesztés nem hibátlan, nyilván megvannak a maga gyenge pontjai. Mi öt pontban foglaltuk össze, hogy hol találunk ebben az anyagban olyan helyeket, olyan részeket, amelyek számunkra kérdésesek, de a vitát erről majd az általános vitában le lehet folytatni. A lényeg az, hogy a szocialisták sok kritika mellett, de belátván azt, hogy tárgyalni kell, ezt a javaslatot megszavazták, a szabad demokraták és a Magyar Demokrata Fórum szintúgy, míg a Fidesz és a KDNP képviselői tartózkodtak.

(10.50)

Egy dolgot hadd pontosítsak! Két előterjesztés volt egyszerre a bizottság napirendjén. Néhány nappal a Szabad Demokraták Szövetsége után a Magyar Demokrata Fórum is beterjesztett egy hasonló tartalmú javaslatot, tehát ez nem Bokros Lajos csomagja volt, hanem ugyanúgy a Reformszövetségé. Az eljárási mód különbözött volna, hiszen mi a Házszabály 100. §-ára hivatkozva két fordulóban, két menetben folytattuk volna le a tárgyalást. Az első részben az általános elvekben egyeztünk volna meg, a másodikban pedig köteleztük volna a kormányt a szükséges törvények megalkotására és előterjesztésére.

Nem hiszem, hogy ezzel a parlamenti kormányzás venné kezdetét Magyarországon, de ha a kormány tétlen és tehetetlen, akkor a parlamentnek kötelessége, hogy a kormány által meg nem tett lépéseket előterjesztés formájában, országgyűlési határozat formájában a parlament elé hozza, és ezek elfogadása a kormányt bizonyos megkerülhetetlen lépések megtételére szorítsa.

Tehát még egyszer, az ülésen 17 támogató szavazat, 12 tartózkodás mellett ezt a javaslatot általános vitára és tárgyalásra alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az MDF soraiban.)

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, roppant tanulságos volt ennek a törvényjavaslatnak az eddigi vitája. Az ember a szegény, napokkal ezelőtt meghalt Bacsó Péter örök érvényű vagy értékű filmjére hivatkozna, mintha a szocialista szellemvasút kocsijaiban ülve kísértene minket a szocializmus szelleme. Szanyi Tibor akár Kádár János hangján is megszólalhatott volna, hiszen még a szófordulatai is emlékeztettek arra, de a másik nagy párt hozzászólása sem volt mentes ezektől a felfogásbeli érintettségektől.

A kérdés valójában az - erre olyan nagyon senki nem tért ki, mert talán nem olyan túl érdekes nekik, de nekem igen -, hogy vajon a magyar politikai elit XXI. századi kihívásokra képes-e XXI. századi válaszokat adni. Hát, úgy tűnik, hogy nagyon nem. Én itt reggel napirend előtt néhány újsághírt és néhány naplórészletet, illetve parlamenti jegyzőkönyvrészletet ismertettem, amelyek akár a magyar parlamentben is elhangozhattak volna: világválság, gazdasági válság, a kormány igyekszik valamit tenni nem túl sikerrel, az ellenzék válságkezelése, minden válasza az, hogy egyetlenegy megoldás van, a kormány azonnal mondjon le, legyenek előrehozott választások, és akkor a válság magától néhány perc alatt megszűnik. No, ez nem a magyar parlamentben hangzott el, hanem a harmincas évek elején a Reichstagban, és az akkori ottani ellenzék követelte ugyanazokat, amelyeket itt ma szinte minden ellenzéki képviselő szájából hallottam: az igazi megoldás, hogy a kormány mondjon le. Hát ez nem jött be 1930-ban és '31-ben sem. Hát hogy a fenébe jönne ez be a XXI. század elején?!

Amikor a politika tehetetlenségét látva a gazdaság szereplői, akik ezt a tehetetlenséget mindennap a bőrükön érzik, amikor vállalkozások ezrei kerülnek olyan helyzetbe, amit csőd közeli állapotnak nevezhetünk, akkor mi itt egy ilyen előterjesztés kapcsán felelőseket keresünk, tehát most az a legfontosabb, persze hogy fontos, megvan annak is a maga jelentősége - de az elsődleges dolog nem ez.

Hogy milyen válaszokat kell adni egy ilyen kihívásra, azt egy XXI. századi reakcióval hadd érzékeltessem. Amikor az Egyesült Államok kormánya 700 milliárd dollár támogatásról biztosította vagy döntött az amerikai pénzügyi rendszer megsegítése érdekében, akkor Angela Merkel azt mondta, hogy ez teljesen felesleges, és Európának ilyenre nem lesz szüksége. Pontosan öt nap telt el, amikor Angela Merkel belátta, hogy a német pénzügyi rendszert is legalább 500 millió euróval meg kell támogatni. Azonnal megváltoztatta az álláspontját, de ez viszonylag egyszerűbb része a dolognak. A német parlament egy hét alatt több mint száz törvényt módosított, igaz, hogy ott nagykoalíció van, mert felismerték, hogy ilyen válságos helyzetben a politikai együttműködés és összefogás megkerülhetetlen, és több mint száz törvény módosításával tette lehetővé, hogy ez a pénz valamilyen formában hasznosuljon.

(11.40)

A válság kitörése vagy Magyarországot elérése óta lassan egy fél év telt el. Egy fél éve az értelmetlen, terméketlen, eredménytelen politikai vitákon kívül ebben az országban és ebben a parlamentben alig történt valami. És amikor a Reformszövetség az előterjesztését megtette, amit a nagy pártok azonnal lesöpörtek, és a parlament két másik pártja azt mondta, hogy ez olyan anyag, ami érdemes arra, hogy a parlament vitázzon vele, akkor minket azzal vádolnak, hogy nincs programunk, és programot lopunk, és azt csempésszük be a parlamentbe.

Tehát ennél nagyobb cinizmust... - különösen egy olyan párt részéről, amelyik idáig annyit volt képes magából kipréselni, hogy Orbán Viktornak megmondta Pozsgay Imre főtanácsadó, hogy a válság legjobb kezelési módszere az azonnali kormányváltás, és az mindent megold. Hát ilyen színvonaltalanság után így minősíteni egy olyan előterjesztést, ami mögött a Tudományos Akadémia jelenlegi elnöke, volt két előző elnöke, az Orbán- és a szocialista kormányok volt miniszterei és jó nevű elismert miniszterei és közgazdászok állnak, az több mint arcátlanság! Elmondtam a bizottsági vita során, hogy illendőbben kéne egy ilyen előterjesztéssel foglalkozni. A tisztelet is többet kíván annál, mint hogy így minősítsük azokat az embereket, akik ezt a mi asztalunkra letették.

Aztán a vita során sokat hallottam hitelességről és erkölcsről. Tény és való, hogy a politika az utóbbi esztendőkben teljesen hitelét vesztetté vált, és erkölcsi pozíciói is erőteljesen megkérdőjelezhetők. Akkor hadd tegyem fel azt a kérdést, hogy ami ezt megalapozta, és ami idejuttatta a magyar politikai elitet, a korrupció, és a korrupció okai között elsősorban a párt- és kampányfinanszírozás kérdése, azt miért nem tudja a Magyar Országgyűlés megoldani. Miért kell négyévente kiállni a pártoknak választók elé, és a szemükbe hazudni, hogy mennyit költöttek, 386 millió forintot a kampányra? Hát hogy akarjuk a hitelességünket visszaállítani, és hogy akarja egyáltalán a rendet megteremteni ez a politikai garnitúra, amikor ilyen alapvető dolgok rendbetételére, ilyen törvények elfogadására és meghozatalára teljességgel képtelen?

No de térjünk rá erre az előterjesztésre, mert itt erről kevés szó esett, én viszont szeretném részletesen a nézőknek, a hallgatóknak, egyáltalán annak, aki figyeli ezt a vitát, elmondani, hogy miről szól ez a javaslat, ez az erősen kritizált, megalapozatlannak és rossznak minősített javaslat. Hat pontból áll, és a kormányt azonnali intézkedésekre szólítja fel. Hát mit csináljon a parlament ilyen helyzetben, ha a kormány, úgy tűnik, hogy cselekvésképtelen? Akkor annyit tehet, hogy országgyűlési határozatokkal megpróbálja cselekvésre késztetni.

Az első pontban arra kötelezi az Országgyűlés - ha elfogadja - a magyar kormányt, hogy a hatálybalépéstől számított két hónapon belül a következő intézkedéseket tegye meg. Ezek közül az első azon intézkedések sokasága, amely a költségvetési szféra bérkiáramlását korlátozza. Ennek értelmében vezesse be a költségvetési szférában a bértömeg-gazdálkodást, és fagyassza be bértömeget nominális szinten.

Amikor államtitkár úr reagált az előterjesztésre, akkor azt mondta, hogy 2000 milliárd kivonása ebből a finanszírozási rendszerből az egész rendszer működését kérdőjelezné meg. Hát már miért ne kéne ezt megkérdőjelezni? Hát jól működik? Hát mekkora az újraelosztás mértéke Magyarországon? Európában nincs még egy ország, ahol ekkora lenne. Milyen drágán működtetjük ezt az apparátust, és milyen gátja ez a gazdaság normális működésének és fejlődésének?!

Önök azt hiszik, hogy ezek a kormányhivatalok arra hivatottak, hogy a vállalkozókat, az állampolgárokat szolgálják? Nem! Ők keresik azokat a lehetőségeket, hogy hogy tudják a vállalkozók és az ország, a polgárok helyzetét megnehezíteni. Tudják azt, hogy egy fagylaltosbódé megnyitásának milyen engedélyezési eljárása van? Tudják azt, hogy ezt 180 napon belül nem lehet megtenni? Azt is tudják, hogy 250 nyomtatott oldalas beadványt kell hat hatósághoz beadni azért, hogy egy kertben felállított fagylaltosbódé nyáron fagylaltot tudjon árulni? Hát van ennél ostobább ország? Van ennél ostobább közigazgatás? És önök ehhez ragaszkodnak? Ezt kell életben tartani? Mert ez segíti az ország fejlődését, és ki fog minket vezetni a válságból? No, hát biztosan nem.

A b) pontban: dolgozzunk ki az államadósság legalább 2500 milliárd forintos csökkentésére gyorsított privatizációs programot. Mindenki kritizálta, és a szocialistákon meglepődnek, hogy ők ezt nem támogatják. Általában a privatizáció nem szocialisták fegyvertárába való eszköz, azt általában jobboldali kormányok szokták megvalósítani, mert a magántulajdonnak eredendően ők a hívei. Nálunk nem, természetesen, nálunk minden össze van keveredve, többek között ez is.

Aztán intézkedjen az államháztartási hiány csökkentése érdekében, ennek megvalósításához terjessze az Országgyűlés elé a költségvetési plafontörvény módosítását a következők szerint: 2009-től az államháztartás elsődleges egyenlege olyan mértékű többletet tartalmazzon, amely lehetővé teszi a konszolidált államháztartási hiány 3 százalék alatt tartását, a GDP-arányos államadósság évi 2 százalékpontos növekedését, és az állami újraelosztás, amit az előbb már említettem, 2013-ra 42 százalékra csökkenjen.

Hát hogy kívánják önök például a konvergenciaprogram feltételeit teljesíteni, és hogy kívánják elérni azt, hogy Magyarországon belátható időn belül euróval fizessünk? Milyen távol vagyunk annak a lehetőségétől, pedig az euró bevezetése nagyon sokat segítene nyilván a magyar pénzügyi rendszeren; ez a pénzügyi rendszer rendkívül instabil, rendkívül sérülékeny, és ami a legfontosabb, hogy rendkívül sokba kerül az életben tartása. Sokba kerül ez Magyarországnak, és meglehetősen sokba kerül az Európai Uniónak.

A következő pont a kis- és középvállalkozások likviditásának és hiteljavításának érdekében tesz javaslatot; ösztönözni a bankokat, hogy tegyék lehetővé a kis- és középvállalkozások rugalmas finanszírozását, bevonva a garanciaalapokat is. Talán emlékeznek rá, még az előző ciklusban Csillag miniszter úr felpattant, és büszkén mondta, hogy 12 ezer vállalkozást részesítettünk kamattámogatásban. Akkoriban 800 ezer magyar vállalkozás működött az országban, ennek mindössze a másfél százalékát sikerült megtámogatni. Én megkérdeztem akkor miniszter urat, hogy mi van a 98,5 százalékkal. Mert ha az állami garanciaalapot feltöltenék, illetve jól használnák, akkor ugyanezzel a ráfordítással nem másfél százaléknyi vállalkozót tudtak volna támogatni, hanem nagyságrendekkel többet, hiszen ez életben tartaná és működtetné ezt a finanszírozási rendszert.

Aztán a második pontban a kormány a jelen országgyűlési határozat elfogadásától számított 30 napon belül a versenyképes adórendszer kialakítása érdekében terjesszen az Országgyűlés elé törvényjavaslatot, amely a munkáltatói járulék szintjét 2009-ben 5 százalékponttal, 2010-ben további 3 százalékponttal, 2011-ben további 2 százalékponttal mérsékeli. Az egészségügyi hozzájárulás mértékét 2010-től 5 ezer forintban határozza meg, a személyi jövedelemadó 18 százalékos sávjának felső határát 2009-es hatállyal 5 millió forintban, 2011-es hatállyal 15 millió forintban határozza meg.

Csak emlékeztetni szeretném azon képviselőket, akik azzal vádolják a két pártot és a Magyar Demokrata Fórumot, hogy nincs programja, tavaly tavasszal a nemzeti adószabadság programja a személyi jövedelemadó vonatkozásában szinte ugyanezt tartalmazta. Mi az egykulcsos adót szorgalmaztuk, de ha a sávhatár így felemelkedik, akkor ez tulajdonképpen egykulcsos rendszernek tekinthető.

Ha az adórendszerhez nem nyúlunk, hanem toldozzuk-foldozzuk, akkor nem fogjuk tudni a versenyképesség azon feltételeit megteremteni, ami tényleg utat és teret nyitna a magyar vállalkozóknak, a magyar áruknak, a magyar termékeknek és szolgáltatásoknak Európa piacain, hiszen a mostani adórendszer a versenyképtelenség adórendszere, a legnagyobb gát, a legnagyobb béklyó a vállalkozók, a gazdaság szereplőinek a lábán.

(11.50)

2009-től be kívánja vezetni a javaslat az ingatlanadó-rendszert. Ez szintén szerepelt "vagyonadó" leánykori néven a mi előterjesztésünkben és javaslatunkban is. Kóka János már kitért arra a bizottsági ülésen is, hogy volt egy olyan megállapodás az akkori koalíció között, ami 2009. január 1-jétől ezen adóforma bevezetésének a feltételeit megteremtette volna, ma pedig a kormány azon sopánkodik, hogy ennek a feltételei nem adottak. Lett volna idő ezt előkészíteni.

Egyébként az adórendszerről csak annyit, hogy normális országokban általában úgy szokták az adórendszer szerkezetét kialakítani, hogy lehetőleg az élőmunka terhei legyenek a legkisebbek, mert ezzel a foglalkoztatást, a termelékenységet, a versenyképességet fokozni lehet, és azt a szűk réteget, amiről kereszténydemokrata képviselőtársam beszélt, azt az 1,8 milliónyi adófizetőt, aki az egész vircsaftot finanszírozza, mondjuk, az szja-forintjaival, jobb helyzetbe hozza, az ő vállukról lekerült terheket társadalmasítja, és mondjuk, fogyasztási típusú adók emelésével kompenzálja. De igazán a gazdagok a vagyonadó intézményén keresztül tesznek eleget a közteher-viselési kötelezettségeiknek, és ez jól működik, mert egy nagy házat, egy nagy autót meg nagy ingatlanokat nem lehet eldugni, amíg a feketegazdaság arról szól, hogy a befizethetetlen, munkát terhelő adóterhek alól hogyan akar a munkavállaló és a munkaadó kibújni, mert egyszerűen a léte forog kockán.

Javaslatot tesz ez az előterjesztés az áfa időszakos felemelésére, hiszen valahonnan az élőmunka terheinek a csökkenéséből származó bevételkiesést pótolni kell, határozottan és hangsúlyozottan csak meghatározott időre, hiszen valóban komoly feszültségeket és problémákat okozhat, keresletcsökkentő hatása lehet az ilyen lépéseknek. De most ebben a válsághelyzetben ez egy feltétlenül figyelembe veendő lépés, és átmenetileg valószínűleg megkerülhetetlen intézkedés.

A harmadik pontban az Országgyűlés arra szólítja fel a kormányt, hogy 30 napon belül egy törvényjavaslat-csomagot terjesszen elő, ami az állami kiadások azonnali csökkentését célozza meg. Ezek szerint az államháztartás működési kiadásai, elsősorban a dologi és háttérintézményi kiadások 200 milliárd forinttal csökkenjenek, a nyugdíjkiadások 65 milliárd forinttal, a családtámogatási kiadások a rászorultság elvének érvényesítésével 20 milliárd forinttal. Nehogy valaki azt higgye, hogy azoktól az emberektől, akik ezekre a segélyekre rászorulnak, vagy a nyugdíjasoktól a 13. havi nyugdíjat bárki sajnálná! Egyszerűen arról van szó, hogy addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér.

Ma olyan helyzetben van a költségvetés, olyan helyzetben van az államháztartás, olyan mértékű az államadósság, aminek az elsődleges és alapvető oka, hogy ide jutottunk, a 2002-es, száznapos program elfogadása volt, amikor az akkori kormány, az MSZP, az SZDSZ a Fidesz támogatásával megkezdte a túlköltekezést, amikor elindult az a folyamat, hogy a magyarországi pénzügyi folyamatok kontrollálhatatlanokká váltak, és önjáróvá lettek. Arra kíván kísérletet tenni ez a törvényjavaslat, hogy szabjunk határt, szabjunk ennek a túlköltekezésnek valami olyan határt, ami nem a jövőt éli fel. Mert jelen pillanatban ezeket a nyugdíjakat és szociális juttatásokat hitelekből, kölcsönből fedezzük, és ezeket a hiteleket és kölcsönöket a gyermekeink, az unokáink, de ahogy elnézem, valószínű, hogy a dédunokáink fogják visszafizetni, hiszen egyre növekszik a mértékük, a magyar nemzet korfája pedig egyáltalán nem nyújt biztató képet, hogy hogyan fog ez a későbbiekben kinézni.

Befejezésképpen azt szeretném kérni önöktől és azt kívánom, hogy ez a vita, ennek az előterjesztésnek a vitája tényleg szakmai alapon történjen. Mindenki mondja el a kifogásait, de ha elmondta a kifogásait, akkor mondja meg, hogy helyette milyen javaslatokat tenne, és a jobbító szándékát, a jobbítani akarását milyen javaslatokkal tudja alátámasztani és példázni, mert az ország érdeke ezt kívánja.

Még annyit, hogy az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy a gondolkodás itt a Magyar Országgyűlésben rendkívül statikus, a világ az meg nem statikus, hanem az meg változik napról napra. Ha a politika szereplői nem képesek felvenni a változások ütemét, ha nem képesek azonnali válaszokat produkálni a rendkívül gyors és változó kihívásokra, akkor nagyon nehezen fogunk ebből a válságból kilábalni, sőt azt merem mondani, hogy egyáltalán nem tudunk kilábalni. Ez az előterjesztés egy lehetőség, hogy megtegyük az első lépéseket. Kérem képviselőtársaimat, hogy illő alázattal és kellő felelősséggel éljenek ezzel az előterjesztéssel, és tegyék meg, amit önök önöktől a legjobbnak látnak.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MDF soraiban.)

HERÉNYI KÁROLY (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először szólalok meg ebben a minőségben, a nevem alatt a "független" jelző szerepel. Ez nem jelenti azt, hogy mi valójában függetlenek lettünk (Moraj a Fidesz és a KDNP soraiban. - Dr. Semjén Zsolt: Ezt tudjuk!), hiszen 2006-ban a Magyar Demokrata Fórum listáján jutottunk be az Országgyűlésbe, ami azt jelenti, hogy az alkotmány 4. §-a szerint a népképviselet résztvevői vagyunk itt a Magyar Országgyűlésben, csak a Házszabály furcsasága, hogy "független" jelölés szerepel a nevünk alatt.

Előre kívánom bocsátani, hogy a Magyar Demokrata Fórum az előrehozott választások híve. Talán emlékeznek rá, hogy tavaly szeptemberben először a mi képviselőcsoportunk élt azzal az indítvánnyal, illetve terjesztette a Magyar Országgyűlés elé, hogy a parlament oszlassa fel önmagát, és előrehozott választások tegyenek rendet ebben a zűrzavarban, ebben a kusza világban.

A mostani válság tulajdonképpen három talpon nyugszik, vagy három gyökere van. Az egyik egy pénzügyi válság, ebből következik egy gazdasági válság, de amire igazából egy válságkezelő kormány nem tud megoldást adni, az a mély bizalmi válság, amely ezt az országot egyre hosszabb ideje sújtja. Ezért vagyunk az előrehozott választások hívei, hiszen a bizalmi válságot egy előrehozott választás bizonyosan meg tudja oldani. De tudomásul vesszük, hogy a parlamentben ez az előterjesztés nem kapta meg tavaly szeptemberben sem a többséget, és nem kapta meg azóta két alkalommal, és sajnos attól tartok, hogy a mai nap sem lesz a siker napja ilyen vonatkozásban, nem lesz meg a parlamenti többség a parlament feloszlatásához.

Bajnai miniszterelnök-jelölt úr programja - illetve elképzelése, hiszen a programját nem ismerjük - nem egyezik a Magyar Demokrata Fórum elképzeléseivel, jövőképével. Ezért a Magyar Demokrata Fórum elnöksége azt javasolja képviselőinek, hogy ennél a szavazásnál, amikor egy szavazással leváltjuk a miniszterelnököt, és új miniszterelnököt választ az Országgyűlés többsége, a Magyar Demokrata Fórum képviselői tartózkodjanak. Tartózkodjanak azért, mert szokásunk szerint ez idáig is részt vettünk minden vitában, és részt vettünk minden szavazáson. Nem akarunk nemmel szavazni, mert ez azt jelentené, hogy a jelenlegi kormányt és Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt kívánjuk hivatalában tartani; ez az ő és a mi szándékunkkal is ellenkezik. És nem akarunk igennel szavazni, mert nem egyezik elképzelésünk és programunk azzal a programsorral és azokkal az elképzelésekkel, amelyeket Bajnai Gordon vázolt.

Nagyon keveset tudunk az új miniszterelnök-jelölt elképzeléseiről. Nagyon keveset tudunk arról, hogy hogyan és miként akarja a válságot kezelni, de az erősen kifogásolható, hogy az eddigi megnyilvánulások, kiszivárogtatott hírek csak válságkezelésről szólnak. A válságkezelés nagyon fontos és nagyon indokolt ebben a helyzetben, hiszen az ország egyre mélyebbre süllyed, az állampolgárai egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, elég csak a hitelesek, a hitelt felvevők sok százezres táborára gondolni, akiket a forint árfolyamváltozása erőteljesen érint, akiknek az élete munkája kerülhet veszélybe. Tehát vita abban közöttünk nincs, hogy a válságot kezelni kell, és minél sürgősebben, és minél gyorsabban.

De egy esztendő, amiről Bajnai Gordon beszélt, válságkezelésre hosszú idő. Egy esztendő válságkezelésre nagyon hosszú, különösen akkor, ha a válságkezeléssel egy időben nem indulnak meg azok a reformfolyamatok, amelyek lehetővé tennék, hogy a mostanihoz hasonló válságokat elkerüljük. Mert ha csak válságot kezelünk, és a szerkezeti reformokhoz nem kezdünk hozzá, akkor ez annak a veszélyét hordozza magában, hogy bizonyos idő elteltével a válságjelenségek újra megtalálnak minket, újra felütik a fejüket, és újra válságot kell kezelnünk, hiszen maga a szerkezet az, ami a válság egyik legfontosabb előidézője.

Tehát legfontosabb szakmai kifogásunk azzal, amit idáig tudunk erről a programról, hogy nagyon kicsiny súlyt, nagyon kevés energiát fordít a reformok elindítására, pedig szerintünk a kettőnek együtt kell megkezdődnie, együtt kell lefolynia és zajlania, legalábbis egy időszakban párhuzamosan kell a két aktivitást kifejteni. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor talán - idézőjelbe téve - egyszer fáj, hiszen nem kell ugyanazokat a nehéz és fájdalmas intézkedéseket kétszer megtenni, amit egyébként a reformok szükségképpen meg fognak követelni.

Bajnai miniszterelnök-jelölt úr hivatkozott arra, illetve említést tett arról, hogy elfogadtuk a meghívását az egyeztetésre. Ez természetes dolog, hiszen ez idáig is elfogadtunk minden meghívást ötpárti egyeztetésekre, és amikor a törvényekről szavaztunk, akkor nem az volt a meghatározó, hogy melyik oldalról jön a javaslat, hanem a döntést az alapozta meg, hogy az szakmailag jól előkészített-e, az ország javát, érdekeit szolgálja-e vagy sem. Ezután is így fogunk cselekedni, és ezért megyünk el erre a találkozóra.

Viszont a válaszlevélben kifejezetten kértük a miniszterelnök-jelölttől, hogy külön napirendi pontként szerepeljen a reformok megkezdésének a szándékát jelző indítvány és annak részletezése, hogy a következő esztendőben, ha egy esztendőig tart az ő kormányzása, akkor milyen sorrendben, milyen időzítésben és milyen lépéseket kíván megtenni, hogy az elhalaszthatatlan strukturális szerkezeti reformok valóban meginduljanak.

Ha azonban ez a szándék, ez az akarat hiányzik, akkor arra kell kérni a miniszterelnök-jelöltet, hogy válságot ne kezeljen egy esztendeig, mert ahogy mondtam, ez hosszú idő; válságot kezeljen három hónapig, mert ez roppant sürgős és talán elég is a válságkezelésre. Viszont három hónap elteltével tegye lehetővé, hogy előrehozott választások megrendezésével valóban oldjuk fel ennek a válságnak a harmadik, talán legsúlyosabb elemét, a bizalmi válságot, hiszen ez teremti meg annak az alapját, hogy olyan reformfolyamatok induljanak el, amelyeknek nemcsak széles társadalmi, hanem széles, meghatározott és megalapozó politikai támogatottsága is van, hiszen az eddigi reformok elmaradásának alapvetően ez volt az oka.

Tehát arra kérjük még egyszer miniszterelnök-jelölt urat, amennyiben a reformok nem fognak kellő súllyal a programjában szerepelni, akkor tegye lehetővé kormánya és ő maga miniszterelnökként, hogy ősszel előrehozott választások oldják meg a válság harmadik elemét, harmadik lábát, a bizalmi válságot, és akkor valójában döntsön a nép.

Néhány szót a leköszönő kormányról, illetve a távozó kormányról. Én nem feltételezem, hogy a kormány bármely tagja ártó szándékkal, a rontás szándékával irányította volna a tárcáját. Azt hiszem, hogy ennyire futotta. Azt hiszem, hogy ennyire voltak képesek, ilyen feleleteket tudtak adni a kor kihívásaira, és be kell látnunk, hogy ez nem volt elégséges. Lehet egy másik verzió is, hogy megvolt az intellektuális háttér, de hiányzott talán a bátorság, és hiányzott az őszinteség, hogy azokat a lépéseket megtegyék, amelyek megkerülhetetlenek. Hiányzott a bátorság, ahogy Dávid Ibolya annak idején a nemzeti csúcson ezt mondta. Sajnos, a Magyar Országgyűlésben kétharmada van a politikai gyávaságnak, és ez a politikai gyávaság, a helyzettel való őszinte szembenézés, a kihívásokra adott őszinte, néha nagyon nehéznek és nagyon népszerűtlennek tűnő döntések meghozatala, ez az, ami hiányzott az előző kormányból, és talán ez a legnagyobb tanulság, amit le kell vonnunk, és amit figyelmébe ajánlok nemcsak az új kormánynak, hanem a politika minden szereplőjének.

Nincs jobboldali és nincs baloldali válság. A nálunk sokkal jobb helyzetben lévő országok - elég csak Németországot említeni - képesek voltak arra, hogy a politikai erők vállt vállnak vetve küzdjenek az ország helyzetének javításáért. Miért nem tesszük meg mi is?

Engedjék meg, hogy idézzem Antall Józsefnek 1990. április 8-án itt az Országgyűlésben elmondott szavait: "Akkor leszek majd elégedett - mondta ő -, ha az ország érdekében az ellenzék és a kormányoldal legjobbjai vállt vállnak vetve küzdenek, hogy ennek az országnak a sorsát jobbra fordítsák, hogy a helyzetét megoldják."

(15.30)

A helyzet ma rossz, sokkal rosszabb, mint akkor volt. Ajánlom a képviselőtársaim figyelmébe Antall József szavait - fogadjuk meg. Talán ha ebben a szellemben telt volna el a 19 esztendő, akkor nem itt tartanánk, de még nem késő, hogy felülbíráljuk nézeteinket. Ehhez kívánok minden országgyűlési képviselőnek, a politika minden szereplőjének bölcsességet, őszinteséget és kitartást.

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek és az MSZP soraiban.)

HERÉNYI KÁROLY (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A válságkezelés lényege, hogy három kérdésre tud-e kielégítő választ adni; az első kérdés, hogy szolgálja-e a növekedést - hiszen a válság egyik oka ennek elmaradása -, a második, hogy szolgálja-e az egyensúlyt, a harmadik pedig, hogy szolgálja-e a társadalmi igazságosságot. Sajnos, meg kell állapítani erről a mostani előterjesztésről, hogy ez egy szempontot preferál, ez pedig az egyensúly megteremtése, a másik kettőt szinte figyelmen kívül hagyja. Ez azért nagy baj, mert ez a hét év gyakorlatának tulajdonképpen a továbbfolytatása.

Azt látni kell, hogy a három szempont szinte összeegyeztetetlen, ideális megoldás nincs, optimális egyensúlyra lehet törekedni, de ebből a programból ez az optimális egyensúly ehhez a ponthoz nem ért el, a közelébe sem ért. A választás nagyon nehéz, hiszen valóban csődközeli helyzetben van az ország, a választás valójában a csőd vagy a válságkezelés. Nyilván a kormány a válságkezelést választotta, és ezt próbálja megvalósítani.

Ez a program tulajdonképpen - és ez a törvényjavaslat hét esztendő hibáira akar választ adni, és hét esztendő hibáit akarja kijavítani - nyilván nem fog egy lépésben sikerülni, és igen komoly hibái vannak ennek a törvényjavaslatnak. Hadd emlékeztessem miniszter urat, hogy körülbelül egy esztendővel ezelőtt a Világgazdaság hasábjain megjelent egy írása, amely a svéd és a magyar adórendszer bonyolultságát, illetve egyszerűségét hasonlította össze. Nagyon bízom abban, hogy nem felejti el miniszteri gyakorlata során, és ezt preferálni fogja, mert ez egy nagyon jó írás volt.

Akkor mondanám a kifogásokat, és mondanám a hibákat. A legnagyobb és alapvető hiba az, hogy egy dologról nem beszél, az egyszerűsítésről. Adókulcsokkal próbálja átrendezni az adószerkezetet, de a lényegről elfeledkezik. Továbbra is több mint ötvenféle adófajtát fogunk fizetni, továbbra is rendkívül bonyolult a rendszer. Ha vállalkozókon akarunk segíteni, akkor csak megjegyzem, hogy az adóbefizetés költségei egy egyszemélyes vállalkozás esetében évente körülbelül 260 ezer forintot tesznek ki. Tehát ha ezt összehasonlítom azzal az 5 százalékos járulékcsökkentési szándékkal vagy javaslattal, ami a minimálbér esetében a munkaadót 3500 forinttal fogja jobb helyzetbe hozni, ettől nem fog örömében hanyatt vágódni, tehát nem igazán jelentős.

A személyi jövedelemadó vonatkozásában is az a sávhatáremelés, amelyet önök most előterjesztettek, 1 millió 900 ezer forintra emelné a 18 százalékos sávhatárt, ez alacsony, legalább 2,2 millióra kellene emelni, mert az átlagjövedelmek így még mindig a legmagasabb adókulccsal fognak adózni.

Igen nagy hiba az eho eltörlése. Miniszter úr még a Reformszövetség tagjaként arról beszélt, és azt preferálta, hogy az egészségügyi hozzájárulás 5000 forintra emelődjék fel, és más területeken próbáljuk kiegyenlíteni más költségek csökkentésével. Ebben az előterjesztésben ez nincs benne, nem szerepel - nagyon nagy hiba. Ráadásul komoly reformokra tényleg nincs idő, de nem kellene olyanokat tenni, ami a későbbi reformokkal ellentétes. Ez tipikusan egy olyan intézkedés.

Az áfa: meg kellene határozni, hogy az áfaemelést mettől meddig gondoljuk, tehát mi az a határidő, amikor visszatérnénk a normális kerékvágásba. A három adókulcs túl távol esik egymástól, az 5 százalék és a 25, és közte a 18 nagyon távol van egymástól. A 18 százaléknál a tej és a kenyér - mindenféle tej, meg mindenféle kenyér, a legdrágább is? A szállodák is így veszik, amelyek ötcsillagos szállodaként óriási haszonnal adják? Tehát igazán nem átgondolt ez a dolog. Ráadásul, mondjuk, a tömegközlekedés, a közösségi közlekedés, ami nagyon nagy állami támogatással működik, akár a MÁV, akár a BKV esetében, miért maradt a 25 százalékos kulcsban, miért nem hoztuk le a 18 százalékosba? Vagy például a szállodai szolgáltatások miért nem tudnak ebbe a sávhatárba kerülni, hiszen a versenyképessége a szállodáknak... - hét kivétellel Európa minden országában más adókulcs alá esnek. Tehát számos olyan hibája van ennek az előterjesztésnek, amely nem fogja ezt a mostani helyzetet megoldani.

Ha 2010-re valóban egy másik javaslattal óhajtanak előállni, akkor az előkészítésnél ezeket vegyék figyelembe, mert ez toldozás-foldozás, igazi megoldást a mostani helyzetre nem jelent, nem jó üzenet sem a világ felé, sem a magyar vállalkozók felé, hiszen tulajdonképpen a helyzete, a pozíciója senkinek nem fog javulni. Az az adórendszeren belüli átalakítás, amit önök elképzeltek, nem fogja a foglalkoztatás helyzetét javítani, nem fogja az adóterheket érezhetően és jelentős mértékben csökkenteni, sokkal inkább maszatolásnak nevezhető, mint hatékony és eredményeket hozó lépésnek.

(12.20)

Ezért ebben a formában ez a törvényjavaslat a Magyar Demokrata Fórum részéről, annak ellenére, hogy sok elemével egyetért, nem támogatható. Bízom abban, hogy módosító javaslatokkal a törvény javítható, és abban is bízom, hogy az ellenzéki oldalról beadott módosító javaslatok nem részesülnek olyan elutasításban, mint ahogy az az eddigi gyakorlat volt. Hiszen ha csak arra gondolok, hogy az elkövetett hibák miatt, a száznapos program, az áfacsökkentés miatt az ellenzék, legalábbis a Magyar Demokrata Fórum mindkét esetben hallatta a hangját, sőt tavaly előterjesztettük a nemzeti adószabadság programját, annak néhány eleme ugyan visszaköszön, de ha néhány évvel ezelőtt léptük volna meg, akkor talán nem kerültünk volna ilyen helyzetbe, és a válság nem ilyen módon és nem ilyen súlyosan érinti Magyarországot. Ez megelőzhető lett volna.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a függetlenek soraiban.)

HERÉNYI KÁROLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási bizottság a tegnapi, április 27-i ülésnapján tárgyalta az Állami Számvevőszék 2008. évi működéséről szóló jelentést és a költségvetési bizottság előterjesztését, a határozati javaslatot, és előrebocsátom, hogy ellenszavazat és tartózkodás nélkül a bizottság egyhangúlag támogatta az előterjesztést és a beszámolót. Azonban a bizottsági vita során elhangzott néhány kritikus hang, de ez a kritikus hang vagy ezek a kritikus hangok nem az Állami Számvevőszék működését illették, hanem azok következménynélküliségét tették szóvá.

Tulajdonképpen a feladatunk nem más, mint a törvények alapján, a hatályos törvények alapján ellenőrizni, hogy a törvényeknek megfelelően működik-e az Állami Számvevőszék. Jelentem, annak megfelelően, kiváló minőségben működik, ugyanúgy, ahogy eddig minden esztendőben tette ezt. Csak senki nem törődik azzal, senki nem foglalkozik azzal, hogy ezekben a jelentésekben megfogalmazott kritikák, állítások - még azt sem mondom, hogy kritikák, hanem állítások -, tények milyen következményekkel járnak.

Hogy mondandómat igazoljam, engedjék meg, hogy az összegzés első mondatát idézzem: "Az Állami Számvevőszék tevékenységének kezdete óta beleütközik abba az alapvető problémába, amit az állami feladatok meghatározatlansága jelent." Ha jól számolom, akkor itt már legalább két évtized eltelt, hiszen azóta kapjuk ezeket a jelentéseket, és ez azóta fönnálló és élő probléma. Aztán folytatom az idézeteket: "Az átlátható és következetes igazgatási működés, az elvi alapok tisztázásának és a szükséges döntéseknek a hiányában nem valósulhatott meg a feladatok és az ellátásukhoz szükséges forrásoknak az összehangolása. A tervezés és a stratégiaalkotás, az előzetes és utólagos hatásvizsgálat szabályozási, szervezeti kereteinek megteremtése terén nem történt érdemi előrehaladás."

Aztán, ha továbbmegyünk, akkor számos ilyen megjegyzést, számos ilyen típusú és tartalmú mondatot találhatunk ebben a beszámolóban, de ha elővesszük a tavalyit, a tavalyelőttit, mindegyikben szerepelt ez. Államtitkár úr is annyit mondott, hogy egyetért a benne leírtakkal, a jelentésben foglaltakkal, de itt nem egyetérteni kéne a leírtakkal, hanem valami aktivitást kifejteni annak irányában, hogy a következő évi beszámoló már szegényebb legyen ilyen típusú megállapításoktól.

Ha a parlament normálisan működne és az ellenőrző funkcióját betöltené, akkor minden szakbizottság, hiszen minden terület valamelyik szakbizottsághoz tartozik, felelősségre vonná a kormányzat vonatkozó apparátusát, annak irányítóját, hogy mindent megtett-e annak érdekében, hogy a következő esztendőben már ezekkel az állításokkal ne találjuk szembe magunkat. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem az Állami Számvevőszék működésében van itt hiba, hanem a parlament szerepértelmezésében, hiszen egy igen komoly feladatáról és funkciójáról mond le, ez az ellenőrzés funkciója. Az Állami Számvevőszék abban segít minket, hogy tudjuk bizonyos szempontok alapján a kormány működését megítélni, ellenőrizni, és ha kell, akkor befolyásolni. Ennek a lehetőségéről mond le az Országgyűlés, és ezért kerülünk minden esztendőben olyan helyzetbe, mint most, hogy mindenki megdicséri a munkatársakat, az Állami Számvevőszék munkáját, csak éppen arra fordítunk kevés hangsúlyt, hogy az ebben foglalt negatív megállapítások a következő esztendőre számbelileg fogyatkozzanak, és hogy elkezdjünk értelmesen és jól működni.

Két feladata van ugyanis az Állami Számvevőszéknek - sok mellett, csak kettőt emelek ki -, az egyik a törvényesség, tehát hogy a megfelelő törvények szerint működnek-e önkormányzatok, alrendszerek, minisztériumok és egyebek. A másik pedig a hatékonyság, az ésszerűség. És ha azt mondhatjuk, hogy a törvényesség vonatkozásában alapvető problémák nincsenek, sőt egészen kicsi problémákkal találkozunk, hiszen azt mindenki betartja, de a hatékonyság vonatkozásában óriásiak a mulasztások. Úgyhogy én azt gondolom, hogy az Országgyűlésnek a szerepértelmezést meg kéne változtatnia, komolyabban kellene élnie az ellenőrzés és a számonkérés lehetőségével a kormány irányában, és sokkal alaposabban fel kellene használnia az ebben a jelentésben foglaltakat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

HERÉNYI KÁROLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én voltam az egy nem, illetve az egy tartózkodó a bizottság ülésén. Alapvetően azokkal a célokkal, amelyeket a kormány megfogalmazott az adórendszer átalakítását illetően, egyet lehet érteni, de hát az ördög mindig a részletekben búvik meg, és a részletekből derül ki, hogy ezek a célok mennyire teljesülnek vagy mennyire nem.

Az első ilyen komoly kifogás, hogy az adórendszerünk, amely Európa egyik legbonyolultabb, legkomplikáltabb és legösszetettebb adórendszere, a módosító javaslatok után nem lesz egyszerűbb és nem lesz áttekinthetőbb. Ez azt jelenti, hogy azt a pénzt, amelyet adó formájában a költségvetés beszed, ugyanolyan komplikált és ugyanolyan drága módon fogja beszedni. Talán önök is tudják, hogy egy egyszemélyes vállalkozó bürokratikus terheinek éves összessége a kamara kimutatása szerint 260 ezer forint körül jár, ennek egyik része a könyvelő díja, a másik része pedig az a munkaidő-kiesés, amelyet a termelő vagy szolgáltató tevékenység helyett ennek a vállalkozónak az adminisztratív dolgai rendbetételére kell fordítania.

Több mint ötvenféle adót fizetünk, tehát az első jogos kérdés, hogy miért nem alkalmazzuk az adófésűt, miért nem egyszerűsítjük az adórendszert, és miért nem csökkentjük radikálisan a fizetendő adók számát. Ezzel nem okoznánk bevételkiesést a költségvetésnek, viszont rengeteg pénzt spórolhatna meg maga az adófizető, hiszen sokkal kisebb adminisztratív terhek rakódnának rá, és nyilván kevesebb pénzbe kerülne ennek a beszedése és az ellenőrzése, hiszen egy áttekinthetőbb adórendszer nyilván olcsóbb, egyszerűbben működtethető. Csak egy példa: addig, amíg ma egy egyszemélyes vállalkozás adóbevallása a terjedelmét illetően 140 oldal felé közelít, ebből körülbelül 30 oldal a kitöltendő rész, a többi pedig útmutató, ez jelzi ennek a rendszernek a rendkívüli összetettségét, bonyolultságát. Az első ciklusban, az Antall-kormány idején egy ilyen adóbevallás, amit egyébként egy egyéni vállalkozó simán ki tudott tölteni, a kitöltési útmutatóval együtt öt oldalt tett ki. Tehát irtózatosan bonyolult a rendszer. Az első kifogás, hogy miért nem csökkentjük az adók számát, és miért nem tesszük egyszerűbbé, áttekinthetőbbé a rendszert.

A második kifogásunk, amelyet szerintem még a Pénzügyminisztériumban is meglehetősen kevesen tudnak pontosan és szakszerűen értelmezni, ez a szuperbruttósítás kérdése. Mi a célja, mi a szándéka ennek az akciónak? Ki fog ezzel jól járni? Egyáltalán, hogyan kell a dolgot értelmezni? Tehát hogyan tudunk belevonni az adóalapba olyan tételeket, amit egyébként nem kap meg a munkavállaló? Ez sem teszi egyszerűbbé és átláthatóbbá a rendszert, hanem inkább bonyolultabbá teszi, úgyhogy ehelyett valamilyen más megoldást kellene keresni.

Komoly kifogásunk, hogy a minimálbér ugyanúgy adómentes maradt, mint ahogy adómentes volt az ezt megelőző időszakban. Ha valaki azt hiszi, hogy az én hozzászólásom szociális érzéketlenségről tesz tanúbizonyságot, akkor téved. Európában nálunk a legmagasabb a minimálbérből élők aránya: 40 százalékát teszik ki az összes munkavállalónak. 1,6 millió emberről van szó, akiknek legalább a fele a zsebébe kapja a jövedelmének a másik részét, hiszen az adóelkerülésben itt a munkavállaló és a munkaadó egyaránt érdekelt. A dolog akár - idézőjelbe téve - rendben is lehetne; a baj akkor kezdődik, amikor egy minimálbérből élő nyugdíjba megy vagy megbetegszik, hiszen akkor a minimálbér után fogja kapni a nyugdíját. Most mennek az első minimálbéresek nyugdíjba. Nem tudom, a politika milyen választ fog majd adni arra a kérdésre, hogy ebből a nyugdíjból megélni nem lehet, mert a létminimumot sem közelíti meg. Tehát ezzel valamit kezdeni kellene, például a minimálbért egy sokkal kedvezőbb adókulccsal megterhelni, de mindenesetre lehetővé tenni, hogy ebből a rabigából vagy ennek a csapdájából ez az 1,6 millió ember ki tudjon törni. Ráadásul érdekeltek, hogy a rendszerben maradjanak, aminek egyéb vetületei, szakképzési és egyéb vetületei is vannak.

Ez a törvény több szempontnak kellene hogy eleget tegyen, mondjuk, a társadalmi igazságosságnak érvényesülnie kellene; ez részben megvalósul. A versenyképességet kellene biztosítani; ez valamilyen mértékben javul, tehát a munkavállalók, a magyar gazdaság szereplőinek versenyképessége némileg javul. S igyekezni kellene a költségvetési egyensúly megtartását biztosítani; nyilván erre hivatott a másik adótípus, amelyről majd most kívánok beszélni.

Egyébként tartózkodtam ennek a törvényjavaslatnak a szavazásánál. Még egyszer mondom, a szándékokkal egyet lehet érteni, de ha már belevágtunk egy átalakításba, akkor annak sokkal átfogóbbnak, sokkal mélyebbnek kellene lenni, mert ez ugyanolyan felszínes dolog, mint amit általában idáig csináltunk. Ismétlem, az adók nagy számát kellene drasztikusan csökkenteni, egyszerűbbé, átláthatóbbá tenni a rendszert. Ebből mindenkinek csak előnye származna.

Az ingatlanadó. Külön törvény szól az ingatlanok megadóztatásáról. Nyilvánvaló, hogy ha egyszer kedvezményeket akarunk biztosítani a munkát terhelő adók vonatkozásában, és ott bevételkieséssel kell számolni, hiszen ennek az eredménye csak ez lehet, később lehet, hogy ez kompenzálódik, hiszen ha a foglalkoztatási feltételek az adórendszer módosításának eredményeképpen javulnak, akkor a bruttó bevétel is növekedhet. Tehát ez egy átmeneti állapot. De ahol igazán egyensúlyt lehet teremteni, illetve az egyensúly feltételeit biztosítani lehet, az egy másik típusú adó növelésével valósítható meg. Itt két adó jöhet számításba: az egyik az általános forgalmi adó, ezen túl vagyunk; a másik pedig a vagyoni típusú adók, amelyek Magyarországon idáig kevéssé szerepeltek az adórendszerben mint fontos tényezők.

Ezzel az ingatlanadótörvény-előterjesztéssel szemben azonban több kifogás merül fel. Az első kérdés az, hogy miért csak lakóingatlanokra vonatkozik. Hiszen tudjuk, hogy az Európai Bíróság hozott ugyan egy olyan ítéletet, amely az iparűzési adót elfogadottnak minősítette, de tulajdonképpen egy általános ingatlanadó, amely nemcsak lakóépületekre, hanem egyéb ipari, mezőgazdasági típusú épületekre is vonatkozik, ez lehetővé tenné, hogy az ingatlanadó kiváltsa az iparűzési adót, amely szintén növelné a versenyképességet, és szintén átláthatóbbá és egyszerűbbé tenné ezt a rendszert.

Aztán hogyan néz az ki, hogy egy ingatlantulajdonos, egy lakóingatlan-tulajdonos egyszerre kétfelé fog ingatlanadót fizetni, illetve két címen fog fizetni? Hiszen az önkormányzat is kivet rá ingatlanadót, és lesz egy központilag kivetett ingatlanadó. Igaz, hogy az előterjesztés szerint a kettő egymásból levonható, de ez sem fogja egyszerűbbé tenni a rendszert, tehát ez sem ésszerű és ez sem jó.

(10.30)

A törvény melléklete tartalmaz egy táblázatot, ami tulajdonképpen egy olyan értékbecslés alapjait rögzíti, ami az adó kiszámításának alapja lehet. Na, hát ez aztán teljesen kusza és összevissza. A felsorolt megyék között három olyan megye van, amelyekben az egylakásos ingatlanra kivetett adó mértéke kisebb, mint a többlakásosé. A bizottsági ülésen megkérdeztem a minisztérium jelen lévő képviselőit, hogy hogy az ördögbe tudtak erre a következtetésre jutni. A többi megyében rendben van, nyilván az az értékesebb ingatlan, ami egy önálló ház, nem társasház vagy akár soklakásos társasház. De arra, hogy hogy tudtak erre az eredményre jutni, semmiféle megnyugtató választ nem kaptunk.

Úgy gondoljuk, hogy át kéne gondolni az ingatlanadó szerepét, funkcióját, hiszen ez nincs kellőképpen átgondolva, és a szerkezetét, a beszedés, a befizetés módját egyszerűbbé kellene tenni, hiszen a mostani javaslat az amúgy is komplikált és nehezen áttekinthető rendszert még bonyolultabbá és komplikáltabbá teszi. Ezért nem tudtuk ezt a javaslatot támogatni az előzővel együtt.

Köszönöm szépen.

HERÉNYI KÁROLY (független): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy pontosítás: nem négypárti ez az egyetértés, hanem ötpárti, mert természetesen a Magyar Demokrata Fórum minden képviselője támogatja ezt a törvényt.

Hadd számoljak be bevezetésképpen saját személyes élményemről, hiszen amikor a törvény az asztalunkra került, akkor leutaztam Sopronba, él ott egy barátom; a szülei siketnémák, ő viszont halló. Tehát egy kitűnő fordított alkalom, hogy az ember ebbe a különleges, számára ismeretlen világba betekintést nyerjen; sőt hallóként siket és hallássérült gyermekeket tanít, összehozott még két olyan pedagógussal, akik szintén ugyanezt teszik, és így képviselőként betekintést nyerhettem ebbe a különleges és rendkívül érdekes, vonzó világba.

És egyetértek Sándor Klárával, hogy társadalmi szemléletváltásra van szükség. A halló embernek sokkal többet kellene tudnia arról a világról, amiről neki fogalma sincs. Nyilván, ha ez így lenne, akkor másképp viszonyulna a hallássérültekhez, a siketekhez, a nagyothallókhoz, és talán a társadalmi tolerancia szintje is más lenne. Úgyhogy hálás vagyok tulajdonképpen a sorsnak, hogy ebben az ülésszakban most tárgyalhatjuk ezt a törvényt, mert ez az én számomra is egy nagyon fontos és meghatározó élmény.

A törvény rendkívül fontos, hiszen demokratikus alapjogokat biztosít, az esélyegyenlőséget biztosítja, és itt nyilván nem fogunk úgy járni, mint a mozgássérültek esetében, ahol az akadálymentesítésről legalább 15 éve hoztunk törvényt, és a mai napig anyagiakra való hivatkozással a teljesítés határidejét kitoljuk, hiszen itt egészen másról van szó.

A törvény fontos, a törvény szükséges, és ha szabad, akkor az erényei mellett néhány hiányosságára hívnám fel a figyelmét, amelyek megváltoztatásával teljesebbé és tökéletesebbé tehetjük ezt a törvényt. Azt meg kell jegyezzem, hogy azért a törvény megszületése előtt, és mielőtt a kormány és a parlament napirendre tűzte volna ezt a törvényt, azért a hallássérültek, siketek helyzetének javításával civil szervezetek, magánemberek foglalkoztak. Egy példát hadd emeljek ki: az interneten hozzáférhető egy www.medjel.hu nevű honlap, ami azzal foglalkozik, hogy ha egy hallássérült ember orvoshoz kerül, aki nem hallássérült és nyilván nem ismeri a jelnyelvet, tudjon kommunikálni a hallássérülttel, a sikettel, mert például a siketek nyelvében, a jelbeszédben az a szó, hogy gyógyszerérzékenység, nem szerepel. Tehát ezt valahogy össze kell hozni. Köszönet ezeknek az embereknek, akik önszorgalomból teljesen ingyen, díjmentesen ilyen segítőkészek voltak, és igyekeztek honfitársaikon, siket, nagyothalló honfitársaikon segíteni.

A törvény alapvetően jó; néhány apró pontosítás, ami talán fontos, be is adtam módosító javaslatként. Az egyik a 28. §-t kívánja módosítani. Ez pont a médiatörvény módosítása arról, amiről az előbb Török Zsolt beszélt. Egyetlenegy hibája van, egy szó elmaradt. Ez az egy szó pedig az, hogy "naponta" kell itt legalább két órán keresztül 2010-ben, aztán "naponta" kell 2011-ben legalább négy órán keresztül, mert ha nincs ott a "naponta", akkor ez lehet hetente, havonta. Tehát ez csak egy pontosítás, ez egy technikai hiba, ezt megtettük, gondolom, az Országgyűlés vita nélkül el fogja fogadni.

A második már egy kicsit érdekesebb, és amikor arról beszéltem, hogy egy új világot ismertem meg, akkor ez volt az egyik nagyon fontos momentum, ami erre az újdonságra felhívta a figyelmet. Azt mondják az én segítőim, hogy ez a törvény lehetővé teszi a siketek és nagyothallók számára az információhoz való hozzáférés jogát, illetve ennek teljesülését, de nem teszi lehetővé az információ megértésének jogát és lehetőségét. Egy speciális esetről van szó. Arról van szó, hogy ha közérdekű információk jelennek meg honlapokon, írásos formában, akkor a siketek azt nem pontosan úgy értik, ahogy ott le van írva. A jeltolmács először siketre fordítja, és utána jeleli, tehát az ő gondolkodásmódjuknak megfelelően jeleli azt a szöveget, amit írásban nem biztos, hogy pontosan megértenek.

(10.20)

Ezért én egy olyan módosító javaslattal szeretnék élni, ami előírná, hogy közérdekű információkat tartalmazó honlapokon, például kormányzati honlapon, önkormányzati honlapokon videofelvétel segítségével jeltolmács fordítsa le a siketek számára az írott szöveget, hogy egészen pontosan értsék, mert itt a teljes megértés feltételei nem adottak.

A harmadik dolog, ami már nem ezzel a törvénnyel kapcsolatos, de nyilván az ember, ahogy egyre többet tud meg, egyre jobban érdeklődik, hogy más területeken milyen lehetőségek biztosítottak a fogyatékosok, a hallássérültek, a siketek számára, és ez azt juttatta eszembe, hogy nézzem meg, hogy természeti katasztrófák esetén hogy értesítik a lakosságot az illetékes hatóságok. Ez általában hangjelzéssel történik, tehát ebből a siketek ki vannak zárva. Praktikus módja lenne az értesítésnek az, hogyha a szokásos módon, ha egy olyan lakásnak a csengőjét nyomjuk meg, ahol siket ember vagy család lakik, ott ez fényjelként mutatkozik meg, ha rendelkezésre állna, a hatóságok rendelkezésére állna egy olyan lista, amely tartalmazná azon családok sorát, akiket ily módon kell értesíteni, mert egyébként a másfajta, a szokásos értesítés számukra hatástalan, nem értik meg.

Érdeklődésemre elmondták, hogy ennek adatvédelmi akadályai vannak, amit én teljességgel érthetetlennek tartok, és módosítani kell vagy az adatvédelmi törvényt, vagy a katasztrófaelhárítással vagy -megelőzéssel foglalkozó törvényt oly módon, hogy egy ilyen regiszter rendelkezésére álljon a hatóságoknak - önkormányzatnak, vagy akinek ilyenkor el kell járnia -, hiszen így az alapvető biztonság megteremtésének a feltételei nem adottak, és nincsenek meg. Nem ezt a törvényt, és nem ebben a törvényben kell ezt megoldani, én ezt csak továbbgondolásra ajánlom, és keresem a jogi lehetőségét, hogy hogyan tudjuk ennek a feltételeit, a törvényi hátterét megteremteni.

Ez a három dolog van, amit én szerettem volna ezzel a törvénnyel kapcsolatban elmondani, és még egyszer megismétlem, hogy örülök, hogy a parlament asztalán van a törvény. Nagyon fontosnak tartom, nagyon nagyot léptünk előre, és remélem, hogy ötpárti támogatottsággal, egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogja az Országgyűlés ezt a törvényt elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps.)

HERÉNYI KÁROLY (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Azt hallottuk itt a Házban, különösen a kormány részéről, hogy ez egy válságköltségvetés, és alapvetően a gazdasági és pénzügyi világválság determinálja ezt a költségvetési törvénytervezetet. Ez részben igaz, de azért alapvetően nem. A baj az, hogy 2003 óta mindig ugyanazt a szerkezetű költségvetést terjesztik a Magyar Országgyűlés elé, semmiféle szerkezeti átalakítás nem történt, és tulajdonképpen ez határolja be a kormány mozgásterét, amiből roppant nehéz, szinte lehetetlen kitörni.

Dicsérendő cél, ezt előzőleg hét esztendőn keresztül elmondták, hogy a legfontosabb feladat az egyensúly megteremtése vagy egyensúly közeli állapot megteremtése. Nyilván az eurózónához való csatlakozás szempontjából ez üdvözlendő, sőt aki egyszerre beszél arról, hogy ő hiányt növelne, és az eurót be akarja minél előbb vezetni, az valószínű, nem pontosan tudja, hogy miről beszél. A baj csak az, hogy ugyanúgy, ahogy a hét esztendővel ezelőtt sorban benyújtott költségvetések mindegyike, e mellett a szempont mellett elfelejt egy másik, talán még fontosabb szempontról gondoskodni, hogy a gazdaság fejlődésének a forrásait ebben a törvényben biztosítsa.

Ennek az eredménye az, hogy hét esztendőn keresztül talán közelebb jutunk az egyensúlyi állapothoz, a költségvetés egyensúlyi állapotához, csak sajnos ez minden esztendőben alacsonyabb szinten valósul meg. Ennek pedig alapvető oka - ennek a szerkezetazonosságnak -, hogy az idáig működő kormánynak, kormánykoalíciónak nem volt bátorsága ahhoz, hogy nekilásson a reformok azon sorozatának, ami ezt a szerkezetet megváltoztatta volna, ami a sokkal ésszerűbb, sokkal hatékonyabb, sokkal szakszerűbb felhasználást biztosította volna.

Elmaradt a bevételi oldal reformja, az adórendszer reformja, amit lehetett volna azzal kezdeni, és ez nem jelent bevételkiesést, hogy az egész rendszert először egyszerűsítjük, és egyszerűbbé tesszük. Több mint ötvenféle adónemet fizetünk, ezt meglehetősen drágán, az egyik oldalon, hiszen sokba kerül ennek az adminisztrációs része, és nagyon sokba kerül a feldolgozása. Elmaradt az élőmunka terheinek jelentős csökkentése, sőt elmaradt a kísérlet arra, hogy az adóbefizetők táborát jelentősen szélesítsük. Kísérlet sincs a minimálbér megadóztatására, hogy kitörjünk egyáltalán ebből a csapdából, a minimálbércsapdából.

A 25 százalékra való áfaemelés átmenetileg elfogadható, túl nagy azonban a két kulcs közötti különbség, ezen sürgősen változtatni kéne. A kiadási oldal, ha lehet, még rosszabb állapotban van, hiszen egyetlenegy nagy elosztórendszer reformjának még a kísérlete sem történt meg. Ez azt jelenti, hogy nagyon drágán, nagyon gyenge minőségű szolgáltatást vagyunk képesek biztosítani egy rendkívül túlkomplikált bürokrácia birtokában.

Elmaradt az állami feladatok újragondolása, az állami újraelosztás mértéke nemhogy csökkent volna, hanem a következő esztendőben növekedni fog. Ennek eredménye a döntéshozatal lassúsága, átláthatatlansága, az, hogy semmiféle szolgáltató és szolgáltatási jellege ennek a tevékenységnek nincs. Az önkormányzatokról csak annyit, az idő szűkössége mellett, hogy egy időben van jelen a rendkívüli pocsékolás és pazarlás, és egy időben van jelen a szűkösség; a reform itt is elkerülhetetlen és elodázhatatlan lenne.

Az előbb itt szóba került a közoktatás helyzete, pénzről esett csak szó, minőségről nem. Azt itt nem hallottam senki száján kiejteni, hogy versenyképes-e az a tudás reformok nélkül, amit akár a közoktatásban és az erre épülő felsőoktatásban, a meglehetősen nagy számú intézményben biztosítunk. Természetesen nem az.

Hiszen az idő nagyon rövid, és a Házszabály ennyire ad lehetőséget, összegzésképpen meg kell állapítani, hogy ez a költségvetés a szükség költségvetése, az elmaradt reformok szükségének a költségvetése. Ha a kormánynak és a koalíciónak lett volna bátorsága, hogy kihasználja azokat a lehetőségeket, amelyeket a válság előteremtett, és a reformokat ezzel egy időben vezeti be, megkímélte volna a magyar lakosságot attól (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy sok-sok dolog kétszer fájjon, mert ezt egy lépésben meg lehetett volna tenni. Nem tették meg, ez az önök hibája. Köszönöm szépen a figyelmet.

HERÉNYI KÁROLY (független): Köszönöm szépen szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A tegnapelőtti hozzászólásban hangot adtam azon kifogásunknak, hogy ez a költségvetési törvényjavaslat amellett, hogy igyekszik az egyensúly feltételeit vagy az ahhoz közeli állapotot megteremteni, elfelejt a növekedés forrásairól gondoskodni. Hét esztendő óta ennek vagyunk tanúi, az elsődleges cél mindig a hiánycsökkentés, ami dicséretes, hiszen az eurózónához való csatlakozás egyik alapvető feltétele; de sajnos ez az egyensúly közeli vagy ehhez közelítő állapot minden esztendőben alacsonyabb színvonalon valósul meg, alacsonyabb szinten, alacsonyabb teljesítmény mellett valósul meg.

(16.20)

Elmaradtak a reformok, sem a bevételi oldalon nem történt komoly változás, hiszen azok a változások, amelyek az adórendszeren belül történtek, nem nevezhetők átütő, áttörő reformnak. Az élőmunka terhei jelentősen, érezhető mértékben nem csökkentek. Az adófizetők tábora nem növekedett, kísérlet sem történt arra, hogy a körülbelül másfélmillió minimálbérből élő legalább jelképes módon megadóztassék, és ezzel az adójóváírást, mintegy ilyen torzszülöttjét a magyar adórendszernek, valahogy kiküszöböljük. Nem történt meg az a típusú adószerkezet-átalakítás, amelyik az élőmunkát preferálná, és egyéb adószintek növelésével az egyensúlyt megteremtené a bevételi oldalon, sőt még növelné is, hiszen az adófizetők táborát növelni lehet.

A kiadási oldalon szintén elmaradt a reformok sokasága, emiatt a kormány be van szorítva, és rendkívül keskeny az a mezsgye, amin cselekedhet, amin léphet. Egészségügyi reform nélkül, habár az egészségügybe több pénz kellene, de felsőoktatási, közoktatási reform nélkül, a nagy elosztórendszerek reformja nélkül, az önkormányzati reform nélkül egyszerűen annyira meg van a kormány keze kötve, hogy csak ilyen költségvetés benyújtására és elkészítésére volt alkalmas. (Dr. Kovács Zoltán közbeszól.) Ennek a felelőse nyilván az a kormányoldali, parlamenti többség, amely nem hajtotta végre azokat az átalakításokat, azokat a reformokat, amelyek szükségesek lettek volna.

A múltkor nem volt idő beszélni arról, hogy azért vannak itt tartalékok, és van mihez nyúlni. Talán egy esztendővel ezelőtt a Transparency International egy bemutatót tartott a Parlamentben, ahol elég szégyenletes körülmények alakultak ki, hiszen több nagykövet, európai uniós nagykövet vett részt ezen, mint ahányan képviselők jelen voltunk, akiket ez a téma egyáltalán érdekelt. A szám, amit megjelöltek, 200-tól 400 milliárd forintig terjedt, körülbelül ennyi folyik ki korrupció címszó alatt a költségvetésből, és ennek a forrásait is megjelölték. Az elsődleges forrás a kampány- és pártfinanszírozás rendezetlensége, hiszen 1990 óta ugyanannyi pénzből kampányolhatnak a pártok, ez 386 millió forint, és nekünk van bőr a képünkön négyévente odaállni a választópolgárok elé, és azt mondani, hogy ennyi pénzt költöttünk a kampányra, amikor tudjuk, hogy ennek a fele meg a negyede sem igaz. Hogyan lehet jogkövető magatartást elvárni a magyar állampolgároktól, amikor azt látják, hogy a törvényhozók önmaguk nem tartják be az önmaguk által meghozott törvényeket?

Sokszor kerültünk megoldás közeli állapotba, volt egy olyan pillanat, amikor e kérdésnek a törvényi rendezése aláírás előtt volt, minden párt elfogadta; az aláírás előtt tíz perccel a legnagyobb ellenzéki párt jelezte, hogy ők nem hajlandók ezt a megállapodást aláírni, ebből nem lesz ötpárti egyezség, a törvény kétharmados. Úgyhogy azóta is ugyanott tartunk, ahol tartottunk. Ennek nemcsak anyagi, hanem rendkívül erős negatív morális hatása is van, az, hogy a politikai elit megítélése olyan, amilyen, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki; minket általában úgy utálnak, ahogy vagyunk, és erre meg is van az okuk, mert ennek a feltételeit mi teremtettük meg. Tehát sürgősen elvárható a kormánytól, hogy még ebben a ciklusban, sőt ebben az esztendőben terjessze elő azt a törvényjavaslatot, amely ezt a kérdést megoldaná, a párt- és kampányfinanszírozást rendezné. Én név szerinti szavazást rendelnék el, vagy kérnék ebben az ügyben, és akkor mindenki álljon ki, vállalja az arcával, hogy kinek jó a hazudozás, kinek jó ez a helyzet, vagy ki szeretne ezen változtatni.

A másik ilyen ok a közbeszerzések rendezetlensége volt. Mindnyájan megtapasztaltuk, hogy néhány héttel ezelőtt 56 milliárd forinttól esett el a 4-es metró beruházása. 11 pályázatot vetett vissza vagy küldött vissza az Unió, amely nem felelt meg az előírásoknak. Mindegyik visszautasításnak egyetlenegy oka volt: az összes szereplőt kizárták, egyet hagytak meg, természetesen nem azt, amelyik a legjobb pályázatot nyújtotta be. Tudok olyan pályázatról, olyanok kapták meg a metró sínlefektetési projektjét, akik életükben még egy méter sínt nem raktak le. A válasz az volt a kérdésre, hogy 150 évvel ezelőtt, amikor a vasutat elkezdték építeni, akkor sem volt semmiféle gyakorlat, a sínek meg a helyükön vannak. Ez több mint arcátlanság, ez több mint pofátlanság. Ezt csak azért mondom, mert most a számokról beszélünk. A költségvetés a számok törvénye, a racionalitás törvénye. De van ennek egy másik dimenziója is, és hogyha a másik dimenzióban nem történik változtatás, ha a morális deficitet nem számoljuk fel, ha nem tudunk egyezségre jutni, bármely oldalán ülünk a parlamentnek, akkor a költségvetési törvény önmagában nem fogja tudni feloldani azt a helyzetet, amelyet egyfelől intellektuális, másfelől morális deficit idéz elő, okoz, teremt meg.

A következő dolog, ami nagyon fontos lenne, hogy minél előbb csatlakoznunk kellene az eurózónához. Erre a kormányok ígéretet tettek, a feltételeket viszont nem teremtették meg. Most úgy tűnik, hogy ebben egység van, hiszen ennek a költségvetési törvénytervezetnek az egyik fő motívuma az, hogy a hiány csökkentésével a kritériumok közül a hármas rendszer legalább egyikét teljesíteni tudjuk, és közelítünk az előírások felé. A másik párt viszont azt mondja, hogy ő hiányt akar növelni; ha hiányt akar növelni, akkor egyre távolabb kerülünk az euró bevezetésétől. Egyensúlyt kellene teremteni, meg kellene találni a közös pontot, mert az eurózónához való csatlakozás csak összefogással teremthető meg. Ezt, azt hiszem, minden normális magyar ember látja; ideje lenne, hogy ne csak a normális magyar emberek, hanem a magyar politikai elit itt ülő része is a magáévá tegye ezt.

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek és az MSZP soraiban.)

HERÉNYI KÁROLY (független): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azért ez egy kicsit komplikáltabb ügy, mint amilyennek látszik (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.), és hadd hivatkozzam arra, amit az elnök úr mondott: több ízben kért a legfőbb ügyész úrtól további adatokat, hogy alátámasztott legyen az a súlyos vád, amivel minket illetnek.

Az elnök asszony hivatkozott arra, hogy a büntető törvénykönyv 174. §-a rendelkezik a kényszerítés bűncselekményéről, illetve leírja azt, azután a 138. §-ban ezt megerősíti, a hivatalos személyeket innen kizárja. Elvárható lett volna, hogy háromszori felszólításra legalább részben próbálja meg ezt az ellentmondást feloldani a legfőbb ügyész úr. Azonkívül elvárható lett volna a Legfőbb Ügyészségtől az, hogy az általuk küldött átirat második szakaszát - és ennek idézni fogom az egyik részét - vizsgálják meg, ez pedig így szól, egy telefonbeszélgetésről van szó: "A beszélgetés során Tóth János elmondta, hogy egyesek azt szeretnék, ha Dávid Ibolyára keresnének terhelőket, mert meg akarják szerezni az MDF-ben az első helyet."

A Legfőbb Ügyészség Dávid Ibolya beadványa ellenére, amely két dologban kért vizsgálatot - hogyan került hozzá a CD, és a CD tartalma mennyiben felel meg a valóságnak -, egyetlenegy lépést nem tett, hogy például kiderítse, kik azok az "egyesek", akik erre megbízást adtak, és ennek mi a valóságtartalma. Innentől kezdve valóban politikai színezete van az ügynek, hiszen ha az ügyészség így válogat az okok és az indokok között, akkor az erősen felveti annak a lehetőségét, hogy itt nem egy egyszerű jogi eljárásról van szó, és valóban, ha ebből precedens lesz, akkor elég furcsa helyzet tud kialakulni a Házban, ha politikai vitákat jogi útra terelve ily módon akarnak megoldani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(18.30)

HERÉNYI KÁROLY (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nincs olyan képviselő a parlamentben, aki ne lenne tisztában azzal (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), hogy a szociális ellátórendszerünk nem felel meg hivatásának. Nem felel meg a társadalmi igazságosság feltételeinek, nem ösztönöz munkára, és aki ennek a rendszernek a támogatottja, miután hosszú ideig a rendszer támogatottja maradhat, igen erőteljes mentális leépüléshez vezethet.

(17.00)

A parlamentnek közel két évtizedes mulasztása, hogy ezt a rendszert nem reformálta meg, és nem változtatta meg. Nyilván a mi mulasztásunk volt az oka annak, hogy olyan aktivitások nyertek teret az önkormányzatok részéről, amelyek igyekeztek ezt a kérdést megoldani, és igyekeztek rendezni. Erre egyik igen eklatáns példa a monoki eset a szociális kártya bevezetését illetően.

A monoki rendszer közelről sem jó, tehát nem mondjuk, hogy tökéletes, és nem is lehet az, de a helyzet az, hogy a monokihoz hasonlóan most már több mint 600 önkormányzat igyekszik hasonló megoldásokhoz nyúlni, illetve megoldásokat alkalmazni. Mindennek a törvényi háttere nem rendezett. Az igény erős, hiszen 600 önkormányzat azt jelenti, hogy egyötöde a magyar önkormányzatoknak egy hasonló típusú megoldásra igényt tart.

A parlament nem tehet mást véleményünk szerint, mint azt, hogy az eddigi mulasztásait pótolja. Ezért adtam be egy országgyűlési határozati javaslatot, amely a kormányt arra kötelezné, hogy a szociális kártya bevezetésének a törvényi feltételeit teremtse meg, ha alkotmányos aggályok vannak, akkor az alkotmányos aggályokat szüntesse meg. A második pontban pedig azt szeretnénk elérni, hogy ennek az anyagi hátterét, ami nem túl sok pénz - a rendszer egészét illetően körülbelül 500 millió forint -, különítse el.

A bizottsági ülésen az ellenzéki képviselők támogatták a javaslatot, a kormánypártiak elutasították. Én arra kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy itt, a parlament plénuma előtt igen szavazataikkal támogassák a tárgysorozatba-vételt.

Köszönöm szépen. (Taps a független képviselők körében.)

HERÉNYI KÁROLY (független): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Miniszter Úr! Én egy egészen más szempontot szeretnék a tisztelt Ház és a minisztérium figyelmébe ajánlani. Miután miniszter úr is egy nemzetközi konferencián való részvételéből idézett, én is hadd emlékeztessek arra az élményemre, amiben akkor részesültem, amikor Franciaország lett az EU soros elnöke, és elolvashattam, mert ott voltam, Sarkozy elnök úr négy csomagból álló programját. A környezetvédelem és a közlekedés itt összekapcsoltatott, és figyelembe vette, hogy néhány esztendőn belül a közlekedés által kibocsátott szén-dioxid is bele fog számítani a szén-dioxid-kvótába.

(19.40)

A programjának igen fontos és jelentős pontja volt, hogy 2012-re a kamion-tranzitforgalmat, amely Franciaországon keresztül akar haladni, azt vasútra fogja kényszeríteni. Szerintem, ha a franciák tudnak előregondolkodni, akkor ez számunkra sem tiltott dolog. Egészen más helyzetbe kerülne a MÁV, ha ilyen dolgokon is törné a fejét. Azt csak megjegyzem, hogy legalább egy évtizede, de lehet, hogy régebben igen sok szó esett a ROLA-programról, ami ezt valósította volna meg. Úgy tudom, beruházások is történtek, sőt a 90-es évek elején a ROLA-program keretében több milliárd forintért Baján épült egy olyan, kamionokat uszályokra rakó vagy ennek lehetőségét teremtő kikötő, amely azóta teljességgel kihasználatlan.

Tehát tisztelettel javasolnám és ajánlanám a minisztérium figyelmébe, hogy egyfelől vegye figyelembe a szén-dioxid-kvóta kiterjesztését a közlekedési ágazatra, és vizsgálja meg, hogy a vasút ebben hogyan tudna részesülni, illetve hogyan tudná kivenni a részét. Ha azt szeretnénk, hogy ez 2012-re megvalósuljon, akkor bizony ennek az előkészületeit már most el kellene kezdeni. Itt nemcsak a vasút járna jól, hanem azt hiszem, minden közlekedő, hiszen az autópályákat, az autóutakat, a közutakat elözönli a kamionforgalom, igen nagy károkat idézve elő az utak állapotában, amelyek helyreállítása jelentős költség. A kamionforgalom igazi haszonélvezőjének csak igen áttételesen nevezhető a költségvetés, ebben az esetben viszont a MÁV kerülhetne olyan helyzetbe, ami a pozícióit alapvetően javítja, és ami a meglehetősen siralmas díjtaxátumot, amit az előbb vázolt miniszter úr is, jelentősen javíthatná, hiszen egyéb források is rendelkezésre állhatnának.

Köszönöm szépen.

HERÉNYI KÁROLY (független), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mondandómat két részre bontva kívánom előadni. Az egyik a dolog tartalmi része.

2007 tavaszán, egy hetilapban megjelent tényfeltáró interjú nyomán javaslattal éltünk, egy vizsgálóbizottság felállítását céloztuk ezzel a javaslattal. A vizsgálóbizottság a Centrum Parkoló Kft. ügyeit vizsgálta volna, ami meglehetősen sok kérdést vetett fel, hiszen ez a kft. kizárólagos jogot szerzett Budapest számos kerületében parkolási ügyek intézésére, lebonyolítására, ráadásul olyan elszámolási rendszer mellett, amelynek jelentős része nyomon követhetetlen volt, és több milliárd forint az évek hosszú során szinte láthatatlanul tűnt el, és nem az önkormányzatokat illette.

2007-ben, amikor ezzel a javaslattal éltünk, akkor az alkotmányügyi bizottság szocialista többsége úgy gondolta, hogy javaslatunk az önkormányzatiság elvét vagy autonómiáját sérti, ezért Alkotmánybírósághoz fordultak. Tették ezt annak ellenére, hogy számos olyan vizsgálóbizottság működött már a Házban, amely önkormányzati dolgokat vizsgált. Érdemes emlékezni például a kisiskolák ügyére, ami szintén egy vizsgálóbizottság keretében igyekezett a valóságot feltárni, és ugyanúgy önkormányzatokat érintett.

Aztán eltelt több mint két esztendő, és végül az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy nem alkotmányellenes a kezdeményezésünk, és a bizottság létrejöhet, ha az Országgyűlés úgy dönt. Idén tavasszal történt ez a döntés, és most közeledünk az év vége felé meg a ciklus vége felé is, és úgy tűnik, hogy most került a parlament elé ez a javaslat.

Csak egy-két pont, hogy mit szerettünk volna vizsgálni 2007-ben, és ami különösen érdekes. Igazak-e azok a lapinformációk, amelyek szerint a Centrum Parkoló Kft. 2009-ben lejáró kizárólagos szerződésének meghosszabbításával kapcsolatos háttéralkuk már meg is kezdődtek, és Fürst György, a kft. jelenlegi vezérigazgatója is e lobbitevékenység eredményes elvégzése céljából került 2006 ősze után a vezetői székbe? Talán mindenki előtt ismert, hogy ha a nyilvánosság előtt nem emeljük fel szavunkat a készülő új tízéves, monopolisztikus jegyeket viselő szerződés ellen, akkor ezek a szerződések valóban létrejönnek. Már 2007-ben felhívtuk a figyelmet, hogy ennek igen komoly veszélye van. Hála istennek, ezt sikerült megakadályozni.

Tehát ez az egy tény is bizonyítja, hogy ennek a vizsgálóbizottságnak fel kellett volna már akkor állni, hiszen két év alatt azért még elég sok pénzt loptak ki ebből a rendszerből, vagy tüntettek el úgy, hogy az nem az önkormányzat és nem a lakosság érdekeit szolgálta.

(23.00)

Azóta azonban történt egy sajnálatos esemény. Akkor én még az MDF frakcióvezetőjeként nyújtottam be ezt a javaslatot. Általában a szokás ilyenkor az, hogy a javaslattevő frakció adja ennek a vizsgálóbizottságnak az elnökét. Ez egy különleges bizottság lett volna. A Házszabály úgy rendelkezik, hogy a vizsgálóbizottságok paritásos jellegűek. Ha a vizsgált időtartam egy kormányzati ciklusra esik, akkor az ellenzék adja a vezetőt, ha többre, akkor társelnöki megosztásban, ellenzéki és kormánypárti képviselő társelnöki minőségében vezeti a bizottság munkáját.

Miután ebben az ügyben a két nagy párt egyformán érintett - hiszen mind a két nagy párt a kerületi önkormányzatokban vállt vállnak vetve egyhangúlag szavazta meg ezeket a szerződéseket, tehát ott különösebb ellenállás egyik oldalról sem volt -, most egy igen furcsa helyzet állt elő. A Házszabály vonatkozó rendelkezései alapján az alkotmányügyi bizottság egy módosító javaslatot terjesztett elő az én eredeti javaslatomhoz képest, ezt a Házszabály szerint meg is kellett tennie. Megváltozott a bizottság összetétele, az indítványozó, miután a Házszabály a parlament és a vizsgálóbizottságok működését is a frakciók logikájára vagy frakciólogikára építi, a függetlenek ebből - bár most már közel húszan vagyunk - kizárattattak. Ráadásul nyilvánvaló, hogy a két érintett párt fogja adni a bizottságok vezetőit, ami borítékolható, hogy nem olyan eredményt fog hozni, minthogyha függetlenek vagy érintetlenek vezetnék ezt a munkát. Tehát ennek a bizottságnak az ilyetén való felállítása az eredményességét illetően erőteljesen megkérdőjelezhető.

Nem tudunk mást tenni, hiszen a Házszabály szigorú, és mindenkire nézve kötelező. Azonban azt javasoljuk, hogy lehetőleg ennek a vizsgálóbizottságnak a tagjai, akikre a frakciók tesznek javaslatot, ne azon képviselők sorából kerüljenek ki, akik az adott kerületek országgyűlési képviselői, hanem lehetőleg olyanok, akik vagy vidéki képviselők, vagy nem érintettek ebben az ügyben, hiszen teljesen fölösleges egy vizsgálóbizottságot úgy felállítani, amikor előre tudjuk borítékolni, hogy az érintettség okán annak az eredményessége, illetve az eredmény objektivitása erőteljesen megkérdőjelezhető. Tehát a mi kérésünk - és ennek nyilván nemcsak itt, hanem majd a sajtón keresztül a nyilvánosság előtt is hangot fogunk adni -, hogy lehetőleg érintett kerületek országgyűlési képviselői vagy akár érintett képviselők - hiszen még ilyen eset is előfordul - ennek a bizottságnak a munkájában ne vegyenek részt, mert ez nemcsak a bizottság munkájának az eredményességét, hanem magának a vizsgálóbizottság intézményének a lejáratását, sőt a parlament tekintélyének a lejáratását fogja eredményezni.

Lehetett volna egy elegánsabb megoldás a Házszabálytól való eltérés, de nyilván erre a két érintett félben, tehát a két nagy pártban nem mutatkozott semmiféle motiváció vagy semmiféle kezdeményezőkészség, úgyhogy ezzel a lehetőséggel, miután ez négyötödös többséget igényel, természetesen nem lehet élni, mert ezt nem lehet biztosítani. Így ezzel a feltételrendszerrel vagy ilyen feltételrendszerrel kell ennek a vizsgálódásnak nekivágni, és így kell a bizottságnak megalakulnia. Én azért optimista ember vagyok, és kitartó is. Ha már sikerült megakadályozni azt, hogy újabb tíz évre egy roppant előnytelen szerződéssorozat köttessék meg a főváros kerületeiben, akkor talán egyszer azt is el fogjuk érni, hogy a képviselők rádöbbenjenek, hogy ilyenkor a saját és az Országgyűlés tekintélyét is védendő, becsületesen, objektíven kell elvégezni ezt a munkát, amit a törvényi lehetőség rájuk szab.

Köszönöm szépen, hogy ezt elmondhattam. (Tatai-Tóth András és dr. Garai István Levente tapsol.)

HERÉNYI KÁROLY (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak a jegyzőkönyv számára kívánom rögzíteni, hogy a kormány képviselője nem volt jelen a napirend utáni elhangzásakor, ami azt jelenti, hogy a kormány nem vette komolyan, nem gondolta fontosnak, hogy egy ilyen fontos ügyben egy felelős képviselői megszólalást meghallgasson és reagáljon rá.

Köszönöm.

HERÉNYI KÁROLY (független): Köszönöm a szót, elnök úr, de úgy látom, az államtitkár úr van itt, aki válaszolni fog az én interpellációmra.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kinek az érdeke, hogy néhány hónappal a választások előtt zavart okozzon a magyar gázpiacon, bizonytalanságot szítson a magyar gázellátásban? Kinek az érdeke, hogy a hazai gázellátás 20 százalékát, mintegy évi 3 milliárd köbméter földgázt értékesítő cég piaci részesedését elbirtokolja vagy tulajdonrészt szerezzen benne? A zavar biztosan nem lehet célja annak a mintegy 150 ezer lakossági fogyasztónak, akik a szabadpiaci verseny eredményeként közel 10 százalékkal olcsóbban jutnak gázhoz.

A zavar biztosan nem lehet célja annak az 5 ezer kis- és középvállalkozásnak, a 400 nagyfogyasztónak, a 32 városi fűtőműnek, a 250 önkormányzati intézménynek, amelyek az Emfesztől vásárolják a gázt. Talán a konkurenseket zavarja az olcsóbb gáz megjelenése a piacon? Az olcsóbb gáz a gázkereskedelem liberalizálását megteremtő törvénynek köszönhető, amit mi, az Országgyűlés fogadtunk el. Talán az orosz-ukrán gázvita zavaros viszonyait akarják valakik a fogyasztók rovására kihasználni? Az eddigi vitákban mindenről szó esett, csak a fogyasztók érdekeiről nem.

Sajtóhírek szerint az ukrán-orosz alvilági kapcsolatrendszertől szabadulni akaró, a magyar bíróság szerint törvényesen eljáró vezérigazgató politikai nyomásra került rövid időre előzetes letartóztatásba. Úgy tűnik, kísért a múlt, és összeér a jelennel. Az ügy szereplői között a múltból előbukkan az MSZMP egykori kulturális miniszterhelyettese, a titkosszolgálatok kulturális tudora, Knopp András. A rendszerváltás után rejtélyes orosz kereskedelmi ügyletei vagy a német Reemtsma céggel való kapcsolata híresítette el.

Indított-e bírósági eljárást Veres János az Emfesz vezérigazgatója ellen, aki azt állította, a volt pénzügyminiszternek köze volt letartóztatásához? Ha ez így volt, akkor ez nemcsak a kormány, nemcsak az MSZP, hanem az egész ország megítélését rontja. Szükséges, hogy ilyen eljárás meginduljon.

Miniszter úr! Mit tesz a kormány, hogy a magyar gázpiac biztonságos ellátása ne kerüljön veszélybe? Mit tesz a kormány, hogy a gázpiacot 20 százalékban ellátó cég működése ne kerüljön veszélybe, és mit tesz a kormány, hogy a gázpiaci liberalizáció teremtette árverseny eredményeként a fogyasztók jelentős része olcsóbban jusson gázenergiához?

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen.

HERÉNYI KÁROLY (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnos nem áll módomban elfogadni a válaszát. Nem áll módomban elfogadni azért, mert a kormány felelőssége a gázellátás biztonságára vonatkozóan sokkal nagyobb, mint ahogy ön ezt a válaszában jelezte.

Itt nem kis dologról van szó. A magyar gázpiac 20 százalékának működése került veszélyeztetett helyzetbe, ami - ahogy mondtam - 150 ezer kisfogyasztót, cégeket, nagy cégeket, önkormányzatokat érint. Sokkal alaposabb eljárást és sokkal komolyabb hozzáállást várnék a kormánytól, hogy a dolog hátterét tisztázza. Ha a tulajdonosi háttér tisztázatlansága megoldatlan, akkor a kormánynak megvan az eszközrendszere és a lehetősége arra, hogy minden lépést megtegyen ennek a kérdésnek a tisztázására és ezzel a gázellátás biztonságáért, ami alkotmányos kötelezettsége, hogy ezt biztosítsa, a kormány megtegye. Úgy látom, ezt nem tették meg, ezért a választ nem fogadom el.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a függetlenek soraiból.)

(14.40)