Készült: 2024.03.29.15:07:29 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

125. ülésnap (2011.10.27.), 18. felszólalás
Felszólaló Gyurcsány Ferenc (független)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:30


Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

GYURCSÁNY FERENC (független): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Amikor a Demokratikus Koalícióhoz tartozó képviselők nevében is szólok, és Polonius szállóigévé nemesedett mondatát idézem, szólok jó előre, nem dicséretként kell értelmezni, nem dicséretként fog ez elhangzani. Szóval mondja Polonius a második felvonásban, hogy Őrült beszéd, de van benne rendszer.

Mi tagadás, az, amit önök költségvetésként benyújtottak, az leginkább őrült beszédre hasonlít, de nincsen benne rendszer; ami meg van, arról azt mondták hétvégén, nagyon sokan, tízezrek, és talán ennél sokkal többen egyetértettek velük, hogy nem tetszik ez a rendszer, nem tetszik nagyon sokaknak mindaz, amit ez a kormány másfél éve tesz és amit - ahogy ez a költségvetésből kiderül - tenni kíván.

Három nagy gazdaságpolitikai kísérleten van túl ez a kormány, miközben jól emlékszem, annak idején sokszor megkaptuk a vádat, hogy ahány nap, annyi program - az a vád egyébként, azt hiszem, hamis és megalapozatlan volt -; most fehéren és feketén látszik, hogy harmadszor indul neki ez a kormány, hogy valamilyen épeszű választ adjon az ország előtt álló kihívásokra, de ez egyetlen alkalommal sem sikerült neki.

Legelőször másfél évvel ezelőtt, az Orbán-kormány hivatalba lépésekor még a régi szlogent fújták: jelentős belső keresletélénkítéssel, azzal, hogy többet költhessenek az emberek, állítsuk egy növekvő pályára a magyar gazdaságot, ha kell, ennek érdekében vállaljunk nagyobb hiányt, nagyobb államadósságot, csökkentsük az adókat. Ez a program fél év alatt megbukott, és idén tavasszal a korábbi keresletélénkítő, adócsökkentő program helyére Széll Kálmán programját ajánlva az országnak, a miniszterelnök szerkezeti reformok sokaságát ígérte sok száz milliárdos megtakarítással.

Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. A miniszterelnök ebben nem volt jó. A most benyújtott költségvetésből az látszik, hogy újabb próbálkozásra van szükség, merthogy a szerkezeti átalakítások nem történtek meg, a megjósolt sok száz milliárdos költségvetési megtakarítást nem tudják megalapozni, harmadik utat választanak, ez a költségvetés az adóemelések költségvetése.

A napokban számolta össze az egyik legsikeresebb, egyébként nem a mostani ellenzékhez közel álló blog, hogy az elmúlt másfél évben eddig önök húsz új adót vezettek be vagy éppen most készülnek bevezetni, és az eddigi parlamenti vita tapasztalatából úgy látom, hogy az önök fantáziája kimeríthetetlen. Lassan füstre, kéményre, ablakra, ajtóra, rövid és hosszú hajra, és a jó ég tudja, még mire próbálnak meg adót kivetni. Teszik ezt azok a képviselők, akik nyolc éven keresztül mást sem hangoztattak, mint hogy az adócsökkentés az, ami Magyarországot majd ki fogja vezetni a bajból.

A költségvetésből világosan látszik, hogy ez a kormány lemondott arról, hogy Magyarország gazdasága növekvő pályára álljon, és hiába beszél a miniszterelnök képzavaros beszédben gyors naszádként közlekedő Magyarországról és lassan totyogó, nagy anyahajóként vánszorgó Európáról, ha a számokat is szeretné a miniszterelnök, és jobban szeretné, mint önmaga hangját hallani, akkor tudná, hogy miközben Magyarország minden bizonnyal jövőre nem vagy legfeljebb alig látható módon növekszik, 0-1 százalék között mondják a legoptimistábbak, addig Európa átlagos növekedése ezt meg fogja haladni. Miközben tehát Orbán miniszterelnök úr hetykén, nem egy esetben nagyképűen, kioktató módon viszonyul az európai mintákhoz, úgy tűnik, hogy egyelőre csak Európa hátát látjuk, mi pedig vonszorgunk.

Nem szeretnék gazdaságpolitikai kiselőadást tartani, de azért az jól látszik, hogy a kormány és a miniszterelnök nem érti, hogy mi lehet a növekedés forrása egy országban. Tankönyvízű lesz, amit mondok, de úgy látom, hogy újra kell majd olvasni a kormánypártoknak a tankönyveket is.

Először: egy ország gazdasága növekedhet, ha az országnak jelentős exportképessége, kapacitásai vannak, olyan termékeket, olyan szolgáltatásokat állít elő és ajánl a világnak, amely határon kívül is megállja a helyét, és el lehet azokat adni. Ezen az egy ponton - mondom: ezen az egy ponton - egyébként van igazsága a kormányfőnek, amikor azt mondja, hogy nem kedvező a külső gazdasági környezet, egy lassan növekvő Európa, egy nem száguldó Németország nyilván nem fog annyi terméket, szolgáltatást megvenni Magyarországról, mint hogyha prosperálnának. Igen, itt van igazság, de csak itt.

A másik két tételben, ami már sokkal jobban tőlünk függ, abban a miniszterelnök ellen szól az igazság. Ott tudniillik nem segíti, hanem éppen rombolja a növekedés feltételeit, mert másodsorban egy ország gazdasága növekedhet, hogyha egy országban jelentős beruházások vannak. Beruházni a közösség tud, az állam és az önkormányzatok, illetve a családok, az emberek. Jövőre Magyarországon a beruházások egy helyben fognak topogni, kevesebb kormányzati, állami közberuházás lesz jövőre, mint a 2002-2010 közötti időszak bármely évében. Önök beruházásokkal, közberuházásokkal nem élénkítik, hanem lassítani fogják ezt a gazdaságot. Nem épülnek új autópályák, nem épülnek autóutak, nincsen átfogó nagy panelrekonstrukciós program, csak látszatintézkedések vannak, nem újítják fel az iskolákat, nem építenek kórházakat. Önök folyamatosan pénzt fognak kivonni a közszférából, arra sem lesz pénz, hogy a fűtésszámlát kifizessék az iskolákban, nemhogy arra, hogy felújítsák azokat. Látjuk, a 60-as évek óta nem történt olyan Magyarországon, hogy el kellett halasztani a tanítást, mert önkormányzati iskolákban nem tudták a fűtésszámlát sem kifizetni. Ezt tették önök ezzel az országgal!

Harmadsorban: a növekedés forrása lehetne a lakosság fogyasztása - de az, amit önök csinálnak, az ezzel szemben hat. Önök úgy alakították az adórendszert, hogy éppen azok, akik a növekvő jövedelmekből többet fogyaszthatnának, azaz az átlagos és az átlag alatti jövedelműek, nekik kevesebb marad, most pedig a fogyasztást terhelő adókkal abból a kevesebből is még kevesebbet lehet vásárolni, és többet kell befizetni az államkasszába.

Magyarország jövőre szegényebb lesz. Mértékadó elemzők szerint jövőre a magyar lakosság fogyasztása 3 százalékkal csökkenni fog, reálbércsökkenés mellett. Ezért aztán bármit is mondanak, hölgyeim és uraim, elrugaszkodásról ábrándozva, ha ez elrugaszkodás, akkor az a rossz hírem, hogy a szakadék széléről rugaszkodunk el a semmibe, rugaszkodunk el a zuhanásba. Ha önök szerint ez az ország építése és előremenetele, akkor azt gondolom, hogy önök fordítva nézik a képet, ideje lenne másik perspektívát választani.

Tragikus ugyanakkor ennek a költségvetésnek a társadalmi hatása is. Sok-sok vitánk közepette mégiscsak elértük, hogy a 80-as évek óta először, az előző évtized közepén, 2002-2010 között csökkent a legszegényebb és leggazdagabb családok közötti relatív jövedelmi és vagyoni különbség. Ez nagy dolog. Amit önök most tesznek, az ezt a tendenciát megfordította; most már ezt mondhatom múlt időben is. Önök oda adnak, ahol már több van, és onnan vesznek el, ahol egyébként kevesebb van. Szembemennek azzal a tisztességes elvvel, hogy több felelősség fenn, és több lehetőség lenn. Önök vad, jobboldali, konzervatív gazdaság- és társadalompolitikát folytatnak. Szegényellenesek és gazdagpártiak. A szövegeik ezzel szembe szólnak, de az adatok önöket cáfolják.

Voltunk sokszor nehéz helyzetben, 2006 után különösen. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Hát még mi!) Jelentős megszorításokra kellett javaslatot tennie annak a kormánynak, amelyet én vezettem, de a legnehezebb megszorítások között is a közoktatásra és a felsőoktatásra fordított összegeket soha nem csökkentettük. Soha! Azért nem csökkentettük, mert azt gondoltuk, hogy vannak tabutémák. Ezek közé tartozik az oktatás ügye.

Önök a benyújtott költségvetési javaslat szerint jelentős pénzt vonnak ki a köz- és a felsőoktatásból.

(9.20)

Önök, akiknek sok volt a havi 5 ezer forintos tandíj, most ehelyett szemeszterenként több százezer forintos költségtérítés megfizetésére tesznek javaslatot, egyetemi férőhelyek tízezreit kívánják bezárni, intézmények sokaságának ajtajára kívánnak lakatot tenni. Azt gondolják, hogy aki tehetős, az tanuljon, aki meg szegény, az pusztuljon. Ha önök ezt gondolják, akkor tisztességtelenek is. Nem egyszerűen nem értik a dolgukat, nem egyszerűen alkalmatlanok, hanem politikusként és emberként tisztességtelenek. Mert sem a miniszterelnök, sem a miniszterelnök pártjának jó néhány tagja, jómagam is, ha ilyen rendszer lett volna, nem tanulhattam volna.

A miniszterelnök agyában kapával, kaszával a határba kiküldött emberek sokasága virágoztatná fel Magyarországot, de a miniszterelnöknek és tanácsadóinak ebben nincs igaza. Mert nem kapáló-kaszáló közmunkások emelik fel Magyarországot, hanem olyan jól képzett emberek sokasága, akiknek a tudásával a világon jól értékesíthető tudást, szolgáltatást, terméket lehet eladni.

Önök, hölgyeim és uraim, ezzel a költségvetéssel folytatják az elmúlt másfél év ámokfutását, és tönkreteszik Magyarországot. Lelkük rajta, de a választók önöket meg fogják büntetni - nem kicsit, nagyon.

Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai