Felszólalás adatai

MOLNÁR ALBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Furcsa ez a mai vitanap, mert látszólag a privatizációval kapcsolatban felvetődött kérdésekről szól, és nekem is az a tisztem, hogy beszámoljak a kormány privatizációs politikájáról. Ezt meg is fogom tenni természetesen, de előtte tisztázni szeretnék valamit, egy olyan alapvetést, ami ennek a mai vitának a tényleges és valódi lényege.

Mindannyian tudjuk, hiszen számos sajtótájékoztató, a közvélemény oda-vissza alaposan megtárgyalta már ezt a kérdést, hogy nem a privatizációról mint olyanról van szó, nem a magánosítást kérdőjelezte meg az ellenzék, hanem annak csak bizonyos területeit. Ahogy azóta több helyről megerősítve hallottam, ezek azok az ágazatok, gazdasági területek, melyek úgymond stratégiai fontossággal bírnak az állam szempontjából. Gondolom, egyetértünk abban, hogy ezen a ponton alapvetően meg kell vizsgálnunk, mit is jelent az, hogy stratégiai fontosság. Milyen kört is takar ez?

Egyáltalán mit jelent ma egy demokratikus állam számára a gazdaságban az a fogalom, hogy a stratégiailag fontos az államhatalomnak? Úgy vélem, ez a kérdés alapvetően az államhatalom és a demokrácia viszonyáról szól, elég pontosan meghatározható e viszony e kérdés megválaszolásával. Miután én nem vagyok filozófus, nem is óhajtok e tárgyban filozófiai mélységekbe ereszkedni, engedjék meg nekem, hogy a közérthetőség szintjére redukáljam e problémát.

Az a politikai párt, amelyik úgy véli, hogy az államhatalom számára stratégiailag fontos a közlekedés, a hírközlés, a csirkekeltetés, a média vagy, mondjuk, a nagybankok, az nagyjából ott tart, ahol Lenin 1917-ben, az Állam és forradalom című munkájának megírásakor tartott, azaz száz évvel lemaradva. Az a politikai párt, amelyik ma a kornak megfelelő modern eszközökkel gyakorlatilag ugyanezt akarja, olyan úgynevezett erős államot akar megvalósítani, melynek ereje a polgárok hétköznapi léte feletti ellenőrzésben rejlik, célja pedig saját hatalmának erősítése és a demokrácia korlátozása. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a programot nyíltan és kendőzetlenül nem lehet meghirdetni, sem végrehajtani. Keresni kellett tehát egy olyan köntöst, amelybe mindezt alaposan be lehet burkolni, mely látszólag más tartalmat ad ennek az egész problémának, és eközben gátlástalan és a legmegfelelőbb… - populizmusnak is tág teret biztosít. Szeretném leszögezni, hogy ennek a mai napi vitának csak terepe a gazdaság, az igazi tartalma az, amiről az előbb szóltam. (Közbeszólás az ellenzéki oldalon: Te írtad? Nagyon gyenge.)

És akkor most térjünk át arra a terepre, hogy bizonyított legyen mindaz, amiről az előbb beszéltem. Tételesen ugyan nem sorolta fel a Fidesz, hogy melyek azok a privatizált egységek, melyek újraállamosítását kívánnák, de a privatizációval kapcsolatos eddigi megnyilvánulásaikból ezek jól megsaccolhatóak, lássunk tehát néhányat ezekből.

Az elmúlt időszak legnagyobb vitáját a Budapest Airport Rt. privatizációs szándéka okozta. Vajon stratégiai ágazat lenne a személyi közlekedés bonyolítása, üzemeltetése? Ugyan miért? Gazdasági okokból? Akik így vélekednek, azoknak csak azt tudom mondani, hogy számoljanak egy kicsit. 75 évre adjuk bérbe az üzemeltetést a jelenlegi nyereség 40-szereséért. Ez alatt a 75 év alatt az üzemeltetőnek meg kell őriznie a munkahelyeket, fejlesztenie kell a Budapest Airportot irgalmatlan nagy összegű beruházással, ezáltal újabb munkahelyek tömegeit kell megteremteni. Ez alatt a 75 év alatt az európai légi közlekedés regionális központjává válik Budapest úgy, hogy az nemcsak hogy nem került az államnak pénzébe, hanem egyfelől rendkívül jelentős összeghez jutott az adásvételkor, másfelől folyamatos bevételhez az adók formájában, és végül 75 év múlva egy, a mostaninál nagyságrendekkel fejlettebb, korszerűbb és nagyobb repteret kap vissza. Ez lenne az a rossz üzlet, amitől a Fidesz félti az országot? Nyilvánvaló hát, hogy amikor stratégiai fontosságról beszélnek, nem gondolhatnak gazdasági tartalomra, hisz ilyen nincs.

De nézzük tovább, hiszen a szállításnak más eszközei is vannak, nem csak a repülő. Itt van hazánk egyik szent tehene, a MÁV vagy a másik, akár a Volán-vállalatok. Itt már azért árnyaltabb a kép, hiszen míg a légi közlekedés semmiféle állami kötelezettséget nem jelent a polgárok felé, ugyanez már nem mondható el tisztán a vasúti vagy a távolsági közlekedésről. Ezeken a területeken az államnak vitathatatlanul valós kötelezettségei vannak, ám ezek a kötelezettségek egyáltalán nem jelentik azt, hogy csak állami tulajdon megléte mellett valósíthatók meg. Stratégiai kérdés? Hát, legyen, de legyen elég csak a valós kötelezettség teljesítése, illetve a leendő tulajdonosoktól ezek kikényszerítése.

Az embereket nem az érdekli ugyanis, hogy kié lesz a vonat, amin utaznak, hanem az, hogy az hogy néz ki, az tiszta-e, időben és biztonságosan érkezik-e meg, és hogy mennyiért szállít. Aki ma úgy gondolja, hogy az állam tényleg jó gazdája a vasútnak, azt szívesen meghívom egy Budapest-Székesfehérvár viszonylatra, személy másodosztályra, útközben lesz időnk elbeszélgetni e kérdésről, és a viszonyokat is személyesen tudjuk tapasztalni. Mielőtt ránk zúdulna a mélyen tisztelt jobboldal azzal a tőle megszokott fordulattal, hogy csak a Gyurcsány-kormány rossz gazda, hadd hívjam fel a szíves figyelmüket arra az egyszerű apróságra, hogy az az út hat évvel ezelőtt sem volt sem tisztább, sem gyorsabb, sem kényelmesebb.

De lépjünk el az egyes vállalatok vizsgálatától, nézzük meg, mik a kormány privatizációs elvei, és ezek hogyan valósulnak meg a gyakorlatban. Valljuk, hogy nem szabad olyan vállalatokat, olyan funkciókat ellátó gazdasági egységeket privatizálni, melyeknek a gazdasági életen túlmutató társadalmi feladatuk van. Önök jól ismerik a privatizációs törvény mellékletét, csak példaként említeném az erdők sorsát. Valljuk azt, hogy az erdőknek állami tulajdonban kell maradni, az erdők a teljes társadalmat kell hogy szolgálják. Azt gondolom, nincs is közöttünk ebben vita. Bármilyen privatizáció csak nyílt, ellenőrizhető versenytárgyalás mentén történhet meg. Ebben nem mindig értettünk egyet, mert mi ehhez tartottuk magunkat, önök időnként ehhez nem.

Ahol erre mód van, meg kell teremteni a hazai kis- és középbefektetők részvételét a privatizációban. A privatizáció nem jelenthet elbocsátásokat, és minden esetben fejlesztés kell hogy kövesse. Sőt, a privatizációnak munkahelyeket kell teremteni, vagy munkahelyeket kell megtartani. A privatizáció során fokozottan figyelemmel kell lennünk az ország gazdasági érdekeire, ami nem azonos a mindenkori kormány pillanatnyi gazdasági érdekeivel. Úgy vélem, a kormány a gyakorlatban maradéktalanul eleget tett és tesz ezeknek a fentebb említett elveknek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy modern kormányzat nem foglalkozik olyasmivel, ami nem az ő dolga. Nem utaztatja polgárait sem vízen, sem levegőben, nem foglalkozik csirkekeltetéssel, nem gyárt ipari vagy egészségügyi termékeket, viszont törvényeket alkot, ezeket betartatja, és szabályozza a piacot. Éppen ezért az állam nem lehet egyszerre két szereplője ugyanannak a területnek. Nem lehet szabályozója és aktív részese is egyben a piacnak. Egyszerűbben szólva, nem lehet az ember, és persze az állam sem ugyanabban a kereszteződésben egyszerre sarki rendőr és közlekedő autós egy időben.

Számunkra a privatizáció nem cél, csupán eszköz, olyan eszköz, melyet egyfelől a törvények szabályoznak, másrészt viszont állandóan újabb és újabb kihívásoknak kell megfelelnie.

(9.50)

Ma arról fogunk vitázni, hogy mit jelent és milyen károkat okoz a Fidesznek az az álláspontja, melyet a visszaállamosításról fejtett ki. Hogy ez milyen károkat okoz, azt mindenki könnyen felmérheti, de hogy mit jelent a beszédem elején elmondottakon kívül, azt nem tudom; gyanítom, egyelőre még önök sem. Egy biztos: a demokratikus koalíció ebben a kérdésben is továbbhalad a maga útján, mert tudjuk, hogy ez az út viszi előre az országot, és ez szolgálja leginkább a nemzet érdekeit. Ha mindez az ellenzéket nyugtalanítja, az sajnálatos. Ha az ellenzék megpróbálja a gazdasági partnereinket nyugtalanítani, az szomorú és káros. De jó, ha ők is tudják: ezek egyike sem lehet akadálya programunk maradéktalan végrehajtásának.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)