Felszólalás adatai

GULYÁS JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Pont két hónapja, hogy itt, az Országgyűlésben szóvá tettem az iratnyilvánosság ügyét. Akkor is Korózs Lajos államtitkár úr volt jelen a teremben, aki persze nem az érintett tárca képviselője, de ő válaszolt, és az Igazságügyi Minisztérium válaszát osztotta meg velem, illetve a nyilvánossággal. Kíváncsi vagyok, hogy most kapok-e, illetve milyen válaszokat azokra a felvetésekre, amelyeket megfogalmazok.

Annál is inkább, mert a korábban általam elmondott és felvetett kérdésekre adott válaszok nemhogy nem voltak megnyugtatóak, hanem bizonyos tekintetben riasztóak voltak. Akkor az államtitkár úr arról tájékoztatott, hogy a kormány összehívott egy négypárti egyeztetést, és erre a négypárti egyeztetésre készült egy koncepcionális javaslat, amit nagy nehezen sikerült megszereznem. Ami eljutott hozzám, abból a dokumentumból szeretnék idézni, mert azt gondolom, hogy egy nagyon sajátos gondolkodásra hívja fel a figyelmet, ami úgy látszik, hogy húsz évvel a rendszerváltás után is jelen van, és azt gondolom, hogy ez nem egyszerűen érdekes, hanem inkább riasztó.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A megfogalmazás úgy hangzik a koncepcionális javaslatban, egy kérdésfelvetés valójában: "Az adatnyilvánosság továbbra is csak a jogállamban - 1990. május 2-a után, az első szabadon választott Országgyűlés megalakulása óta - közszereplőként tevékenykedő, közszereplést vállaló személyek esetén legyen biztosítandó, esetleg az alkotmány megfelelő módosításával kiterjedjen a pártállami rendszer politikai tisztséget betöltő személyeire is?"

Jól értem, hogy húsz évvel a rendszerváltás után egy önmagát szakértői válságkezelő kormánynak tekintő társaság - amely végül is politikai értelemben neutrálisnak is lenne tekinthető, de persze valójában nem az - olyan állítást fogalmaz meg, hogy a közhatalmat gyakorlók esetében a rendszerváltás után alkotmánymódosítás nélkül vonatkozik egy nyilvánosság, míg a rendszerváltás előtti elitre ahhoz, hogy többet tudhassunk meg, ahhoz alkotmányt kell módosítani? Szerintem valami nagy félreértés lehetett akkor, amikor ez az anyag született.

Szeretném, ha ebben az ügyben egyértelműbb lenne a kormány. Annál is inkább, mert nem egyszerűen az történt, hogy a Kenedi-jelentés nyilvánosságra kerülése óta megannyi ígéret után nem született meg az a törvényjavaslat, amelyet maga a bizottság szorgalmazott - és amelyre egyébként a kormány több ízben ígéretet tett -, hanem az is történt, hogy a mágnesszalagok ügyében éppen a tegnapi napon lejárt egy határidő, amelyet maga a kormány vállalt - legutóbb két hónapja vállalta a kormány ezt a határidőt -, nevezetesen azt, hogy nyilvánosságra hozza, mit is tartalmaznak a mágnesszalagok. Azt nem ígérte meg, hogy magukat a mágnesszalagokon lévő információkat nyilvánosságra hozza, de legalább azt megígérte, hogy elmondja, nagyjából mégis mi található ezeken a szalagokon, és dönt a rajtuk lévő információk minősítéséről, titkosításáról.

Ezzel az eljárással is van persze probléma, hiszen korábban a kormány ígéretet tett arra is, annak különböző tisztségviselői ígéretet tettek arra, hogy nemcsak a lementési folyamat zajlik majd egyfajta civil kontroll mellett, hanem az előhívási, az adatok kiértékelési folyamata is civil kontroll mellett zajlik majd. Sajnos erre nem került sor: sem Kenedi Jánost, sem a bizottság más tagjait vagy civileket egyáltalán nem vontak be az adatok értékelésébe, minősítésébe. Ez mindenképpen sajnálatos, hiszen önmagában az is kérdés, hogy jó helyen van-e e tekintetben az ilyen iratok esetében a titokgazdai szerep pusztán a nemzetbiztonsági szolgálatoknál.

(13.10)

Azt gondolom, hogy miután ez a határidő lejárt, illő lenne a kormány részéről a nyilvánosság elé állni és elmondani, hogy mégis hogyan zajlott ezeknek az információknak az előhívása, kiértékelése, minősítése, mit tudtak meg a Nemzetbiztonsági Hivatal megfelelő munkatársai, hogyan értékelték ezeket az adatokat. Mert miközben Szlovákiában, Csehországban, Romániában, Lengyelországban pontosan tudják a kutatók, hogy mik a visszatartott iratok, itt nálunk túl sok a kérdés vagy még inkább a kérdőjel a visszatartott iratok mennyisége, tartalma tekintetében, legalább a tekintetben legyenek nyugodtak a kutatók, hogy ha keresnek valamit, akkor tudják azt, hogy mi miért és hol van, kinél van, milyen jogszabályok alapján, milyen logikai érvelés alapján tartják vissza ezeket az iratokat. Erre kellene (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) választ adni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Mécs Imre tapsol.)