Készült: 2024.03.28.20:32:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

262. ülésnap (2017.11.28.), 32. felszólalás
Felszólaló Z. Kárpát Dániel (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:40


Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném leszögezni, hogy a Jobbik frakciója támogatni fogja az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Ugyanakkor engem kicsit megleptek a kormányzó pártok képviselői a tekintetben, hogy itt egy átfogó, forradalmi, mindenki számára elérhető kedvezménytömegről beszélnek, vagy legalábbis ezt vizionálják, miközben gyakorlatilag egy olyan illetékkedvezmény kiterjesztéséről van szó, amit a piaci viszonyok abszolút indokolnak ‑ én magam is támogatom, talán kicsit korábban is lehetett volna erről gondolkodni, de jobb későn, mint soha. (Tállai András tüsszent.) Egészségére! Meg kell hogy jegyezzük, azok a piaci viszonyok, amelyek indokolják ezen illetékkedvezmény bevezetését, már fennállottak gyakorlatilag a CSOK bevezetése óta, tehát egy teljesen logikus következmény fekszik előttünk, ezt támogatni fogjuk.

Ugyanakkor, amikor Balla előterjesztő úr előadta, hogy itt mindenki számára kinyílnak a hasonló kedvezményeket illető lehetőségek, akkor az ember legalábbis elhúzza a száját egy kicsit, hiszen miről van itt szó. A kormányzat egy teljesen beteges gondolatvilágot magáévá téve folyamatosan azt mantrázza, hogy a magyar embereknek egyfajta szokásrendszere az, hogy saját ingatlanhoz szeretnének jutni ‑ persze, mindenki szeretne ‑, de hogy kizárólag a saját ingatlantulajdon megszerzése vezérli őket, és önök szerint nem pedig az a teljesen természetes emberi vágy, hogy lakjunk valahol.

Ily módon a bérlakásszegmenst, a bérlemények elérhetővé tételét teljes mértékben kihagyják ebből a folyamatábrából, miközben semmi nem támasztja alá az önök állítását, nem létezik olyan jelenség, hogy a magyar emberek csak és kizárólag a saját tulajdonú ingatlannal érik be vagy éppen a semmivel.

Ami jelenség létezik, az az, hogy Magyarországon lényegesen alacsonyabb a bérlakásszegmens, mint mondjuk, Ausztriában vagy Németországban, de ez nem a magyar emberek hajlandóságának a hiánya miatt történt így, hanem olyan történelmi okokból, hogy egész egyszerűen egy tisztességes bérlakásprogramot az utóbbi évtizedekben senki nem tett le az asztalra. Tehát amikor illetékkedvezményről beszélünk ‑ és ezt támogatjuk ‑, akkor ne mondjuk azt, hogy mondjuk, egy új ingatlan vásárlásának lehetősége széles társadalmi rétegek előtt kinyílik, mert ez nem igaz. Magyarországon a tipikus élethelyzet és a tipikus probléma, ami szembejön, az az, hogy százezer forint fölötti albérleti díjat plusz rezsit kellene kitermelni egy fiatalnak vagy fiatal párnak, és a legkisebb esélye nincsen új építésű vagy bármilyen ingatlant vásárolni a piacon, családi segítség nélkül nagyon-nagyon ritkán fordulhat elő hasonló.

Éppen ezért szeretném megingatni a kormánypárti képviselőket ebben a „csak és kizárólag saját otthonhoz jutni” című gondolatvilágában, hiszen a magyar fiatalok nagyon nagy része egy jól kimunkált bérlakásprogrammal ugyanolyan elégedett lenne, főleg, ha azt úgy dolgoznánk ki, hogy egy páréves bentlakás után tulajdonképpen anyagáron vagy afölött hozzá lehetne jutni az érintett ingatlanokhoz.

(10.50)

Működnek hasonló rendszerek több európai országban. Hozzáteszem, a CSOK kedvezménytömegét indokoltnak tartom, nem érzem azt, hogy csak a luxusszférába szólnának ezek a beruházások, mint ahogy tegnap az egyik interpellációs válaszban megkaptuk. Soha nem gondoltunk, soha nem mondtunk olyat, hogy csak a gazdagok kiváltsága lenne a CSOK, azt mondtuk, hogy a felső középosztálytól fölfelé tud kedvezni jellemző módon. A 10 milliós kedvezménytömeget leginkább nyilván az tudja igénybe venni, aki nagy értékű ingatlan építésébe vágja a fejszéjét, vagy éppen új építésű ingatlant vásárol. Teljesen természetes, hogy nálunk, Óbudán a békásmegyeri panelházakban lakók jellemző módon nem tudják elérni ezt a 10 milliós kedvezménytömeget. Ez nem azt jelenti, hogy sajnálnánk azoktól, akik megkapják, hanem pontosan azt jelenti, amit mondunk, hogy a CSOK kedvezménytömegével nagyságrendileg megegyező vagy annál alacsonyabb összegből, amely tartalék elérhető a költségvetésben, egy átfogó országos bérlakásépítési programot lehetne kreálni mindenféle akadály nélkül oly módon, hogy az idefektetett költségvetési forintok maximálisan visszahoznák saját magukat, két kormányzati cikluson belül biztos, de egy jó részük már egy cikluson belül is.

S azt is látjuk, hogy rendszerben kéne gondolkodni, ezért örülök, hogy az előterjesztő részéről is elhangzott néhány idevágó szakmai javaslat. Az áfacsökkentések tekintetében nagyon örülünk annak, hogy 5 százalékos szintre került le egy bizonyos szegmensben az áfa értéke, de ez megint csak az új építésű lakások esetében kedvező. Nagyon nehéz ilyenkor nem idegondolni Garancsi úr különböző ingatlanos cégeit, vagy nagyon nehéz lenne nem gondolnom óbudai lakosként a Római-partra, az ott építendő mobilgát tervezetére, ahol amúgy változtatási tilalmat rendeltek el, de ezt átmenetileg mégis feloldották, hogy engedélyt adjanak az önök egyik jó barátjához közel álló ingatlanos cég számára egy építkezésre, aztán újra elrendelték a változtatási tilalmat, ahogy ezt az engedélyt ki tudták adni. Tehát azt látjuk, hogy a jó barátok, jó ismerősök, strómanok tulajdonképpen mindenhol megjelennek, legyen szó ingatlanfejlesztésekről, legyen szó dohánykoncesszióról, legyen szó magyar földről. Tehát önök a jó barátaikon keresztül mindenhol ott vannak, így nagyon nehéz jóhiszeműen hozzáállni ehhez a törvényjavaslathoz, bár megpróbálok mindenképpen.

Még egy kérést is tolmácsolnék önök felé, ez pedig az, hogy ingatlanfejlesztések, otthonteremtés, bérlakásprogram és egyebek tekintetében a NOK-ot mint olyat ne tessenek vívmányként emlegetni, hiszen a NOK nem egy lakástakarék-szisztéma. Hatalmas félreértés van ekörül. Tulajdonképpen egy kormányzati legalizált pilótajátékot vezettek keresztül a rendszeren, egy olyan fogyasztói csoport típusú intézményt, amelyhez hasonlót önök teljesen jogosan a mi támogatásunkkal gyakorlatilag betiltottak, pontosabban: hozzám az állt volna közelebb, ha a fogyasztói csoportokat betiltjuk, ahogy vannak. Önök odáig jutottak el, hogy újak létesítését nem engedélyezték.

Egy dolgot viszont megtettek: fogyasztói csoportokat menedzselő cégek számára tették lehetővé Rogán Antalék állami pilótajátékát. Ez lett a NOK, ahol tulajdonképpen egy lakáslottó-szerűség keretein belül az érintett csoporttagok befektetéseiből kívánnak ingatlanokat vásárolni. Ez igen messze áll a lakástakarék klasszikus fogalmától, az én álláspontom szerint mindenképpen. Azt látjuk, hogy ha Magyarország, a magyar nemzetgazdaság arra képes, hogy egy államilag legalizált pilótajátékot hozzon be a rendszerbe, az önmagában szánalmas, de erre hivatkozni mint otthonteremtési vívmányra, ez egészen elképesztő, főleg majdnem nyolcévnyi kormányzás után. Az elmúlt nyolc év tekintetében sokkal többet kellene tudni felmutatni otthonteremtési téren.

Márpedig vannak jó intézkedések is. Például a munkáltatói kedvezmények tekintetében az, hogy lakáshitel-finanszírozásra kedvezménnyel lehet fordítani összegeket, kiváló és jó ötlet. Ami jó, azt én mindig elismerem, nem vitatom el, sőt adott esetben kiterjeszthetőnek tartom, meg is tudom jelölni a költségvetési forrásait annak, hogy hogyan lehetne ezt kiterjeszteni. De azt is látjuk, hogy a CSOK tekintetében nemcsak ingatlanár-emelkedés következett be a piacon ‑ ez részben amúgy is bekövetkezett volna, mert van egy olyan folyamatos felhajtóerő, amely álláspontom szerint a következő világgazdasági válságig nem fog érdemben megállni, és emelkedni fognak az érintett ingatlanárak ‑, hanem az elképesztő munkaerőhiány miatt, ami az építőipart most már lassan minden szegmensében sújtja, sokkal lassabbak lesznek a beruházások, azok kivitelezési szakaszai, sokkal drágábbak lesznek egy idő után, és korábban jól menő építőipari cégek is attól szenvednek, hogy nem tudnak átgondolt módon, strukturáltan dolgozni, egész egyszerűen nem képesek előre tervezni, mert az ország kiürülése mentén az ágazat munkaerőpiaci kiürülése is folyamatos, és nem nagyon tapasztalunk olyan lépéseket, amelyek ez ellen hatnának.

Hogy pár tippet adjunk a kormányzatnak: a kollégiumi rendszer átalakítása, fejlesztése, a szakképzés átalakítása ezzel összefűzve. Tehát van adott esetben mobilissá tehető munkaerő Magyarországon belül is, csak tipikus problémát jelent az, hogy a családom egyik része szabolcsi, és az ottani falvakban ott van a nem szakképzett munkaerő, amelyik nem mobilis jelen pillanatban, ugyanakkor abszolút nyitott lenne arra, hogy a környező, nem is feltétlenül nagyvárásokban vagy megyeszékhelyeken, hanem a környező városban egy kollégiumi fejlesztéssorozatot követően szakképzettséget szerezve javítsa a saját képességeit, kompetenciáit, ezt követően pedig az általa választott szegmensen belül megtalálja helyét a munkaerőpiacon.

Hozzáteszem, külföldön szakmai minimálbérek, ágazati minimálbérek tekintetében elősegítették, gerjesztették, ösztönözték ezt a folyamatot. Tehát egy hegesztő esetében megvolt az a várakozás, hogy ha ő átképzés vagy szakképzés után kikerül a piacra, várhatóan milyen nettó jövedelemszintet érhet el, ebből hogyan tudja tervezni az életét. Magyarországon sem lenne érdemi akadálya annak, hogy hasonló szisztémában legalább gondolkozzunk, legalább folytassunk erről társadalmi, illetve parlamenti vitákat.

Addig ezt a gesztusértékű kedvezményt természetesen támogatni fogjuk, rendszerszintű kitekintésre biztatva önöket, attól pedig óva önöket, hogy bármiféle dicshimnuszt zengjenek a magyar otthonteremtési helyzet tekintetében, hiszen hatalmas megoldandó problémák tornyosulnak még előttünk. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  32  Következő    Ülésnap adatai