Felszólalás adatai

(18.50)

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy hihetetlen mértékű átalakulás közben van éppen a magyar oktatási rendszer, és erre az átalakulásra, ha egy kicsit messzebbről, magasabbról nézünk az oktatási rendszerre, mindenképpen szükség is volt. Szükség volt, hiszen a magyar oktatási rendszeren belül elképesztően nagyok voltak a különbségek iskolák és iskolák között, és több képviselő is időnként elmondta a parlamentben, hogy nem értik teljesen pontosan, hogy miért is szolgálja ez a rendszer-átalakítás az esélyek kiegyenlítődését, az esélyegyenlőség növelését. Én most szeretném itt az általános vita előtt még egyszer kiemelni: nyilvánvalóan az oktatás egyetlen országban sem lehet önkormányzati feladat, különösen nem lehet úgy önkormányzati feladat, hogy az önkormányzatok között hihetetlen és elképesztő anyagi különbségek vannak, amelyek egyébként meghatározzák a lehetőségeket is. Ha ezt elfogadjuk, akkor nyilvánvalóan itt változtatni kellett, mert ebből az önkormányzati fenntartási helyzetből következett az, hogy nemcsak az önkormányzatok között voltak hihetetlen különbségek, hanem az önkormányzatok által fenntartott iskolák között is rendkívül nagy különbségek voltak Magyarországon, amit egyébként jól mutattak a különböző nemzetközi felmérések is.

Gyakorlatilag, ha megnézzük, hogy milyen óraszámokat sikerült meghatározni szeptembertől az iskolákban, akkor azt tapasztaljuk, hogy az iskolaigazgatók egyébként elégedettek, azt mondják, hogy sokkal több órát oszthatnak el, mint amire ők egyébként ezelőtt számítottak. Ha több órát oszthatnak el, több a rendelkezésre álló órakeret, akkor ez azt jelenti, hogy jó esély van, hogy az iskolák színvonala is növekedni fog, és biztosak vagyunk abban most már, hogy a kormány az ehhez szükséges feltételeket biztosítani fogja.

Kétségkívül igaz ugyanakkor, hogy egy ilyen hihetetlen mértékű átalakítás, amire az elmúlt 22 évben nem volt példa Magyarországon az oktatási rendszeren belül, az egy nagyon nehéz folyamat. És ha az ellenzék azt mondja, hogy ezekkel a törvényekkel gyakran elkéstünk, akkor azt kell mondjam, hogy az ellenzéknek igaza van, szerencsésebb lett volna, mondjuk, ezt a módosító javaslatot is kicsit hamarabb benyújtani, mondjuk, a beiratkozás előtt. Ebben, azt kell mondjam, hogy az ellenzéki kritikáknak nem kevés igazsága van. Ugyanakkor azt is el kell mondjam, hogy nagyon nagy mértékű az átalakítás, nagyon nagy a feladat, és ha igazán mérlegre tesszük azokat a felvetődő problémákat, amelyek eddig jelentkeztek, akkor azt kell mondani, ha egy kicsit is nagyvonalúak vagyunk, hogy ezek a problémák talán nem olyan nagy súlyúak. Ebbe persze nem értem bele teljes egészében a most beiratkozáskor felmerülő problémákat, de biztos vagyok benne, hogy ezt is hamarosan sikerül orvosolni. Ha ebből a szempontból nézzük, akkor az év közbeni fenntartóváltás az ellenzék által vázolt rémképeknél - azért legyünk őszinték - sokkal simábban lezajlott. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell foglalkozni azokkal a felvetődő problémákkal, amelyekkel most már jobban tisztában vagyunk, mint másfél évvel ezelőtt, és én üdvözlöm Michl képviselő úr javaslatát, hiszen nagyon sok felvetődő problémára jó választ adott, és ez még akkor is igaz, ha Sós képviselő úrral ellentétben nem a nehézségeket sorolom, hanem még további pontosításokat, finomításokat tartok szükségesnek a javaslathoz.

Mivel több különböző részt érint a módosító javaslat, ezért én is néhány paragrafust kiemelnék, ahol szerintem fontos lenne egy kicsit pontosítani a benyújtott javaslat megfogalmazásait.

A 2. §-ban a Híd-program kapcsán azt írja a javaslat, hogy "amennyiben a 15. életévét betölti, az általános iskola kezdeményezi a tanuló felvételét a Híd II. programba". Itt mindenképpen szükségesnek tartok egy módosítást, mert ez azt jelenti, hogy automatikusan kezdeményezik, hogy a gyereket a Híd-programba vegyék fel, és itt egy kicsit cizelláltabb megközelítés szükséges. Az én iskolámban, ahol tanítottam, meg ahová a gyermekeim is járnak, elég sok kínai diák jár. Csak egyetlen példát mondok: ezek közül több kiváló tanuló, de a nyelvi nehézségek miatt egy vagy két évet elcsúsztak. Ezeknek a gyerekeknek, bár betöltik a 15 éves korukat, mondjuk, 7. osztályban, kitűnő tanulók, nincs helyük a Híd-programban. Az az igazság, hogy amikor azt mondjuk, hogy 15 évesen kezdeményezni kell, akkor ebben az esetben ez nyilvánvalóan pontosításra szorul, hiszen nem oda valók. És szerintem még mások is tudnak ilyen példákat mondani. Itt apró pontosítás szükséges, de a javaslat irányával alapvetően egyetértünk.

Előbb bizottsági előadóként már szóltam az óvodai csoportok, iskolai osztályok, kollégiumi csoportok minimális-maximális létszámáról, illetve arról, hogy ez a létszám legyen túlléphető a fenntartó döntésével legfeljebb 20 százalékkal. Itt nagyon szeretném kiemelni, hogy ez az előző köznevelési törvényben is így volt. Tehát itt nem történik az, hogy létszámot emelünk, pontosan ugyanazt a szabályozást hozzuk vissza, ami az előző időszakban a törvényben is volt.

Mi már adtunk be módosító javaslatot egyébként másfél évvel ezelőtt is a törvényhez, amelyben javasoltuk, hogy ez a lehetőség maradjon fenn, akkor ez nem ment keresztül, de most a beiratkozásoknál nyilvánvalóan szükség van erre a paragrafusra, és emiatt nagyon fontos, hogy ezt a törvényt minél gyorsabban megszavazzuk. De még egyszer mondom, hogy itt ugyanazt a javaslatot újítottuk fel, amit egyébként az előző, szocialista időszakban is érvényben lévő közoktatási törvény tartalmazott.

A 6. §-nál is nagyon fontos az a tisztázás, amit a mindennapos testnevelés kapcsán tettünk, ugyanakkor én jeleztem kerületi tapasztalatokból, hogy az, hogy ragaszkodunk, hogy mindennap kell hogy legyen egy testnevelésóra, tehát két órát nem lehet összevonni, ez azért számos iskolában, ahol mondjuk, korcsolyázni, úszni viszik a gyerekeket, vagy esetleg egy délelőtti üres tornacsarnokba viszik el az órát, amit értelemszerűen inkább összevont óra keretében lehet megtenni, itt ez problémát fog okozni, úgyhogy én itt egy kicsit finomítanék. Csakúgy, mint ahogy képviselőtársam jelezte, hogy nem ért teljesen egyet azzal, hogy csak alapfokú művészeti iskolával történő együttműködés keretében szervezett néptánc- és táncoktatással legyen kiváltható egyébként a testnevelésóra.

Nagyon fontosnak érzem a 13. §-ban megfogalmazott pontot, amellyel egyetértek, hogy dönt az állami Intézményfenntartó Központ által fenntartott köznevelési intézmény létesítéséről, átszervezéséről, megszüntetéséről, tevékenységi körének módosításáról az oktatási miniszter. Csak itt az a helyzet, hogy egy fontos tényező azért szerepel, tehát ha átalakítjuk, átszervezzük a köznevelési intézményt, annak nagyon gyakran költségei is vannak, és nagyon sok esetben a költségek nem feltétlenül a fenntartót érintik, hanem a működtető önkormányzatot. Na most, ha a működtető önkormányzatot érintik, tehát átszervezzük, új intézményt indítunk, átalakítjuk az intézményt, akkor szerintem az minimálisan elvárható, hogy legalább - ha nagyon finom vagyok - az önkormányzat véleményét ki kell kérni. De azt sem tartom teljesen elrugaszkodott megoldásnak, hogy ha egy átszervezés van, akkor annak a költségét az viselje, aki az átszervezéssel kapcsolatos döntést hozta.

Mondok egy példát. Például a Szent László Gimnázium Kőbányán, 14 százalék kőbányai tanuló jár bele, ha mondjuk, átszervezik, vagy valami átszervezésről születne döntés - szerintem egyelőre nincs ilyen esély az elkövetkező húsz évben -, akkor elég furcsa, hogy az átszervezéssel kapcsolatos költségeket teljes egészében, mondjuk, a kőbányai önkormányzatnak kell állni. Itt szerintem minimum azt bele kell vennünk, hogy ebben az esetben, ha az Intézményfenntartó Központ átszervezésről dönt, akkor a működtető önkormányzat véleményét legalább kelljen kérni.

Hogy még másoknak is maradjon hozzászólási lehetőség, a 19. §-ról szeretnék beszélni, ami azt mondja, ha egy tantárgy vagy tantárgyi modul vonatkozásában nincs megfelelő hazai felsőfokú képzés, vagy megfelelő végzettségű és szakképzettségű pedagógussal nem tudják ellátni a feladatot, akkor mi a teendő. Ez a 19. § azt írja elő, hogy ebben az esetben is tanári végzettséggel kell rendelkezzen az illető ember, és emellé még milyen speciális végzettséggel kell rendelkeznie, hogy ezt a tárgyat taníthassa. Én itt felsorolnék egy-két problémát, amit nem old meg ez a módosító javaslat.

(19.00)

Van az iskolának egy műfüves focipályája. Délelőtt nem fér bele az összes testnevelésóra a tornaterembe, de mondjuk, délután a műfüves pályán órarendi keretben egy futballedző tarthat-e testnevelésórát, vagy ki lehet-e váltani ezzel. Jelenleg egyébként nem, miközben másik helyen kiváltható azzal, ha sportedzésre jár a gyermek. Vagy Polgár Judit taníthat-e sakkot az általános iskolában? E szerint a módosítás szerint nem. Vagy egy Táncművészeti Főiskolát végzett előadóművész taníthat-e néptáncot, mondjuk, egy általános iskolában? E törvényjavaslat vagy e módosítás szerint nem. Én pedig nem tartom teljesen helyesnek, mert mondjuk, egy Táncművészeti Főiskolát végzett táncos valószínűleg jobb eséllyel tanít néptáncot, táncot egy iskolában, mint a 120 órás tanfolyamot végzett tanítónők egy jelentős része.

Úgyhogy itt én további pontosításokat tartanék szükségesnek, de ezek a pontosítások, még egyszer aláhúznám Sós képviselő úrnak, részletpontosítások a törvény alapvető irányába, hogy azokat a kérdéseket, amelyeknél már látszik, hogy kicsit pontosítani kell, rendezi, ezt én üdvözlöm, és gratulálunk Michl képviselő úrnak, hogy ezt a módosítást beterjesztette. Gondolom, nem keveset konzultált és foglalkozott ezzel a törvénymódosítással, így mindenképpen szükségesnek tartom, hogy ezt a módosítást a lehető leggyorsabban elfogadja a Magyar Országgyűlés a szükséges pontosítások után.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)