Készült: 2024.03.29.14:34:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

85. ülésnap (2015.06.12.), 158. felszólalás
Felszólaló Dr. Hiller István (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:04


Felszólalások:  Előző  158  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy ilyen szűk szakmai körben valóban próbáljunk szakmai beszélgetést folytatni, és majd amikor tele a terem, akkor érdemes politikai jellegű csatákat megvívni. A hozzászólásomban is ilyen kritikai megfontolásokat és bizonyos javaslatokat szeretnék tenni.

Elsőként is azért csak meg kell vizsgálni, hogy miért is kell a felsőoktatási törvényt, a nemzeti felsőoktatási törvényt módosítani. Ennek három okát gondolom én, és azért ki kell mondani, hogy az a 2011-es törvény, amit egyébként számos szakmai és ellenzéki kritika mellett ebben a Házban a többség elfogadott, az szakmailag egy nagyon gyenge munka. Lehetett érteni és érezni, hogy amennyiben a magyar felsőoktatást az a törvény fogja irányítani, akkor ennek alapvető módosítására lesz szükség. Sajnos azt kell mondjam, hogy bizony három év, két tanév a magyar felsőoktatásban áldozatul esett ennek a szakmailag nagyon nehezen minősíthető, politikailag számos jelzőt tudnék mondani rá, de azt kell mondjam, hogy szakmailag valóban gyenge munkának.

A másik ok, ami miatt beszélnünk kell a törvénymódosítás szükségéről, ebben érdemes vitatkoznunk egymással, az a pénzkivonás, amelyet a magyar felsőoktatás állami támogatásával önök 2011 óta elvégeztek. Én továbbra is azt állítom, hogy ennek a mértéke is meg egyáltalán az üzenete a magyar felsőoktatás színvonalának nemhogy a megtartását eredményezte, hanem romlást hozott. Azon a kritikus szinten mozog az állami támogatás, amikor az alapfeladatok ellátása került veszélybe; és a külső bevételek kérdése, ami ilyenkor elő szokott jönni, nem releváns, ha a magyar felsőoktatásról beszélünk, csak akkor releváns, ha egyes intézményekről beszélünk. Tehát nem lehet összehasonlítani az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Budapesti Műszaki Egyetem lehetőségeit, éppen a tudományokból fakadóan. Hát teljesen nyilvánvaló, nem is nagyon tölteném az időt, hogy a műszaki tudományok, a Budapesti Műszaki Egyetem lehetőségei a külső bevételekre sokszorta nagyobbak, mint az Eötvös Loránd Tudományegyetemé. De itt nem a két egyetemről beszélek, hanem a két tudományról, tudományterületről.

A harmadik kérdés, ami miatt a felsőoktatási törvény módosítására van szükség, ez nem kérdéses, hogy a magyar felsőoktatás színvonalának emelése érdekében szükségesek átalakítások, és az máris egy előrelépés 2011-hez képest, hogy előbb egy stratégia készült el, és utána a törvénymódosítás javaslata. Mert ott inkább azt láttam, hogy előbb elkészült a törvény szövege, aztán utána elkezdtek gondolkodni azon, hogy milyen a magyar felsőoktatás jellegzetessége. Azok az üzenetek azonban, amelyek a kormányzat részéről megfogalmazódnak, azok a tulajdonosi állami szerepvállalás igen erőteljes erősítését mutatják. Ez a korábbiakban is így volt, annak idején vitatkoztunk a kancellári rendszer bevezetéséről és a kancellárok megjelenéséről, ami kétségkívül nemzetközileg egy megvitatható téma. Az azonban, hogy a megnyirbált jogkörű rektor is meg a kancellár is ott van, most pedig egy újabb testület, a konzisztórium is belép ebbe a szisztémába, ezeknek az együtthatása a törvényben nincsen tisztázva. Én itt nagyon sok konfliktuslehetőséget látok. Olyanokat is, amelyeket nem biztos, hogy mindig paragrafussal lehet szabályozni.

(20.00)

Egész egyszerűen az egyetem létéből fakadóan részben az oktatás, részben a kutatás dolgaiban itt már olyan mennyiségű hatáskörrel megjelenő intézmény, személy van, akiknek együttes megjelenése és működése, azt gondolom, hogy átláthatatlan dolgokat eredményez. Most nem akarok egyes helyzeteket megvilágítani, amikor a kancellár és a rektor egyet nem értéséből milyen szituációk alakultak ki, nem a sztori vagy a sztorizgatás itt a feladat és a lényeg, hanem én tartok attól, hogy a rektor, a kancellár és a konzisztórium együttesen a tevékenységükben nagyon sok súrlódási lehetőséget nyújtanak az egyes intézményeknek és a magyar felsőoktatásnak is.

Mindenesetre az az irány, amely az autonómia szűkítését, az intézményi lehetőségek csökkentését és az állami szerepvállalás növelését hozta, eredményezi törvényekben és törekvésben, ez teljesen nyilvánvaló, ebben én abszolút semmilyen garanciát nem látok abban, hogy a magyar felsőoktatás színvonala emelkedni fog, azt látom, hogy a kormány beleszólása, beleszólási lehetősége a legkülönbözőbb hétköznapi ügyekben is nő. Egyáltalán nem látom annak a garantált sikerét, hogy egy intézmény életét, a felsőoktatás napi működését és hosszabb távú elképzeléseit miért látná jobban egy kormány által kinevezett testület vagy személy, mint maga az intézmény. Az autonómia a felsőoktatásban persze jórészt a kutatás és az oktatás szabadsága, de az autonómiában más is van. Az autonómiában a tudomány és a kutatásnak, az oktatásnak azon önvezetési képessége van benne, hogy igenis megfelelő módon tudja intézni a dolgot.

Alaposan átolvastam az ÁSZ jelentését a magyar felsőoktatásról, amelyet bizottsági ülésen is volt mód megkapni és megnézni. Ezek tényszerűen nyilván úgy vannak, ahogy az ÁSZ mondja, de az én véleményemet nem fogja megváltoztatni a tekintetben, hogy én továbbra is autonómiapárti vagyok, és egyáltalán nem látom, hogy a kormányzat, a kormány beavatkozásának, mozgásterének bővítése, az autonómia csökkentése a színvonal emeléséhez vezet. Nem látom ezt az összefüggést, és azt kell mondjam, hogy itt nem is nagyon csodálkoznék, hogyha a továbbiakban sem lennének erről pozitív tapasztalatok.

Néhány kérdésről, ami a törvényjavaslat részleteiben zajlik: ez a duális képzési forma, ami most a felsőoktatásról zajlik ‑ tehát nem a közoktatás, illetve a szakképzés dolgáról beszélek ‑, ebben én előzetesen ítéletet nem fogok és nem is akarok mondani. Nézzük meg! Látom a nemzetközi példákat, van, ahol jól működik, van, ahol csak van. Őszintén remélem, hogy itt sikerült ezt úgy megcsinálni, azért mégiscsak az az érdekünk közösen, hogy a magyar felsőoktatás színvonala emelkedjék, azt el kell mondani, hogy a duális képzés a felsőoktatás egészén nem megvalósítható. Nem minthogyha akár a stratégia, akár a törvény leírná, de azért érdemes azt egy szakmai, szűk körű, belső beszélgetésben itt, az Országgyűlés nyilvánossága előtt leszögezni, hogy igenis vannak olyan tudományterületek, vannak olyan tudományágak, ahol a duális képzés soha, de soha nem lesz bevezethető, mint ugyanúgy, ahogy vannak olyan területek, ahol meg hozhat eredményt, de úgy általában a felsőoktatás és a duális képzés kapcsolatáról nem érdemes beszélni.

Szeretnék itt behozni egy olyan kérdést, amely a stratégiában nem szerepelt, a törvényben nincsen, én meg egy élő problémának tekintem, ezért módosító indítványt adtam be ezzel kapcsolatban. Ennek apropója egyszerűen az, hogy a felsőoktatási törvényt megnyitották, következésképpen a felsőoktatás területén jelentkező különböző kérdéseket érdemes ilyenkor beemelni. 52 ezer olyan felnőtt magyar állampolgár van, aki abszolutóriummal, államvizsgával lezárta az egyetemi tanulmányait és nyelvvizsga hiányában nem kapja meg a diplomáját. Ennek a ténye ismert, évről évre görgeti maga előtt ezt a magyar politika, és egyébiránt egy úgynevezett diplomamentő programot is elindítottak. Valljuk meg, hogy ez kudarcot vallott. Az arányok ismertek, hogy hány volt diák nyerte el így a diplomáját. A százalékos arányok azt mutatják, hogy az a program sikertelen. Ha itt megállunk, akkor azért sokkal előbbre nem vagyunk, mert mégiscsak valahogy a politikának és a szakmának gondolkodnia kell. Ezek az emberek elvégezték a tanulmányaikat, valóban nem szereztek nyelvvizsgát, ahogy elnézem, így, ebben a formában nem is fognak.

Azt javaslom, hogy egy valóban szakmailag merész lépéssel hirdessen amnesztiát a politika azzal, hogy a diplomájukba kerüljön bejegyzésre, hogy nyelvvizsga nélkül. Amennyiben két éven belül megszerzik a nyelvvizsgát, akkor kapják meg a teljes értékű diplomát, majd meglátjuk, hogy a munkaerőpiac elfogadja-e, befogadja-e őket, mindenesetre azt az érvet, hogy ezzel a diploma értékét csökkentenénk, én nem vagyok hajlandó elfogadni, nem erről van szó, mert nem ugyanazt a diplomát kapják. Azt viszont, hogy 50 ezer embernek a problémáját nem sikerül évek óta megoldani, kimondottan luxusnak tekinteni, egész egyszerűen a szakmai ismereteiket nem tudják beépíteni a magyar munkaerőpiacba. Javaslom, hogy erről folytassunk vitát. Ha a diplomamentő program sikeres lett volna, akkor erre nem lett volna semmilyen szükség. Emlékezetükbe idézem, hogy annak idején, amikor a nemzeti köznevelési törvény, illetve a nemzeti felsőoktatási törvény vitája folyt, akkor éjszakába nyúló módosítók kapcsán bizony ez a kérdés előjött négy-öt évvel ezelőtt, azóta is megoldatlan, csak egyre több az ilyen ember. Erre, azt gondolom, hogy valamilyen megoldást kell tudni adni, az én módosítómban egy ilyen javaslat megfogalmazásra került.

Azt még el kell mondjam, miközben semmilyen módon nem titok, hiszen a szereplők részben ugyanazok, mint néhány nappal ezelőtt, de azért mégiscsak meg kell említeni, hogy az több mint furcsa és szakmailag valóban teljesen elfogadhatatlan, hogy itt vagyunk a felsőoktatásról a magyar parlamentben a döntéshozók beszélgetésén, egy törvénymódosítás vitáján, aztán van egy egyetem Magyarországon, amelyikre ez az egész nem vagy nem így vonatkozik, mert néhány nappal ezelőtt, kedden este, nagyjából hasonló körben arról az egyetemről beszéltünk, mert az az egyetem másfajta. Ahogy akkor nem volt itt az oktatásért is felelős minisztérium képviselője - zá­rójel, hasonló esetben lehet, hogy én se jöttem volna el, zárójel bezárva ‑, most meg az a Miniszterelnökség nincs jelen, amelyik azt a bizonyos egyetemet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, illetve az erről szóló jogszabályt, törvényt, illetve törvénymódosítást előterjesztette.

Ez szerintem borzasztó precedens, ez valami elképesztő. Egyszer majd egy másik kormány lesz, és mi lesz, hogyha az is kitalál egy másfajta egyetemet, és nem ez a nemzeti közszolgálat, hanem nekik a művészettörténet lesz a gondolkodásuk középpontjában és annak adnak privilégiumot. Ez egész egyszerűen nem megy, és azt kell mondjam, hogy mint a felsőoktatást az átlagnál talán jobban ismerő országgyűlési képviselő, kimondottan rossz iránynak, nem egyszerűen politikai botránynak, kimondottan rossz iránynak tartom.

Összességében azt kell mondjam, hogy az a stratégia, amely megjelent, az összes kritikánk mellett is szerintem előbbre vitte a magyar felsőoktatás ügyét és lehetőségét. Az a törvényjavaslat, amelyik előttünk van, vitára alkalmas, de ebben a vitában én és mi ki fogjuk fejezni azt a fajta gondolkodásmódunkat, amely világosan az autonómia pártján és nem az állami szerepvállalás megerősítésének oldalán áll.

(20.10)

A felsőoktatásnak ugyanakkor jobban kell összekapcsolódnia a közoktatással, mert úgy látom, hogy mind a két nagy rendszer mint a kerekek, forognak, de közöttük a kapcsolat nincs rendszeresen szabályozva. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.




Felszólalások:  Előző  158  Következő    Ülésnap adatai