Készült: 2024.03.28.20:54:23 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

111. ülésnap (2020.03.10.), 52. felszólalás
Felszólaló Tasó László (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 7:35


Felszólalások:  Előző  52  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TASÓ LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kormánybiztos Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Hozzászólásom elején szeretnék egy kicsit visszatekinteni a múltba, azért is, mert itt is szeretném megerősíteni sokadjára, hogy milyen fantasztikus hely a Kárpát-medence, milyen nagyszerű ország ez, ahol élünk, s hogy milyen sok és hatalmas erőfeszítés árán tudták csak megvédeni őseink, elődeink ezt a hazát. Amikor visszatekintünk a tanulmányainkra, akkor pontosan emlékszünk arra is, hogy több évszázad kellett ahhoz, hogy kialakuljon úgy ez az ország, ez a Kárpát-medencei hatalmas tér, hogy minden egyes szeglete lakható legyen. Úgy lett kialakítva, hogy a nagyvárosokon túl a mezővárosok körül falvak szerveződtek, és egységes gazdasági szerkezetté alakult az egész ország. Mindig is irigyeltek bennünket Európában, szerették volna valamelyik oldalra, vagy a német, vagy a francia érdekkörbe beláncolni Magyarországot. Sokáig tudtunk ellenállni, hál’ istennek. De nyilvánvaló volt, hogy egy idő után az európai törekvések nem engedik meg, hogy Magyarország megerősödjön. Az Osztrák-Magyar Monarchia kialakulásával viszont… (Arató Gergely közbeszólására:) Arató képviselő úrnak, akinek túlságosan nagy az arca, szeretném elmondani, hogy kicsit várjon, aztán majd szóba hozhatja a mondandóját. Tehát az a lényeg, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia olyan országot mutatott Magyarország és a Magyar Királyság erejével, amely Európában kiegyensúlyozó szerepet töltött be. Amikor megtámadták az érdekeinket, és az európai törekvések ármánya háborúba vitte a Kárpát-medencét, akkor világossá vált, hogy így együtt a medencében élő népek nem maradhatnak. Egy biztos, hogy Trianon veszte és végzete Magyarországra örökre rányomja a bélyegét, örökve elvágva azt a kapcsolatrendszert, amellyel Magyarország erős volt.

Ha visszaemlékezünk arra, hogy a nagyvárosi gyűrűk és a közlekedési kapcsolatok milyen módon fűzték fel a településeket a nagyvárosokhoz és a fővároshoz, akkor tudhatjuk, hogy valóban egy tervszerűen felépített országról beszélhetünk. A trauma, amelyet száz év mértékben mért ránk a sors, nyilvánvalóan a reményt mindig éltette bennünk, és számíthattunk arra, hogy az uniós ciklusban, majd az elsőben, amikor forrásokhoz jutottunk, 2007-től ’13-ig lesz lehetőség arra, hogy a vidéki települések is felzárkózzanak. De emlékszünk itt jó néhányan arra, hogy az MSZP-SZDSZ-kormányok felszínes politikája Budapest-központú volt, a források 63 százalékát használta fel a közép-magyarországi régió. Ne felejtsük el, hogy bíztunk abban, hogy talán egy kiegyenlítődés, egy felzárkózási lehetőség megnyílik számunkra, de ez nem történt meg. Erre egészen 2010-ig várni kellett, amikor új szemlélettel indult el a magyar kormány, és a magyar parlament többsége egyértelművé tette, hogy Magyarországon minden ember fontos, minden település fontos.

A most indult „Magyar falu” program, valóban így van, egy olyan lehetőség és olyan eszköztár, amely a korábbiakhoz képest lényegesen nagyobb lehetőséget ad arra, hogy a településeken élők felzárkózzanak, ne kétsebességű Magyarország legyen, hanem minden polgára legyen egyenrangú. Az a helyzet, hogy a korábbiakban, az MSZP-SZDSZ-retorikában a „vidéki” szó mindig pejoratív volt. Egyébként most sem tudunk másképp gondolkodni erről, ismerve az itt ülők közül jó néhányat, mást nem is lehet levenni az ő hozzászólásaikból, dünnyögéseikből. Az a helyzet, hogy Magyarországon a vidéken élő emberek sokszor kénytelenek voltak elköltözni a munkahely miatt, a lakhatási körülmények miatt, ettől függetlenül az a törekvésünk, hogy maradjanak a helyükön, ha lehet, éljenek ott, ahol a legszebb és legjobb számukra, kötődjenek ahhoz a világhoz, ahol megszülettek, ahol élni akarnak.

Egy biztos, hogy ez a törvény, amely most a parlament előtt van, segítséget ad ahhoz  s nem varázsütésre ad lehetőséget , hogy a helyi identitás erősödjön, legyenek a jó példák a többiek előtt követendők, és természetszerűen emlékezzenek meg azokról, akik egy kicsi helyről, kisebb helyről sokat dolgozva, nagy teljesítményt elérve vihetik előre a település nevét.

(11.00)

Azt gondolom, hogy büszkék a monokiak arra, hogy Kossuth Lajos kormányzónk ott született, de ugyanolyan büszkék a Sátoraljaújhelyen lakók is, hiszen Kossuth Lajos azt mondta, hogy ő újhelyi diákként élte meg a gyermekkori bölcsőt abban a városban, úgyhogy mind a két település büszke lehet rá. De Söjtör sem arról híres, hogy a Gyurcsány-kormány ott zabált, és ott tartotta kinn a kormányülést, hanem Söjtör arról híres, hogy Deák Ferenc, a haza bölcse ott született, talán 1803. október 17-én, ha jól emlékszem, és azt gondolom, hogy sokan vannak, akik egyébként Magyarországon büszkék arra, hogy honnan indultak el.

A magyar vidék mindig megőrizte azt, ami bennünket, magyarokat együtt tartott és összetartott, őrizte a hitünket, őrizte a kereszténységet. Az a helyzet, hogy egy segítség ez a törvénymódosítás, amelyről annyit szólnom kell mindenképpen, hogy 2001-ben jeleztem az akkori kancelláriaminiszter úr felé, de Magyarországnak akkoriban elég sok elfoglaltsága volt, meg kellett menteni az országot a zuhanásból, amit az MSZP-SZDSZ-kormányok okoztak, és nem volt kellő figyelem erre a dologra. Most viszont van, és szeretnénk elérni azt a „Magyar falu” program segítségével, a kormány intézkedéseivel, hogy a megerősödő magyar gazdaságból mindenkinek jusson kellő előny és lehetőség, és azt gondolom, hogy a „Magyar falu” programot irányító kormánybiztosnak erre megvan a lehetősége, képessége, és azt hiszem, hogy sikeres programról beszélhetünk máris.

Én szeretném kérni, hogy gondolkodjanak el azon, hogy mit jelent annak, aki egy kistelepülésről indult el és mégis nagy tettekre volt képes, és természetszerűen itt is vannak a parlamentben rengetegen, akik egyébként így jártak és így vannak. Én mindenkinek örülök, ha büszke arra, hogy honnan jött, nem tagadja le, és nem mondja azt, hogy én nem onnan, hanem a közeli nagyvárosból származom. Én egyébként elismerek mindenkit, aki olyan helyről, kisebb helyről, vidékről képes volt idáig eljutni, vannak itt néhányan, nyilvánvalóan van kivétel is közöttük jó néhány, akiről nem kell sokat beszélnünk, de az idő majd eldönti, hogy kiről mit kell mondani és mit kell tartani.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Szerintem Pápáról is majd elmondják azt, hogy voltak híres szülöttei, nyilvánvalóan Kontrát Károlyra gondolok, Kövér Lászlóra vagy Kovács Zoltánra, nem igazán Gyurcsány Ferencre, de ettől függetlenül lehet, hogy valaki arra lesz majd büszke, hogy Gyurcsány Ferenc Pápáról jött; egyébként ízlés kérdése és mindenkinek szíve joga. Ettől függetlenül nem szabad elvitatni azt a dolgot és azt a tényt, hogy mindenkinek van egy számára fontos hely, nekem ez Nyíradony, a legfontosabb hely, az én szülőhelyem, és azt gondolom, hogy így van jól, ha mindenkinek van egy ilyen kedves hely a szívében, mint ahogy abban is reményemet fejezem ki, hogy mindig lesz egy ország, ez pedig Magyarország, ahol a magyar ember lesz a legfontosabb, és szerintünk ebben valamennyien érdekeltek vagyunk.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Attól függetlenül, hogy itt nagyarcú emberek alkalmanként gúnyolódnak, ettől még a magyar vidék létezik és él, a magyar vidéken élő emberek képesek arra, hogy vigyék a vállukon az országot, akkor is, ha a fővárosban erre nem képesek sokan. De attól függetlenül bízom benne, hogy ez az egység, amelyet valamikor az államalapító királyunk és a honvédő királyaink megteremtettek, örökre megmarad. Köszönöm a figyelmüket. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Bravó!  Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  52  Következő    Ülésnap adatai