Felszólalás adatai

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Valóban, néhány észrevétellel szeretnék most már hozzájárulni a vitához. Az est folyamán sokszor szóba került, hogy érdemes-e, kell-e tájékoztatni vagy konzultálni - lényegében mindegy, hogy milyen kifejezést használunk -, számomra ebben az a mértékadó és az az irányadó, hogy a tájékoztatás és a konzultáció mennyiben szolgálja azoknak az érdekét, akik miatt ez a törvény megszületik. És ha a törvény érvényesítése szempontjából, azoknak az embereknek, magyaroknak a szempontjából hasznos és segít, ha tájékoztat a kormány, akkor igenis tájékoztatni kell, ha ötször, ha tízszer, nem érdemes számolni, mert azoknak az érdekét szolgálja elsősorban, akikről ez a törvény szól és akik miatt ez a törvény megszületik.

Hosszú utat tett meg 1999 őszétől kezdődően az a gondolat, hogy ezt a sokat emlegetett alkotmányos szakaszt, annak a végrehajtását végig kell gondolnia a magyar törvényhozásnak és a kormánynak, és bizony a problémát - az én véleményem szerint - az okozta kezdetben, hogy hamarabb szólalt meg a politika, mintsem hogy a megvalósításhoz szükséges szakmai megoldások, lehetőségek még csak halványan is körvonalazódtak volna. Ez nem egy egyedi eset, elő szokott fordulni, hogy hamarabb jelenik meg a politikai szándék, csak ezzel az volt a probléma, hogy ez hihetetlen zűrzavart okozott, és egymásnak ellentmondó, az egész európai uniós követelményrendszerrel összhangba messze nem hozható megoldások bizonyos felesleges feszültségeket és illúziókat keltettek.

Ha kicsit nagyobb a türelem, és először a szakmai megoldások tárházát tekinti át a kormányzat, utána kapcsolja össze a politikai deklarációval, amikor már nagyjából az is kirajzolódik, hogy mit lehet tenni, akkor kevesebb a vita, kevesebb a félreértés, kevesebb az illúzió - és lehet, hogy kevesebb a csalódás, akiknek ez csalódást okozott. Én tehát elsősorban ezt kérem számon, azt a józan megfontolást, amely az első szakaszban bizony ennek a kérdésnek az exponálásában vagy a szándék megvilágításában hiányzott, ami eléggé tévútra és mellékvágányra vitte az ügyet. Hiszen tapasztalhatta mindenki - és bizony én nem irigylem azokat, akiknek ezt a törvényt elő kellett készíteniük ezért -, hogy ez jogalkotási szempontból egy nagyon nehéz és bonyolult feladat. Előzmények nélkül kellett kialakítani egy struktúrát, mégpedig oly módon, hogy nemcsak a hazai jogrendszerbe, alkotmányos rendszerbe kell ennek beilleszkednie, hanem meg kell felelnie a Magyarország által vállalt nemzetközi szerződéseknek és követelményeknek.

Nem sikerült maradéktalanul eloszlatni azokat a kételyeket, amelyek szükségképpen jelentkeztek, hiszen a nemzetközi megállapodások szövegében sok olyan elemet találhatunk, ha utánanézünk, ami bizony ennek a megoldásnak a konformitását nem mindenben támasztja alá. Én az ENSZ által elfogadott 1965-ös egyezményre gondolok, amelyben a pozitív diszkrimináció nemzeti szempontú érvényesítése is, tehát az előnyben részesítés érvényesülése is lényegében olyan megkülönböztetésnek minősül, amit ez az egyezmény nem tesz lehetővé.

(23.10)

Természetesen ez a külügyi szakemberek feladata, hogy ezt a konformitást kellő felelősséggel áttekintsék, de nemcsak e téren, hanem más elemekben is. A Magyarország által megkötött gazdasági jellegű egyezményekből nem tudom, és nem tudok pontos választ adni rá, hogy vajon, ha Magyarország e törvényben kedvezményeket állapít meg bizonyos alanyi körre, akkor az nem vonja-e maga után azt, hogy mások számára is, más körök számára is, amelyek más egyezményekben jelöltettek meg, nem kell-e a magyar államnak hasonló kedvezményeket biztosítani.

Ezek nagyon szerteágazó egyezményrendszerek, foglalkoztatás, alkalmazás, magyarországi gazdasági tevékenység tekintetében az OECD-től kezdve számos úgynevezett beruházási egyezmény van, amelyben ilyen elemek találhatók. Tehát e tekintetben vajon ez nem vált-e ki egy olyan hatást, amellyel jelenleg, akár a parlamenti vita során, akár a kormányzati előkészítés során nem számoltunk kellő alapossággal?

A problémák sorában én egy alkotmányossági észrevételt szeretnék szóvá tenni, amely nem emlékszem, hogy a miniszter úr expozéjában elhangzott volna, vagy a vita során felmerült volna. Itt különbséget tesz a törvény a magyarság tekintetében, a magyar nemzethez tartozók tekintetében aszerint, hogy ki él a szomszédos országokban, és miként veszítette el korábbi, vagy miként szűnt meg magyar állampolgársága, és azok között, akik saját döntésük alapján más földrészen, más országban magyarként élnek.

Ebből a szempontból vetődött fel bennem az az alkotmányossági probléma, hogy vajon ez a csoportképzés... - és igaz, hogy ezek a juttatások végül is bizonyos értelemben az állami döntéseken múlnak, de lehet-e és alkotmányos-e különbséget tenni ily módon a magyar nemzethez tartozó, különböző helyzetbe került csoportok között. E különbségtétel mértéke megfelel-e azon alkotmánybírósági kritériumoknak, amelyek a csoportok képzésére és ezek egyenlő elbírálására vonatkoznak? A későbbiekben lehet esetleg majd vita tárgya egy ilyen jellegű megközelítés.

Szó esett az adatvédelem problémáiról, amelyet én bizonyos értelemben politikai természetűnek is tekintek - már az aggályt és az esetleges következményeket. Ötféle igazolvány kiadására kerül sor. Most nem sorolom el valamennyit a törvény alapján, mindenki tudja, aki a törvényt tanulmányozta, ezekhez nyilvánvalóan nyilvántartások párosulhatnak, az ajánlásokról is nyilvánvalóan születnek megfelelő listák. Ezek azért veszélyforrást is jelenthetnek, a történelem nagyon sokféle helyzetet előidézett már, és e veszéllyel, nem mint realitással, de mint esetleges lehetőséggel érdemes számot vetni.

Kétségtelen, hogy keretjogszabályról, kerettörvényről van szó. Surján képviselő úr mondta, hogy az ellenzék nem szereti a kerettörvényeket. Nincs is oka rá, hogy szeresse. Én 15-16 végrehajtási jogszabályt számoltam meg a 26 szakaszos törvényben, mert a 27-28-29. § az a felhatalmazásokat, az átmeneti rendelkezéseket tartalmazza - ez nagyon sok.

Tehát e végrehajtási jogszabályok tartalma nélkül nem lehet rendes hatáselemzést, nem lehet rendes költségvetési hátteret kibontani a törvény mögé. Tehát azt kérem a kormánytól, miniszter úr, ha erre van lehetőség, még itt folyik tovább a részletes vita... - és volt erre példa az önök kormányában, a belügyminiszter a szabálysértési kódex parlamenti vitája során ilyen jellegű felvetésre megtette azt a gesztust, hogy a végrehajtási jogszabályokat bemutatta, megküldte a képviselőcsoportoknak, és együttesen a kettő már egy sokkal teljesebb és teljesebb értékű képet ad mindazoknak, akik ebben el kívánnak igazodni, és az egész hatásmechanizmusról.

Végezetül azt szeretném mondani, hogy mi egy működőképes törvényt szeretnénk. Olyan törvényt, amely nem válik politikai deklarációvá, amely ténylegesen érvényesíthető, ténylegesen ennek az előnyeit használhatják azok, akik erre jogosítottak. Ezért mi szeretnénk - és erről szólt képviselőtársam az előbb - a MÁÉRT intézményét belehelyezni e rendszerbe, sőt, ahol lehet, a magyar állam közreműködési lehetősége helyett a MÁÉRT-et beiktatni, és ezáltal úgy ítéljük meg, csökkennek annak veszélyei, hogy a magyar állam esetleg szuverenitási problémákba kerüljön más szomszédos országok állami hatóságaival.

Tehát mi a módosító indítványainkat kidolgoztuk - nagyon sok módosító indítványt készítettünk el -, kérjük, hogy ennek a fogadtatását (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mérlegeljék, és erről szeretnénk tájékoztatni a határon túli magyar szervezetek képviselőit is.

Szeretnénk ebben konzultálni velük, hogy milyen módosító indítványokkal kívánunk hozzájárulni a törvény eredményes és normális működéséhez.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)