Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslatot a Szabad Demokraták Szövetsége, mint önök tudják, elutasítja. Nem azért utasítjuk el ezt a javaslatot, mert a szomszéd országokban élő 3 milliónyi magyar helyzetére megoldást keres, hanem azért utasítjuk el, mert rossz, alapjaiban elhibázott irányban keres megoldást.

Nem tudom, emlékeznek-e rá, 1995-96-ban, amikor az alapszerződések születtek, és amikor a folyamat elején, már '95 februárjában Németh Zsolt jelenlegi államtitkár úr egy napirend előtti felszólalásában megállapította, hogy megszűnt a külpolitikai konszenzus, mert az akkori ellenzék elutasította az akkori kormánypártok alapszerződés-politikáját, akkor a bírálók rendszeresen a dél-tiroli német ajkúak és a finnországi svédek példájára hivatkoztak. Tudnak-e önök arról, hogy Svédország svéd igazolvánnyal látná el a finnországi svédeket, és azok ilyen igazolvány birtokában lennének jogosultak részben Finnországban, részben Svédországban kedvezményekre? Tudnak-e önök arról, hogy a dél-tiroli olaszokat Németország vagy Ausztria német vagy osztrák igazolvánnyal látná el, és ennek alapján lennének jogosultak bármiféle kedvezményekre? Nem tudnak - mert nincsenek ilyenek! Azokban az esetekben, ahol olyan kisebbségek problémájára, akiket szintén a határok eltolódása hozott kisebbségi helyzetbe - mert Dél-Tirolban is ez a helyzet, és Finnországban a finnországi svédekkel is ez a helyzet, csak ott száz évvel korábban volt ez a határmódosulás -, nem ezen az úton találták meg a megoldást azoknál a kisebbségeknél, amelyek svédként és németként nyelvi, kulturális, oktatási jogok birtokában, de a finn, illetve olasz társadalom integrált tagjaként élik a maguk életét.

3 millió magyar kisebbségben él nyolcvan éve. Ebből az első hetven évben nagyon erős asszimilációs nyomásnak volt kitéve, az anyanyelvnek a lakáson kívüli korlátozott használata, erősen korlátozott saját oktatási, kulturális infrastruktúra, erősen korlátozott anyanyelvi média és az egész életben a diszkrimináció jellemezte és sok tekintetben ma is jellemzi a kisebbségi magyarok életét. A többségi nemzet nacionalista erői lényegében két alternatívát állítottak eléjük: az asszimilációt vagy a kivándorlást. Ez jellemezte különösen a második világháborút követő négy évtizedben az ő helyzetüket.

Mi azt gondoljuk, hogy természetesen a mai törekvésünk az övék is és a mienk is, hogy elkerüljék ezeket az alternatívákat. Azt gondoljuk ugyanis, hogy a szülőföldön maradás és a szülőföldön megtalálni a magyarként való életet, ez a legkönnyebb, a legelőnyösebb megoldása a kisebbségi helyzetnek, hozzátéve azt, hogy kinek-kinek magának kell eldöntenie, hogy ebből a három változatból, amely közül mind a három terhekkel és áldozatokkal jár, melyiket választja; a legkedvezőbbnek a szülőföldön maradást és a nemzeti magyar azonosság megőrzését tartjuk. Ez az, amit a finnországi svédek és a dél-tiroli németek esetében sikerült megtalálni.

A kérdés az, hogy miképpen lehet ehhez hozzájárulni. Mi azt gondoljuk, hogy Magyarországnak, a magyar államnak, ahogy ezt a magyar alkotmány rögzíti, diplomáciai, külpolitikai eszközökkel kell elérnie azt, hogy kisebbségi jogaikat az az állam, amelyben élnek, biztosítsa, és sokrétű támogatással kell hozzájárulni ahhoz, hogy az a nyelvi, oktatási, kulturális infrastruktúra, amely magyarságuk megőrzéséhez szükséges, a saját szülőföldjükön meglegyen.

Az a politika, amelyet '94 és '98 között az akkor hivatalban levő koalíció folytatott, az alapszerződésekkel, amelyekkel hetven év után el lehetett érni azt, hogy a román és a szlovák állam elismerje, hogy a magyar kisebbség helyzete nem belügye, hanem három félnek, a magyar államnak, a magyar kisebbségnek és a román, illetve szlovák államnak a közös ügye; ezt elismerték és elfogadták azt, hogy nem belpolitikai, hanem nemzetközi alapon kisebbségi jogokat kell a magyar kisebbség számára biztosítaniuk. Ebben a közegben jutottunk el oda, hogy az RMDSZ, illetve a Magyar Koalíció Pártja kormánytényezővé lett, és olyan megállapodásokat köthetett azokkal a román, illetve szlovák politikai erőkkel, amelyekkel egyáltalán meg lehetett akkor állapodni, amelyek fontos és bővülő kisebbségi jogokat biztosítottak.

Azt gondoljuk ugyanakkor, hogy ennek a folyamatnak a másik oldala, a kisebbségi jogok biztosítása mellett - és ez is mind az RMDSZ, mind a Magyar Koalíció Pártja politikájában nyilvánvalóan és egyértelműen benne volt -, az ő integrációjuk és emancipációjuk annak az országnak a társadalmában, amelyben élnek. Mi azt gondoljuk, hogy azon az úton kell Magyarországnak továbbmennie, amelyen a kisebbségi magyar pártok politikája halad: a jogbiztosítás, az emancipáció, ugyanakkor az integráció útján. Ezt szolgálta a korábbi politika, és ezen kellene továbbmenni.

Ez a törvényjavaslat rossz helyen látja a problémát és rossz helyen keresi megoldást. Ez a törvényjavaslat a probléma lényegét nem a kisebbségi jogok korlátozottságában, nem a kisebbségnek az adott ország társadalmán belüli diszkriminációjában látja, hanem a magyar államtól való elszakítottságában, és ennek megfelelően a megoldás központi kérdésének a magyar államhoz való formális jogi kapcsolatot tekinti, és ezért, mint ezt Németh Zsolt államtitkár úr a Magyar Nemzet január 4-ei számában adott nyilatkozatában nagyon világosan kijelentette, a probléma lényegének a magyar igazolványt tekinti. Azt mondta az államtitkár úr ebben a nyilatkozatában, hogy ha semmi kedvezmény nem járna ehhez az igazolványhoz, akkor is ez az igazolvány lenne a nagyszerű dolog, az áttörés. Erre az igazolványrendszerre épül az az egész kedvezményrendszer, a munkavállalástól a diákigazolványon keresztül, a szülőföldön nyújtott oktatási támogatásig, amelynek a címzettje mindig az a magyar személy, aki ennek az igazolványnak a birtokosa.

A kisebbségi problémának ez a megoldása megoldhatatlan problémákkal jár. Megoldhatatlan problémát okoz az a különbségtétel, amelyet az egymás szomszédságában élő állampolgárok, Románia, Szlovákia, Kis-Jugoszlávia, Horvátország, Szlovénia állampolgárai között ez a rendszer teremt. Megoldhatatlan problémát okoz vagy súlyos problémákat okoz az, ahogy a magyar állam az ottani irodákon keresztül külföldről jövedelmet juttat; ezeknek az országoknak a problémája. Súlyos problémát jelent az az adatvédelmi probléma, amelyet a külügyi bizottság ülésén szocialista képviselőtársaink felvetettek. Az alapprobléma, hogy miközben a feladat az integráció lenne, ez a törvényi megoldás szembeállítja a magyar kisebbséghez tartozó polgárokat annak az államnak a többi polgárával, akikkel együtt éltek az elmúlt évtizedekben és akikkel együtt fognak élni a következő évtizedekben is.

Ugyanakkor nemzetközi bonyodalmakkal is jár ez a probléma. Nem véletlen, hogy a magyar kormány semmiféle egyeztetést erről a törvényjavaslatról nem folytatott azoknak az államoknak a polgáraival, akiknek a polgárai ennek a leendő törvénynek a jogalanyai. Többször kérdeztem a miniszter úrtól írásban, hogy történt-e ilyesmi, és most, amikor benyújtották a törvényjavaslatot, tudtuk meg a román külügyminisztertől, most tudtuk meg a szlovák miniszterelnöktől, hogy nem történt ilyen egyeztetés. Azt mondta expozéjában a miniszter úr, hogy hét baráti ország vesz minket körül. Hát ha barátinak tekintik ezeket az országokat, akkor miért ezeknek az államoknak és kormányoknak a háta mögött kellett ezt a törvényt előkészíteni?!

(20.40)

Míg 1995-től Magyarország pozíciója a szomszédokhoz képest a nemzetközi közvélemény szemében javult a megelőző évtizedekhez képest, és a nemzetközi közösség (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Szlovákiára és Romániára gyakorolt nyomást, most megint megfordult ez a helyzet. Tévút ez a megoldás, tisztelt Országgyűlés, károkat fog okozni, és ezért utasítjuk el.

Köszönöm a figyelmet.