Készült: 2024.03.29.07:10:03 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

253. ülésnap (2017.11.02.), 40. felszólalás
Felszólaló Z. Kárpát Dániel (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:25


Felszólalások:  Előző  40  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ember megszokta az évek során, hogy amikor adóügyek vagy adóigazgatási ügyek kerülnek a Ház elé, akkor megint csak párhuzamos univerzumokból szólnak ki a képviselők, kormányoldalról egészen máshogy látszik az, ami egyébként a magyar rögvalóságban vagy a könyvelői szakmában teljesen egyértelmű és nyilvánvaló, hogy az adóemelések és a gazdagok kormánya ‑ önökről beszélünk ‑ a könyvelői szakma által ismert több mint hatvanféle adótípust, illetve adóemelési típust durvított be ‑ nagyon csúnya szóval mondva ‑ az utóbbi években, és néminemű kozmetikai jellegű engedményt adott. Vegyük például az alapvető élelmiszereket, ahol egy átlagos magyar család fogyasztói kosarának 6-7 százalékát érintő módon néminemű engedményeket tettek.

De hát azért érdemes ilyenkor az általam amúgy nem túl kedvelt, de mégiscsak az eligazodást segítő OECD-rangsorokat segítségül hívni, ahol, államtitkár úr, az a nagy helyzet, hogy Magyarországon egy átlagos, kétgyermekes, kétkeresős család adóterhelése a negyedik legdurvább az érintett OECD-tagországok körében. Ez ügyben nem velem kell vitatkozni, hanem az érintett szervezettel. Tehát az a helyzet, hogy ha egy egyedül élő, gyermektelen adóterhelését nézzük, akkor ez bizonyos szegmensben és bizonyos korcsoportokban a legdurvább az OECD-tagországok körében. Tehát itt tartunk most, ebből a kiindulópontból kellene ezzel a javaslattal is segíteni a helyzeten.

Hozzáteszem, hogy ennek a javaslatnak vannak jó elemei. Mind a két törvényjavaslatban találtam pozitív elemeket, és találtunk olyanokat is, amelyek legalábbis aggályosak, de általában a kormányzat adópolitikája nagyon-nagyon távol áll attól az idilli képtől, amit le tetszettek festeni. Ha azt nézzük, hogy az egykulcsos adózással ki számára hoztak kedvezményeket és a másik oldalon ezt hogy vették vissza, akkor bizony azt látjuk, hogy a kedvezményezettek köre nagyon-nagyon leszűkül, jelesül a felső középosztálytól fölfelé található társadalmi szegmensekre, hiszen a szegények adójával ‑ elhangzott már helyesen ‑, a 27 százalékos áfával fűnyíróelvszerűen mindenkitől visszagereblyézik azokat a kedvezményeket, amelyeket kiosztottak, egzotikus adófajtáikkal pedig tovább nehezítik ezt a helyzetet. Sokszor szoktuk emlegetni az engem ugyan nem érintő samponadót, vagy azt a tranzakciós illetéket, amit önök hagytak, hogy teljes egészében áthárítsák a fogyasztókra, vagy azt a banki ágazati különadót, ami még a banki eredmények vizsgálatának ismeretében is kijelenthető, hogy teljes egészében áthárításra került.

Tehát az önök adórendszere nemcsak hogy kaotikus, de sokkal nagyobb elvonásokat foganatosít, mint az akár az általam nagyon nem kedvelt szocialisták adórendszere, ahol legalább a minimálbéresek nem fizetettek adót, vagy az adójóváírás intézménye olyan könnyítéseket tartalmazott, hogy a legnehezebb sorban élők sem voltak ennyire nehéz helyzetben, pedig akkor sem voltak könnyű szituációban. De ódákat zengeni erről az adórendszerről igen-igen nehéz lenne.

Az előttünk fekvő két jogszabályban érdemes egy kicsit elmerülni, vagy egyelőre jogszabálytervezetben, bár a magyar parlamentben gyakorlatilag kész tényként kezelhető, hogy amit önök benyújtanak, ahhoz nem fogadnak el jobbító módosító javaslatot, de vizsgáljuk meg azért a tisztesség és a jegyzőkönyv kedvéért, hiszen más értelme nagyon nincs itt az ellenzéki felszólalásoknak. Nyilvánvaló módon az egyszerűsítés egy olyan egyértelműen jogos igény, amit egyébként 27 éve hallgatunk, de az, hogy az adóigazgatási szabályok két törvénybe lesznek szétszedve, aztán ehhez majd további törvények csatlakoznak, hiszen a NAV működéséről szóló paragrafusok sora ezzel nem ér véget, tehát erről egy külön jogszabály fog a parlament elé kerülni, ez igenis komoly jogvitákat fog kiváltani, és sok esetben nehéz lesz eldönteni, hogy melyik jogszabály az erősebb.

S azt is látnunk kell, hogy önök maguk is mantrázták az egységes kódex koncepcióját, ami ezzel a több törvényjavaslattal és a majd csatlakozókkal végképp megdől, pedig hát vannak olyan abszolút pozitív kiszólások, kiutalások ebben a törvényjavaslatban, amelyek nekem tetszenek. Ilyen a kezdő vállalkozások hat hónapig tartó mentorálása. Nagyon jól meg lehetne valósítani ezt a rendszert megfelelő eszközök mellérendelésével, ugyanakkor, ha az új szabályokat vesszük górcső alá, fellebbezéskor jogorvoslat esetében, akkor azt látjuk, hogy itt bizony komoly szigorítások is megjelennek a rendszerben, amelyekről még most nem lehet megmondani, hogyan érintik az átlagpolgárt, átlagadózót. Példának okáért az, hogy olyan új tényre, bizonyítékra már nem lehet majd hivatkozni az adóhatóság irányába, amely ismert volt és korábban is a vállalkozás rendelkezésére állt ‑ ez egy logikus kitétel lenne ‑, ugyanakkor kipróbálatlanul, előkészítetlenül ez a jogviták tömegének melegágya. Tehát kiszámíthatatlan, hogy hogyan lesz kezelhető ez a rendszer.

Viszont a mostani szabályok szerint elévülési időn belül bármikor benyújtható felügyeleti intézkedési kérelem az adóhatósághoz, a jövőben pedig erre egy éven belül lesz csak lehetőség, és egyetlenegy alkalommal. Erre azért szeretnék kérni egy indoklást, hogy mi értelme van annak a szigorításnak, hogy elévülési időn belülre szorítva, de egy éven belülre szorítja azt a fellebbezési lehetőséget, ami korábban, ha nem is volt korlátlan, de sokkal szélesebb körű volt.

És hát azt is látnunk kell, hogy Hollik képviselőtársam felhozta, hogy a hét ellenőrzési típusból nagyjából kettő marad meg. Ezzel nem is lenne gond, de a söralátét példájánál már egy kicsit vitatkoznom kell, mert hiába nem kell ön szerint már egy söralátét sem az adóbevalláshoz, hát, ami itt az igazi problémákat fogja okozni, az az önök kaotikus rendszere. Ahhoz, hogy valaki adott esetben a söralátétnél is kisebb bevallásban helyes adatokat tüntessen fel, és mindenféle adat a hatályos jogszabályoknak megfelelő módon kerüljön beszerzésre, álljon rendelkezésre, no ez lesz a közel lehetetlen feladat.

Hiszen mit csinálnak önök? Ma szétszedik két törvénybe az igazgatási eljárást, hozzá csatlakozik még majd a NAV-ról szóló törvény és a még nem tudjuk micsoda. S ha csak azt nézzük meg, hogy milyen jogszabálytömeggel kéne tisztában lenni egy egyéni vállalkozónak vagy egy egyszerű kis cégvezetőnek, vagy bármely magyar állampolgárnak, akkor azt látjuk, hogy ha jogkövető szeretne lenni és jó keresztényként megadni a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené, akkor bizony a két leendő törvény, tehát csak amiről most tárgyalunk, több mint négyszáz paragrafusával kell tisztában lennie, amit tovább fog növelni a NAV-eljárás rendje, tehát várhatóan több mint félezer normaszöveget kell majd böngészni, tanulmányozni, a napi frissítéseit követni, ezekkel tisztában lenni.

Összehasonlításképpen: a hatályos Art. 236 paragrafusból és 10 mellékletből áll. Az új szabályozás tehát az optimista forgatókönyv esetén is több mint kétszer annyi előírást fog tartalmazni, mint a régi. Hol van itt az egyszerűsítés, kérem szépen? Hol van itt az átláthatóság? Aki tisztességesen szeretne eljárni, annak külön adószakértőt kell felkérnie. Efelé tart az önök rendszere ahelyett, hogy normális módon, a XXI. századi igényeknek megfelelően ezt az egész szisztémát egyszerűsítenék.

(11.00)

Azt is látjuk, hogy önök ügyfélbarát hivatalt vizionálnak, az adóbefizetési hajlandóságra kívánnak pozitív irányban hatni. De az érem másik oldalán mindig az a kérdés, hogy az állampolgárral hogy számolnak el önök, mit kap az állampolgár a pénzéért. Ellenőrzési fronton önök harmatgyengék, tízes skálán mínusz 3, amit produkálnak. Hiszen ha az állampolgár azt látná, hogy persze, fizetek több adót, de kapok érte tisztességes egészségügyet, egy kicsit leépített bürokráciát ‑ nem csak önökről beszélek, hogy hány államtitkáruk, helyettes államtitkáruk van teljesen fölöslegesen ‑, meg egy kicsit ügymenetet és kiszámíthatóbb viszonyokat Magyarországon, akkor nyilvánvalóan azt mondanák sokan, hogy érdemes az adómat még nagyobb hatásfokkal befizetni. De önök a mérleg másik serpenyőjébe egyelőre nem tesznek semmit.

Nyilvánvaló módon az én célom is az, hogy fehéredjen a gazdaság, minél több adóbefizetésre kerüljön sor, de az nem lehet öncél, hogy önök sanyargassák a polgárokat, és a viszonylag magasabb adóbevételekből teljesen homályos módon költsenek el minél több pénzt. Tehát ne várják a társadalom széles köreinek hozzájárulását ehhez, nem is lenne logikus egyébként. És azt is látjuk, hogy még itt a szabályozást tovább bonyolítja a NAV által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény, amelynek tervezete egyébként nincs is az Országgyűlés napirendjén. De ez azt jelenti, hogy nemhogy a söralátéttől kerülünk nagyon-nagyon távolra, hanem itt bizony egyáltalán nem lesz túlzás az, hogy ahhoz, hogy eligazodjunk ebben a dzsungelben, adószakértőhöz kell majd fordulni. Az Air. általános indoklásából idézek, nem én találom ki: „A kormány 2016. április 4-i ülésén tárgyalt és elfogadott Art. koncepciója szerint az újraszabályozás célja ‑ most jön a lényeg ‑ a lehetőségekhez mérten rövid, átlátható, közérthető és könnyen követhető szabályozási környezet megteremtése.”

Azt hiszem, az általam elmondottakból kiderült, hogy e kritériumok teljesítése nyilvánvaló módon nem sikerült, ezért a törvényjavaslat legalább átdolgozás céljából visszavonásra kellene hogy kerüljön, ha önökbe szorult némi szakmai tisztesség. Nagyon bízom benne, hogy így van. Köszönöm a lehetőséget.




Felszólalások:  Előző  40  Következő    Ülésnap adatai