A felszólalás szövege:

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Balaton északkeleti partján, a 71-es főúton a nyári idegenforgalmi szezon gépjárműforgalma közel két évtizede fokozatosan, olyan mértékben megnövekedett, hogy az ott élő állandó lakosság és az üdülővendégek számára már egyre elviselhetetlenebb. Az elmúlt évtizedekben a Balaton térségét érintően számos közlekedésfejlesztési elképzelés készült, amelyekből az északi parton a mai napig gyakorlatilag semmi sem valósult meg.

Ennek oka, hogy a környezet igényeinek aktualitása és a megoldás tervezett időintervalluma reménytelenül távol került egymástól. Az ott élő emberek panaszaira már nem lehet az a válasz, hogy majd 20-30 év múlva megépül egy, a térséget tehermentesítő gyorsforgalmi út. A realitás és az ésszerűség mindenképpen azt kívánja, hogy az M7-es autópálya, a 8-as főút, Veszprém város és a Balaton északkeleti partja által körbehatárolt, közlekedésfejlesztési szempontból kritikus térségben jól ütemezhető fejlesztési irány legyen meghatározva, hogy a mára már akuttá vált környezeti, közlekedési problémák feloldását célzó megoldás a jelenben is kezelhető legyen.

Olyan további fejlesztési elképzelést kell kialakítani, amely része az országos közúthálózat-fejlesztési koncepciónak, a magyar gyorsforgalmi úthálózat távlati fejlesztési tervének, és illeszkedik a területfejlesztési stratégiákhoz, a Közép-Dunántúl területfejlesztési koncepciójához, a Balaton kiemelt üdülőkörzet területfejlesztési koncepciójához is, továbbá figyelembe veszi a Balaton-felvidéki Nemzeti Park érdekeit.

Megnyugtatónak látszik, hogy a közlekedési tárca ezen elképzelésekkel azonosulni kíván, és a Balaton-térségi közúti fejlesztési tervében a fejlesztési irányokat már meg is fogalmazta. Elkészült a megvalósíthatósági előtanulmány. Folyamatban van a környezetvédelmi és engedélyezési terv készítése, és várhatóan ez év első felében el is készül.

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem, milyen reményei vannak a térségnek arra, hogy az előkészítő munkálatok felgyorsításával Balatonakarattya (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), Balatonkenese, Balatonfűzfő települések tehermentesítését és egyúttal...

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): ...Balatonfőkajár, Csajág, Küngös települések térségbe való kapcsolását szolgáló útszakasz építése...

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): ...a 2001. év második felére, de legkésőbb 2002 kora tavasszal elkezdődhessen. Elnézést, köszönöm szépen.

DR. BÓKA ISTVÁN, az idegenforgalmi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet a magyarországi turizmus egyik fellegvára és páratlan természeti értékekben gazdag területe.

Az Országgyűlés területfejlesztési és idegenforgalmi bizottsága együttes ülésén tárgyalta a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervének elfogadásáról és a balatoni területrendezési szabályzat megállapításáról szóló T/2398. számú törvényjavaslatot.

A terv nagy jelentősége, hogy az egyéni érdekek fölé helyezi a közösségi érdeket. A törvényjavaslat beterjesztését alapos tervezői munka előzte meg mind a programfázisban, mind a tervfázis véglegesítése során. A bizottság fontosnak tartotta a terv három meghatározó alapvetését, amelyek az egész törvényjavaslatot végigkísérik.

A terv szigorú, mert például az építés feltételeként előírja a szennyvízcsatorna létét, külterületen például meghatározza a beépíthető földrészletek nagyságát. A terv differenciált, mert a vízparttól távolodva fokozatosan csökken ez a szigor. A terv megengedő, mert nem teljes tiltással él, hanem feltételekhez köti például az építést.

A három alapvetésen kívül a bizottság úgy látta, hogy a törvényjavaslat kielégíti azt a két fő célt, amelyek a régió hosszú távú fenntartható fejlesztéséhez elengedhetetlenek. Ezek pedig a Balaton vízminőség-védelme és a balatoni táj védelme.

A vízminőség-védelem esetén építkezéskor előírja a szennyvízcsatorna létét, a megépült szennyvízcsatornára a rákötést kötelezővé teszi, a teljes közigazgatási területen pedig meg kell oldani a csapadékvíz-elvezetést. A tájvédelem területén a terv megakadályozza a területek továbbaprózódását, sőt ösztönöz a nagyobb méretű ingatlanok kialakítására; a parti sávot védi. A táj- és településkép-védelmi övezetek fogalmának bevezetésével lehetővé vált a tájkarakter, a tájkép egységét megbontó használat korlátozása, a tájesztétikai szempontok érvényesítése.

A bizottság tagjai közül többen felvetették, hogy míg az egyik oldalon kemény feltételek szerepelnek a kiemelt üdülőkörzet területrendezési tervében, a másik oldalon a finanszírozás feltételei nem adottak, illetve a törvényjavaslat az ütemezett támogatásra nem ad kellő garanciákat.

A bizottság továbbá kérte az előterjesztőt, hogy egyeztessen az úthálózat tekintetében a KHVM-mel, mert ezen a területen eltéréseket tapasztalt a bizottság. A bizottság egységes volt a tekintetben, hogy a törvény elfogadása és hatályosulása alapvető nemzeti kincsünk unokáinknak való megőrzése céljából.

A fentiekre tekintettel az idegenforgalmi bizottság egyhangú határozatával a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta. Köszönöm szépen. (Taps.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A kialakult helyzettel és magával a törvényjavaslattal kapcsolatban most csak egyetlenegy mottó jut röviden eszembe, mégpedig az, hogy "jobb későn, mint soha". Azt hiszem, a jelenlegi helyzetet ez tökéletesen jellemzi.

A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervének elfogadásáról és a balatoni területrendezési szabályzat megállapításáról szóló T/2398. szám alatti törvényjavaslat óriási jelentőségű. Egyrészt azért, mert ez az első eset, amikor az Országgyűlés területrendezési tervet vitat meg, másrészt ez a törvényjavaslat segíthet nemzeti kincsünk, a Balaton és a tavat övező gyönyörű táj megmentésében, már ahol erre még lehetőség van egyáltalán. A reményeim szerint elfogadott törvény akkor töltheti be feladatát, ha egyik oldalról segít a Balaton vízminőség-védelmének javításában, a másik oldalról pedig védi a csodás balatoni tájat, a még meglévő természeti és építészeti értékeket, sőt bizonyos esetekben igyekszik a korábbi természetes állapotot visszaállítani.

Azt is el kell mondanom, hogy döntően az 1970-es években a Balaton és térségének a fejlesztése sajnos rendkívül rossz irányban indult el. A viszonylagos gazdasági jólét, az üdülők megszerzésének a lehetősége, a külföldi utazások korlátozása olyan nyomást helyezett a tóra és környezetére, amelynek az akkori tanácsok nem tudtak ellenállni, ráadásul az ellenállás érdekükkel ellentétes volt, hiszen fejlesztési forrásoktól eshettek el. Az eredmény lehangoló, sőt tragikus: teljesen beépített "zártkerti" parcellák, mindenféle infrastruktúra nélkül; színvonaltalan, a hagyományokat nem követő lakóterületek, üdülőterületek kialakulása; főleg a déli és az északkeleti Balaton-parton szinte egybefüggő agglomeráció kialakulása.

Ezt erősítette a rendszerváltást követően a kárpótlás és a részarány-földtulajdonok kiadása, amelyek következtében az üdülőkörzet közigazgatási területén a belterületet körülbelül 200 négyszögöles parcellák vették körül, egyértelművé téve, hogy a tulajdonosok célja az építési telekké történő minősítés, nem pedig a hosszú távú mezőgazdasági művelés. Ezen területek teljes beépítésével a tavat körülzárnánk, az lélegezni nem tudna.

Az előbbiek miatt van a balatoni területrendezés terén központi törvényi szabályozásra szükség, amely kötelező a helyi önkormányzatokra. A törvény fő érdeme, hogy a rövid távú érdekek helyett a hosszú távú érdekekre, az egyéni érdekek helyett a közösség érdekeire helyezi a hangsúlyt. Ki kell emelni azt az aprólékos, sziszifuszi előkészítő munkát, amelyet a terv készítői lefolytattak akár a programkészítés, akár a terv befejező fázisa során, amiért dicséret illeti őket.

A terv előírásrendszerének hármas elvével teljes mértékben egyetértek. A terv megengedő, mert meg kívánja adni a települések fejlődésének térbeli lehetőségét, kivéve ott, ahol ez környezetvédelmi és tájesztétikai szempontból nem kívánatos. Nem az építési tilalomra helyezi a hangsúlyt, hanem feltételekhez köti az építkezést. Szigorú, mert az építést a szükséges infrastruktúra meglétéhez köti. A meglévő közcsatornára történő rákötés kötelező. A beépíthető külterületi földrészletek nagysága az országos átlaghoz képest nagyobb. A terv határidőt ad az önkormányzatoknak a településrendezési tervek felülvizsgálatára és elkészítésére. Differenciált, mert a víztől távolodva egyre enyhébb előírásokat tartalmaz, és a települések külterületére nagyobb figyelmet fordít.

Úgy vélem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a két fő célt - egyrészt a Balaton vízminőség-védelmét, környezetvédelmét, másrészt a balatoni táj védelmét, illetve esetenként rehabilitációját - a törvényjavaslat egyaránt szolgálja. A vízvédelem és környezetvédelem területén az üdülőkörzet területére kívülről szennyvizet bevezetni tilos. A megépült szennyvízcsatorna-hálózatra való rákötés kötelező. A part közeli településeken a beépítésre szánt területen, a belterületen építési engedély nem adható ki, ahol a szennyvízcsatorna-hálózat nem épült ki. A csapadékvíz-elvezetés csak meghatározott technológiákkal lehetséges. Ez rendkívül fontos! A tájvédelem és a rehabilitáció terén az üdülőkörzetben az erdőterület nagysága nem csökkenhet. Védi a meglévő zöldterületet. Az építészeti hagyományokat kiemelten figyelembe vevő helyi szabályzatokat kell készíteni. A part közeli településeken a parti sáv fokozott védelme érvényesül. Törekszik a javaslat a parti sétány kialakítására. A tó felől a látható részen mindenfajta bányászati tevékenység tilos. Külön erőssége a törvényjavaslatnak a szőlőterületek védelme és ezzel a derűs pannon táj védelme is. A fenti célok érvényesítését a törvényjavaslatban számos helyen biztosítják a törvényjavaslat övezeti szabályozási előírásai és az övezeti tervlapok is.

Már most látható, hogy a törvényjavaslat hatálybalépésével komoly konfliktusok keletkezhetnek a part közeli és az üdülőkörzethez tartozó egyéb települések között, hiszen az elmúlt évekhez képest alapvető szigorítás a part közeli településeken nem jelentkezik. Ráadásul a jelenlegi aránytalan turisztikai szerkezethez képest a turizmus gazdasági előnyeit is a part közeli települések élvezik, s ezzel a szükséges infrastrukturális fejlesztésekhez elengedhetetlen saját erővel is ők rendelkeznek. Ezzel szemben az üdülőkörzethez tartozó nem part közeli, úgymond szegényebb települések fejlődésük érdekében olyan beruházások megvalósítására kötelezettek, amelyek alapvetően a Balaton vízminőség-védelme, a fenntartható idegenforgalmi fejlődés, de nem feltétlenül a település érdekében állóak. Ezek miatt a fejlesztési források elosztásánál - legyenek azok akár központiak, regionálisak - az üdülőkörzethez tartozó, de nem part közeli települések érdekeit fokozottan és kiemelten kell figyelembe venni.

Fontos, hogy a tervvel összhangban mielőbb önálló területfejlesztési koncepciót tárgyaljon a kormány. Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat - hátha van még, aki nem tudja -, hogy a Balatoni Fejlesztési Tanács a Balaton hosszú távú területfejlesztési koncepcióját elfogadta. Javasolta, hogy a területfejlesztési koncepciót a kormány tárgyalja meg, és javasolta azt, hogy az ahhoz fűzött intézkedési tervet fogadja el, hiszen ebben az intézkedési tervben sor kerülhet az elengedhetetlen fejlesztések ütemezésére, a felelősök megnevezésével együtt, akiknek kötelességük lesz a célokhoz források rendelése.

Már most megjegyzem, hogy a Balatoni Üdülőkörzet funkcionális és szerves régió, amelynek felelős gazdája akar lenni a Balatoni Fejlesztési Tanács. Ehhez azonban jogszabályok, főleg a területfejlesztési törvény módosítása szükséges, hogy a tervben és a koncepcióban megfogalmazott célok, programokban, projektekben testet öltött fejlesztések hatékonyan megvalósulhassanak.

(10.50)

Engedjék meg, hogy itt köszönjem meg miniszter úrnak azt a segítséget, amit a funkcionális régió meghatározása és kialakítása során a Balaton-régió számára eddig adott, és reményeink szerint a jövőben is adni fog.

Külön kezelést igényel néhány kérdés. Már most látszik, hogy bizonyos területeken átmeneti könnyítéseket kell bevezetni, például a törvényjavaslat 9. § (5) bekezdésében rögzített kétéves határidőt célszerű hosszabb időre emelni. Vagy például a part közeli települések közé kerültek - egyébként joggal - olyan települések, amelyek közvetlen Balaton-parttal nem rendelkeznek, és a szennyvízcsatorna-hálózat náluk még nem kiépített. Ezen települések jelentős része eddig szervesen fejlődött, nem az extenzív fejlődést választotta, esetükben indokolt lehet bizonyos derogációk bevezetése.

A törvény hatályosulása esetén kétirányú aggodalomra van lehetőség. Az egyik az, hogy felvetődnek kiskapuk, főleg a part közeli településen, a másik pedig az, hogy jogos igények nem kerülnek kielégítésre. Ezért fontosnak tartanám, hogy az egyéves tapasztalatokat követően az Országgyűlés tárgyalja meg a felmerülő tapasztalatokat, és országgyűlési határozati javaslatban döntsön a megteendő szükséges intézkedésekről.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Csak röviden szeretnék pontosítani egy dolgot. Nem kívántam ehhez hozzászólni, de szeretnék pontosítást tenni, mert több hozzászólásban szerintem tévesen jelentek meg bizonyos dolgok.

Még egyszer szeretném elmondani mindenki előtt - a múltkori általános vita kapcsán már megpróbáltam ezt elmondani -, hogy a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetnek van területfejlesztési koncepciója, a koncepciót a Balaton Fejlesztési Tanács elfogadta az adott formájában. Ami problematikus, az az, hogy ehhez szeretnénk egy intézkedési tervet, egy cselekvési programot fűzni - nyilván a kormány kompetenciája, hogy azt elfogadja vagy nem fogadja el -, és ebben az intézkedési tervben kell majd várhatóan a számunkra fontos feladatokat elvégezni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden szeretnék hozzászólni, hiszen a legutóbbi plenáris ülésen már elmondtam az általános vitában az üdülőkörzet rendezési tervével kapcsolatos véleményemet, de mielőtt a rövidített véleményemet ismertetném, két dologra hadd reflektáljak.

Az egyik az, hogy nem biztos, hogy az üdülőkörzet rendezési terve, amit most tárgyalunk, azokat a problémákat, amelyek az utóbbi kétperces hozzászólásokban megjelentek, meg fogja oldani. Kétségeim és aggályaim vannak e tekintetben. Valószínűleg a rendezési terv más célokat szolgál, más célokat kell hogy szolgáljon.

A másik pedig: engedjék meg, hogy megköszönjem képviselőtársaimnak, hogy a Balaton Fejlesztési Tanács eszközrendszerét és hatáskörét bővíteni, illetve növelni kívánják. Szeretném tájékoztatni önöket, hogy a Balaton Fejlesztési Tanács hamarosan elkészíti intézményfejlesztési programját. Kérem, segítsenek abban bennünket, Balaton-parti képviselőket, hogy ez az intézményfejlesztési program a megfelelő jogszabályokon keresztül hatályosulni tudjon, és akkor a Balaton Fejlesztési Tanács a területfejlesztés rendszerében az őt megillető, méltó helyen tud majd szerepelni.

Az üdülőkörzet rendezési tervét az utóbbi pár napban, utóbbi pár hétben nagyon sok fórumon megvitattuk itt a parlamentben polgármesterekkel, kistérségekben, civil szervezetekben, szakmai szervezetekben. Egy általános dolgot nyugodtan mondhatok: az üdülőkörzet rendezési tervének a két fő irányvonalával - az egyik a vízminőség-védelem, a másik pedig a tájvédelem - mindenki egyetért. Ha kicsit gonoszkodva továbbfűzném ezt a gondolatot, akkor azt kell hogy mondjam, hogy az üdülőkörzetrendezési-törvény szellemével, a szabályozás fő irányvonalaival mindenki egyetért - addig a pillanatig, amíg az ő telkét nem érinti. Amint az ő telkét, amint az ő érdekszféráját érinti, egyből megváltozik az általános szabályokhoz való viszonya, az általános szabályokhoz való kapcsolatrendszere.

(16.00)

Fontosnak érzem azt, hogy ez a rendezési terv mielőbb hatályosuljon, de el kell mondanom, hogy rendkívül szigorú feltételeket támaszt. Ez a rendezési terv, kérem szépen, az ott élők számára, a régió számára rendkívül drága rendezési terv lesz.

Azt szeretném vizsgálni és azt szeretném nyomon követni, hogy a rendezési tervben meghatározott rendkívül szigorú és kemény feltételekhez milyen anyagi forrásokat, milyen pénzügyi forrásokat kívánunk biztosítani; a meghatározott feltételekkel a források összhangban vannak-e vagy összhangban lesznek-e. Mert ez lesz a rendezési terv hatályosulásának garanciája. Amennyiben csak papíron jelennek meg ezek a rendezési feltételek, amelyek a rendezési tervben szerepelnek, de megfelelő pénzügyi garanciákat, pénzügyi feltételeket, forrásokat nem biztosítunk, úgy bizton mondhatom, hölgyeim és uraim, hogy nem fogják betartani ezt a rendezési tervet, bármennyire szeretnénk, és bármennyire szeretnénk a Balaton vízminőségét javítani és az egész régiót fejleszteni.

Melyek azok a feltételek, amelyekhez komoly pénzforrások szükségeltetnek? Az 5. § (2) bekezdése rendelkezik a szennyvízcsatornázásról és a megfelelő tisztítómű meglétéről. A 15. § a levegőtisztaság-védelemnél rendkívül magas határértéket határoz meg. Ugyanúgy a zaj- és rezgésterhelésnél az üdülőterületeknél rendkívül magas határérték került meghatározásra. A 20. § (1) bekezdésében, ahol a parti sáv, a parti sétány védelmét kívánja a törvényjavaslat kimondani, az szerepel, hogy legalább a belterületi szakasz 30 százalékán 5-30 méter szélességű közhasznú parti sétányt kell kialakítani.

A 20. § (4) bekezdése azt mondja, hogy a 30 méteres területsávra elővásárlási jog illeti meg az önkormányzatokat. Azt most nem szeretném itt külön ragozni, hogy ez az elővásárlási jog szerintem ingatlan-nyilvántartási szempontból bejegyzésre alkalmatlan, mert nem lehet így meghatározni, de úgy gondolom, hogy a jogszabály-előterjesztőkkel valamilyen módon majd lehet ezt a szabályt finomítani, hogy az elővásárlási jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas legyen, és gyakorolható is legyen, amennyiben a feltételek megvannak.

Szigorú technológiájú csapadékvíz-elvezetést, illetve -tisztítást ír elő a törvényjavaslat 21. §-a. Az övezeti előírásoknál természetközeli erdőművelést, környezetkímélő mezőgazdasági termelést, integrált szőlőművelést ír elő. Ez körülbelül a termelési költségeket 30-50 százalékkal fogja megdrágítani az ott élők véleménye szerint. Az új vezetékeket a terepszint alatt kell ezt követően elhelyezni. Csak szerettem volna érzékeltetni, hogy milyen hatalmas többletköltségeket fog jelenteni az üdülőkörzet rendezési tervéről szóló törvényjavaslat betartása, amihez a forrásokat biztosítani kell.

Már a bizottsági üléseken is vita volt, hogy mi módon kell ezeket a forrásokat biztosítani, hol kell a garanciákat megteremteni. Az egyik rész azt mondta, igen, a törvényjavaslat záró rendelkezéseibe épüljenek be garanciák. Épüljenek be garanciák, hogy a kormányzat, a parlament kötelezettséget vállal arra, hogy ezeket a feladatokat megfelelő ütemezés szerint elvégzi. Egy másik irányzat azt mondja, hogy a területfejlesztési koncepció intézkedési tervében kell meghatározni a feladatokat, ehhez kell a forrásokat rendelni, illetőleg évente a költségvetési törvényben kell a területrendezési törvényjavaslathoz a megfelelő forrásokat biztosítani.

Úgy gondolom, olyan jelentős törvényjavaslatról van szó, bár azon a véleményen vagyok, hogy egy hasonló jellegű törvényjavaslatnál nem kell szerintem pénzügyi garanciákról rendelkezni és pénzügyi forrásokról rendelkezni a törvényjavaslat záró rendelkezéseinél, de ebben az esetben úgy gondolom, hogy a régió nyugalma érdekében mindenféleképpen célszerű lenne ezeket a pénzügyi garanciákat, ezeket a forrásokat valami módon beépíteni, és ehhez kérném a tisztelt képviselőtársaim segítségét.

Úgy vélem, a legfontosabb dolog az előbbi költségelemek közül a szennyvízcsatornázás kérdése, hiszen ez a rendezési terv alfája és ómegája, különösen azoknál a partközelinek minősített településeknél, ahol nincsen szennyvízcsatorna, ahol nem épült még ki a szennyvízcsatorna, tehát ott egy akut, azonnal kezelendő probléma vetődött fel.

Szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy tavaly módosításra került a cél- és címzett támogatásról szóló törvényjavaslat, illetőleg a kormány elfogadta a 224/1999. (XII.30.) kormányrendeletet az igénykielégítési sorrendről, ami a céltámogatásoknál próbálja az egyes önkormányzatokat besorolni. A rendszer előnye - és ezt nagy előnynek érzem az egész régió szempontjából - az, hogy ismeri és előtérbe helyezi a műszakilag szétszakadt településeken megvalósuló beruházásokat. Mit jelent ez? Soha ilyen jó esélye például Badacsonytördemicnek, például Badacsonytomajnak, például Szigligetnek nem volt arra, hogy szennyvízcsatornázni tudja a települését.

A következő: valamennyi Balaton-parti település 1/A kategóriába került, ez azt jelenti, hogy kapcsolódó beruházással magával tud vinni jó pár parttól távolabbi települést. A következő pedig az, hogy a vegyes övezeteket, ahol üdülőterületek is és állandó lakosok lakásai is vannak, ezeket szintén bevonja a céltámogatási körbe, tehát a céltámogatás ezt követően már az üdülőingatlanokra is jár. Tehát azt mondom, hogy a jogszabály lehetőséget biztosított arra, hogy a Balaton üdülőkörzet, a régióhoz tartozó települések nagy száma a szennyvízcsatornázás szempontjából megoldott legyen, ezáltal a törvényjavaslat alfája és ómegája is megoldott legyen.

Mi a probléma és mi a hátrány? Nagy valószínűséggel rengeteg úgynevezett partközelinek minősített balatoni település hiába 1/A kategóriás, a rendelkezésre álló szűk források miatt az igénye nem fog kielégítésre kerülni. Mit szeretnék én javasolni? Ebben a bizonyos hivatkozott kormányrendeletben van egy harmadik, egy III-as kategória. Kérném tehát arra a tisztelt Belügyminisztérium képviselőit, a kormány képviselőjét és a három tervezési és statisztikai régió képviselőit, hogy ebben az évben és az azt követő évben sorolják előre - mert erre törvényi lehetőségük és joguk van - a partközeli települések szennyvíztisztítási pályázatait.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Hegyi képviselő úrhoz szeretnék csatlakozni néhány pontban. Lehet, hogy nem nyugtatja meg mint déli partit, de azt szeretném elmondani, hogy az északi parton legalább ugyanolyan zsúfoltság van a 71-es úton, Balatonvilágos és Balatonfűzfő között. Az elkerülő út terve már beépítésre került a rendezési tervbe. Ráadásul a tárca tervei szerint - államtitkár úr válasza alapján 2001 végén, 2002 elején - legalább ennek az elkerülő útnak az építése megkezdődhet, és reményeink szerint néhány éven belül befejeződhet. Legalább egy probléma megoldódik.

Szintén a KHVM-hez fűződik a következő észrevételem, a kerékpárúttal kapcsolatban, ami főleg az északi parton hibádzik: két éven belül a KHVM lehetőséget biztosít valamennyi balatoni önkormányzatnak, hogy a regionális kerékpárutat megépítse olyan feltételekkel, amilyen feltételek eddig, ebben a hazában még nem voltak.

Mik ezek a feltételek? Ha az önkormányzat vállalja, akkor megtervezteti neki a kerékpárutat. Tehát nem kell az engedélyezési tervekre költenie az érintett települési önkormányzatnak. Másodszor: a külterületi szakaszokat a KHVM saját költségén megépíti. A következő pedig: kiemelten kezeli a belterületi szakaszokat, 80 százalék támogatást tud biztosítani ezekre a szakaszokra. Ilyen még ebben az országban nem volt! Csak a balatoni önkormányzatokon múlik ezt követően, hogy két éven belül megépül-e a bringaring vagy bringakörút, ahogyan nevezzük, avagy nem épül meg. Reményeink szerint megépül. Bár nem közigazgatási szakértőnek vallotta magát Hegyi képviselő úr, nagyon izgalmasnak tartottam a közigazgatási egységekről szóló véleményét. Meg kell hogy mondjam, szívemhez rendkívül közel állna egy ilyen javaslat. Remélem, én még megélem azt, hogy ennek valamifajta realitása lesz.

Köszönöm szépen. (Taps.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány rövid megjegyzéssel szeretném kezdeni a hozzászólásomat. Az egyik az, hogy valamikor az általános vitában úgy hagytam abba a hozzászólásomat: nemcsak azért örülök ennek a törvényjavaslatnak, mert a régióban élők nagyon várják azt, hanem azért is, mert a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által előkészített törvényjavaslat szellemével, a szabályozás irányával valamennyi parlamenti frakció egyetért. Nagyon nagy örömmel tölt el engem az, hogy reményeim szerint a végszavazás során egy olyan törvényjavaslatot tudunk elfogadni, amely a parlamenti képviselők jelentős többségének a támogatását bírni fogja. Ezért az előterjesztőt mindenféleképpen dicséret illeti, és a régióban élők képviseletében megköszönöm az előkészítő munkát.

(22.10)

Amikor az egyes konkrét jogszabályhelyeket vagy az egyes konkrét módosító indítványokat nézzük, a Balaton és a régió szempontjából szerintem azokat a szempontokat kell figyelembe venni, hogy mennyiben szolgálja a Balaton vízminőség-védelmét, mennyiben szolgálja a balatoni tájvédelmet, esetlegesen a balatoni táj rehabilitációját, milyen felkészülési időt biztosít a törvényjavaslat az érintett önkormányzatoknak, településeknek, az ott élő polgároknak, vállalkozásoknak, és biztosítottak-e a törvényjavaslatban meghatározott célokhoz szükséges feltételek. Amikor a módosító indítványokat, illetve a konkrét jogszabályhelyeket nézzük, ezeket a szempontokat kell mindenekelőtt figyelembe vennünk.

Rendkívül jó iránynak tartjuk a 9. § (5) bekezdését módosító indítványt, mely szerint a kétéves határidőt ötéves határidőre tolja ki, illetve egészen pontosan 2005. december 31-ét fogalmaz meg ezen jogszabályhely az üdülőkörzethez tartozó valamennyi település tekintetében. De van az üdülőkörzethez tartozó településeknek egy olyan csoportja, amit, úgy gondolom, nem kezel megfelelően ez a törvényjavaslat, és a módosító indítványaink irányai efelé mutatnak. Ezek pedig azok a települések, amelyek part közelinek minősülnek, azonban ténylegesen ezen települések jogilag a Balatonnal nem érintkeznek, ezen települések közigazgatási határvonala nem találkozik a Balaton-parttal.

Úgy gondolom, támogatni kell azt a módosító indítványt vagy azokat a módosító indítványokat, hogy ezek a települések is legalább ezt a négy- vagy ötéves átmeneti időt megkapják, hiszen nem rendelkeznek azokkal a feltételekkel, amely feltételekkel a közvetlen parti települések rendelkeznek, viszont part közelinek minősülnek. Tehát azok a szigorú feltételek, amelyek akár a területfelosztás, akár az építés során egy part közelinek minősített településnél fennállnak, az esetükben rendkívül szigorú feltételeket jelentenének. Tehát úgy gondolom, hogy ezt a csoportot is külön kell kezelni.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy azt mondhatom, hogy valamennyi előttem szóló képviselőtársammal teljes mértékben egyetértek, illetve közöttünk - ha jól érzékelem - egy tekintetében van vita, hogy azok a források, amelyeket a feltételekhez biztosítani kell, hol jelenjenek meg: a kormányzat vagy a parlament vállaljon garanciát ebben a törvényjavaslatban, avagy az éves költségvetésről szóló törvényben jelenjenek meg ezek a rendelkezések.

Általában egyetértek azzal, hogy egy hasonló törvényjavaslatban a finanszírozási kérdések ne kerüljenek elő, a finanszírozási kérdéseket kezeljük a maguk helyén, nézzük meg a területfejlesztési koncepcióhoz kapcsolódó kormányhatározatban, hogy ott milyen intézkedési terv kerül elfogadásra, illetőleg az éves költségvetési törvényben. Azonban olyan jelentős súlyú törvényjavaslatról van itt szó, amely, úgy gondolom, nem kell külön magyarázni, de a régióban élők életét hosszú távon meghatározza. A régióban élők szeretnék teljesíteni az ezen törvényjavaslatban írt célkitűzéseket, azonban szeretnék látni a garanciális oldalát annak, hogy az állam, a költségvetés a forrásokat biztosítja.

Tehát legalább két cél esetében mindenféleképpen célszerű lenne rendelkezni ebben a törvényjavaslatban; az egyik a szennyvízcsatornázás. Jó lenne, ha a kormányzat meghatározott időn belül az üdülőkörzethez tartozó települések esetében garantálná a szennyvízcsatornázáshoz szükséges céltámogatás biztosítását ezen települések számára; másrészt pedig az eltérő, más minőségű mezőgazdasági termelés, vadállomány-kezelés egyéb tekintetében jó lenne, ha a többletforrásokat garantálná ezen törvényjavaslat keretében a kormányzat.

De mindent összevetve, rendkívüli örömmel tölt el az, hogy a módosító indítványok döntő többsége, majdnem száz százaléka nem szétfeszíteni kívánja a törvényjavaslat szabályozási elveit, sőt azokat megerősíteni kívánja, ezért minden köszönet megilleti az előterjesztő képviselőjét.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1999. évi zárszámadási törvényjavaslattal kapcsolatban módosító indítványt nyújtottam be. Immár harmadik éve foglalkozik e problémával az adott év zárszámadási törvényjavaslata, és az a furcsa számomra, hogy évről évre e problémával foglalkozni kell és szükséges.

A probléma gyökere onnan datálódik, hogy a cél- és címzett támogatásról szóló törvényjavaslat szerint a települési önkormányzatok az állandó lakónépességű területrészük után céltámogatást vehetnek igénybe. Azonban vannak speciális helyzetű települések, ilyenek például az üdülőkörzetben található települések, amely üdülőterületekkel kapcsolatban vegyes övezetek alakultak ki. Tehát az üdülőingatlanok mellett állandó lakosú településrészek is találhatók, ebben az esetben pedig borzasztó nehéz értelmezni a cél- és címzett támogatásról szóló törvényjavaslat ez irányú rendelkezéseit.

2000. január 1-jével ez a probléma megoldódott, hiszen a cél- és címzett támogatásról szóló törvény egyértelműen szabályozta, hogy üdülőingatlanok esetében, tehát vegyes területek esetében mi módon lehet igénybe venni céltámogatást szennyvízcsatornázás esetén. Ez a törvénymódosítás lényegében a helyi önkormányzatoknak adott úgymond igazat a korábbi értelmezési vitáik során.

2000. január 1-je előtt az Állami Számvevőszék azt mondta kategorikusan, hogy csak és kizárólag az állandó lakónépességű ingatlanok esetében lehet igénybe venni a céltámogatást. Amennyiben az állandó lakosú ingatlanok közé üdülőingatlanok is beékelődnek, ebben az esetben arányosítani kell. Ez az arányosítás például a Balaton, a Tisza-tó, a Fertő-tó esetében azt jelenti, hogy lényegében egy települési önkormányzat szennyvízcsatornázni nem tud, hiszen ezen vegyes övezetű területek esetében fele-fele arányban találhatók üdülés és állandó lakosság számára szolgáló ingatlanok.

Az önkormányzatok viszont úgy gondolták, hogy legalább az utolsó állandó lakosú ingatlanig igenis mind a gerincvezeték, mind a bekötővezeték tekintetében a céltámogatás igénybe vehető. Egyébként ezzel kapcsolatban korábban a Belügyminisztérium is állásfoglalást adott ki, igazolva a települési önkormányzatok ezzel kapcsolatos jogértelmezését.

Meg kívánom jegyezni, hogy az 1997. évi zárszámadási törvényjavaslattal kapcsolatban e tárgyban szintén módosító indítványt nyújtottam be, ahol a kormány ezt az indítványt magáévá tette és elfogadta. A tavalyi évben pedig az 1998-as zárszámadási törvényjavaslattal kapcsolatban szintén több képviselői önálló módosító indítvány került benyújtásra, és a parlament a kormány ellenére valamennyi módosító indítványt megszavazta.

Úgy gondolom, az 1997-es és az 1998-as zárszámadási törvényjavaslat módosító indítványaival kapcsolatos szavazás során a parlament, az Országgyűlés precedens értékű döntéseket hozott. Úgy gondolom tehát, hogy az 1999-es zárszámadási törvényjavaslat során is alkalmazni kell ezeket a döntéseket.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Csak nagyon röviden; hangsúlyozom, mivel a jogszabályhely nem volt egyértelmű, ezért értelmezési vita alakult ki a helyi önkormányzatok, az Állami Számvevőszék, illetve a kormány között. Azt pedig szeretném határozottan leszögezni, hogy az ezt megelőző két évben ilyen vegyes övezetből adódó cél- és címzett támogatás visszafizetésére a parlament egyetlenegy települési önkormányzatot nem kötelezett. Tehát úgy gondolom, hogy az lenne diszkriminatív, ha ebben a várhatóan utolsó évben a parlament nem hasonló módon járna el.

Köszönöm szépen.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 2001-2002. évi költségvetéssel kapcsolatban dr. Kovács Zoltán képviselőtársammal együtt elsősorban az önkormányzatokat érintő jogszabályhelyekkel kapcsolatban nyújtottunk be módosító indítványokat. (Igazgatja a mikrofonját.) Leesett róla a csiptető, elnézést. (A kezébe fogja a mikrofont.) A módosító indítványaink... Lehet hallani?

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Hadd kérjem azt, mert látom, hogy elromlott a mikrofonja, hogy egy másik mikrofont biztosítsanak a képviselő úrnak, mert így valóban nehezen hallható, amit elmond. Ez ugyan egy másik mikrofon, de egy másik gépet kérek bekapcsolni. Kérem jelezze, hogy kinek a képviselői helyéről fog szólni. (Dr. Bóka István: Lasztovicza Jenő!) Lasztovicza Jenő képviselő úr mikrofonját legyenek szívesek bekapcsolni. És akkor talán lesz mód és lehetőség, hogy elhangozzon a vélemény. (Lasztovicza Jenő mikrofonját bekapcsolják, miközben dr. Bóka István egy hordozható mikrofont is kap.) Máris a képviselő urat illeti a szó. (Közbeszólás: Most már kettő is van!) Most már kettő is van, de szerintem elég lesz egy is a mikrofonok közül.

(14.10)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Megpróbáljuk.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 2001-2002. évi költségvetéssel kapcsolatban dr. Kovács Zoltán képviselőtársammal nyújtottunk be - elsősorban az önkormányzatokat érintő jogszabályhelyekkel kapcsolatban - módosító javaslatot, módosító indítványokat, amelyeknek alapvetően két fő iránya van.

Az egyik a Belügyminisztérium fejezetében található cél- és címzett támogatások nagyságát érinti, a másik iránya pedig elsősorban az önkormányzati normatívákat érinti. Ezeket próbáltuk módosító javaslatainkkal alapvetően finomítani. E tekintetben pedig főleg a kistelepüléseket, elsősorban a szegény, többszörösen hátrányos helyzetben lévő kistelepüléseket próbáltuk jobb helyzetbe hozni.

A Belügyminisztérium költségvetésében, a 2001. évi költségvetésben címzett és céltámogatásként 62,3 milliárd forint szerepel, míg a 2002. évben 63,3 milliárd forint szerepel. A módosító indítványunk lényege forrásmegjelöléssel együtt arra irányul, hogy ezt a keretet - a céltámogatási keretet - a 2001. és 2002. év tekintetében 5 milliárd forint összeggel emeljük meg.

Mindenkit szeretnék arra emlékeztetni, hogy ebben az évben, tehát a 2000. költségvetési évben milyen sok és milyen nagy volumenű beruházásokat indíthattak a települési önkormányzatok, elsősorban környezetvédelmi jellegű beruházásokat, szennyvízcsatorna-építés során. A 2001-2002-es költségvetési törvényjavaslat cél- és címzett támogatásra vonatkozó része 2001-ben, annak ellenére, hogy a 2000. évhez képest mintegy 30 százalékos növekedés történt az előirányzatnál, induló beruházásokra 3-3,5 milliárd forint összeget biztosít, erre nyújt fedezetet. Ez azt jelenti, hogy viszonylag kevés szennyvízcsatornázással kapcsolatos céltámogatás tud indulni a 2001. év során.

Úgy gondolom, hogy ez nem jó tendencia. Az 5 milliárdos pótlólagos forrás kellő alapot és kellő biztonságot nyújtana arra, hogy több települési önkormányzat tudjon a környezetvédelem szempontjából oly fontos szennyvízcsatorna-beruházást indítani. A probléma ott fog jelentkezni, hogy a 2002. évben előirányzott 63,3 milliárd forint a jelenlegi determinációkkal mintegy 30 milliárd forint összeggel van lefedve. És ha figyelembe vesszük azt, hogy cél- és címzett támogatásra induló összegként 2001-ben mintegy 3,5 milliárd forint áll rendelkezésre, ebben az esetben várhatóan 20-25 milliárd forint 2002-ben nem lesz lefedezve, holott úgy gondolom, hogy értelmes önkormányzati, települési önkormányzati célokra lehetne felhasználni ezt a bizonyos összeget. Rendkívül fontosnak érezzük ezt a módosító indítványt, a költségvetéshez képest pedig úgy gondoljuk, hogy ez az 5-5 milliárd forint nem tűnik olyan nagyságrendnek, hogy ne lehessen akceptálni.

Több kisebb jellegű módosító indítványt is benyújtottunk az önkormányzati normatívákkal kapcsolatban, elsősorban - mint ahogy már mondtam - a kistelepülések helyzetét javítandó. A költségvetési törvényjavaslat 3. számú melléklete 3. pontja a körjegyzőség működésével foglalkozik, a b) pontja az ösztönző hozzájárulásokat határozza meg, amikor meghatározza azt, hogy milyen alap-hozzájárulások illetik meg a körjegyzőségeket, és az alap-hozzájáruláson kívül még milyen egyéb ösztönző hozzájárulásokat vehetnek a körjegyzőségek figyelembe.

A b.c pont szerint az alap-hozzájáruláson túl ösztönző hozzájárulás illeti meg a három vagy több községből álló körjegyzőséget, ha a körjegyzőséghez tartozó községek együttes lakosságszáma eléri vagy meghaladja az ezer főt. Ebben az esetben az ösztönző hozzájárulás 363 ezer 82 forint/hónap 2001-ben és 408 ezer 975 forint/hónap 2002-ben.

Úgy gondolom, hogy legalább annyi hivatali körjegyzőségi munka - ha nem több - van azon körjegyzőségeknél, ahol a lakosságszám nem éri el az ezer főt, de például öt település állt össze körjegyzőségként. Az ország területén négy-öt ilyen csoport található, általában elzárt völgyekben, utak mentén. Úgy gondolom, hogy indokolt az a módosító indítványunk, miszerint ebbe a csoportba szeretnénk betenni ezeket a településeket.

Módosító indítványunk tehát úgy szólna, hogy három vagy több községből álló körjegyzőséget - ha a körjegyzőséghez tartozó községek együttes lakosságszáma eléri vagy meghaladja az ezer főt, illetve - és itt jön a pontosítás - az öt vagy több községből álló körjegyzőséget - ha a körjegyzőséghez tartozó községek együttes lakosságszáma nem éri el az ezer főt. Jelentős költségvetési kihatása ezen módosító indítványnak nincs, viszont úgy gondolom, hogy nem kell túlságosan magyarázni, hogy egy öt településből álló, de ezer fő alatti körjegyzőségben legalább ugyanannyi munka van, mint egy három településből álló, de ezerfős körjegyzőség esetében.

A következő módosító indítványunk: a települési önkormányzatok jövedelemdifferenciálódásának mérséklésével kapcsolatban a törvényjavaslat 4. számú melléklet 1. pont 1.1 alpontjának a módosítását szeretnénk javasolni. Az 1.1 pont esetében az eredeti normaszöveg így szól: "Ha az egy főre jutó összeg nagyobb az 1.4 pontban szereplő összegnél, akkor a központi költségvetési kapcsolatokból származó forrásokból az önkormányzatot együttesen megillető összeg az 1.5 pontban szereplő számítási módszer alapján csökkentésre kerül." - mondja ki a normaszöveg.

Javaslatunk szerint ez alól kivételt képeznek azok az elsősorban kicsi települések, ahol a települési önkormányzat iparűzésiadó-bevétele a 15 millió forintot nem éri el, tehát ahol a települési önkormányzat iparűzésiadó-bevétele 15 millió forint alatt lenne.

A következő módosító indítványunk, amely a törvényjavaslat 3. számú mellékletének a kiegészítő szabályok 2/h pontjánál kíván módosítást eszközölni. Ezek az intézményi étkeztetés esetén megállapított, a számítás alapjául szolgáló napokra vonatkoznak. Úgy gondoljuk, hogy a jogszabály a törvényjavaslatnál megállapított óvodai étkezés esetén - a 240 nap -, az iskolai étkeztetés esetén - a 185 nap - nem a tényleges adatokból merít, nem a tényleges adatok figyelembevételével került kidolgozásra. A települési önkormányzatokkal konzultálva a tényleges adatokhoz jobban közelítő mérőszám lenne kívánatos.

A módosító indítványunk lényege az, hogy a 240 nap 210 napra csökkenjen, míg az iskolai étkeztetés esetén a 185 nap helyett 170 nap kerüljön a normaszövegbe beépítésre. Hangsúlyozom, ezen módosító indítványunknak költségvetési kihatása nincs, csak a rendszeren belüli elszámolás fog más módon történni, és a tervezhetőbb gazdálkodás kerülhet előtérbe az önkormányzati oldalon.

A következő módosító indítvány a törvényjavaslat 4. számú melléklet 1.2 2.1 alpontjának a módosítása helyébe lépne, amely az iparűzési adó-erőképességgel kapcsolatban fogalmaz meg szabályokat.

(14.20)

A javaslatunk lényege, hogy ha ezen számítási hiba miatt a települési önkormányzatoknak visszafizetési kötelezettségük keletkezne a költségvetés számára, ebben az esetben rendkívül méltánytalannak tartjuk azt, hogy a jegybanki alapkamat kétszeresével számított kamatmérték terhelje még a visszafizetési kötelezettséget. Úgy érezzük, hogy ez egy szankciós jellegű visszafizetés, annak ellenére, hogy azok az adatok, amelyek az iparűzési adóerő-képesség alapján a települési önkormányzatoknál megjelennek - ezen alapadatokat az illetékes tákiszok adják -, ebbe az önkormányzatok sem beleszólni, sem pedig azokat ellenőrizni nem tudják, és nem is képesek.

Végül utolsó módosító indítványunk egy új normatívát szeretne bevezetni. A 3. számú melléklet 18. pontja a szociális intézményi módszertani feladatokról rendelkezik, és egy c) ponttal szeretnénk kiegészíteni ezt a pontot, miszerint gyermekjóléti szolgálat módszertani feladataira normatív állami hozzájárulást szeretnénk hozzárendelni. Az országban összesen 21 ilyen módszertani központ jött létre, ezek tehát léteznek, és a korábbi ígéretek alapján ezek a módszertani központok, illetve az ezeket a központokat fenntartó önkormányzatok normatív állami támogatást kaptak volna. A költségvetési törvényjavaslat alapján ezen normatíva nem került meghatározásra. Ezért javasoljuk, hogy módszertani feladatok ellátására szolgálatonként egységesen, mind 2001-ben, mind pedig a 2002-es költségvetési évben 2 millió forint kerüljön meghatározásra, az összes költségvetési kihatása tehát évenként ennek a módosító indítványnak 42 millió forint. Módosító indítványunkban ennek forrásoldalát is megjelöltük Kovács képviselőtársammal egyetemben.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.)