Készült: 2024.04.26.01:29:33 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

104. ülésnap (1999.12.01.), 76. felszólalás
Felszólaló Dr. Gógl Árpád (Fidesz)
Beosztás egészségügyi miniszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 12:02


Felszólalások:  Előző  76  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Igen tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Kiemelt jelentőségű törvényjavaslat fekszik önök előtt. Ez a törvény megalapozza az orvosi munka megbecsülésének, a gyógyító munka alkotó jellegét elismerő feltételeknek a kialakulását és kialakítását.

A kormányprogramban deklaráltuk, hogy az egészséget értéknek tekintjük. Az önök előtt fekvő javaslat annak teremti meg a jobb feltételeit, hogy a lakossághoz legközelebb szervezett egészségügyi ellátásban az alapellátásban dolgozók közvetítsék ezt az értéket betegeik felé úgy, hogy munkájuk során azzal a biztonsággal dolgozzanak, amely lehetővé teszi, hogy akár generációkon át nyomon kövessék egy család sorsát, egészségét. Azt a lehetőséget teremti meg, hogy az orvos ne szolgálati helyének, hanem alkotó munkája helyszínének tekintse azt a közösséget, ahol dolgozik. A törvény címében is ezt kívántuk kifejezni: Törvényjavaslat az önálló orvosi tevékenységről.

Nem a tulajdonszerzés, nem a vásárlási technikák jelentik az új szabályozás lényegét, hanem az önálló orvosi tevékenység lehetősége. Ennek igénye már évekkel ezelőtt felmerült. A magyar egészségügy rendszerében most van mód arra, hogy az alapellátásban ezt az önállóságot végre törvényi szinten is megjelenítsük. Az orvos munkája ugyanis nem fejezhető ki egyszerűen azzal, hogy diplomája és szakorvosi képesítése van, nem fejezhető ki annak a rendelőnek az értékével, amelyben dolgozik, és amelynek rendben tartása a helyi önkormányzat feladata, nem fejezhető ki azoknak a gépeknek, műszereknek az értékével, amelyekkel dolgozik. Az orvos-beteg kapcsolatban ugyanis rendszeres találkozások alkalmával kialakított bizalom, a hosszú évekre visszanyúlóan az orvos fejében és emlékeiben megőrzött kórtörténet, az egyéni tapasztalatok azok, amelyek minden mástól eltérő értéket képviselnek. Itt az ideje, hogy a jogszabályok nyelvén is kinyilvánítsuk, hogy ez az érték ugyanolyan szerepet tölt be, mint a gazdaság egyéb ágazataiban elismert know-how.

Az önálló orvosi tevékenység végzése tehát ezt a szellemi értéket jeleníti meg, ennek materiális értéke fejeződik ki az átadás során, és ez az érték, amelyet egy jó orvos növelni tud évek alatt, míg a rossz orvos elvesztegetheti. A törvényjavaslat erről a vagyoni értékű, de nem konkrét vagyon formában jelentkező jogról szól. Nem érinti ugyanakkor a betegek és orvosok eddig kialakított kapcsolatát, illetve annak részletes szabályait.

 

(10.30)

A háziorvos a jövőben nemcsak azért lesz érdekelt a betegek megtartásában, mert ez a fejkvóta szerinti finanszírozás miatt fontos, hanem azért is, mert az éveken keresztül stabil, elégedett betegkör teremti meg a praxis nem vagyoni értékét. A betegek szabad orvosválasztása ezzel nem sérül, sőt remélhetőleg egyre nagyobb szerephez jut abban, hogy az orvosok között tisztán minőségi verseny alakuljon ki, a verseny azonban nem jelentheti azt a versenyt, amelyet a gazdaság más ágazataiban látunk. Továbbra sem számolhatjuk fel azt a felelősséget, amelyet az államnak kell vállalnia azért, hogy a lakosság egészségügyi ellátását megszervezze, és nem engedhetjük meg azt sem, hogy a verseny az egészségpolitikai célokkal ellentétes eredményeket produkáljon.

A Magyar Orvosi Kamara már évekkel ezelőtt sürgette, hogy az önálló orvosi tevékenység elterjedjen hazánkban és a szabad foglalkozású orvoslás kialakulhasson. Ennek szakmai kontrolljában nagy szerepet kap a Magyar Orvosi Kamara mint a szakmai önigazgatás eszközeivel rendelkező köztestület, mely a működtetési joggal rendelkező orvosok munkájáért mintegy garanciát vállal, a háttérbe vonuló államigazgatási eszközök helyett. Az 1992 óta kialakult háziorvosi funkcionális privatizáció, mondhatni, előszobája az önálló orvosi tevékenységnek. Több évtized alkalmazotti lét után kellett a háziorvosoknak vállalkozóvá válni, megtanulni a szakma mellett az üzleti élet fortélyait és egyedül követni a finanszírozás alapvető átalakulását. Ezzel a háttérrel és ezzel az alappal joggal remélhetjük, hogy az új, önálló tevékenységre történő átállás nem jelent semmilyen megoldhatatlan gondot. A betegellátás érdeke is azt kívánja, hogy semmiképpen ne jelentsen - és valójában nem is jelent - ellátási problémát az új szervezeti forma kialakítása.

Azok a kollégák, akik jelenleg is háziorvosként dolgoznak, nagy szerepet kaptak abban, hogy az alapellátás reformját elindítsák, ez azonban inkább növelte feladataikat, amelyek kívül estek az orvosszakmai tevékenységükön. Most, amikor a reform olyan lépéséhez érkeztünk el, amely a szakmai presztízs megteremtéséhez és növeléséhez elengedhetetlen, a jogalkotás feladata, hogy segítse azok részvételét, akik ennek a folyamatnak aktív résztvevői, motorjai voltak az elmúlt években. Az önálló munka, a stabil életpálya a fiatal orvoskollégák számára is olyan perspektívát jelent, amely megéri a befektetést, amely hitelképessé teszi őket a pénzintézetek szemében. Az orvos számára a legjobb piaci hitelképességet a legjobb szakmai felkészülés adhatja meg, ahol pedig a családi hagyomány, az emberi és hivatási életminta követése kerül előtérbe, ott a család vagyonának része erkölcsi értelemben is a praxisjog, amelyet a saját képzettsége alapján egyébként alkalmas gyermek továbbvihet.

A pénzintézetek képviselőivel folytatott eddigi megbeszélések semmi kétséget nem hagytak afelől, hogy a bankok szívesen hitelezik az egészségügyi ellátórendszer ilyen jellegű reformját, ugyanakkor a kormány is többször kifejezte azt a szándékát, hogy segíteni kívánja ezt a hitelhez jutást, ezzel mintegy elismerve, hogy az egészségügyben dolgozók eddigi javadalmazása nem tette lehetővé olyan tőke felhalmozását, amely elegendő lenne a folyamat elindításához, és elismerve azt is, hogy ez a változtatás messze túlmutat annak gazdasági jellegén; és az egészségügy jövőbeni működésének egyik alappillére, így az egészségügy átalakításának része.

A törvény önmagában igen szűkszavú, nincs is azonban szükség ennél többre. A magyar társadalom a piacgazdaság szabályai szerint működik. Ez a változtatás csak kiterjeszti az egészségügyre is ezen szabályok egy részét, de nem kíván ellentétbe kerülni semmilyen más hatályos szabályozással. Az egyes szereplők munkamegosztása rendezett, mindenki tudja, hogy mi a feladata az ÁNTSZ-nek az engedélyezés és az ellenőrzés során. A nyári törvénymódosítás megerősítette a Magyar Orvosi Kamara köztestületi szerepéből eredő önigazgatási jogosultságait, és az egészségügyi igazgatásban vállalt szerepét, vagyis a törvényi feltételek előkészítése és kialakítása már korábban megtörtént. A háziorvosok önállóságának kimondása semmi más, mint egy zárókő ebben a folyamatban. Ez az a zárókő, amely befejezetté teszi az építményt, és alkalmassá teszi arra a feladatra, amelyre tervezték.

A törvény végrehajtását szolgáló, a végrehajtás részleteit tárgyaló kormányrendelet tervezete elkészült, január 1-jei hatálybalépése biztosítható. Sem az önök előtt fekvő törvényjavaslat, sem annak végrehajtási rendeletei nem érintik az önkormányzatok kötelezettségét, bár a koalíciós pártok a területükön élők egészségügyi ellátásának megszervezésére és az ehhez kapcsolódó létesítmények fenntartására kidolgoztak olyan módosító javaslatokat is, amelyek már érintenék az önkormányzatok gondoskodási kötelezettségét.

Az alapellátás ilyetén kiemelését többen kifogásolták az előkészítés alatt. Az előkészítés több mint egy évig folyt. Szeretném megnyugtatni a kétkedőket, hogy ezzel a lépéssel nem zárult le az egészségügy átalakítása. Az elmúlt hónapokban felgyülemlett tapasztalatok, javaslatok, a vitákon elhangzottak nemcsak az önök előtt fekvő szabályozás tekintetében jelentették a kiindulást, de mindvégig szem előtt tartottuk, hogy mintául szolgált az ellátórendszer további elemeinek átalakításához a járóbeteg- és a fekvőbetegszférában. Nem arról van szó, hogy az alapellátás indokolatlan kiemelésre került, hanem arról, hogy a házat is az alapok felől kell építeni, az egészségügyi ellátórendszer alapja pedig a lakossághoz legközelebb álló alapellátás, a háziorvoslás, a gyermekorvoslás és a fogorvoslás. Ez az a terület, amely képes magával húzni a többi területet, amely képes a lakosság egészségi állapotának javulását elindítani, és amely szervezetében is megérett és felkészült erre a lépésre az elmúlt hét évben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat nem kódexigénnyel készült, mert e területen nincs szükség kódexre; nem változtat meg minden szervezeti és szervezési alapelvet, mert nincs szükség a szakmai célokat és alapelveket illetően változtatásra. Nem akar egyszerre mindent megreformálni, mert egyszerre az egészségügyben ez lehetetlen. Az egészségügy átalakítása olyan, mint egy hosszú, súlyos betegség gyógyítása: mindennap apró lépésekben kell megküzdeni a gyógyulásért. Nincs olyan módszer, amely egyszerre fájdalommentesen, a régi betegség nyoma nélkül elvarázsolhatná és egészségessé tehetné a pácienst. Az önök feladata, a mi feladatunk, hogy az egészségügy terápiáját megkezdjük, amelynek egyik első, de elengedhetetlen lépése a háziorvosi munka önálló tevékenységként való elismerésre.

Köszönöm a figyelmüket, és várjuk javaslataikat. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)




Felszólalások:  Előző  76  Következő    Ülésnap adatai