Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BURÁNY SÁNDOR, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Az idei költségvetési tárgyalást megelőzően két nagy várakozással voltunk a beterjesztett törvényjavaslat irányába. Az egyik, hogy tegyen hathatós lépéseket az elmúlt tíz évben kialakult társadalmi igazságtalanság megszüntetésére, a második elvárásunk pedig az volt, hogy tartalmazzon hathatós intézkedéseket és ehhez rendelt forrásokat a válság hatásainak kezeléséhez.Azt kell megállapítanunk, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ez a várakozásunk nem jött be. Ez a költségvetésitörvény-javaslat elsősorban a szociális érzéketlenségéről tesz tanúbizonyságot, és vagy lebecsüli a válság hatásait, vagy egész egyszerűen nem kíván vele foglalkozni. Igaz, kommunikációs szinten sok szó esik a válságról. Kommunikációs szinten, hiszen a törvényjavaslat nem szűkölködik átnevezésekben, eddig is meglevő források átcímkézésében és átkeresztelésében. Ha azonban feltesszük azt a kérdést, hogy mennyi pluszforrást állít be a válság hatásainak mérséklésére, azt kell mondanom, hogy ezen a téren meglehetősen szerény a sor.

Néhány számot hadd mondjak először is az arányok érzékeltetésére! Az látszik, hogy a kormánynak változatlanul nagyon fontos prioritása a sport. Önmagában ez nem lenne nagy tragédia, tragédia az aránytalanságokban rejlik. Én képviselőként figyelmesen hallgattam a Fidesz vezérszónokának szavait és akkor még csak úgy gondoltam, retorikai fogás, hogy egy Buddha-idézettel kezdte és hozzászólásának végéig egészen Michael Jordantól vett idézetig tudott fejlődni. De azt kell mondanom, ha csak az idei költségvetési törvény módosítását tekintjük, amelyet szintén ezekben a napokban tárgyal a Ház, annak indoklásából pontosan kiviláglik ez az aránytalanság, és akkor talán érthető, hogy a Fidesz vezérszónokának miért volt ennyire fontos ez az ív, hogy Buddhától eljusson Michael Jordanig.

Nos, az idei költségvetési törvény módosításában is az szerepel, hogy eddig sport támogatására átcsoportosítottak plusz 40 milliárd forintot, miközben munkahelyvédelemre elköltöttek 26 milliárd forintot. Huszonhat milliárdot, kevesebbet, mint amennyit a sport támogatására ebben a törvényjavaslatban átcsoportosítottak. A jövő évi költségvetésitörvény-javaslat ezeket az aránytalanságokat változatlanul tartalmazza, nemcsak a sport vonatkozásában, sőt, ha lehet, ezt még fokozza.

A válság hatásainak mérséklésében, következményeinek kezelésében teljesen világos volt, hogy nagyon fontos lenne legalább két dolog. Az egyik, hogy akiknek még van állásuk, de az veszélyben van, azoknak az állását védje meg a kormány, az állam. A másik, hogy akik e védelem dacára kiestek ebből a helyzetből, munkanélkülivé váltak, azoknak pedig adjon komoly segítséget a kormány.

Nos, egyik sem valósul meg kellő mértékben. A jövő évi költségvetésitörvény-javaslatban az álláskeresési ellátás támogatására be van állítva valamivel több mint 108 milliárd forint. Száznyolc milliárd, egy olyan helyzetben, amikor több mint 400 ezer állását vesztett emberről beszélünk már most. Ehhez képest a Budapest-Belgrád vasút építkezéseire ennél lényegesen magasabb összeg, 132 milliárd forint van beállítva. Ezt nevezik önök gazdaságvédelemnek, hogy egy vitatott beruházásra, amely ráadásul a Kínától való függőségünket erősíti meg, többet fognak elkölteni a jövő esztendőben, mint az állásukat veszített emberek támogatására összesen? Ez az önök szociális érzékenysége?

A Párbeszéd javaslata egyértelmű. Az álláskeresési járadék folyósításának idejét meg kell hosszabbítani a mostani 3 hónap helyett legalább 9 hónapra, arra a 9 hónapra, ami az önök kormányzása előtt ezen a téren a norma volt. Az összegét is fel kell emelni: a mostani bérek legalább 85 százalékát javasoljuk, természetesen felső plafonnal. Önök ezeket a javaslatokat rendre lesöprik az asztalról, fontosabbnak tartanak önöknek kedves gigaberuházásokat, mint a bajba került emberek támogatását.

Hasonlóképpen bánnak el a legsikeresebb és a legnagyobb magyar önkormányzatokkal is. A legsikeresebbekkel, a gazdaságilag legerősebbekkel és településnagyság tekintetében pedig a legnagyobbakkal.

(13.00)

Bár a jövő évi költségvetésitörvény-javaslat a számok rideg nyelvén azt sugallja, hogy az önkormányzati támogatás nő, de a valóság az, hogy a legsikeresebb és a legnagyobb önkormányzatok esetében önök több mint 150 milliárd forintot vonnak el az idei összegekhez képest. Elvonnak mintegy 35 milliárd értékben gépjárműadót, és közel 120 milliárd forint értékben alkalmaznak egy olyan büntetőadót, amit önök szociális hozzájárulásnak neveznek. Önök azt mondják, hogy a tehetősebb önkormányzatok járuljanak hozzá a szerényebb helyzetű önkormányzatok megsegítéséhez. Mondhatják, jó szívvel teszik, nem a sajátjukból adnak, hanem ezeknek az önkormányzatoknak a zsebéből veszik ki a pénzt, akadályozzák meg, hogy ezek az önkormányzatok segíthessenek közvetlenül a bajbajutottakon. Ez az, amit egy büntetőakcióként, egy bosszúakcióként is felfoghatunk, és ennek következtében állt elő az a helyzet, többen utaltak rá a mai vitában, hogy az ország legnagyobb gazdasági erejű önkormányzata most már többet fog befizetni az államkasszába, mint amennyit normatív támogatás címén az államkasszából kap. 30 éve, az önkormányzatiság bevezetése óta ilyen helyzet még nem volt. Önöknek ez jutott eszébe a válságról, egy kis bosszúra önöknek mindig van ideje.

Nézzük, hogy a nyugdíjak területén mire készülnek! Itt is azt vártuk, hogy azt a kettészakadást, ami nemcsak a bérekben, hanem a nyugdíjakban is jelentkezik  hogy a nyugdíjasok jelentős része ma már minimálbér alatt kap nyugdíjat, nem tud ebből normális mértékben megélni, miközben egyre kevésbé ritkák a milliós nyugdíjak, hasonlóan a bérek elszakadásához, kettészakadásához, ez figyelhető meg a nyugdíjaknál is , azt vártuk, hogy önök ennek az igazságtalanságnak a mértékére javaslatot tesznek. Emelik a minimálnyugdíjakat legalább. Vagy bevezetik a svájci indexálást újra, ami az önök kormányzása előtt már létezett, ami ezt az igazságtalanságot megszüntetné, nem kullognának ennyire lemaradva a bérek után a nyugdíjak, mint ahogy a mostani rendszerben teszik, amikor önök kizárólag az inflációs hatást hajlandók pótolni a mindenkori költségvetésben.

Meg kell jegyeznem, a valódi, az emberek által érzékelt inflációs kosár egészen más adatokat mutat, mint a KSH hivatalos kosara. Elég kimenni a piacra, hogy lássuk, hogy egyre kevésbé tükrözik a mindennapi piaci árakat a KSH hivatalos számai.

Mi egyértelműen azt mondjuk, hogy legalább a méltányossági nyugdíjemelésre szánt forrásokat, ami nem éri el az egymilliárdot sem, az egymilliárdot sem, meg kell emelni, és a jogosultsági határt is 85 ezer forintról 100 ezer forintra kell legalább emelni. Ez a nem egészen egymilliárd forint hol van azokhoz a gigaberuházásokhoz, a sporttámogatásokra fordított összegekhez képest, amire önök annyira büszkék? Hát lennének helyette arra büszkék, hogy a nyugdíjasokat, a legrászorultabb nyugdíjasokat érdemben megsegítenék! De erre önök, úgy látszik, érzéketlenek, és kevés hajlandóságot mutatnak.

És végül az egészségügyről. Az egészségügyben vannak talán a legnagyobb átcímkézések, de ha megnézzük, hogy mi az a konkrét növekmény, ami mondjuk, a gyógyító-megelőző kassza növekménye, ez az a kassza, ami alapvetően biztosítja az egészségügyben a felújítás, az egészségügyi bérfejlesztés költségeit, akkor azt látjuk, hogy ez a növekmény 138 milliárd. Miközben a már említett gigaprojektekre, Paks II.-re, a Liget-projektre, a vasút átláthatatlan felújításaira, sportcsarnokok építésére mintegy 2000 milliárd forintot szánnak a jövő évi költségvetésben. És mindez természetesen állami beruházásnak számít; azt mondják, hogy az állami beruházásokon keresztül fogják a gazdaságot megvédeni, mert ennek keresletnövelő hatása van. Hát persze, csak ennek a keresletnövelő hatását az ország nagy része egyáltalán nem fogja megérezni. Azok a szerencsés kiválasztottak, akik az önök környezetéhez tartoznak, az önök holdudvarához tartoznak, azok viszont igen.

Összegezve tehát, szociális támogatásokra, a nyugdíjasok, az alacsony nyugdíjjal rendelkezők érdemi megsegítésére, az egészségügy rendbetételére, az egészségügyi dolgozók bérének rendezésére ebben a költségvetésben vagy egyáltalán nincsenek források, vagy nagyon szerény mértékű források vannak, ezért ez egészen egyszerűen elégtelen.

És ha már szóba került Buddha  és bocsánat Michael Jordantól, nem őt fogom idézni , egyszer megkérdezték a dalai lámát, hogy hogyan tudná összefoglalni a buddhizmus alapelveit. Azt mondta, hogy első lépésben, ha már eljut valaki oda, hogy ha nem tud segíteni, akkor legalább nem árt, már az is egy komoly előrelépés. Hát, tisztelt fideszes és kormánypárti képviselőtársaim, önöknek is ezt a szemléletet javaslom: ha már nem tudnak segíteni, mert a költségvetés számaiban ez érdemben nem tapasztalható, hát, akkor legalább ne ártsanak! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szabó Timea és Varju László tapsol.)

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)