Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr, a Jobbik frakciója, ahogy eddigiekben sem, most sem kíván bekapcsolódni az atomenergiával vagy akár a radioaktív hulladékokkal kapcsolatos általános hisztériakeltésbe. Én azt gondolom, hogy valóban megfelelő óvatossággal és körültekintéssel kell ezt a témát kezelni, de legalább annyira veszélyes a kérdés túlzott elbagatellizálása, mint amennyire a túldimenzionálása, hiszen bár jobb félni, mint megijedni, a radioaktív hulladékok kezelésének meg kell találni azt a biztonságos módját, amely elősegíti azt, hogy egyrészt a jelenleg működő atomerőmű hulladékai, másrészt a jövőben keletkező radioaktív hulladékok is több évszázadig vagy évezredig, amíg a radioaktív tulajdonságaik azt megkívánják, elhelyezésre kerüljenek. Az, hogy ez milyen módon történik, illetve hogy egyáltalán Magyarországon történik-e, az már természetesen vita tárgyát képezheti.

Jelen pillanatban ugye nem arról beszélünk vagy elsősorban nemcsak arról beszélünk, hogy keletkeznek kiégett fűtőanyagok, amelyeknek a hulladékát el kell helyezni, hanem arról is szó van, hogy 2032 és ’37 között lejár a mostani négy blokk, aztán majd valamikor 40-50 évvel később a most épülő két új blokknak az üzemideje is, és ezeket a hulladékokat, amelyek ezen üzemek elbontásakor keletkeznek majd jócskán, elég nagy mennyiségben, egy jó részük szintén nagy aktivitású hulladék lesz, gondolok itt a reaktortartályokra és a primer kör egyéb berendezéseire, el kell egyértelműen helyezni valahol. Itt inkább arra a kockázatra hívnám fel a figyelmet, amit már a kis és közepes aktivitású hulladékok tározójával kapcsolatban is jó néhányszor elmondtam itt az elmúlt öt évben a parlamentben, hogy Magyarországon egy ilyen nagyberuházás mindig a korrupció melegágya, és sokan, kormányok jönnek, kormányok mennek, ilyen szempontból tekintenek ezekre a beruházásokra, hogy hogyan lehet megfelelő mennyiségű közpénzt kisíbolni az ilyen beruházásokon keresztül. Mindig vannak az adott kormányok mögött háttérvállalkozások, amelyek ebben nagymesterek, ezért különösen hangsúlyos, hogy egy ilyen jelentőségű beruházás esetében nem az, hogy ne merülhessen fel, mert mindig felmerül sajnos, de kormányoktól függetlenül, a lehető legátláthatóbb módon történjen meg ennek a tervezése és a kivitelezése. Ahogy annak, természetesen most nem ez a téma van napirenden, de ahogy annak a Paks II. atomerőmű megépítése vagy atomerőművi blokkok megépítésénél is történnie kellene. Ott egyébként, abban egyetértek a szocialista frakcióval, a 30 évi titkosítás jócskán visszavetette azt a bizalmat, ami Magyarországon évtizedek alatt az atomenergia békés célú felhasználása tekintetében kiépült. Önök ezzel nagyon sokat ártottak, és egyébként ez a szakma véleménye is. Persze a szakmát el lehet hallgattatni azzal, hogy lecseréljük a teljes atomerőművi menedzsmentet, és majd németeket, vagy nem tudom, kiket fogunk odaültetni a helyére, de attól függetlenül a szakma véleménye az marad, azé a szakmáé, amely évtizedek óta ezt műveli, hogy ez a lépés szükségtelen volt, és bizony visszaveti azt a közbizalmat, ami kiépült Magyarországon az atomenergiával kapcsolatban. És ez természetesen árt mindenkinek, mert egyrészt fegyvert ad azoknak a kezébe, akiknek az az érdekük, hogy az atomenergiával kapcsolatos hisztériakeltést politikai haszonszerzésre használják fel, másrészt pedig árt természetesen a magyar lakosságnak is, amely nem fogja tudni átlátni, hogy hogyan történik meg ezeknek a milliárdoknak az elköltése.

Zárójel bezárva, természetesen most a radioaktív hulladékok kezelésének nemzeti stratégiájáról van szó. Ezt csak azért szükséges elmondani, mert itt is alapvető szerepet játszik a bizalom.

(20.30)

Az, hogy a társadalom tagjai, főleg azok, akiknek a közvetlen lakókörnyezetében egy ilyen mélygeológiai tározót akar építeni a kormány vagy az egymás után következő kormányok, hiszen ez a terv nem egy kormányra korlátozódik, ennek bizony jócskán meg kell hogy legyen a bizalmi alapja a társadalom részéről. Természetesen nemcsak a pécsiek vagy a Pécs környékiek, hanem ez országos szinten értendő, hiszen Magyarország alapterületét tekintve nem egy nagy ország, és megfelelően megágyazott a hangulat ahhoz, hogy az egész országot fel lehessen hergelni úgymond egy ilyen beruházás ellen. Ez esetben természetesen eljuthatunk odáig is, hogy a lakosokat megkérdezzük, és egy népszavazáson döntik el, hogy akarnak-e egy ilyen beruházást. Ez volna a demokratikus módja az ilyen beruházásoknak, csakhogy a lakosság abszolút nem objektíven van tájékoztatva. Ez egyébként a mostani kormánynak és az előző kormányoknak is a hibája, hogy nem biztosítja azt a lehetőséget, hogy objektív tájékoztatást kapjanak, hiszen bármennyire is szeretjük a civil szervezeteket, környezetvédő, atomenergia-ellenes, egyéb civil szervezeteket, azt azért nehéz volna rájuk fogni, hogy objektív képet igyekeznek erről a témáról adni. Sokszor nem kicsit, hanem nagyon próbálják inkább ezt a kérdést túldimenzionálni. Nyilvánvaló, hogy van ebben egyrészt egy félelem attól, amit nem ismerünk. Tehát ha valaki nem ismeri a nukleáris energia természetét, mert mondjuk, nincs ilyen típusú végzettsége, vagy nem ért hozzá, és a lakosság nagy része természetesen ilyen, és van benne egy akár politikai vagy más hátterű mesterséges hisztériakeltés, és ezt nem tudom jobb szóval illetni, a lakosságban meglévő érthető és természetes félelmet felhasználni politikai haszonszerzésre pedig nem egy elvszerű dolog.

Sokkal jobb volna egyébként, nyilvánvalóan Magyarország számára legalábbis sokkal jobb volna, ha ezeknek a hulladékoknak az elhelyezését olyan területeken lehetne olyan tárolókban megoldani, ahol több száz kilométeres körzetben akár nincs lakott település, hiszen vannak ilyen területek, és vannak olyan területek, amelyek akár tektonikai, földrengés-biztonsági szempontból is alkalmasak ilyen hulladékok elhelyezésére. Természetesen minden országnak szíve joga eldönteni, hogy ő maga akar-e egy olyan tárolót létesíteni, ahol akár nemzetközileg is befogad ilyen jellegű hulladékokat; még ha anyagi előnye is származik ebből, azért nyilván megvan a maga biztonsági kockázata.

Nekünk az a célunk, hogy a hulladékokat, vagyis a lejárt, kiégett üzemanyagokat minél nagyobb arányban Oroszországnak visszaszállítsuk, illetve Oroszország visszaszállítsa, és azt reprocesszálással újrahasznosítsa. Ez volna a legjobb, hiszen akkor a fűtőelemeknek nagyon kis részét kellene ebbe a mélygeológiai készülő tárolóba elhelyezni, az egyéb hulladékok tekintetében pedig, amint már említettem, az atomerőmű leszerelésénél jönne elsősorban szóba, hogy ez a probléma előjön.

Tehát magára erre a stratégiára nyilvánvalóan szükség van. Hogy ez a stratégia megfelelően kezeli-e ezeknek a hulladékoknak a jövőbeni sorsát, azt majd igazából az idő fogja eldönteni. Én pró és kontra szeretném itt kormányoldali (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és ellenzéki képviselőtársaimat is figyelmeztetni a téma súlyának megfelelő kezelésére, és hogy egyik irányba se menjünk el a szélsőségek irányába ebben a kérdésben. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)