Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Házelnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A tegnapi napon Magyarországon népszavazást tartottunk, népszavazást két kérdésben, amelyből az egyiket a Munkáspárt, a másikat a Magyarok Világszövetsége kezdeményezte. A népszavazási kezdeményezés elbukott, a kezdeményezők és a támogatók kudarca világos.

Minderről minden bizonnyal a Magyar Országgyűlésben nem váltanánk szót, hogyha a népszavazás marad az, aminek indult: két, jelentőségében sokak által megkérdőjelezett, alacsony támogatottságú, sokak szerint szélsőséges és radikálisnak tekintett politikai szervezet akciója. Ha ez lett volna, akkor minden bizonnyal ma itt, napirend előtt nem erről a kérdésről beszélnénk. Ha ez maradt volna, akkor az elmúlt három-négy hétben nem attól lett volna hangos Magyarország, hogy ki az igazi magyar, ki a becsületes hazafi, hanem azokról a kérdésekről váltottunk volna szót, amelyek ilyenkor, ősszel normálisan a következő évek megtervezésében a Magyar Országgyűlés és a mindenkori kormányok feladatkörébe tartoznak.

De nem így történt. Azért nem így történt, mert egy önmagát polgárinak és konzervatívnak tartó, egyébként jelentős támogatottságú párt úgy gondolta, hogy egyezséget köt a szélsőjobboldallal, és úgy gondolta, hogy egyezséget köt a szélsőbaloldallal. (Derültség a Fidesz és a függetlenek soraiban.) Ez a párt, amely magát egyébként konzervativizmusában az örök emberi értékek egyik leghitelesebb képviselőjének is tekinti, amely politikáját ebből az erkölcsből vezeti le, e párt számára semmilyen problémát nem okozott, hogy szövetséget köt azzal a Munkáspárttal, amely által képviselt eszméket és amely eszmék képviselőit egyébként az elmúlt években - beleértem még az elmúlt heteket is - a legnagyobb erővel, helyenként a legnagyobb hangerővel éppen a szóban forgó párt, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség ostorozta.

Ha a hatalmi érdekei így kívánják, akkor sutba veti az értékeket, akkor sutba veti az erkölcsöt, akár még - valóban - a Munkáspárttal is egyezséget lehet kötni, hogyha úgy gondoljuk, hogy ebből valami népszerűség fog következni. (Moraj a Fidesz soraiban.) Sőt, sutba vetjük azokat a megállapításokat is, amelyeket maga a szóban forgó párt elnöke 2000 decemberében mondott a harmadik MÁÉRT-on, hogy igen, a Magyarok Világszövetsége nemzetstratégiai és nemzetpolitikai szempontból elfogadhatatlan kockázatot jelent. Mi több, sutba vetjük azokat a megjegyzéseket is, hogy sem politikai, sem jogi szempontból nincs ok és nincs lehetőség felvetni a kettős állampolgárság kérdését. De nem baj, összeállunk, szövetséget kötünk a Magyarok Világszövetségével is, hogyha úgy gondoljuk, hogy ebből valami politikai haszon, valami gyarapodó népszerűség lehet. Erkölcs, korábbi állítások, a nemzet érdeke - ugyan, kit érdekel ez? Hátha jön még egypár százalék, szélsőbaltól szélsőjobbig, az erkölcs pártjának képviseletében, bármi legyen is az. Erről szólna az erkölcs?

A választók világosan megadták a választ. Az egyik kérdésben - utoljára 2002 tavaszán tapasztalható hihetetlen intenzitású kampány után - százból 24 ember támogatta a kezdeményezőket - százból 24. Hát, ezért kár volt, hölgyeim és uraim! A másikban 18, még minden ötödik sem - százból 18. Hát, elég nehéz lesz ezt úgy megszámolni, hogy bárki is azt mondhassa, hogy igen, Magyarország, a választójoggal rendelkező magyar népesség támogatja a Thürmer Gyulától Patrubány úron keresztül Orbán Viktorig terjedő szövetséget. (Moraj a Fidesz soraiban. - Közbeszólások a függetlenek padsoraiból.) Úgy látom, hogy nem támogatták ezt a szövetséget, mi több, nagyon világosan megmondták, hogy ők ehhez a politikához támogatást nem adnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ennek a népszavazásnak nyertese nincs, de felelőse van. Felelőse nem a két említett, nem jelentős befolyású politikai szervezet vagy szövetség. Felelősei önök; önök, a magyar jobboldal egyébként jobb sorsra érdemes pártja, akik veszni hagyják a konzervativizmus oly tisztességes magyar hagyományát (Font Sándor közbeszól.), és radikális, populista politikát képviselve eladják a politikai középút, a politikai tisztesség maradékát is pár százalék támogatásért. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

A nemzet újraegyesítése tisztességes, magasztos és támogatásra méltó eszmény. (Balogh László: Nemmel!) De tudják, ahogy a szerelem nem többség, hanem egyezőség kérdése, ugyanúgy a nemzet újraegyesítése sem többség, hanem egyezőség kérdése. És tudják, ahogy a szeretni akaró és tudó párok kivárják, míg az érzés egyező módon mindkét fél lelkében megszületik, majd a szerelem közös lesz, és azon nem erőszakkal próbálnak meg úrrá lenni, ez az egyetlen mód, ahogy a nemzet maga is osztozhat abban a közös élményben, hogy 15 millió magyar együvé tartozik, és egymásért felelősséggel tartozik.

Aki ezt többséggel akarja megoldani, az nem egyesít, hanem megoszt. Aki azt állítja, hogy ha az általa föltett kérdésre nem az a válasz, amit ő szeretne, az nem magyar és nem tisztességes és nem becsületes, az nem a közös magyar nemzetben egyesíti a 15 millió magyart, hanem a maga jobboldali tévútjához kíván támogatókat gyűjteni. Nem sikerült, uraim! (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.10)

Ha nem érezném a felelősségét annak, hogy egy országot kell kormányozni, akkor azt mondanám: látják, milyen az élet? Alig pár héttel ezelőtt önök olyan szépen és zengzetesen beszéltek arról Irak ügyében, hogy azt kell tenni, amit a többség akar. És mikor azt mondtam önöknek, hogy de hát értsék meg, vannak olyan ügyek, ahol a többség (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Igent akar!) és a nemzet érdeke nem mindig ugyanaz, gondoljanak messzebbre, és nézzenek mélyebbre, mint amit egyébként az egyszerű halandó első pillantásra lát, és ne akarják csak azzal elintézni ezt a dolgot, hogy a közvélemény-kutatásban mit gondolnak, hogy melyik oldalon áll a többség, akkor azt vágták a szemembe: igen, maga azt gondolja, miniszterelnök úr, hogy lehet a többséggel szemben is, hogy nincs igaza a többségnek? Én azt mondtam, hogy igen, van olyan, amikor a nemzet érdeke nem esik egybe a megkérdezettek véleményének többségével.

Nem fogom most önöknek azt mondani, hölgyeim és uraim, hogy akkor most tessék megnézni, hogy a többség nem támogatta önöket, mert nem elintézhető ez a kérdés - egyik sem - kisebbség vagy többség alapján. Mert ezek a dolgok így nem elintézhetőek. Mert azt gondolom, hogy ha igaz az, hogy van közös nemzeti felelősség, akkor ez attól függetlenül létezik, hogy egy népszavazáson éppen ki mikor milyen véleményt nyilvánít. Ez egy rossz kérdés, rossz időben, rossz módon feltéve, azt hiszem, hogy vitatható politikai szándékoktól vezetve. De ezzel együtt értem, hogy mit üzen Magyarország, értem, hogy mit kíván a nemzet. Nem kívánja azt, ami a kérdésben ott szerepelt, de kívánja, ami ott van a kérdés mögött, és ez nagy különbség. Értem ezt a szándékot. Értem, hogy Magyarország azt kívánja, hogy fonjuk szorosabbra azt, ami a nemzetet összeköti, de tegyük ezt óvatosan, tegyük ezt a kulturált megbeszélés és a kulturált politikai egyeztetés módján, hogy tegyük itt a parlamentben, hogy tárgyaljunk egymással, hogy ne gondoljuk azt, hogy ezeket a kérdéseket érdemes és szabad igenekre és nemekre egyszerűsíteni, mert több felelősséggel és ennél összetettebb felelősséggel tartozunk az országnak és tartozunk a hazánknak.

Így aztán van feladatunk. Az a feladatunk, hogy értsünk ebből. Az a feladatunk, hogy hozzuk vissza a politikát ide a Házba. Az a dolgunk, hogy beszéljük meg, hogy miképpen lehetne könnyebben magyarnak lenni a Kárpát-medencében, s nemcsak határon kívül, hanem határon belül is, és hogy olyan megoldásokat találjunk, amelyekkel a többség jószántából egyetért, amelyeket örömmel tud támogatni, amelyeket nemcsak egy agresszív kampány meggyőző erejével lehet többséggé formálni. Ehhez kell persze türelem. Igen, lehet, hogy sok év kell még hozzá. Nem tudom. Szeretném, ha gyorsabban menne. Sokfajta szükség van együtt és egymás mellett a magyar nemzetben és a magyar társadalomban, ezt mind meg kell próbálni egymás után kibékíteni, és a szükségből lehetőséget formálni.

A magyar kormány azt fogja tenni a következőkben, hogy keresi az útját és a módját, hogy miként tehetné a magyarok számára, a magyar nemzetiségűek számára egyébként ma is kedvezményes honosítást még sokkal egyszerűbbé - bár megtettük volna korábban, de nem tettük meg! -, mert arról panaszkodnak a honosítást kérők, hogy időnként az eljárás szükségtelenül hosszú, időnként az eljárás megalázó, időnként sérti az emberi jóhiszeműséget, tisztességet és a magyar nemzeti érzést. Ha ez így van, akkor változtatni kell a honosítás szabályain. Egyetértek. Végig kell gondolni, hogy hogyan lehet, különösen azon országok esetében, ahol a közeljövő sem fog hozni európai uniós csatlakozást, a polgárok számára szabadabban átjárható határokat teremteni. Igen, erről tárgyalni kell, egészen biztosan, de nem lehet népszavazással tárgyalni, hanem okos, érett, bölcs, felelősségteljes politikusoknak és szakértőknek kell keresni a megoldást. Ezt támogatom. Ezt támogatja a kormány. S azt hiszem, hogy ezzel előrébb fogunk jutni. A kormány továbbra is támogatja és ajánlja az Országgyűlés figyelmébe a szülőföldcsomagot a Szülőföld Alappal, a határon túli területek átfogó, a magyar régiókkal közösen tervezett fejlesztésével együtt. Igen, ezek jó megoldások.

Meg kell értenünk azt is, hogy az egészségügyet, amelyet annyira félt és óv mindenki, hogyan lehet úgy korszerűbbé tenni, hogy közben egy percre se kerüljön veszélybe a köz érdeke, hogy ne legyen ez drágább, hogy ne növeljük a már ma is meglévő különbségeket az egyes egészségügyi szolgáltatásokban való hozzáférésben, hanem éppen ellenkezőleg, csökkentsük, hogy ne magánhaszon legyen a közjószágból. Ezt mind meg kell tenni. Lehet, hogy éppen úgy, ahogy az MDF javasolja, lehet, hogy másként. Egyféleképpen biztosan nem: úgy, hogy azt mondjuk, hogy holnaptól aztán egészen biztosan nem lehet magánkezdeményezéssel élni az egészségügyben. Ehhez semmilyen tekintetben nem elfogadható a Munkáspárt avítt, múltba mutató gondolata. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Múlt vitázik a jövővel, mind a két kérdésben. Mondhatnánk azt, hogy kérem szépen, nem történt semmi; két rossz kérdés, rossz helyen, rossz módon feltéve, a magyar nemzet pedig kellő bölcsességgel, okossággal és felelősséggel ezt elutasította. Ennél több történt, bár ez valóban megtörtént. Az történt, hogy világossá vált: Magyarországon még mindig itt van a veszélye - és sajnálom, hogy ezt a veszélyt önök testesítik meg - egy nacionalizmusba hajló, enyhén klerikális, szociálisan demagóg, államközpontú, jellegzetesen közép-kelet-európai politikai képződménynek. Ez az egyik irány. (Taps a kormánypártok soraiban.) Létezik egy másik Magyarország: egy nyugatos, egy nyitott, nemzeti tradícióira büszke, de nem nacionalista, hanem hazafi, demokratikus Magyarország. (Zaj az ellenzék soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.) Múlt vagy jövő: a szabad Magyarország tisztességes eszménye, bátorsággal, nyitottsággal, ápolt és fejlesztett nemzeti hagyományokkal, vagy kelet-európai befelé fordulás, múltba nézés, kokettálás a nacionalizmussal, kokettálás az elnöki hatalommal, a demokratikus szándékok, a demokratikus kultúra folyamatos csorbítása. Múlt és jövő: nyitott, szabad, demokratikus Magyarország, vagy befelé forduló közép-kelet-európaizmus. Már régen nem konzervatív politikát látok, hanem szociális és nemzeti demagógiát, némi radikalizmussal. Óvom Magyarországot ettől, s ajánlom figyelmébe a szabad Magyarország bátor gondolatát, amelyet mostantól a haladó, progresszív baloldali és liberális gondolat testesít meg. Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban.)