Felszólalás adatai

KELLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én négy kérdésről szeretnék beszélni. Először is szeretném definiálni, hogy miről is folyik most a vita, mert aki hallgatta Kósa Lajos megszólalását, azt hiszi, hogy a zárszámadásról - fél percet hagyott az egyéb törvénymódosításokra. Azután szeretnék 1999 értékeléséről beszélni, a zárszámadásról konkrétan, főleg az ÁSZ véleménye tükrében, és végül a törvénymódosítási csomagról is szeretnék szólni.

Tehát miről szól most a vita? A mi megítélésünk szerint, amiről most a vita folyik, az nem más, mint a zárszámadás égisze alatt az évezred utolsó költségvetéseinek alapos átírását magában foglaló törvénymódosító javaslatcsomag tárgyalása. Nem pótköltségvetés, de nem is kis mértékű átszabása a társadalombiztosítási és a központi költségvetésnek. A szocialista frakció az idén többször tett arra kísérletet, hogy az elhibázott tervezés következtében módosításra szoruló idei költségvetéseket önálló tárgyalás során javítsuk meg. Ez soha nem kapta meg a kormánypártok (Font Sándor: Szép lett volna!) többségét. Igaz, nem példa nélküli, hogy zárszámadás keretében ilyen jelentős költségvetési kihatással járó törvénymódosításra kerül sor. Azt gondolom, hogy ilyen mértékűre még soha nem került sor, és ezt azért is tartjuk hibának, mert ez eltereli a figyelmet a zárszámadásról.

Ami az 1999. esztendő értékelését illeti, nem vitatható: jelentős gazdasági növekedés valósult meg egyensúlyban lévő államháztartás mellett. A folyamat azonban nem 1998-ban indult, és nem példa nélküli az 1999. esztendő teljesítménye, bármennyire is szeretné a miniszterelnök úr és a kormánypárti többség az új időszámítás időpontját a kormánya megalakulásához kötni.

Csak vázlatosan szeretnék a múltról szólni, és el akartam kerülni, de Kósa képviselőtársam megszólalása, az államtitkár úr tegnapi, napirend előtti megszólalása mégis el kell hogy mondassa velem azt, hogy tulajdonképpen hogy is alakult ki a '99-es helyzet, de erre nyilvánvalóan csak nagyon vázlatosan van lehetőség. 1989-90-ben a rendszerváltás során egy súlyos gazdasági visszaesésnek voltunk tanúi. '90-94 között a kormányválasz erre a növekedés ösztönzése volt, ennek a következménye az egyensúlytalanság és gyakorlatilag a fizetésképtelenségi állapot. Erre jött a '94-98-as kormány válasza, amikor a fizetésképtelenség felszámolására egyfajta gazdasági kiigazító lépésre szánta el magát. (Varga Mihály közbeszólása.)

Igaz, hogy a kelleténél hosszabb rákészülési idővel, aminek a következménye az első lépésben nyilván az volt, hogy az infláció növekedett, és a reálkereset csökkent, később azonban a gazdasági növekedés elindult, és már - az államtitkár úr ezt még '97-ben nagyon jól tudta, amikor Németországban a gazdasági minisztérium államtitkárának beszámolt a magyar gazdaság fejlődéséről, de azóta ezt maga elfelejtette - 1996-ban helyreállt az egyensúly.

(11.40)

Csak két tényszámot szeretnék bizonyságul mondani. 1997-ben a GDP 4,6 százalékkal növekedett, '98-ban 4,9 százalékkal és '99-ben 4 és fél százalékkal. Vagyis örömmel nyugtázhatjuk, hogy a GDP-növekedés '99-ben közel annyi volt, mint 1997-ben. (Varga Mihály: Mi volt a beruházásokkal?) A beruházások tekintetében elmondható, hogy 1997-ben 8 és fél százalékos volt a beruházások növekedése, '98-ban 12,7 százalék és, államtitkár úr, '99-ben 6,6 százalék. (Dr. Veres János: Na, hoppá!)

Nem volt veszélytelen a '99-es folyamat, erről többen szóltak. Kedvező volt az, hogy az elmúlt években megerősödött gazdasági szereplők alkalmazkodóképessége megfelelő volt, és a kedvezőtlen helyzet szerencsénkre éppen akkora volt csak, hogy az előre beépített költségvetési eszközökkel a korrekció végrehajtható volt.

Az elrejtett eszközökről, azok hatásáról tavaly nem beszélt őszintén a kormány. Melyek voltak ezek az eszközök? Nem árt erről is beszélni.

Az egyik a fejezeti előirányzatok zárolása. A kormány élt a költségvetési törvényben megfogalmazott felhatalmazással és közel 40 milliárd forint zárolásáról döntött. Később, amikor jobb lett a helyzet, akkor elfelejtette visszaadni ezt a zárolt összeget.

A másik ilyen eszköz volt az egyszeri vagyoni típusú bevételekből folyó kiadások finanszírozása a társadalombiztosítás vagyonértékesítésének a bevételéből, a távközlési koncessziós díjból, az ÁPV Rt. osztalékbefizetéséből, aztán a kormányzati beruházások visszafogása - erre már utaltam, nem véletlenül alakult ki a beruházási rátaként a 6,6 százalékos növekedés. Vagyis 1999-ben a beruházások növekedési üteme csökkent.

1999-ben 19,3 ezer lakás épült. Lehet mondani, hogy a tavalyi évhez képest mennyivel több lakás fog épülni. De mennyire lecsökkent a lakásépítés Magyarországon a kormány intézkedéseinek hatására!

További ilyen megszorító eszköz volt a bérből és fizetésből élők szja-n keresztüli megszorítása, mikor is - csak emlékezzünk, hogy mi van leírva a zárszámadásban - a bruttó átlagkereset 16,1 százalékos növekedéséhez társult a nettó átlagkeresetek 12,7 százalékos növelése. Bár 2 és fél százalékos reálkereset-növekedés ugyan volt, de a kedvezőbb gazdasági fejlődés ellenére a közszféra felzárkóztatása elmaradt, és elmarad az idén is.

További megszorításra szeretnék példát hozni, amely ez összefügg az előző pontban elmondottakkal: a bevételek során a személyi jövedelemadó 113 milliárd forinttal több, mint 1998-ban, a növekedés nagyobb, mint az infláció. Ebből pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy a költségvetés 1999-ben a bruttó hazai termék nagyobb hányadát vonta el az szja keretében. Jelentős lépéseket tett a kormányzat a tehetősebb önkormányzatok jövedelmeinek megcsapolására is.

Szerencsére az első félévben oly kedvezőtlen folyamat a második félévre megfordult. A megszorító intézkedések tényét azonban, tisztelt államtitkár úr, nem lehet letagadni, és ha már az egyensúlyi adatokról beszélünk, azt is világosan meg kell mondani, hogy a megszorító intézkedések nem voltak arányban a kiadási többletekkel, amit indokoltak ezek a kiadási többletek.

Beszélni kell arról is, amit nem cselekedett meg a kormány. A több éve tartó gazdasági növekedés mellett a továbbra is fenntartható növekedés érdekében egyetlenegy reformintézkedésre nem szánta rá magát. (A Fidesz padsoraiban helyet foglaló képviselőkre pillantva:) Nem kell mosolyogni, képviselőtársaim, gondolják végig, hogy '99-ben milyen reformintézkedéseken gondolkodott a kormány. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nevetni kell, nem mosolyogni! - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Semmi!)

A zárszámadásról néhány mondat az ÁSZ által felmutatott tükör alapján, és ahogy mi látjuk. A fejezetek beszámolói megbízható, valós képet adnak a vagyoni és pénzügyi helyzetről. Ez igaz, ezt az ÁSZ-megállapítást elfogadjuk. De továbbra sincs megfelelő előrelépés több területen. Hiányzik az átfogó belső szabályozás újragondolása a gazdálkodás területén, és ezért fordulhat elő, tisztelt képviselőtársak, amit egyébként az ÁSZ is megállapít, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium letéti számláját használják költségvetési törvényen kívüli pénzek szétosztására. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium letéti számlája felett rendelkezhet pártfőtitkár, országgyűlési képviselő. Már régen meg kellett volna akadályozni, hogy ilyen előfordulhasson, tisztelt államtitkár úr! (Tompa Sándor: Ilyen van?! - Bauer Tamás: Helyes!)

A zárszámadási adatok... Nem tudom, hogy nevezik a kisgazdapárton belül, az elnök... (A Fidesz padsoraiból jövő közbeszólásra:) Erre emlékszem. A zárszámadási adatok nem egyeznek a kincstári adatokkal, csak négy fejezetnél egyezik a két rendszer kimutatása.

Szintén problémaként kell felvetni, hogy a kincstári kettős fedezetvizsgálat ellenére a fejezetek számos esetben túllépték az előirányzatokat. Természetesen a felelősségre vonás rendre elmaradt. További gond, hogy az előirányzott maradvány jóváhagyása több hónapot késett. Erről többen szóltak ellenzéki képviselők a bizottsági vélemények elmondásakor. Úgy gondolom, ez is tekinthető a megszorítás részének: olyan időben döntöttek a maradványfelhasználásról, amikor már azokat nem lehetett elkölteni. És most büszkén mondják, hogy javult az egyensúly ahhoz képest, amit beterveztek. Nagy mértékű volt a maradvány '98-ról, ezt is hozzá kell tenni! Az alrendszerek vagyonkimutatása hiányzik, erről is többen szóltak, és ezt a vagyonkimutatást nem pótolhatja az eszköz-forrás mérleg bemutatása sem.

Tisztelt Ház! Néhány fejezetről szeretnék részletesebben is szólni. Kezdeném a Miniszterelnöki Hivatallal. Miközben tavaly megállapítottuk, hogy a legjobb pozícióban kezdte az évet, két területen is jelentősen eltér a végső felhasználása a hatályos törvényhez képest, és valódi magyarázatot erre nem adnak a fejezeti indokolásban. Csak hogy világos legyen a közvélemény számára, miről van szó, említeném, hogy a kommunikatív feladatok nem tervezett kiadásainak többlete fél milliárd forint, a fejezeti kezelésű intézményi előirányzatok növekedése szintén fél milliárd forint többletet mutat. Közben a Miniszterelnöki Hivatalnál megállapítja az ÁSZ, hogy elmaradt a fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználásának ellenőrzése, és a közbeszerzési törvény előírásait is megszegték épp ott, ahol a többletpénzeket elköltötték. A megszorításokat is példázza, hogy felmentésre, végkielégítésre kevésnek bizonyult a költségvetésbe épített 2 és fél milliárd forint, azt 1,2 milliárd forinttal túllépték.

Itt kell beszélni a Magyar Televízió és a Magyar Rádió szerepéről. A médiatörvény egyértelműen meghatározza, hogy milyen költségvetési forrásokból lehet finanszírozni a Magyar Televíziót és a rádiót. Ehhez képest már '98 végén döntöttek, illetve '99-es törvényben szerepelt a székház eladása, az ÁPV Rt. a vevő. Ehhez képest is még 2 és fél milliárd többletet pumpáltak bele a Magyar Televízióba. Nyilván így egyértelmű a kormány befolyásolása ezen a területen. Ezen nem lehet most már csodálkozni, mert amit a Magyar Televízió '99-ben kapott, az kétszerese a '98. évben megkapottnak.

Az ISM-ről csak egy gondolat: 4,3 milliárd maradványa volt. Ez, azt gondolom, önmagában mutatja, hogy mennyire felkészületlen ez a minisztérium, ennek a minisztériumnak a vezetése.

A Honvédelmi Minisztérium fejezetében is látható jelentős növekedés. Csak egy példát szeretnék bemutatni: az orosz haditechnikai szállítások eredeti előirányzata volt 6,7 milliárd forint, és elszámolásra került 11,2 milliárd forint, miközben az 5,5 milliárd forintos költségvetési többlettámogatás indokoltságáról, forrás megjelöléséről teljes mértékben hallgat a fejezet.

Kósa Lajos képviselőtársam az agrárköltségvetésről nagy elismeréssel szólt. Azt gondolom, hogy amikor az agrárberuházásokról átcsoportosítanak más előirányzatokra, azt nem lehet annyira dicsérőleg szóba hozni.

(11.50)

Hiszen éppen ez az átcsoportosítás nem szolgálta a szerkezetváltást, és a versenyképesség növelését sem lehet elérni beruházások csökkentésével.

A Gazdasági Minisztérium fejezetében meglepetéssel olvastam az elszámolást a moszkvai kereskedelmi képviseletről, amit Torgyán miniszter úr nem is olyan régen meglehetősen hevesen ostorozott. Azt gondolom, az, hogy még ebben az évben is a GM fejezetében szerepel a moszkvai kereskedelmi képviselet, arra példa, hogy a kormány a saját maga által eldöntött feladatokat sem képes végrehajtani megfelelő szinten.

A Pénzügyminisztérium fejezetében lehet látni, hogy a lakástámogatásban mennyire kedvezőtlenül alakult a helyzet. 60 milliárd forint volt előirányozva tavaly költségvetési előirányzatként, 41 milliárd forintot költöttek el. Ez nem a lakásépítők hibája, ez a kormányzati intézkedések hibája, és persze lehet az idén azt mondani, ehhez képest 30 százalékkal többet költünk a lakásépítésre, de meg kellene magyarázni. Egy sort nem mondott arról Kósa képviselőtársam, hogy mi történt tavaly.

Végül a közigazgatás bérrendszeréről: látható, hogy az államtitkároknál és egyes fejezeteknél micsoda aránytalanság alakult ki a bérezésben. Azt gondolom, haladéktalanul változtatni kell a közigazgatás bérrendszerén. A kormány jelenlegi gyakorlata fejezeteken belül, de fejezetek között is jelentős feszültséget gerjeszt. Gátat kell szabni a korlátok nélküli jutalmazásoknak, a besorolási rendszer megkerülésének, a közpénzek felelőtlen osztogatásának.

Ami a helyi önkormányzatokat illeti, azt gondolom, hogy az ÁSZ-jelentés is fajsúlyosan szól a helyi önkormányzatokról, én sem tudok elmenni szó nélkül emellett. Általában igaz az, hogy nincs könnyű helyzetben az ÁSZ, amikor a felhasználásokat ellenőrzi, és a jelenlegi feltételek között az ÁSZ-nak arra volt lehetősége, hogy például a normatív állami hozzájárulások igénybevételének és elszámolásának a teljes körű vizsgálatát az önkormányzatok 7,3 százalékánál tudta csak elvégezni. Ez összesen 232 önkormányzatot, 725 intézményt jelent, és nem az ÁSZ hibája, hogy csak ennyire futja a teljesítményéből.

Meggyőződésünk szerint elengedhetetlen, hogy a helyzetet most már végre ismételten áttekintsük, alaposan értékeljük, és az átfogó javaslatot megfogalmazza a kormányzat. De nemcsak az ellenőrzési rendszert kellene megváltoztatni, hanem a zárszámadás rávilágít arra is, hogy a normatív támogatások igénylési, elszámolási rendszere nem áttekinthető, ez tehertétel az önkormányzatok számára, és tehertétel az Állami Számvevőszék számára is.

A kapcsolódó ágazati jogszabályok széles körű alkalmazásának szükségességét is újra kellene gondolni. Csak egy megreformált ellenőrzési rendszerben támogatható megítélésem szerint az Állami Számvevőszéknek azon jogos elvárása, hogy több évre visszamenő hatályú vizsgálat során legyen érvényesíthető a visszafizetési kötelezettség, illetve a pótlólagosan kiutalandó járandóság realizálása.

Szólni kell a működésképtelenné vált helyi önkormányzatok támogatásáról. A beszámoló lesújtó e tekintetben. Egyetértünk az ÁSZ-szal, a rendszer nem fenntartható, az intézmények működtetése közvetlenül veszélyeztetett. 1227 helyi önkormányzatról van szó, tisztelt képviselőtársaim, a lakosság egynegyedéről és az önkormányzatok 39 százalékáról!

És akkor beszéljünk a zárszámadásba foglalt költségvetési, tb-költségvetési, központi költségvetési és államháztartási törvény módosításáról! A rövid jellemezése ennek a törvénymódosítási csomagnak, hogy egyrészt megvalósít egy kedvezőtlen irányváltást. A másik vonatkozása pedig, azt lehetne elmondani róla, hogy a korábbi hónapokban benyújtott szocialista javaslatok realizálását valósítja meg a kormányzat. Ami a kedvezőtlen irányváltást illeti, erről is engedjék meg, hogy néhány szót mondjak. Egyrészt az Áht. módosítását nagyon kedvezőtlen irányváltásnak tartjuk, többéves költségvetés feltételeinek a megteremtését célozza meg, ami önmagában még nem lenne baj, de ezt akkor teszi meg, amikor már előttünk van a kétszer egyéves költségvetésre szóló javaslat. Vagyis az idén úgy nyújtotta be a költségvetési törvényjavaslatot, hogy ennek nem voltak meg a törvényi feltételei.

Az egyedi kezességvállalás keretének bővítése is egy kedvezőtlen irányváltásnak tekinthető különösen akkor, amikor a beváltási hatások bemutatása nélkül - merthogy majd ez lesz teher a költségvetésnek - nyújtotta be a kormányzat ezt a javaslatát. Az ÁPV Rt. költségvetési kiadási szerkezetének megváltoztatása annak céljából, hogy a költségvetést megkerülje a kormányzat, szintén elfogadhatatlan és nagyon kedvezőtlen.

Ami a korábbi hónapokban benyújtott szocialista javaslatok realizálását illeti, azzal egyetértünk, hogy a gyógyszerkasszát növelni kell, már régebben növelni kellett volna, elkerülve a feszültségeket. A gyógyító-megelőző előirányzat növelésével egyetértünk, de csak akkor, ha ez a növelés növelni fogja a 20 százalékos bérnövelés bázisát, az alapját, amit megígért a kormányzat jövőre az egészségügyben dolgozók számára. Ami hiányzik ebből a törvénymódosító csomagból: az önkormányzatok támogatásával kapcsolatban a zárolt összegnek a visszaadása és a közszféra béreinek a korrekciója a magasabb inflációhoz. Elengedhetetlen lenne, államtitkár úr!

Összességében - miközben szeretnék köszönetet mondani az Állami Számvevőszéknek a nagyon értékes és komoly munkájához - sajnálattal kell megállapítanunk, hogy nem mondhatunk önálló véleményt kizárólag a zárszámadásról. A '99-es év költségvetési forrásainak felhasználásáról szóló törvényjavaslat akár támogatható is lenne részünkről, hiszen egy ilyen támogatás nem jelentené a költségvetésben testet öltő társadalom- és gazdaságpolitika utólagos elfogadását, ugyanakkor csak együtt szavazhatunk az ez évi költségvetés módosításáról (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amely az általunk megvalósításra javasolt célok mellett kedvezőtlen irányú elmozdulásokat is törvénybe foglal.

Mindezeket mérlegelve, tisztelt Ház, nem tudjuk támogatni a zárszámadásról szóló törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)