Készült: 2024.03.29.08:15:53 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

159. ülésnap (2000.09.26.), 10. felszólalás
Felszólaló Rozgonyi Ernő (MIÉP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 4:41


Felszólalások:  Előző  10  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Három hete bebizonyítottam: a Németh-kormánytól napjainkig óriási politikai felelősség terheli kormányainkat a magyar mezőgazdaság tönkretételében. A mezőgazdaság szétverése tudatos és szándékos politikai cselekedetek sora. Ma a magyar mezőgazdaság és egész élelmiszer-gazdaságunk jóval hátrább van, mint volt az átalakulás előtt, miközben elszállt kihasználatlanul tíz év. A nyugati konkurensekhez képest is lényegesen nőtt lemaradásunk. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar termékei a legkeményebb stratégiai fegyverek. Ezt végre kormányainknak is meg kellene értenie!

Mit lehet tenni? A birtokstruktúra adott, sokat változtatni adminisztratív eszközökkel nem lehet, legfeljebb tovább rontani. Majd kialakul, átalakul, optimalizálódik, ha ehhez megfelelő termelési, értékesítési, támogatási, pénzügyi környezetet, életlehetőséget biztosítunk az egyenlő esélyek elve alapján. Mindenesetre szükséges volna a földkiadási ügyleteket országosan felülvizsgálni a szövetkezetek, kft.-k és rt.-k kapcsolati és szerződéses rendszereivel együtt. Legalább azt rendezni kellene, hogy a szétszórt birtokrészeket valamilyen módon össze lehessen vonni. A mezőgazdaságot, elsősorban a termelőt - és ezt tessék tudomásul venni! - támogatni kell. Minden ország, amelyik ma gazdag, ahol az emberek jól élnek, támogatta és támogatja a mezőgazdaságot, méghozzá a miénknél lényegesen intenzívebb mértékben. Akik ennek ellenkezőjére akarnak rávenni, azok az ellenségeink és semmiképpen sem a barátaink.

Ki kell alakítani a vidék bankját, amelyik közvetíteni tudja az állami szándékot, és hitelt nyújt. Erre a takarékszövetkezetek hálózata tűnik a legalkalmasabbnak. Helyre kell állítani, ha ez szükséges, a barterkereskedelem intézményes, korszerű formáját egy barterközponttal, amelyik az igényeket oda-vissza összehangolja. Ez egyébként átmenetileg egyik akcelerátora lehet az egész magyar gazdaságnak. A biztos piac léte kardinális kérdés. Ezért az Európai Közösségen kívüli piacok megnyerése általában is fontos. A piacot minden libertariánus demagógia ellenére szabályozni kell. Arra kell törekedni, hogy csak olyan cikkek kerüljenek importként hazánkba, amelyek előállítására nincs lehetőségünk. Ezért ki kell alakítani a megfelelő védővámrendszert, ami bevételnövekedést is jelenthet s egyben importcsökkentést. Létre kell hozni - és ez állami feladat, mert nem lehet megvárni, nem is lehet elvárni, hogy ez a mai körülmények között alulról szerveződjék - egy olyan országos szervezetet, amelyik az agrárium részére gondoskodik a beszerzésekről, a gépellátásról, a fejlett technológiák hasznosításáról, a termények felvásárlásáról, feldolgozásáról és értékesítéséről. Valami olyasmire gondolok, mint a Hangya szövetkezet volt, csak korszerűbb, átfogóbb szervezetre. A központ majd területileg is létrehozza a szervezeteit, és a parasztságot folyamatában ezen szervezet tulajdonosaivá kell tenni. Rendezni kell a felvásárlási árakat. Ennek kiváló eszköze az amúgy is időszerű áfaszint csökkentése, amit úgy kellene elkezdeni, hogy a magyar eredetű mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek áfakulcsát lényegesen csökkentjük. Így a fogyasztói ár változása nélkül emelhető a felvásárlási ár. Ki kell építeni a magyar agrártermékek magyar tulajdonú feldolgozó, illetőleg élelmiszer-ipari bázisait. Ennek szervezése, beindítása és megfelelő támogatása szintén állami feladat.

Öt perc kevés; természetesen sok mást is lehet és kell tenni, de - és ezt el kell mondanom - nem elég a pénz. Sok pénz folyt már el ebben az országban ki tudja hány obskurus csatornán és kiknek a zsebébe. A pénzt jól és hatékonyan kell felhasználni. Nem az európai követelményeket kell érvényesíteni, hanem nemzetünk, népünk érdekeit, különben elsöpörnek bennünket, felszippant a globalizmus és a nemzetközi gyarmatosító tőke. Vegyék végre tudomásul: elégedett és erős parasztság, magyar élelmiszeripar nélkül elpusztulunk!

Miniszter Úr! Én nem üzenek önnek, ellentétben az ön államtitkárával, legfeljebb annyit mondhatok itt mindenkinek, bizony jó lenne sietni, mert, hölgyeim és uraim, "nem én kiáltok, a föld dübörög". (Taps a MIÉP soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  10  Következő    Ülésnap adatai