Készült: 2024.03.28.09:41:23 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

266. ülésnap (2005.11.15.), 86. felszólalás
Felszólaló Jüttner Csaba (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 16:13


Felszólalások:  Előző  86  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

JÜTTNER CSABA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Az általános vitában a Szabad Demokraták Szövetsége a hozzászólásaiban úgy foglalt állást, hogy nem kívánunk olyan módosító indítványt benyújtani a 2005. évi költségvetéshez, ami kiadást, illetve hiányt növelő. Ehhez tartjuk magunkat. Módosító indítványaink elsősorban az önkormányzati működés vonatkozásában tesznek javaslatokat a többletfinanszírozásra.

(11.10)

Itt két terület az, ami számunkra kiemelt: az önkormányzatok szociális támogatásainak növelése, illetve az oktatási normatívák növelése. Még mielőtt a két módosítási csomagunkról beszélnék, amit a szocialista frakcióval egyeztettünk, nem kívánnék egy új vitát generálni, csak azt a véleményemet szeretném elmondani, hogy remélhetőleg képviselőtársaim egyetértenek azzal, hogy a legjobb családtámogatási megoldás vagy a családok legjobb támogatása a munkahelyteremtés, a gazdaság növekedési ütemének legalább a fenntartása, illetve növelése és a családok munkajövedelemhez való juttatása. Ezt azért hangsúlyozom, mert amikor az tapasztalható, hogy a 2005-ös költségvetésben egyszerre jelenik meg az a törekvés, hogy a költségvetés forrásai a gazdasági növekedés megtartását, illetve annak növelését támogassák, egyszerre jelenik meg a költségvetésben a családtámogatások növelése és a források növekedése.

Itt nyilván a két jelentősnek mondható szándék egyértelműen mutatja, hogy abban az esetben, ha Magyarország azt a növekedési pályát, illetve azt a növekedési ütemet tartja, amit az utóbbi években sikerült elérni, azzal megteremti a munkához jutás lehetőségét, és a munkához jutás lehetősége csökkenti a családtámogatásra fordítható forrásokat. Én vidéken élek, tapasztalom, hogy a családok többségének nem szociális segélyekre van szüksége elsősorban, hanem munkahelyekre, munkajövedelmekből szeretnének megélni, mert az látható számukra is, hogy a segélyek mértéke nem tesz lehetővé egy magasabb életszínvonalat. Ezért mi, liberálisok nagyon örülünk annak, hogy a költségvetésben a gazdasági növekedést támogató infrastrukturális beruházásokra fordított összegek jelentősek. Örülünk annak, hogy az autópálya-építés üteme nem lassul, sőt gyorsul; ettől várjuk azt, hogy az elmaradottabb, hátrányos térségek valódi esélyhez jutnak munkahelyteremtés által, a munkahelyteremtés hozza meg számukra a jövőbeni biztosabb megélhetés lehetőségét.

Ugyanakkor természetesen azt is látjuk, hogy jelen helyzetben a családtámogatások mértékét is emelni kell ahhoz, hogy az a bizonyos biztonság, amelyet a családok megélhetésében meg kell teremtenünk, meglegyen. Tehát mi üdvözöljük azt is, hogy a családtámogatások mértéke nő. Nyilván ezen belül a célcsoportok, illetve a rétegek megítélésében lehetnek különvéleményeink és vannak is, de összességében ezt mindenféleképpen üdvözöljük.

Az a terület, amit a módosító javaslataink zömében érintenek, az önkormányzati működés. Én általában nagyon szoktam örülni annak, hogy az önkormányzatok működésével kapcsolatosan sok vélemény van ellenzéki képviselők részéről is, kormánypárti képviselők részéről is. Amit mindig hiányolni szoktam, az pedig az az őszinte belátás, hogy ma Magyarországon ezt az önkormányzati rendszert nem lehet költségvetési eszközökkel működtetni, legalábbis azon a szinten nem, mint amilyen elvárásaink vannak. Amikor bárki az önkormányzatok működéséről és az önkormányzati rendszer működéséről véleményt nyilvánít, akkor meg kellene néznie, hogy az a ’90 óta elindított és ma működő rendszer mennyire hatékony, mennyire költséghatékony, és nem elsősorban a normatív finanszírozás alacsony mértékét kellene elsődleges okaként tulajdonítani annak, hogy az önkormányzatok nem rendelkeznek nagyobb mozgástérrel a jelenleginél.

Ha megnéznénk azt, hogy az ellátott feladatokhoz igazított-e az az állami támogatás, amelyet a költségvetés biztosít, akkor mind a két oldalon ülők meggyőződhetnének arról, hogy sok esetben már nem a feladat nagysága szerinti működés vagy annak indokoltsága a mérce, hanem egyszerűen csak az a - hogyan is fejezzem ki? - szubjektív, érzelmi megközelítés, ami azt mondja, hogy minden jelenleg működő önkormányzatnak meg kell maradnia, minden jelenleg működő vagy működtetett önkormányzati intézménynek meg kell maradnia, függetlenül attól, hogy szükség van-e rá, vannak-e például az iskolákban gyerekek, vagy vannak-e bölcsődébe járó gyerekek.

Én a saját városomban kezdeményeztem, és ezt most is föl tudom vállalni, a városi bölcsőde bezárását. Egy jelentős okunk volt rá: négy városi gyerek jelentkezett a bölcsődébe. Volt persze erre ellenvélemény, hogy mégsem lehet bölcsődét bezárni, mert arra szükség van. Megkérdeztem, és ilyen módon visszakérdezek, itt a Házban is azoknak ezt a kérdést fölteszem, hogy mondják meg akkor, milyen gyermeklétszám mellett tartanak még indokoltnak, mondjuk, iskolaműködést, óvodaműködést vagy bölcsődeműködést. Mondják ki: egy gyereknél is, két gyereknél is, tíznél, ötvennél? Azt hiszem, hogy ezeket az alapvető kérdéseket - mi elég sokszor elmondjuk, és elég régen mondjuk -, hogy a kialakult önkormányzati rendszer mennyire hatékony, és mondjuk, az intézményi hálózat, amelyet az önkormányzatok működtetnek, mennyire hatékony, és mennyire szolgálja a jövőnket, tisztáznunk kellene.

Itt szoktuk elmondani a liberálisok álláspontját, hogy véleményünk szerint ezeket a rendszereket újra kellene gondolni. Az újragondoláshoz viszont ellenzéki és kormányoldali egyetértésre van szükség, mert ezeket az átalakításokat csak kétharmados törvénnyel lehet meghozni. Mi ezt továbbra is fönntartjuk, nemcsak az önkormányzati rendszerre vonatkozóan, hanem ugyanezt állítjuk a működtetett egészségügyünkkel kapcsolatban is, hogy újra kellene gondolni, és a közigazgatást is, a központi igazgatást is, mert úgy gondoljuk, hogy ezekben a nagy rendszerekben vannak azok az összegek, amelyeket most több mint 300 képviselő keres a költségvetésben, és a kiadások tartalmazzák azokat a pluszforrásokat, amelyekkel egy másabb, egy jobb költségvetést lehetne elfogadni.

Természetesen nekünk, szabad demokratáknak is több olyan kifogásolt területünk van, amelyről azt mondjuk és azt állapítjuk meg, hogy nem jut rá elég pénz. Viszont igazodunk ahhoz, hogy addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takaró ér, és azokat a prioritásbeli elsőbbségeket elfogadjuk és elismerjük, amelyek a költségvetésben megvannak.

A konkrét módosítócsomagunk oktatásinormatíva-emelő részéről szeretnék beszélni. A fontosságát ott emelném ki, hogy amikor például a gazdasági növekedés egyik aktív eszközét, az infrastruktúra-fejlesztést már most tapasztaljuk a költségvetésben, akkor szeretnénk felhívni a további lendület megtartásához szükséges, számunkra jelentős feltétel megteremtésének az igényét. Azokon a területeken, ahová például most autópályák fognak vezetni, hamarosan szembesülünk azzal, hogy az esetleges beruházáshoz tudunk-e megfelelő számú és megfelelő felkészültségű munkaerőt biztosítani.

(11.20)

Én itt kiemelném azt, hogy ez azért lesz számunkra hamarosan egy tanulságos helyzet, mert lehet, hogy szembesülni fogunk azzal, hogy a közlekedési infrastruktúra megléte még automatikusan és egyből nem hozza a gazdasági fellendülést ezekben a térségekben. Ennek az lesz az oka, hogy éveken keresztül, mondjuk, az oktatási rendszerünkre nem fordítottunk kellő figyelmet. Ennek az lesz az oka, hogy szembesülünk azzal, hogy azok a bizonyos alulfinanszírozottnak tűnő kisiskolák talán nem tudják hozni azt a színvonalat, amire szükségünk lenne; szembesülni fogunk azzal, hogy a szakoktatásunk, a szakképzésünk mennyire rugalmatlan, mennyire nem képes az új igényeknek való megfelelésre. Ezek viszont a hátrányos térségekben komoly gátjai lehetnek a fejlődésnek, ezért továbbra is azt tartjuk, hogy az oktatásra szánt összegeket meg kell őrizni, és ha lehet, akkor emelni kell.

Ezért van bent az a módosító csomag, amit a szabad demokraták benyújtottak az oktatási normatívák rendezésére. Mi tudjuk, ezekkel az emelésekkel tulajdonképpen a meglévő gazdálkodási problémákat csak enyhítjük, ugyanakkor azt a belátást is szeretnénk kezdeményezni az érintettek, az önkormányzatok felé, hogy bátran nézzék át még a meglévő tartalékaikat, ne csak népszerűségi kérdésként tekintsék az önkormányzat működésének akár az újragondolását, hanem nézzék meg, milyen ésszerű lépésekkel tudják saját magukat jobb helyzetbe hozni. Ezeket a tartalékokat egyébként nagyon sok önkormányzat évek alatt már igyekezett feltárni, ugyanakkor én gyakorló polgármesterként is mondom, azért ezen a területen vannak még tartalékok.

Néhány ilyen elemet emelnék ki. Azt gondolom, az intézményi működésben, az önkormányzat felelős gazdálkodásában egyértelmű, hogy csak olyan kihasználtsággal működő intézményt tartson meg, amelyben ténylegesen élő, mozgó gyerekek vannak, óvodai, iskolai, bármilyen szinten. Ahol nincs gyerek, ott megkérdőjelezhető, miért kell továbbra is fenntartani az iskolát. Ezek a dolgok nem feltétlenül a felső döntésektől függnek, ezeket helyben is meg lehet hozni, természetesen tiszteletben tartva az önkormányzatok szabad döntési lehetőségét.

Több önkormányzat és több példa van arra, hogy nagyon jól működő társulási formákkal lehet költségtakarékosabb gazdálkodást folytatni. Ebben is nagyon sok tartalék van. Azok az önkormányzatok, amelyek eljutottak odáig, hogy társult formában vállalnak feladatellátást, ma már látják, így is élik az életüket, hogy költséghatékonyabb, kevesebb pénzráfordítással tudnak feladatokat ellátni. Itt is szeretném hangsúlyozni, hogy természetesen az nem valós megtakarítás, ha csak papíron társulnak az önkormányzatok, ha ténylegesen nem igazítják át a működést a társulási feladatellátásra, csak aláírnak papírokat, hogy mennyire jó lesz majd, ha közösen látnak el feladatokat. Azt gondolom, erre előbb-utóbb rá fogunk ébredni, ha már ennyi pénz van az önkormányzatok működésére, akkor ezeket a megtakarítási lehetőségeket használjuk ki, és éljünk ezekkel a megtakarításokkal.

Összességében a szabad demokraták javaslata a szocialista frakcióval egyeztetetten az oktatási normatívákra több mint 7 milliárd forintot javasol. Arra kérem az ellenzéki képviselőket, hogy szavazáskor támogassák ezeket a javaslatokat. Ha szóban, legalább is véleményben úgy gondolják, hogy az önkormányzatokat többletforrásokhoz kell juttatni, akkor ezt majd tegyék meg a szavazáskor is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.(Taps a kormánypártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  86  Következő    Ülésnap adatai