Felszólalás adatai

BÓKAY ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Kedves Képviselőtársaim! A vitában egy kicsit túlzottan belementünk a számokba. Egy kívülállónak valószínűleg elég nehéz követni ezeket a számokat, kevésbé értik, tulajdonképpen mi az, amit mi a költségvetés keretén belül az ország következő évében szeretnénk előterjeszteni.

Néhány napja a Heti Világgazdaságban olvastam egy cikket. Ez a cikk arról szólt, hogy közel 140 év óta a magyar költségvetés állandó hiánnyal küzd, és 140 éve folyamatosan az államháztartási reformról van szó. Amiről most is beszélünk, az nem egy napi aktualitás, hogy tulajdonképpen nincs rendben a költségvetés, nincs rendben a magyar államháztartás, ez nagyon hosszú múltra tekint vissza. Lehet, hogy éppen ezért is elég nagy gyakorlatunk van ebben a dologban.

A mai költségvetés, amit előterjesztettünk, szerintem minőségi váltást tartalmaz. Az eddigiekhez képest, ha szerény, de olyan megkezdett úton indul el, ami talán ezt a 140 éves hagyományt megtöri. Mire kell a 2010. év költségvetésének választ adnia? Az egyik a világgazdasági válság, amelyet elég sokszor idézünk, a másik dolog az úgynevezett túlköltekezési válság, amely a korábbi időszakok egyfajta öröksége, a harmadik pedig a versenyképességi válság. Egyszerre erre a három dologra kell választ adnia ennek a költségvetésnek, ami nyilván nagyon nehéz, és főleg erre nagyon hatásos választ adni egy év alatt, ez igen nehézkessé válna, de hogyha ezeket a lépéseket megtesszük, olyan úton indulunk el, ami egészen más filozófiát jelent.

Hogy értsük, miről van szó, most kénytelen vagyok én is egy számot mondani: az adóbevételek kapcsán egy 700 milliárdos átcsoportosítás történik. Ez azt jelenti, hogy ma a fogyasztást terhelő adókra, illetve a vagyonadóra kerül át ez az összeg, és ezt a munkát terhelő adóról vesszük le. Ez egyben azt a lehetőséget is előrevetíti számunkra, hogy a versenyképességünket - főleg a környező országokkal, mert elsősorban velük vagyunk versenyben, hogy a befektetőket megnyerjük - jelentősen tudjuk növelni. Ebben a pillanatban ez a fordulat, ami most megtörtént - önök is tudják, 5 százalékkal csökkentettük a személyi jövedelemadót, a munkavállalók költségeit, terheit is, ami a munkára rakódik, jelentősen csökkentettük -, a beruházások fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges.

Véleményünk szerint ez részben megakadályozza a munkahelyek további csökkenését, hiszen kisebb terhek rakódnak az élőmunkára, és részben előrevetíti azt a lehetőségünket, ahogyan 2010 második felétől az eddigi jóslatok szerint kikerülünk a válságból, új munkahelyek létrehozását segítjük elő ezzel a tendenciával. Ez egy teljesen új filozófia. Ez azt jelenti, hogy tudjuk nagyon jól, az állam, a kormány nem tud létrehozni új munkahelyeket. Hozzáteszek még egy gondolatot: igazából új munkahelyeket a vállalkozások tudnak létrehozni. Az, hogy a vállalkozásokat ebbe az országba behozzuk, becsábítsuk és befektetésre ösztönözzük, csak ezen a módon lehetséges.

(Ezek olyan lépések, amelyek bizonyos sérelemmel élnek természetesen.)

CsE/Mandur-V. Németh/(Bókay Endre)/pa

(14.50)

Ezek olyan lépések, amelyek bizonyos sérelemmel járnak természetesen, hiszen hozzá kell tennem, a túlköltekezési válság egyik oka az, hogy nálunk 50 százalék fölött van a jövedelem újraelosztása, míg a környező országokban ez valamivel 40 százalék fölött van. Ez azt jelenti, hogy a környező országokban az úgynevezett szociális juttatások, amit előttem több képviselőtársam számon kért tőlünk, hogy ezek növelése miért nem történik meg, miért ezen vagy miért azon spórolunk, lényegesen szerényebb kiadásokat jelentenek. A versenyképességük ezért magasabb.

Erre is kell valamiféle megoldást találnunk, ezért indítottuk el az "Út a munkához" programot. Nem azt hittük, hogy ezzel a programmal a munkanélküliséget tartósan, hosszú távon meg tudjuk oldani. Ez egy köztes lépés, amit az állam tud finanszírozni, és segíti azokat az embereket, akik beleszorultak a munkanélküliségbe. Sokan több éve nem tudnak dolgozni, és el is idegenedtek attól, hogy munkát vállaljanak valahol. Ezzel viszont, mivel erre a programra több mint 13 milliárddal többet fordítunk, ha jól emlékszem 117 milliárdot fogunk a következő évben fordítani, ez egyúttal azt jelenti, hogy jelentős tömeget kivonunk a szociális ellátások köréből. Tehát akik eddig ezen a területen kaptak jövedelmet, átkerülnek, mondhatom talán úgy, hogy a "félmunka" világába. Reméljük, hogy belőlük sokkal többen fognak átlépni egy meginduló gazdasági fellendülés során a tényleges munka világába, és ott gyökeret fognak ereszteni. Erre nagyon nagy szükségünk van, hiszen ha összehasonlítjuk magunkat akár Csehországgal, ami szintén 10 millió lakosú, ott pontosan egymillió munkahellyel van több. Ez azt jelenti, hogy egymillióval több ember adózik, egymillióval több befizetéssel gazdálkodik az állam, amelynek hangsúlyozottan, az előbb jeleztem, alig több mint 40 százalékos az újraelosztása.

Tehát a véleményünk szerint ez egy koncepcionális váltás. Természetesen vannak itt érdeksérelmek. Önök bizonyos esetekben teljesen igazuk van, amikor egy-egy számot ránk olvasnak, és azt mondják, hogy kérem szépen, önök itt nem adnak elég pénzt, micsoda dolog ez. De ahhoz, hogy egy váltást megtegyünk, ezekre a lépésekre szükség van. Az adóbefizetések növekedése, az új munkahelyek teremtése véleményünk szerint más úton nem lehetséges. Csak ezen az úton tudunk továbblépni. Ha önök persze egy másik lehetőséget tudnak, akkor természetesen szívesen meghallgatjuk, tárják elénk ezeket!

A harmadik dolog, amiről szeretnék beszélni, a költségvetés egyensúlya. Sokan ránk olvassák, hogy nézzük meg, az angolszász országokban most már a túlköltekezés, az államadósság eléri a közel 10 százalékot. Igen, ők megtehetik. Ezek nagy országok, tőkeerősek, hatalmas háttérrel, gazdasággal és egyébbel rendelkeznek. Egy olyan kis ország, mint Magyarország ezt nem teheti meg. Tetszik, nem tetszik nekünk, sajnos az ország finanszírozása a külföldi befektetőktől oly mértékben függ, hogy megveszik-e a magyar állampapírokat vagy sem. Ha nem veszik meg, és azt a bizalmat nem tudjuk megtartani, amit most visszaszereztünk, akkor az azt jelenti, hogy nem tudjuk kifizetni a béreket, a közalkalmazottakra, a köztisztviselőkre gondolok, vagy nem tudjuk kifizetni a nyugdíjakat. Erre tehát igenis szükségünk van. Mi is tudjuk, és szeretnénk úgy élni és viselkedni, hogy minél több pénzt adjunk akár nyugdíjakra, szociális segélyekre és egyebekre, mert sokszor tudjuk, hogy ez az összeg bizony kevés a mai megélhetéshez, nem biztosít sokak számára megfelelő színvonalat. Szeretnénk ezt, de azt látjuk, hogy ha ezt a lépést megtesszük, és ilyen értelemben újra felborítjuk ezt a fajta kialakuló egyensúlyt, akkor az országot tartósan visszalökjük abba a csapdába, amiben korábban vergődött.

Engedjék meg, hogy a költségvetésnek egy másik oldalát is kiemeljem. A költségvetésnek nagyon sok esetben van egy úgynevezett szinergikus hatása. Ez azt jelenti, hogy ha valamire adunk pénzt, ez a pénz valamiféle fejlesztést előidéz-e a társadalomban, főleg itt a magántőkére gondolok, esetleg a civil szférára vagy egyéb helyekre. Engedjék meg, hogy szeretett városomból, Pécsről hozzak egy példát. Itt a kulturális főváros. Megindultak az építkezések, 34,5 milliárd forintos beruházás zajlik a városban. Én történelmileg nem emlékszem ilyen mértékű beruházásra. Ezek főleg kulturális intézményeket érintenek. De ha ezt csak önmagában valósítjuk meg, akkor természetesen azt mondanánk, hogy örülhetnénk egy gyönyörű Zsolnay-gyárnak, egy gyönyörű kulturális központnak, egy új, hatalmas, a megye, a város és az egyetem könyvtárát magába foglaló tudásközpontnak, ami minőségi váltást jelent, főleg egy egyetemi városban. De ehhez hozzá kell tennünk, hogy megindultak a beruházások az egyetem keretében, 6 milliárd forintos összegben egy új kutatóközpontot, egy science buildinget kezdenek felépíteni, itt az alapkőletétel megtörtént. Megkezdődött az egészségügyi ágazat felújítása, kórházfelújítások 13 milliárdos összegben, ez is rövidesen megindul.

Tehát ha csak ezt nézem, akkor még mindig szorosan a költségvetéshez kapcsolódóan van egy közel 20 milliárdos beruházás. Ugyanakkor a magántőke is bízik a városban. Pécsett a magántőke megkezdte a négycsillagos beruházásokat, szállodák építését, ebből sajnos nagyon kevés van. Nagyon sokan számítanak arra, hogy az egyetemi kutatás, az egyetemi vonzás tartós turisztikai, kulturális vagy kutatásturisztikához kapcsolódó szolgáltatást tud biztosítani, ezért a befektetők megindultak. Nem mondom, többen visszaléptek a válság miatt, és elálltak a négycsillagos szállodák megépítésétől. De más magántőke-beruházások megkezdődtek, itt említhetném a Pécs körül kialakuló ipari parkokat, ugyanakkor mondhatom a 6-os út megépítését, ami a közeljövőben, néhány hónapon belül elér Pécsre, és ezt a déli területet is szervesen bekapcsolja az ország vérkeringésébe. Azt reméljük, hogy a hamarosan a határ felé megépülő 17 kilométeres szakasz, a horvát határra gondolok ebben az esetben, emellett lobbizunk, ez a 17 kilométeres szakasz lehetővé teszi, hogy a nemzetközi vérkeringésbe bekerüljön az ország déli területe.

Engedjenek meg még egyetlenegy gondolatot. Közbiztonság. A közbiztonság kapcsán nagyon racionális, egymást kiegészítő lépések történtek. Lehet vitatkozni településőrségről, polgárőrségről, egyebekről. De ha azt nézzük, hogy a rendőrség keretében közel 300 fegyveres biztonsági őrt képeztek ki, akik átveszik a rendőrség által eddig őrzött telephelyek biztosítását, fölszabadul az a szakmai tudás, az a tapasztalat, ami a rendőrségen belül jelentkezik, és akiknek joguk van hatósági eljárásokra. A másik ilyen lépés volt a településőrség bevezetése. Tudjuk, nagyvárosokban a közterület-felügyelettel együtt, más helyeken pedig anélkül fogják őrizni a biztonságot. És ehhez kapcsolódik még a polgárőrség, amelynek most megháromszorozódott a költségvetése, ami annyit jelent, hogy egyrészt társadalmasítsuk és az érintetteket érdekeltté tegyük abban, hogy a helyi közbiztonságot biztosítsák.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)