Felszólalás adatai

DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem róható egy párt képviselőinek - jelen esetben az ellenzéki képviselőkről van szó - a szemére az, hogy nem értenek mindennel egyet, és kritikával illeti a törvénytervezetet ez a képviselőcsoport. (Zaj.) Az sem róható föl... (Zaj.) Örülnék, tisztelt elnök úr, ha következetességgel most itt a klubot alakító...

ELNÖK: Igen, megkérem a képviselő... Igen, csak pont az ön képviselőtársa ment oda, most nem akarom megnevezni, pont az ön képviselőtársa ment oda az ellenséges környezetbe... (Derültség.)

DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Jó, engem különösebben nem zavar, tehát folytatom. Úgy hívták oda.

ELNÖK: Nem, szerintem magától ment. Mindegy, tessék folytatni, képviselő úr! (Derültség.)

DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Ha folytathatom, elnök úr, mert fogy az idő! Azt hiszem, azt sem róhatják a terhünkre, ha bizonyos dolgokat ismétlünk, esetleg más súlyponttal, más hangsúllyal, hisz a véleményünk, azt hiszem, így válik még érthetőbbé és még hangsúlyozottabbá. Akik itt vagyunk a teremben, mindannyian tudjuk, hogy ez a szövetkezeti üzletrész az 1992-ben megalkotott törvénynek a következménye. Azt is tudjuk, hogy állami kényszerrel, a kisgazdák közreműködésével született ez a törvény, és most ugyancsak állami kényszerrel, a kisgazdák és Fidesz-Magyar Polgári Párt politikai alkujának eredményeképpen kívánják megoldani a falun élők rovására. (Felzúdulás az FKGP soraiban.)

A szövetkezettől idegen ez a fajta üzletrész, amit a szövetkezet vagyonának nevesítésével, mint már említettem, állami erőszakkal hoztak létre. Az úgynevezett külső üzletrész jelentette és jelenti a szövetkezetben azt a feszültségforrást, amelynek feloldását az előttünk lévő törvény kívánja elérni. Előrebocsátom, tisztelt képviselőtársaim - azoknak is, akik most másról beszélnek -, hogy korszakalkotó törvényt fog a koalíció, de legalábbis a Kisgazdapárt és a Fidesz produkálni. Itt még véletlenül sem arra gondolok, hogy az úgynevezett külső üzletrész-tulajdonosok 1992-ben létrehozott helyzetét nem kellene megoldani.

(19.40)

De igen! De nem ilyen eszközzel, nem az ugyanakkor önkéntesen alakult szövetkezetek térdre kényszerítésével, nem a falun élő emberek életkörülményeinek ellehetetlenítésével.

"Az üzletrészfelosztás mezőgazdasági szövetkezetekre kiterjedő hatásai" című, 2000. május 18. napjára keltezett anyag sem bízik a külső üzletrészesek helyzetének ily módon történő sikeres megoldásában. A külső üzletrészesek ugyanis nagy valószínűséggel nem fognak az üzletrész értékéhez jutni, vagy többségük csak jelentős értékvesztéssel. Ennek egyik okát az iromány abban látja - szerintem helyesen -, hogy a hitelezők azonnal kérik követeléseik kielégítését, és ez veszélyeztetni fogja az üzletrészek jogi és gazdasági helyzetének rendezését.

A Magyar Bankszövetség rámutatott arra a körülményre is, hogy az érintett mezőgazdasági szövetkezetek többsége nem rendelkezik olyan likviditással, hogy készpénzben tudja teljesíteni a külső üzletrészek megváltását, erre a célra pedig aligha számíthatnak hitelfelvétel lehetőségével. Majd azt a következtetést vonja le, hogy állami segítség nélkül aligha érhető el, hogy ez a törvény az egész struktúra működésének veszélyeztetése nélkül végrehajtható legyen.

A problémát tehát elsősorban nem jogi, hanem az érintettek véleményének kikérésével, közgazdasági, finanszírozási eszközökkel kellene kezelni. Mégpediglen úgy, hogy az állam nem avatkozik be a szövetkezetek belügyeibe, de hathatós anyagi segítséget biztosít a külső üzletrészek megszüntetéséhez, illetve megszüntethetőségéhez. Az államnak ott kellene beavatkozni a törvényhozással, ahol erre kimondottan szükség van a gazdaságban. Például épp ideje, hogy azt a diszkriminációt megszüntesse, amellyel megtiltották a termőföld tulajdonlását a szövetkezeteknek és az egyéb jogi személy gazdálkodóknak.

Az előttünk fekvő törvénytervezet 1. §-a szerint a törvény kizárólag a mezőgazdasági szövetkezetre terjed ki. Az előterjesztő az egyéb szövetkezeteknél nem tartja fontosnak a probléma kezelését. A tervezet általános indokolásában olvashatjuk, hogy elsősorban a mezőgazdasági szövetkezeti körben teremtett az üzletrésszel kapcsolatos szabályozás jelentős feszültségeket. Az áfészeknél és ipari szövetkezeteknél általában rendeződött a kívülálló üzletrész-tulajdonosok helyzete.

A magam részéről kételyeim vannak ezen megállapítással szemben. Meggyőző lett volna, ha az éppen kifogástalannak és jogszerűnek nem nevezhető hatástanulmány kifejti, számszerű adatokkal alátámasztja az indokolás megállapításait. Tény viszont, hogy a törvénytervezet hatálya jogalkotói diszkrimináció, mert egyértelmű különbséget tesz a különböző szövetkezetek között.

A diszkriminációt az előterjesztő nyíltan vállalja, hiszen nem a minden formára kiterjedő szövetkezetekről szóló törvényben tesz javaslatot a külső üzletrészek megváltására, illetve az üzletrészek részjeggyé történő átalakítására. Alkotmányunk 70/A. §-ának diszkriminációellenes rendelkezéseit ajánlom kellő tisztelettel a polgárbarát kormány figyelmébe.

Véleményem szerint további alkotmányossági aggályt támaszt a tervezet azzal, hogy a kívülálló üzletrészek egyösszegű kifizetését rendeli el az üzletrész-felosztási terv elfogadását követő 90 napon belül. Az üzletrészek egyösszegű kifizetési kötelezettsége által sérül a szövetkezet tulajdonhoz való joga, mert állami kényszerrel, állami beavatkozással szinte lenullázza a mezőgazdasági szövetkezet tulajdonát. Másképpen megközelítve: a mezőgazdasági szövetkezet a vagyonából teljesít ilyen kifizetést, ami csak a többi tulajdonos rovására mehet.

Egyértelmű, hogy ez tulajdonelvonás, hiszen a mezőgazdasági szövetkezetnek nincs annyi készpénze, hogy egyszerre sok millió forintot kifizessen, és ezért kényszerül mobilizálni egyéb vagyontárgyait. Az állam általi tulajdonelvonás ilyen formája felveti az állam helytállási kötelezettségét a mezőgazdasági szövetkezetek és azok tagjai irányába. Mindezeket alkotmányunk 13. §-ának rendelkezésére hivatkozással hívtam fel.

A törvényjavaslat alkotmányellenesen avatkozik be a mezőgazdasági szövetkezeti autonómiába, de durván sérti az önállóságot, a kívülálló üzletrészeknek szavazati joggal történő felruházását. Ha valaki nem ismerné, idézem az alkotmány 12. §-ának (1) bekezdését - ebben a vitában valószínűleg már többen is hivatkoztak erre -: "az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát." Hogy bárkinek se legyen kételye, a ma még létező mezőgazdasági szövetkezetek az 1992. évi I. törvény alapján a szövetkezés szabadsága és az önsegély elvének megfelelően létrehozott közösségek, és nem tévesztendők össze a korábbiakkal.

Röviden tekintsük át, hogyan is "segíti" - a segítséget idézőjelbe értettem - a most tárgyalandó törvénytervezettel az állam a szövetkezeteket; értelemszerűen a mezőgazdasági szövetkezetekről van szó. Beterjeszt a kormány a parlamentbe egy törvénytervezetet, amelynek várható hatásairól a következőket írja: a szövetkezetből való vagyonkivitel jóval meg fogja haladni az 1992. évit. A tervezet várható hatáselemzése egyértelműen leírja, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekre nehezedő vagyonkiadási kötelezettség a megszűnésüket eredményezheti. Tehát az állami segítség itt az önkéntesség alkotmányossági elvének megfelelően alakult mezőgazdasági szövetkezet megszüntetését eredményezi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt törvényjavaslatot előterjesztő Miniszter Úr! Tisztelt Kormány! Hát mi ez, ha nem többrendbeli alkotmánysértés?! Igen kíváncsian várom a nagyrabecsült Alkotmánybíróság majdani határozatát ezekről a kérdésekről.

A mezőgazdasági szövetkezet által integrált őstermelőket és kisebb földterületek tulajdonosait is hátrányosan fogja érinteni a törvény, magyarul, nem lesz, aki elvégezze ezeknek az egy-két hektáros földeken gazdálkodóknak a szolgáltatást. Ha a mezőgazdaságban elindul a csődhullám, az csökkenő mezőgazdasági termékkínálatot fog eredményezni, és ezáltal gyors ütemben, drasztikusan emelkedő élelmiszerárakkal fogunk találkozni.

A csökkenő munkaalkalom a vidéket, ezen belül fokozottan az elmaradott térségeket fogja sújtani. A kevesebb munkaalkalom növeli az elszegényedést, a segélyek, a különböző szociális juttatások iránti igényt. Ezen térségek önkormányzatainak kiadása növekszik, ugyanakkor a mezőgazdasági szövetkezet megszűnésével bevételei csökkenni fognak. Nem meggyőző az az érv, hogy a szövetkezetekből kikerülő vagyoni eszközök meglevő vagy újonnan alakuló agrárvállalkozásba fognak kerülni. Várhatóan mindezek hatására csökkenni fog a vidék megtartóképessége is.

Az új szövetkezetekről szóló törvénytervezet sok vonatkozásában alkotmányossági aggályokat ébreszt, több pontban sérti a hatályos jogalkotásról szóló törvényt. A tervezet, az új szövetkezetek jogi szabályozása megkoronázza a mezőgazdasági üzletrészekről szóló, szintén tárgyalás alatt álló törvénytervezetet. Miután az üzletrész-törvénytervezet állami beavatkozással letaglózza az alkotmányos alapelveknek megfelelően, az önkéntesség alapján szerveződött mezőgazdasági szövetkezeteket, az esetlegesen még talpon maradtaknak pedig az új szövetkezetekről szóló tervezet kívánja megadni a kegyelemdöfést.

A jogalkotásról szóló törvény 18. §-a akként rendelkezik, hogy meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatásait és a végrehajtás feltételeit, és erről a jogalkotót tájékoztatni kell. Mondanom sem kell, hogy mint szinte valamennyi esetben, most sem találjuk a várható hatások vizsgálatát, az állampolgári jogok és a kötelezettségek érvényesüléséről, az érdek-összeütközések feloldásának lehetőségéről szóló elemzést. Talán ez most nem is véletlen dolog, hiszen az előterjesztő a záró rendelkezések között szól arról, hogy a jelenlegi szövetkezetek a hatálybalépést követő ötödik naptári év végével megszűnnek, ha éppen nem saját elhatározásukból, önként és dalolva vállalják saját maguk megszüntetését. Ugyanezen törvény 19. §-a rendeli, hogy az állampolgárok közvetlenül, illetve képviseleti szerveik útján közreműködnek az életviszonyaikat érintő jogszabályok előkészítésében és megalkotásában.

(19.50)

A 20. § úgy folytatja, hogy a jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az érdek-képviseleti szervezeteket be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének előkészítésébe, amelyek az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik. A 27. § szerint a kormány előterjesztendő jogszabálytervezetéről véleményt nyilvánítottak többek között az érdekelt társadalmi szervezetek és érdek-képviseleti szervek.

Az alkotmány együttműködési kötelezettséget ír elő a kormány részére a feladatok ellátásában. Az együttműködés minimális tartalma véleményem szerint az érdekeltek meghallgatása lenne, illetve olyan helyzetbe hozása, hogy egyáltalán megismerhessék a kormány elképzelését. Nos, a szövetkezeteket érintő szabályozás esetében sem történt így. A demokratikus jogrendünket sértő módon a tervezet a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 113. §-át - az új szövetkezetről szóló törvény hatálybalépésével egy időben - hatályon kívül helyezi. Ezáltal az érdekvédelmi szervezeteket megillető véleményezési, javaslattételi jog megszűnik a még öt évig működő szövetkezetek vonatkozásában. Hogy tudnak majd megfelelni a jogalkotók a jogalkalmazásról szóló törvény idézett rendelkezéseinek? A tervezet nem szól már a hatályos szövegben található, az alkotmány 12. § (1) bekezdésében rögzített és már hivatkozott követelményről, mely szerint az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát.

Az új szövetkezetekről szóló törvénytervezettel kapcsolatos néhány alkotmányos aggályt szeretnék végül megemlíteni: a többször hivatkozott szövetkezeti önállóság és önrendelkezés kirívóan durva megsértése, a szövetkezetek termelési tevékenységének megszüntetése, önálló gazdálkodásának okszerűtlen korlátozása. Az alkotmányunk szerint a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, az alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Miért nem döntheti el a tagság, hogy a közös tulajdonban lévő eszközökkel, netalántán közös tulajdonban lévő termőföldön, műhelyben, telephelyen jövedelemszerzés, jobb megélhetés céljából termelő tevékenységet folytat? Elnézést, elnök úr, de valószínűleg azért csúszok ki az időből, mert közben fél perc telt el azzal, hogy nem hagytak szólni. Kérem, hogy ezt a fél oldalt hadd mondjam még el, és úgy érzem, hogy akkor egyenlő mércével vagyunk mérve. (Dr. Torgyán József: Mondja el!) Köszönöm a miniszter úr támogatását.

ELNÖK: Tessék elmondani, képviselő úr!

DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Példátlan egy demokratikus jogállamban a vállalkozás jogának és a gazdasági verseny szabadságának alkotmányi rögzítése mellett egy gazdálkodó szervezet, egy szövetkezet - jellemzően mezőgazdasággal foglalkozó - ellehetetlenítése és meghatározott idő elteltével kiiktatása, fizikális megsemmisítése a gazdasági szférából. A reális problémák megoldására és végső soron a végrehajtásra alkalmatlan két törvénytervezet nem más, mint az alkotmányos alapelvek szerint alakult mezőgazdasági szövetkezetek elleni durva politikai támadás, amely az egész magyar társadalmat, a polgárokkal együtt, jelentős nehézséggel fogja terhelni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, tegyünk róla, hogy ez ne történhessen meg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)