Készült: 2024.03.29.07:10:33 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

162. ülésnap (2000.09.29.), 20. felszólalás
Felszólaló Tardos Márton (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:23


Felszólalások:  Előző  20  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TARDOS MÁRTON, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök asszony, köszönöm a szót. Képviselőtársaim! A hitelintézeti törvény módosításával kapcsolatos, most vitára kerülő előterjesztés két lényeges elemet tartalmaz, a zöme az európai uniós hitelszabályozási kérdésekhez való csatlakozás és a magyar jogrendszer fejlesztése az Európai Unióhoz való integrálódásunk érdekében. A másik - talán lényegtelenebb része - néhány módosítást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a magyar hitelezési gyakorlatot hol kell változtatni.

Ami az első kérdéscsoportot illeti, ott tulajdonképpen vitának alig van értelme. Ezek mind szükséges intézkedések. A megfogalmazott intézkedések iránya és tartalma vitathatatlanul helyes. Ezért ebben az értelemben az előterjesztést a szabad demokraták teljes mértékben támogatják.

Vitatni lehet az egyes intézkedések ütemezésének a kérdését. Ebben az ügyben a magyar kormánynak és a magyar parlamentnek van bizonyos szabadsága, hogy milyen gyorsan veszi át az európai normákat. Véleményem szerint ez egy gyakorlati kérdés, amelyben az a probléma merült fel, hogy a gyakorlati szakemberekkel, a bankokat képviselő szakemberekkel, a bankok betéteseit védő intézmények szakembereivel megfelelő módon történt-e a tárgyalás. Úgy gondolom, hogy nem parlamenti vitatéma e gyakorlati kérdéseknek a pontos megfogalmazása. De indokoltnak tartom azt, hogy ebben a törvény végleges elfogadása előtt még konzultációk történjenek, és a részletkérdésekben való pontos megállapodást olyan konszenzusos megállapodások előzzék meg, amelyek azt biztosítják, hogy a parlamenti képviselők nyugodtan szavazhatnak a benyújtott törvényjavaslat mellett.

Mégis, mi a kérdés lényege? A bankok, a hitelintézetek a betétesek pénzével játszanak a piacokon. Az a feladatuk, hogy a betétesek pénzét úgy forgassák, hogy a betétesek nyugodtan és biztosan számíthassanak az indokolt kamatjövedelmekre. Kérdés az, hogy a magyar bankrendszer, amely nyilvánvalóan az elmúlt tíz évben alakult ki, és minőségileg nem összehasonlítva azokkal a banktevékenységekkel, amelyeket tíz évvel ezelőtt folytatott, már kellően erős és kellően biztonságot nyújtó a betétesek számára.

Itt két jelentős problémát szeretnék felvetni. Az egyik az, hogy a forgalomhoz képest és a forgalommal szemben felmerült igényekhez képest megfelelő tőkeállománnyal rendelkezik-e. Az a véleményem, hogy a külföldi tőke bankrendszerben elfoglalt kiemelkedő, magas szerepe ellenére itt még jelentős hiányosságok vannak. A magyar bankok még messze nem érték el azt a színvonalat a tevékenységükben, a tőke-alátámasztások színvonala tekintetében, amit a magyar fejlesztési igények, a fejlődés szükségszerű folyamatai megkövetelnek.

Az előterjesztés pontjai ebben a kapcsolatban a prudenciális kérdéseket felvetik, de én a prudenciális kérdéseknek még további erősítését is szükségesnek tartom, és így a bankfelügyelet megerősítésére vonatkozó intézkedéseket nem tartom kellően megalapozottaknak. Ez nem azt jelenti, hogy a részletekben vitatkozni akarok az előterjesztéssel, hanem csak azt a gondolatomat akarom aláhúzni, hogy itt még további lépésekre van szükség, ez messze nem egy befejezett munka. Itt lényeges előrelépésekre van szükség.

A betétesek biztonsága egy nagyon jelentős kérdés. A tízéves magyar magánbanki tapasztalat azt mutatja, hogy ebben még nagyon sok hiányosság van, és a bankokkal szembeni társadalmi bizalom még messze nem érte el azt a fokot, amely egy egészséges gazdasági fejlődéshez szükséges.

Az egyedüli kérdés, ahol ténylegesen vitatkozni szeretnék az előterjesztéssel, a Magyar Fejlesztési Bankra vonatkozó módosító javaslat. Még azzal is egyetértek, amit a képviselőtársam nemrég mondott, nevezetesen azzal, hogy a Magyar Fejlesztési Bank prudenciális viselkedésével kapcsolatos követelmények mások, mint amit azokkal a bankokkal szemben megfogalmazunk, ahol az állampolgárok sokasága a tőke tulajdonosa, a betétes, akinek a tőkéjével játszik. De itt közpénzről van szó. A közpénzek ellenőrzésének a problémája egyáltalában nem megoldott Magyarországon, és ebben a banki rendszer és a közpénzfelhasználás kapcsolata kifejezetten egy zavaros elem. Ezt a zavaros szellemet az előterjesztés MFB-re vonatkozó pontjai tovább erősítik.

A magyar állampolgár joggal követeli meg, hogy az adóbevételekből és más állami bevételekből kialakult forintok milliárdjai fölötti ellenőrzés szigorú legyen, és hogy ezt a pénzt hogyan használták fel, milyen kockázatokat vállaltak ezekkel a pénzekkel, milyen haszon várható a magyar társadalom számára a közpénzek felhasználásából, erről nagyon részletes, alapos és pontos beszámolót kapjon, és a fő döntések ne is történhessenek meg úgy, hogy arról a parlament a döntések előtt ne vitatkozna, és ne többségi határozattal határozná meg azt, hogy a pénz hogyan kerül felhasználásra.

 

(9.20)

 

Ennek következtében az, hogy az MFB kockázati lehetőségeinek szigorítása helyett az enyhítése van itt megfogalmazva, nem elfogadható, ezt mindenképpen meg fogjuk támadni; nem azért, mert feltétlenül az MFB ellenőrzését a banki módszerek, tehát a betétesek érdekében történő ellenőrzés színvonalára kell vinni, hanem ezt együttesen kell megoldani azzal a kérdéssel, hogy egyáltalában melyek azok az összegek, amelyek a költségvetésből egy banki pénztárba átvándorolhatnak, és ha ez az átvándorlás megtörténik, akkor az ott történő pénzfelhasználásnak mi a legjobb módja.

Ezt az egy, de lényegbevágó kritikai megjegyzést szerettem volna elmondani. Ez így nem tartható. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a probléma rendezésére a hitelintézeti törvény módosításának keretei nyújtanak jó feltételeket, de abban biztos vagyok, hogy a hitelintézeti törvény módosítása az Országgyűlés ellenőrzési jogainak növelését nem csorbíthatja tovább, és nem erősítheti azokat a jogokat, amelyekkel az állami tulajdonban lévő, közpénzekkel dolgozó bank vezetősége önhatalmúan rendelkezhet.

Ezért kérem a parlamenti többség képviselőit, kérem a kormány képviselőit, hogy ezen törvényelem módosításával kapcsolatos véleményüket a vita folyamán módosítsák, gondolják újra végig, és egy társadalmilag elfogadható, az alkotmányos követelményeknek megfelelő javaslatot tegyenek. Mi, ellenzéki képviselők ebben az ügyben igyekezni fogunk segítséget nyújtani.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 




Felszólalások:  Előző  20  Következő    Ülésnap adatai