Felszólalás adatai

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel a tényleg késői órára, csak röviden fogok reagálni. Hadd kezdjem azzal, hogy az Országgyűlés bizottságainak a vitái során mindössze egy olyan frakció volt, amely akkor még nem támogatta a törvényjavaslatot, ez - úgy látom a parlamenti vitát elnézve - időközben háromra növekedett. Ez azért a képviselőtársaim következetességéről a bizottsági munka és a parlamenti plenáris ülés között nagyon sok mindent elmond.

A másik oldalról szeretném elmondani azt, hogy nagyon sajnálom, hogy Nyikos képviselő úr, a Jobbik képviselője elmondta a hozzászólását, és időközben távozott, de azért kénytelen vagyok egy-két dologban reagálni arra, amit elmondott. Azt gondolom, olyan nagyon kevés ország van, ahol egyébként a parlament kizárólagosan ellenőrzi a költségvetés felhasználását. Ezek az úgynevezett elnöki típusú demokráciák, ahol tehát az elnök maga nevezi ki a kormány tagjait, maga terjeszti be a költségvetést, és a parlament ebben a tekintetben valóban nagyon erős, állandó ellenőrző szereppel bír. Ilyen például az Egyesült Államok, de tipikusan nem ilyen Anglia, tipikusan nem ilyen egyébként Németország, és természetesen - mivel nem elnöki berendezkedésben vagyunk - nem ilyen Magyarország sem. Tehát itt azért a költségvetés tekintetében nem kell azt elvárni, amit mondjuk, az amerikai kongresszus megtett, erre LMP-s képviselőtársaim figyelmét is felhívnám.

Arra is szeretném felhívni a figyelmüket, hogy egyáltalán nem áll szándékunkban eltitkolni, hogy mit gondolunk az állami vállalatokkal kapcsolatos tőkejuttatások, illetve tőkemozgások költségvetési egyenlegre gyakorolt hatásáról, én is kitértem erre az expozémban, méghozzá elég részletesen. És kicsit részletesebben is szívesen kitérek; nekünk pont az volt a problémánk, ezért írtuk, hogy értelmezhetetlen. Mert ha arról lett volna szó, hogy az adott évben a finanszírozási hiányát vagy adott esetben a finanszírozási többletét kell figyelembe venni a költségvetésben, akkor azt mondanám, hogy ez egy értelmezhető megfogalmazás lett volna. De az a baj, hogy nem erről volt szó, hanem tőkéről beszélnek.

Most csak egy példával hadd világítsam meg önöknek: ha például valamelyik állami vállalatnak 100 milliárd forinttal lezuhanna a tőkéje, akkor elvileg, a mostani szabályok értelmében, ha így vesszük, de nem így vették egyébként 2010-ben sem, akkor meg kellene jelennie a költségvetési deficitben. Például a visszavásárolt Malév 100 milliárdjának már régen ott kellene lenni a költségvetési deficitszámban, mégsem így volt, és a Költségvetési Tanács sem így gondolta. Ebből látszik, hogy - finoman szólva - a megfogalmazás és a valóság között e téren óriási különbség van. Ugyanis az, hogy mi történik egy állami vállalatnál, és annak mikor van finanszírozási oldala, mikor jelent az effektíve casht a költségvetés számára, az másik kérdés, és amikor azt jelenti, akkor az meg is fog jelenni a költségvetési hiányban, az általunk benyújtott javaslat szerint is, ahogy egyébként a normális elszámolási rendek minden alkalommal működnek.

Ugyancsak szeretnék kitérni arra, hogy a költségvetés elfogadási szabályainál - ez a november 15. - csendben hívom fel a figyelmüket arra, hogy a nemzetközi költségvetési sztenderdek értelmében egy parlament általában - és ettől a magyar gyakorlat eltér - el sem szokta kezdeni tárgyalni a költségvetés kiadási oldalát, amíg nem fix a bevételi oldala, tehát amíg nem fogadta el az adótörvényeket a parlament. Ezeket a hatályos jogszabályok alapján a magyar parlamentnek november 15-éig kell elfogadni.

Tehát ha a nemzetközi sztenderdekhez igazodnánk, akkor a magyar parlament a kiadási oldal tárgyalását csak november 15-e után kezdhetné meg. Ehhez képest mi azt mondjuk, hogy ilyenre csak egy alkalommal kerüljön sor, nevezetesen: a választások évében. Egyébként megjegyzem képviselőtársaimnak, én már ültem itt a parlamentben költségvetési szavazáskor december 23-án éjszaka, volt erre példa. Tehát ha ehhez képest nézi, egyáltalán nem kizárt, hogy mondjuk, december 22-éig ülésezik egy parlament, akkor a november 15. és december 22. között nem három, hanem több mint öt hét telik el ebben a formában. Ne felejtse el, ez csak a választások évére vonatkozó rendkívüli szabály egyébiránt, bár fenntartom azt, hogy azt gondolom, nem érdemes egy költségvetés kiadási oldalát tárgyalni, amíg egyébként a bevételi oldalát száz százalékig nem ismerjük meg. Elvégre, ha az egyik módosításra kerül, akkor a másikat is át kell írni menet közben.

Az a bizonyos szigorú szabály, aminek önök a fellazításáról beszélnek, egyébként nagyon érdekes módon a költségvetés elsődleges egyenlegére vonatkozott - mivel láttam, hogy képviselőtársam felolvasta a - gondolom - szakértői hozzászólást, én kicsit többet foglalkoztam annak idején államháztartási pénzügyekkel -, arra azért szeretném felhívni a figyelmét, hogy az elsődleges egyenleg azt jelenti, hogy a költségvetés deficitjét megtisztítjuk a kamatkiadásoktól. Most önmagában az elég súlyos probléma, és az elsődleges egyenleg változását hozhatja magával, hogyha mondjuk, a kamatkiadások árfolyammozgás miatt változnak. Hogyha így veszem, bár szerencsére a magyar költségvetésen belül - ezt meg Józsa alelnök úrnak mondom - mindössze 30 százalék az államháztartásban a devizaalapú adósság - szerencsére, ennél lehetne több is -, ez azzal jár együtt, de még ezen belül is egy jelentősebb árfolyammozgás önmagában előidézhetne pótköltségvetést, holott ez szerintem senkinek nem volt szándékában.

Azt gondolom, éppen ezért az a szabály, amit erre nézve beiktattak, nem értelmezhető, és arra azért szeretném felhívni főleg LMP-s képviselőtársaim figyelmét, hogy azért ne úgy tekintsék az előző kormányzatot, az MSZP-SZDSZ koalícióját, mint akik olyan nagyon akarták volna ezeket a szabályokat betartani. Ezeket a nagyon szép, tankönyvszerű szabályokat megfogalmazták, a következő kormány számára. Mert ha tényleg be akarták volna ezeket tartatni, akkor a 2008 végi elfogadásnál 2009. január 1-jével életbe léptették volna, de nem léptették életbe. Egyébként megjegyzem, hogy ha életbe léptették volna, akkor a Bajnai-féle csomagot május-júniusban a parlament nem tudta volna úgy lezavarni, ahogy egyébként lezavarta, sokkal hosszabb időt vett volna igénybe annak a tárgyalása.

És ha egyébként olyan nagyon nagyszerű állapotban lett volna a költségvetés, tisztelt képviselőtársaim, most, amikor átvettük a kormányrudat, akkor, azt gondolom, nem lett volna szükség a miniszterelnök úr gazdasági akciótervére, nem kellett volna 29 pontban a bevételek és a kiadások módosításával is tenni azért, hogy a megfogalmazott hiánycél egyáltalán tartható legyen. (Göndör István közbeszól.) Főleg azért, mert - tisztelt képviselőtársaim - május 31-éig a jelenlegi költségvetés a költségvetési hiánycél 85 százalékát szépen, lazán teljesítette. (Dr. Józsa István: A második félévben jönnek a bevételek.) A második félévben nem jönnek bevételek alapvetően, azok az első félévben ugyanúgy jönnek, mint a második félévben. Ezt az a tény is jól mutatta, Józsa alelnök úr, hogy 2008-ban, mondjuk, az első féléves - és akkor nem május 31-éig, június 30-áig - költségvetés a hiányának 85 százalékát, 2009-ben meg körülbelül a 65 százalékát teljesítette.

(23.50)

Ehhez képest úgy tűnik, hogy az örökség, amit hagytak, rosszabb, mint 2008-ban meg 2009-ben volt, amikor önök is szükségesnek látták egyébként a költségvetést korrigálni. Én tehát azt gondolom, hogy józan és egyébként átlátható szabályokat hoztunk ide, amelyek ráadásul a mozgásteret nem úgy bővítik, ahogy ez itt elhangzott, hiszen valójában a parlamentnek nem a pótköltségvetés erejéig - az már egy rendkívüli szabály -, hanem az általános költségvetés-módosítás a kiadási főösszeg 2,5 százalékára terjed ki, akkor már a parlament látja a mozgásteret. Ez egyébként a GDP-ben ma mérten körülbelül 1 százalékos mozgásteret jelent.

Én tehát azt gondolom, hogy ezen belül egy kormánynak ilyen típusú mozgásteret adni egyébként teljesen normális. Felhívnám a figyelmüket arra, hogy még az egyébként szigorúbban működő önkormányzati költségvetéseknél is rendszerint ekkora mozgásteret bőven szoktak hagyni. Azt gondolom, hogy éppen azért ezek a szabályok, amiket beterjesztünk, nemcsak hogy működőképesek, hanem egyébként megfelelnek a nemzetközi sztenderdeknek.

A Költségvetési Tanács, amikor kritikát fogalmazott meg, kicsit elméleti alapon kiindulva egyébként olyan szabályokat fogalmazott meg, amelyek példátlanul szigorúak lennének, és Európa legtöbb országában nem alkalmazzák őket. Itt az elméleti szakember és a gyakorlati végrehajtással foglalkozó - azt is mondhatnám, akár az államigazgatásban ülő - szakember közötti vitáról van szó.

Azt hiszem, hogy egy olyan gazdasági válsághelyzetben, amilyen ma a világban és Európában van, igenis szükség van arra, hogy legyen gyors reagálási képessége egy kormányzatnak a költségvetés területén, és legyen egy gyorsabb eljárási rendje a parlamentnek, ha a költségvetéshez hozzá kell nyúlni. Mi ezeket biztosítjuk a magunk részéről, és azt gondolom, hogy ezzel egyébként továbbra is egy átlátható költségvetést teremtünk meg, tiszteletben tartva a Költségvetési Tanács véleményét, akiknek viszont az én meggyőződésem szerint az a feladatuk, hogy az aktuális költségvetés problémáira hívják fel a figyelmet számok szintjén, és ne a költségvetés eljárási rendjével foglalkozzanak, mert a költségvetés eljárási rendje ahány országban, egyébként annyiféleképpen alakul. Ezt az a tény is jól mutatja, hogy az Európai Unió az Eurostat keretében ebben engedi a legnagyobb szabadságot a tagállamoknak. Sokkal nagyobb szigorúságot ír elő a bevételek oldalán, sokkal nagyobb szigorúságot ír elő több elszámolási kérdésben. Ebben viszont elég nagy szabadságot enged, talán nem véletlenül. Ennek a szigorítása egyébként még az elmúlt hónapok beszélgetéseiben sem merült fel az Európai Unió vezetői között.

Azt gondolom, hogy a kritikák és a félelmek elméleti oldalról talán jogosak, de azt gondolom, gyakorlati oldalról nem megalapozottak. Ezért még egyszer kérném képviselőtársaimat, reménykedem abban, hogy esetleg a kormánypárti frakciókon kívül az ellenzék soraiban is lesznek olyan képviselők, akik támogatni fogják ennek az államháztartási törvényjavaslatnak az elfogadását.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)