Felszólalás adatai

MESTERHÁZY ATTILA ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő urak! Ahogy többször is elhangzik folyamatosan, a sajtóinterjúkban, mindenhol, azt gondolom, ebben a politikai pártok nem különböznek egymástól, mindenki azt mondja, hogy minden gyermek érték, minden gyermek egyfajta kis gyöngyszem, egyfajta gyémánt, amit csiszolni kell, óvni, védeni, segíteni. Ezt gondoljuk mi is erről a kérdésről, és ezért hozza a kormány azokat az intézkedéseket, amelyekről kollégáim már beszéltek, és amelyekről képviselőtársaim is fognak pár szót mondani.

A célunk az ezekkel az intézkedésekkel, hogy amikor megszületik egy gyermek, de dőljön el megszületésének pillanatában az, hogy milyen jövője lesz, milyen karrierje lesz, hanem lehetősége legyen arra az esélyegyenlőség jegyében, hogy a benne rejlő lehetőségeket, képességeket maximálisan ki tudja bontakoztatni. Kitörési pontokat szeretnénk adni a családoknak és a gyermekeknek, hogy ne termelődjön újjá a szegénység, hogy egy gyermek magasabb, szebb, jobb karriert, jobb életminőséget tudjon magának létrehozni, mint amit a szülei az életükben el tudtak érni.

Mi azt gondoljuk, hogy a gyermekek nem társadalmi problémák. Nem arról szól a kormány intézkedése, hogy társadalmi problémaként kezeli a gyermekeket, a fiatalok kérdését, amit egyszerűen meg kell oldani, hanem sokkal inkább erőforrásként tekintünk a gyermekekre, a fiatalokra, mégpedig mint olyan erőforrásra, amely segítséget nyújthat a társadalomnak, hogy a globális kor kihívásaira megfelelő válaszokat tudjunk adni.

Gyermekek és fiatalok számára természetesen a legfontosabb négy terület közül az első a versenyképes tudás megszerzése, hiszen ezzel tudjuk felvértezni őket a globális kor kihívásai ellen, ezzel tudjuk egyénileg versenyképessé tenni őket a mai változó világban. Aztán nagyon fontos a munkahely, hiszen látnunk kell azt, hogy a fiatalok életében ma már nem működik az, ami nagyszüleink idejében működött, hogy akár egy munkahelyen el tudják tölteni az egész életüket, és egy megfelelő karriert tudnak a maguk számára biztosítani, hanem szükség van arra, hogy váltsanak, hogy folyamatosan képezzék magukat. Erről szól az Európai Unió élethosszig tartó tanulás programja.

Aztán nagyon fontos a lakás megszerzése, ezen belül is az első lakás megszerzése, hiszen utána már tudnak építkezni, van alapjuk, amire a fiatalok építkezni tudnak, és tovább tudnak lépni. A negyedik probléma természetesen, amiben segítségre szorulnak, a családalapítás kérdése, hiszen ahogy egyre több fiatalnak lehetősége van a felsőoktatásban részt venni, úgy tolódik ki a gyermekvállalási kedv is. Hiszen mindenki először elvégzi az egyetemet, utána szeretne egy kis szakmai karriert építeni, és csak utána gondolkodnak azon, hogy családalapításba fogjanak. Ez egy általános tendencia a világon mindenhol, de ösztönöznünk kell a gyermekeket, fiatalokat arra, hogy vállaljanak gyermeket, vágjanak bele ebbe a nagy és kiváló kalandba.

A cél az, hogy olyan intelligens társadalom jöjjön létre, amelyben a fiatalok aktív állampolgárként, alternatívában gondolkodó állampolgárokként nőnek fel, és amelyben képesek megvalósítani azokat az álmaikat, céljaikat, amelyeket kitűztek saját maguk számára, amelyben egy olyan új életminőségre van lehetőségük a fiataloknak, ahol a szüleiknél jobb életet tudnak maguknak, utána a saját gyermekeiknek is biztosítani. Természetesen nagy a kihívás, hiszen Magyarországon a felső és az alsó 10 százalék közötti különbség az elmúlt 10-15 évben több mint tízszeresre változott, és ez nagyon rövid időn belül hatalmas szakadékot okozott a magyar társadalomban. Ennek Nyugat-Európában, az Európai Unió országai között körülbelül hétszeres az átlaga, és sokkal hosszabb idő alatt alakult ki ez a szakadék. Tehát folyamatosan arra kell törekedjünk, hogy ezt a szakadékot csökkentsük, egy hidat verjünk e fölé a szakadék fölé.

A kormány számos programmal próbál segíteni, erről szól a kormány száz lépés programja, amely, ha egy mondatba kellene sűríteni, arról szól, hogy több felelősséget várunk el fenn, és több lehetőséget szeretnénk adni azoknak, akik lent vannak, hogy ezáltal ezeknek a programoknak a segítségével előrébb tudjunk jutni. Engedjék meg, hogy az életminőség mellé még egy gondolatot hozzátegyek, az egzisztenciális értékeken túl, ez az aktív állampolgárság, a részvétel lehetősége, amiről már szóltam. A minisztériumban nagyon nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a fiataloknak legyen lehetőségük részt venni a róluk szóló döntések meghozatalában, mert azt gondoljuk, hogy így lehet őket arra nevelni, hogy valóban az alternatívákat lássák, és valóban aktív, a demokráciában nélkülözhetetlen aktív állampolgárként vegyenek részt.

Nagyon fontos az is, sokszor elhangzik az ellenzék részéről az, hogy mi hadat üzentünk a fiataloknak, a gyermekeknek, a mostani programjuk címe is egy kicsit politikai szlogenszerű. Szeretném az ellenzéki képviselők figyelmébe ajánlani azt a kutatást, amit 2000-ben és 2004-ben vett föl a kormányzat. 2000-ben még nem mi vettük fel, most viszont igen. Ez alatt a négy év alatt a 15-29 év közötti korosztálynak a saját élethelyzetéről való benyomása pozitívan változott, megduplázódott azok száma, akik pozitívan értékelik saját jövőjüket. Tehát azt a pesszimista képet, amit önök sugároznak és próbálnak sulykolni a társadalomba, nem osztják a 15-29 év közötti fiatalok. Ezért arra kérném önöket, egy Sir Charles Higham idézettel hadd zárjam a mondatomat, ami úgy hangzik, és ez talán a mai vitanap mottója lehet: 90 százalékban egyformák vagyunk, 10 százalékban vagyunk csak különbözőek, és amikor bírálunk, elfeledkezünk erről, és mindig csak a 10 százalékra koncentrálunk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)