Készült: 2024.04.26.01:58:23 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

7. ülésnap (2002.06.11.), 204. felszólalás
Felszólaló Dr. Balsai István (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:42


Felszólalások:  Előző  204  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az a megtiszteltetés ért, hogy nagyon röviddel ezelőtt képviselőcsoportunk engem bízott meg ennek a törvényjavaslatnak a vezérszónoklata ügyében a felszólalással, első dolgom természetesen a javaslat bizottsági jegyzőkönyvének az áttanulmányozása mellett az volt, hogy eszembe jutván valami, elővegyem a nemzeti középnek nevezett kormány programját. Valami nem hagyott nyugodtan, és elővettem ezt a kormányprogramot, nem azért, mintha olyan régen vitatkoztunk volna róla, de muszáj volt megnéznem az úgynevezett demokráciacsomaggal foglalkozó fejezeteknek egyik lényeges, a jogalkotással kapcsolatos részét - mint jogászember, elsősorban ebben voltam érdekelt -, és nem csalódtam. Azt olvastam benne, amit először is, amikor az új kormány programját vitattuk.

Itt nagyon sok érv elhangzott a kormánypárti képviselők és a kormány leendő tagjainak szájából annak érdekében - és örülök, hogy itt van az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára -, hogy úgymond visszaállítsuk a parlament tekintélyét, úgymond felszámoljuk a hektikus jogalkotást. Ezt a szót azért idézem szó szerint, mert viszonylag szokatlan egy kormányprogramban a hektikus szó használata, de nagyon kifejező, legalábbis a szándék.

 

 

(15.30)

 

Tehát föl kell számolni az olyanfajta jogalkotást, amely nem felel meg a jogalkotással szemben előírt követelményeknek, nevezetesen nem felel meg történetesen a munka világát és egy egész jogág alapvető kódexét jelentő munka törvénykönyve nem jelentéktelen terjedelmű felülvizsgálatának, az ezzel kapcsolatos elvárásoknak.

Azt is olvastam ebben a "demokráciacsomag" című fejezetben, hogy nemcsak visszaállítják a parlament tekintélyét, nemcsak vállalja a felelős magyar kormány ezeknek az ügyeknek a jogállami módon, egyébként a szerintük megsérült jogállam helyreállításának egyik gyógymódjaként a jogszabály által előírt formák betartását, hanem hatásvizsgálatokat is fog végezni. Ez nagyon sok helyen van ebben a kormányprogramban. Van vagy két hete, három hete, hogy erről itt beszélgettünk. Emlékszem, Vastagh Pál volt igazságügy-miniszter úr - talán ennek a fejezetnek az egyik szerzője - milyen jelentős időt szánt annak bebizonyítására és a mi meggyőzésünkre, hogy nem lehet csak úgy jogszabályokat ide bezúdítani és a parlament tekintélyét aláásva anélkül megvitatni akár kormánypárti, akár ellenzéki képviselőtársaim által, hogy ne tegyék mellé a hatásvizsgálatokat. Egyébként nem azért mondom, tisztelt képviselőtársaim, egyetlenegy ma és holnap és az előző héten tárgyalt törvényjavaslat kapcsán én még nem láttam ilyen hatásvizsgálatot. Lehet, hogy önök kaptak; én, bár frakcióvezető vagyok, nem találkoztam ilyennel. Az ezt követően tárgyalásra kerülő, nem kismértékben, szintén nem csekély beavatkozást jelentő törvénymódosításokhoz sem mellékeltek, de azt legalább a kormány terjesztette elő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tényleg őszintén mondom, sajnálatosnak kell minősítenem azt, hogy az újonnan hivatalba lépett kormány nem vállalta föl azt az egyébként programjában vállalt kötelezettséget, hogy egy olyan jelentős, az egész társadalmat - ahogy mondani szokták a szakemberek -, a munka világát alapvetően érintő, kódex jellegű törvénynek a módosításával kapcsolatos, már sokak, az előttem szólók által hivatkozott egyeztetési kötelezettségét és a kormány felelősségét magában foglaló jogalkotási eljárás kereteit ne lépje túl, ne engedjen másfajta utat egy direkt politikai kampány jellegű jogalkotásnak. Mert éppen nem én, ezt Filló Pál mondotta az imént mint vezető előterjesztő, hogy most engedjük meg, hogy egy kicsit politizáljon. Köszönöm szépen, hogy segített nekem a mostani felszólaláshoz érveket gyártani ahhoz, hogy mit nem szabad megengedni, kedves előterjesztő Filló Pál képviselőtársam, egy ilyen jelentős kódex felülvizsgálata során.

Természetesen én azt megértem, és erre is volt már itt hivatkozás, hogy alig megszáradván a tinta a kormány kinevezési okmányain, a miniszterek, államtitkárok, politikai államtitkárok és más vezetők kinevezési okmányain, sürgősen hozzáláttak ahhoz, hogy az MSZP választási kampányában megkapott szakszervezeti támogatást valóban megfizessék. Az a kérdés, hogy ez megfelelő és valóban az általános indoklásban foglalt céloknak megfelelő forma lesz-e, vagy nem lenne-e jobb - ahogy ezt majd én is indítványozni fogom, ahogy erre Őry Csaba képviselő úr hivatkozott - a kormánynak, a felelős kormánynak, amely az itt ülő képviselők többségének bizalmát megkapta, visszakérni ezt a javaslatot. Vagy megkérni az előterjesztőket, hogy a szándékokkal egyetértve, a valóban szükséges egyeztetések után és az érdekeltek - a munkaadók, munkavállalók, nemcsak a szakszervezetek által képviselt része, hanem a jóval nagyobb többséget jelentő üzemi tanácsok és egyéb szerveződések - előtt a szokásos és rendes módon megvitatva, ezt valóban felelősséggel elő lehessen terjeszteni.

Azt is sajnálatosnak tekintem, hogy áttanulmányozva a bizottsági jegyzőkönyvet, ha jól emlékszem, Csizmár államtitkár úr azt mondotta, amikor ezt firtatták a jelenleg ellenzékben politizáló képviselők - akik úgy tűnik, felelősebben álltak ehhez a kérdéshez hozzá -, hogy miért nem segít, miért nincsen a kormánynak ezzel kapcsolatban beadványa vagy bármilyen, a parlament elé terjesztett anyaga, ha a jegyzőkönyvet jól idézem, azt mondta az államtitkár úr, hogy az Orbán-kormány szerinte szétverte a munkaügyi tárcát. Nem szeretném ezeket a dolgokat idehozni; más is mondta már, hogy a bizottsági vitát, amelynek csak olvasója voltam, nem résztvevője, ne hozzuk ide, mert nem volt épületes. Valóban nem volt épületes egy politikai államtitkártól egy ilyen megállapítás, hiszen a kormányzás struktúráját illetően lehetnek eltérő vélemények. Önök is átalakították a kormányt, az előző kormánynak is megvolt az elképzelése, hogy hol kell a foglalkoztatási kérdéseket kezelni. Ezen az elképzelésén változtatott is az előző kormány, de semmit nem vert szét. Erről Őry Csaba volt államtitkár úr felszólalása, azt hiszem, világos és kronologikus áttekintést adott, és valószínűleg lesznek még ilyen felszólalások.

Szeretném a tisztelt előterjesztőket egy dologról megnyugtatni. Ne értsék félre a szavaimat! Én nem kívánom kétségbe vonni a képviselők azon alkotmányos jogát, ami a törvényjavaslatok előterjesztésére vonatkozik, és azt sem kívánom kétségbe vonni, hogy a képviselők által kidolgozott javaslatok mögött van szakmai munka általában. Azt azonban őszintén mondom - én, aki most már tizenharmadik éve vagyok tagja a Magyar Országgyűlésnek a választók bizalmából -, én még nem láttam, nem emlékszem olyan nagy terjedelmű módosításra, amelyet képviselők csoportja egy kódexszel kapcsolatban adott be, egy ágazat alapvető törvényével kapcsolatban. Nem emlékszem erre. Kérem, ha valaki majd a vitában felfrissíti az én rossz emlékezetemet, azt örömmel veszem, de sem a polgári törvénykönyvhöz, sem a büntető törvénykönyvhöz nagy terjedelmű képviselői módosítást akkor, amikor van kormány, hangsúlyozom: van kormány, hiszen néhány tagja most is megtisztel minket; éppen a szaktárca nem képviselteti magát most az ülésteremben, de biztosan, ahogy én... (Csizmár Gábor felemeli a kezét hátul, a képviselői üléshelyén ülve.) - itt, a miniszteri padsorban, a felelős helyeken, úgy értettem -, ahogy én meg tudtam nézni a jegyzőkönyveket, nyilván meg fogják ők is nézni. Tehát erre én nem találtam példát, az én ismereteim és emlékeim erre nem találtak példát.

Természetesen, ahogy ez már itt elhangzott, mi is alapvetően kifogásoljuk azt, hogy a bizottsági vitában az előterjesztők által hivatkozott egyeztetés - nem vonva kétségbe, hogy volt, akikkel egyeztettek - a töredékét képviseli a versenyszférában dolgozó munkavállalóknak. Ez itt elhangzott és el fog majd még hangzani. Emlékszem, a bizottságban Sümeghy úr világossá tette, hogy hol van már az a világ, tisztelt képviselőtársaim, amikor a szervezett dolgozók tömegei szakszervezetbe tömörülve álltak szemben az akkori munkáltatókkal, akiket már munkaadóknak mondunk, mert a munkaadók, mint tudjuk, 80 százalékban nagyon kis- és nem nagyhatalmú, nem - hogy mondjam... - rosszízűen tőkés érdekeket tartanak szem előtt, hanem ugyanolyan részesei a magyar valóságnak, a könnyebben vagy nehezebben boldogulásnak, ahogyan az általuk foglalkoztatott munkavállalók. Nos, hol van már az a világ, hogy azt a szakszervezeti tisztségviselői réteget segítsük olyan kedvezményekhez, amelyik - nyugodtan kimondom - nem biztos, hogy alkotmányos?! Hol van a szerződési szabadság? Hol van a felek egyenjogúsága abban a megoldásban, amelyet önök vissza kívánnak állítani, hogy tudniillik az egyéb infrastruktúra biztosításán túlmenően - helyiséget, bérleti díjat, telefont, telekommunikációs költséget, postaköltséget meghaladóan - még ingyenes banki szolgáltatást is végezzenek?! Nevezetesen - erre már volt utalás a kisebbségi vélemény előadójától -, hogy ők legyenek kötelesek levonni és átutalni a szakszervezet számlájára azt a pénzt, amelynek a felhasználására semmiféle szankció vagy garancia sincsen. Mert az is érdekes dolog a munka világának jogi szabályozását illetően, hogy amíg a cégvezetést saját vagyonának a kockázatával anyagi kötelezettségek terhelik a hatékony és a foglalkoztatás szempontjait is magában foglaló jogszerű gazdálkodásra, addig a szakszervezetekkel szemben egyetlenegy ilyen akadémikus elvárás van: a jogok jóhiszemű gyakorlása.

 

 

(15.40)

 

Hogy aztán ezen jogaikat vajon jóhiszeműen gyakorolják-e vagy nem, erre már nincs jogi szabályozás.

Én tisztelettel adózom minden törekvésnek, amely azt kívánja, hogy a magyar érdek-képviseleti szervezetek által képviseltek valódi érdekei ne sérüljenek. Azt azonban határozottan visszautasítom, és az előttem elhangzó, nagyon demagóg felszólalásokkal szemben állítom, hogy valóban nem történt olyan alkotmányellenes szabályozás az éppen egy évvel ezelőtt hatályba lépett szabályozás kapcsán, amely indokolná, hogy most megismételjük azt, ami már benne van a szabályozásban - benne van a pihenőnap, benne van a vasárnap. Ennek a törvénynek az elfogadása után sem fognak mások dolgozni vasárnap, és ugyanazok fognak dolgozni vasárnap, akik most is dolgoznak vasárnap. Tehát kár port hinteni bárkinek is a szemébe, tisztelt képviselőtársaim.

Önök Alkotmánybírósághoz fordultak ugyebár, az Alkotmánybíróság megvizsgálta, és hogy, hogy nem, alkotmányosnak találta a szabályozást. Önök rendkívül demagóg és igaztalan vádakkal illették az akkori jogi szabályozást, mint hallották és fogják majd még hallani, ezek nemcsak önkéntes elképzelései voltak a korábbi kormánynak, amely becsületes egyeztetés alapján jutott arra az álláspontra, ahova jutott, hanem ezek olyan elvárások voltak, amelyekkel szembe kell nézni mindenkinek, a jelenlegi kormánynak is. Sajnálom, hogy nem nézett szembe, eddig legalábbis nem nézett szembe, mert különben nem a 19 képviselő indítványát tárgyalnánk, hanem a kormány felelősségével járó előterjesztést.

Én úgy gondolom, hogy nem az egyensúly helyreállításáról van szó ebben a többszereplős munka világában, pontosan annak az egyensúlynak a megbontásáról van szó, tisztelt képviselőtársaim, akik előterjesztették a javaslatot; ha gondosan mérlegelik azt az egyensúlyi helyzetet, amelyet a hosszadalmas, valóban rendkívül hosszú, másfél éves előkészítést követően benyújtott, hosszasan megtárgyalt és alkotmányosan felülvizsgált és alkotmányosnak talált törvény kialakított, ennek az egyensúlynak, mármint hogy a dolgozókat a részvételi jog alapján az üzem, a vállalat, a cég döntéseiben olyan részvételi jogok illetnek meg, amelyeket önök most elvonnak az üzemi tanácsoktól és az üzemi megbízottaktól, és átadják a fél évszázaddal ezelőtti munkaügyi kapcsolatelképzeléseken alapuló szakszervezeti szférának. Önök megnövelik a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményét, sőt kötelezővé teszik a fel nem használt kedvezmény kifizetését, amely természetesen levonás alapján a cég működési költségeit fogja növelni, holott ezzel a költséggel, gondolom, jóléti intézkedéseket vagy éppen béremelést is bevezethetnének.

Ezek azok a főbb szempontok, tisztelt előterjesztő képviselőtársaim, amelyek miatt a Magyar Demokrata Fórum nem fogja támogatni a javaslatukat.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  204  Következő    Ülésnap adatai