Felszólalás adatai

SIMON GÁBOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretném ugyanazt a vitát itt a plenáris ülésen lejátszani, amit a bizottsági ülésen megtettünk, mégis úgy látom, hogy egy módon, egy pontban a képviselő asszony arra késztet, hogy egy dologra reagáljak.

Ez pedig az, amit a bizottsági ülésen is elmondtunk, hogy a bizottsági ülés nyilvános, a bizottsági ülés jegyzőkönyveit mind a munkaadói, mind a munkavállalói szervezetek képviselői megtekinthetik, és mi igyekezni fogunk, hogy meg is tekintsék, hiszen itt több százezer főt magában foglaló szervezetekről, társadalmi szervezetekről van szó. Szerintem méltatlan, hogyha ezeket a társadalmi szervezeteket mi politikai célból minősítjük.

(14.50)

Ezért is mondom azt, hogy sajátos módon különleges helyzet alakult ki a Magyar Szocialista Párt száznapos programja kapcsán, amikor is képviselői indítványra ilyen gyorsan szerettük volna a parlament plenáris ülése elé terjeszteni, általános vitára bocsátani a munka törvénykönyve módosítását.

Most megerősödött bennem az a tény, szocialista képviselőként: jó, hogy így cselekedtünk, jó, hogy képviselői indítvánnyal már itt van a plenáris ülésen, és lefolytathatjuk azt a vitát, amelynek eredményeként módosítani fogjuk a munka törvénykönyvét. Azért módosítjuk, mert szeretnénk azt az egyensúlyt, amely kialakult a munka világában, a helyére billenteni, szeretnénk a munkavállalók számára a kiszolgáltatottságot csökkenteni. Sajnos, súlyos és halasztást nem tűrő feladatok vannak a munka világában, amelyek megoldása mindannyiunk véleménye szerint alapvető társadalmi és gazdasági igény. Megtorpant a munkanélküliség csökkenése, ugyanakkor csökken a foglalkoztatottak száma, nagy területi egyenlőtlenség jellemzi a munkaerőpiacot.

Köztudott, hogy egy átlagos magyar munkavállaló gazdasági teljesítménye fele az unióbeli társáénak, miközben éves szinten kétszáz órával többet dolgozik. A bérek tekintetében ez abszolút értékben hat-nyolcszoros elmaradást jelent, ami a vásárlóértéken folyamatos leszakadással párosul. Tehát az a javaslat, amit mi tettünk, sajnos társadalmilag-gazdaságilag beágyazott.

A munka törvénykönyve, a korábbi módosításnak köszönhetően, egyoldalú szabályozást valósított meg; az érdekképviseletek számára nem adottak a feltételek a feladatok maradéktalan végrehajtásához; a munkaügyi ellenőrzés a teljes munkáltatói kör töredékének ellenőrzésére képes. Úgy robog a piacgazdaság, kedves képviselőtársaim, hogy közben a szociális dimenzió lemarad, a szegények szegényebbek, a gazdagok gazdagabbak lesznek. Ez az a helyzet, amelyet a nemzeti közép kormánya, a demokratikus koalíció az Orbán-kormánytól örökölt. Ez az a helyzet, ami bennünket arra indított, hogy minél gyorsabban, minél határozottabban előterjesszük ezt a törvénymódosítást.

Az új helyzetben nemcsak a kormány, de minden politikai erő felelőssége felmerül. A szociáldemokrata gondolkodás egyik alappillére a munkavállalói jogok biztosítása és az érdekképviseletek hatékony működésének az elősegítése, ezért tartottuk szükségesnek, hogy ezt a lépéssorozatot ilyen gyorsan megtegyük. Egyébként ennek szimbolikus jelentősége is van, hogy parlamenti képviselők tették meg ezt a törvénymódosítást, hiszen ez azt fejezi ki, hogy a törekvések a társadalmi igényből eredeztethetők, azoknak az elvárásoknak a teljesítését jelentik, amelyek régóta napirenden vannak, amelyeket igen, mi a választások során a saját programunkban is megígértünk, s amelyeket valóra fogunk váltani.

A javaslat üzenet - ezt egyébként a miniszter úr is említette - arra, hogy nem feledkezünk meg egyetlenegy társadalmi csoportról sem. Nem hagyhatjuk, hogy a rendszerváltozás legnagyobb veszteseinek tekinthető, bérből és fizetésből élő alkalmazottak ne részesüljenek a gazdasági növekedésből adódó többletbevételből. Tehát végre kell hajtani azt a szociális fordulatot, amely iránti társadalmi igény tapintható. A javaslat méltán tekinthető véleményünk szerint a munka világában megbomlott egyensúly helyreállításában tett első lépésünknek. Célunk olyan szabályozás megalkotása, amely elsősorban a díjazást és a munkaidőt, valamint a szakszervezeti jogosítványokat érintő intézkedések révén újra méltányos jogi helyzetet teremt a munkaviszonyban álló és a dolgozó érdekképviseletek számára.

Az előttem szólók, többek között az előterjesztők nevében szóló Filló Pál képviselő, már részletesen beszéltek a törvénytervezet módosítandó pontjairól, én néhányra mégis utalnék, csak azért, hogy legyen utána az ellenzéki képviselőtársaimnak min vitatkozni. A javaslat megerősíti a szakszervezetek jogosítványrendszerét a jövőben, megerősíti a kollektív szerződésben való részvételük jogát, kibővül a véleményezési jogkörük, javul a munkavállalói érdek-képviseleti szerepük. A javaslat véleményünk és szándékunk szerint megerősíti a kollektív szerződéseket, ösztönözzük ezek elterjedését, ezzel is védve a munkavállalókat, mert igen, kedves képviselőtársaim, a Magyar Szocialista Párt képviselői számára fontosak a munkavállalói érdekek.

Visszaállítjuk a heti két pihenőnapot, melyek közül egynek vasárnapra kell esnie, érvényt szerzünk tehát a pihenés alkotmányban rögzített jogához, és szeretném hangsúlyozni ismételten, hogy a mi véleményünk szerint a vasárnap legyen a családoké. Visszaállítjuk a helyettesítési díj jogintézményét, érvényesítjük a többletmunkáért többletbér elvét, és folytathatnám, de ezt meg fogják tenni még képviselőtársaim a következő pillanatokban. Hogy mégis miért tesszük ezt? Számunkra stratégiai cél, hogy segítsük Magyarország európai uniós csatlakozását, segítsük a sikeres integrációt, s úgy véljük, hogy a sikeres csatlakozás érdekében ki kell alakítani a munka világában a konszenzuson alapuló együttműködés feltételeit, a munkahelyi kollektív tárgyalásoktól egészen az országos, háromoldalú érdekegyeztető tárgyalásig. E nélkül ugyanis nem képzelhető el az európai foglalkoztatási stratégia adaptálása, nem képzelhető el a foglalkoztatás bővülése, a foglalkoztatási feltételek javulása. Az érdekképviselet jogainak helyreállítása tehát, képviselő asszony, elemi feltétele az együttműködésünk kialakításának.

A javaslat döntő részben azonban a munkavállalók kiszolgáltatottságának csökkentéséről és helyzetük javításáról szól, a korábban jól működő jogintézmények és szabályok újbóli hatályba léptetéséről, az új foglalkoztatási helyzethez igazodó rendelkezések beépítéséről. Szemléletváltást tükröz, és támogatásra méltó ez a törekvés, mely szerint az Európai Unió irányelveiben megfogalmazódó elvárások nem a minimális szinten, hanem azt meghaladó mértékben kell hogy teljesüljenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat nem a munkavállalói oldal pozícióinak erősítéséről, hanem a korábban kivívott jogai helyreállításáról szól. S itt kell megjegyeznem, hogy aki az önálló indítványban kizárólag a munkavállalói érdekképviseletek megerősítését véli felfedezni, az vagy nem olvasta végig a törvényjavaslatot, vagy a szándéka másra irányult. Meg lehet kérdőjelezni egyébként a szakszervezetek létjogosultságát, de aki ezt teszi, az magát az érdekegyeztetést, a társadalmi párbeszéd intézményrendszerét, azokat az intézményeket kérdőjelezi meg, amelyek a mi véleményünk szerint a demokrácia, a társadalmi béke alapfeltételei.

Ennek tükrében érthető, hogy miért nem tudott az előző koalíció eredményeket felmutatni a társadalmi párbeszéd terén. Érhető, hogy miért marasztalták el hazánkat visszatérően az Unió országjelentései. Érthető, hogy miért nem kísérte konszenzus az egyes kormányzati döntések megszületését; és érthető az is, hogy miért az a fórum volt a munka világában a feszültségek fő forrása, amelynek a munkabéke megtartása, a konfliktusok kezelése lett volna a fő feladata. Olyan demokráciafelfogás érvényesült, amely ellehetetlenítette az együttműködést, kezdetben a szociális partnerek és a kormány, később a munkaadók és a munkavállalók között.

Tisztelt Képviselőtársaim! A munkavállalók jogait nem elég rögzíteni, azokat érvényesíteni is kell, éppen ezért fontosnak és szükségesnek tartjuk, hogy a munkaügyi érdekegyeztetés újból tartalommal töltődjön fel. Mindannyiunk közös érdeke, hogy ez a szemléletváltás bekövetkezzen, így a kormányzásban, a munkaügyi igazgatásban, a munka világában is. Szeretnénk, ha valós társadalmi párbeszéd alakulna ki mind a munkaadói, mind a munkavállalói szervezetek között. Olyan együttműködésen alapuló struktúrákat kell kialakítanunk, melyek segítségével eredményeket tudunk elérni a munkaerőpiacon és a munkahelyeken egyaránt. A javaslat egyébként, kedves képviselőtársaim, összhangban van az Unió irányelveivel; rendezettebb és méltányosabb viszonyokat teremt a munkahelyeken. Meggyőződésem, hogy az előttünk fekvő javaslat a munka törvénykönyvét teljessé teszi abból a szempontból, hogy mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak biztosítja az őt illető megbecsülést, így arányossá téve a két fél közötti erőviszonyokat.

Kedves Képviselőtársaim! Én arra tudom kérni önöket, hogy lelkiismeretükre bízva ezt a törvénytervezet-módosítást, támogassák, az általános vitában a hozzászólásukkal bocsássák útra, majd pedig a szavazásnál fogadják el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)