Felszólalás adatai

ELNÖK: Jó reggelt kívánok, tisztelt képviselőtársaim! Köszöntöm önöket a mai reggelen, valamennyi képviselőtársamat, a miniszter urat és természetesen mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai ülésnapunkat. Az Országgyűlés őszi ülésszakának 18. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Koppánné Kertész Margit jegyző asszony és Kapronczi Mihály jegyző úr lesz segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt rátérnénk mai első napirendi pontunk tárgyalására, tájékoztatom önöket, hogy a módosított napirendi ajánlás értelmében a terrorizmus elleni küzdelemről szóló törvényjavaslathoz a kapcsolódó módosító javaslatok benyújtási határideje a részletes vita lezárásáig tart. Ezeket az indítványokat az alkotmányügyi bizottság már ma délután megtárgyalja, annak érdekében, hogy a módosító javaslatokról a jövő heti ülésünkön dönthessen az Országgyűlés.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik a nemzeti földalapról, továbbá a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosítását kezdeményező, valamint a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatok együttes általános vitájának megkezdése. Az előterjesztéseket T/5262., T/5263. és T/5264. számokon kapták kézhez. Először megadom a szót Vonza András földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úrnak, a napirendi ajánlás szerint 40 perces időkeretben. Öné a szó, miniszter úr.

DR. VONZA ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az 1990 óta bekövetkezett alapvető és jelentős társadalmi, gazdasági változások egyike a magántulajdonra épülő piacgazdaság létrehozása. Ez a folyamat hazánk pótolhatatlan nemzeti kincsét, a termőföldet is érintette, aminek eredményeként a kárpótlási és a részarány-földkiadási eljárások során mintegy 2,5 millió természetes személy jutott termőföldtulajdonhoz.

Közismert tény, hogy a termőföld magánosítása elaprózódott birtokstruktúra kialakításához vezetett, ugyanis az új földtulajdonosok 80 százaléka 1 hektár vagy annál kisebb méretű földterülettel rendelkezik. A kisméretű, kedvezőtlen méretadottságú, esetleg több település határában elhelyezkedő földrészletek hatékony mezőgazdasági tevékenységre nem alkalmasak. Az új tulajdonosok egy része idős kora, képzettségének hiánya, távoli lakhelye miatt nem képes vagy nem kívánja maga művelni a földjét. A jelen helyzet nyomott földárakat eredményezett, és kedvez a spekulációs célú, valamint a külföldiek által történő, sokszor illegális földvásárlási törekvéseknek. A földtulajdon és a -használat jelentősen elszakadt egymástól, a 7,9 millió hektáros hazai termőterület közel felét haszonbérlők művelik.

A mezőgazdálkodásból élni kívánó magántulajdonosi réteg kialakulását és megerősödését a felsorolt tényezők alapvetően gátolják, késleltetik. A földpiac élénkítésében, a reális termőföldárak kialakításában, a termőföld gazdaságos hasznosításának előmozdításában nem nélkülözhető az állam fokozottabb szerepvállalása. A kormány birtokpolitikai célkitűzéseinek megvalósításához, a birtokszerkezet vidékfejlesztési célokkal összehangolt fejlesztéséhez, a piaci versenyben helytállni képes családi gazdaságok kialakulásának elősegítése érdekében szükség van olyan intézményes keret létrehozására, amely biztosítja az állami tulajdonú termőföldeknek a megjelölt célok érdekében történő felhasználását.

A javaslat szerint a már meglévő állami tulajdonú termőföldvagyon - kevés kivétellel - a nemzeti földalaphoz kerül, amely hatékony földkészlet-gazdálkodást valósít meg. A kezelt vagyontömeg időben és térben állandóan változó, mivel vásárlás útján további termőföldek kerülnek állami tulajdonba, majd ezeket a nemzeti földalap a birtokpolitikai céloknak megfelelő módon értékesíti, illetve haszonbérletbe adja, elősegítve a családi gazdaságok és a mezőgazdasági vállalkozók földhöz jutását, illetve a gyenge termőképességű területek más célú hasznosítását.

Tisztelt Ház! Hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti földalap földterületeinek vagyonkezelése és hasznosítása a kormány által meghatározott birtokpolitikai elvek szerint történik. A nemzeti földalap az Országgyűlés által elfogadott kormányprogram szerinti földbirtok-politika megvalósításának fontos eszköze. A birtokpolitikáért való kormányzati felelősség az alkotmány 34. § (1) bekezdés e) pontjából is következik, tehát az abból eredő állami feladatok meghatározása egyértelműen kormányzati kompetencia.

A javaslat értelmében a nemzeti földalap a kincstári vagyon azon része, amely felett a tulajdonosi jogokat nem a pénzügyminiszter, hanem a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter gyakorolja. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladatairól és hatásköréről szóló 155/1998. (IX.30.) számú kormányrendelet 4. § a) pontja szerint a miniszter gondoskodik a kormány gazdasági programjának ágazati megvalósításáról. Ebből következik, hogy a birtokpolitikáért, illetőleg annak végrehajtásáért a kormányzati felelősség a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert terheli. A miniszter kormányzati felelősségének akkor tud eleget tenni, ha az alkotmányos szabályokban meghatározott feladataihoz megfelelő eszközök állnak a rendelkezésére, ezért alkotmányjogi szempontból csak az a megfelelő, a kormányzati működést segítő megoldás, ha a miniszter a birtokpolitika alakításáért viselt felelősség mellett az ennek megvalósítására alkalmas eszközökkel is rendelkezik.

Az alkotmányos elvekből levezetett módon a nemzeti földalap vagyonkezelő szervezete nem a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, hanem a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által alapított nemzeti földalap közhasznú társaság lesz. A javaslat csak az alapvető rendelkezéseket tartalmazza, a nemzeti földalap közhasznú társaság részletes szervezeti és működési szabályait a miniszter hagyja jóvá. A közhasznú társaság törzstőkéjét, továbbá a szervezet kialakításával és feladatszerű működésével kapcsolatos fedezetet központi költségvetési előirányzat biztosítja. A nemzeti földalap közhasznú társaságnak nem lesz külön területi szervezete, a helyben adódó feladatait a megyei földművelésügyi hivatalok és a földhivatali szervezet közreműködésével látja el.

A javaslat szerint a törvény rendelkezéseinél fogva - ideértve a törvényben meghatározott jogügyleteket is - az alábbi termőföldterületek tartoznak a nemzeti földalap rendelkezési körébe:

a jelenleg is állami tulajdonban lévő termőföldek, az állami tulajdonban lévő erdőgazdasági részvénytársaságok vagyonkezelésébe adott erdők; továbbá

a védett és védelemre tervezett természeti területek kivételével az ÁPV Rt. által haszonbérletbe adott termőföldek a törvény erejénél fogva kerülnek át a nemzeti földalapba;

piacbefolyásolási szándékkal, illetve indokolt esetben állami elővásárlási jog gyakorlásával vásárolt földek, továbbá a revitalizációs céllal vásárolt rossz minőségű vagy kedvezőtlen adottságú termőföldek;

a vásárlással, illetve csereföldként a földalaphoz került, hasznosítatlan állapotú termőföldek, az állam részére felajánlott termőföldek;

a kárpótlási árverések után állami tulajdonban megmaradó termőföldek; továbbá

olyan rekultivált területek, például külfejtések, amelyek további termőföldként történő hasznosításáról a tulajdonos nem kíván gondoskodni; továbbá

olyan földek, amelyek kezelésével, hasznosításával a nemzeti földalap vagyonkezelő szervezetét megbízták; továbbá

egyéb úton az állam tulajdonába került termőföldek, például öröklés, a kárpótlásról szóló 1991. évi XXV. törvény alapján kártalanítás nélkül állami tulajdonba került, hasznosítatlan állapotú földek;

az 1999. évi XLIX. törvénnyel módosított 1993. évi II. törvény 6. §-ának (4) bekezdése szerinti földkiadások után az úgynevezett aranykorona-hiány pótlására megmaradt, illetve az egyik földalapba sem tartozó földek.

(8.10)

Ismeretes, hogy a jogszabályon alapuló elővásárlási jog a tulajdonossal szemben a tulajdonjogból folyó rendelkezési jog korlátozását jelenti. A rendelkezési jog korlátozásának viszont arányban kell állnia a korlátozással elérni kívánt céllal. Ezt több alkotmánybírósági határozat is megállapította.

Az előzőekben ismertetett birtokpolitikai célkitűzések megvalósításához nem nélkülözhető az állam fokozottabb szerepvállalása, ezért a termőföld tekintetében az államot megillető elővásárlási jog biztosítása elengedhetetlenül szükséges. A javaslat értelmében a termőföldről szóló törvényben meghatározott sorrend figyelembevételével a családi gazdálkodót, a közös háztartásban élő családtagot és a helyben lakót követően élhet csak a nemzeti földalap közhasznú társaság az elővásárlási jogával.

A termőföld tulajdonosa ingyenesen vagy ellenérték fejében felajánlhatja termőföldjét a nemzeti földalap számára. Az ingyenes felajánlás csak abban az esetben visszautasítandó, ha a különleges külterületi, azaz volt zártkerti földekre vonatkozik.

Az ellenérték fejében felajánlott termőföld visszautasítandó akkor is, ha a kért ellenérték a helyi önkormányzat által kiállított adó- és értékbizonyítványban meghatározott összeget meghaladja.

A nemzeti földalap közhasznú társaság vagyonnyilvántartást vezet a vagyongazdálkodási körébe tartozó földrészletekről, de nyilvántartja a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, természetvédelmi célú vagyonkezelésre szoruló földrészleteket is, továbbá közzéteszi az értékesítésre vagy haszonbérbe adásra szánt földrészletek jegyzékét. A hatékony mezőgazdasági művelésre kevéssé alkalmas, három hektárnál kisebb területű földrészletek összevonására tervet kell készítenie.

A javaslat szerint a nemzeti földalap rendeltetése a termőföld lehető legrövidebb időn belüli hasznosítása, amely eladással, illetve haszonbérbe adással történhet. A termőföld eladása az elővásárlásra jogosultak érdekében elsősorban az ő részvételükkel megtartott versenytárgyaláson történik. Ha ez eredménytelen, a termőföldet nyilvános árverésen kell értékesíteni.

E szabályok alól kivételt képeznek azok az esetek, amikor vonalas infrastrukturális létesítmények megvalósítása céljából történik a termőföld eladása. Az előzőekhez hasonlóan a haszonbérbe adásnál szintén érvényesülnie kell az elő-haszonbérletre jogosultak jogának. Kivételt tesz azonban a javaslat e szabály alól, amikor a haszonbérbe adás valamely állami feladat ellátása vagy közhasznú cél megvalósítása érdekében történik.

A versenytárgyalás, az árverés, valamint a haszonbérbe adásra vonatkozó pályázati felhívás részletes szabályait a miniszter által jóváhagyott szabályzat határozza meg, a javaslat csak a legalapvetőbb előírásokat fogalmazza meg.

A záró rendelkezések rögzítik azokat a határidőket, amelyek a különböző szabályzatok kiadására vonatkoznak. Ezek közül kiemelem, hogy a javaslat szerint a nemzeti földalap közhasznú társaság alapító okiratát a törvény hatálybalépésével egyidejűleg adja ki a miniszter. A javaslat felhatalmazza a kormányt a vagyonnyilvántartás, vagyonkezelés és hasznosítás részletes szabályainak rendeletben történő kiadására.

A javaslat hatályba léptető rendelkezést tartalmaz, és a rendelkezéseit összhangba hozza az egyéb jogszabályokkal, mindenekelőtt az államháztartási törvénnyel, amire a nemzeti földalapnak a kincstári vagyonon belüli elkülönítése miatt van szükség.

Tisztelt Ház! A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat szükségességét az alábbiakkal kívánom alátámasztani.

A földreform eddigi elmaradásának következménye az volt, hogy elenyésző élettérre szorult a családi gazdaság. A korábbi kormányzati politikának még csak napirendjére sem került - forráshiányra való hivatkozással - a főfoglalkozású mezőgazdasági dolgozók foglalkoztatása. A földprivatizáció, amely lényegében befejezettnek tekinthető, eltérő gazdasági-társadalmi helyzetű és teljesítőképességű, erősen megosztott népességcsoportokat juttatott földtulajdonhoz.

A fő választóvonal a mezőgazdaságban dolgozó, másfelől az azon kívüli földtulajdonosok között húzódik. Az utóbbi tulajdonosok nem rendelkeznek termelési tényezőkkel, a földet termelőeszközként nem képesek hasznosítani, ezért csupán a haszonbérlettel elérhető jövedelemszerzésre, illetőleg telekspekulációra törekednek. A termőföld a szűkös közgazdasági javakhoz tartozik, így a földpiac nem biztosíthatja a társadalom valamennyi tagjának feltétel nélküli és korlátlan mértékű földtulajdonszerzését, továbbá a tulajdonosi autonómiát követő független földhasznosítást.

A közérdek különböző biztosítékokat követel arra nézve, hogy a földhasználó a szűkösen rendelkezésre álló termelőeszközt hatékonyan, a saját érdekein túlmutató közcélokkal egyeztetve működtesse. A termőföld sajátos termelőeszköz jellege miatt az élelmiszer-termelő szerepét mint alapvető funkcióját csak úgy teljesítheti, ha az állam a földtulajdonszerzést és a földhasználatot alárendeli a közérdeknek.

A természetföldrajzi adottságaink és az azokra épülő földbirtokszerkezet csak akkor hasznosulhat a közösség javára, ha a birtokpolitika a földtulajdon és a földhasználat intézményeit egyaránt a hazai agrárnépesség és egyben a fenntartható fejlődés szolgálatába állítja. Az ésszerű földhasznosítás szempontjain túl az állami beavatkozásnak így az a célja is meghatározó, hogy elsődlegesen saját agrártermelőinek a földszükségleteit elégítse ki, továbbá megszilárdítsa a családi munkaerőn alapuló magángazdálkodást, mindezt úgy, hogy a szabályozás ne legyen ellentétes a piac szabadságával, és diszkriminatív módon ne szűkítsék le a potenciális földtulajdonosok körét.

Az agráringatlanok tulajdonára és egyéb jogcímeken történő használati viszonyaira alapjaiban a polgári jogi szabályozás az irányadó. A hazai földjog önvédelmi eszköztárának kialakítása érdekében szükséges a földtulajdoni viszonyok állami beavatkozással történő alakítása. A polgári jogi elemeknek ötvöződniük kell bizonyos speciális normákkal, amelyek egy jelentős része a tulajdon és a használati jog mértéke, valamint a jogosult kiválasztása terén bizonyos megkötéseket tartalmaz.

(8.20)

A termőföldtulajdon szerzését korlátozó rendelkezések kijátszására irányuló szerződések felszámolásának, valamint a semmis szerződések megállapításának hatékonyabb megvalósítása érdekében szükségesnek mutatkozott a termőföldről szóló törvény újraszabályozása. Ebből a helyzetből kiindulva a termőföldről szóló törvény módosítása a jelzett problémák megoldásának eszközeként szolgál.

Az ingatlan-nyilvántartással összhangban a termőföld fogalmi meghatározása pontosításra, illetve kiegészítésre került, a gyep helyett legelő, rét, továbbá a fásított terület művelési ágakkal.

A tanya fogalmát a jelenlegi törvényi szabályozás tágan határozza meg, így nemcsak a lakó- és gazdasági épület együttese, hanem esetleg csupán a gazdasági épület a hozzá tartozó földdel is tanyának minősülhet. A tanya fogalma meghatározásának a tulajdonszerzés szempontjából kiemelkedő jelentősége van, így a tanya kizárólag a lakó- és gazdasági épület, épületcsoport komplexumaként fogható fel. Ezért a törvényjavaslat a tanya fogalmánál a lakó- és gazdasági épület együttes meglétét határozza meg egyéb feltételek mellett. Az erdőbirtokossági társulatok eddig kivételt jelentettek a jogi személy földtulajdonszerzésének tilalma alól, amely gyakran a szerzési tilalom kijátszásához vezetett. A módosítási javaslat megszünteti az erdőbirtokossági társulat privilegizált helyzetét.

Meg kívánom jegyezni, hogy eredetileg sem volt indokolt az erdőbirtokossági társulat tulajdonszerzésének lehetővé tétele, hiszen a többi kivételezett jogi személy számára a törvény közfeladataikra tekintettel tette lehetővé a tulajdonszerzést, azonban az erdőbirtokossági társulat kifejezetten magáncélú jogi személy.

Tekintettel arra, hogy a földhivatali eljárásban széles körű bizonyítás felvételére nincs lehetőség, a földhivatal elsősorban az iratok alapján dönt, így alapvető szabály, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelensége miatt a kérelem elutasítására a földhivatal által csak akkor kerülhet sor, ha az okirat nyilvánvalóan érvénytelen.

A jelenlegi nyilvántartás alapján azonban teljeskörűen nem követhető nyomon, hogy a szerző fél által megszerzett termőföld területnagysága a törvényi korlátot meghaladja-e, így a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelemben nyilatkozattételi kötelezettség terhelné a szerződő felet arra vonatkozóan, hogy a tulajdonszerzése nem ütközik szerzési korlátokba. A földhivatal a nyilatkozat valóságtartalmát ellenőrizheti, ami a törvény vonatkozó rendelkezéseiből következik. A törvénybe ütköző szerződés vagy szerződési kikötés esetén az egész szerződés a törvény erejénél fogva érvénytelenné válik. A működő földpiac minimális feltételei közé tartozik a tulajdonjog gyakorlásának, a tulajdonnal való rendelkezésnek minimális korlátozása a közérdekkel összhangban, valamint a jogügyletek átláthatóságának megteremtése.

A családi gazdálkodás zavartalanságának, akadálytalanságának biztosítása, valamint a helyben lakó agrártermelők földszükségleteinek kielégítése, továbbá az egészséges birtokszerkezetek kialakításának elősegítése érdekében a termőföldet érintő elővásárlási, elő-haszonbérleti jog módosítása szükséges.

A nemzeti földalap útján az állam javára szóló elővásárlási jog alkotmányos határok közötti kedvezmény, mert nem a tulajdonhoz való jogot érinti, nem a tulajdon megszerzése tekintetében tesz különbséget az állam javára, hanem az elővásárlási jogok rangsorát állapítja meg. Így a nemzeti földalap működésével megmarad a gazdasági szempontú szabályozási koncepción belül. A birtoktagoltság felszámolása, a birtokrendezés méltányolható ok arra nézve, hogy az állam a fentiek szerint élhessen elővásárlási jogával.

A haszonbérelhető területnagyság módosítást igényelt, mert jelenleg diszkriminatív szabályozás érvényesül a magánszemélyek hátrányára. Ezért a javaslat egységesíti a haszonbérelhető termőföld területnagyságának, aranykorona-értékének felső határát. A javaslat módosítja a termőföld más célú hasznosításának eljárási rendjét is. Az egységes gyakorlat kialakítása érdekében az egy hektárnál nagyobb területű termőföld tekintetében kezdeményezett eljárásra különös illetékességi szabályt állapít meg.

A termőföldvédelmi járulék alóli mentességek köre két esettel bővül. Ha a termőföld-tulajdonos a törvény hatálya alá tartozó földön 400 négyzetmétert meg nem haladó területnagyságig beruházást végez, mentesül a földvédelmi járulék megfizetése alól.

A lakásépítés támogatása érdekében - a törvénymódosítási javaslatban meghatározott települések területén fekvő termőföldek kivételével - szintén járulékmentességet élvez a saját céljára történő lakásépítés, valamint az önkormányzati bérlakásépítés megvalósítása céljából történő más célú hasznosítás.

A törvénymódosítási javaslat szerint, ha a termőföld más célú hasznosítása során a beruházó személye elválik a termőföld tulajdonosától, a földhivatali engedélyhez, valamint az engedély nélküli más célú hasznosítás esetén az eredeti állapot helyreállításának kötelezettsége alóli felmentés megadásához a tulajdonos hozzájárulása szükséges. Ugyanis a tulajdonosnak a termőföldtulajdonával kapcsolatos rendelkezési joga ebben az esetben sem sérülhet.

Tisztelt Ház! Figyelembe véve azt, hogy a termőföldtulajdon szerzését korlátozó rendelkezések kijátszására irányuló szerződések feltárása, felszámolása tekintetében nem jelentéktelen a földhasználati nyilvántartási rendszer szerepe, ezért a földhasználati nyilvántartásnak egységesen, területi határ nélkül valamennyi termőföldre ki kell terjednie, valamint naprakésznek kell lennie.

A javaslat kiegészíti a végrehajtási rendeletek kiadására vonatkozó felhatalmazó rendelkezést az elővásárlási és haszonbérleti jogok gyakorlásának rendjére, valamint a más célú hasznosítás engedélyezése eljárási szabályainak megállapítására.

A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat jelentőségét az alábbiakban kívánom megindokolni. A rendszerváltást követően alapvető politikai, gazdasági cél a magántulajdonra épülő piacgazdaság kialakítása volt, így a legfontosabb nemzeti kincsünk, a termőföld, magántulajdonba került. A kárpótlással és a szövetkezeti részaránytulajdonok kiadásával egy nagyszabású földreform zajlott le, hiszen az ország mezőgazdasági területeinek több mint 80 százalékára terjedt ki, és a magántulajdonon alapuló mezőgazdasági termelés feltételeit teremtette meg.

A nagy tömegű, relatíve rövid idő alatt lejátszódó magánosítás sajátos birtokstruktúrát hozott létre, amelynek fő jellemzője az egy hektáros vagy annál kisebb méretű, esetenként több tagban elhelyezkedő földtulajdon. A részarány-földkiadási folyamatokból eddig leszűrt tapasztalatok alátámasztják azt az általános véleményt, hogy a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény eredeti rendelkezései nem biztosították a földkiadás korrekt jogi szabályozottságát, és az időközi módosítások sem vezettek az elérni kívánt célhoz.

(8.30)

A földkiadási eljárás során nagy számban keletkeztek olyan földrészletek, amelyekben irreálisan magas a tulajdonosok száma, illetve igen alacsony a tulajdoni hányad. Ezen ingatlanok művelését az osztatlan közös tulajdoni forma akadályozza, az érdekellentétek, nézeteltérések forrása. Más esetekben gyakran a tulajdonosok ténylegesen nem tudják birtokba venni saját tulajdoni hányaduk mértékéig a földet. Az ily módon kialakult tulajdonosi szerkezet átalakítása rendkívüli nehézségeket okoz. Ezek a földrészletek nem kezelhetők sem tulajdonosi, sem földhasználói vonatkozásban. Az eredeti részarány-tulajdonosi címlisták elavultak, a tulajdonosok egy része elhalálozott vagy ismeretlen helyre költözött. Az örökösök nem vállalják a pár század aranykorona értékre lefolytatandó hagyatéki eljárást. A részaránytulajdon-kiadás eredményeként a földek nagy része osztatlan közös tulajdonba került, függetlenül attól, hogy a földkiadó bizottság vagy az FM hivatal hajtotta-e végre az eljárást. A földkiadás során létrejött közös tulajdon teljes mértékben kényszerközösséget jelent, és nagy létszámú jogközösség esetén sok esetben a tulajdonostársak nem is ismerik egymást.

A közös tulajdonra vonatkozó szabályozás talán legkritikusabb és a gyakorlatban legtöbb problémát okozó része a közös tulajdon megszüntetése, amit az előbb említett törvénynek az 1999. évi XLIX. törvénnyel történő módosítása igyekezett feloldani. Az 1999. évi módosítás ugyan életbe léptette a közös tulajdon megszüntetésének külön szabályait, de az egyszerűsített eljárásra a tapasztalatok szerint elvétve került sor. Gyakorlati példák bizonyítják, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás nem tudja kellőképpen szolgálni azt a célt, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetésével, egy tulajdonos rendelkezési joga tekintetében mezőgazdasági művelésre alkalmas önálló egészséges birtoktestek alakuljanak ki. Az a társtulajdonos, aki önálló ingatlanként kívánja művelni a tulajdonát képező földrészletet, még az előbb említett törvény fenti módosítását követően is csak nagy nehézségek árán tudja elérni célját. Elég legyen itt csak arra hivatkozni, hogy a közös tulajdon megszüntetése a tulajdonostársak közgyűlésének határozatát igényli. Az eljárás nem kis költséget ró a tulajdonostársakra, továbbá abban az esetben, ha a tulajdonközösségeknek a törvény rendelkezései szerinti megszüntetése következtében ismételten közös tulajdon jön létre, ennek megszüntetésére már a Ptk. szabályait kell alkalmazni. Addig, amíg fennáll a jogközösség, a tulajdonközösség tagja csak társaival teljes akarategységben és az egész dologra kiható módon cselekedhet, érdekeit egymáshoz igazítva és összehangolva. Ezek a jogok elvileg a tulajdonostársakat az egész dologra nézve megilletik, gyakorlatilag azonban a jogok zavartalan gyakorlásához elengedhetetlen a birtoklás helyében és a használat kérdésében való megegyezés.

A fentiek szerint mindenekelőtt azt szükséges tisztázni, hogy a tulajdonostársak az osztatlan közös tulajdont hogyan használják. A használatra vonatkozó megállapodás tartalmát a tulajdonostársak szabadon alakíthatják ki. Abban az esetben, ha a tulajdonostársak a közös dolog használatát rendezik, a használat megosztása még nem jelenti a közös tulajdon megszüntetését, így annak folytán a társtulajdonos a dolog neki jutó részére nem nyerhet rendelkezési jogot.

A kormányprogram az agrárszektor stabil alapon való harmonikus fejlődése érdekében kiemelt feladatnak tekinti a tulajdonviszonyokban a bizonytalanság fokozott csökkentését, valamint az optimális birtokméretek kialakítását. A fentiekre tekintettel a további elaprózódás megakadályozása feltétlenül indokolt. A törvényjavaslat döntően ezt célozza. Az osztatlan közös tulajdon további keletkezésének elkerülése céljából a javaslat szerint minden olyan részarány-tulajdonos, aki még kiadatlan aranykorona-értékkel rendelkezik, az illetékes földművelésügyi hivatalhoz írásbeli kérelmet nyújthat be arra vonatkozóan, hogy részaránytulajdona önálló ingatlanként vagy osztatlan közös tulajdonként történő kiadását kéri. Arra nézve, hogy a részarány-tulajdonos a földkiadási eljárással kapcsolatos igényeinek a fenti módon érvényt szerezzen, a törvény hatálybalépésétől, illetve a földalap megállapításáról szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belüli időtartam áll rendelkezésére, a jogvesztés terhével.

Azon részarány-tulajdonosok esetében, akik a fenti határidőben és módon a részaránytulajdonuk önálló ingatlanná alakítását kérték, az FM-hivatal nyilvános sorsolást tart a földek kiadását illetően, amelynek során a hivatal az aranykorona-értékek figyelembevételével a földrészletek vonatkozásában kizárólag a kiosztási sorrendet állapítja meg. A sorsolásról készült jegyzőkönyv alapján az illetékes körzeti földhivatal az állami költségvetés terhére változási vázrajzot készít, mely munkarész alapján kerülnek átvezetésre az ingatlan-nyilvántartásba az önálló földrészletek. Abban az esetben, ha a korábban már lefolytatott földkiadás eredményeként létrejött osztatlan közös tulajdon tulajdonostársait megillető tulajdoni hányadot az ingatlan-nyilvántartásba már bejegyezték, akkor az illetékes földhivatalnál bármely tulajdonostárs kezdeményezheti az osztatlan közös tulajdon megszüntetését annak érdekében, hogy saját tulajdoni hányadát önálló ingatlanként kaphassa meg. Ebben az esetben az írásbeli kérelmet a törvény hatálybalépésétől számított 60 napon belül, a továbbiakban pedig évenként március 1-jéig lehet benyújtani.

Tekintettel arra, hogy a földkiadás befejeztével a szövetkezetek földhasználati joga megszűnik, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény vonatkozó rendelkezései is módosításra kerülnek. Ha a szövetkezet, illetve annak jogutódja a földkiadás befejezését követő 60 napon belül nem tesz eleget annak a kötelezettségének, hogy a vagyonnevesítés szabályai szerint a maradványföldeket a tagok és az alkalmazottak tulajdonába adja, ezek a földek a törvény erejénél fogva a magyar állam tulajdonába és a nemzeti földalap kezelésébe kerülnek. Ezt követően, aki a tulajdonosi jogosultságát a törvény szerint igazolni tudja, választása szerint a nemzeti földalap készletének terhére földet igényelhet, vagy pénzbeli kártalanításra tarthat igényt. Az így felmerülő költségek a nemzeti földalap működési költségeinél veendők figyelembe.

Abban az esetben, ha az összes lehetséges földterület kiadása után is maradnak kielégítetlen földkiadási igények, akkor a részarány-tulajdonos az államtól az eddigieknél magasabb kártalanítási összeget kap. Annak érdekében, hogy valamennyi erre jogosult részarány-tulajdonos az FM-hivatal által meghatározott kártalanításról rendelkező határozatot megkapja, a határozat kézbesítésére vonatkozó szabályozás rendezést igényelt. A jogutód nélkül megszűnt szövetkezet után maradó fel nem osztott termőföldvagyon FM-hivatal által történő árverési értékesítése sok esetben azért hiúsul meg, mert az ingatlant még a becsérték alatt sem lehet értékesíteni. A törvénymódosítással az árverésre a bírósági végrehajtási eljárásról szóló törvény ingatlanárverésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

Tisztelt Ház! Abban az esetben, ha a fenti irányadó jogszabály alapján sem lehet értékesíteni a termőföldet, akkor a magyar állam tulajdonába és a nemzeti földalap kezelésébe kerül. A befolyt vételár felosztására irányuló szabályok változatlanok maradnak. A kártalanítási összeg megemelését az eltelt idő és a földárak emelése indokolja.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az elmondott indokok alapján a törvényjavaslatokat fogadja el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(8.40)

ELNÖK: Megköszönöm a miniszter úr expozéját. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a bizottsági előadók és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 5-5 perces időkeretben.

A mezőgazdasági, a környezetvédelmi, a területfejlesztési bizottság valamennyi előterjesztéssel kapcsolatban külön-külön szóban is ismertetni kívánja álláspontját, és ennek megfelelően külön-külön kerül sor a kisebbségi vélemény elhangzására is, hasonlóan a gazdasági bizottságban megfogalmazódott véleményekre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként a mezőgazdasági bizottság előadói következnek. Megadom a szót Pap Jánosnak, aki a T/5262. számú előterjesztéshez kapcsolódóan mondja el a bizottság véleményét.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. PAP JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! A mezőgazdasági törvénycsomag tárgyalása kapcsán nincs könnyű helyzetben a bizottsági előadó. Egyrészt azért, mert a rendkívül hosszú ülésen sok minden hangzott el, másrészt a javaslatok kapcsán legtöbben az egész mezőgazdaság problémájáról is beszéltek. Ez így helyes, csak szerencsésebb lett volna magáról a három törvényről beszélni. Ennek ellenére igyekszem röviden, a pro és kontra érveket felsorakoztatva ismertetni a bizottság véleményét, hogy miért is tartottuk általános vitára alkalmasnak a nemzeti földalapról szóló T/5262. számú javaslatot.

Gyakori érvként hangzott el, hogy cél nélküli ez a törvény. Erre egyértelműen megfogalmazásra és megvilágításra került, hogy a földbirtok-politika megvalósításának alapvető eszköze, nem is beszélve a földpiac beindításáról, a földkészlet-gazdálkodásról, amely a földművelésből élethivatásszerűen élőket kívánja segíteni. A birtokpolitikai irányelvek hiányolását sem magyarázza semmivel, mivel azok a 2. §-ban felsorolásra kerülnek.

Másik érv volt - mint feltételezés -, hogy klientúrára épít. A törvény ezzel szemben egyértelműen fogalmaz, amikor preferenciákról beszél. Ebben pedig egyértelműen a családi gazdálkodókat emeli ki; ha a család klientúra, azt hiszem, ez vállalható. Aggályként merült fel az állattenyésztési telepek körüli földterületek biztosítása. Ezen el kell gondolkodni, és ezt valóban biztosítani kell. Az 50 éves haszonbérlet és hitelezői bizonytalanság összekapcsolása nem reális veszély, az alkalmazottak helyzete pedig nem a földalap kérdése. Nagyon fontos terület, de nem a földalaphoz, a nemzeti földalaphoz tartozó törvény kérdése.

Ellenzéki oldalról is elhangzott, hogy a földalap része lehet a mezőgazdasági koncepcióváltásnak, csak nem így, hanem az öt törvénnyel együtt, és nem hárommal. A földalap rendeltetése az kellene hogy legyen: védje a nemzeti kincset és a leghatékonyabban hasznosítsuk azt. Maga a földalap ezért jön létre. Nem állja meg a helyét az a vád sem, hogy koncepció híján azt tesz a kormány, amit akar, mert a kerettörvény alapján igenis azt teheti, amit itt célként és birtokpolitikai irányelvként megfogalmaztunk a kerettörvényben.

A felügyelőbizottságba parlamenti pártokat is szívesen láttak volna néhányan, de ez nem pártpolitika, ez piac, ez nemzeti földalap. Felesleges aggodalom a vevők és bérlők kijelölése, mert a vásárlásnak és a haszonbérletnek meghatározott menete van, és nem kijelölés. Az adó- és értékbizonylat szerinti árat még a mai áraknál is alacsonyabbnak ítélik ellenzéki képviselőtársaink, és azt mondják, hogy ezért nem fog működni. Szerintük nem fog működni, de ez is csak egy szűk részre érvényes.

Teljes félreértés az is, miszerint a családon belül nem működik az öröklés és az ajándékozás intézménye, ez nem más, mint riogatás, mert ezt a jogot természetesen senki nem érinti. A jövedelemtermelést szinte minden hozzászóló felvetette, ami önmagában igaz, de ettől a javaslattól ez javulhat és nem romolhat, ami azért lényeges, mert mindenki saját földjén kíván gazdálkodni.

A föld nagyfokú szétaprózottságát meg kell szüntetni, ebben egyetértés van, csak néhányan nem látják e törvénnyel megoldhatónak. Félreértés az is, miszerint az államot elővásárlás illeti meg minden termőföldre. Ilyen nincs a törvényben. Elhangzott, hogy ez földosztó törvény, valakitől el akar venni, és másnak érdemtelenül adni; miközben senkitől nem vesz el, mert felajánlással megy, és nem kötelező eladni, haszonbérbe adni. Eközben ad, mégpedig sokaknak, akik ebből szeretnének megélni.

Sokan a ciklus elejére szerették volna ezt a törvényt. Ez így igaz. Szerencsés volna, de jobb későn, mint soha. Az ellenzéki vádakra elhangzott, hogy olyan keretlehetőségeket teremt az agrárágazat szereplőinek, amelyek gyökeresen eltérnek az elmúlt 40-50 év gyakorlatától, határozott irányt mutatnak, lehetőségeket teremtenek. Ehhez azonban ki kell mozdulni a korábbi beidegződésekből. Miért baj az, ha valódi tulajdonosok hozzájutnak jussukhoz, még akkor is, ha jól működő gazdaságok találhatók a tulajdonuk helyén? A jól működő társaságok ebben a keretben is megtalálják a lehetőségüket és működőképesek maradnak.

Azok szerezzék meg a termőföld tulajdonát, akik azt meg is művelik - ez egy általános vélemény volt. Ezért van elsősorban az adásvétel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és másodsorban a haszonbérlet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság tagjai hosszas érvelés után végül is úgy döntöttek, hogy 14 igen, 10 nem és 1 tartózkodás mellett jó szívvel ajánlják a parlamentnek általános vitára ezt a törvényjavaslatot. (Bauer Tamás: Főleg a jó szívvel volt ebben jó!) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A bizottságban ugyanezen tárgyban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Németh Imre képviselő úr ismerteti.

Képviselő úr!

DR. NÉMETH IMRE, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr!

Mint az előttem szóló képviselőtársam elmondta, a bizottságban meglehetősen szoros eredmény született, hiszen 14 igen mellett 10-en nem tartották általános vitára alkalmasnak a nemzeti földalapról szóló törvény módosítását, és egy képviselőtársunk tartózkodott. El kell mondanom, hogy ez az elutasítás a bizottságban megfogalmazott véleményekben nemcsak a kormánnyal szemben álló ellenzéki képviselők részéről fogalmazódott meg, hanem a kormányoldalról is komoly aggályok merültek fel a törvény célrendszerét, működési módját és azon céloknak a betartását illetően, amelyeket a miniszter úr expozéjában is hallhattunk.

A kormány a nemzeti földalap létrehozását állította földbirtok-politikai csomagjának középpontjába. Ennek működéséhez van szükség a másik két törvény módosítására is. Úgy gondoljuk, hogy az egész birtokrendezési koncepció a földbirtok-politikai alapelvek és a célrendszer meghatározására kellene hogy épüljön, ezt kellene törvényben rögzíteni, és az ennek megvalósítását szolgáló szervezet mint másodlagos tényező kellene hogy előkerüljön, ez a nemzeti földalap kht. Ez a megoldás tehát egy fordított megoldás. Ezt mutatja az is, hogy a nemzeti földalap vagyon rendeltetésének meghatározásánál a szakmai szempontok - gondolok itt például állattartó telepek takarmányellátására, ültetvényekhez szükséges terület használatára és tulajdonlására - teljesen elsikkadnak a javaslatban.

A nemzeti földalap szervezetével kapcsolatban komoly aggályok merültek fel. A tulajdonosi jogokat a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter gyakorolja, ugyanakkor a szervezet vezetőjét, a felügyelőbizottság tagjait a miniszterelnök nevezi ki. Ez önmagában is komoly ellentmondás lehetőségét rejti. De ki viseli a felelősséget? Hol marad a társadalmi kontroll? A legjelentősebb állami vagyontömeg kerül ehhez a kht.-hez, úgy gondolom, hogy ezt kizárólag a kormány hatáskörébe adni irányítás és ellenőrzés vonatkozásában meglehetősen bizarr dolog, mert ilyen még az ÁPV Rt. történetében sem volt eddig.

A nemzeti földalap kezelésébe kerülő földvagyon tekintetében is megoszlottak az álláspontok.

(8.50)

Tudvalevő, hogy a birtokrendezés egy átmeneti állami feladatnak tekinthető, ezért a vagyoni körbe, az ellenzéki képviselők véleménye szerint, csak azokat az állami tulajdonú földeket kell adni, amelyek a birtokrendezés céljából felhasználhatók. Úgy gondolom, amit a törvény ide rendel, az helytelen, hiszen kimaradnak az erdők, a természetvédelmi területek, de ezen kívül a volt állami gazdaságok által művelt területek egy jelentős része nem igényel rendezést. Meggyőződésem, hogy nem kell ide rendelni a kht. kezelésébe.

A rendezés vonatkozásában itt úgyis korlátozott lehetőséget biztosít ez az állami földalap, hiszen megítélésem szerint a magyarországi települések 85 százalékában nincs ilyen földterület. Tehát tulajdonképpen a 15 százalékában tenné lehetővé, hogy a családi gazdaságok elaprózott, apró területeit kicseréljük, mondjuk, jól művelhető területekre, de kérdés akkor, hogy azokat az aprókat majd ki fogja művelni. Nem hiszem, hogy ez szakmailag végig van gondolva.

Az államot megillető elővásárlási jog kérdése tekintetében megfogalmazódott a bizottságban, hogy alkalmatlan a főhivatásszerűen mezőgazdaságból élők helyzetbe hozására. Sajnos, az eddigi földpiaci tendenciák is azt mutatták - akár a zsebszerződések, akár a spekuláns vásárlások tekintetében -, hogy a hazai gazdák azért nem tudtak termőföldhöz jutni, mert a strómanok és mások lényegesen magasabb áron kötöttek üzleteket. Tehát erre az elővásárlási intézmények nem megfelelők. (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Befejezésképpen tehát úgy látjuk, hogy itt valóban az teljesül, amit a miniszter úr is megfogalmazott, a kormány a földtulajdonviszonyokat állami eszközökkel át akarja alakítani (Az elnök ismét csenget.), de úgy gondoljuk, hogy ez az eljárás, amely a törvényben le van fektetve, nem megfelelő erre.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Tóth András képviselő úrnak, aki a T/5263. számú előterjesztéshez kapcsolódóan ismerteti a bizottság állásfoglalását.

Öné a szó, képviselő úr.

TÓTH ANDRÁS, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2001. október 29-ei ülésén a többi előterjesztéssel együtt megtárgyalta a termőföldről szóló '94. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot.

A törvényjavaslathoz fűzött szóbeli kiegészítésében az előterjesztő képviselője kifejtette, hogy a törvényjavaslat célja a piac szabadságának tiszteletben tartása mellett elsősorban az élethivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel foglalkozók földszükségletének kielégítése, a családi gazdaságok megerősítése, valamint a zsebszerződések elleni hatékonyabb fellépés. A javaslat a termőföldtulajdon szerzését korlátozó rendelkezések kijátszásának megakadályozására törekszik, és kedvezőbb lehetőségekhez kívánja juttatni a családi gazdaságokat.

Maga a javaslat néhány fogalompontosítással kezdődik, többek között a tanya fogalma kerül pontosításra. A kormányprogramban meghatározott cél, a családi gazdaságok megerősítése érdekében definiálja a törvényjavaslat magának a családi gazdaságnak a fogalmát. A termőföldtulajdon szerzésére vonatkozó korlátozások kijátszását célzó szerződések elleni fellépés érdekében a javaslat szűkíteni kívánja azt a kört, amely a termőföld tulajdonjogát megszerezheti, így kikerülnek a legelőbirtokosságok és az erdőbirtokossági társulások is. Módosul a haszonélvezeti jog szabályozása is, ezzel szintén a zsebszerződések elleni harcot igyekszik segíteni a törvényjavaslat.

Szigorodik a földhasználati ellenőrzés, a földhasználati nyilvántartást teljes körűvé kívánja tenni a javaslat. A bejelentés elmulasztásához a korábbinál precízebb szankciók és érvénytelenségi jogkövetkezmények fűződnek. Részletesebb szabályozásra kerül az elővásárlási jog kérdése, ezzel a szabályozással is elsődlegesen a termőföld megművelésével foglalkozó személyek tulajdonszerzését igyekszik a törvényjavaslat elősegíteni.

Egységesítési javaslat szerepel a törvényjavaslatban a föld haszonbérletére vonatkozóan - itt korábban differenciált volt a magánszemélyek és a gazdasági társaságok, szövetkezetek haszonbérleti lehetősége, ez kerül egységesítésre -, valamint érdemes megemlíteni, hogy bővül a földvédelmi járulék megfizetése alóli mentesség köre: a 400 négyzetméternél nem nagyobb területre vonatkozó, más célú hasznosítással, továbbá a saját célra történő lakásépítéssel és önkormányzati bérlakásépítéssel.

Természetesen a törvényjavaslattal kapcsolatosan több észrevétel, kifogás is megfogalmazódott még kormánypárti képviselők részéről is, de ezek olyan jellegű kritikák voltak, amelyek nem befolyásolták azt, hogy egyébként a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak nyilvánítsák. Ilyen kormánypárti észrevétel, illetve kritika volt a törvényjavaslattal szemben, hogy szűken határozza meg a családi gazdaságok fogalmát, különösen a tekintetben, hogy egy főélethivatásszerűen mezőgazdasággal foglalkozó családtagot követel meg a törvényjavaslat. Úgy gondolom, ezen mindenképpen el kell majd gondolkodnunk a későbbiekben.

Szintén kormánypárti kételyként fogalmazódott meg az, hogy a törvényjavaslat egyes rendelkezéseinek a végrehajtása igen kétséges, például az, hogy a megfelelő nyilvántartási rendszer hiányában miképpen történik majd az egyes földrészletek összeszámítása.

Összességében, a többségi álláspont szerint a javaslat teljesíti a megfogalmazott hármas célt, feladatot, mégpedig a termőföldet megművelők földszerzésének a segítését, a családi gazdaságok erősítését, illetve a termőföldtulajdon-szerzés korlátozásainak kijátszására irányuló szerződések elleni küzdelemnek a sikerét. Mint ahogy említettem, a kormánypárti észrevételek miatt is módosításokra, pontosításokra van szükség, de a többség a törvénymódosítást úgy értékeli, hogy az keretet biztosít ahhoz, hogy a föld azé legyen, aki megműveli.

A bizottsági álláspont szerint 15 igen szavazattal, 9 nem ellenében a törvényjavaslat általános vitára alkalmas.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanezen bizottságban és ugyanebben a tárgyban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Karakas János képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr!

KARAKAS JÁNOS, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A képviselőtársaim válaszára, amit kaptunk a minisztériumtól, körülbelül azt az összefoglalást hoznám, hogy a kormánypártoknak semmi sem drága, nem gond, ha csökken a mezőgazdasági termelés, tönkremennek jól működő társas gazdaságok, megszűnik néhány tízezer munkahely; különben is - mondta az FVM képviselője - ez csak munkaerő-piaci probléma. Éljen a család, de még inkább a nagybirtok!

Úgy látszik ez a koncepció az új birtokpolitikai irányelv, amit három évvel ezelőtt Torgyán József is megígért már, csak nem láttuk, és Orbán Viktor is néhány hónappal ezelőtt már ígért valamit. Úgy érezzük, mivel a föld politikai vita tárgya, jó lett volna, ha ezeket a birtokpolitikai elveket régóta megismerhettük volna, és kivitathattuk volna nemcsak politikai, hanem szakmai szinten is.

Megítélésünk szerint hiába van előtérbe helyezve a család a szlogenben, addig, ameddig a földből nem lehet megélni, nem teremtődik forrás a földvásárlásra, csak a spekulánsoknak, a hosszú távra tervező külföldieknek éri meg földet vásárolni, illetve bérelni, mert külföldi csak bérelhet. A családnak ez alapján nem valószínű, hogy lesz földje, kaphat bármilyen kedvező hitelt, amit itt önök ígérnek.

Ez az egész szabályozás lehetőséget teremt arra, hogy a földalap kht.-n keresztül az állam a termőföld 65-70 százalékát kénye-kedve szerint befolyásolja, a vásárlást és a bérletet. Igaz, hogy elővásárlási jog illeti meg a családi gazdálkodó családtagot, helyben lakót, és ezután jön csak a kht., de az előbb említett tőke-, illetve hitelhiányos gazdálkodók valószínűleg nem tudnak élni majd az elővásárlás jogával. Így az állam vásárolhatja meg a földet, és adhatja oda bárkinek, legalábbis a törvénytervezet szerint ez van.

Földbérlet esetén még rosszabb a helyzet, hiszen a helyben lakót is megelőzi a nemzeti földalap kht., így az elő-haszonbérleti jog lehetőségét a kht. által kinevezett személy kaphatja meg - kedves Vonza miniszter úr, nem versenytárgyalás alapján -, és ha a kht. ez alapján egy külföldi magánszemélyt vagy bárkit kijelöl, aki 200 kilométerrel arrébb lakik attól a 2500 hektáros esetleges tagtól, mégis ő bérelhet, mert ezt jelöli ki a kht.

(9.00)

Ha ráadásul 50 évre bérbe adhatja a kht. ezt a földterületet, ez kvázi földtulajdonlást jelent. Ha belépünk az EU-ba - éljen a holland birtok! -, biztos, hogy elővásárlási jogával élve 2500 hektáros nagybirtokos lehet külföldi is, de lehet hazai magánszemély is. Kérem, beszéljünk akkor a családi gazdaság 300 hektáráról!

Aggályainkat növeli, hogy most jár le a volt állami gazdaságok földterületeinek bérleti ideje, most ismerjük azt is, hogy egy-két évre veszik bérbe a szövetkezetek, társas gazdaságok a földet, mert nem hajlandók a tulajdonosok hosszabb távra bérbe adni. Itt is, ha belép a kht. az előbérleti jogával, tönkretehet egy jól működő gazdaságot, tönkreteheti az ott élőket, és azoknak a szövetkezeti, társas gazdálkodó tulajdonosoknak, akik eddig a saját cégüknek adták bérbe a földet, a munkahelyét is tönkreteszi, ezzel csődbe kerülhetnek jól működő gazdaságok is. Ez alapján mondjuk azt, hogy csökkenhet a mezőgazdasági termelés, ugyanakkor a tulajdonos csak tíz évre adhatja bérbe a földjét.

Számunkra különösen érthetetlen az is, hogy a most privatizálásra kerülő 12 állami gazdaság, amelyik szintén társas gazdaság, miért élvezhet nagyobb előjogokat, mint a többiek. Azért, mert ezek Fidesz közeliek?

Családigazdaság-ellenes is a törvényjavaslat megítélésünk szerint, hiszen a családi gazdaság nem lehet 300 hektárnál nagyobb. Egy családtag - bár erre azt mondták, hogy fikció -, ha földje nem közvetlen határos a családi gazdasággal, nem adhatja el a családtagjának. Ez van leírva ebben. Ezért mondtuk azt, hogy egy külön törvényben kellett volna szabályozni ezt a családi gazdasági kérdést, megérdemelte volna.

Persze elhiszem és elhisszük, hogy a rendeletekben ezeket, amiket fölvetettünk, rendkívül korrekten meg fogják oldani. De hol vannak ezek a rendeletek, amire összességében egy hónapja van a kormánynak? Ezért mondjuk azt összegzésképp, hogy ez a törvénytervezet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) lehetővé teszi, hogy a mindenkori kormány - bíznak önök abban, hogy Orbán Viktor és kormánya - rendelkezhessen a termőföld többségével, és kiskirályként akár hitbizományba is adhassa a magyar termőföld döntő többségét.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Járvás István képviselő úrnak, aki a T/5264. számú előterjesztéshez kívánja a bizottsági álláspontot ismertetni. Öné a szó, képviselő úr.

JÁRVÁS ISTVÁN, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/5264. számú törvényjavaslat a földrendező és földkiadó bizottságokról szól, és egy módosítást tartalmaz. Érdemes azon elgondolkozni, egy kicsit elpolemizálni, hogy jó tíz évvel a rendszerváltás után még mindig a földkiadásról és ennek a törvénynek a módosításáról kell törvényt alkotni. Azért nem mondható az, hogy hűbelebalázs módjára kezeli a magyar közigazgatás a földkérdést. Sőt, ha még azt is hozzávesszük, hogy már a Németh-kormány idején is a tagi tulajdonú földeket ki lehetett méretni, használatba lehetett venni, akkor ez az időszak már a tíz évet is meghaladja. Azt hiszem, a tízéves tapasztalat már jelenthet annyit, hogy ezt a törvényt valójában jól és szakszerűen módosítani tudjuk, különös tekintettel arra, hogy 1999-ben is volt ennek a törvénynek módosítása.

Annak a helyzetnek, hogy a tagi részarányú földek jelentős része még ma is osztatlan közös tulajdonban van, talán az egyik oka az, hogy az 1993-as törvény ugyan lehetőséget nyújtott arra - ha nem tévedek, március 20-ai határidőt adott -, hogy az ezekre az osztatlan közös tagi tulajdonokra vonatkozó igényt be lehetett jelenteni, hogy közös tulajdonba kívánják adni vagy esetleg helyrajzi számmal ellátni. Ezen időszak lejártával egy államigazgatási eljárás megtörtént, és a földek nagyon nagy része osztatlan közös tulajdonban maradt. A tulajdonosok élethelyzete viszont folyamatosan változik: van, aki 1993-ban vagy '94-ben nem volt abban a helyzetben, hogy ezt a földterületét művelje, később viszont abba a helyzetbe került, de abban az időszakban már nehezebben tudott hozzájutni a földjéhez, mert a törvények más szabályozást írtak elő. Az lett ennek a következménye, hogy mintegy másfél millió hektár van még ma Magyarországon osztatlan közös tulajdonban, tehát érdemes volna olyan szabályozást bevezetni, amely évenként visszatérne, illetve az osztatlan közös tulajdon megszüntethetővé válna, mint ahogy ezt a törvénytervezet tartalmazza is.

Azon is érdemes elgondolkozni - ezt az emberek nagy része nem érti, és a bizottsági vitában is előkerült -, hogy miért kell ezen földterületek kiméretésének költségeit a tulajdonosoknak vállalni, hiszen ők valamikor 1959-ben, amikor ebbe az osztatlan közös tulajdonba bevitték a földjüket, nem mindig teljesen a saját akaratukból tették ezt meg. Lakossági fórumokon és egyéb fórumokon is előjön, hogy a kárpótlási földterületeket helyrajzi számmal ellátva adták vissza, míg a tagi részaránytulajdonoknál ez nem történt meg ebben a formában.

Érdekes a földkiadó és földrendező bizottságoknál - mert óhatatlanul összehasonlításra kerülnek a kárpótlási és a tagi részarányú földek -, hogy míg a tagi részarányú földek tulajdonát sosem veszítették el a tulajdonosok, tehát mindig nyilván volt tartva a tulajdonuk, annak ellenére ehhez a földterülethez mégis nehezebb hozzájutni. A törvénynek az a célja, hogy ezt az ellentmondást valamilyen módon feloldja.

A törvénytervezet bizottsági vitája során inkább szakmai kérdések merültek föl, amiből arra következtetek, hogy valójában e törvény kapcsán jelentősebb politikai aggályok nem fogalmazódtak meg. De majd a kisebbségi vélemény előadója el fogja mondani, ha mégis vannak ilyenek. Úgy gondolom, hogy a több mint tízéves gyakorlati tapasztalatok alapján, a módosításokat is figyelembe véve lehet olyan törvénymódosítást végigszavazni, amellyel ezt a problémát egyszer s mindenkorra meg lehet oldani Magyarországon.

A törvénytervezetet végül is 2 tartózkodás mellett, 6 nem ellenében és 14 igen szavazattal a mezőgazdasági bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyanebben a tárgykörben a kisebbségi véleményt Pásztohy András képviselő úr ismerteti. Megadom a szót a képviselő úrnak.

PÁSZTOHY ANDRÁS, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A parlament mezőgazdasági bizottságának kisebbségi véleménye az alábbiakban összegezhető.

A földtörvénycsomaggal kapcsolatban is, de e törvénytervezet tárgyalásánál is kihangsúlyozták, hogy a törvények benyújtási sorrendje alapjaiban elhibázott. Először a kormányváltást követően az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvénynek megfelelően a kormánynak a parlament elé kellett volna terjesztenie a középtávra szóló agrárstratégiai programját, melyet követhetett volna az ezzel összhangban lévő törvények benyújtása.

Sajnos, mindez elmaradt, így nem kerülhetett sor az agrárágazat fejlesztését szolgáló több törvény megalkotására, így a korszerű agrártámogatási és piacszabályozási törvényekre, melyeket követhetett volna sorrendben a földbirtokrendezésről, a nemzeti földalapról, a termőföldről és a földkiadó bizottságokról szóló törvények benyújtása. Mindezek hiányában elmaradt a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló források biztosítása is.

Tehát az alapprobléma az képviselőtársaim szerint, hogy úgy a sorrendiséggel, mint az időbeliséggel is súlyos problémák vannak. Szerintünk nem a választás előtt hat hónappal kellett volna teljesen koncepciótlanul benyújtani e törvényt. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így igaz!)

A másik nagy hiányossága e törvénynek - csakúgy, mint az egész törvénycsomagnak - sajnos az, hogy nem konszenzuson nyugszik. Annak ellenére, hogy mind a miniszterelnök úr, mind a miniszter úr is több ízben hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaságot érintő alapvető kérdésekben kompromisszumra van szükség, arra kell törekedni az érintettekkel, az érdekképviseletekkel, a vállalkozásokkal, a termelőkkel és a pártokkal is, sajnos ez egyik esetben sem történt meg.

Azt tapasztaljuk, hogy e törvény is abba az irányba hat, hogy a kormány mindenáron új tulajdonosokat akar kreálni, mégpedig úgy, hogy a jelenlegi tulajdonosokat és földhasználókat háttérbe szorítja.

(9.10)

Azzal egyet lehet érteni, hogy a földbirtok-koncentráció fontos, mert csak így lehet a hitelfedezetnél is felhasználni a földet, hiszen a mezőgazdaság nemcsak jövedelemhiányos, hanem súlyos tőkehiánnyal is küzd.

Ugyanakkor a másik hiányossága ennek a törvénynek, hogy a közös tulajdonban lévő föld kiparcellázásának átgondolatlan erőltetése szerintünk nem szolgál alapvető gazdasági érdeket. Sajnos, már most tapasztalható, hogy a különböző külföldi és belföldi érdekeket szolgáló úgynevezett strómanok a települések foglalkoztatásában és fejlesztésében is részt vállaló társas- és nagyvállalkozások elől vonják ki a földet - nagy valószínűséggel spekulációs szándékkal.

A ma már osztatlan tulajdonként bejegyzett földek erőszakos felparcellázása sem támogatható, mivel az nem a tulajdonosok közös akaratán nyugszik. Nem tartjuk alkotmányos megoldásnak, hogy azok, akik 2002. április elsejéig kérik a parcellázást, állami pénzekből megvalósíthatják, míg a többieknek állniuk kell a költségeket. Az sem erkölcsös, hogy a parcellázást a legjobb földrészeknél a kérelmezővel kell kezdeni, és öt évig kell használni, működtetni, míg a többiek nyilvánvaló hátrányba kerülnek ezáltal is.

A kimérésnél a megközelítési szempontokat is figyelembe kell venni, valamint azokét is, akik osztatlan tulajdonközösségben kívánják hasznosítani földjüket, hogy ők se kerüljenek hátrányba. A jó részek kimazsolázása egyébként azzal a veszéllyel is jár, hogy a többi területet nem biztos, hogy bérbe veszik a tulajdonostól.

Az is alkotmányosságba ütköző, hogy a törvénytervezet ügydöntő szerepet szán az államnak. A véleményükkel kisebbségben maradt képviselőtársaim szerint - akik között egyébként földtulajdonosok és gazdálkodók is vannak, tehát személyes tapasztalatuk is azt mondatja velük - a földkiadó bizottságokról szóló törvény, csakúgy, mint a másik két törvény, koncepciótlan, nem szolgálja a versenyképes, biztonságos gazdálkodást. Így általános vitára nem tartjuk alkalmasnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Most, tisztelt képviselőtársaim, a gazdasági bizottság felszólalásai következnek. Elsőként megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, a bizottság előadójának, aki a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat vonatkozásában ismerteti először a bizottság álláspontját. Öné a szó, képviselő úr.

IVANICS ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti földalapról szóló, T/5262. számú törvényjavaslat vitája során a gazdasági bizottság 14 igen szavazattal, 12 nem ellenében támogatta a javaslat általános vitára bocsátását. Egyöntetű vélemény volt ellenzék és kormánypárt részéről, hogy a szabályozás indokolt és szükséges.

Természetesen megfogalmazódtak kritikák ezzel kapcsolatban, elsősorban a nemzeti földalappal összefüggésben. Az egyik oldalról, balról - az MSZP - az átláthatóságot kifogásolták, jobbról pedig a korlátozó intézkedések hiányát. Úgy érzem, hogy maga a törvényjavaslat ezzel szemben egy nagyon jó, járható középutat választ, nem vállal túlzottan sok feladatot; ugyanakkor amit fölvállal, ahhoz megfelelő eszközöket rendel.

Talán elegendő a 2. § elejét idézni, amelyet a kormány képviselője is kiemelt, hogy mi is a rendeltetése a nemzeti földalapnak. Az első a működőképes családi gazdaságok kialakításának elősegítése, a szakirányú végzettséggel rendelkező, fiatal agrárvállalkozók földhöz jutásának támogatása. Tehát elsősorban annak a rétegnek a támogatása, akik művelik a földet, akik ebből élnek.

A vitában kiemelésre került az is, hogy ez természetesen súlyos érdekeket is érint, hiszen Magyarországon évszázadok alatt kialakult egy bizonyos érzület és egy bizonyos jogrend az örökösödéssel, a tulajdonlás átszállásával kapcsolatban. Nyilvánvaló mindenki számára, hogy itt elmozdulás történik, és itt a primátust maga a földterület, az életképes birtoknagyság kapja. Ehhez bizony olyan rendeletet, olyan törvényt kell alkotni, amely ehhez megfelelő eszközöket is biztosít.

Úgy érzem, hogy a nemzeti földalap ezeket a feladatokat elvégzi, hiszen a birtokcsere, a birtokok, az önálló és életképes birtoknagyság létrehozásának eszközrendszere kerül itt lefektetésre. Nincs elherdálási lehetősége ennek a kht.-nek, amelyik ezzel a földterülettel fog gazdálkodni: elad vagy pedig haszonbérbe ad. És természetesen bizonyos plafont is meg kellett határozni ahhoz, hogy ne lehessen visszaélni ezzel, ne lehessen hamis értékeken továbbadni a földet. Ehhez úgy az önkormányzat bevonása, mint a földhivatal és a földművelésügyi hivatal bevonása megfelelő garanciákat nyújt.

Tehát a nemzeti földalap be fogja tölteni azt a régóta várt feladatot, hogy a működőképes magyar mezőgazdaság tulajdoni alapjait megteremtse. Úgy érzem, hogy a vitában és a módosító javaslatokban ez tovább fog csiszolódni, és így Országgyűlésünk a következő évekre, évtizedekre, de bízom benne, hogy a következő évszázadokra is biztos és átlátható, világos birtokrendszert tud létrehozni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat vonatkozásában a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Kovács Tibor képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

KOVÁCS TIBOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Mint ahogy Ivanics képviselő úr is elmondta, a szavazati arányból következik, hogy jelentős véleménymegosztottság volt a gazdasági bizottságban is e törvényjavaslattal kapcsolatban.

A mi bizottságunk megpróbálta a gazdasági oldaláról vizsgálni ezt a törvényjavaslatot. Megmondom őszintén, rendkívül nehéz helyzetben voltunk, mert e törvényjavaslat kapcsán sem tartotta be a kormány azokat a jogalkotási előírásokat, azokat a törvényeket, amelyek ilyen tekintetben rá is vonatkoznak.

Nem készült például ehhez a törvényjavaslathoz sem hatástanulmány, amely alapján véleményt lehetne mondani arról, hogy ez a jogszabály valójában hogyan fog a későbbiekben működni. És az előírások ellenére nem kerültek benyújtásra azok a kapcsolódó kormányrendeletek, amelyek alapvetően meghatározzák ennek a jogszabálynak a működését is. Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni: nehéz helyzetben volt a bizottság, mert ezek a dokumentumok nem álltak rendelkezésünkre.

Másrészt fölhívtuk arra is a figyelmet, amire már Ivanics képviselő úr is tett utalást, hogy jogalkotási követelmény az Európai Unióban is - amihez csatlakozni szeretnénk -, de itt, a magyar parlamentben is, hogy világos, átlátható, követhető, mindenki számára értelmes és megérthető jogszabályokra van szükség.

Ez a jogszabály ilyen tekintetben nem felel meg ennek a követelménynek sem, mert számos példáját sorolták föl már képviselőtársaim, hogy milyen ellentmondások tapasztalhatók ebben a jogszabályban. Különösen fontos lenne ez egy olyan jogszabálynál, amely elsősorban költségvetési forrásokból, tehát az adófizetők pénzéből fog gazdálkodni. Ezért lenne fontos, hogy olyan szabályozás történjen, ami átlátható nemcsak a parlament képviselők, hanem az állampolgárok számára is.

(9.20)

Különösen ellentmondásos az a szabályozás, amely a társaság vezető testületeinek a kinevezésére vonatkozik. Itt a miniszterelnöknek gyakorlatilag korlátlan hatásköre keletkezik, kvázi kézi vezérléssel irányíthatja majdan azt a társaságot, amely nagyobb állami vagyonnal és tulajdonnal fog majd rendelkezni, mint az ÁPV Rt. a fénykorában. Tehát ehhez képest ez a szabályozás teljes mértékben elfogadhatatlan.

A képviselőtársaim már utaltak arra, hogy nem ismert az a birtokpolitikai irányelv, amely alapján ennek a társaságnak működnie kellene, ezt már réges-rég a parlamentnek el kellett volna fogadnia. Ez sem történt meg, tehát végül is nem értékelhető az, hogy hogyan fog működni.

Felhívták már a képviselőtársaim a figyelmet arra is, hogy más jogszabályok milyen ellentmondásokat tartalmaznak, hogy például az a birtoknagyság, amelyhez hozzájuthatnak állampolgárok, elérheti a 2500 hektárt, és az az ötven év, amiben maximálták a bérlet időtartamát, azt jelenti, hogy gyakorlatilag több generáción keresztül juthatnak teljesen ellenőrizetlenül, a kormányfő utasítására kvázi, egyes magánszemélyek jelentős földbirtokhoz. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy az 1990 és 1994 között felelőtlenül megalkotott és át nem gondolt jövedéki szabályozás milyen hihetetlen visszaélésekre adott aztán a későbbiekben lehetőséget. Minden esélye megvan most is annak, miután ez a szabályozás teljes mértékben pontatlan és visszaélésre lehetőséget ad, hogy ezzel a szabályozással is ugyanez fog történni.

Mindezen okok vezettek aztán arra, hogy a bizottság kisebbségi képviselői nem tartották a javaslatot általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Most ismételten megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, aki a termőföldről szóló törvényjavaslat, továbbá a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvényjavaslat gazdasági bizottsági álláspontját ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

IVANICS ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót ismét, elnök asszony. Tisztelt Ház! A másik két törvényjavaslatot is általános vitára javasolta a gazdasági bizottság.

A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló T/5263. számú törvényjavaslatot 14 igen szavazattal, 12 nem ellenében javasoljuk általános vitára. Nagyobb konszenzus volt a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításánál, ahol 16 igen, 10 nem szavazattal támogatja a gazdasági bizottság az általános vitára való bocsátást.

Talán elismerhetünk bizonyos indokoltságot, hogy ezen harmadik törvényjavaslatnál valóban nagyobb konszenzus alakult ki, hiszen az egész magyar agrárium, az egész magyar mezőgazdaság előtt álló feladattömegből egy olyan éket sikerült létrehozni ezzel, amely mintegy megindítja azt a becsontosodott helyzetet, amely ma a magyar mezőgazdaságban kialakult a birtokszerkezetben. Ugyanis nagyon sok minden változásnak a gátja volt az osztatlan közös földtulajdonnak a valamikori létrehozása, amely kényszerűségből jött létre, elsősorban a sok apró visszaigénylés révén, amelyet most, úgy érzem, nagyon gálánsan, nagyvonalúan rendez ez a törvényjavaslat. Hiszen az ismételt kimérést lehetővé teszi, és ugyanakkor felhívást is megfogalmaz - én ezt így fogalmazom, hogy talán egy felhívás az ilyen törpebirtokok részére -, hogy a 3000 négyzetméter alatti vagy a valamikori zártkertek esetében 1500 négyzetméter alatti földterületet nem méri ki.

Tehát innen is talán megkérhetjük az ilyen tulajdonosokat, hogy próbáljanak előre gondolkodni, hogy hogyan tudnak hozzájutni akkor, hogyan tudnak összeállni vagy esetleg felvásárolni ezeket az apró parcellákat, hogy kimérhető legyen. De aki nem akarja kiméretni, annak is rendezi, hiszen 4000 forint/aranykorona értéken kifizeti ezeket a kisparcellákat az állam. Azonkívül pedig azt a gesztust is megkapják a tisztelt földtulajdonosok, hogy a kimérést is az állam fedezi egy meghatározott sorrendben, amelyet természetesen sorsolással kell megállapítani, mert más megoldás itt szinte nem is képzelhető el.

Úgy érzem, hogy a földtörvénynél is bekerülnek azok a súlyosbító, tulajdonszerzést korlátozó rendelkezések, amelyeket sok irányból kifogásoltak korábban, amely a zsebszerződéseket megakadályozza, és a földtulajdonlást egy világosabb pályára vezeti. Természetesen ez a piacgazdaság szempontjából felfogható egyfajta erősebb korlátozásnak, de mint tudjuk, a föld azért más eszköz, kincsképző eszköz is, és a saját hazánknak a földterülete belefoglalja bizonyos értelemben az országot egy térbe, erre különösképpen vigyáznunk kell. Én indokoltnak és szükségesnek tartom, és a bizottság kormánypárti képviselői ezért is támogatták a termőföldről szóló törvényt is általános vitára.

Remélem, hogy a módosító javaslatokkal és a vitában elhangzottakkal még jobban meg tudjuk világítani és közérthetővé tesszük ezeket a törvényeket. Nagyon szükséges, hogy a közvélemény is világos képet alkosson erről, hiszen működtetésre születik ez a törvénycsomag, szükséges, hogy az országunk élni tudjon vele, mert ha nem használjuk kellő sebességgel, akkor az európai uniós csatlakozáshoz késéssel fogunk érkezni. Úgyhogy nagy feladat áll előttünk, mindannyiunk előtt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az ugyanezen bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Tóth Sándor képviselő úr ismerteti.

A képviselő urat tájékoztatom, hogy önnek is öt perc áll rendelkezésre. Ugyanúgy, ahogy a többségi vélemény ugyancsak két törvényről szólt, de a két törvény öt percben került ismertetésre, így önnek is öt perc áll rendelkezésre. Öné a szó, képviselő úr.

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Akárcsak a többi bizottságban is elhangzott már, a gazdasági bizottságban is élénk vita követte a benyújtott törvénycsomagot. Egyszerűen megkerülhetetlen volt, hogy a bizottságban kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselők a nemzetgazdaság e fontos ágáról általánosságban is véleményt alkossanak.

Úgy véljük, hogy a kormány szándéka három eltelt év után az kellett hogy legyen, hogy a számára rendelkezésre álló eszközrendszerrel utat mutasson a mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó termelőknek, és megoldást nyújtson a mezőgazdaságot sajnos évek óta sújtó problémahalmazra. Ehhez képest sokkal szerencsésebb lett volna, ha valóban ez a törvénycsomag három évvel hamarabb kerül benyújtásra a parlament elé, és akkor mára már ennek a hatása is mérhető lenne vagy akár számon kérhető is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hosszan lehetne ecsetelni, hogy az elmúlt három év mit hozott, de úgy véljük, a statisztikai adatok egyértelműen bizonyítják, hogy szükség van arra, hogy a mezőgazdaságot e holtpontról kimozdító törvénycsomag megszülessen, de ezek a benyújtott tervezetek erre nem adnak választ. A mezőgazdaság legégetőbb problémája ma a piaci szabályozatlanság, a jövedelem- és a tőkehiány. E kérdésekre áttételesen lehet a földtörvénytervezettel részbeni válaszokat adni, ha a kormánynak lenne persze elfogadott birtokpolitikai koncepciója, de sajnos még ez sincs, még csak ezután fog megszületni.

(9.30)

A kormány e földtörvénytervezettel új fogalomrendszert kíván bevezetni: a családi gazdaságot - megjegyezni kívánom, hogy ennek nem a földtörvényben lenne a helye, ez más szabályozást is igényel. E családi gazdaságoknak a termőföldtulajdonát 300 hektárban határozza meg. Ez önmagában mutat egy nagyságrendet, amely közgazdaságilag, birtokpolitikai szempontból talán kívánatos, de akkor azt is meg kell fogalmazni és el kell dönteni, hogy ma és a jövőben Magyarországon hányan foglalkozzanak mezőgazdasági termeléssel, és mi legyen azokkal a mezőgazdasági termelőkkel, akiket e törvény nem preferál, és kiszorulnak majd a mezőgazdasági termelésből. Mert addig, míg a mezőgazdaságból nem képződik jövedelem, nem teremtődik forrás földvásárlásra sem, csak a spekulánsok fognak földet vásárolni, a tőke- és a hitelhiányos termelők többsége még az e törvény által biztosított elővásárlási jogával sem fog majd tudni élni.

Megjegyzem: az is érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy az eddigi bérlő földtulajdon-vásárlása is háttérbe szorul. A tervezet erősíti, hogy a földbérlet esetén a helyben lakót megelőzi a nemzeti földalap kht.

Nem értjük azt a megkülönböztetést sem, hogy a földtulajdonos tíz évre adhatja maximum bérbe a földjét, miközben a nemzeti földalap kht. arra is felhatalmazást kap, hogy akár ötven évre is bérbe adhassa a területet, ami fölött majd a kht. rendelkezik, akár 2500 hektáros nagyságrendben is, talán még a külföldieket is beleértve.

Ezért ezt a törvénytervezetet 12 képviselő ellenszavazatával nem tartottuk általános vitára alkalmasnak.

A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvény módosításánál is szembetűnő számunkra, hogy a kormány mindenáron új földtulajdonosokat akar. Nem hiszem, hogy a közös tulajdonban lévő föld kimérettetésének erőltetése bármelyik birtokpolitikai és közgazdasági koncepciónak megfelelne!

Az 5. § 2. pontja úgy fogalmaz, hogy az ingatlan-nyilvántartásban osztatlan közös tulajdonként bejegyzett tulajdonosok 2002. március 1-jéig nyújthatják be igényüket, és kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy azt öt évig saját maguk művelik; még bérbe sem adhatják, sőt nem is értékesíthetik, azok a földtulajdonosok, akik nem is rendelkeznek a termeléshez szükséges eszközökkel, és talán - megkockáztatom - tapasztalatokkal sem. Az az érzésünk, hogy ezt a ma jól működő rendszert nem lenne szabad ilyen eszközökkel szétverni.

Itt kell megjegyeznem, hogy valamennyi benyújtott törvényjavaslatot elsietettnek tartjuk a hatálybalépést illetően. Rendkívül rövidek az előterjesztésben szereplő határidők, és ezek nem fognak megfelelő, elegendő felkészülési időt nyújtani az érintettek számára; különösen kirívó ez a földkiadó bizottságoknál, ahol jogvesztő határidők szerepelnek: ha 60 napon belül nem fogja kérni a földjének a kimérését, elesik az ingyenes kimérési támogatástól; természetesen itt még szó sincs kimérésről, csak a sorrend megállapításáról - gondoljunk csak a mezei leltárra. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Mindezek alapján a gazdasági bizottság 10 ellenszavazattal nem tartotta ezt általános vitára alkalmasnak. (Taps az MSZP-frakció soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A költségvetési bizottságban megfogalmazódott véleményt Kerényi János képviselő úr ismerteti.

Képviselő úr!

DR. KERÉNYI JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési és pénzügyi bizottság október 30-án tárgyalta meg a három benyújtott törvényjavaslatot. Az ismert okok miatt ellenzéki oldalról nem vettek részt a bizottsági ülésen, így érdemi vita nem alakult ki a három törvényjavaslatról. Gondolom, most a parlamenti vita során lesz alkalmunk megismerni a bizottság ellenzéki tagjainak véleményét a három törvényjavaslatról.

A bizottság jelen lévő tagjai egyetértettek abban, hogy a nemzeti földalapról és a földtörvény-módosításról szóló javaslat mérföldkő lehet a magyar mezőgazdaság történetében. A két törvényjavaslat új alapokra helyezi a birtokszerkezetet, és elsődlegességet biztosít a családi gazdaságok kialakulásának. A nemzeti földalap rendeltetése az, hogy hatékony földkészlet-gazdálkodást valósítson meg, és hogy az állami földbirtok-politika megvalósítását szolgálja.

A termőföldről szóló törvény módosítását elsősorban a termőföldtulajdon-szerzést korlátozó rendelkezések kijátszására irányuló szerződések felszámolása, valamint a családi gazdaságok megerősítése indokolja. Nem hisszük azt, hogy ez a két törvényjavaslat egy csapásra megoldja a mezőgazdaság akut problémáit, viszont növekedési esélyt ad az élethivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel foglalkozó családoknak. Térségünkben nagy várakozással tekintenek erre a két törvényjavaslatra és a későbbiekben megalkotandó kormányrendeletre, mivel eddig is a család volt a meghatározó eleme a kialakult birtokszerkezetnek, ha ez nem is volt nevesítve. Azon viszont el kell gondolkodni, hogy a családi gazdaságok esetében, ahol 10-15 hektár szőlőt művel a család, a jövedéki törvényben az egyszerűsített adóraktár 1000 hektoliterben meghatározott mennyiségi korlátját 2000 hektoliterre kellene emelni, így nem kényszerülnének arra a családban dolgozó családtagok, hogy két-három egyszerűsített adóraktárt működtessenek.

A bizottság a három törvényjavaslatot egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a környezetvédelmi bizottság előadóinak adom meg a szót, elsőként Pap János képviselő úrnak, aki először a T/5262. számú törvényjavaslathoz kapcsolódóan mondja el a bizottság véleményét. Öné a szó, képviselő úr.

DR. PAP JÁNOS, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A környezetvédelmi bizottság megtárgyalta a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslatot, amelynek során megállapítást nyert, hogy a hatékony földkészlet-gazdálkodást és földbirtok-politikát az állam elsősorban eladással, illetve haszonbérbe adással kívánja megvalósítani. Ennek során az elővásárlási jog gyakorlásakor előnyt élveznek a családi gazdálkodók és őket követően az élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytatók.

Az érvek és ellenérvek néhány pont körül alakultak ki, miközben abban mind a két fél egyetértett, hogy szükség van ezekre a törvényekre - mint ahogy az előbb is említettem, talán korábban lett volna rájuk szükség, de jobb később, mint soha.

Kifogás alá esett a bizottsági ülésen az 50 éves haszonbérlet - nem régen hallottuk ezt ismét. Azt gondolom, ez nem jelenthet gondot, hiszen ez nem általános dolog, kivételes esetre érvényes, és vannak speciális és kardinális feladatok, gondoljunk csak a tározókra, a szükségtározókra és egyebekre, ültetvényekre, amelyeket nem lehet 10 éves bérletre kiadni, valamint egyéb, szociális problémák megoldására.

Igényként merült fel, hogy az egyszerű ember számára is érthető, egyszerű szabályozásra van szükség. Mindig is erre lett volna, mindig is erre van szükség, nem csak e törvény kapcsán kell ezt megjegyezni.

A versenytárgyalási rendszer is kifogás alá esett, aminek az indoka igazából nem érhető, nem is ismert, nem mondták meg nekünk, hogy ez miért lenne probléma. A környezetvédelmi bizottság ennek ellenére kimondott sikernek és a bizottság sikerének ítéli meg, hogy a védett és védelemre tervezett természeti területek kikerültek az érintetti körből. Azt gondolom, ez nagy eredmény.

A kormánypárti többség egyértelműen megfogalmazta, hogy a célok benne vannak a törvényjavaslatban, és ezek a célok jók is.

A mai haszonbérlők reálisabb kezelésére feltétlenül figyelmet kell fordítani; azt hiszem, ezt kormánypárti és ellenzéki oldalról is egyértelműen megfogalmaztuk. Erre oda kell figyelni, de nyilván erről szólnak a módosító indítványok, azért vagyunk itt, hogy a jó javaslatot még jobb törvénnyé tegyük.

A birtokpolitikai irányelvek keretét a törvényjavaslat tartalmazza. Meggyőződésünk, hogy ez alapján dolgozza majd ki a kormány rendeletek formájában a birtokpolitikai irányelveket.

Elhangzott a kizárás és a klientúra. Ezt én nem vettem másnak, mint riogatásnak. Véleményem szerint nem kellene ezzel élni; én azt gondolom, hogy még ma sem kellően szigorú egyébként a törvény abban, hogy azokat védjük meg, akiket meg szeretnénk védeni.

Itt is felmerült, ahogy már említettem az előbb is, a ciklus eleje, illetve a ciklus vége; mint ahogy az egyébként már minden ciklusnál előkerült, hiszen mindig, minden kormány a ciklus végén nyúlt a földkérdéshez - ami érdekes dolog, ezen egyébként el lehet gondolkodni. Tényleg nem szerencsés, de bízunk abban és reményünket fejezzük ki ez ügyben, hogy a ciklus már elkezdődött, és akkor igazából nem a végén, hanem az elején vagyunk. (Dr. Orosz Sándor közbeszól.)

Mindezeket figyelembe véve, a környezetvédelmi bizottság a javaslatot 11 igennel, 2 nem szavazat ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(9.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az ugyanebben a tárgyban megfogalmazódott kisebbségi véleményt, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményét Simon József képviselő úr ismerteti.

Öné a szó, képviselő úr.

SIMON JÓZSEF, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendhagyó módon a környezetvédelmi bizottságban elkeseredett vita alakult ki már a napirend tárgyalási technikája miatt. Ebben a bizottságban mi, ellenzékiek és kormánypártiak a legtöbb esetben vállt vállhoz vetve küzdünk azért, hogy a környezetvédelem szempontjai a mi bizottsági napirendjeink során kiemelésre kerüljenek a különféle törvényjavaslatok tárgyalása során. Itt még azért is meg kellett harcolnunk, hogy ne csomagban tárgyaljuk ezt a három törvényt, pontosan azért, mert azok a kérdések, amelyeket egy alaposan kibővített csomagban, környezetvédelmi szempontból áttekinthetően kellene vizsgálat tárgyává tenni, ebben a három törvényben nem szerepelnek.

A képviselőtársaimmal azt a taktikát választottuk, hogy a törvényjavaslatok tárgyalása során csak egy ellenzéki képviselő vett részt a bizottság ülésén, hogy a tárgyalóképességet biztosítsuk, de ezzel egyúttal azt is el tudtuk érni, hogy a három javaslatról külön mondhassunk véleményt.

Az első, ami alaposan vitatható kérdés, hogy a birtokpolitikai irányelvek nélkül például a nemzeti földalap intézményrendszerében megfogalmazott célok értelmezhetők-e. Nem értelmezhetők, tisztelt képviselőtársaim, mert ez a törvényjavaslat állami birtokpolitika alatt kormányzati birtokpolitikát ért. Ennél a nemzet földalapjának a kezelése sokkal fontosabb, úgy gondolom, hogy minimum parlamenti többpárti, szakmai, vagy ha úgy tetszik, egész társadalmi egyetértés kellene hogy kísérje ennek az intézménynek a felállítását és működését, erről pedig szó nincsen.

Ennek éppen az az eklatáns példája, ami ez az ötvenéves haszonbérbe adási lehetőség; nem szeretnék erre kitérni. A részletes vitában nyilván vissza fogunk térni erre a kérdésre, de világos, hogy ilyen lehetőségeket adni stratégiailag értelmezhető birtokpolitikai irányelvek nélkül bármely kormány kezébe, erősen indokolatlan.

A másik: természetesen megkifogásoltuk azt, hogy az elő-haszonbérleti ügyek, ha már egyszer a csomagban szerepelnek a nemzeti földalap működése kapcsán, miért nem szerepelnek konkrétan kifejtve abban a törvényben, amelyik a címe szerint erről szól.

A versenytárgyalási rendszerről többségi véleményt mondó képviselőtársam szólt valamit, hogy nem is értik, mi ezzel a probléma. Bezzeg amikor arról beszéltünk a családi birtok és a helyben lakás ügyeinél, hogy mit okoz ez, mondjuk, Nyugat-Magyarországon, ahol a 15 kilométeres sugarú körbe 6-8-9 község is beletartozhat, a helyben lakás értelmezése ott már világos volt, hogy problémás; itt nem volt világos az, hogy az ezeken a helyeken kifüggesztett, éppen pont aktuális árverési hirdetmények figyelemmel kísérése milyen technikai nehézségeket okoz. Vagyis nem kell túlságosan nagy rutin, hogy az ember belássa, hogy az ilyen típusú nyilvánossá tétel, ami a tervezetben tervbe van véve, nem javít az ügyek áttekintésén. Ez egy olyan földalap, ami tulajdonképpen éppen azok számára működik érthetetlenül, akiknek a gazdálkodását segíteni hivatott.

Összességében nagy baj, hogy nem tudjuk kivitatni ennek az intézménynek a működését, céljait, működésének stratégiai kereteit. Az a véleményem, hogy tulajdonképpen a szép nevén kívül semmi sem maradt meg ebben a javaslatban a reményeken kívül. Tíz évig táplált kisparaszti remények kivégzőosztagává válhat ez a csoportosulás a miniszterelnöki csapat irányítása alatt.

Néhány példát azért kiragadnék a vitából, hogy világossá tegyem: nemcsak általános megfogalmazásokat tettünk, pontosan szeretnék visszatérni erre az ötven évre. Ha általánosan tíz esztendőben van a haszonbérbe adás időtartama maximálva, és ehhez mindenféle szakmai érveket köt a kormányzati oldal, ezek a szakmai érvek miért indokolják azt, hogy a nemzeti földalap, ami a ma széttagolt birtokstruktúra - átlagosan kéthektáros birtokocskákról is beszélhetünk - összerendezését hivatott szolgálni, ez az intézményrendszer akár ötven évre adhasson bérbe, haszonbérbe földterületeket, abból az állami földalapból, amivel a mindenkori kormány közreműködésével a mindenkori államnak kellene tudni döntéseket hozni? Ez nemcsak hogy nem érthető, nem indokolható, semmiféle magyarázat nincs rá; amit a víztározók kapcsán hallottunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), egészen elfogadhatatlan.

Tehát ez a javaslat, tisztelt képviselőtársaim, környezetvédelmi megfontolások alapján általános vitára sem alkalmas.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most ismételten megadom a szót Pap János képviselő úrnak, aki a T/5263. számú előterjesztéshez kapcsolódóan ismerteti a bizottsági álláspontot. Öné a szó.

DR. PAP JÁNOS, a környezetvédelmi bizottság előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A bizottsági ülés során megállapítást nyert, hogy ezen javaslat legfontosabb célja a termőföld tulajdonjogára vonatkozó rendelkezések kijátszásának a felszámolása. Lényeges, kardinális terület az elővásárlási és az előhasznosítási jog preferencia-sorrendjének meghatározása, annak felállítása.

A másik fontos és lényeges cél a földből élő, élethivatásszerűen gazdálkodó családi gazdaságok földigényének a kielégítése. A helyben lakók jussanak elsősorban földhöz, és alakuljon ki az egészséges, egységes birtokszerkezet. Az ellenzék azt mondta, hogy ennek az lesz a legnagyobb akadálya, hogy a földnyilvántartás és a földhivatalok miatt megvalósíthatatlan lesz majd ez a cél. Szerintük - ez is teljesen irreális vélemény volt - az ország minden megyéjében vehet ma valaki, illetve ezen törvény után 300 hektárt, ami nyilvánvalóan képtelenség, hiszen egyszerre nem lakhat valaki két megyében.

Aggódnak a külföldiek földbérleti lehetősége miatt - de kérem szépen, ez eddig is így volt! Ez megint nem más, mint riogatás.

Felvetették azt - és igazából nem is lehet érteni -, hogy a nemzeti földalap és azt ÁPV Rt. miért került olyan előkelő helyre a prioritásoknál. Azt gondolom, hogy úgy az elővásárlásnál, mint az előhaszonbérlet terén, úgy a földalapot, mint az ÁPV Rt.-t még nagyon sok fontos, lényeges és preferált előzi meg, és miért lenne baj a nemzeti földalap előkelő helye, hiszen a nemzeti földalap azoknak fog földet juttatni, akik a földből szeretnének megélni és élethivatásszerűen a mezőgazdaságból szeretnének megélni. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.)

A kormánypárt oldaláról egyértelműen megvilágításra került, hogy a célok és az abból következő részcélok jól láthatók a javaslatban. Azt gondolom, hogy néhány pontosításra és kiegészítésre szükség van, elsősorban a fogalmaknál, hogy egyértelmű legyen, és mindannyian ugyanazt lássuk benne.

Nagyon lényeges kérdés - és én azt látom, hogy ez a parlamenti beszélgetések során is előjön - a helyben lakó fogalmában a 15 kilométer pontosítása, illetve a kárpótlási törvénnyel való összhang megteremtése, tehát a korábban földhöz jutottak rendezése. Tehát a 15 kilométert pontosítani kell.

Azt gondolom, hogy a nemzeti földalap elővásárlási jogát fenyegetésnek venni a prioritási sor végén, több mint túlzás az ellenzék részéről. A földalap kilicitálása ismét durva megfogalmazás, mert nincs eladási és haszonbérleti kényszer. Úgy tesznek ellenzéki képviselőtársaink, mintha az eladónak kötelessége lenne, kényszerítve lenne, hogy adja el; ő eladja, ha akarja, a nemzeti földalap pedig megveszi, haszonbérbe adja, ha tudja.

A ciklus végi döntés elhangzott már a többi törvénynél is, ezt nem kívánom megemlíteni.

Itt is megerősítést nyert, hogy aki mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozik, az lakjon is ott, és az viszont, ha szeretne földhöz jutni, jusson is földhöz; ebben segít a törvényjavaslat, illetve majd a törvény.

A vita végén szerencsére az MSZP is elismerte, hogy ezeket a törvényeket már meg kellett volna alkotni, és végül is jó, ha megalkotjuk most is. Ez a korábbi álláspontjukról elmozdulás volt. (Dr. Orosz Sándor: Ilyen elmozdulás nincs.)

Felmerült az uniós szabályozás, ahol nagyon helyesen az agráriumra, a mezőgazdaságból élő családokra telepítették le a természet- és a környezetvédelmet és vele együtt a termőföld védelmét, amihez természetesen kapcsolódik az agrár-környezetvédelmi támogatás, amit nekünk is át kell venni, át is fogunk venni, és a jövőben el is indul az agrár-környezetvédelmi program.

A törvény most azt a diszkriminációt is feloldja, ami eddig nem engedte meg, hogy a természetes személyek olyan méretű földterülethez, olyan méretű földrészlethez jussanak, mint a jogi személyiségek.

Mindezen észrevételek mellett - nem árulok el önöknek újat - a környezetvédelmi bizottság a törvényjavaslatot 10 igen és 2 nem mellett általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A bizottsági ülésen megfogalmazódott kisebbségi véleményt ugyanebben a tárgykörben Simon József képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

(9.50)

SIMON JÓZSEF, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Pap Képviselőtársam! Itt van a kezemben a bizottság jegyzőkönyve. Ebből szeretnék idézni, csak hogy - a félreértések elkerülése végett - senki ne gondolja, hogy akár a környezetvédelmi bizottságban is mi ezt jó elképzelésnek tartottuk volna az ellenzék részéről.

Én azt mondtam, hogy valóban, még ebben a ciklusban meg kellene alkotni ezeket a törvényeket. Korábban meg kellett volna csinálni, ez szent meggyőződésem, mert ez a társadalom érdeke is. De van itt egy nagyon komoly probléma, amiről eddig inkább agrárszempontokból beszélgettünk, és a földtörvény, a szakmánk sajnos abba az irányba ránt minket, hogy ezt az aspektust feszegessük, pedig a környezetvédelmi bizottság feladata - és erre szeretném a környezetvédelmi bizottságban a tagtársaim figyelmét felhívni -, hogy a törvényben két olyan probléma van, amely nagyon súlyosan a mi bizottságunk kompetenciája. Nem biztos, hogy ebben a törvényben kellett volna a helyben lakás és a családi gazdaság problémáit értelmezni, de ha már megtörtént, ez a bizottság nem teheti meg, hogy nem foglalkozik vele. Nagyon súlyos probléma ez, de mind a kettőnek nagy jelentősége van.

Az Európai Unióban az elmúlt 15-20 évben olyan változások mentek végbe a környezetvédelem területén, hogy gyakorlatilag a természeti környezet és a termőföld megóvásának feladatait nagyrészt döntően az agráriumra telepítették, nem az agrárbizniszre, nem az agrárvállalkozásra, hanem a mezőgazdálkodó és mezőgazdálkodásból élő családra. Úgy állították össze mind az agrár-, mind a vidékfejlesztési, agrár-környezetvédelmi támogatási rendszert, hogy ennek a családnak a vidéki térségben a helyben lakáshoz szükséges egzisztenciáját európai szinten biztosítani lehessen.

Ezért lényeges az, hogy amikor mi helyben lakásról beszélünk - értettem ez alatt a környezetvédelmi bizottságot legalább -, és ehhez kötünk földtulajdonlási, gazdálkodási, támogatási és egyéb jogosultságokat, ebben az összefüggésben a helyben lakást úgy értjük, hogy csak az a helyben lakó minősül helyben lakónak, aki személyes résztvevője, szereplője a helyi közösségnek, mert a helyi közösségre és annak agrárvállalkozó tagjaira telepítik az agrár-környezetvédelmi, természetvédelmi és úgy általában a vidéki térség tájvédelmi feladatait. Ebben az összefüggésben képtelenség helyben lakónak minősíteni az ország egy aprófalvas településszerkezeti részén, Kelet- és Nyugat-Magyarországon egyaránt az öt faluval arrébb lakó gazdálkodót. A bizottsági ülésen világosan kifejtettem, hogy mit jelentenek ezek a problémák.

Összességében azt gondolom, hogy a környezetvédelmi bizottságnak kellett volna olyan állásfoglalást magáévá tenni, hogy a helyben lakást ilyen értelemben kell értelmezni, másrészt pedig a családi gazdálkodót abból a szempontból kell preferált gazdálkodónak tekinteni, hogy olyan feladatokat is kívánunk távlatosan környezetvédelmi megfontolásokból rájuk telepíteni, amelyek nem kifejezetten és nem direkt mezőgazdálkodáshoz kapcsolódnak.

Amíg ezek a kérdések nem kerülnek szóba, ez még ürügynek is elfogadhatatlan, hogy a helyben lakásra és a családi gazdálkodásra hivatkozunk, mert agrárhatékonyság szempontjából a dolog minden ponton megkérdőjelezhető. Ez a törvénycsomag abba az irányba viszi a fejlődést, hogy koncentrált családi nagybirtokok jöjjenek létre, és minimum 300 hektárral, ami viszont nem megoldás azokra a problémákra, amelyekről előzőleg beszéltem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért olvastam fel majdnem szó szerint a jegyzőkönyvet, hogy világossá tegyem: kormánypárti képviselőtársaim félreértelmezik a mondatainkat, a szándékainkat.

Képviselőtársam bizottsági jelentésének az elejére visszatérve, világossá tettem, hogy a környezetvédelmi bizottságban '99-ben az előző törvénymódosítás során felhívtuk a figyelmet mindazokra a problémákra, amelyek az ingatlan-nyilvántartás nehézségei miatt alkalmatlanok az akkor nagy hangon beharangozott zsebszerződési ügyek kezelésére. Elmondtuk, hogy a Takarnet hiányosságai miatt nincs lehetőség arra, hogy akár azt ellenőrizze a földügyi apparátus, hogy minden megyében legyen valakinek 300 hektárja, mert hasbemondásra alapulva a földhivatalba bejegyzik a szerződéseket.

Ezen a bizottsági ülésen hallottuk a választ a kérdésre, hogy még most is csak tesztelik a rendszert, ami majd elvben jövőre esetleg lehetővé teszi az ilyen anomáliák kiszűrését. Az összes többi kérdésről, meg kell mondanom, ugyanilyen pontossággal kaptunk tájékoztatást, amit a magam részéről természetesen nem tudok megakadályozni, de ezzel a néhány gondolattal szerettem volna kiegészíteni.

Környezetvédelmi megfontolásokból ez a törvénycsomag nem korrekten bánik a magyar termőföld lehetőségeivel, és ezért nem javasoljuk a bizottság kisebbsége nevében általános vitára sem.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A T/5264. számú előterjesztéshez kapcsolódó bizottsági álláspontot Pap János képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

DR. PAP JÁNOS, a környezetvédelmi bizottság előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során kiderült, hogy a törvény módosítása indokolt. Az, mert egy adott földrészletre irreálisan magas a tulajdonosok száma, mindemellett alacsony a tulajdoni hányad. A kényszerközösségek csak fokozták a kezelhetetlen mértékű tulajdoni hányadból adódó problémákat.

A tulajdonos nem tudta birtokába venni tulajdoni hányadát. Ez a legfontosabb cél, hiszen a tulajdonos tizenegy évvel a rendszerváltás után így végre termőföldjéhez juthat. Egyrészt megoldja a törvény a kiadatlan részaránytulajdont, másrészt az osztatlan közös tulajdon közösségét rendezi. Lehetőség szerint a legjobb földterületeken kell kezdeni a földek kiadását. Ez nagy vitát és sok problémát vetett fel elsősorban az ellenzék oldaláról, ez azonban nem jelent protekciót, kijátszást, mert sorsolás előzi meg. Egyébként is korábban is a legjobb hellyel lehetett kezdeni - nem is értjük igazából, hogy mi volt itt a probléma.

Az állam a határidőig be nem nyújtott, illetve a határidőig benyújtott kérelemre kiméri az önálló ingatlant, önálló ingatlanná alakítja a földet. Miért baj ez? Így volt ez a kárpótlás során is. Miért baj, ha ezekkel a tulajdonosokkal is így járunk el?

Nem állja meg a helyét, a gyakorlat ugyanis mást mutat, az, hogy a technikai felszereltség és az idős kor, az ici-pici vagy kicsi-pici - ha jól emlékszem, így mondta Simon képviselőtársam - birtokocska volt az akadálya a földhöz jutásnak. Nem! Nem engedték, hogy birtokba vegye - ez volt az akadálya.

A vélemény, miszerint hogy ingyen és a legjobb föld, ez esetleg jogi problémákat is felvet: azt gondolom, hogy ez nem igaz, hiszen a sorsolás ezt kizárja. Tehát nem hiszem, hogy ez jogi problémákat fog majd felvetni.

Felvetették azt, hogy az államnak, az állami szervezeteknek ügydöntő szerepe van - ez sem igaz - abban a kérdésben, hogy hol kezdjük a kimérést. Kezdhetjük a táblának bármelyik részén, a délin, az északin, a keletin, a nyugati oldalán, ha sorsolás van, akkor majd arra esik, aki éppen a sorsolásban oda jutott. Ez ismét egy mondvacsinált probléma.

Az ellenzék az előző törvényjavaslatoknál kardoskodott a tulajdon, sőt a haszonbérlő jogáért - nagyon helyes, ehhez egyébként ragaszkodjunk is -, amely sérül. Most viszont attól fél, hogy a tulajdonos megkapja a jogos tulajdonát. Igazából nem értem a kettő közti összhangot, miközben itt a tulajdoni rendezésről van szó. Igaz, itt is el kell mondanom - egyébként a jegyzőkönyvből vettem ki ezeket a dolgokat, tehát vissza tudjuk olvasni, képviselőtársaim -, hogy a vita végére valamennyire már közeledtek az álláspontok a tulajdonjogot illetően, a rendelkezési jogot illetően; hozzáteszem, az előbb is nyilvánvalóan egy szűk részre értettem, hogy közeledtünk egymáshoz.

Viccesnek tűnő megjegyzés volt a bizottsági ülésen, mely szerint a kormány a karógyártó kft.-ket privilegizálná. Azt gondolom, hogy ez vicces. Ha valakit tulajdonhoz akarunk juttatni, és a tulajdont, a földtulajdont karóval lehet kijelölni, ahhoz kell a karó, és nem hiszem, hogy itt karógyártó kft.-kről lenne szó. De miért baj ez? Ez egyébként mindig így volt: amely földdel önök rendelkeznek ma, ezt is ugyanígy jelölték ki, karóval - most már azt is tudjuk, hogy ebből meggazdagodtak néhányan mint karógyártók.

A mai törvény szerint is kérheti a tulajdonos és kimérik. Akkor mi itt a probléma, tisztelt képviselőtársak? Az, hogy ez nem ment. Nagyon sokan éltek panasszal, a törvény most segít ezen problémák orvoslásában, garanciákat épít be. Véleményünk szerint - ezt önök is állították - ez 3 százalékot, a mezőgazdasági terület, a szántóterület 3 százalékát érinti. Miért is veri szét a mezőgazdaságot ez a 3 százalék? Dehogy veri szét! Arról van szó, hogy az itt élő, itt tulajdonnal rendelkező tulajdonosok hozzájutnak a jussukhoz.

Aki a határidőt elmulasztja - a törvényben ez nagyon lényeges pont -, az a nemzeti földalapból kérhet földet, és ami egy pluszelem: kérheti pénzben. Ez nagyon lényeges és nagyon fontos eleme a törvényjavaslatnak.

A nemzeti földalapba egyébként azok a földek kerülnek, amelyeket nem voltak hajlandók kiméretni a szövetkezetek. Azt gondolom, hogy ezzel ismét nincs nagy probléma.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, segítsünk abban, hogy az önálló gazdálkodásban a tulajdonosok hozzájuthassanak jogos tulajdonukhoz. A környezetvédelmi bizottság 10 igen szavazattal, 4 nem szavazat mellett ehhez kíván segítséget nyújtani, amikor általános vitára alkalmasnak tartja ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A bizottság ülésén ugyanebben a tárgyban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Fodor Sándor képviselő úr ismerteti. Öné a szó.

FODOR SÁNDOR, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvény születése időszakában a Kisgazdapárt kormányzati tényező volt, '92-ben, '93-ban, a '99-es módosításnál úgyszintén kormányzati tényező volt, és ma is az.

(10.00)

Mindkét időszakban elmondtuk, hogy a földek rendezése, a földek kiadása konszenzuson kell hogy alapuljon, és nem szabad, nem lehet politikai szándékok eszközeként fölhasználni. Véleményünk szerint a ma előttünk lévő törvénymódosítás politikai szándékokat takar, és bemagyarázzák a földtulajdonosoknak, hogy csak akkor lehetsz boldog, és akkor érhetsz el minden szépet és jót, ha a törvényben megjelölt 60 napon belül bejelented és kimérik neked a földtulajdonodat állami pénzen.

Igazából a ma hatályos törvény, függetlenül attól, hogy kormánypárti képviselőtársaim azt mondják, hogy nem működik, és százszámra vannak a panaszok az osztatlan közös tulajdon megszüntetését érintően... - akkor szíveskedett volna a kormány egy hatástanulmányt elibénk tenni, hogy ez a panaszáradat igazából mekkora, valós-e. Mert azok, akik e témáról beszélnek, nem tudom, megtapasztalták-e, hogy a barázdaparton mi újság és a földek használata, művelése során mi újság van, és azok a földtulajdonosok, akik a földjüket önálló birtoktestté kívánják alakítani... - a jelenleg hatályos törvény értelmében minden lehetőségük megvan rá. Ha valahol ezt valaki akadályozza, természetesen államigazgatási eljárás során helyére kell tenni a törvényt, és nem biztos, hogy törvénymódosítást kell a parlament elé benyújtani.

Én voltam az a környezetvédelmi bizottsági ülésen - hogy ne rébuszokban beszéljünk -, amit Pap János képviselőtársam említett, hogy ha rosszmájú akarok lenni, akkor azt feltételezem, hogy a kormány egy karógyártó kft.-t hozott létre. Egy ilyen mérnöki karó mérete 3-szor 3 cm és 50 cm hosszú, ki lehet számolni, hogy hány köbméter fát kell felhasználni e mintegy kétmillió tulajdonos esetében - és nem mind a négy sarkára kell karót verni, hiszen egymás után folytatódnak -, legalább 2 millió karó legyártásáról lehet szó.

A 97 százalék és a 3 százalék is elhangzott. Pontatlan volt Pap János képviselőtársam megfogalmazása: nem 3 százalék az osztatlan közös tulajdon megszüntetésének a nagyságrendje, hanem körülbelül 3 százalék az a földterület, amely a különböző földalapok megalkotása során valamifajta vita, bírósági perek, jogviták miatt nem került rendezésre. Így értendő a 3 százalékos nagyságrend, és nem az osztatlan tulajdon nagyságrendjét jelenti. A kormány arra sem vett fáradságot, hogy ezen törvénymódosító javaslatnak a benyújtásakor a jogalkotásról szóló törvény előírásait betartsa, nem volt képes rá vagy nem akarta, vagy ilyen nagyvonalúan és felületesen kezeli ezen törvénymódosítást, hogy a törvény mellékleteként a részletes indokolást sem jelölte meg. Ha van részletes indoklás, akkor lehet, hogy a mi vitatkozásunk is másképpen hangzik, ha önök, tisztelt miniszter úr, részletesen megindokolják, és tényekkel, konkrétumokkal alátámasztják a törvénymódosítás indokát.

A környezetvédelmi bizottságban 4 nem szavazattal az általános vitára való alkalmasságát nem tartottuk megfelelőnek.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a területfejlesztési bizottság véleményének ismertetése következik. Elsőként megadom a szót Borkó Károly képviselő úrnak, aki az 5262. számú előterjesztéshez kapcsolódóan ismerteti a bizottság véleményét. Öné a szó, képviselő úr.

BORKÓ KÁROLY, a területfejlesztési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A parlament területfejlesztési bizottsága 2001. október 31-én tárgyalta az előttünk fekvő törvényjavaslatokat.

A bizottság a három törvényt szolid ellenzéki részvétel mellett együtt tárgyalta, de külön szavazott a törvényjavaslatokról. A bizottság a törvénymódosítások területfejlesztéssel összefüggő vonatkozásait elemezte elsősorban. Az ülésen a kormány tájékoztatóját követően élénk vita alakult ki a törvénytervezetről. Én a nemzeti földalapról kívánok beszélni.

A nemzeti földalappal kapcsolatban annak céljaként elhangzott, hogy az elsődlegesen a családi gazdaságok kialakítását szolgálja; olyan versenyképes, termelésre alkalmas gazdaságok területének kialakítását, amelyek a gazdáknak, a gazdálkodó családoknak tisztes megélhetést, a családtagoknak biztos munkalehetőséget nyújtanak. Versenyképes gazdálkodást tesznek lehetővé a birtoknagyság vonatkozásában, s reményeink szerint a már 2004-ben bekövetkező európai uniós csatlakozás után az Európai Unióban gazdálkodó családokkal lesznek versenyképesek a magyar gazdaságok.

Az ilyen módon kialakuló, maximálisan 300 hektár nagyságú birtokok létrejötte területfejlesztési szempontból a jelenlegi helyzethez képest kimondottan jobb helyzetet teremt a gazdálkodóknak, hiszen az ilyen méretű gazdaság hitelezése már a bankok szempontjából is kívánatos. Egy ekkora gazdaság jelentős termelési értékkel bír, beruházásigénye nagy, a befektetett eszközérték a földdel együtt már olyan vagyontömeg, amely hitelezési versenyhelyzetet teremthet a következő időszakban a pénzintézetek között. Ennek révén forrásokhoz juthat az eddig a hitelezés szempontjából mostohán kezelt, nagy tőkeigényű egyéni gazdálkodó, családi gazdaság.

A nemzeti földalap a birtokszerkezet módosításán túl alapvetően befolyásolja a földhasználatot is. Nyilvántartási kötelezettsége van a gyenge minőségű, természetvédelmi, vízgazdálkodási, ár- és belvízvédelmi szempontból felhasználható területekre. Módja lesz a nemzeti földalapnak arra is, hogy azoknak a közgazdaságilag határtermőhelynek minősülő szántóterületeknek a sorsáról döntsön, amelyek mezőgazdasági művelésre az európai uniós csatlakozás után nem lesznek gazdaságosak. Más módon lesz célszerű ezeket a területeket hasznosítani a tulajdonosaiknak. Ismerjük, hogy a csatlakozás után hozzávetőleg egymillió hektár olyan szántóterület, jelenleg szántó művelési ágú terület van, amelyet a művelésből ki kell vonni, amelynek hasznosítására elsődlegesen az erdőtelepítés jöhet számításba. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen szolgálja a racionális földhasznosítást.

Elhangzott a bizottságban is az ellenzék részéről, hogy a nemzeti földalap célja a klientúraépítés. Amennyiben a család, a magyar vidéken élő majdani családi gazdálkodók családja klientúrának nevezhető, akkor a kormánypárti képviselők vállalják ezt a vádat. Csak mint érdekességet jegyzem meg - ez a karóügy már több ízben előjött -, hogy volt olyan ellenzéki képviselőtársunk, aki a nemzeti földalap, illetve a földtörvénykezés elsődleges célját abban jelölte meg - igaz, csak vicces formában -, hogy bizonyára valamely kormány közeli karógyártó cégnek van szüksége megrendelésekre.

Ezeken túl a bizottság kormánypárti többsége a nemzeti földalapról szóló törvényt a gazdálkodók, a gazdálkodó családok érdekében álló törvénynek tekinti, ennek megfelelően a kormánypárti képviselők 13 igen szavazata mellett az ellenzék 6 ellenszavazatával az Országgyűlésnek a törvénytervezetet általános vitára ajánlja, majd a szükséges módosítások után elfogadásra javasolja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az ugyanezen bizottságban és ugyane tárgyban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Kis Zoltán képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

DR. KIS ZOLTÁN, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ahogy a többségi vélemény előadójától hallottuk, szerény ellenzéki részvétel mellett folyt ez a vita.

(10.10)

Szerényen, valóban, megpróbáltuk érveinket előadni, bár az elnök úr erélyes felhívása miatt, miszerint közelednek az ünnepek, fogjuk rövidre mondandónkat, speciel nekem sem sikerült mind a három törvényről elmondani azt, amit szerettem volna. (Horváth Béla: Megsértődtél és kimentél, Zoli!) Ennek ellenére a kisebbségi vélemény természetesen kialakult, és nemcsak a karógyártó kft.-k vonatkozásában, hanem a nemzeti földalap vonatkozásában arról a gondról, amely ezt az ágazatot '92 óta a föld viszonylatában feszíti.

Nyilvánvaló, hogy rendezni kell, de nem úgy, hogy intézményeket hozunk létre, amelyekkel állami előjogokkal, állami pénzekből elővásárlási jogot biztosítva kvázi a földet államosítjuk, és később használatba vagy tulajdonba adjuk a számunkra kedves és hozzánk közel álló köröknek, hanem úgy, hogy azokat a gazdálkodókat, akik most bérelt vagy föld nélküli területeken kénytelenek élni vagy nehezen gazdálkodni, azokat hozza helyzetbe.

Nem számolt az előterjesztés azzal, hogy a nemzeti földalap megteremtésének vonatkozásában milyen pénzügyi feltételrendszer áll rendelkezésre, jóllehet, a jogalkotási törvény előírja, hogy gazdasági hatástanulmányt kell készíteni. Ez, feltételezvén, hogy a költségvetésből ismerten az erre az évre öt milliárd forinttal, majd a következőre ismételten öt milliárd forinttal létrehozandó földalap földvásárlásait, egy százezer forintos hektáronkénti földvásárlási árat is figyelembe véve, összességében nem több, mint százezer hektár, amelyet, mondjuk így, meg tudna venni, nyilvánvalóan ez 2 százaléka körül van a termőföldnek, nem lesz végrehajtható, tehát igazából nem oldja meg sem a pénzügyi háttérrel, sem az intézményrendszerrel azt a problémát, amiről szó van. Ráadásul nincs meg az a koncepció, amelynek alapján a birtokot rendezni akarja. Nincs meg az az elképzelés, hogy milyen birtokszerkezetet akarunk ebben az országban, amelyhez természetesen jogi és nem utolsósorban közgazdasági preferenciák is szükségesek.

Az ellenzék véleménye az, hogy a birtokrendezési folyamatok elősegítésére azoknak a mezőgazdasági termelőknek kell támogatást nyújtani, akik jelen pillanatban önerőből nem képesek földet vásárolni. De ne az állam vegye meg és adja oda majd később azoknak, akiknek ő jónak látja, hanem helyzetbe kell hozni azokat, akik már most a gazdálkodásban ilyen kényszerű körülmények között munkálkodnak.

Felvetődött és komoly problémát jelent, hogy ez a jogintézmény kettős irányítás alatt működik, a tulajdonosi jogokat a földművelési és vidékfejlesztési miniszter gyakorolja, ellenben a menedzsment kiválasztása, annak irányítása miniszterelnöki hatáskörbe tartozik, nevezetesen mind az igazgató, mind a felügyelőbizottság tagjai. Ez később konfliktusokat idézhet elő.

Nem tartottuk szerencsésnek azt, hogy a nemzeti földalap jogosítványai között - mind a később szóba kerülő termőföldtörvénynél, mind pedig a földalap létrehozásáról szóló törvénynél - olyan nem tisztázott jogintézmények kerülnek be a rendszerbe, amelyek azokat a problémákat vetik fel, amelyekkel már korábban is találkoztunk, hogy mit is jelent az a sorsolás, hogyan választom ki az elővásárlási jogosultak közül én mint nemzeti földalap azt, akit kedvezményezni akarok. Az ilyen, jogszabályilag nem kellően definiált rendszerek mindig magukkal hozzák a régi sérelmek felelevenítését; lásd a földrendező, földkiadó bizottságokról szóló törvényt, amelynek problémáit a mai napig nem tudjuk megoldani a közös tulajdon megszüntetése vonatkozásában.

Ebben az előterjesztésben így a nemzeti földalapot, mint egy olyan intézményt, ami mögött birtokrendezési koncepció nem áll, a gazdasági háttér nincs rendezve, és sajnálatos módon a birtokpolitikához kapcsolódó jövedelemtermelő képesség sem realizálódik, az ellenzéki képviselők ezt elutasították, és kisebbségi véleményükkel annak adtak hangot, hogy általános vitára nem tartják alkalmasnak.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselőtársam. Az ugyanezen bizottságban a T/5263. számú törvényjavaslat tárgyában megfogalmazódott véleményt Martonosi György képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

DR. MARTONOSI GYÖRGY, a területfejlesztési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nagy élvezettel hallgattam az előző bizottsági előadókat; ez annál is inkább élvezetes számunkra, mert a területfejlesztési bizottság egy szakmai alapokon működő bizottság, és ott szakmai vélemények fogalmazódnak meg és hangzanak el. A mi bizottságunk 2001. október 31-én tárgyalta a T/5263. számú törvényjavaslatot, amelyet a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosítására nyújtott be a kormány.

Ebben a javaslatban nagyon sok fogalom meghatározására, illetve újraszabályozására, pontosítására került sor. Ilyen fogalom például a termőföld fogalma, amely kibővül, amikor az alaptörvény fogalmi meghatározásától eltérőn már a rét és a fásított terület is bekerül a meghatározásba. A másik ilyen nagyon fontos fogalommeghatározás, amely pontosításra kerül, a tanya fogalma, amelynél a javaslat 6 ezer négyzetméterben határozza meg azt a területet, amely a tanyabirtokhoz tartozik.

Nagyon fontos új definíciók is bekerültek a javaslatba. Ilyenek például a családi gazdaságról szóló fogalmi meghatározások és a családi gazdálkodó fogalmának a meghatározása. Meghatározásra került a mezőgazdasági tevékenység, illetve a kiegészítő tevékenység, valamint a helyben lakás és a helyben lakó szomszéd fogalma. Ezek a fogalommeghatározások azért fontosak, mert a későbbiekben a családi gazdaságok kiemelt támogatásához ezek a keretek szolgálnak majd.

A családi gazdaságok tevékenységéhez pótlólagos támogatásokat rendel majd a kormány, illetve a törvényhozás. A törvényjavaslat újraszabályozza a termőföld és a tanya eladása esetére az elővásárlási jogot, és - nagyon helyesen - a családi gazdálkodót és a helyben lakót helyezi az első helyekre, majd ezt követően a nemzeti földalapról szóló törvényben szabályozottak szerint a magyar államot. Így nem áll fenn annak a veszélye, amit ellenzéki képviselőtársaink oly sokszor és szívesen hangoztatnak, hogy a magyar föld külföldi tulajdonba kerül. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Majd meglátjuk!) Újraszabályozásra kerül a haszonélvezet és a használat joga is, és a haszonbérlet esetén a magánszemély által használatba vehető termőföld nagysága is.

A bizottság együtt tárgyalta az előttünk fekvő három törvényjavaslatot, és a tárgyalás során az egyes képviselők észrevételeiket, véleményeiket egyben fogalmazták meg. Az MSZP-s képviselő a földtörvény módosítása kapcsán csak a családi gazdaságokról szóló önálló törvényt hiányolta, de az érdemi kérdések tárgyalására nem került sor.

Végezetül a területfejlesztési bizottság a tárgyalt törvényjavaslatot 13 igen és 6 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Fodor Sándor képviselő úrnak, aki a bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi véleményt ismerteti ugyane tárgyban. Öné a szó, képviselő úr.

FODOR SÁNDOR, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Ha földről beszélünk, ha családról beszélünk, én úgy gondolom, hogy a legnagyobb áhítattal és a legnagyobb alázattal lehet e két dologról beszélni, és akkor, amikor a földről törvény születik, vagy törvénymódosítás születik, akkor azt csak nagy alázattal, nagy szakértelemmel és a társadalom többségének konszenzusával lenne szabad elvégezni. Ha családról beszélünk és a családról törvényt alkotunk, akkor a legnagyobb alázattal, a legnagyobb konszenzussal, a társadalom többségének legnagyobb konszenzusával szabad törvényt alkotni vagy magát a fogalmat valamely törvényhelyen meghatározni.

Az előttünk levő földtörvény-módosítás ezen gondolataimat véleményem szerint és véleményünk szerint nem valósítja meg, megalázó módon egy törvénybe próbál olyan fogalmakat belehelyezni, beleerőszakolni, amely távol áll az alázattól, távol áll a tisztelettől. Ha a családról törvényt akarunk alkotni, akkor azt igenis tessék önálló törvényben, ha a család gazdálkodását akarjuk törvényben megfogalmazni, akkor azt igenis tessék önálló törvényben megfogalmazni. Nagyobb tiszteletet kell adni a társadalom legkisebb sejtjének, a családnak, amiről önök, kormánypárti képviselőtársaim, a ciklus során végig beszéltek, beszélnek, és időnként ugyancsak másképpen cselekszenek.

A földtörvény-módosítás részleteiről a többi bizottságban megfogalmazódott és képviselőtársaim által kisebbségi véleményként elmondottakra nem kívánok külön kitérni, de szeretném hangsúlyozni, hogy ezen törvénymódosítás pontosan az általam fölvázolt gondolatmenet alapján nem alkalmas az általános vitára.

(10.20)

A területfejlesztési bizottságban ezen álláspontunkat fejtettük ki, és igazából a kormány megint megszegte a szavát, hiszen azt ígérte, hogy a családi gazdaságokról önálló törvényt alkot, megszegte a szavát akkor, amikor azt mondta, hogy birtokrendezési törvényt is terjeszt a parlament elé. Ezen csomagnak nagyon fontos része lett volna, hogy akkor, amikor a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvénynél parcellázni akar, akkor azt valamifajta birtokrendezésként és önálló törvényként való birtokrendezésként kellett volna elvégezni, szoros összefüggésben egy szakszerű és konszenzuson alapuló földtörvény-módosítással.

A területfejlesztési bizottságban 6 nem szavazattal nem tartottuk általános vitára alkalmasnak a törvénymódosítást, és a nem szavazatok között a MIÉP jelen lévő bizottsági tagjának a szavazata is benne foglaltatik

Az elmondottak alapján általános vitára nem tartjuk alkalmasnak a jelen törvényt.

Köszönöm, elnök asszony. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A T/5264. számú előterjesztéshez kapcsolódó véleményt ugyanebben a bizottságban Pogácsás Tibor képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

POGÁCSÁS TIBOR, a területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényeket a területfejlesztési bizottság október 31-én tárgyalta, és abban tulajdonképpen egyetértés volt, hogy ezen törvények létrehozása, megalkotása szükséges; a vita az időpontról, illetve magának a törvénynek a tartalmáról szólt.

Nem volt vita abban sem, hogy a kárpótlást követően - mint ahogy ez ma már elhangzott - jelentősen elaprózódott a termőterület. Nagyon sok olyan földrészlet keletkezett, amelynek sok tulajdonosa van, olyan tulajdonosok, akik egymással érdemben nem állnak kapcsolatban, nem tudnak összedolgozni, ennek következtében a létrejött kényszerközösségek olyan problémákat vetettek fel és hoztak napvilágra, amit az elmúlt tíz-tizenegy év bizonyított, amely szerint megnőtt a megműveletlen területek mérete, lezáratlan örökösödési ügyek jönnek, aminek következtében nem követhető végig a jelenlegi tulajdonos, a földvédelmi intézkedések nem hajthatók végre.

Igaz az - és ez is elhangzott a bizottsági ülésen és itt ma is -, hogy a társtulajdonosi közösségből a jelenlegi rendszerben is ki lehet válni, de azt mindannyian elismerték, elismerhetjük, hogy ez bonyolult, és terheket ró a tulajdonközösség tagjaira. Ez a törvényjavaslat tehát ezen állapot megszüntetésére szolgál.

A kiadott aranykorona-értékkel rendelkező tulajdonosok kérelmet nyújthatnak be, hogy önálló ingatlanként megszerezhessék területüket, illetve eldönthessék, hogy osztatlan közös tulajdonként kívánják-e a továbbiakban a tulajdonukat megtartani. A megoldás jogvesztő határidőt tartalmaz, amit az ellenzéki oldalról több bírálat is ért, azonban úgy gondolom, hogy mindenképpen létre kell hozni egy végső határidőt, amivel a folyamat lezárását és befejezetté tételét elő kell segíteni.

A javaslat a nyilvános sorsolás menetét, a kiosztási sorrend kialakítását rendezi, így az önálló ingatlanok az FM-hivatal és a földhivatal közreműködésével birtokba adhatók. A törvény rendezi a megmaradó osztatlan közös tulajdon tulajdonba adásának feltételeit is, és itt szeretném azt hangsúlyozni, nem jelenti azt ez a törvény, hogy mindenáron, mindenképpen az osztatlan közös tulajdon minden egyes részlete nevesítve tulajdonoshoz kerüljön. Tehát ez az állítás nem állja meg a helyét.

Az állam részéről mindenképpen pozitív és segítő szándékot mutat, hogy a 2002. március 1-jéig benyújtott kérelmek során a megosztás költségeit - mint ahogy erről is volt már szó - az állam magára vállalja. Úgy gondolom, ez mindenképpen előnyös és pozitív eleme a törvénynek. A törvény azt is biztosítja, hogy az összes lehetséges földterület-kiadás után megmaradó igények az eddigiektől magasabb kártérítési összeggel pénzben megválthatók legyenek, tehát a kártalanítás megtörténjen.

Összességében tehát megállapíthatom azt, hogy a földkiadás során esetenként lehetetlen birtokviszonyok alakultak ki, ezeket a birtokviszonyokat olyan tulajdonközösségek jellemzik, amelyek megakadályozzák azt, hogy a tulajdonos a földdel ténylegesen rendelkezhessen. A törvényjavaslat lehetővé teszi ennek megszüntetését, eldöntheti a tulajdonos, hogy maga kívánja-e a földet megművelni, vagy egyáltalán rendelkezni akar-e és tud-e ezzel a tulajdonnal.

Mindezek alapján tehát a területfejlesztési bizottság 13 igen szavazattal, 6 nem ellenében a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ugyanezen bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt ugyanebben a tárgykörben Bodzás Ferenc Árpád képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

BODZÁS FERENC, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosítására előterjesztett törvényjavaslatot a területfejlesztési bizottságban az MSZP-frakció - benne az Agrárszövetség képviselői -, az SZDSZ-frakció és a MIÉP-frakció képviselői általános vitára nem ajánlják.

Abban minden képviselő egyetértett, hogy szükség van a termőföld helyzetét rendbe tevő jogszabályokra. A jelenlegi törvénytervezet viszont nem felel meg a célnak sem formájában, sem tartalmában. A probléma ott kezdődik, hogy nem a földrendező bizottságokról szóló törvény módosítása a legfontosabb, annál is inkább, mert ez már volt módosítva ebben a ciklusban, hanem a birtokrendezési törvényt kellett volna behozni, amely a minisztériumban már 1997-ben elkészült.

Igen ám, de ahhoz támogatási háttér kell, hogy a tulajdonos maga is törekedjen a megélhetését biztosító birtoknagyság kialakítására, és az állam érdeke is ennek támogatása éppen a versenyképes gazdaságok előnyei miatt. Ezzel szemben e törvényjavaslat arra ösztönzi az elaprózott földrészletek tulajdonosait, hogy öt évig saját maguk vállalják a művelést, ha a kimérés költségeit az államra akarják hárítani, ez pedig ugye nem kevés pénz. Tehát megvan az a veszély, hogy egy osztatlan tábla a megosztás után tiszta tulajdonviszonyokat teremt, de a kisparcellák piacképtelenek lesznek, ismét lejjebb csúszik a jövedelmezőség.

A törvény előterjesztője ki is mondta, hogy a módosítás egyik célja a tulajdonnal való rendelkezés megkönnyítésén túl az, hogy ne tudjanak a nagyüzemek könnyen haszonbérbe venni földrészleteket. Ez kétélű fegyver, mert lehet, hogy a szétaprózott parcellákat nem is akarják tovább használni, és a tulajdonos issza majd meg a levét.

A törvényjavaslat pongyola megfogalmazást tartalmaz, amikor azt mondja, hogy a megosztást lehetőség szerint a földrészlet legjobb minőségű területén kell kezdeni. Ehhez nyomban kell egy másik törvényt alkotni, amelyik meghatározza, hogy melyik a legjobb minőségű földrészlet.

A törvényjavaslat védelmezőinek érvei szerint a beterjesztés okai között szerepel az európai uniós csatlakozás is, ugyanakkor a javaslat meg sem említi a külföldiek földszerzési és földhasználati helyzetét, nyilván azért, mert a választás előtt ez politikailag kényes ügy a kormány számára.

Alkotmányellenesség is fellelhető bizonyos csoportok diszkriminálása miatt, illetve a tulajdonosok közössége jogainak csorbítása okán. A legnagyobb baj viszont az, hogy nagyon áttételesen alakulhatnak ki a versenyképes gazdaságok. A kárpótlási törvényhez hasonlóan hamarabb jutnak előnyhöz a falvakból elkerült más foglalkozást űzők, mint a parasztok.

E célok megfogalmazásával a családi gazdaságok segítése - tájvédelem és a többi - szerepel, de a családi gazdaság működésének feltételeit nem képes bemutatni a hosszú távú koncepció hiányában egyik agrártörvény sem. Ezt csak nemzeti összefogással lehetne megalkotni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(10.30)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig a foglalkoztatási bizottság előadójának, Borkó Károly képviselő úrnak adom meg a szót. Képviselő úr!

BORKÓ KÁROLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága október 30-án tárgyalta a nemzeti földalapról szóló T/5262., valamint a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló T/5263. számok alatt beterjesztett törvénymódosító javaslatokat. A bizottság illetékesség hiányában nem foglalkozott a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló '93. évi II. törvény módosítását tartalmazó törvénnyel.

A tárgyalt törvényekről a bizottság külön-külön foglalt állást, és annak elsődlegesen a foglalkoztatásra gyakorolt hatásait vizsgálta. A termőföldről szóló törvény vitájában kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, amit szintén én fogok interpretálni önöknek.

A nemzeti földalappal kapcsolatban a vitában elhangzott, a törvény elsődleges célja az, hogy segítséget nyújtson ahhoz, hogy Magyarországon olyan versenyképes családi gazdaságok alakuljanak ki, amelyek méltó partnerei lehetnek az Európai Unióban gazdálkodó családoknak. Ennek érdekében olyan birtoknagyság szükséges, amely a gazdaság jellegétől függően a család számára tisztes megélhetést, jövedelmet biztosít.

Megfelelő birtokméret kialakításához nyújt segítséget a nemzeti földalap oly módon, hogy a rendelkezésére álló területekről a gazdák számára vásárlási és bérlési lehetőséget kínál. Az így kialakuló gazdaság munkaerejét a család adja, élén a családi gazdálkodóval. Ez lehetőséget teremt egy rendkívül stabil önfoglalkoztatás megvalósítására, a maga ura gazda szabadon választhatja meg munkaidejét, annak intenzitását. A családi munkaerőháttér alkalmat ad arra, hogy a mezőgazdasági szezonális munkacsúcsokat gördülékenyen lehessen áthidalni.

A családi gazdaság a foglalkoztatás szempontjából is fontos, mert egyéb olyan tevékenységek épülhetnek rá, amelyek munkahelyet, munkalehetőséget, bevételt, megélhetést biztosítanak a családnak. Ilyenek a kiegészítő tevékenységek, a falusi és agro-, valamint ökoturizmus, a kézműipar, az elsődleges élelmiszer- és fafeldolgozás, a mezőgazdasági melléktermékek hasznosítása, feldolgozása, ezek közvetlen termelői értékesítése. Ezek alapvetőek egy-egy táj, tájegység hagyományainak, táji megjelenésének, karakterének, gasztronómiai, kulturális értékeinek megőrzésében, a népesség megtartásában, a rendezett, gondozott tájkép fenntartásában a hátrányos helyzetű régiókban is. Mindezek munkahelyek megtartását, új munkahelyek létesítését jelentik.

A földtörvény módosítása az alább vázolt célokat szolgálja:

Kizárja a spekulációs célú földvásárlást és haszonbérletet.

Pontosan meghatározza azt a területnagyságot - földtulajdon esetében 300 hektárt, haszonbérlet esetében 2500 hektárt, illetve 50 ezer aranykorona értéket -, amit egy magánszemély birtokolhat, illetve bérelhet.

Meghatározza a haszonbérlet maximális idejét.

Pontosan szabályozza a tervezet a birtokszerzésben igen fontos elővásárlási jog sorrendjét. Ennek megfelelően első a családi gazdálkodó, a gazdálkodó család tagja, a közös háztartásban élő családtag, a helyben lakó szomszéd, a helyben lakó, a nemzeti földalap, ezt követően a haszonbérlő, a részesművelő. Ez az elővásárlási sorrend feltétele a birtokkoncentrációnak, megakadályozza a területek elaprózódását, védi a helyben lakók érdekeit.

Lényeges módosítása a törvénynek a földvédelmi járulékról, illetve annak elengedéséről szóló része, abban az esetben, ha a termőföld más célú hasznosítása a 400 négyzetmétert nem haladja meg, illetve az saját célú lakás, valamint önkormányzati lakásépítés céljait szolgálja. A kormánypárti képviselők véleménye szerint ez utóbbi intézkedés is segít a kormány otthonteremtési programjának megvalósításában.

A bizottsági ülésen megfogalmazódott vélemény szerint a törvény a bizottság ellenzéki, illetve szocialista tagjai szerint általános vitára alkalmatlan. A törvényt átgondolatlannak, több helyen alkotmánysértőnek tartják, mert különbséget tesz gazdálkodási formák és tulajdonosok között. A Fidesz-Magyar Polgári Párt, az MDF, a Kisgazdapárt képviselőinek véleménye ezzel szemben az, hogy a törvény a magyar gazdák, gazdálkodók érdekeit szolgálja. Ennek segítségével lesznek képesek az uniós gazdákkal felvenni a versenyt és abban megállni a helyüket.

A kormánypárti képviselők a nemzeti földalapról szóló törvényt 11 igen szavazattal, 7 nem ellenében, míg a földtörvény-módosítást 11 igen szavazattal, 8 nem ellenében az Országgyűlésnek általános vitára ajánlja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy a bizottsági előadók felszólalásainak végéhez értünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a vezérszónoki felszólalásokra kerülne sor, felkérem Kapronczi Mihály jegyző urat, hogy ismertesse a frakciók rendelkezésére álló időkereteket. Jegyző úr!

KAPRONCZI MIHÁLY jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A képviselőcsoportok és a független képviselők rendelkezésére álló időkeret felosztása a következő: Fidesz 161 perc; MSZP 157 perc; FKGP 76 perc; SZDSZ 69 perc; MDF 63 perc; MIÉP 59 perc; a független képviselők részére 15 perc áll rendelkezésre.

Tájékoztatom a képviselőket, hogy a tévéadásidőben csak a vezérszónokok 25 perces időkeretben elhangzó felszólalásaira kerül sor.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most tehát a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 25-25 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Farkas Sándor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának; őt követi majd a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka, Orosz Sándor képviselő úr.

Öné a szó, képviselő úr.

FARKAS SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A jelen lévő képviselőtársaim bizonyára egyetértenek velem abban, hogy a parlament munkájában minden nap és minden törvény rendkívül fontos. Az Országgyűlés mai feladata azonban kiemelkedő jelentőségű, napirendre kerültek ugyanis a kormány által tervezett agrár- és birtokpolitika megvalósítását célzó törvényjavaslatok. Ezek a törvényjavaslatok messze túlmutatnak mindenféle választási cikluson, nagymértékben meghatározzák a huszonegyedik század agrárvilágát, birtokpolitikai elképzeléseit és a mezőgazdaság jövőjét. Ebben a körben sor kerül a nemzeti földalapról szóló új törvények tervezetének, továbbá két hatályban lévő törvény, nevezetesen a termőföldről szóló '94. évi LV. törvény, valamint a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló '93. évi II. törvény módosítására vonatkozó javaslataink megtárgyalására. Ilyen fontos kérdéseknél a napirend jelentősége indokolná azoknak a képviselőknek a jelenlétét is, akik jelen pillanatban természetesen nincsenek a teremben.

A három törvényjavaslat lényegét és céljait tekintve szoros kapcsolatban áll egymással a termőföld tulajdonjogának megszerzése és használatára vonatkozó szigorú szabályok bevezetése, továbbá a birtokszerkezet javítása, a helyben lakó magyarországi természetes személyek földszerzésének elősegítése, a működőképes családi gazdaságok kialakulásának minden jogszerű eszközzel történő előmozdítása érdekében.

Visszatekintve az eddigiekre, bizonyos vagyok abban, hogy a jelenlévők nagy része nemcsak tanúja volt a rendszerváltozást követően lezajlott privatizációs folyamatoknak, hanem egyet is értett azokkal, mivel a nyugat-európai életkörülmények eléréséhez és az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz csak ez az út fogadható el. Nem vitatható, hogy a termőföldet érintő kárpótlási és részarány-földkiadási folyamatok jó ügyet, a működőképes családi gazdaságok feltételeinek megerősítését célozták.

Ha csak a termőföldet érintő magánosítási eljárások mennyiségi adatait nézzük, elégedettek lehetnénk, mert több mint 5 millió hektár nagyságú termőföld került magántulajdonba; földtulajdonhoz jutott vagy visszakaphatta korábbi termőföldtulajdonát 2,5 millió magánszemély. Ha azonban a birtokszerkezet alakulását vagy a magántulajdonba került földön kialakult családi gazdaságok számát nézzük, azok mindenképpen segítő intézkedések megtételét kívánják.

Nem látom értelmét annak, hogy a rendszerváltás eddigi tizenkét évére visszatekintve most azt vizsgáljuk, hogy az egyes kormányokat és pártokat a kialakult helyzet miatt milyen felelősség terhelheti.

(10.40)

Az azonban ténykérdés, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett polgári kormányzat, jól érzékelve a kialakult helyzetből származó problémákat, az 1998-ban közzétett kormányprogramjában több irányú, széles körű intézkedéseket hirdetett meg a magyar mezőgazdaság, a vidék fejlesztése és a vidéken élők életkörülményeinek javítása érdekében.

A kormányprogram az agrárcélok megvalósításának egyik legfontosabb eszközeként nevesítette a nemzeti földalapot, és igényként fogalmazta meg annak létrehozását. Önök előtt valószínűleg jól ismert, hogy a nemzeti földalapról szóló T/5262. számú törvényjavaslat benyújtását több, felső szintű politikai és szakmai egyeztetés előzte meg. Egy ilyen jelentőségű, a magyar földbirtokszerkezet hosszú távú alakítását meghatározó és igen sok család életkörülményeit befolyásoló törvénynél ez nem hiba, nem mulasztás, annál inkább erény. Nemcsak az intézkedések, hanem az intézkedők felelőssége is hatalmas e területen.

Miniszter úr a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat kapcsán tartott expozéjában a földalap céljait, eszközeit elsősorban a kormány agrárpolitikai szempontjából ismertette. A Fidesz-Magyar Polgári Párt agrármunkacsoportjának vezetőjeként - a törvényjavaslat néhány fontos kérdésével összefüggésben - inkább arról beszélnék, hogy a földalap képes-e elérni azokat a hatásokat, amelyek létrehozatalát szükségessé tették.

Először arra kell választ találni, hogy valóban indokoltak-e azok a főbb célkitűzések, amelyek megvalósítását a földalap maga elé tűzte. Szükségszerű-e a privatizáció során kialakult jövedelmező, mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan birtokszerkezet gyors javítása a kisebb, illetve későbbi birtokrendezési feltételek megteremtésére kiterjedően? Igénylik-e az állam fokozottabb szerepvállalását a földárak, a földbérleti díjak alakulásában? Indokolt-e lehetőséget biztosítani földfelajánlás elfogadására vagy a föld megvásárlására azoktól, akik nem tudnak vagy nem akarnak földjükön gazdálkodni?

Segíteni kell-e a vidéken élő vagy ott megtelepedni szándékozó, mezőgazdasági szakképzettséggel rendelkező, fiatal agrárvállalkozókat abban, hogy földhöz jussanak, akár bérlet, akár kedvező feltételekkel való földvásárlás formájában? Segíteni kell-e olyan speciális igények kielégítését, mint például a szociális földprogram működtetéséhez szükséges földek biztosítása?

Gondoskodni kell-e hasznosítatlan földekről, meg kell-e védeni az értékes, egyedi növénykultúránkat? Meg kell-e adni minden segítséget a működőképes családi mezőgazdasági vállalkozások kialakításához, illetve támogatni kell-e a kialakult gazdaságok működését azok fennmaradása érdekében?

A teljesség igénye nélküli felsorolás valamennyi kérdésére csakis határozott igen lehet a válasz. Úgy is gondolom, hogy az előbbi célok megoldásának szükségességében, illetve az állam ezekkel kapcsolatos fokozott felelősségében és szerepvállalásában mindannyiunknak egyet kell értenünk, függetlenül attól, hogy melyik párt eszméivel azonosultunk és az ülésterem melyik oldalán ülünk.

Ha a célokban - amelyeket megítélésem szerint elfogadhatunk birtokpolitikai elveknek is - egyetértünk, egyet kell értenünk az ezek eléréséhez megfelelő eszközök biztosításának szükségességében is. Ez az eszköz pedig nem más, mint az állam tulajdonában lévő termőföld.

A törvénytervezetből látható, hogy a nemzeti földalap földvagyonának döntő részét - leszámítva az állami erdőgazdaságok területeit és a természetvédelmi területeket - azok az állami tulajdonú termőföldek fogják képezni, amelyek a törvény erejénél fogva kerülnek a nemzeti földalapba. Mivel ezek a földek továbbra is a kincstári vagyon részét képezik, ezért a magyar államot vagyonvesztés nem éri.

A törvényjavaslat ezenfelül elővásárlási lehetőséget is biztosít az állam, illetve a nemzeti földalap számára, amely a földvagyon további bővítését eredményezi. Kivételt képeznek a volt zártkerti ingatlanok, amelyekre a földalap elővásárlási joga nem terjed ki, és az ilyen föld felajánlását sem lehet elfogadni. Ezt egyértelműen szakmai szempontok indokolják: az ilyen földek általában gyenge termőképességűek és kisebb területűek, a legtöbb helyen üdülési célokat is szolgálnak. Ezért ezek a földek a családi gazdaságok kialakítása szempontjából nem jelentősek, racionális mezőgazdasági hasznosításuk pedig szinte megoldhatatlan. Ezek befogadása és az ezekkel való foglalkozás tehát indokolatlan.

A nemzeti földalap elsődlegesen a családi gazdaságok kialakításának elősegítésére irányuló hatását pedig csak akkor tudja megvalósítani, ha a tulajdonosi jogosítványokat a kormány mezőgazdaságért felelős tagja, azaz a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter gyakorolja. Hogy az agráriumot minden szempontból kedvezően érintő intézkedéseket megtehesse, rendelkeznie kell ezen jogkörrel. A nemzeti földalapról szóló törvény ezeket az eszközöket és a hatáskört biztosítja, az alapfeltételek tehát adottak.

A törvényjavaslat értelmében a nemzeti földalap vagyonkezelését erre a célra létrehozott közhasznú társaság látja el, a helyben adódó feladatokat pedig a megyei FVM-hivatalok és a földhivatalok szervezett egysége végzi. Nincs szó tehát egy nagy létszámú, új szervezet létrehozataláról, ami nemcsak az állami pénzeszközökkel való takarékoskodást, hanem a kellő szakértelmet is biztosítja. Ismerve azonban a két hivatali apparátus munkaterheit, fontosnak tartom az említett szervezetek létszámának indokolt megerősítését és informatikai feltételeinek javítását.

A törvényjavaslat megtárgyalása során a mezőgazdasági bizottság ülésén - mivel természetesen ennek tagja vagyok - az ellenzéki képviselők két oldalról is támadták a nemzeti földalap általi földvásárlások során alkalmazott árképzést. Az elhangzottak szerint gond, hogy a földalap a termőföld forgalmi árának pozitív befolyásolása és a földvagyon bővítése érdekében a piaci árnál magasabban vásárol földet, mert az a költségvetési pénzek indokolatlan elherdálását eredményezheti. Ezért ez megmagyarázhatatlan és elfogadhatatlan.

Ugyanakkor az is elfogadhatatlan, hogy a földalap földvásárlásainál a helyi önkormányzat által kiállított adó- és értékbizonyítvány legyen mérvadó, mert ez általában a tényleges ár alatti értéket képviseli. Ha tehát a földalap a vásárlásoknál azt veszi figyelembe, a tényleges ár alatt vásárol csak termőföldet.

Mi legyen hát a megoldás? - tehetjük fel a kérdést. Véleményem szerint nem szabad megkérdőjelezni az önkormányzatok hozzáértését és az adatok helyességét. Többek között azért sem, mert nincsen egyszerűbben és gyorsabban alkalmazható módszer. Az aranykorona-értékre épülő földár ugyanis erre nem minden esetben alkalmas, mivel az országban, de még egyes régiókban is igen nagyok az eltérések; ezenfelül a törvényben előírt szorzószám inflációnak megfelelő évenkénti korrekciója is szükséges lehet.

A törvényjavaslatból látható, hogy a termőföldek csak ideiglenesen kerülnek a nemzeti földalap vagyonkezelésébe, a földkészlet tehát állandóan változik. Pozitív hatásait ezen az úton fejti ki, a földek kedvező áron történő felvásárlásával megoldja az attól szabadulni kívánók gondjait, egyben a földpiacra, a földárakra is kedvező hatást gyakorol. Ezt követően pedig a földeket eladja vagy haszonbérbe adja az arra legjobban rászorulók számára.

A mezőgazdasági bizottságban - és tudomásom szerint más bizottságokban is - felvetették a birtokpolitikai elvek hiányát. Tagadhatatlan, hogy ennek részletes szabályait ez a törvényjavaslat nem tartalmazza. Azonban az értékesítés, a haszonbérbe, használatba adás kérdésében iránymutatást adnak a földvagyon rendeltetésével kapcsolatban, a törvényjavaslat 2. §-ában kifejtett szempontok szerint.

Lényegében ezek a szempontok és célok azonosak a kormány agrárpolitikájával és agrárprogramjával. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy a nemzeti földalap elsősorban az állami, valamint az elővásárlási joga biztosításával felvásárolt termőföldek felhasználásával, újraelosztásával kedvező helyzetbe kívánja hozni a vidéken lakó, megfelelő szakképzettséggel rendelkező, a föld megműveléséhez kedvet érző, abból megélni kívánó magánszemélyeket.

Nem szabad hagyni, hogy a globalizációs folyamatok a termőföldre és a birtokszerkezetre is kiterjedjenek. A földalap tevékenysége éppen a túlzott birtokkoncentráció ellensúlyozására is irányul. Nem azt a folyamatot akarja támogatni, amelyben a máris nagy mezőgazdasági területekkel, jó pénzügyi feltételekkel, tehát potenciális földvásárlási esélyekkel rendelkező vállalkozás további területeket szerez meg, mert ez a birtokszerkezet jó ugyan az adott gazdaság tulajdonosának, de rossz a vidéken élőknek, mert legföljebb idénymunkások lehetnek e földterületeken.

(10.50)

A jövő útja a kisebb területekkel rendelkező, de egy család eltartását biztosító, a vidék polgárosodását is elősegítő, működőképes családi gazdaságoké lehet. Az állami tulajdonú termőföldek újraelosztása ezt a célt szorgalmazza és célozza meg, természetesen a már kialakult gazdaságok tönkretétele nélkül.

Eddigi tapasztalataim szerint a legtöbb támadás a nemzeti földalapot éppen ennek kapcsán érte, ellenzéki képviselők kedvenc kifogása volt az, hogy a földalap létrehozatalának nem más a célja, mint a Fideszhez közeli körök földhöz jutásának szándéka. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így igaz!) Hogy egy ilyen fontos kérdésben megelőzzem néhány ellenzéki képviselőtársam indulatos felszólalását, amelyre már reagáltak is, nem teszem fel azt a kérdést, hogy ha vagyonról és gyarapodásról van szó, egyes pártok képviselői miért asszociálnak azonnal visszaélésre vagy netalántán klientúrára. (Bauer Tamás: Mert már három és fél éve ezt látják!) Fogadjuk el, tisztelt képviselőtársaim, rossz az, aki rosszra gondol. Mert ez a szócsata sehová sem vezetne. (Bauer Tamás közbeszól.)

A földalap a termőföldről szóló törvényben meghatározott sorrendben tehát elsősorban a helyben lakó családi gazdálkodó számára fogja a földet vételre felajánlani. A kormány nemcsak vállalhatja, hanem kiemelkedő eredménynek fogja tartani azt, hogy a vidéken élő, a mezőgazdaságért és a saját életkörülményeiért tenni kész fiatal agrárvállalkozókat sajátjuknak, a maguk körének fogja tekinteni. Megjegyzésként még annyit tennék ehhez hozzá, hogy ez a bizonyos sokat kifogásolt elővásárlási jog csak egyenlő feltételek megléte esetén, tehát például azonos földárak mellett jelent előnyt, tehát nem konkrét vételi jogot jelent, aminek következtében csak és csakis a nemzeti földalap vehet termőföldet.

Tisztelt Országgyűlés! Nem látom valós veszélyét annak sem, hogy a nemzeti földalap, eltérően a haszonbérlet általános idejétől, legfeljebb ötven évre adhatja a földet haszonbérbe. Az ezt kifogásolók bizonyára átsiklottak legfeljebb a szón, ez sem jelent ugyanis kötelezően ötven évet. Megítélésem szerint az átlagosnál hosszabb idő törvényi biztosítása egyrészt biztosítékot jelent a bérbe vevőnek, hogy a bérelt földdel valóban hosszabb időben számolhat, tehát arról tulajdonosként kell hogy gondoskodjon. Ültetvényt telepíthet, beruházhat, és megtérülnek azok a termőképességet fokozó ráfordítások, amelyeket befektetett. Másrészt, az is valószínűsíthető, hogy a földalapba vélhetően rosszabb földek is kerülnek. Ezek bérbeadása és hasznosítása e kötelezettség teljesítésének vállalásával rövid bérleti idővel valószínűleg nem lehetséges.

A törvénycsomag másik fontos eleme a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosítására vonatkozó javaslatokat foglalja magába. Köztudott, hogy a törvény hatálybalépése óta számos korlátozást tartalmaz a termőföld tulajdonjogának megszerzésével összefüggésben. Ennek két leghatározottabb része az, amely a külföldi természetes, továbbá a belföldi és külföldi jogi személyek termőföldszerzését megtiltja. El kell ismerni, hogy minden erőfeszítés ellenére kialakultak olyan kiskapuk, elsősorban a külföldiek részéről, amelyek a földszerzési korlátozások kijátszását eredményezték. Ezek, valamint a további szerződések elleni intézkedések hatékonyabbá tétele, továbbá a nemzeti földalap működésének elősegítése és a családi gazdaságok kialakulása feltételeinek megteremtése tette szükségessé és időszerűvé a termőföldről szóló törvénytervezet módosítását.

Az általános vita keretében a törvényjavaslatnak csak néhány részével kívánok foglalkozni. A T/5263. számú törvényjavaslat első részében néhány, a törvény alkalmazása szempontjából fontos fogalom meghatározását pontosítja és egészíti ki. Ezek keretében a termőföld és a tanya fogalmának újraszabályozására is sor került. Mindkettő azért fontos, mert a termőföldszerzési korlátozások betartása és betartatása szempontjából rendkívül indokolt az előzőek szabatos meghatározása. Ebben a körben különösen azért érdemelt kiemelt figyelmet a tanya meghatározása, mert annak tulajdonjogát külföldiek is természetesen megszerezhetik. Éppen emiatt az abban meghatározott területi mérték megemelése nem indokolt.

A fogalommeghatározások körében helyt kapott a családi gazdaság és a családi gazdálkodó meghatározása is. Tekintettel arra, hogy itt teljesen új fogalomkör bevezetéséről van szó, lehetséges, hogy ezzel összefüggésben több kiegészítő javaslat benyújtására kerül majd sor, esetleg a fogalmi meghatározások egyéb részleteit illetően is, gondolok itt akár a helyben lakás problémakörére. A jobbító szándékú javaslataikat az előterjesztők természetesen komolyan fogják venni, és megfelelő módon egyeztetni fognak.

A törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során ízekre szedtük a termőföldre vonatkozó elővásárlási jog alakulását. Azt el kell ismerni, hogy a bevezetni tervezett szabályozás nem követhető egyszerűen nyomon, a legfontosabb rendelkezés mégis az, hogy a termőföld és a tanya tulajdonjogának megszerzésénél egyértelműen a családi gazdálkodót vagy a gazdálkodó család tagját illeti meg első helyen az elővásárlási jog. A rangsorban jó helyen állnak a helyben lakók, őket követi a nemzeti földalap, majd a haszonbérlő, a feles bérlő és a részes művelő is. Amit az előzőekben az állami vagyon kiárusításával összefüggésben elmondtam, az ilyen jogon keletkező elővásárlási jog csak a hetedik a sorrendben. Így ezt csak mint lehetőséget lehet értékelni, és nem jelenti azt, hogy a nemzeti földalap minden jogügyletét meghiúsíthatja.

Ehhez kapcsolódva, a törvényjavaslat termőföldre és tanyára is elő-haszonbérleti jog bevezetését tartalmazza. Az aggódók figyelmébe ajánlom, hogy itt is ugyanazok a szabályok érvényesülnek, mint az elővásárlási jognál, a családi gazdálkodó, a gazdálkodó család tagjai az elő-haszonbérleti jog első helyi kedvezményezettjei, a nemzeti földalap csak az ötödik a sorrendben. A jelenlegi rendelkezések szerint eltérő nagyságú termőföldet bérelhet természetes és jogi személy. A törvényjavaslat ezt is egységesen kívánja, amikor 2500 hektárban, illetve 50 ezer aranykoronában határozza meg a haszonbérelhető terület mértékét.

Változást tartalmaz a javaslat a földhasználati nyilvántartás vonatkozásában is, és számos egyéb területen is. A kormány intézkedéseiben eddig is nyomon követhető volt az az erőfeszítés, amely a termőföld tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó szigorú korlátozások fenntartására irányultak. Az Európai Unióhoz történő csatlakozással összefüggésben azt látni kell, hogy a csatlakozást követően minden erőfeszítés ellenére sem tartható fenn hosszú ideig a jelenlegi szigorú szabályozás. A tőke szabad áramlása kapcsán tartott tárgyalások eredményeként azonban a csatlakozás időpontjában nem nyílik meg a földszerzés lehetősége a külföldiek számára. A törvényjavaslat értelmében erről külön törvényt kell majd alkotni, ennek a lehetőségét, nevezetesen, hogy akkor még bizonyos korlátozásokra esetleg lehetőségük lesz, komoly eredménynek kell majd tekintenünk.

A törvénycsomag harmadik részét a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosítására irányuló törvényjavaslat képezi. Az előzőekben már érintettem a földprivatizációs eljárások során kialakult kedvezőtlen birtokszerkezet javításának szükségességét; látható, hogy ennek az egyik részletkérdésére, a közös tulajdon megszüntetése elősegítésének rendezésére irányul a törvényjavaslat a részarány-földkiadás területét érintően, mivel a kárpótlási eljárások keretében lényegében a jogosultak legnagyobb része önálló ingatlanként kapta meg a földjét.

A közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatban a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során a nemzeti földalap-földvásárláshoz hasonló problémákkal szembesültünk. Akkor az volt a gond, hogy a földalap drágán vásárol, illetve, hogy olcsón. A közös tulajdon kérdésében is megoszlottak a vélemények; részben feltétlenül szükséges a folyamat elősegítése, viszont elkerülendő a birtokok további aprózódása. Lehet olyan törvényjavaslat, amely a kettőt egyszerre hajtja végre? A jelenlegi tervezet abból a helyzetből indul ki, amelyet a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló rendeletek, illetve azok módosításai idéztek elő.

(11.00)

Ettől az időtől kezdődően megszűnt a részarány-földtulajdonok önálló ingatlanként való kiadása, arra csak közös tulajdonként kerülhetett sor.

A kormány 1999-ben már kísérletet tett a közös tulajdon megszüntetésének egyszerűsítésére, ez azonban nem volt elég hatékony. Az előttünk lévő javaslat szerint még a kiadatlan aranykorona-értékkel rendelkező részarány-földtulajdonos kérheti a földjének önálló ingatlanként való kiadását, erről - sorsolást követően - a földművelésügyi hivatalok rendelkeznek majd. Ezenfelül lehetőség van azonban a már létrejött közös tulajdonok megszüntetésére is a földhivatalnál benyújtható kérelmek alapján. Ismerve a megosztással kapcsolatos, jogosultakat terhelő költségeket, a jogi lehetőség biztosítása mellett nagyon fontos, hogy a költségek a törvényben előírt határidőben benyújtott kérelmek esetén a magyar államot terheljék.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénymódosítási javaslat lényegi kérdésének tartom azt a napi gyakorlatban sokszor gondot okozó problémát, hogy a szövetkezetek a maradványföldeket nem hajlandóak a tagjaik és az alkalmazottaik tulajdonába adni, annak ellenére, hogy erre törvény kötelezi őket. Ha erre a most előírt határidőre sem kerül sor, a föld a magyar állam tulajdonába és a nemzeti földalapba kerül, a jogosult pedig pénzbeli vagy földben kiadandó kártalanításra tarthat igényt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt mindhárom törvényjavaslatot időszerűnek és a kormány céljainak megvalósításában hatékony eszköznek tartja, ezért azokat támogatja. Kérem valamennyi képviselőtársamat, hogy a törvényjavaslatokkal kapcsolatos javító szándékú észrevételeit, módosítási javaslatait tegye meg, annak érdekében, hogy a megalkotandó törvények elérjék és kifejthessék a családi gazdaságok és a magyar agrárium általános fejlesztésére irányuló hatásukat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt... Bocsánat, itt megosztott felszólalásra kerül sor, tehát Orosz Sándor képviselő úr és Németh Imre megosztva használja fel a 25 perces időkeretet, elsőként akkor tehát Orosz Sándor következik. Aztán egy hasonló időkeret-megosztás történik majd a Kisgazdapárt részéről is. (Dr. Géczi József Alajos: Ezt a 15 másodpercet kérjük levonni!) Képviselő úr, ne izguljon, a jegyzők mindenre figyelnek. Úgyhogy Orosz képviselő úré a szó, most kezdi a beszédét.

DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Nehezemre esik, de ezzel kell kezdenem: számomra úgy tűnt, hogy nem érzékeli a különbséget az ön által megfogalmazott meglehetősen szép célok és a benyújtott törvényjavaslatok különbözősége között. Ilyen előfordul, előfordul, hogy nem érti mindenki pontosan, hogy ami le van írva, mit jelent. Azt gondolom, nem muszáj miniszternek lenni, én az ön helyében lemondanék. (Dr. Medgyasszay László: Na! - Moraj és közbeszólások a kormánypártok soraiban. - Taps az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban. - Dr. Medgyasszay László: Rendes embernek ilyet mondani! Ne hülyéskedj!) Lemondanék, azért, mert miniszterként nem vállalnék szerepet a gazdák álmainak tönkretételében és a magyar mezőgazdaság - lehet, hogy csak időszakos, de ugyancsak - tönkretételében.

Ami a beterjesztett három törvényjavaslatot illeti, különösen igaz, amikor nemzeti kincsünk szabályait alkotjuk meg, hogy vegyük figyelembe azt a szabászati alapelvet: kétszer mérj, egyszer vágj. Fontos ez azért, mert az anyaföldről van szó, és azt gondolom, fontos azért is, hogy a gazdák, akik abban reménykednek, hogy végre jó ügyben foglalkozik velük az Országgyűlés, ne csalatkozzanak.

Önök sokszor hivatkoznak arra, hogy hosszan tartó előzetes egyeztetés után alakult ki ez a három törvényjavaslat; elővették a mérőszalagot, elővették az ollót; egy dolgot nem vesznek, nem hajlandók figyelembe venni, hogy nem látszik a szabásminta. Szabásminta nélkül pedig, azt gondolom, hogy se nem - amit mi szeretnénk - egy rend használható ruha, se nem zakó, se nem nadrág, de lehet, hogy még felmosórongy sem sikeredik. (Derültség az MSZP- és az SZDSZ-frakció soraiban.) Ezt jó lenne elkerülni.

A szabásminta hiányát jelzi törvényhozási értelemben az, hogy amikor a kormány nekilátott e három törvény beterjesztésének, akkor rögtön öttel kezdte. Agrárcsomagként indult ez a törvénycsomag, és a beterjesztett három vonatkozásában egy használhatatlan földcsomaggá silányult. Azt mondják, hogy ezek olyan észrevételek, amelyek újak, soha nem hallottak róla. Szeretném az önök figyelmébe idézni az éves jelentések kapcsán az itt az Országgyűlésben született országgyűlési határozatokat, amelyekben az Országgyűlés egésze, immáron ebben a ciklusban kétszer, felszólította a kormányt, hogy terjessze be középtávú agrárpolitikai tervét. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Meggyőződésünk, hogy ilyennek a hiányában, a gazdák érdekeit szolgáló birtokpolitika hiányában nem lehet felelősen törvényt, törvényeket alkotni.

A birtokpolitika hiányát, mégpedig egészen közvetlenül megjelenő hiányát mutatja az az egyszerű tény is, hogy a családi gazdaságoknak beígért támogatásokat felmutató törvényjavaslat mellett, amit nem terjesztettek be, ugyancsak nem terjesztették be a birtokrendezésre vonatkozó törvényeket sem. Azt állítani, hogy birtokrendezés nélkül létezik kormányzati birtokpolitika, azt gondolom, bárki számára átláthatóan nem az igazságot tartalmazza.

Megítélésünk szerint van megoldás: ezeket a javaslatokat vissza kell vonni - amennyiben ez megtörténik, a legelején tett felszólításomat én magam is visszavonom. Szükséges egy újabb egyeztetés, azt gondoljuk, hogy a következő kormány, majd mi fogjuk ezt hasznosítani, és azt gondoljuk, hogy egy ilyen fontos ügyben egyébként is két olvasatban - ahogy azt a Házszabály lehetővé teszi - kell a törvényt megalkotni.

Szeretnék szólni arról, hogy hova a sietség. Mert ha már eddig megvoltak törvényjavaslatok nélkül, miért most, ilyen nagy hirtelen? Azt gondolom, inkább ez a kérdés, nem az, hogy miért húzódott el idáig. Mi azt gondoljuk, járva az országot gyakran tapasztaljuk is: nem attól szenved a gazda, hogy amikor szánt és ahol betakarít, az nem az övé, hanem amiatt szenved, hogy amit betakarított, azt nem vagy rossz áron tudja csak értékesíteni. És még egyszer mondom: minden gazda, az egyéni gazda is, aki használja a saját földjét, használja a szívességi használatú földjét, használja a bérelt földjét - semmi különbség nincs a termények eladhatatlansága vonatkozásában aközött, hogy saját tulajdonú földön termelte-e meg azt a gazda vagy bérelt területen. A gondja nem az, hogy bérli vagy tulajdonolja a földet, hanem az, hogy amit termel, nem tudja eladni, hogy nem lehet jövedelme. Mi tehát azt állítjuk: ha ok van a sietségre, akkor éppen ezen a ponton van, itt azonban nem szaggatják az istrángot képviselőtársaim, és nemigen erőlködnek azon, hogy javítsanak azokon a feltételeken, amelyek a gazdák jövedelmező gazdálkodását megoldhatnák.

Mi azt állítottuk néhány héttel ezelőtt, a termőfölddel kapcsolatos politikai vitanap alkalmával, hogy a föld csak akkor nemzeti kincs, ha haszna van a gazda számára. Ennek a vitának ezt a tanulságát önök, úgy veszem észre, nem hasznosították - ezt őszintén sajnáljuk, elsősorban a gazdák, a gazdálkodók miatt.

Azt gondolom, igaza van a Magyar Szocialista Párt egy korábbi vezérszónoklatát tartó frakcióvezetőjének akkor, amikor úgy fogalmazott: azért beszél a Fidesz a földről, mert nincs mondandója a mezőgazdaságról. Mert én nagyon egyetértek például az előttem szóló fideszes képviselőtársammal a tekintetben, hogy azokért az ügyekért tenni kell, igen, csakhogy éppen nem azokért az ügyekért teszünk itt és most. Az a kérdésem, hogy ha ők is tudják, akkor miért vállalják ezt a szereposztást. (Közbeszólás az MSZP-frakció soraiból.)

Azt gondolom, a miniszterelnök úr nagyon pontosan érti, miért is kell ezt a dolgot elővenni: erről jól lehet beszélni. Csakhogy, emberek, ebből még nem lehet megélni! De mit is beszélt, mit is mondott a miniszterelnök úr akkor, amikor a gazdatársak meg a nagy nyilvánosság figyelmébe ajánlotta ezt a törvényt, ezeket a törvényeket? Azt mondta: az a nagy probléma, hogy nem lehet látni, ki lesz a tulajdonos, ki lesz a földtulajdonos - ki lesz a földtulajdonos!?

(11.10)

Szeretném emlékezetükbe idézni a miniszteri expozéban is elhangzott azon észrevételt, miszerint Magyarországon a privatizáció lezárult. Ma minden négyzetcentiméter magyar földnek van tulajdonosa. Aki tehát azt a kérdést firtatja, hogy ki lesz a tulajdonos, legelőször is arra a kérdésre kell választ adni, hogy kitől, milyen eszközökkel akarja elvenni azt a földet, ami ma valakinek a tulajdonában van. Hiszen csak ekkor vethető fel érdemben az a kérdés, hogy kié lesz.

Ezért tehát, amikor a Magyar Szocialista Párt felhívja a figyelmet arra, hogy ez egy osztogató törvény, ezen okból teszi. Egyébként maga Kékkői államtitkár úr is a mezőgazdasági bizottság többször felemlegetett ülésén olyan történelmi előzményekre hívta fel a figyelmünket, aminek a célja a föld osztása volt. (Dr. Kis Zoltán: Így van!)

Ha az a kérdés, hogy ki lesz a tulajdonos - a miniszterelnök úr szerint is -, akkor bizony mégiscsak értelmet kap az, hogy éppen most foglalkozunk ezzel, és lehet, hogy azt mondják, hogy ez egy teátrális fogás. Tegnap este, amikor Szabadi úr mentelmi jogában szavaztunk, megvilágosodtam. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban.) Rájöttem, hogy ezért. Miről is szólt a tegnapi szavazás? Miközben minden egyes bűn, ha bűn, interpellációkban elhangzott, minden egyes lopás, ha lopás, szóvá lett téve itt a parlamentben, minden egyes alkalommal megvédték. Ha bűn, merthogy kiadták, azt gondolják, hogy bűn; ha lopás, merthogy kiadták, azt gondolják, hogy lopás - én magam is úgy gondolom egyébként -, akkor miért csak most? Addig, amíg szükség volt a politikai államtitkár politikai támogatására, addig nem volt bűn? Azt gyanítom, másról szól a történet, arról szól a történet, hogy ezen a koncon a nagyobbik párt nem kíván a kisebbik párttal osztozkodni. (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját.) Addig engedte lopni...

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Első figyelmeztetés: térjen a tárgyra!

DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: A tárgyról beszélek.

ELNÖK: Nem a tárgyról beszél, képviselő úr, egy tegnapi mentelmi ügy tárgyalásáról beszél, ez a mai vitanapnak nem tárgya. Első figyelmeztetés, és figyelmeztetem a Házszabály szerinti következményekre is. A második figyelmeztetés után figyelmeztetés nélkül meg fogom vonni a szót. Térjen a tárgyra! (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból.)

DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tájékoztatom, hogy az idő beszámítását kérem. Én a tárgyról beszélek, arról, hogy mi a célja a törvényjavaslatnak...

ELNÖK: Képviselő Úr! Ebben a kérdésben nem nyitok vitát önnel, nem a tárgyról beszél, figyelmeztettem és utasítom, hogy térjen a tárgyra! Nincs vita ebben a kérdésben (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból. - Francz Rezső: Csak arról beszélhetsz, ami az elnöknek tetszik!), nincs vita ebben a kérdésben, nincs bekiabálás ebben a kérdésben, képviselő úr, ez az elnök mérlegelési körébe tartozik.

DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Figyelembe véve az ön szavait is: miután (Francz Rezső Zsikla Győzővel vitatkozik.) a törvényjavaslat beterjesztésének személyi feltételeiben megfelelő változások álltak be, a kormány beterjesztette a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslatot.

Ez a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat azonban az igen tiszteletre méltónak ítélt családi gazdaság támogatása helyett nem a családi gazdaságok támogatásának, hanem a leendő - ma még bizonytalan, hogy ki lesz az - 2500 hektáros nagyüzemek kialakításának a törvénye. Azt lehet mondani, hogy az elővásárlási jog szabályozásával, az elő-haszonbérleti szabályozással, a nemzeti földalap által kijelölt személy törvényben garantált kedvezményeivel, a haszonbérelhető földterület 2500 hektárra való bővítésével, valamint kizárólag a nemzeti földalaptól haszonbérelt terület esetében a haszonbérleti szerződés 50 éves időtartamából csak az következik, hogy itt a következő kormány idejére is lehetőséget biztosító, hatalomátmentő berendezkedés törvényjavaslatával van dolgunk. (Dr. Szanyi Tibor: Hűbéri rendszer!)

A családi gazdaságokról szólnak nagyon gyakran, 300 hektár a családi gazdaság. Kérem önöket, hogy végezzenek el egy egyszerű osztást! Ez húszezer család, településenként három, négy, öt, hat. (Dr. Pásztohy András: És sok szegény!) Néhány ezer családnak ígérnek valamit, én nem állítom, hogy az ígéretüket meg tudják valósítani, de ennyinek ígérnek. És mi van azzal a több százezer családdal, akik ugyancsak földtulajdonosként részesei és várják a megoldást? Ezt a kérdést teszem fel önnek, miniszter úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Bizottsági üléseken többször szóvá tettük a földhasználó megbecsülését. A mi álláspontunk szerint nem a tulajdoni, hanem a földhasználati kérdésekkel kellene ma leginkább foglalkozni. Mi a magyarázata annak - teszem én fel a kérdést -, hogy minden egyes felsorolásban, akármelyik törvényjavaslatban is van a felsorolás, akár az előhaszonbérletről, akár az elővásárlásról van szó, a mai földhasználó a sorban az utolsó? (Dr. Kis Zoltán: Bizony!)

Félreértés ne essék, szeretném mindenkiben tudatosítani, hogy nemcsak az igen tisztelt kormányzati képviselőtársaim által nagyon nem tisztelt nagyüzemi földhasználókról van szó. Arról a gazdáról is szó van itt, a sorban a legvégén, aki ma, mondjuk, egy 15 kilométerrel odébb lévő földet földhasználóként használ. Ő is csak ezt a rangsort érdemli?

Azt gondolom, hogy ha önök így vélekednek, és ezt tartják a megfelelő értékrendnek, akkor minden egyes alkalommal becsapják a választópolgáraikat, amikor a családi gazdaságról, az egyéni gazdaságok támogatásáról beszélnek.

Az elővásárlás és az előhaszonbérlet ilyetén szabályozása egyidejűleg egyébként azt is jelenti, hogy a kormány lemond azokról a gazdasági előnyökről, amit erejükön felül a gazdák és a gazdálkodók a mezőgazdaság jelenlegi fenntartásával, exportárbevétellel s a többivel jelenleg is biztosítanak. Nyilván azokra az adóforintokra sincsen szükségük, amit egyébként ezzel megtermelnek.

A közös tulajdonból való szétmérés kérdésével, engedjék meg, hogy egy kicsit bővebben azért foglalkozzak, merthogy én magam voltam az, aki erre vonatkozóan még az előző ciklusban egy törvényjavaslatot terjesztettem be, ez pedig a földhasznosító közösségre vonatkozott. Feltehető a kérdés - és nyilván mondhatják is -, hogy ha én is egyetértek azzal, hogy lehessen kiméretni, akkor hol a vita. Egyetértünk. Én azon csodálkozom, hogy önök azon csodálkoznak, hogy mi azzal egyetértünk, hogy a tulajdonos rendelkezhessen a tulajdonával. Igen, a tulajdonos rendelkezhessen a tulajdonával - de a tulajdonos rendelkezhessen a tulajdonával! A magántulajdon akkor is szent és sérthetetlen, és az az első, a tulajdonos, hogyha a föld a tárgya. Ezzel szemben az önök javaslata a földkiadó bizottságokról szóló törvény módosítására ezt a tulajdonosi autonómiát abszolút értelemben megszünteti, állami intézményeket ültet be a tulajdonosi akarat helyébe. Azt gondolom, hogy ennek az alkotmányossági összefüggései is erősen vitathatók.

Van egy másik nagyon fontos dolog: a tulajdonos mellett a föld vonatkozásában legalább akkora érték a használat, és ezt is tiszteletben kell tartani. Nem nyakló nélkül, nem kampányszerűen kell tehát biztosítani a kimérés lehetőségét, hanem tartamosan, és mindig a tulajdonos akaratának megfelelően.

Azt mondják, hogy nem kötelező kimérni. Ha csak az juthat a legjobb minőségűhöz, és csak az juthat hozzá így ingyen a kimért földhöz, ahogy ezt önök tervezik, aki most bejelentkezik, akkor ez nem más, mint törvényi erőszak. Azt gondolom, hogy nem hivatalokat kellene a paraszt nyakába ültetni, nem erőszakoskodni kellene a gazdával, hanem az érdekeinek megfelelő jövedelmet odaadni. (Dr. Szanyi Tibor: Így van! - Taps az MSZP soraiban.)

Itt lassan képviselőtársam számára átengedem a terepet, de én úgy értékelem, úgy látom, hogy ez a földkiadó bizottsági törvénymódosítás, miközben a megjeleníthető céljai vonatkozásában akár teljes egyetértés is kialakítható mellette, egy kicsit olyan - különösen a nemzeti földalappal együtt -, mint amikor egy biztosítási ügynök arra biztatja az egyébként megszorult ingatlantulajdonost, hogy biztosítási bűncselekményként gyújtsa fel a lakását, azt ígérve, hogy majd az így befolyt biztosítási összegből lesz új lakás, és meg is fog tudni élni.

Tartok tőle, hogy a kormány ilyen biztosítási ügynök, tartok tőle, hogy biztosítási díj sem lesz, lakás sem lesz, föld sem lesz, jövedelem sem lesz. Ettől kellene megóvni a gazdát, ezért nem támogatja a Magyar Szocialista Párt ezeket a törvényjavaslatokat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Tehát most a második fele következik a vezérszónoki körnek. Németh Imre képviselő úr következik, szintén az MSZP-ből, és mindjárt mondom a rendelkezésre álló időt: tíz, illetve inkább kilenc perc áll rendelkezésére, képviselő úr.

(11.20)

DR. NÉMETH IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egyetértek a Fidesz vezérszónokának bevezető szavaival, miszerint a termelőalapok, a termőföld kérdésében nem lehet választási ciklusokban gondolkodni. De akkor azt a kérdést is fel kell tenni, hogy miért nem lehetett egy hatpárti egyeztetést, egy jobb előkészítést megtenni e törvénycsomag benyújtása előtt. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van!)

Én a csomagot abból a szempontból kívánom vizsgálni, hogy képes-e olyan törvényi kereteket létrehozni, ami a helyben lakó magyar agrártermelőket részesíti előnyben. Eleget tesz-e a könnyelmű európai uniós megállapodásban az uniós gazdák előtt szélesre tárt kapuk forgalmának szabályozásában? Erre a miniszterelnök úr is ígéretet tett. Alkalmas-e arra, hogy a mezőgazdaság szekerét a kátyúból kirántsa? Láthatjuk - az előttem felszólalók mondanivalójából is egyértelműen kitűnt -, hogy megkésve erre a célra született egy csikó, amely sajnos három lábbal jött a világra, hisz hiányzik az egyik lába. A legfontosabb kérdés, amelyet a középpontba kellett volna állítani, a birtokrendezésről szóló törvény. Ha megvizsgáljuk ennek a csikónak a másik három lábát, akkor azt látjuk, hogy sajnos erre a három lábára is sántít.

Nézzük tehát, hogy miben sántikál a kormány ilyen tekintetben! A földrendező és földkiadó bizottságok vonatkozásában nem az a baj, hogy ha valaki művelni akarja a területét, azt használatba veszi. Úgy gondolom, hogy ez egy természetes igény. A törvénymódosító javaslattal elsősorban az a baj, hogy értelmetlen kimérésre ösztönöz - szétszedés, szétmérés történik olyan formában, természetesen állami pénzen, és ez az ösztönzés momentuma, hogy aki jövő év március 1-jéig bejelenti, annak kifizeti az állam, azt követően nem.

Sajnos, ezzel kapcsolatban a gyakorlati kérdések nem lettek végiggondolva. Úgy gondolom, választ kellene adni arra a kérdésre is, hogy ezek a parcellák miképpen lesznek megközelíthetők, hisz nem azzal állunk szemben, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt van egy százhektáros tábla, és abban van három-négy tulajdonos, és a 15-20 hektárját majd használatba veszi és műveli. Sajnos, azzal állunk szemben, hogy a százhektáros táblában közel száz tulajdonos van. Nyilvánvaló, hogy ha sokan kikérik, és a dűlőútról nem lehet megközelíteni, akkor itt meg kellene tervezni az alapstruktúrát, a földutakhoz aranykoronára lenne szükség - nem tudom, ki fogja biztosítani ezt az aranykoronát, a tulajdonosoktól veszik el, vagy ezt is a nemzeti földalap. Ilyen alapvető kérdésekre ez a törvényjavaslat nem ad választ.

A termőföldről szóló törvény esetében is látjuk, hogy sántít a csikó. Itt az elővásárlási jog szabályozásának kérdését említeném, ami egyértelműen a jelenlegi használók háttérbe szorítását jelenti. Úgy gondolom, hogy ez elfogadhatatlan. Problémás továbbá a haszonbérlet ügye. Egy személy 2500 hektár területet bérelhet, és természetesen egy családban többen is gazdálkodhatnak. Tehát ez a limitemelés, 300 hektár helyett, úgy gondolom, egy nagyon jelentős mértékű emelés. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a külföldiekre is vonatkozik, egyértelműen a tőkés nagybirtokrendszer megteremtését szolgálja, ami a jelenlegi fejlődési szakaszban megítélésem szerint nemkívánatos.

Az elő-haszonbérleti jog szabályozása tekintetében láthatjuk, hogy a törvényben nyolc kategória van. A furcsaság az elő-haszonbérlet tekintetében az, hogy a Magyar Fejlesztési Bank által dolgozói kivásárlás leple alatt értékesített 12 agrárcég közvetlen vagy közvetett tulajdonosait előjog illeti meg, melynek értelmében még a helyben lakót és a volt haszonbérlőt is megelőzik ilyen tekintetben az elő-haszonbérleti sorrendben, ami, úgy gondolom, komoly sántítás a törvényjavaslat tekintetében.

Ebben a törvényben láthatjuk, hogy a budapesti agglomerációt is diszkriminálják. A fővárosi agglomeráció nem olyan értelmű agglomeráció, mint amivel Nyugat-Európában sok helyen találkozunk, hogy 15 ezer lakos fölötti várossal összeépült települést tekintik annak. Itt Váctól Ráckevéig tart ez az agglomeráció. Ilyen tekintetben teljesen értelmetlennek tartom, hogy ezen a területen a földtulajdonos építkezését, illetve a bérlakásépítést miért akarják büntetni. Véleményem szerint ez elfogadhatatlan.

A nemzeti földalapról szóló törvényjavaslat tekintetében problémásnak látom a szervezet kérdését. Elsősorban abból a szempontból látom problémásnak, hogy a felelősségi viszonyok tisztázatlanok. Tisztelt Képviselőtársaim! Itt körülbelül ezermilliárdos nagyságrendű vagyon kezeléséről van szó. Önök egy olyan szervezetet kívánnak létrehozni, amelynek az irányításába legfőképpen csak a miniszterelnöknek van beleszólási joga, és bocsánat, nemcsak az irányításába, hanem az ellenőrzésébe is, hiszen a háromtagú felügyelőbizottságot is a miniszterelnök jelöli ki. Ilyen típusú magánosítás Magyarországon még az elmúlt tíz évben sem történt. A társadalmi kontrollnak ilyen mértékű hiánya teljesen elképesztő számomra.

Az államot megillető elővásárlási jog tekintetében úgy ítélem meg, hogy önök nem mérték fel a helyzetet. Az elővásárlási jog vonatkozásában a törvény azt tartalmazza, amit Farkas Sándor szintén érzékletesen elmondott, hogy a helyi önkormányzat által kiállított adó- és értékbizonyítvány, tehát az öröklés kapcsán meghatározott érték legyen a nemzeti földalap által megvásárolt terület vételárának a felső értéke.

Úgy gondolom, hogy ez a szabály a legkönnyebben kijátszható. Egy forintot kell ráígérni a szerződésben, és akkor az eladó és a vevő máris tudja, hogy ezt az értéket nem tudja a nemzeti földalap megadni, mert nyilván a helyben, az önkormányzat által deklarált árat viszont valamilyen formában rögzíteni kell, mert a rendszer csak így működik. Ez az elővásárlási szabályozás teljesen alkalmatlan arra a célra, hogy a magyar gazdálkodókat, a helyben lakó, mezőgazdaságból megélő termelőket hozza kedvező helyzetbe.

A másik óriási probléma ezzel a törvényjavaslattal az értékesítési és a haszonbérbe-adási eljárással van. Láthatjuk, hogy értékesítésnél és haszonbérbe adásnál is versenytárgyalás van; bár ez a két versenytárgyalás jellegében eltér egymástól, hiszen értékesítésnél licitálás történik, mint ahogy a minisztérium képviselője tájékoztatott bennünket. Kérdezem én, tisztelt képviselőtársaim, hogy a nyolc elővásárlási kategória szerint lebonyolított licitálás miféleképpen fog működni. Azok az egyszerű gazdaemberek, akik még a kárpótlási licitnél azt a közös licitet sem tudták átlátni és követni, hogy fogják ezt a nyolc kategóriát megkülönböztetni, és ezt ki vezényli le? Melyik kategóriában ki határozhatja meg, hogy hol vannak a legalacsonyabb és a legmagasabb eladási árak? Hol van a szubjektivitás határa e tekintetben? Úgy gondolom, hogy ez teljesen működésképtelen a gyakorlatban.

A haszonbérbe adás tekintetében is - mivelhogy ott lényegében a nemzeti földalapnak bérlőkijelölési joga van - óriási a szubjektivitás. Ezekből az eljárásokból teljes mértékben hiányzik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a helyi ellenőrzés lehetősége. Ezt be kellett volna iktatni.

Végkövetkeztetésként azzal szeretném zárni, hogy a kormány agrárpolitikai célja sajnos nem a jövedelmező termelés feltételeinek a megteremtése, hanem egyesek termőföldhöz juttatása, illetve használathoz juttatása. Úgy gondolom, ezekből a törvényekből ez derült ki leginkább, és ilyen tekintetben ezek nagyon nehezen javíthatók.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Kisgazdapárt vezérszónoki köre következik. Azért mondom ezt így, mert négyen jelentkeztek. Tehát négyen fogják 25 percben megpróbálni elmondani a véleményüket. Arra kérek mindenkit - az előbb is a két időt megosztó MSZP-s képviselőnek figyelnie kellett erre -, hogy a másik idejével is gazdálkodjon.

(11.30)

Arra kérem a soron következő kisgazda képviselőket is, figyeljenek arra, nehogy kiszaladjanak az időből, és a harmadik vagy negyedik helyen felszólalni szándékozónak esetleg már csak nagyon kevés idő maradjon a vélemény kifejtésére.

Az írásban leadott jelentkezők sorrendje a következő: Balogh József képviselő úr kezdi a felszólalást, utána Hanó Miklós következik, majd Kurucsai Csaba és végül Koppánné Kertész Margit.

Tehát elsőként megadom a szót Balogh József képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

BALOGH JÓZSEF, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az egypártrendszer idején, a kommunista diktatúra alatt a mezőgazdasági tevékenységből élők (Közbeszólás az MSZP soraiból: Na, jól kezdődik!) rendkívül nagy megaláztatásokon jutottak keresztül. (Dr. Szanyi Tibor: A Fidesz-sajtó megadta a szöveget?) Akkor egyik napról a másikra az államhatalom erőszakos fellépéssel, törvénytelen úton kirabolta, kifosztotta a parasztembert; földjét, lovát, ekéjét, mezőgazdasági felszerelését azóta is megmagyarázhatatlan módon elvették, beállamosították. (Közbeszólás az MSZP soraiból: A tatárjárásnál kezdi. - Dr. Szanyi Tibor: Ez a tárgyhoz tartozik? - Dr. Géczi József Alajos: Bizony így volt, ezért bukott meg a rendszer.) A családjukat oly nagy szeretettel és odafigyeléssel nevelő parasztembereket megalázták, kisemmizték, nyomorba döntötték, nem törődve további boldogulásukkal. Mígnem 1990-ben a hatalom bukásával, a rendszerváltozás után (Dr. Géczi József Alajos: Azért kicsit hamarabb is történtek dolgok!) lehetőség nyílt a tönkretett és kirabolt családok részleges kártalanítására, kárpótlására.

Most, 2001 őszén a polgári kormány pozitív hozzáállásával, azt gondolom, történelmi fordulópont előtt áll Magyarország mezőgazdasága: a mezőgazdasági tevékenységből családjukat fenntartani szándékozó vállalkozók, őstermelők, szövetkezeti vagy családi gazdasági formában gazdálkodni kívánók lehetőséghez jutnak. A kárpótlási és a részarány-földkiadási eljárások során mintegy 2,5 millió személy jutott termőföldtulajdonhoz.

A rövid idő alatt lejátszódó magánosítás sajátos birtokstruktúra kialakulásához vezetett, az új földtulajdonosok többsége egy hektár vagy annál kisebb, esetenként több tagban lévő földterülettel rendelkezik. Ebből adódóan előfordulhat, hogy nem is egy település határában lévő földrészlethez jutottak új tulajdonosok közül többen. Az így kialakult apró földterületek, melyek sok esetben több kilométerre fekszenek egymástól, szinte egyáltalán nem alkalmasak a hatékony mezőgazdasági művelésre. A földprivatizáció során nagy számú olyan személy jutott termőföldhöz, akik már korábban a környező városokba költöztek megélhetésük fenntartása miatt, és az így kialakult helyzetben nem tudja, illetve nem kívánja művelni földjét. De ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk az idős korú tulajdonosokról sem, akik viszont a koruknál fogva nem képesek mezőgazdasági tevékenységet folytatni.

Az így kialakult helyzet előidézte azt is, hogy ma Magyarországon a termőföldek több mint egyharmada haszonbérletben van, illetve lehetőséget biztosít a külföldiek általi illegális földvásárlásnak is. Márpedig a magyar földet nem akarjuk külföldiek részére eladni! Azt gondolom, a polgári kormány lelkiismeretesen és szakszerűen átgondolta a magyar mezőgazdaság, a gazdák helyzetét, amikor arra az elhatározásra jutott, hogy a nemzeti földalapról szóló törvényjavaslatot dolgozzon ki és azt az Országgyűlés elé terjessze megvitatásra a felmerülő problémák megoldása érdekében.

Tisztelt Képviselőtársaim! A földprivatizáció mára Magyarországon lényegében befejezettnek tekinthető. A termőföldtulajdon szerzését korlátozó rendelkezések kijátszására irányuló szerződések felszámolásának, a semmis szerződések megállapításának hatékonyabb megvalósítása érdekében szükséges a termőföldről szóló törvény módosítása.

A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megoldást kínál az agrártermelők földszükségleteinek kielégítésére, a családi gazdaságok hatékony kialakítására, majd megerősödésére.

Tisztelt Országgyűlés! Az önállóan gazdálkodni akarók körében nagy felháborodást keltett az utóbbi időben a közös tulajdoni forma gyakorlati alkalmatlansága. Számos földrészletet közös tulajdonként adtak ki a földkiadó bizottságok, illetve a földművelésügyi hivatalok. A részarány-földtulajdon kiadása eredményeként létrejött közös tulajdon gyakorlatilag kényszerközösséget jelent. Az osztatlan közös tulajdoni forma egyszerűen megakadályozza a termőföld használatát, illetve a családi gazdasági formában gazdálkodni szándékozók egyéni akaratát.

A közös tulajdonra vonatkozó szabályozás legkritikusabb része a közös tulajdon megszüntetése. A gyakorlatban kialakult helyzet bebizonyította, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás nem tudja kellőképpen szolgálni azt a célt, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetésével egy tulajdonos rendelkezési joga tekintetében mezőgazdasági művelésre alkalmas önálló birtoktestet tudjon kialakítani.

Jelenleg a közös tulajdon megszüntetése a tulajdonostársak közgyűlésének határozatát igényli, mely nem kis költséggel jár, és nagyobb létszámú tulajdonosi közösség esetében ez szinte kivitelezhetetlen. Ezt a tényt bizony több példa is bizonyítja. Választókörzetemben, Dunavecse térségében segíteni próbáltam olyan embereken, akik szerették volna a közös tulajdon megszüntetését, azt akarták, hogy mezőgazdasági művelésre alkalmas, önálló, egészséges birtoktestet tudjanak kialakítani, melyet ha jó gazda módjára megművelhettek volna, tisztességes jövedelmet biztosított volna számukra. Sajnos az ide vonatkozó törvény mindezt számukra eddig lehetetlenné tette.

Véleményem szerint a tisztelt Ház elé terjesztett jelenlegi törvényjavaslat-csomag a mezőgazdasági tevékenységből élők igényeit rendezni tudja. Álláspontom és az FKGP frakciója álláspontja szerint e három törvényjavaslatra nagy szükség van; kisebb módosításokkal, tartalmilag jók a törvényjavaslatok, elfogadásuk után, úgy érzem, valóban az érintettek érdekeit fogják szolgálni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Hanó Miklós képviselő úrnak, szintén Független Kisgazdapárt.

HANÓ MIKLÓS, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Eme három termőföldcsomagról szeretnék véleményt mondani, és elsősorban a módosító gondolataimról szeretnék beszélni.

A nemzeti földalapról szóló törvény mindenféleképpen szükséges, hiszen a jelenlegi szétaprózódott földterületek koncentrálása mindenféleképpen fontos, csak nem mindegy, hogy milyen módon történik ez, és kiket támogatunk, milyen formában.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a törvény is rendelkezik ez ügyben, hogy a családi gazdaságokat preferáljuk, emeljük ki, és ezen családi gazdaságok földkoncentrációját segítsük elő. Elsősorban arra gondolok, nem mindegy, hogy a családi gazdaságok megfogalmazása miképpen történik. Ugyanis a jelenlegi körülmények között, a jelenlegi helyzetben a törvény által javasolt megfogalmazásban: elsősorban legalább egy fő főállásban tevékenykedjen a családi gazdaságban az agráriumban. Ez nagyon beszűkíti ezt a fogalmat. Én úgy gondolom, hogy a mostani törvényben ezt módosítani kell, méghozzá az őstermelők azon csoportját is ide sorolnám, akik szeretnének ennek a formának megfelelni, azaz szeretnék növelni a föld nagyságát, és szeretnék azt elérni, hogy ma a magyar mezőgazdaságból a családjukat el tudják tartani.

Alapvetően a gondot ott látom, hogy a földterület nagysága majdnem mindegy a mostani körülmények között, mert az agráriumban, úgymond, rossz a piaci helyzet.

(11.40)

A törvényhez kapcsolódva egypár gondolatot hadd mondjak el, hogy miért látom fontosnak azt, hogy a családi gazdaságok körét kibővítsük, és ne egy szűkebb csoport, hanem egy nagyobb csoport legyen, hogy majd később a családi gazdaságok kialakulási formáiban vagy folyamatában is, közben is termékpályás értékesítő szövetkezéseket tudjanak létrehozni, és ezt kellene kiemelten támogatni. Meg is mondom mindjárt, hogy miért.

A jelenlegi körülmények között, akár a búzát nézzük, akár a kukoricát, nyomott áron van piaci értékesítési lehetőség. Ezt nem a kormány, ezt nem a földművelési miniszter idézi elő, hanem az a gabona-, agrár-nagykereskedő lobbi, amely egyébként a terméktanácsba is szépen belehelyeződött, amely nyomott áron tartja ezen termékek piaci árait. Ha a termékpályás értékesítő szövetkezés nagyobb létszámban volna jelen, és önálló piaci tevékenységet tudna végezni, ezen nagykereskedői lobbicsoportokat, keveréktakarmány-üzemeket, egyebeket, jobban vissza lehetne szorítani, vagy legalábbis nem tudnának így játszani az árakkal. Mert ma Magyarországon 3-4 megyében igen jó kukoricatermés volt, a többi területen nem biztos, hogy ekkora kukoricatermés volt, de azt harsogva, hogy a kukoricatermés igen magas, ezért nyomott piaci árat kell alkalmazni, azaz 1400 forintot... - tehát Karsai Józsefnek nem az FVM-miniszter ellen és a kormány ellen kell tüntetni, hanem az agrárlobbi ellen kell tüntetni, jó lenne, ha ezt ő is észrevenné. (Mayer Bertalan közbeszól.)

Ami a módosításokat illeti, mindenféleképpen a családi gazdaság fogalmába sorolnám a testvért is és az unokát is, tehát nemcsak azt, akivel egy közösségben éli az életét, hanem az úgymond rokonsági vonallal is a családi gazdálkodásban azért még együtt gazdálkodhat. Mindenféleképpen fontosnak tartom tehát, hogy a családi gazdaságok körét az őstermelők jelentős részével növeljük, a jelenlegi megfogalmazást módosítókkal, módosító indítvánnyal tegyük olyanná, hogy befogadja a családi gazdaságok fogalmába ezen köröket is. És mivel az elkövetkező és az eddigi támogatások is a családi gazdaságokra épülnek - az agrártámogatások, a kiemelt támogatások különösen -, én úgy gondolom, hogy a résztevékenységben dolgozókat, de a termőföldet művelőket és a gazdálkodókat, akik még nem tudnak főállásban dolgozni az előbb elmondottak alapján, mivel nincs jövedelem a mezőgazdaságban, akik szeretnének ebbe a körbe tartozni, ezeket támogassuk kiemelt pénzeszközökkel és kiemelt támogatási formával, hogy bekerülhessenek a családi gazdaságok ezen fogalmába.

Remélhetőleg ily módon... - hiszen nyugat-európai példát véve ott száz évbe tellett, mire ezek a termékpályás értékesítő szövetkezések létrejöttek, nekünk itt rövidebb az idő, de nekem az a kérésem, hogy ebbe az irányba vigyük az agrártámogatásoknak és a termőföld módosításáról szóló törvényben a családi gazdaságok megfogalmazásának az irányát.

Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A következő felszólaló a Kisgazdapárt részéről Kurucsai Csaba képviselő úr.

DR. KURUCSAI CSABA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kevés olyan jogszabálytervezet volt a tisztelt Ház előtt, amelyet a hazai közvélemény olyan érdeklődéssel várt, mint a termőföldről szóló anyagot. Várta az a csaknem hárommillió ember, aki az agráriumban valamilyen szinten érdekelt. Várta az a kétmillió, amely a mezőgazdaságból kíván megélni. Várták ugyanakkor azok a honfitársaink is, akik naponta kaptak sokkoló híreket a suttogó propaganda és sajnos néha a média útján és annak közvetítésével a külföldiek mértéktelen földvásárlási lázáról.

A Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója nevében a termőföldről szóló politikai vitanap alkalmával kifejtettem, hogy meg kell akadályozni azt, hogy a termőföld a spekuláció tárgya legyen, és elő kell segíteni, hogy a gazdálkodó ember a földből meg tudjon élni. Ezen cél szem előtt tartásával, úgy vélem, az előttünk levő törvénycsomag figyelemre méltó kezdeményezés. Alkalmas arra, hogy a családi gazdaságok felvirágzását célzó kormányzati szándék kereteit biztosítsa.

Az időkorlátokra és az FKGP-frakción belül munkamegosztásra figyelemmel csak a termőföldtörvénnyel kapcsolatos észrevételeimre kívánok most szorítkozni. A törvénymódosítás meghatározza a családi gazdaságokra vonatkozó fogalmakat és az elővásárlás intézményét. Aggályosnak tartom, hogy a családi gazdaságokra vonatkozó javaslatok nem a tulajdonszerzés oldaláról, hanem az elővásárlási jog gyakorlása felől közelítik meg a szabályozandó kérdést. Nem értem, hogy a tervezet szerkesztői miért nem vállalták az Európai Unió Bizottságával a tőke szabad áramlása ideiglenesen lezárt fejezetében rögzített rendező elvek fogalmi kifejtését. Kétségtelen, ezek az elvek a tervezetben valamilyen formában megjelennek, nem alkotnak a földtulajdonszerzés szempontjából koherens rendszert. Ezért a termőföldtulajdonról szóló törvénymódosításban rögzíteni kellene, hogy kit értünk és mit értünk önfoglalkoztató gazda alatt; a tőke szabad áramlása fejezet ugyanis ezt a fogalmat következetesen használja mint kategóriát.

Egyértelműbben kellene meghatározni, hogy a földtulajdonszerzés szempontjából kiket tekinthetünk legálisan Magyarországon tartózkodónak, és főleg folyamatosan helyben lakónak. Gondosabban kellett volna megfogalmazni a tervezetben az élethivatásszerűen földműveléssel foglalkozás kritériumait is. A piacgazdasági feltételek megerősödésével ma már nem életszerű az a meghatározás, amellyel a törvényszerkesztő él. Úgy vélem, sokkal célszerűbb az élethivatásszerűséget a tevékenységből származó árbevétel arányához kötni.

Meggyőződésem, hogy a fenti fogalmak egzakt és pontos törvényi meghatározása hosszú távú megoldást kínálhat a nyitott kérdések kormányrendeletben vagy ágazati jogszabályokban való rendezéséhez.

Tekintettel arra, hogy a Független Kisgazdapárt frakciója képviseletében képviselőtársaim részletesen kifejtik véleményüket a törvénytervezettel kapcsolatosan, én csupán néhány elvi jelentőségű aggályomra szeretném most a figyelmet felhívni. Így mindenekelőtt súlyos ellentmondásnak érzem, hogy a termőföldtulajdonról szóló javaslat 3. §-a diszkriminatív rendelkezéseket tartalmaz a tulajdoni formákat illetően. Addig, ameddig a magánszemélyek kétségtelenül meghosszabbítható módon 10 évre köthetnek haszonbérleti szerződést, addig a tervezet a nemzeti földalap kht. tekintetében a haszonbérleti szerződés leghosszabb időtartamát 50 évben jelöli meg. Ez már nem haszonbérlet, hanem tartalmában örök haszonbérlet. Piacgazdasági viszonyok között az ilyen fokú különbségtétel mélyen a versenyhelyzet ellen hat (Egy taps az MSZP soraiból.), és pont azt a családi vállalkozót sújtja, aki tízévente meg kell hogy küzdjön az elkövetkező időszak haszonbérleti szerződése számára elfogadható újabb feltételeiért. (Dr. Géczi József Alajos: Igaza van a Rogánnak!)

Úgy vélem, felettébb különös rendelkezéseket tartalmaz a termőföldről szóló törvénymódosítás 11. §-ának (3) bekezdése is. Az én olvasatomban a fenti rendelkezés azt jelenti, hogy a zsebszerződéseket be kell jelenteni. Ezzel önmagában nincs is semmi gondom. A probléma a későbbiekben áll elő: ha valaki ezt nem teszi, azt meg kell bírságolni, és erről nyilvántartást kell majd vezetni. Ez felettébb érdekes feladatnak bizonyulhat, a klasszikus államigazgatási paródiák egyikévé teheti ezt a rendelkezést.

Számomra nehezen értelmezhető, hogy a tervezett módosítás tekintetében a központi igazgatás miért képtelen az életszerű helyzetek gyors és hatékony kezelésére. Ez év júniusában Körömi Attila fideszes és Font Sándor MDF-es képviselőtársammal együtt önálló képviselői indítvány keretében kezdeményeztük, hogy az önkormányzatok bizonyos törvényi feltételek megléte esetén mentesüljenek a földvédelmi járulék megfizetése alól. A korábbi hatályos törvény mentességet biztosított a földvédelmi járadék fizetése alól az önkormányzatoknak, ha a termőföldet belterületbe vonáskor lakótelek kialakítására használták fel. Ezt a rendelkezést azonban egy 1999. évi törvénymódosítás hatályon kívül helyezte.

(11.50)

A tisztelt Ház előtt lévő tervezet szerkesztői érezték, hogy az 1999. évi törvénymódosítás az önkormányzatok érdekei ellen hat, és a jelenlegi tervezet 14. §-ában egy negyed fordulatnyi visszalépést tettek a korábbi rendelkezés irányában, csakhogy ez a kezdeményezés az ország legalább 2800 települése tekintetében tökéletesen életszerűtlen. Meggyőződésem szerint legalább ennyi önkormányzatnak esélye sincs arra, hogy bérlakást építsen. Arra inkább lenne lehetősége, hogy a maga szerény keretei között földterületet parcellázzon, az ebből befolyó bevételből gyarapodjon.

Miért nem lehet előírni, hogy ezen többletbevételt el kell különíteni, és kötelezően a település infrastrukturális fejlesztésére kell fordítani? A jelenlegi korlátozó rendelkezések mellett úgy vélem, hogy egyszerre két ponton is korlátozzuk az önkormányzatok lehetőségeit. Jelenleg is szűkös anyagi körülményeik között nem tudnak telekalakításba kezdeni, másodszor, nem tehetnek szert olyan többletforrásra, amelyet egy esetleges ez irányú törvényi kötelezettség mellett is infrastrukturális fejlesztésre fordíthatnának.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ennyi fért az időkeretembe, nem szeretném, ha az előbbiekben ismertetett gondolataim arra a következtetése késztetnék a tisztelt Házat, hogy elfogadhatatlannak tartom az előttünk álló hármas szabályozási javaslatot. Igenis nagy horderejű, jelentős kezdeményezésnek tartom a kormányzati szándékot, de megnyugtatóbbnak éreztem volna, ha a fogalmi elemeket tekintve összhangba hoztuk volna a szabályozásunkat az európai elvárásokkal és a jogos belföldi magyar igényekkel. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van! - Taps az MSZP soraiban.)

Köszönöm a figyelmüket, megértésüket.

ELNÖK: A kisgazda frakció utolsó felszólalójának már csak négy és fél perc áll rendelkezésére, úgyhogy megadom a szót Koppánné Kertész Margitnak, legfeljebb a véleményének a másik felét majd a vita egy későbbi szakaszában tudja elmondani.

KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Valóban, mondandómat sokkal bővebben és hosszasabban szeretném majd kifejteni, hiszen mindhárom földtörvény kapcsán, amelyet oly régóta vártunk, vannak olyan szakmai kifogásaim, amelyeket szeretnék önökkel megosztani.

Ezek a kifogások pontosan abból adódnak, hogy voltak itt előzetesen egyeztető tárgyalások, hárompárti tárgyalások, amelyek arról szóltak, hogy igenis fontos és szükséges a nemzeti földalapról szóló törvény megalkotása, fontos a földbirtokrendezésről szóló törvény megalkotása, amely sajnos ebből a körből kimaradt, és valóban, ahogyan az egyik képviselőtársam fogalmazott, háromlábú lóról van szó, ha jól emlékszem (Közbeszólás az MSZP soraiból: Csikó!), hiszen hiányzik a birtokrendezésről szóló törvény. Ennek hiányában nem lehet azokat a kérdéseket megoldani, amelyek a földkiadó bizottságokról szóló törvény kapcsán jelentkeznek, hiszen beszélhetünk mi arról, hogy a földkiadó bizottságok úgy működtek, ahogy működtek, hogy közös tulajdonok keletkeztek. Igenis fontos dolog ennek a közös tulajdonnak a megszüntetése, de anélkül megfelelő birtoktesteket, és az ésszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelő birtokszerkezetet, birtoknagyságot nem lehet kialakítani, hogy ezt a törvényt ne alkotnánk meg. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!)

Ezek a törvények igen fontos törvények, amelyeket régóta vártunk mindannyian mi is, képviselők, de azt gondolom, hogy a vidéken élő gazdálkodók még inkább, hiszen három év óta nem tettünk egyebet, legalábbis jómagam, a különböző agrárfórumokon arról beszéltem, hogy milyen nagyszerű dolog lesz, hogy helyzetbe hozzuk azokat a gazdálkodókat, akik jelenleg nem tudnak vagy nem tudtak hozzájutni akkora földterületnagysághoz, amelyen optimálisan gazdálkodni tudnának.

Sajnos, a nemzeti földalapról szóló törvény kapcsán nem érzékelem azt, hogy ezzel az ő kérdésük megoldódna, és elfogadhatatlan számomra az 50 éves haszonbérleti időtartam, hiszen gondoljuk meg, hogy akik most helyzetbe kerülnek, és azzal a fajta eljárással, amelyet versenytárgyalásnak nevezünk, amilyen módon ez az egész eljárás lebonyolításra kerül, ha 50 évre megkapják, és nincs minimális időtartam meghatározva - mert még sokkal inkább elfogadható, hogy, mondjuk, minimálisan 10 év időtartamot határozunk meg, és ettől 50 évig terjedő időszak kerülne megállapításra -, 50 év alatt azok a gazdálkodók, akik arra tették fel az életüket, hogy ebből megéljenek, és családi gazdaságból farmergazdaságot alakítsanak ki, úgy érzem, ki fognak esni ebből a körből.

Én nagyon kérném a miniszter urat mint az előterjesztőt arra, hogy ezt az időintervallumot szíveskedjék lecsökkenteni, mert 50 évben gondolkodni, ez lehetetlen helyzetbe hozza a vidéken élő gazdálkodókat.

Talán a nemzeti földalapról, elsőként a szervezeti keretekről. Arról van szó, hogy a nemzeti földalap kht. egyszemélyű társaság lesz, és hogy itt a megyei földművelésügyi hivatalok, földhivatalok lesznek azok, akik valamilyen úton-módon segíteni fogják ennek a kht.-nek a működését. Folyamatosan előfordul, és mindig arról beszélünk, hogy a földhivatalok túllépik a 30 napos ügyintézési határidőt; ha most megint, akár az előkészítési folyamatban, akár az azt követő minden változás kapcsán értesítési kötelezettség, határozathozatali kötelezettség terheli a földhivatalokat, földművelésügyi hivatalokat - nem is beszélek itt a többféle megosztási kérdésről -, akkor, ha nem lesz ennek valamilyen megyei szervezete, tehát egy jól körülhatárolható szervezeti rendszer vagy egy regionális rendszer, amely ezeket a kérdéseket valamilyen módon kezelné, működésképtelenné válik megint. Tehát megint azt fogjuk megérni, hogy határidőcsúszások lesznek, és megint nagyon sok kellemetlenség éri a földművelésügyi tárcát.

Tehát mindig politikai kérdéseket kell a földhivataloknak, földművelésügyi hivataloknak felvállalniuk, hiszen a föld politikai kérdés, és éppen ezért ügyeljünk már arra mi... (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Jó, akkor majd délután folytatom.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van! Jól beszél!)

ELNÖK: Még a mondatot azért befejezhetné, képviselő asszony. Azért annyira szigorúan nem vesszük figyelembe, hogy a mondatot ne tudja befejezni, úgyhogy ez csak jelzés volt, hogy az idő már lejárt. Ez egyúttal rávilágít annak a nehézségére, hogy 25 percet valóban nehéz négyfelé osztani, úgyhogy mindenki figyeljen a többi idejére. Ez egy tanulság is lehet talán. (Dr. Géczi József Alajos közbeszól.)

Az SZDSZ vezérszónoka következik, Kis Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Halljuk!)

DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Barátaim! Hallgatva a vitát úgy tűnik, hogy ennek az előterjesztésnek nagyobb támogatói a Fidesz padsorában ülő országgyűlési képviselők, mintsem az előterjesztő háta mögött ülő, a kisgazda tárcához oly hűséges kisgazda frakció tagjai, hiszen ők már egy-két olyan problémára felhívták a figyelmet, amelyet, azt gondolom, az ellenzéknek sem haszontalan megismételnie.

Azt mondta a bizottsági ülésen az államtitkár úr, Kékkői Zoltán: kérem szépen, a magyar mezőgazdaságnak két hatalmas problémája van, az egyik az üzletrészvagyon, a másik a földtulajdon rendezetlensége, illetve a birtokanarchia. (Dr. Géczi József Alajos: Ha csak kettő volna!) Igen, én is hasonlóan gondolom, mint ahogy szocialista képviselőtársam, ha csak ez a két probléma lenne, akkor az azt jelentené, hogy működik az ágazat, működnek olyan piaci mechanizmusok, amelyek ezt a két problémát abban az esetben önmaguktól megoldják, hiszen ha van jövedelemtermelő képesség, van tőkefelhalmozás, van megfelelő piacszabályozás, van megfelelő agrárpolitika, akkor az, hogy a birtok hogy rendeződik, hogy áll össze, milyen gazdaságok alakulnak ki, bizony egy irányított agárgazdaságú agrárpiacban magától szabályozásra kerül.

Mivel ez a rendszer így nem működik, és bármerre járunk, azt látjuk, hogy bizony a magyar agrárium az európai uniós csatlakozás küszöbén eléggé kiszolgáltatott helyzetben van, és az ebből élő több százezer ember nem szívesen gondol a jövőre, és nem nagy optimizmus sugárzik róluk, akkor feltételezem, hogy az előttünk fekvő törvénytervezetek az ő gondjaikat nem fogják megoldani. Kiváltképp nem, ha még azt is komolyan veszem, amit az államtitkár úr úgy aposztrofált, hogy ezzel a törvénycsomaggal, és a nemzeti földalap felállításával az 1920-as állapothoz megyünk vissza. Ha Magyarországon az 1920-as állapothoz kell visszamenni, akkor bizony ez problémás, annak dacára, hogy már tizenkét éve semmi nem akadályozta az Országgyűlést abban, hogy valóban a piacgazdaságnak megfelelő agrárirányítást és agrárszabályozást végezzen.

(12.00)

Még akkor sem, ha 1996-ban, amikor is az a birtokrendezési koncepció elkészült, amelyre ugyancsak utalt az államtitkár úr, nevezetesen a most földrendező, földkiadó bizottságokról szóló törvény módosítása kapcsán megjelenő közös tulajdon megszüntetése. 1996-ban igen komoly igény jelent meg vidéken, elsősorban a kisebb jövedelemmel, kisebb kapcsolatrendszerrel rendelkező, gazdálkodni kívánó emberek részéről, hogy nagyon szeretnék, ha azoknál a tábláknál, amelyeket most az úgynevezett helyi notabilitások próbálnak maguknak megszerezni, nemcsak ők lennének jogosultak ott tulajdonhoz jutni, hanem a kisember is.

Ennek az igénynek a hatására 1996-ban módosításra került ez a törvény, és akkor föloldottuk azt a korábbi 20-as korlátot, ami egy tábla vonatkozásában a tulajdonosok számát maximálta, azért, hogy mindenkinek lehetősége legyen a jobb táblákba is bejelentkezni. Tudtuk, hogy ezzel tovább aprózódik a rendszer, nagyon jól tudtuk. Ennek kapcsán dolgozta ki Orosz Sándor egyébként azt a földtulajdonosi hasznosító közösséget, amely ezt a rendszert működtette volna.

Önöknek 1999-ben, amikor módosították ezt a törvényt, a problémát megoldani nem sikerült, tehát a közös tulajdon rendszere nem oldható egykönnyen meg, és ezzel az előterjesztéssel sem látszik ez a gond orvosolhatónak. A földkiadó bizottságokról talán ennyit - és ezzel be is fejezném -, ez a törvény ezt a problémát nem fogja megoldani.

A nagy falat azonban ebben az előterjesztésben nem is ez. Ez egy üzenet értékű jelzés: barátaim, kisparcellák tulajdonosai örüljetek, meg lesz oldva a gondotok - anélkül, hogy egy birtokrendezési koncepció lenne, ami mögött jogi és közgazdasági eszközök állnak. Mire kiderül, hogy ez nem így van, addigra túl vagyunk a választásokon, tehát el lehet addig lavírozni. A nagy falat azonban a választások előtt kell, amit meg kell szerezni. Ez pedig az az állami tulajdonú föld, amely most a nemzeti földalapba fog bekerülni, amelyet jelenleg állami tulajdonú részvénytársaságok, kft.-k, illetve kisebb részben magántulajdonú mezőgazdasági vállalkozások is használnak, és amelyeknek a haszonbérleti szerződései most járnak le, mert '91-ben, '92-ben lettek ezek megkötve, tíz évre. Most tehát gyakorlatilag lesz olyan szabad rendelkezésű föld - ha az erdővagyont is ide számoljuk, akkor bizony itt egymillió hektár fölötti földterületről kell beszélni -, amely a nemzeti földalap rendelkezése alá kerül, amely fölött a tulajdonosi jogokat a miniszter úr fogja gyakorolni, de istenigazából beleszólása nem lesz a miniszter úrnak, mert maga a menedzsment a miniszterelnök által kiválasztott személyekből áll, így az igazgató és a felügyelőbizottság tagja is. No de hát nyilvánvaló, hogy a rendelkezési jogot oda kell telepíteni, akinek valamiféle szándéka van ezzel a vagyonnal! Ezzel a vagyonnal viszont - nem kell túlzottan mesébe illő gondolatokba kergetni magunkat, hogy kitaláljuk - bizony annak a klientúrának van valamiféle jövőbeli elképzelése, amelyik még ebben a választásig hátra lévő hat hónapban úgy érzi, hogy helyzetben van.

Azt mondja az előterjesztés, hogy a nemzeti földalap majd földeket is fog vásárolni - természetesen azon a vagyonon túl, amit most megkapott -, méghozzá az önkormányzati adó- és értékbizonyítványban meghatározott áron. No, ezen az áron meg nem fog vásárolni egyébként, mert nem fogják ezen az áron odaadni neki, ez természetes, hanem e fölött fogják odaadni. De nem is az a cél, hogy vásároljon, ezt csak be kell ide írni, hogy legalább legalizáljuk azt a játékot, amiről szó van. A háttér a lényeg! Az a háttér, amit nem titkoltan a törvény most már leszabályozottan előír, hogy a privatizálásra kerülő állami tulajdonú mezőgazdasági társaságok tulajdonosai a korábban állami tulajdonban lévő földet megvásárolhatják a nemzeti földalaptól, amely most tulajdonos lesz, vagy tőle ötven évre haszonbérbe vehetik, ha esetleg még nem tudnának vásárolni, és a tranzakciót lebonyolítja egy speciális pénzügyi szervezet, amit Fejlesztési Banknak hívnak, ugyanis a Fejlesztési Bank már megkapta az állami tulajdonú cégek tulajdonosi rendelkezési jogát; a nemzeti földalap megkapja az idetartozó földek fölötti rendelkezési jogot, és a privatizációt a Fejlesztési Bank fogja lebonyolítani mind az infrastruktúra, mind pedig a földek vonatkozásában. Tehát ad absurdum a jól informált és már most a menedzsmentben, illetve a tisztségviselői körben megtalálható kör részére legális lehetőség nyílik arra, hogy pici pénzügyi befektetés mellett nagy gazdasági hatalomra tehessen szert, lehetőség szerint még ma; egy kicsit talán később, de pár hónapon belül ez biztosan be fog következni.

Azt mondják önök - és ez is nagyon figyelemre méltó -, hogy az SZDSZ agrárstratégiájának van egy olyan vonulata, amely nem követhető: a termőföld vonatkozásában a jogi személyek tulajdonszerzése, mert hiszen ha a jogi személy tulajdont szerez, az már a külföldi spekuláció előtt megnyitja az utat. Mert mi lesz akkor, ha annak a cégnek az üzletrészvagyona átkerül a külföldihez? Akkor a földtulajdon is átmegy, spekulatív módon ugyan, de a külföldi rendelkezési jogába.

Nos, ezt a problémát önök megoldották. Megoldották nagyon egyszerűen, úgy, hogy nem kell hozzá semmiféle csűrcsavar, sőt zsebszerződés sem, mert azt írják - és itt van az előterjesztésben -, hogy mindazon termőföldek vonatkozásában, amelyek az állami tulajdonú mezőgazdasági vállalkozások használatában vannak, a most keletkező új tulajdonosok - vagy még csúnyábbat mondok, azt mondja: a közvetett tulajdonosok -, akik üzletrészvagyont vásárolnak ebből a mezőgazdasági rt.-ből, elővásárlási jogot is kapnak a földre. Tehát nemcsak hogy vehetnek földet, hanem privilegizáltan elővásárlási jogukkal élhetnek, s megvehetik mindazon földeket, amelyeket ez a mezőgazdasági intézmény használ, illetve ehhez még a nemzeti földalap tulajdonába most átmenő földeket is. Ez azt jelenti, hogy legalizáljuk azt a földtulajdon-vásárlást, amivel szemben oly sokszor ezekből a padsorokból hatalmas ellenérzés mellett komoly ellenkezést próbáltak kifejteni, sőt mi több, 1997-ben még népszavazási kezdeményezést is tettek, hogy az ilyen jellegű földtulajdonszerzést megakadályozzák. Most önök ezt legalizálják! Legalizálják: leírják, hogy ez a közvetett befektetői kör földtulajdont vegyen.

Azon vitatkozhatunk, hogy ez jó vagy nem jó, de az biztos, hogy nem egyezik meg az önök politikai retorikájával. Akkor ki kell mondani, hogy egy bizonyos körnek mi ezt meg akarjuk engedni - kész. Aztán a szavazók majd eldöntik, hogy korábban önök mit mondtak, mit nem.

Ugyanezt sugallja a haszonbérletnél is: azt mondja, hogy magánszemély 2500 hektárt vehet haszonbérbe. Már aki tud, természetesen. Gondolom, a családi gazdaságoknak aposztrofált szerencsétlen termelők közül nem sokan fognak 2500 hektárt bérbe venni, de van egy kör, amelyik erre már képes. Lehet, hogy nem hazai pénzből fogja ezt finanszírozni, hanem külföldiből, lehet, hogy ő maga a személyében sem honi. De akkor azt is ki kell mondani, hogy kinyitottuk ezt a piacot is, és majd bejön a tőke - mert kell a tőke a mezőgazdaságba, még akkor is, ha ez külföldi. Csak ezt föl kell vállalni, tisztelt miniszter úr és államtitkár úr! És nem úgy bepakolni ezt a törvénybe, hogy kívülről a nagy magyar föld védelme érdekében itt életünket, vérünket és minden energiánkat odaáldozni hajlandó vezetésként megpróbálunk egy szabályozást biztosítani annak a szerencsétlen mezőgazdasági termelőnek, akit fölvállaltunk, és eközben hátulról olyan szabályozást csinálunk, ami bizony elmozdul egy tőkeerős, a nagybirtokrendszert követő mezőgazdasági termelés irányába - de ehhez még tönkre kell tenni azokat, akik hazai tőkével viszonylag nagyobb gazdálkodást folytatnak, mert őket a jelenlegi haszonbérleti szabályozással padlóra küldik, barátaim.

Persze emögött is lehet cél, hogy onnan lehet istállót vinni, állatot vinni, mert fölszámolják, vagy gépet, ezt, azt, amazt, és majd áttesszük azoknak, akik itt a 2500 hektáros bérlettel megjelennek, mert a helyi földtulajdonos jórészt úgysem tud mit kezdeni a földjével kora miatt, tőkehiánya miatt. És kinek fogja haszonbérbe adni? Annak, aki ott megjelenik az új struktúrában, azzal, hogy én 2500 hektárig jó vagyok, az meg már úgyis tönkrement, mert neki már bérleti joga sem lehet erre a rendszerre, és a támogatás is úgy van kialakítva, hogy a versenyképességét, ha lehet, akkor ne javítsa.

A földtörvénnyel kapcsolatban önök nagyon keményen ellenálltak, amikor két évvel ezelőtt ezt először beterjesztettük. Sőt, ellenálltak ezelőtt másfél hónappal is, tehát még tárgysorozatba-vételre sem került sor, mondván, hogy a mi földtörvénytervezetünk abszolút kezelhetetlen, és semmi értelme annak, hogy itt, az Országgyűlésben erről vitát nyissunk.

(12.10)

Ezek után egészen komolyan meglepődtem, amikor a múlt hónap 30-án a Magyar Köztársaság miniszterelnöke a Magyar Televízió 1-es műsorában - szó szerint fogom idézni - a következőt mondta. "Orbán Viktor: A Szabad Demokraták Szövetségének egyébként jó előterjesztését, amely tartalmilag egybeesik a miáltalunk benyújtott indítványokkal, nem lehetett az őáltaluk elgondolt benyújtáskori időben, mintegy másfél évvel ezelőtt tárgyalni, mert meg kellett hozzá várni az uniós tárgyalásokat." Nos, ha a miniszterelnök úr azt mondja, hogy koncepciójával egyetért annak az előterjesztésnek, amit mi kétszer próbáltunk benyújtani - megjegyzem, az európai uniós tárgyalások után is benyújtottuk, de önök akkor sem vették tárgysorozatba -, akkor kérdezem én, hogy ez az előterjesztés, amelyet most a kormány nevében termőföldtulajdon ügyén vagy kapcsán vagy ürügyén letettek, miért nincs még csak beszélő viszonyban sem azzal az előterjesztéssel, amit mi korábban a Ház asztalára letettünk. Egészen más konstrukcióról, más koncepcióról beszél, sőt mi több, egyértelműen érzékelhető, hogy ez az előterjesztés klientúraérdekeket szolgál, még akkor is, ha ezt megpróbáljuk nemzeti színű szalagba burkolt retorikával elfedni. Ez a szörnyű és ez a szomorú ebben.

Nos, ha ezekről a problémákról nagy vonalakban beszélek és próbálok politikai beszédet mondani, akkor abból kevesen értik a probléma lényegét azok közül, akikre ez tartozik. Ezért hadd mondjak egy példát, egy egészen apró példát. Van egy család. Ez a család úgy döntött - mert ez egy létező eset -, hogy ők társas vállalkozási formát választanak. Alakítottak egy kft.-t, apa, anya meg a két gyerek. A földjüket a kft.-nek haszonbérbe adták. Most letelik a haszonbérleti idő. Ez a család azt mondja, hogy szeretnénk továbbra is ugyanezt a kft.-t üzemeltetni ugyanezzel a bérelt földdel, ami a miénk, tehát ez a Nagy Pistáé, a Nagy Pista feleségéé, meg a két gyereké, összesen hatszáz-valahány hektárról van egyébként szó. Ám most ő nem adhatja haszonbérbe olyan egykönnyen a saját kft.-jének, e törvény szerint nem adhatja! Szépen meg kell nézni, hogy ki az előhaszonbérlő és egyszer csak azt fogják látni, hogy ők az utolsók a sorban. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Így van!) Ők az utolsók! Őket megelőzi a családi gazdaság, de ők nem családi gazdaság, ők nem azok, ők kft., mert így működnek. Erre önök azt üzenik, hogy most hagyják abba a kft.-t, számolják fel, végelszámolják, és alakuljanak vissza családi gazdasággá, amikor már egy beállított üzleti rendszer alapján a kft.-vel vannak benne az agrártermelésben. Ez is egy megoldás - de aztán ennek a költségeit, illetve a piaci hatásait majd valakinek meg kell fizetni!

De ha ők ragaszkodnak a kft.-hez, akkor az az abszurd helyzet is előfordulhat, hogy a nemzeti földalap fogja előhaszonbérelni előlük, és oda fogja adni a konkurens családnak, aki mondjuk, baráti szálakat... (Dr. Orosz Sándor: Ápol!) kötöget vagy baráti kapcsolat fűzi bizonyos helyi csoportosuláshoz, amely politikailag ide vagy oda elkötelezett. Mindegy, hogy hova! Most ide elkötelezett, három vagy négy év múlva amoda elkötelezett, és akkor az ilyen szabályozás alapján mindig-mindig egy váltakozó klientúrával találjuk szemben magunkat, akik a túlélés érdekében, valamint azért, hogy a piaci szerepüket ne veszítsék el, alkalmazkodnak. Ahol én lakom, van olyan ember, kérem szépen, aki párttitkárként kezdte, most éppen kisgazdaként folytatja, de korábban megjárt bennünket is, megjegyzem, mert ahogy neki az agrárérdekei úgy kívánják, arra megy; és aztán amikor látta, hogy tőlünk nem nyert sokat, most továbbállt.

Hát ne szabályozzuk már így ezt a törvényt, ezeket a törvényeket! Ne arra próbáljuk már vinni azokat a piaci szereplőket, akik itt megjelennek, hogy igyekezzél alkalmazkodni, igyekezzél hozzánk fordulni, és akkor majd nyerni fogsz!

Mi is a baj ezekkel a családi gazdaságokkal? Arról nem szólok, hogy mint jogi kategória, csak két évig fog létezni maximum, tehát az európai uniós csatlakozásunkig, mert az Európai Unióban családi gazdaság nincs - és erre a miniszter úr felhívja a figyelmet. Felhívja a figyelmet, mert a miniszter úr írja a zárórendelkezésben erre az egész családi gazdasági játékra - nagyon helyesen egyébként -, amely ebben a termőföldtörvényben megjelenik, hogy a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását követően a csatlakozási szerződés szerint önfoglalkoztatóként mezőgazdasági tevékenységet végző személy tekintetében a termőföld tulajdonjogának megszerzésére és a termőföld használatára vonatkozó szabályokat külön törvény állapítja meg. Magyarul majd hoz egy másik törvényt, amelyben már nem családi gazdaságokról beszél, hanem azokról az önfoglalkoztató formációkról, amelyet az Európai Unió pártfogol és elfogad. Nem értem, hogy akkor miért kell most ámítani az embereket két évig vagy három évig, hogy legyél családi gazdaság, erősítve még az őstermelői kört, amelyet ugyanúgy nem ismer az Európai Unió; ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy vannak üzemméretek, abban vannak önfoglalkoztatók és foglalkoztatotti körbe tartozók, vannak egyéni vállalkozások és társas vállalkozások, és erre kidolgozni egy támogatási formációt.

Egyetértek a miniszter úrral a pozitív diszkriminációban, félreértés ne essen! Ha ön azt mondja, hogy a kicsit, a kezdőt, az indulót, a versenyhátrányban lévőt átmenetileg, amíg fel nem zárkózik, nagyobb támogatásban részesítsük; azzal is egyetértek, hogy a szociális jellegű támogatást válasszuk szét az agrár jellegű támogatásoktól. Csak azzal nem értek egyet, hogy olyan jogi kategóriákat hozunk létre, amelyekbe ha most belemennek ezek a jóemberek, hogyan fogjuk majd őket elismertetni az európai uniós támogatások kapcsán. Kik ők? Hol van az ő termelési struktúrájuk gyakorlatilag? Mi az, amire majd ők jogosultak lesznek? Hogy vehetik igénybe azokat a támogatásokat, amelyekről a miniszter úr - nagyon helyesen - többször úgy beszélt, hogy szándéka szerint ugyanazzal a támogatási rendszerrel kell bekerülnünk az Európai Unióba, mint amelyet élvez Görögország, Spanyolország, Portugália, tehát az agrárvonatkozásban, mondjuk, még a hátrányosabb helyzetű körhöz tartozók.

Ezért mondom azt, hogy amikor ilyen jogi kategóriákkal jövünk - és ez üzenet jellegű a társadalomnak -, hogy amikor mi a családokat támogatjuk, egyrészt ne hozzunk olyan jogi kategóriát, amely nem életképes, tehát hosszú távon működésképtelen, másrészt meg ne ámítsuk az embereket, hogy holnaptól mindenki családi gazdaságként indulhat. Nagyon szépen emlékezünk arra, hogy 1990-ben milyen retorika volt itt, kérem! Az volt ebben a Házban - és el is hittük -, hogy itt egy öngondoskodó társadalom alakul ki, itt vállalkozások milliói jönnek majd létre, és szépen ellesznek a piacon. Egypáran mondogattuk, hogy legfeljebb a foglalkoztatotti körnek 5-10 százaléka lehet vállalkozó, a többi alkalmazotti körben marad - de nem, volt egy ilyen csodavárás. Most ugyanezt a csodavárást indítjuk el, és ha megnézzük ennek a pénzügyi hátterét is, amit a költségvetés mellérendel, ötezer családi gazdaságról van szó. Ha ezt néggyel beszorozzuk, tehát a családtagokkal átlag, akkor húszezer emberről van szó, akit most családi gazdaságként egyébként piaci alapon támogatni tudunk, de a törvény szempontjából meg jogi kategóriaként jelenítjük meg őket, mint mindenben a legelsőket. És a családi gazda majd nagyot fog nézni, amikor neki van elővásárlási joga. Hogyne lenne! Első a sorban! És miből fogja megvenni? Azt mondja, majd a nemzeti földalaptól megkapom a földet, mert az megveszi helyettem. És akkor csodálkozik, hogy a nemzeti földalap megvette, és mégsem ő lett a következő tulajdonos.

Miért nem azt a logikus lépésrendszert indítjuk el, miniszter úr - '96-tól '98-ig működött -, hogy ez a tíz milliárd forint, amit beterveztünk a nemzeti földalapra - egyébként módosító indítvánnyal tettünk kísérletet rá -, átkerüljön a földvásárlási támogatásra? Csináljunk egy olyan földtörvényt, amelyben preferáljuk az adott területen mezőgazdasággal főhivatásszerűen foglalkozót, és mondjuk neki, hogy kaptál egy törvényi jogosítványt, hogy téged nem előz meg senki, ha venni akarsz, de ne mondjuk neki, hogy öreg, te vagy az első jogilag, de ha nincs pénzed, akkor majd jön a második vagy a harmadik. Hanem azt kell mondani, hogy mivel te jogilag első vagy ebben a kategóriában, így most szépen odaballagsz a földhitelintézethez - mert működik, van Magyarországon -, és a földhitelintézettől felveszed a földvásárlási támogatást, a földhitelintézet természetesen a jelzálogjogot bejegyzi a földedre, és innentől kezdve te földtulajdonos van. Tehát nem kell államosítani, és aztán majd az állam eldönti, hogy kinek adja oda ezeket a földeket! Ki lehet ebből az államot úgy kapcsolni, hogy csak mint hátsó támogató szervként jelenik meg, annak érdekében, hogy azt az elrontott viszonyrendszert, amiről sokszor szóltunk már, hogy a használat és a tulajdon nem esik egybe ebben az országban, közelítsük egymáshoz.

Mert bizony az volt az álláspontja valamennyi pártnak, a Kisgazdapárt kivételével 1990-ben - bármennyire is gúnyolódtak velem itt most egyes fideszes képviselőtársaink -, hogy a föld lehetőség szerint azé legyen, aki megműveli. Maga Antall József szólt erről az emelvényről - de ezt már harmadszor mondom el ebben az évben - "A nemzeti megújhodás programjá"-nak ismertetésekor, hogy arra fogunk törekedni, hogy a földtulajdon és a földhasználat ne váljon el egymástól.

(12.20)

Tehát azé legyen a föld, aki gyakorlatilag megműveli. Ezt mondta a Fidesz, ezt mondta az SZDSZ, sőt ezt mondta annak idején még a Kereszténydemokrata Néppárt is, annyi különbséggel, hogy ők az önkormányzatokat is bevonták volna mint földtulajdonosokat. Ezzel szemben kialakult egy egészen más struktúra, egy más rendszer... - és ahhoz, hogy visszavigyük a hatékony termelés felé, ne legyen többletköltség a haszonbérleti díjak miatt azok számára, akik ebből élnek meg, és ne legyenek kiszolgáltatott helyzetben, ne kerüljenek olyan helyzetbe, amit most egy faluban láttam, hogy megszűnt a szövetkezet, nincs földhaszonbérlő, mert ő bérelte tőlük, és most jönnek hozzám az emberek, hogy szerezzek nekik bérlőt, akár ingyen is, csak azért, hogy ne büntessék meg őket, mert a föld termőképes állapotát fenn kell tartani, és a földhivatal ezért bünteti őket.

Tehát ezeknek az embereknek úgy segítsünk már, hogy ne legyenek arra kényszerítve, mint az ötvenes években, hogy elértéktelenítem a földedet, fenyegetlek téged, odaadja már szinte ingyen is, csak hogy szabaduljon tőle, és aztán eltelik pár év, és azt spekulatív módon majd tovább lehet adni óriási pénzért. És ehhez kell a segítség, úgy, hogy a társas vállalkozások és a jogi személyek vonatkozásában is abban a körben, amelyet mi a saját földtörvényünkben meghatároztunk, igenis a földtulajdonszerzésnek a lehetőségeit biztosítani kell, mert azt mondom, még mindig jobb egy helyben gazdálkodó, helyi kisembereket foglalkoztató, jogi személy tulajdonában és használatában lévő föld, mint egy olyan külső befektető az adott faluban, aki szociálisan, emberileg, empátiáját tekintve semmiféle azonosságot vagy közösséget ezekkel az emberekkel nem vállal, őt csak a profit érdekli.

Tehát válasszunk: vagy a helyi embereket akarjuk helyzetbe hozni, és akkor ezeket a tervezeteket, ha lehet, dolgozzuk át újra, vagy pedig vigyük ezt az utat, és akkor kívánom annak a körnek, aki ezt megszerzi, hogy éljen és gazdagodjon, de remélem, hogy a lelkiismeretük soha nem lesz tiszta és jó.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: A Magyar Demokrata Fórum két vezérszónokot kíván állítani? (Jelzésre:) Igen. Tehát akkor megosztják az időt Medgyasszay László és Font Sándor egymás között. Elsőként Medgyasszay László képviselő úr következik.

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Ceterum censeo Carthaginem esse delendam. Plutarchos és Géczi képviselő úr szerint ez azt jelenti, hogy: egyébként az a véleményem, Karthágót el kell pusztítani; és szintén Plutarchos és szintén Géczi képviselő úr szerint ezt az idősebb Cato mondta minden szenátusi beszédében, amikor bejezte a beszédét. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: De mi papír nélkül is tudjuk!) Papír nélkül is el lehetett volna ezt mondani bizonyára, de mivel latinos műveltségem nincs, ezért én úgy gondoltam, hogy segítséget kérek az írott anyagból.

Miért kezdtem a hozzászólásomat ezzel? Talán meg kellene tanulnunk egy kicsit, vagy én legalábbis úgy gondolom, hogy megpróbálok tanulni Catotól, és ami nagyon fontos, azt többször elmondom. Én megfogadtam, hogy minden egyes alkalommal, legyen az a parlament vagy bármilyen fórum, ahol mezőgazdaságról beszélek, azzal fogom kezdeni, hogy vegye már mindenki tudomásul, elsősorban a makroközgazdászok, hogy Magyarországon a mezőgazdaságnak kiemelt jelentősége van, vagy legalábbis kellene hogy legyen. Ha sokszor elmondjuk - mert akik itt ülünk, ezzel, gondolom, egyetértünk -, akkor talán ez a meggyőződés átitatja a mindenkori irányító közgazdászokat, pénzügyi szakembereket, és egyszer eljutunk oda, hogy a magyar mezőgazdaság a jelentőségének megfelelően kap szellemi és anyagi támogatást.

Miért kell ezt elmondani? Azért, mert nagyon gyakran találkozunk olyan véleménnyel, hogy mit akartok ti a mezőgazdasággal, a GDP néhány százalékát adja, a foglalkoztatásban néhány százalékot jelent. Be kell vezetnünk az agrárbiznisz - és ezt is többször el fogom mondani, jó magyar szót lehetne rá találni -, az agrárüzlet fogalmát, és akkor rögtön látjuk a jelentőségét a mezőgazdaságnak, amely az agrárbiznisz közepén helyezkedik el, a beszállítóipar, a beszállító tevékenység, és a feldolgozó- és az egyéb multifunkcionális szerepet játszó ipar között. Amennyiben ez az állítás igaz, márpedig igaz, akkor különös gonddal kell foglalkozni a multifunkcionális mezőgazdaság, a földművelés alapját képező, termőfölddel kapcsolatos törvényekkel, és úgy gondolom, hogy ha ilyen törvényt alkotunk, módosítunk, akkor azt a célt kell követnünk, hogy a földhasználat és a tulajdonszerzés - nem véletlenül a földhasználatot és a tulajdonszerzést mondom, sorrendben - szolgálja a versenyképes mezőgazdaság, a versenyképes üzemszerkezet kialakítását. A kérdés tehát az, hogy ezt a célt, amelynek a jelentőségét voltam bátor röviden megemlíteni, a beterjesztett törvényjavaslatok hogyan szolgálják. Ez egy fontos szempont a megítélésben.

A másik szempont, amely szerint a Magyar Demokrata Fórum vizsgálta a beterjesztett törvényjavaslatokat, az, hogy megfelelnek-e annak a törekvésnek, hogy a termőföld magyar kézben maradjon, hosszú távon, az uniós csatlakozás után is, és ezen a körön belül, elsősorban mint munkahely, az ott és abból élők, az úgynevezett helyben lakók kezében maradjon, illetve a jelenlegi helyzetből kiindulva, a továbbiakban odakerüljön, ott koncentrálódjon, és ott hasznosuljon.

Még egy szempont számunkra az, hogy ezek a javaslatok a kormányprogramot szolgálják-e, amely kormányprogramban megfogalmazódik a családi gazdaságok jelentősége és a családi gazdaságok fejlesztésének a fontossága. Itt azért meg kell jegyeznem azt, hogy a Magyar Demokrata Fórum mindig a magyar realitással is számol a családi gazdaságok támogatása mellett, amely magyar realitás arról szól, hogy a termőföldnek nagyon nagy részén a társas gazdaságok dolgoznak - a társas gazdaságok, legyenek azok szövetkezetek, kft.-k, részvénytársaságok -, ahol nagyon sok ember él. Ezen véleményünket ezt illetően éppen az üzletrésztörvénnyel kapcsolatban kifejtettük. Tehát azt gondolom, azt is figyelni kell, hogy ezen társaságok - amelyeknek, itt az előzőekben elhangzott nagyon sokszor, szinte családi gazdaság jellegük is van, csak éppen kft.-nek vagy bt.-nek hívják - életképessége ne romoljon, sőt ezek életképessége is javuljon és erősödjön.

És végül, szempont számomra és az MDF számára is, hogy olyan törvényt alkossunk, ha már egyszer hozzányúlunk a földtörvényhez, amely az uniós csatlakozás után is megvédi ezeket a bizonyos helyben lakókat a külföldi tőkével vagy bármilyen tőkével, vagy az önfenntartó farmerrel szemben is, hiszen, azt hiszem, ez az alapvető érdekünk. Nos, megfelel-e ez a három törvényjavaslat?

Summázva, úgy fogalmazhatnék, hogy ezen céloknak, igen, részben megfelel, de nagyon sok lehetőség van még arra, hogy ezeket a célokat még jobban szolgálják ezek a törvények, nagyon sok részletkérdésben módosíthatunk a törvény szövegén, hogy ezek a törekvések jobban érvényesüljenek.

Én két nagyobb témáról szeretnék beszélni, a tulajdonszerzés és a haszonbérlet kérdésköréről. Tulajdonszerzés: elegendő-e az elővásárlási jog deklarálása az említett célok - és mindig visszatérek, mint Cato, csak én közben -, a helyben lakók érdekében, a törvény szándéka szerint preferált családi gazdálkodók, helyben lakók érdekében, elegendő-e az elővásárlási jog? Én attól félek, hogy ez még tizenöt évig nem lesz elég. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Hiszen nagyon gyakran halljuk egész magas szintről, hogy most nem lehetünk elégedettek az ország állapotával, általános állapotával, akkor hogyan lehetnénk elégedettek a mezőgazdaság állapotával; majd, amikor eljut a gazdasági fejlődésünk tizenöt év múlva oda, hogy elérjünk egy bizonyos szintet, akkor elégedettek lehetünk, remélem, majd a mezőgazdaság állapotával is. Én azt gondolom, hogy amíg a mezőgazdaság jövedelemtermelő képessége olyan, amilyen most már tizenöt év óta, és amitől már tizenöt év óta szenvedünk, addig az elővásárlási jog nem elegendő.

Nagyon egyszerű: élhetek én az elővásárlási jogommal, ha nincs megfelelő anyagi fedezetem? Nem élhetek. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) De a hitelfelvétel sem oldja meg ezt a kérdést, mert nem tudom, hogy a jövedelemtermelő képesség bizonyos fokán ki tudja-e az a gazdálkodó termelni azt a hitelt, amikor a szinten tartásra, a fejlesztésre, a korszerű gazdaság kialakítására is nagyon sovány kis összeg áll rendelkezésre, lett légyen ez a gazdálkodó akár társas vállalkozás, akár egy 200-300 hektáron gazdálkodó családi gazdálkodó. Tehát azt gondolom, hogy ez nem elegendő. Ezzel jön a következő kérdés, hogy a nemzeti földalap, amely az elővásárlási jogban ott van, majd megoldja-e ezt a kérdést. Én attól tartok, hogy a költségvetés nem bírja el azt az összeget, ami egy nagyon nyitott földpiac esetén szükségeltetik.

Tudományos vizsgálatok szerint közel kétmillió hektár föld vár eladásra Magyarországon. Nem mindegy, hogy ki lesz ennek a tulajdonosa. A mi törekvésünk az, hogy a családi gazdálkodók, illetve az ott és abból élők, a helyben lakók legyenek ezeknek a várhatóan felkínálásra kerülő, ma haszonbérbe adott földeknek az új tulajdonosai. Ezt nem tudjuk ma megítélni, hogy milyen mértékben, milyen ütemben és milyen nagyságrendben kerül esetleg felajánlásra.

(12.30)

És vajon a nemzeti földalap tud-e versenyképesen az elővásárlási joggal azokkal a bizonyos tőkékkel szemben helytállni a helyben lakók érdekében?

Azt gondolom - csak egy gondolatinda -, elhangzott már itt, hogy a nemzeti földalap hogyan, milyen összegben vásárol. Természetesen csak a felajánlott termőföldre vonatkozik az a meghatározás, hogy a helyi önkormányzat által kiállított adó- és értékbizonyítványban meghatározott összeg szerint. Ez persze bakfitty. Azt gondolom, ha egyáltalán meghatározzuk a törvényben, hogy milyen összegű vagy milyen mértékű legyen a nemzeti földalap lehetősége a vásárlásnál, akkor az csupán a helyben szokásos, illetve kialakult földár lehet. (Dr. Kis Zoltán: Úgy van!) A későbbiekben majd még visszatérek arra, miért nagyon fontos, hogy egy korrekt vételi árral vagy vásárlásiár-lehetőséggel rendelkezzen a nemzeti földalap.

Ezen probléma kiküszöbölésére újra elő kell vennem azt a javaslatot, amit három éve terjesztettünk a parlament elé, hogy termőföldet a továbbiakban csak úgynevezett helyben lakók vásárolhassanak. Tudom, a liberális földpiac hívei felszisszennek erre, és alkotmányellenességgel, EU-ellenességgel vádolnak. Pedig a helyben lakók kizárólagos tulajdonszerzési joga megoldaná, illetve korlátozná - és itt mindig gondolnunk kell azért abban a bizonyos lezárt fejezetben foglaltakra is - az úgynevezett betelepülő, önfenntartó farmerek lehetőségeit. Nem tudom, végiggondolta-e valaki, mit jelent az a gyakorlatban, ha egy önfenntartó farmer a mai lehetőségek szerint földvásárlási lehetőséghez jut Magyarországon: ez azt jelenti, hogy ha Budapesten három évig fenntart egy baromfitenyészetet, utána az ország bármely pontján vásárolhat földet, korlátlan lehetősége lesz rá. Azt gondolom, a helyben lakó nem lesz ezzel versenyképes. Tehát az önfenntartó farmernak ezt a lehetőségét arra a helyszínre korlátoznám; és ha az Unióhoz csatlakozni akarunk, akkor azért bizonyos szempontokat figyelembe kell itt venni, nem lehet abszolút tiltással élni hosszú távon, pláne ha a derogáció megszűnik. Mindenképpen úgy gondolom tehát, hogy ez a drákói, nagyon szigorú, helyben lakásos kizárólagos vásárlási jog nagyon sok előnnyel járna, ha azt akarjuk egyáltalán, hogy az ott és abból élőket támogassuk.

A másik az, hogy ez megvédi a munkahelyet nemcsak a külföldiektől, hanem az egyéb más spekulánsoktól, vagy nem is mindig spekulánsoktól, csak egyszerűen, mondjuk, gazdálkodóktól, birtokra vágyó nagytőkésektől, amelyek alakulnak. Életpéldákat, gyakorlati példákat tudnék sorolni, csak az időm korlátozott, hogy tőkeerős vállalkozók hogyan vásárolnak földet falvakban, és konkrét példákat tudok mondani, hogy már a fél falu határát megvette valaki, amiből egyszer majd egy szép nagybirtokot fog csinálni, pláne ha majd nemcsak a haszonbérletre terjesztjük ki a kötelező 100 hektárt, hanem esetleg, ne adj' isten, valaki kiterjeszti azt a tulajdonszerzésre is. De hát gyerekekkel is meg lehet ezt oldani, hogy mennyit vehet valaki. (Pásztohy András: Így van!)

Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy a helyben lakással kapcsolatban meg kell említenem ezt a fogalmat. Ez egy nagyon nehezen meghatározható kérdés, valóban: 15 kilométer, 30 kilométer? Megítélés kérdése. Ha abból indulok ki, hogy személyes közreműködést várok el a tulajdonszerzőtől a föld megművelése vonatkozásában, akkor egyes szakemberek szerint ez 30 kilométeres távolságból végezhető el, lehet az persze 31 vagy 25 is. Van egy régi magyar hagyomány vagy szokás, illetve nem is hagyomány, ez egy szokás vagy gyakorlat volt inkább (Dr. Kis Zoltán közbeszól.), hogy a szomszéd községből jártak még át vásárolni; legalábbis a dunántúli részen ez úgy volt, hogy ha valaki annó dacumál földet tudott vásárolni, erre volt lehetősége, általában nem ment tovább a szomszéd községnél.

Nos, azt gondolom, ennek a "helyben lakó" fogalomnak a meghatározásán két hétig van még idő törni a fejünket. Minél jobban és a lehető legprecízebben és legkorrektebben kell ezt megfogalmazni, hiszen ez nagyon sok előnnyel járhat, főleg akkor, hogyha a koalíció elfogadja az én javaslatomat, és bevezetjük ezt a szigorúságot.

Természetesen vannak felvetések ezzel a helyben lakó szigorítással szemben. Nézzünk egy-két felvetést, amire válaszolni kell!

Beszűkül a földpiac, mi van, ha nincs helyben vevő? - öregedő falu, el akarják adni. Én azért nem szorgalmaztam, nem szorgalmazhattam, hogy azt a bizonyos hárompárti törvényjavaslatot tárgyaljuk, mert amíg a nemzeti földalap intézménye nincs meg - amelynek egy korrekt intézménynek kell lennie -, addig valóban nem lehet ilyen szigorítást megtenni. De abban a pillanatban, amikor a nemzeti földalap mint jogintézmény korrekten funkcionál, korrekt vásárlási lehetőséggel, akkor ezt a problémát megoldja, mert megvásárolja.

A következő probléma, hogy akkor kinek adja tovább. No, itt van az a kivétel, amikor azt mondom, hogy a helyben lakó, kivéve, ha a nemzeti földalap értékesít, korrekt módon. És akkor majd jön az az agrárvégzettségű fiatal - és nincs ám új a nap alatt, Franciaországban, csak más viszonyok között, ehhez hasonlóan a fiatal gazdálkodókat igyekeznek elhagyott farmokhoz juttatni -, és itt arról van szó, hogy ha egy ilyen helyen kialakul egy birtoktest, akkor meg lehet oldani korrekten, akár pályázattal vagy bármilyen technikával, hogy megfelelő, szakirányú végzettséggel rendelkező ember ott gazdálkodni kezdjen. A rendszer működőképes - politikai akarat és pénz kérdése, hogy tud-e működni, de a működőképessége egyértelmű.

Más a tulajdonosok érdeke, nem rendelkezhetek a tulajdonommal szabadon, nem adhatom el annak, akinek akarom. Közérdekből - és talán az elején, amikor a mezőgazdaság jelentőségéről beszéltem, ezt a szót is mondanom kellett volna, hogy közérdek a mezőgazdasággal kapcsolatos témák sokasága - más esetekben is van tulajdonkorlátozás. Lehet, hogy kicsit mosolyognivaló példát hozok, de én mint állatorvos száj- és körömfájás esetén bizony a tulajdonos akarata ellenére a tulajdonában lévő jószágot kénytelen voltam elföldeltetni. (Bauer Tamás: A Fidesz-kormány nem száj- és körömfájós!) Bauer képviselő úr, most az állatorvosokról meg az állattenyésztésről, illetve erről a kérdésről volt szó, nem a Fideszről... Én tehát azt gondolom, hogy vannak példák, és még más példákat is felhozhatnánk, amikor a tulajdonosi jogok korlátozására kerül sor a közérdek miatt.

Azt hiszem, hogy ebből a szempontból a tulajdonosokat meg lehet ugyanakkor nyugtatni - és ez is nagyon fontos, kérem, mert ez egy kicsit politika is -, mert ha a sok földtulajdonos most azt hallja, hogy nem tudja majd eladni, csak olcsón, a földjét, az oda fog szavazni, bár nem kellene. (Pásztohy András közbeszól.) Az a helyzet, hogy ezzel tökéletesen megnyugtatjuk a tulajdonosokat: azért kell a nemzeti földalapnak korrekt és jól feltőkésített intézménynek lennie, hogy piaci áron vegye meg a felkínált földeket a tulajdonosoktól; nem úgy, ami itt a passzusban van, hanem versenytárgyaláson, tehát a normál piaci viszonyok között a nemzeti földalap korrekt áron tudjon vásárolni. Tehát a tulajdonosok érdeke sem sérül.

Még két rövid ellenvetés: az alkotmányosság kérdése és az, hogy nem felel meg az EU-joganyagnak. Tudnék történeteket mesélni, hogy a szakértőim mennyit küzdöttek más szakértőkkel, hogy bebizonyítsuk: ez a szigorítás nem alkotmányellenes, az Alkotmánybíróság vonatkozó rendelkezései szerint teljesen megfelel az alkotmányosságnak, illetve az e vonatkozásában hozott rendelkezései alapján az alkotmányosságnak megfelel; arról nem is beszélve, hogy az EU-joganyagban még a haszonbérletet is a letelepedettséghez kötik az Európai Megállapodás 44. cikkely (8) bekezdése szerint. Tehát megnyugtatok minden kétkedőt. Fel tudnám olvasni öt-hat oldalban azt a szakértői véleményt, miszerint ez egy teljesen korrekt dolog. (Közbeszólás az MSZP-frakció soraiból: Olvasd!) Végül egy mondat arról, hogy ezt a problémát mi nagyon komolyan vesszük, és nagyon komoly módosító indítvánnyal fogjuk ezt előterjeszteni.

A másik kérdés a használati jog, a haszonbérlet kérdése. Az előbb idéztem az Európai Megállapodás 44. cikkely (8) bekezdését, amelyben az áll, hogy az uniós polgár akkor köthet haszonbérletet, ha letelepedettnek minősül ott, ahol a föld van. Ez a mi fogalmaink szerint a helyben lakónak felel meg, tehát azt gondolom, hogy semmi jogsértést nem követünk el, ha a földhasználat vonatkozásában is hasonló módon preferáljuk a helyben lakókat, mint a tulajdonszerzés vonatkozásában. Ezt szintén többször végiggondoltuk, végiggondoltam gyakorló emberekkel is, és azt kell mondjam, ez is nagyon fontos része lenne a törvényjavaslatnak.

Itt aztán el lehet vitatkozni azon - és itt csak a kételyeimet említem meg -, hogy helyes-e az, ha a földet most használó és haszonbérlő a továbbiakban, az újabb haszonbérlet megkötésekor háttérbe szorul. Tudniillik nem kell mindig valami tőkés nagybirtokra gondolni ilyen vonatkozásban, mert az én szívem - az eszem nem biztos, de a szívem azt mondja, de hosszú távon az eszem is - azt mondja, hogy a tőkés nagybirtok kerüljön háttérbe akár a haszonbérletnél is. De azok a kisbirtokosok, gazdálkodók, akiket támogatni akarunk, akiket preferálni akarunk, azok esetleg essenek ki ebből a körből? Nem, én azt gondolom, hogy ezt újra át kell gondolni és meg kell fontolni. (Dr. Kis Zoltán: Igaz!)

Ami viszont a haszonbérlet időtartamát illeti: az állattartó telepek biztonságos üzemeltetése is régi gond. Nem kizárólagosan a nemzeti földalap által bérbe adott földekre, hanem általános érvényűen javasoljuk, hogy legyen lehetőség a 30 éves haszonbérleti időre. (Dr. Kis Zoltán tapsol.)

(12.40)

Tudniillik az ötven év már majdnem tulajdon, az egy kicsit hosszú. Az uniós átlag általában 28-30 év, úgy tudom, de majd megcáfolnak a szakértők, ha ez nem így van, de az én információim szerint így van. Csak ezt nem általános érvényű szabályként kívánjuk bevezettetni (Dr. Kis Zoltán: Hanem legfeljebb!), mint lehetőséget - és ki engedélyezze, ki hagyja ezt jóvá? Ez a nagy dilemma, mert ha volnának a községekben működőképes és hatékony agrár-érdekképviseleti szervek, akkor az agrár-érdekképviseleti szerveknek lehetne. Ebben az esetben helyben, mégpedig azt, hogy egy szarvasmarhatelepnek indokolt-e harminc éves bérletet kötni, azt ott lehet eldönteni. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Ezt nem tudjuk Budapesten eldönteni, tehát egyetlen ilyen szerv az önkormányzati képviselő-testület, amelynek ha van felelőssége a helyi gazdasági viszonyokat figyelembe venni, a munkáltatói viszonyokat, a munkavállalói érdekeket, akkor talán el tudná dönteni, hogy jóváhagyja, engedélyezi, és az ő jóváhagyásával 30 éves bérletet lehet kötni, mondjuk, állattartó telepre.

Ezek bennem még nem százszázalékosan kikristályosodott gondolatok, és ezt lehet egy kicsit az én természetemnek, az én nagyon sokat, sok problémáról dilemmázó természetemnek betudni, de nemcsak én vagyok így, hanem a szakértők is sokat töprengtek - legalábbis az MDF szakértői -, hogy hogyan lehetne ezt úgy megoldani, hogy valóban korrekten és stabilan tudjanak működni ezek az állattartó telepek. Azt gondolom, hogy a következő két hétben ezt is nyugvópontra kell juttatni. (Dr. Géczi József Alajos: Péntekig lehet beadni módosítót!)

Azt gondolom, hogy az idő előrehaladtával a nemzeti földalapról kellene még röviden beszélnem. A nemzeti földalap vonatkozásában az MDF álláspontja ismert. Nagyon sokszor elmondtam már, hogy mit és hogyan kell ebben a dologban végrehajtani. Röviden: azt gondolom, hogy a kormány által előterjesztett törvényjavaslat céljait tekintve megegyezik azzal, amit mi elképzeltünk, hogy nemcsak vagyonkezelő és nemcsak birtokrendezésben részt vevő szervezet, hanem a kettő együtt, ez nagyon fontos. Egyezik az elképzeléseinkkel az is, amit kidolgoztunk, hogy a földmozgásokban milyen szerepet vállal. Szervezeti felépítését tekintve eltér, én úgy fogalmaztam meg magamban az ezzel kapcsolatos véleményemet, hogy elfogadom ezt a törvényjavaslatot, de bizonyára ha itt leszek nyolc hónap múlva (Farkas Sándor: Persze, hogy itt leszel!), akkor megnézzük és meggondoljuk, hogy hogyan működik ez a szervezet, és amennyiben szükséges - hiszen ez minden új szervezetnél előfordulhat -, akkor majd változtatunk a működésén, tevékenységén.

A lényeg az, hogy egy új intézmény elindul (Dr. Géczi József Alajos: Addig eladják a földet!), a lényeg az, hogy a céljai megfelelnek, és a lényeg az, hogy a tevékenysége a kormányprogramnak is megfelel.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Az utolsó előtti pártfrakció-véleményt halljuk most, Font Sándornak, azt hiszem, talán négy-öt perc maradt. (Zaj, közbeszólások: Négy!) Igen, négy perc maradt, úgyhogy kérem, hogy ezzel gazdálkodjon.

FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem sajnálom, hogy Medgyasszay László ilyen részletesen ki tudta fejteni a gondolatunkat, még több van bennünk, de az időkorlát ennyit enged meg. Később folytatjuk még délután és a frakcióvitában. Én ebben a hátralévő rövid időben a földrendező, földkiadó bizottságokról szóló törvény hatályáról, az elképzelésről szeretnék néhány gondolatot szólni.

Bács-Kiskun megye, melynek egyik területének én képviselője vagyok, jellemzően nem nagyüzemi birtokrendszerben gazdálkodik, nagyon sok problémát okozott az osztatlan közös tulajdon rendszerének a léte. Tudom, hogy ezt az elődünk egyik kormánya hozta meg, és a kárpótlás egyik következménye volt az ilyen rendszerű megoldás. Sajnálatos, hogy kellett egyáltalán kárpótlást tartani, tehát mehetnénk visszafelé a gondolatokkal, hogy honnan kezdődött ez az eredendő probléma.

Magam úgy látom, hogy folyamatosan egy olyan társadalmi fejlődésnek vagyunk a részesei, amelyet egyszerűen meg kell oldani. Sajnálatos, hogy volt egyszer szocializmus, aztán ennek lett egy valamilyen lekezelése a '90-es évek folyamán, ebből adódott például az osztatlan közös tulajdonoknak egy nem éppen kellemes helyzetet teremtő változata, amelyet most megpróbál a törvénytervezet rendezni. Az a dilemma, hogy jogos-e ez a felvetés és netán az eddigi egybefüggő területeken - amelyeknek bérleti módon való művelésével nagyüzemi rendszert lehetett kialakítani -, most netán ezen az osztatlan közös tulajdonú és nagyüzemek által, nagyüzemi módszerrel művelt területen valaki kikéri majd a törvény hatálya miatt a saját tulajdonát, ezzel veszélyeztetve az integrált és a hatékonyabb gazdálkodást. Ez a dilemma merül fel akkor, amellyel szemben áll - és szerintem ez az erősebb - a tulajdonhoz való jog.

Ha azt gondoljuk, hogy az a társadalmi berendezkedés, amelyben Magyarország most a '90-es évek után egyértelműen letette a voksát, ez véleményem szerint a magántulajdon legerősebb szentségét tartja szem előtt, ez pedig a tulajdonhoz való jog és a tulajdonhoz való hozzájutás. Nem elég az, hogy nekem erről papírom van, én azt fizikailag is meg szeretném fogni, azt szeretném uralni, birtokolni, termőföld esetében pedig művelni, ha nekem arra van igényem.

Tehát ez a két jogelv szembetalálkozik ez esetben, de mégis a tulajdonhoz való jog véleményem szerint sokkalta erősebb.

Az a fejlődési folyamat, amelynek folyamatosan részesei vagyunk... - hiszen ha nem ez lenne, akkor elvégeztük a munkánkat, lehet, hogy már nem kellene jövőre parlamentnek sem lennie, de nem így van, az élet folyamatosan kiköveteli az új dolgokat, és amire Medgyasszay László képviselőtársam utalt, végre eljutottunk odáig, hogy megértettük, hogy kell a nemzeti földalap, kellenek ezek az intézkedések ahhoz, hogy tisztázzuk a kérdéseket. Nem állíthatjuk, hogy ez a legjobb változat lesz, most persze azt gondoljuk, hogy talán ez a legjobb, ezt még jó néhány módosító indítvánnyal próbáljuk jobbá tenni, de ha ez mégsem lesz olyan jó a gyakorlat szempontjából, akkor nincs baj, működik a parlament, újraértelmezzük és megnézzük, hogy a gyakorlat hogyan kezelte le ezt a kérdést.

Nekem ugyanis az a véleményem, hogy az élet sokkal egyszerűbben megold jó néhány problémát, mint ahogy mi a furfangos jogi eljárásokkal szeretnénk azt olykor sokkalta bonyolultabbá tenni. Az élet ennél sokkal egyszerűbben rendezi ezeket, hála istennek, az egyik barátom azt mondja, hogy amely probléma magától nem oldódik meg, azzal nem is érdemes foglalkozni.

Ez nagyjából körülbelül így lesz itt a földek esetében is, hogy az a dilemma, hogy most a szomszéd, a család, a kft., az alanyi jogú és ki tudja, még hány felsorolás van, hogy kinek, mikor, milyen előjoga lesz és milyen ráhatása, hogy egy vásárlás esetén, egy terület kijelölésén milyen lehetősége van. Nos, ezeket a kérdéseket az élet véleményem szerint sokkalta egyszerűbben kezeli most is, amikor azt gondoljuk, hogy nem lehet mindent megoldani, mégis a gazdálkodás és a gazdaság rendszerint működik.

Éppen ezért az idő rövidsége miatt nagyon helyesnek tartom ennek az utóbbi, általam említett törvénytervezetnek a benyújtását, és azt, hogy egy olyan feszültséget old meg a sajnálatosan létrejöttek közül, amit talán nyolc éven keresztül hurcoltunk itt a hátunkon.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Az utolsó frakcióvélemény ismertetésére kerül sor. Egyedül kívánja elmondani, Rozgonyi képviselő úr? (Rozgonyi Ernő: Igen.) Akkor Rozgonyi Ernő képviselő úr következik, a Magyar Igazság és Élet Pártja részéről; ezt követően majd még két független képviselő véleményét fogjuk meghallgatni.

ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Igazság és Élet Pártjának a magyar föld tulajdonlásával kapcsolatos álláspontja, úgy gondolom, elég széles körben ismert. Mégis szót kell ejtenem róla, mert a későbbiekben a törvénymódosításokkal és a törvényekkel kapcsolatban kifejtésre kerülő véleményt így jobban alá lehet támasztani. Az EU-csatlakozással összefüggő szabályozásról azt írja az előterjesztő, hogy az egy külön jogszabályban kerül majd szabályozásra, de a benyújtott törvénytervezeteken keresztül is némi áthallás érződik, és úgy tűnik az embernek, hogy lehet, hogy lesz majd külön egy jogszabály - ahogy ezt ígérik -, de mintha már most is tulajdonképpen valami olyasmi lenne a háttérben, legalábbis megfelelően befolyásolná ezt a dolgot.

Tehát azt kell mondanom, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártjának az a véleménye - és ez nem változik tulajdonképpen, függetlenül attól, hogy mit sugallnak egyesek -, hogy a magyar föld a magyaroké. Ez egy generális megállapítás. A magyar föld tehát nem eladó, nem elidegeníthető, nem privatizálható, és jelzáloggal sem terhelhető külföldi részére, legyen az természetes vagy jogi személy.

(12.50)

Ez azt is jelenti, hogy a magyar föld sem direkt módon, sem indirekt módon egész egyszerűen nem kerülhet külföldi kézbe, mert a magyar föld, a trianoni rablás után megmaradt egyharmados kis földecske a magyar nemzeté. Ezért csak a magyar nemzetet alkotó magyar állampolgárok birtokolhatják és művelhetik ezt a földet az egész ország és önmaguk javára.

Ennek a földnek az elvesztése a mi véleményünk szerint a magyar nemzet, a magyar államiság megszűnését jelentené, mert akié a föld, azé az ország. Ezt nem lehet, nem szabad a szabad tőkeáramlás kérdésévé lezülleszteni, mert ez a magyar nemzet számára élet-halál kérdése. Mindnyájan felelősök vagyunk azért, hogy ezt a maradék magyar földet megőrizzük és tovább tudjuk adni utódainknak.

Azt is hadd tegyem hozzá, hogy ezen a véleményen semmiféle európai uniós lelkesedés sem tud változtatni, mert egy nemzetek szövetsége a kölcsönös érdekek mentén erre igent mondhat, és mindenki, nyugodt lélekkel, de a népek nagy kohója, nagy olvasztótégelye... - és ehhez hasonló frázisokban megfogalmazott halandzsákkal megismerkedett már ez az ország, hallottunk már ilyet. Azt kell mondanom, hogy nem hiszem, hogy a magyar népnek erre lenne szüksége és ezt kívánná.

Aztán azt is el kell mondanom, hogy mi, bőgatyás magyarok, nem akarunk sem a kurdok és mások sorsával azonos helyzetbe kerülni, de kődobáló palesztinokká sem szeretnénk lenni, és a "cseléd azért még lehetsz" perspektívája szintén nem vonz bennünket.

Ezek után tehető fel a kérdés, hogy szükséges-e a törvények megalkotásával, egyébként általában is törvények alkotásával, módosításával beavatkozni az agrárium egyáltalán nem véletlenül kialakult, kétségbeejtő állapotába. Azt hiszem, a válasz egyértelműen igen. Sőt, már régóta esedékes lett volna az, hogy az állam a saját akaratának és érdekeinek megfelelő törvényi környezetet alakítson ki, illetőleg ennek érvényesülését a törvények erejével kikényszerítse, persze csak akkor, ha igaz az, hogy a rendszerváltás óta az a cél, hogy hazánkban kialakuljon és virágzó fejlődésnek induljon az úgynevezett családi gazdaság, a családi alapon szerveződött mezőgazdaság. Csakhogy akkor joggal feltehető a kérdés, hogy miért kellett ilyen rettenetes tizenegy évet végigvárni ehhez, miért lehetett eltűrni és kellett eltűrni mindazt, ami a mezőgazdaságban történt ez alatt a tízegynéhány év alatt, illetőleg nem történt.

Sajnos a tények ismerete csak azt igazolja, hogy minden látványos szöveg ellenére minden tényleges intézkedés és annak végrehajtása, különösen a végrehajtása, valamint minden szándékosan meg nem tett intézkedés kifejezetten az ellen hatott, mégpedig nem a véletlen körülmények egybeesése miatt, hanem nehogy valóban kialakulhasson hazánkban a családi gazdaság.

Sőt, kifejezetten az a benyomása az embernek, ha ezt az elmúlt 10-12 évet tárgyilagosan szemléli és értékeli, hogy minden azt a célt szolgálta: megutáltatni a magyar paraszttal a földet, a mezőgazdaságot, lehetetlenné tenni a megélhetést, a kibontakozást minden tisztességes vállalkozó számára, hátha így könnyebb lesz majd idegen kezekre játszani ezt a földet. Sőt, talán még azt is lehet majd mondani, hogy kérem, hát ez objektív szükségesség. Ezt szoktuk meg egyébként, általában ilyen indokok vezettek eddig is ahhoz a fajta privatizációhoz, amit volt szerencsénk végignézni.

Nézzük hát, jelent-e valami érdemi változást ebben az irtózatos trendben ez a három törvény, illetőleg törvénymódosítás. Számozástól függetlenül a logika azt kívánja, hogy a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvény módosításáról beszéljek először.

Elöljáróban azt kell elmondanom, hogy hibás alapkoncepciókra épült rendszereket nehéz dolog utólag az eredetileg is elsikkasztott célokhoz igazítani. Hiszen a jelenlegi állapotokhoz hibás politikai döntéssorozatok vezettek - szinte törvényszerűen. Ilyen volt az idő előtti átgondolatlan szövetkezeti átalakulási törvény és a társasági törvény. Ezek általában is lehetővé tették az úgynevezett spontán privatizációt, és ilyen módon lehetett földet, jószágot, felszerelést, azaz vagyonokat átmenteni régi-új országló urainknak, és kivonni a felosztás elől. Majd a mezőgazdaság átalakítását a földkiadási törvényhez és a mindenkit becsapó kárpótláshoz kötöttük - vagy kötötték -, azonban az egyetlen ésszerű megoldással szemben, nevezetesen egy reprivatizációval összekötött földreformmal szemben.

Aztán ehhez még jött az igazi svédcsavar, tudniillik ezeket a törvényeket az ellenérdekeltségű felek hajthatták végre. És még ezen belül és felül is a legdurvább csalások, zsarolások, az emberek félrevezetése és megfélemlítése övezte ezeket az aktusokat. Most nem akarom ezeket a tényeket - mert tényeken alapul az, amit mondok - bővebben tárgyalni, de tény és általánosságban ismert a végeredmény: a kufárok és az újdonsült műparasztok vagy álparasztok kivételével minden tisztességes ember rosszul járt, eleve lehetetlen kiindulóhelyzetbe került. Kell ezen változtatni? Hát persze hogy kell!

Első olvasatra talán még el is lehetne fogadni azt, amit a törvénytervezet erről ír. Csakhogy: hát az eredeti törvény végrehajtásának is a rákfenéje éppen a helyi összefonódás volt! Téesz, téeszből kft., téeszből rt. vagy kft.-ből rt., FM-hivatal, helyi hatalmasságok, valamint dörzsölt téeszjogászok és pénzen vett vagy megfélemlített közösségek! A módosítás is ugyanezekre az FM-hivatalokra bízza gyakorlatilag a végrehajtást: azokra a hivatalokra, ahol ma is az összefonódás emberei, az eredeti összefonódás emberei ülnek, ugyanazok, mint akkor, amikor a most módosításra kerülő törvényt kellett volna végrehajtani.

Előre megmondható - meg is mondom -, ez így nem fog működni! Vagy talán ezt az egész módosítást valamiféle porhintésnek kell tekinteni? Hiszen gondolják végig: legalább úgy hajtották volna végre az eredeti földkiadási törvényt, ahogy az azt előírta! De a legtöbb helyen - tisztelet a kivételnek - ezt a törvényt durván megsértették, lábbal tiporták, csalással, okirathamisítással, megfélemlítéssel és úgynevezett oroszlánszerződésekkel körítették! Ilyen konkrét eset - muszáj rá utalnom - az ostoros-novaji családok esete is, amelyben interpelláltam is. Hiába próbáltam rajtuk segíteni, megjártam az FM-et, megjártam az FM-hivatalokat, azt kell mondanom - és ki merem mondani -, hogy a korrupció és az állami nemtörődömség következtében nyolc éve nem lehet pontot tenni az ügyre, nyolc éve jogos tulajdonosok nem tudnak a földjükhöz jutni, nyolc éve mások művelik a földet, mások aratják le a termést, mások vágják zsebre a pénzt - és közben pereskednek, pereskednek, és ki tudja, hány évig fognak pereskedni!

(13.00)

Hiszen köztudott, hogy nálunk a kisemberek ügye a bíróságokon akár évtizedekig is eltarthat. Hiába volt ebben az ügyben is a Legfelsőbb Bíróság iránymutató határozata és döntése, amely kimondta az összes eddigi határozat semmisségét, azóta sem hajtja végre a döntést senki. Elképesztő ez, és én nem tudom, hogy ezek után remélhető-e az, hogy ha ennek az eredeti törvénynek most egy módosításával újra megnyitok egy kaput és egy lehetőséget, de ugyanazokra bízom, akik eddig csinálták, itt valami csoda fog történni?! Nem az eredeti törvény végrehajtását kellene felülvizsgálni és számon kérni? Nem kellene bíróság elé állítani azokat, akik visszaéltek a joggal, akik csaltak, loptak, hazudtak, okiratot hamisítottak, egész községeket csaptak be, és egész közösségeket félemlítettek meg és terrorizáltak? Vagy erre most fátyolt borít ez az új szabály? Ez egy üzenet.

Ez azt jelenti, hogy itt mindent meg lehet csinálni ebben az országban, azt is, hogy ezt a módosítást sem hajtom végre. Ilyen körülmények között természetes, hogy nem fogják ezt sem végrehajtani. Egy frászt fognak végrehajtani! Bolondok lennének végrehajtani! Hiszen szankció nem kötődik semmihez, ebben az országban, úgy látszik, azt lehet csinálni, amit akarok, ha megfelelő hatalom van a hátam mögött. A hatalom itt pénzt jelent. Így válik egy jobb sorsra érdemes, helyes törekvés tulajdonképpen értelmetlen pótcselekvéssé és az alkalmatlan eszköz egyik prototípusává, példájává.

A következő törvénymódosítási javaslat a termőföldről szóló. Itt is egészen furcsa dolgokkal kell találkoznom. Azt kell mondanom, hogy a jogszabályok általában is azt a benyomást keltik, hogy valami szándékos pongyolasággal kerültek megfogalmazásra, szándékosan használtak olyan kifejezéseket a jogalkotók, amelyek félreérthetők, amelyek bármilyen módon magyarázhatók, tehát amibe eleve be van építve a visszaélés lehetősége is. Nézzük mindjárt a termőföldről szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat 1. §-ának a) pontját! Azt mondja: termőföld - és pont, pont, pont, fölsorolja, hogy mi minősül termőföldnek -, és úgy fejeződik be, hogy "tartanak nyilván". Tessenek mondani, a nyilvántartások rendben vannak? Nem kellene ezt felülvizsgálni? Én eddig ahányszor nyilvántartási ügyletekkel találkoztam, mindig hanyatt dobtam magam azon, hogy mennyire fogalma sincs senkinek arról, hogy mi van, a nyilvántartásokra alapozva.

Aztán a h) pont azt mondja, hogy családi gazdaság meg családi gazdálkodó. A meghatározások hiányosságai és ellentmondásai arról árulkodnak, hogy a törvény lényege tisztázatlan és zavaros. Végül is milyen vállalkozási forma a családi gazdaság? Ki a családi vállalkozó? Ha ez egy új típusú vállalkozási forma, akkor a definíciónak meg kellene jelennie a Ptk.-ban és az adótörvényekben. Ha nem új, akkor világossá kellene tenni, hogy egyéni vállalkozás vagy/és társas formában működhet, de ebben az esetben a specifikumot is meg kellene mondani, meg kellene határozni, mint ahogyan azt például a gyógyszertárak speciális betéti társasági működési formájánál meg is mondtuk. A jogi megalapozottság hiányzik; ha így lép hatályba, az eredmény a teljes, tökéletes káosz lesz. A kormány- és miniszteri rendeletek ezt a problémát nem tudják megoldani, mivel törvényeket nem módosíthatnak.

Az alapvető tartalmi kérdés: ha fenn akarjuk tartani a földtulajdonlás alapfeltételeként a magánszemély magyar állampolgárságát, és csak ez fogadható el általunk, akkor ez miért nem jelenik meg a családi gazdálkodó definíciójában? Ha ez a szándék létezik, akkor ennek semmi EU-összefüggése nincs, hiszen a 16. § szerint az EU-hoz való csatlakozással kapcsolatos ügyeket majd külön jogszabályban fogjuk rendezni. Legalább addig miért nem határozzuk meg akkor azt, hogy magyar állampolgár lehet az, aki a családi gazdálkodó definíciójába belefér? A 2. § pedig a jogi személyiség nélküli más szervezetről beszél, hogy az nem szerezheti meg a termőföld tulajdonjogát.

A családi gazdaság milyen szervezet? Minek minősül? - újabb példa a definíció tisztátalanságából fakadó zavarokra. Vagy önöknek ez világos? Kft. nem lehet családi gazdaság? Miért nem lehet a gazdálkodó családtagja: például az unoka, a nagyszülő, a testvér? Lehet-e alkalmazott? Ha alkalmazott lehet, milyen minőségben alkalmazom? Tessék elhinni nekem - és ezt ragozhatnám napestig, csak engem is zavar az idő -, ezeket nem lehet így lerendezni, hogy lógva hagyom a levegőben, és az égvilágon semmit nem határozok meg pontosan, és semmit nem teszek pontosan a helyére.

Aztán a 4. §: itt közvetett magánszemélyről van szó, és arról, hogy a közvetett tulajdonos az, aki egy vállalkozás tulajdoni hányadát, illetőleg szavazatait ebben a vállalkozásban tulajdoni részesedéssel, illetőleg szavazatokkal rendelkező más vállalkozás tulajdoni hányadain, illetőleg szavazatain keresztül birtokolja vagy gyakorolja. Vagyis, ha egy privatizált állami gazdaságban egy vállalkozásnak tulajdonrésze van, akkor azon keresztül az abban üzletrésszel rendelkező magánszemélyt elővásárlási jog illeti meg, és adott esetben megveszi a teljes földterületet. A nemzeti földalapnak van ugyan ezt megelőző elővételi joga, de a kikerülés be van kódolva a nemzeti földalapról szóló törvénybe is, hiszen annak a 9. § (3) bekezdése erről szól.

Aztán a 6. § (1) bekezdése magánszemélyről beszél és jogi személyről. Ez a magánszemély természetes személy? Miről van itt szó, kérem? Tessék már mondani: nem természetes személy és jogi személy a kategória? Aztán a 8. § egy kiskaput nyit, amiből óriási káosz és visszaélés lehet, nem tudom, hogy átgondolták-e ezt a beterjesztők. A 14. § földvédelmi járulékról beszél, önkormányzati bérlakásépítés és egyéb lakásépítés. Kérem, ha a multik lakóparkot építenek, akkor a leendő vevőket be kell léptetni egy építőközösségbe, és így még a földvédelmi járulékot is meg lehet spórolni. Ez a cél? Nevetséges, kérem szépen!

A 15. §: felhatalmazást kap a kormány arra, hogy mindent az égvilágon ő intézzen és ő csináljon, többek között a szerződések alakszerűségének követelményeit meghatározni s a többi. Úgy tűnik és úgy tűnhet itt az uraknak, hölgyeknek, hogy az ellenvetésünk ügyvédi érdekeket szolgál, de nem erről van szó. Mert azt hiszem, igaz az, hogy az adásvételi szerződés alakszerűségének szabályait a Ptk.-ban kell szabályozni minden tulajdonjogra vonatkozóan. Ezt kormányrendelet, hölgyeim és uraim, nem helyettesítheti.

Összefoglalva tehát: a zavaros fogalommeghatározások, a más törvényekben szereplő fogalmi meghatározásokkal való összhang hiánya csak káoszt ígér; ilyen tartalom mellett, ha a törvény ebben a formában, ilyen tartalommal jelenik meg, elfogadhatatlan, mert szinte gyártjuk magunknak a később megoldhatatlan problémákat.

A következő törvényjavaslat a nemzeti földalapról szóló. Itt az 1. §-ban arról ír, hogy többek között valamely közcél érvényesítése érdekében értékesít. A magam részéről azt tartanám helyesnek, ha a nemzeti földalap nem foglalkozna értékesítéssel. Adjon haszonbérletbe földeket, gazdálkodjon vele, de semmiképpen ne foglalkozzon értékesítéssel, mert ha egyszer értékesítéssel foglalkozik, akkor ebbe nagyon sok minden bele van kódolva. Aztán szó van a szociálisan hátrányos helyzetűekről, a szociális földalap biztosításáról.

(13.10)

Kérem szépen, mi az, hogy szociális földalap? Ha ez nem haszonbérlet, akár jelképes áron is, akkor mi ez? Tessék már megmondani nekem, jogászok, hölgyek, urak, hát mi ez akkor? Minek lehet ezt kezelni? Ki tud erre választ adni?

Akkor arról van szó, hogy a birtokpolitika elveit a kormány határozza meg. Ez elfogadhatatlan, kérem! A részletes indokolásban az előterjesztő olyan hosszan magyarázza egyébként a kormányzati kompetencia jogosságát, hogy mérföld hosszan kilóg a lóláb. A birtokpolitika elveit az Országgyűlésnek kell meghatároznia! Itt igen fontos alapkérdésről van szó, ez nem lehet a kormány kompetenciája!

4. §: a felügyelőbizottság elnökét és tagjait a miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki. Tehát az Országgyűlésnek még annyi beleszólása sincs a földalap ügyeibe, mint jelenleg az ÁPV Rt. esetében, amelynek a felügyelőbizottságába tagokat delegálhat. Ez egy abszurdum, kérem!

9. §: nem lehet megvásárolni a fölajánlott termőföldet, ha a tulajdonos által közölt eladási ár a helyi önkormányzat által kiállított adó- és értékbizonyítványban meghatározott összeget meghaladja. Kérem szépen, miért nem kerülhet a földalap piaci helyzetbe? A helyi önkormányzatnál elért nyomott ár esetén a földalap máris kiesik a lehetséges vevők közül! Arról nem is beszélve, hogy adott esetben egy személy dönti el, hogy mennyi is az a helyben alkalmazható ár. Érthetetlen, alkalmazhatatlan, nevetséges - tessék elhinni nekem!

10. §: vagyonnyilvántartás. Kérem szépen, itt ugyanolyan problémám van, mint az előbb a nyilvántartással, amit mondtam. Én még tisztességes, elfogadható, reális alapokon álló, állami kompetenciába tartozó vagyonkimutatást, vagyonnyilvántartást soha ebben az életben nem láttam, pedig azért elég hosszú időt eltöltöttem állami szolgálatban is, és elég régóta dolgozom ahhoz, hogy ilyennel is találkozhassak. Aggályaim vannak, és nem hiszem, hogy ezt egy ilyen törvényben ilyen módon el lehet rendelni, hozzátéve azt, hogy majd a nyilvántartás feltételeit is az NFA ki fogja dolgozni, mert hiszen arról van itt szó.

Aztán a 20. §-ban tulajdonképpen választ is kapunk erre, hiszen itt van leírva az, hogy az NFA kht. a cégbírósági bejegyzést követő 90 napon belül köteles elkészíteni és a miniszterhez jóváhagyásra benyújtani a termőföld-versenytárgyalásra és -árverésre vonatkozó szabályzatát. Kérem szépen, a parlamentnek ebbe se lesz beleszólása.

Azt kell mondanom, összefoglalva ezt a törvényt is, hogy ezzel a tartalommal, ezekkel a tárca- és kormányjogosítványokkal ez a törvény sajnos nem fogadható el.

Itt vagyunk tehát három törvényjavaslattal (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), három olyan dologgal, amire igen nagy szüksége lenne ennek az agráriumnak, csak sajnos alkalmatlan eszközökkel vagyunk itt, ezekkel a törvényjavaslatokkal az égvilágon semmit rendbe hozni nem lehet, legfeljebb összezilálni. Sajnáljuk, nem tudjuk támogatni.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az elfogadott napirendi ajánlás értelmében most a független képviselők rendelkezésére álló hatperces időkeretet Zsikla Győző és Szabó Lukács képviselő urak fogják megosztva felhasználni.

Elsőként megadom a szót Zsikla Győző képviselő úrnak. Tehát, képviselő úr, háromperces időkeret áll az ön rendelkezésére. (Zsikla Győző: Négy, megbeszéltük.) Öné a szó.

ZSIKLA GYŐZŐ (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A napirenden levő földtörvény-módosításban a helyben lakó családi gazdálkodók elővásárlási joga helyes lépés, azonban a miniszterelnök úr nyári ígéretével szemben ez nem tudja megakadályozni azt, hogy a külföldiek a három évi helyben lakás után kihúzzák a földet a hazai gazdák talpa alól.

Az elővásárlási jog csupán annyi előnyt ad a hazai gazdának, hogy nem kell többet ígérnie a vásárlandó földért, csak annyit, amennyit a külföldi ígért. A jelenlegi mezőgazdasági jövedelmi viszonyok alapján hogyan tudnák tartani a hazai gazdák az árversenyt? Sehogy. Ezért a külföldiek hazai termőföldvásárlásának tilalmát legalább addig fenn kell tartani, amíg a hazai föld ára el nem éri az Európai Unió átlagát.

A Független Kisgazdapárt nevében kérem, hogy a kormány tárgyalja újra az Európai Unióval a tőke szabad áramlásáról szóló fejezetet, és vonja vissza a külföldiek három év helyben lakás utáni hazai termőföldvásárlásának engedélyezését.

A földtörvény-módosítás létrehozza a családi gazdaság kategóriáját is, kedvezményekre, plusztámogatásokra számíthat a jövőben az, akit e kategóriába sorolnak be. Ezt jónak tartom. De nem fogadható el a tervezetben szereplő azon meghatározás, amely csak a teljes foglalkoztatásban gazdálkodókat tekinti családi gazdálkodóknak. Nagyon sokan nem tudnak csak mezőgazdaságból megélni, ezért rákényszerülnek, hogy egyéb munkát is vállaljanak. Falusi vasutasok, tanárok és egyéb munkavállalók tízezrei foglalkoznak mezőgazdasági tevékenységgel is, mert sem a fizetés, sem a gazdálkodás jövedelme külön-külön nem elengedő a megélhetésükhöz. Mi, kisgazdák nem járulhatunk hozzá, hogy őket kirekesszék a kedvezményekből.

A Független Kisgazdapárt földbirtok-politikai koncepciója szerint a túlzottan elaprózott, megművelésre alkalmatlan parcellákat fel kell számolni, de a nagybirtokok kialakulása sem kívánatos. A nagybirtok ugyanis akadályozza, hogy a magyar termőföld minél több családot tudjon eltartani. Az előterjesztés 2500 hektárra emeli fel a magánszemély által megművelhető földterület nagyságát. Ez nem a családi gazdaság kategóriája, ez a nagybirtoké.

A termőföld árának meghatározója a termelés jövedelmezősége, a jövedelmet pedig a termények ára és a támogatások befolyásolják. 1998 és 2000 között a rendkívüli természeti csapások ellenére a kisgazda vezetésnek sikerült az örökölt agrárpiaci zavarokat felszámolni. Például tavaly a búza ára meghaladta a 30 ezer forint/tonnát. Ez év elejétől, amióta nem a Kisgazdapárt vezeti a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot (Keller László: Hát kicsoda?), néhány hónap alatt újra kialakult az általános agrárpiaci válság. Gabona- és szőlőtermelő gazdaságok ezrei kerültek a csőd szélére, mert a felvásárlási árak az önköltséget sem fedezik. Az idén a több terményért kevesebb pénzhez jutnak a termelők, mint egy évvel ezelőtt, amikor még mi irányítottuk az agráriumot.

A közvélemény tájékoztatására ezért el kell mondanom, hogy a beígért fideszes mandátumokért cserben hagyta pártunkat a kisgazda képviselők egy csoportja. A mezőgazdasági termelők érdekvédelmét ezért csak korlátozott mértékben tudjuk ellátni. Az általunk kiharcolt agrártámogatások egy része sajnos nem jut el a termelőkhöz, és az elmúlt időszak egyik legnagyobb kisgazda sikerének számító szövetkezeti üzletrészek kifizetésénél is szomorúan látjuk, hogy nagyon sok jogos igényt utasítanak vissza.

Jó hír ugyanakkor, hogy ez az állapot csak a választásokig fog tartani, mert utána egy megújult, megerősödött Független Kisgazdapártra számít a gazdatársadalom. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps.)

Felszólalások:   1   1-85   85-112      Ülésnap adatai