Felszólalás adatai

HORN GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm. Az elnök úr az én hozzászólásomat már le is tudta. Nem lesz sokkal hosszabb, mint ahogyan ezt ön magában letudta.

Tulajdonképpen ezzel a javaslattal nekünk egy problémánk van, de miután ez egy rövid javaslat, ezért jelentős észrevétel. A magunk részéről azzal egyetértenénk - nyilván módosító indítványként ezt meg is fogjuk fogalmazni -, hogy három évről két évre csökkenjen egységesen a kivárási idő az 1 százalékhoz való hozzáférés vonatkozásában. Azt gondolom, amikor mi ezt a törvényt annak idején a parlament elé hoztuk, és tényleg nagy támogatottsággal a parlament elfogadta, akkor egy olyan időszakban, egy kísérleti időszakban elfogadható volt, hogy legyen olyan kivárás, ami lehetővé teszi azt, hogy ne a visszaélés terepe, hanem a tényleges civil világ támogatásának terepe legyen ez az 1 százalék. Azt gondolom, az elmúlt évek bebizonyították, hogy nagyon jó úton jártunk, ez a bizonyos 1 százalék - egyébként ez igaz az egyházi 1 százalékra is, de ez most egy másik kérdés - tényleg beteljesítette azt a funkcióját, reményeink szerint hosszú távon is beteljesíti, hogy az embereknek saját maguknak rendelkezésük van arra vonatkozóan, hogy kit, milyen módon akarnak támogatni. Ez szerintem a legeslegkonzekvensebb eljárás ebben az esetben: az állampolgár maga dönti el, hogy az adófillérét - sajnos, ez csak fillére - hogyan használja fel, és láthatóan az állampolgárok ezzel a lehetőséggel egyre nagyobb számban élnek. Ezt fontosnak és jónak tartom. Azok a problémák, amelyek felmerülnek, tulajdonképpen részben a nyilvánossághoz kapcsolódó problémák.

Azt gondolom, ennek megfelelően azt a kérdést, ami itt a második pontként a nyilvánosságra vonatkozik, mi is tudjuk támogatni. Ez tulajdonképpen ma már konzekvens, jó megoldás, az internet ilyen típusú használata mindenki számára, aki érdeklődik eme kérdés iránt, elérhető. Ennek megfelelően ez rendjén való, követhető metódus.

Ugyanakkor ezt az első javaslatot, javasolom, fontolják meg. Van-e értelme annak, hogy megkülönböztessünk ilyen értelemben alapítványt és alapítványt, egyesületet és egyesületet? Ez számomra azt a nagyon komoly kérdést veti fel, hogy mi ennek az egész rendelkezésnek a célja, és az eredmények közötti összefüggéseket megkérdőjelezzük-e vagy nem. Megmondom őszintén - de ebbe most nem mennék bele részletesen -, nekem már a közalapítványok annak idején való kivétele is bizonyos értelemben problémát jelentett, de tudomásul vettem azt, hogy ott van valamiféle állami önkormányzati garancia, tehát egy ilyen zavaros világban, ha egy kicsit jobban átlátjuk a folyamatokat, az jó.

Tehát mondom, nekem az már akkor is problémát jelentett, de elfogadtam, tudomásul vettem, de ez mindegy, az a lényeg, hogy a parlament elfogadta és tudomásul vette ezt a helyzetet. Még egyszer mondom: azt is el tudom fogadni és támogatni is tudjuk, hogy legyen rövidebb ez az időszak. Azt nem tudom, jó úton járunk-e, ha megkülönböztetjük - most nem jut eszembe más civil szervezet - a Veresegyházi Asszonykórust - elnézést kérek tőlük - vagy bármely asszonykórust, amely nem kiemelten közhasznú, nem is közhasznú, hanem, mondjuk, egy kistelepülésen a helyi civil életnek egy nagyon lényeges eleme. Két éve működik tisztességesen, teljesen rendben van, és a helyi polgárok azt gondolják, hogy őt kívánják támogatni. Mi különbség van, mondjuk, az én iskolám - hogy személyeskedjek -, amely szintén két éve működik, közoktatási feladatot lát el, tehát kiemelten közhasznú a feladatából következően, és egy másik civil kör, mondjuk, az iskolát használó szülők, barátok köre szeretné támogatni.

Azt gondolom, hogy nem célszerű ezen az ingoványos úton elindulnunk. Azt javasolom, fontoljuk meg közösen, mi lenne, ha azt mondanánk, hogy megmarad az 1 év a közalapítványi formában működő intézményeknél, a többieknél meg egységesen kétéves kivárási időszakot szabunk, nem különböztetjük meg a pici, a helyi világban egyébként bizonyos értelemben abszolút közfeladatot ellátó... - mert a kultúrának, a helyi civil életnek alapot biztosító egyesületecske vagy alapítvány életét nem különböztetjük meg az egyébként a jellegüknél fogva nem azért kiemelten közhasznú feladatokat ellátóktól, mert mások, mint ezek, hanem egyszerűen olyan tevékenységet folytatnak, szociális, oktatási tevékenységet folytatnak, ahol szinte automatikusan megvan ez a jogosítvány. Mert ha megvan az engedély, akkor ehhez kapcsolódik valamilyen formában ez a jogosítvány is.

(23.10)

Tehát őszintén kérem, hogy gondoljuk ezt végig közösen. Mi ezt a módosító indítványt meg fogjuk tenni, arra kérem önöket minden oldalról, fontolják meg, hogy nem lehet-e ez a jó megoldás, és akkor nem hozunk létre a rendszerben egy olyan feszültséget, amit aztán majd nehéz lesz mindannyiunknak kezelni. Megmagyarázni persze én is meg tudom, de kezelni mindenképpen nehéz lesz.

Köszönöm szépen. (Mécs Imre tapsol.)